Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)
1974-11-03 / 258. szám
/ i4 muskátli . ij^iiUHj; 'ít:i,pg®W»P i , , ősi, házi, kerti növényünk a muskátli. Az elmúlt években kevesebbet lehetett látni a piacokon. Ennek egy veszedelmes betegség, az ún. fekete- lábúság volt az oka, ami színre megtizedelte az állományt. Üjabban egyre több szép uj fajtát lehet kapni és a kertbarát érthető módon az egyszer megszerzett fajtát igyekszik a következő évekre is átmenteni. Ha már a betegségtől megóvtuk, akkor a legfontosabb a teleltetése. Családi házaknál egyszerűbb a helyzet A kertbe kiültetett növényeket még a fagyok előtt becserepezzük, megöntözzük és zárt verandán vagy előszobában helyezzük el. A központifűféses lakásoknál erre nincs mód. Ebben az esetben a felszedett növények gyökereit gondosan csomagolÉl IL Él ID I Jí;.r ... j iifíljjijjj. ’ ií I í : IllttlIIIIÉliiililiiiilillllill juk be újságpapírba és fejjel lefelé kössük fel a pincében vagy más fagymentes helyen. Akár cserepében teleltetjük, akár anélkül, tavasz kezdetéig ne emelkedjen a hő- meisék.let 10 C° fölé. A következő év végére nagyon elágazó, öreg növényt kapunk. Ezárt célszerű augusztus végén a 10—12 cm-es csúcshajtásokat levágni es mosott folvami hóm okkal telt edénybe dugványozni, 0,5—1 cm mélyen. 2—3 napig húzzunk rá nylonzsaostkót és védjük a fénytől. Az így meggyökereztetett növényeket egyesével, földkeverékbe, cserépbe ültetjük. A kisebb növényeket könnyebben át'lehet teleltetni. Ezt a szaporításmódot február—márciusban is végrehajthatjuk. Fodor Béla A megvásárolt egészséges oltványokat lehetőleg azonnal ültessük el, ha valami megakadályozná munkánkat, sűrűn egymás mellett úgy vermeljük el, hogy a gyökémyak kb. 20—30 cm-re kerüljön a föld alá. Ültetés előtt a talajt legalább 60—70 cm mélyen forgassuk és ha lehetséges trágyázzuk meg. Gyakoribb azonban, hogy gödrökbe ültetünk. A gyümölcsbokroknak (ribiszke, málna, szeder, köszméte) legalább 60x60 cm alapú és 40 cm mély gödröt ássunk a telepítés előtt 1—2 héttel. A gyümölcsfák már nagyobb — 120x120 cm alapterületű és 70—80 om mély — gödröt Igényelnek. A kiásott földet, a talaj felső részét, s az altalajt, két oldalra halmozzuk fel. Hagyjuk, hogy az esők jól átnedvesítsék. A két földkupacot a növények későbbi jó fejlődése érdekében keverjük össze kb. 5—6 kg erett istállótrágyával vagy kompo6zttal. Egy-egy gödör aljába pedig úgy szórjunk 30—40 dkg sasuperfosafátot és 20—30 dkg 40 százalékos kálisót, hogy a gyökerek közvetlenül ne érintkezzenek vele. A gödörbe a földet ültetés előtt rakjuk vissza, hogy kissé megüLepedjen. Ültetéskor csak annyi földet emeljünk ki, hogy a csemete gyöikérzete jól elférjen a kis gödörben. A gyökérzet metszésekor csak a roncsolt és sérült gyökérágakat vágjuk vissza és mártsuk sűrű agyagpépbe. A koronát majd csak tavasszal kell metszeni. Amennyiben a gödör ásásakor több pajort találtunk volna a gyökerek pépezésekor, keverjünk a masszába kevés Hungária L 2 rovarölő szert. Az anyagpépbe mártott oltványt úgy helyezzük a gödör közepére, hogy a szemzés helye (az ülepedésre számítva) kb 5—8 cm-rel magasabban leigyen mint a talaj felszíne. A gyökerek közét a visszahagyott beltalajjal jól kitöltjük és óvatosan be tapossuk. Végül a fákat, bokrokat kupacoljuk fel, azaz kis halmok készítésével védjük a szemzés helyét és a gyökérzetet a téli fagykároktól. Ahol nincs kerítés a nyulak ellen, feltétlen kötözzük be a fácskák törzsét. Ahol háziállatok járnák célszerű két-három karót leverni melléjük, nehogy kidöntsék az oltványokat. Szent-Miklóssy Ferenc A tsz-ekben dolgozó anyák kedvezményei Kérheti-e egy terhes anya fáradékonyságára hivatkozva, hogy termelőszövetkezete helyezze könnyebb munkára? Kötelesek-e orvosa vizsgálatra elengedni a téeszben dolgozó várandós anyát? Milyen kedvezmények illetik meg azokat az alkalmazott és teesz-tag édesanyákat, akik 14 éven aluli gyermekeket nevelnek? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések nap mint nap felmerülnek. Ezért néhány alapvető rendelkezést az alábbiakban ismertetünk. Nem szabad a termelőszövetkezetben dolgozó nőt a terhessége negyedik hónapjától kezdve, a szoptatás hatodik hónapjának végéig olyan munkakörben foglalkoztatni, amely egészségére, vagy magzatának fejlődésére káros, nem szabad beosztani megerőltetéssel járó fizikai munkára, éjszakai munkára, vagy túlmunkára. Ha a sznek nincs megfelelő szállítóeszköze, a terhes anya olyan munkahelyre sem osztható be, amely lakásától három kilométernél nagyobb távolságra van. Ha a szülész-nőgyógyász szakorvos azt írásban javasolja, akkor a téeszben dolgozó nő részére egészségi állapotnak megfelelő beosztást kell biztosítani. A fentieknek megfelelően foglalkoztatott terhes anya munka után járó részesedése nem lehet kevesebb, mint amennyi az előző naptári évben elért átlagrészesedése (átlagkeresete) volt. A terhes nő terhességi orvosi vizsgálaton való részvételét — amennyiben a terhességi szakrendelés a munkaidővel egybeesik — a termelőszövetkezet a munkaidő-beosztás módosításával, vagy egyéb módon, más lehetőség lányában — átlagrészesedés (átlag- kereset) térítése mellett, munkaidőben is köteles biztosítani. A szövetkezetben alkalmazottként dolgozó, tehát munkaviszonyban álló anyák ez év január 1-től a rendes szabadságukon felül minden 14 éven aluli gyermekük után fizetett szabadnapra jogosultak. Egy gyermek után két, két gyermek után öt, három vagy ennél több gyermek után kilenc fizetett szabadnapra jogosultak. Tehát a munkaviszonyban álló anya részére — függetlenül attól, hogy vállalatnál, intézményben, vagy szövetkezetben dolgozik — a 14 éven aluli gyermek után fizetett szabadnap jár. A rendelkezés ugyanígy érvényes a termelőszövetkezet tagjaként dolgozó édesanyákra, ha az eiőző évben — vagyis 1973- ban — legalább 250 tízórás munikanapot dolgoztak. E rendelkezés alapján járó fizetett szabadnapokat a tag kívánságának figyelembevételével egyben, vagy részletekben kell kiadná. A szabadnapokra való jogosultság utoljára abban az évben áll fenn, amelyben a gyermek a 14. életévét betöltötte. Ez a rendelkezés ez év július 25-én jelent meg, azonban a termelőszövetkezetekben 1974. január 1. napjától kell alkalmazniuk. A fent ismertetett rendelkezés értelmében nemcsak a munkaviszonyban levő, hanem a tagként dolgozó anyákat is megilletik a fizetett szabadnapok, ha az elmúlt évben a 250 tízórás munkanapot ledolgozták, és legalább egy 14 éven aluli gyermekük van. Kocsis Éva 4 nevelés nem maqánüqy DEMOGRÁFIÁI mutatóink szerint hazánk népességének több mint 5 százaléka — körülbelül 600 ezer gyerek —a serdülőkorúak kategóriájába tartozik. Betöltötték 14. évüket, innen vannak viszont a 18 éves koron, tehát a nagykorúságon. Mondhatnánk úgy is: tinédzserek, tizenévesek. Telve a kamaszkor problémáival, a felnőtté érés korszakában élve; egy részük már szakmát tanul s 17 éves korában megkezdheti a munkáséletet. Másik, nagy részük még diák. A biológiai akceleráció meggyorsult. A felnőtté váláshoz vezető társadalmi út azonban, e korosztály számára nem követte, tulajdonképpen nem is követhette ezt a tempót. Éppen az ismeretek roppant mérvű gyarapodása, a tanulási időszak megnyúlása eredményezi, hogy a 16—‘17 éves fiú, lány a családban, de a társadalomban is, tulajdonképpen gyermek, amíg iskolapadot koptat Hiába van a zsebében már a személyi igazolvány, rászorul — a család, az iskola, a társadalom megkülönböztetett gondoskodására. Társadalmi rendszerünk egyik legszebb „fegyverténye”, hogy a felnőtté válók korosztálya roppant széles skálájú törődést és gondoskodást élvez. Kezdjük mindjárt a pályaválasztással, amely évek óta a közös családi és társadalmi együttműködés folyamatában teljesedik ki. Az általános iskolák nyolcadik 'osztályát „taposó” diák elképzelései javarészt kiforratlanok. Tehetségét, hajlandóságait gonddal kell elemezni, egész sor esetben a képességek pályaalkalmassági vizsgálata siet a szülő és az iskola segítségére. Az állam súlyos százezreket fordít arra, hogy megyei tanácsadó szolgálatokon pedagógus, orvos, pszichológus segítse a reális, egészségileg is megfelelő foglalkozás kiválasztását, s a döntés lehetőleg a népgazdasági, társadalmi igényekkel is „szinkronban” legyen. A felnőtté váló fiataloknak semmiféle elhelyezkedési, foglalkozási bizonytalansággal nem kell megküzdeniük, gyakorlatilag egymásra épül a tanulmányi lépcsők sora a munkalehetőségek bőséges választékával. A NEVELÉS folyamata korunkban bonyolultabbá lett, család és társadalom együttes munkáját feltételezi; azt, hogy Kinoiíe a gyerek a r uháju! ! 1 Gyakran halljuk az édesanyáktól ezt a tulajdonképpen lirömteli, de mégsem gond nélküli megátLapitari. Ezért közlünk olyan rajzokat, amelyek ötleteket adnak, hogy a kinőtt ruhái tu ználhatóvá, sőt divatossá alakíthassuk. 1. Ha a nadrág szára rövid lett, legegyszerűbb kitoldani. A pulóver ujját rövidre lehet vágni, az uj5a végéhez és a derekához maradék színes fonalból csíkos patentrészeket köthetünk. 2. Lányoknak csíkos kabátot készíthetünk műszőrme vállrésszel és az aljához varrott kétféle színű pánttal. 3. Kötött, patentrészekkel fj kombinált kétrészes ruha. A kockás ruhát az egyszínű fo- 1 naíból kötött patentrészek jól díszítik, s egyben alakításra is ötletet adnak. 4. A kinőtt szoknyát az élőkén és az alján elütő színű !• anyaggal lehet megtoldani, kombinálni. 5. A kötött vállrész és 'a magas kézelő díszít és egyben pótolja a hiányzó anyagot is. , ^ Gyulai Irén .. ......;............ t -írj a serdülőik nemzedéke kellő erkölcsi,' érzelmi tartást, okos ismeretanyagot kapjon, nevelést, mint leendő anya és apa, leküzdve az áldatlan külső hatásokat, s azt az álszemérmességet is, ami ennek a folyamatnak a kibontakozását korábban gátolta.. Szinte minden társadalmi és tömegszervezet együttes, iskolai nevelőtestületekhez éS 6ZÜ1ŐÍ közösségekhez kötődő munkája érlelődik napjainkba*: az iskolákban elkezdődik és két év alatt általánossá lesz s családi életre nevelés. KISZ, Vöröskereszt, Népfront; orvosok és pedagógusok adják az ismeretanyagot, szervezett órakeretekben is, de a szülők „oktatását” is magukra vállalva. Igen nagy horderejű nevelési kérdésről, megoldásáról van szó. „Hatásfoka” egyaránt érinti a szakmunkásképzést, a középiskolákat, sőt „alapfokban” az általános iskolák felső tagozatát is. Ha törvényeik, kezdeményezések láncolatát vizsgáljuk csupán az utóbbi évek történéseit elemezve, az említetteken kívül is egész sor fontos, magas szintű döntés jelezné: az ifjúság, abban is a tizenéves korosztály felnőtté válásának útja — ennek az útnak gondos megtervezése — olyan társadalmi ügy, amelyre megkülönböztetetten 6ok energiát és anyagiakat fordít a társadalom. Az anyagiak sorában az ösztöndíjrendszer; középiskolás ma már éppúgy kaphat ösztöndíjat, mint a főiskolás; a szakmunkásképzésben az a megkülönböztetett figyelem amely a jövendő ifjú munkásgenerációnak jobb tanműhelyeket, korszerűbb kollégiumokat, modem tananyagot és számtalan egészségügyi, tanulmányi, szociális kedvezményt nyújt. A példák sorát még kötetekre menően lehetne sorolni. AZ ELVI ALAP: az, hogy a serdülő ifjúság gondja, élete — közös gondunk, életének és holnapjának formálása korántsem csak egyedi, családi teendő. Nem „magánügy” a nevelés és nem magánügy a családban biztosított anyag, helyzet. A nevelés és emberformálás mindenfajta terhe megosztható és megosztandó — és minden mozzanata közös ténykedést igériyel. Így formálódik napról napra az a nemzedék, amely holnap kereső korba lép, s amelynek emberi tartását, későbbi ■ munkát éveinek alapjait a család és a társadalom alakította, teremtette meg. Várkonyi Margit Tanácsok a tv~ nézéshez Ma már köztudott, hogy a televízió tű} gyakori tartós nézésr? bizonyos egészségügy' károsodásokkal jár. Mik ezek az ártalmak, milyen elváltozásokat okozhatnak és hogyan lehetne védekezni ellenük? A gyanú mindjárt a villamosság és a fény irányába terelődik. Egyesek azt állítják, hogy a televízió villamos szerkezete valamilyen káros sugarat bocsát ki magából, A vil- - lamos szakemberek és az or vos-radiológusok egyhangú állítása szerint ilyen kisugárzás nincs, a televíziós készülék semmiféle sugárártalmat nem okoz. Mások azt mondják, t hogy árt a szemnek. A szem- drvosok azt állítják, hogy ez sem igaz. A televízió k,épe semmivel sem veszi jobban igénybe a szemet, — mint teszem fel — a közelről nézett kép a mozivásznon. Az a helyes, ha a szobában — lehetőleg a készülék mögött vagy mellett — valahol elhelyezett gyenge fényforrás enyhén megvilágítja a hely.- séget, mert így a fénykülönbségek is kigyensúlyozódnak. Akinek érzékeny a szeme, az napszemüvegen át nézze az adásokat. Ezt a védelmet mindenki számára úgy lehet biztosítani, ha jól átlátszó es enyhén zöld, vagy kék műanyag lapot függesztenek a képernyő elé. A legfontosabb, hogy a néző lehetőleg két-három méter távolságra üljön a képernyő előtt és a képernyő szemmagasságban vagy annál valamivel lejjebb legyen. Ezek az észrevételek, vagy tanácsok aránylag jelentéktelennek tűnnek. Ha csak ezekről lenne szó, joggal mondhatnánk, hogy a televízió-nézés semmilyen ártalmat nem okoz. De ez sem felelne meg a valóságnak. Az egyik tudománynépszerűsítő könyvből idézek; „A legfőbb baj az, hogy a napi munka során keletkező feszültség a tv-nézés _ közben nemhogy feloldódna, hanem még fokozódik is. A műsorba magát túlságosan beleélő nem tud utána megfelelően pihenni, aludni, agysejtjeit alvás közben is ostromolják a látottak ingerhatásai.” Ehhez hozzátehetjük, hogy az emésztőszervi vagy az anyagcsere-betegségben szenvedők belső kiválasztása fokozódik, az idegesek még idegesebbek lesznek. Ennek a megelőzésére tanácsunk az, hogy mindenki — főleg a gyermekek — számára jól meg kell választani, hogy milyen műsort nézhetnek. Az adások választéka elég nagy, a mondanivaló igen sokrétű és persze nem minden ajánlható mindenkinek. Az okos televíziónéző csak azt nézi, ami érdekli, szórakoztatja, nyugtatja. ami élményt jelent számára. A képernyő előtti elhelyezkedés is okozhat panaszokat. Aki kényelmetlenül ül, megfájdulhat a háta, megmerevedhet a nyakszirtje, elzsibbadhat a lába. A szék, az ülőke tehát legyen kényelmes. \ néző tegye lábát zsámolyra, vagy nyújtsa ki, hogy a vérkeringés akadálytalan legyen. Ha a műsor két óránál tovább tart, álljon fél, mozogjon, járkáljon, hogy tespedtsé- gét ellensúlyozza. Kapcsolatos a televíziós ártalom a táplálkozással Is. Az egyirányú fokozott figyelem során a néző megéhezik és falatozni vagy éppen torkoskod- ni kezd. Észre sem veszi, hogy mennyit evett és megterheli a gvomrát, növeli testsúlyát, * amire a legtöbb esetben semmi szükség nincs, sőt. Javaslatunk tehát, hogy tv-nézés előtt mindenki rendesen vacso- i rázzék meg és a műsor közben ne egyék, mert az élvezetek halmozása felesleges és veszélyes. Dr. B. L. r NÓGRAD — 1974. november 3., vasárnap 11
