Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)

1974-11-29 / 279. szám

ÉVFORDULÓ Puccini összes operái a Európa utolsó tömegmoz- operáját, az Edgar kivételével, gató, tömeghódító operamu- Mától heti két alkalommal zsikája” — mondotta Szabol­csi Bence Puccini műveiről, e melyek szinte születésük pil­lanatától napjainkig mindig és mindenhol világsikert arat­tak, s amelyeket ennek elle­nére — vagy sokszor épp emiatt — a szakmai közvéle­mény részéröl annyi gáncs, kritika és értetlenség kísért. Igazi jelentőségét jóval Puc­cini halála után, nagyon las­san ismerték csak el, de egyes téves nézeteket — amelyek a világsikert és a közérthetősé­get az értéktelennel, az olcsó hatásvadászattal azonosítják — sokszor napjainkig tapasz­talhatunk. Ma ötven éve, hogy egy brüsszeli klinikán el­hunyt Giacomo Puccini. Ti­zenöt évvel ezelőtt ünnepel­te a világ születésének száza­dik évfordulóját, s az ünnepi megemlékezések, méltatások hagnsúlyozzák, hogy Puccini még mindig nem kapta meg az őt megillető helyet a zene- történet óriásai között. Operái az ősbemutatók után egy-két évvel hozzánk is el­jutottak, s azóta is az Opera­ház legtöbbet játszott darab­jai között szerepelnek. Halálának ötvenedik évfor­dulója alkalmából a rádió sorozatban mutatja be összes hangzanak fel Puccini dalla­mai a legszebb felvételekről. Szerepel a programban első operája, a Lldércek is, ame­lyet annak idején egy pá­lyázaton még dicséretre sem méltattak, mégis csakhamar óriási sikerrel mutatták be Milánóban. Még a bemutató előtt felfigyelt erre a darab­ra a legnagyobb olasz kiadó- vállalat igazgatója, Giulio Ri- oordi és Szerződést biztosí­tott a súlyos anyagi gondok­kal küszködő zeneszerzőnek. Másik viszonylag kevésbé is­mert műve, A fecske című operett is elhangzik ebben a sorozatban, hogy teljessé te­gye az alkotóművész portré­ját. A művek nem pontosan ke­letkezésük sorrendjében sze­repelnek a rádióban, csak hozzávetőlegesen követik az ősbemutatók időrendjét. A so­rozat nyitóprogramja a Ma­nón Lescaut, az első átütő si­kerű, rövid idő alatt világhí­rűvé vált Puccini-mű. A fel­vétel karmestere Lamberto Gardelli; főszereplői Házy Er­zsébet, Ilosfalvy Róbert, Melis György, Maleczky Oszkár. Ez az egyetlen felvétel, amely magyar művészekkel készült, a többi adásokban a világ legnagyobb operatársulatai­ISKOLA E Serényen folynak az előké­születek a tanév végén ren­dezendő jubileumi ünnepség­re. A balassagyarmati Ba­lassi Bálint Gimnázium mél­tó az ünneplésre, 75 éves. Volt főgimnázium, amikor az i gazgatót maga a király ne­vezte ki, és néhány éve az UNESCO asszociált iskolái kö­zé tartozik. * Dr. Szabó Károlyné ma­gyar nyelv és irodalom ta­nár a IV/a. osztályfőnöke. Diákjaival emlékeket gyűjt az iskola múltjáról Kiállí- tást akarnak rendezni belőle az ünnepség idejére. — De már előbb is kitesz- szük „kincseinket”, az első vitrin készen áll — mondta a ta’námő. Együtt néztük végig a ba­lassagyarmati levéltár anya­gából lefotózott jegyzőköny­vi másolatokat az iskola alap- hőié tételéről, és az iskola megnyitásáról. Becses okmá­nyuk Majtényi Gyula boá­iról való tanári oklevele, csak­úgy, mint az 1908. február 26- j-ti kelt önképzőköri jegyző­könyv, az 1909-ből való gim­náziumi bizoíiyítvány eredeti példánya. Régi tankönyvek, például a Képes természet­rajz, vagy Zsiga József nyol­cadik osztályos tanuló, a hú­szas évekből való Irodalmi naplója. A latin, görög, német dolgozatfüzetek, az algebrai házifeladatok néhány kira­gadott mozaikként körvona­lazzák a korabeli iskolai ok­tatást. Az 1933/34, 1938/39 és a többi Évkönyvek érzékel­tetik a gimnázium életének fontosabb eseményeit. Különösen jólesett látni, egy megsárgult, régi újságot, a Sirály 1918. október elsejei számát, amelyet Ligeti Lajos szerkesztett Balassagyarma­ton. „Egy ösztöndíjas alapít­vány létesítésére fordítva az érte befolyt bevételt” — ol­vasható alatta a magyará­zat. — Ligeti Lajos Kossuth­díjas nyelvtudás, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke ugyanis a mi gimnáziumunk növendé­'ke volt — magyarázza dr. Szabóné büszkén. — 1921-ben végzett Balassagyarmaton. Nagyon örülünk, hogy az év­fordulóval kapcsolatos leve­T Fenyvesi Jőssejt FALD A FÖLD ALATT 22. Morgott sokáig, s csak akkor inosolyodott el. amikon este el­mondtam, hogy milyen finom lepényt találtam a szekrény te­tején, ilyen jót nem ettem! Jó babérleveles sülttel és bo­rocskával kínált meg, mert úgy tudott örülni, ha mesteri munkája ízlett az emberek­nek. Ilyen volt Misa, a sza­kács! Tiborral sokat tréfál­tunk vele. Elment ő is! Tőle rnég nehezebb volt a búcsú, hiszen idős volt. Éreztük, hogy vele többé nem találr- kózhatunk! . ★ Amikor Trubnyikov, a köz­ség katonai parancsnoka el­ment, Iván vette át a posz­tot. Szüleim és valamennyi­ünk vendégszeretete, szerény bónyászhotthonunk, már is­mert volt a szovjet katonák előtt. Iván hozzánk jött lak­ni és rövidesen családtag lett, hiszen — mint később kide­rült — Fima kapitány unoka- testvére volt. Szerencsére az ő fényképe —^hátoldalán az ajánló sorokkal kis húgom, Ilonka számára — megma­radt. Féltett kincse a csalá­di albumunknak. A fegyverek áprilisban mór messze dörögtek. De a fasiszták még tartották ma­gukat. Mi azonban már a béke napjait éltük. Húszéves elmúltam márciusban, és An­nácskámmal elhatároztuk — hogy bízva az új életben — összeházasodunk. 1945. április 4-én — amikór az utolsó ellenséget is kiűz­ték határainkon túlra — Ti­bor barátommal elmentünk Dorogházára borért. Hat li­tert kaptunk. Iván volt a násznagyom, és Jelűinek Ti­bor a másik tanú, 1945. ápri­lis 5-én, 11 órakor esküdtünk örök hűséget egymásnak a községházán. Somogyi László barátom előtt. Amikor men­tünk. végig a napsütötte ut­4 NÓGRAD - 1974. november 29., péntek [ rádióban nak ünnepelt sztárjait hall­hatjuk. A Turandot Birgit Nilsson és Franco Corelli, a Pillangókisasszony Leontyne Price és Richard Tucker, a Nyugat lánya Renata Tebaldi és Mario del Monaco, a Bo­hémélet Benjamino Gigli es Licia Albanese, a Tosca Ma­ria Callas, Giuseppe di Ste­fano és Tito Gobbi főszerep­lésével kerül műsorra. A Trip­tichon — a három egyfelvo- nósos — szereplői Renata Te­baldi, Mario del Monaco, Ro­bert Merril és Fernando Co- rena. A felvételek karmeste­rei Erich Leinsdorf, Franco Capuana, Victor de Sabbata és Francesco Milinari Pradelli. A rádiösorozat célja nem az, hogy növelje a Puccini­ra jongók amúgyis népes tábo­rát; — a teljes életmű né­hány hétre sűrített bemutatá­sával elmélyültebben, folya­matában ismerhetik meg azt az alkotótevékenységet, amely­nek egyes darabjai külön- külön annyi nagyszerű él­ményt szereztek mér a hfll- gatóknak. Puccini a ma em­bere, a huszadik századé, s most, fél évszázad távlatá­ból is hozzánk szól, rólunk beszél, a mi érzéseinket szó­laltatja meg ezerszínű szín­padán. K. A.» [LÉKÉI lünkre kilencoldalas írásban válaszolt a professzor. Sok­sok személyes élmény, ked­ves ifjúkori emlék felidézése olvasható a levélből. Dr. Esze Tamás irodalom- történész is kedves levéllel válaszolt, örül a meghívás­nak, s eljön az ünnepségekre, mint egykori „balassis” diák. Dr. Szabóné és tanítványai jártak a Balassagyarmaton élő öreg diákoknál is, így dr. Guttmann István és dr. Gács- falvi Jenő nyugdíjas orvo­soknál, akik a gyerekek kéré­sére magnószalagra mond­ták visszaemlékezéseiket az iskoláról. Dr. Versényi György igazgató elégedett az eddigi eredményekkel, további kutatásra, gyűjtésre biztatja a tanulókat — Abba sem lehet hagyni — jelenti ki mosolyogva dr. Szabóné. — Ezt a tárlót kö­veti a többi. S ez jó dolog. Mert ezzel a kiállítással az a cél, hogy még közelebb kerüljön egy­máshoz az iskola és az ifjú­ság, mélyüljön a szülőföld sze- retete. E. É. Könyvek A zsúfolt autóbuszba Ecse­gen utolsónak egy fiatal lány szállt fel. Már csak a lép­csőn jutott neki hely. Hátát az ajtónak vetve előhalászott táskájából egy könyvet. A borítóján Moldova György neve olvasható. Ennyire sze­retik a könyveket Ecsegen? Az ÁFÉSZ ruházati bolt­jában évek óta a könyvek­nek is jut hely. Nem túl sok, nem is túl kevés a forgalom: ez évben eddig hatezer fo­rint értékű könyv talált gaz­dára, Pár nappal ezelőtt megérkezett egy nagyobb té­tel. Több mint másfél ezer forintot ér az az állomány, melyből a karácsonyfák alá kerülő ajándékkönyveket ki­választhatják. Természetesen a könywá­sárlók és a • szenvedélyes könyvbarátok nem mindig ugyanazok. Igazi (jlvasóvá az iskola, a könyvtár nevelheti az embereket — vagy a ket­tő együtt, ahogy Ecsegen lát­tuk. Amikor a könyvtár veze­tőjétől, Alapi Ottőnétól a törzsvendégek iránt érdek­lődtem, legelősször a Surá- nyi család jutott az eszébe. — Náluk minden korosztály­ból kikerül egy-egy olvasó. A nagymosás végére top­pantunk be a zsákutca csücs­kében lakó Surányi József- néhez. Az utolsó darabok ki­teregetése után szívélyesen invitált be. A konyhában nagy haditanács folyt: az el­sős Julika, és a harmadikos Józsi vitatták éppen az isko­lában történteket, és a há­zi feladatot egy rokon kis­lánnyal. — Ha hétfői napon jön­nek, biztosan engem is itt találnak, egy könyvvel a ke­zemben — mondja nevetve. Az olvasás szeretetét ott­honról, a szülői házból hoz­ta magával. Édesanyja, öccse is sokat olvasott mindig. Hogy édesanyja sűrűbben be­tegeskedik, még több ideje jut könyvekre. — Három—négy hetente járok a könyvtárba, akkor alaposan felpakolok. Sokszor édesanyám olvassa el első­nek, amit hozok, így taná­csot tud adni, melyiket érde­mes kézbe venni. A férjem gépkocsivezető — amikor nappalos, elég korán felke­lek. ötkor már nem látom érdemesnek újra elaludni. Ilyenkor olvasgatok az ágy­ban. Az igazi „könyves” na­pom a hétfő. Ekkor a háztar­tásban is kevesebb a munka, este nincs műsor a televízió­ban, így több időm marad. Legjobban a magyar szerző­ket szeretem — Raffai Sa­roltát, Szilvásit. A gyerekek mostanában már maguknak T eáikon, már nem nyugtalaní­tott bennünket a háború tá­voli moraja. Édesanyám levágott egy hatalmas kakast. Iván édes­ségekkel lepett meg miniket. Családunk tagjai, Iván és Ti­bor, ülték körül velünk az ünnepi asztalt és ittunk bol­dogságunkra, a' békére, a szabad életre, barátságunk­ra. Amikor a sízovjet kórház elköltözött, sógomőmékhez a román csapatok parancsnoka költözött. Megígérte, ha vége lesz a háborúnak, akkor a legjobb pilótája, Róni főhad­nagy elvisz bennünket repül­ni. Köziben elérkezett az első, szabad május elseje. Lelkesen készült rá a falu és bányate­lep népe, de azt a nsaipot le­írni nem lehet, öreg, fiatal, férfi és nő újjongva köszön­tötte a szabadságot. A tömeg bejárta az egész falut. A nők százai öltöztek népviseletbe. Községünkben mindig fel­emelő. lelkes ünnep a máius elseje, de olvian, mint 1945- ben volt, talán soha nem lesz. A felszabadult pép első nagy megmozdulása volt. 1945. május 8-án, a hitleri fasiszta hadvezetés aláírta Berlinben a feltétel nélküli kapitulációt. Május 9-én gyönyörű nap­ra ébredtünk. Szikrázott a napfény. Nejemmel siettünk sógomőmékhez. Várt ben­nünket a románok parancs­noka, Qtt volt már Róni főn hadnagy Is. Pezsgő került elő és ittunk a győzelemre. Azu­tán elindultunk négyen a re­pülőtér felé. A kertben még szedtünk egy hatalmas orgo­nacsokrot. Fehér és lila or­gonák voltak. A vidám kato­nák vodkával kínáltak a fel­szállás előtt. Romi beült a vezetőfülkébe, én a géppuskás helyére — ahol Mihail védte a gépet — nejem és sógornőm a megfi­gyelő tiszt helyére. Felbőgött a motor és ráz­kódva megindult a gép a fris­sé egyenetlen talajon. Fensé­ges érzés fogott el bennün­ket, amikor felemelkedett a gép. Pillanatok alatt pará­nyivá zsugorodott a repülő­tér, az integető katonák és a falu házai. Úsztunk észak felé. A gép árnyéka kísért bennünket a zöld mezőkön, erdőkön, át. Látni lehetett a földöm a háború ütötte sebe­ket. Bomba tölcsérek ég itt-ott romok emlékeztettek a har­cokra. De a gránátmarta hor­padásokat zöld fű nőtte be. A romokon emberek dolgoz­ták. Lüktetett az élet Salgó­tarjánban. integettek a, gép­nek Salgó merész szikláiról. S mi repültünk a táj felett. Amikor újra falunk fölé ér­tünk,’ nejem kidobta a gép­ből az orgonacsokrot. Szét­szórta a szél a virágokat. A béke virágai voltak. Ügy éreztük, behintik az egész földet. .Vége és olvasók Ceseyen is kölcsönöznek, komoly olva sók. Sok fiatal olvasót nevel az iskola irodalmi szakköre, melyet Oláh Józsefné ma­gyar—történelem szakos ta­nárnő vezet. Még csak félig készült el a magyar szaktante­rem. Egyik sarkában a könyvújdonságokat mu­tatják be. Hátul két nagy üveges szekrény, zsúfolásig tele ifjúsági irodalommal. A falról nagy írók, költők arc­képe néz le. A< gyerekek már jártak a könyvtárban érdek­lődni, hogyan is kellene jól kezelhető iskolai kiskönyvtá­rat berendezni a tanterem­ben. — Rajtunk kívül rendszere­sen látogatnak hozzánk a napközisek, és a kisebbek is a gyerekfoglalkozésokra. Elég szűkösen van ifjúsági iroda­lom a polcokon. Összesen 11 ezer forint a beszerzési ala­punk. Ebből Ecsegen kívül Osécsére, Kozárdra és Nagy­mezőpusztára is kell, hogy jusson. Amikor jegyzőköny­ves látogatást tettek, be is jegyezték: legalább húsze­zerre kellene növelni az ösz- szeget... Jelenleg nyolcezer kötet a körzet teljes állománya. Ecse­gen Madlena Edit kölcsönző könyvtáros, Csécsén Balogh Ferencné pedagógus, Kozár­don Válóczi Mihályné, egy régi, lelkes olvasó háziasszony, tiszteletdíjas Alapi Ottóné se­gítői. Márti jövő ősszel vé­gez Debrecenben, népműve­lés-könyvtár szakon. — A könyvtárosság áll kö­zelebb hozzám. Jó érzés kö­zelebb juttatni az embereket a könyvekhez. Érdekes az olvasói lélektan: főleg a gye­rekek és a felnőttek szok­tak tanácsot kérni a válasz­tásnál. A fiatalok maguk keresgélnek. Nagyon örülök, hogy egyre több háziasszony, gyermekgondozási segélyen levő fiatalasszony jön be — igaz, tudatosan próbáltam úgy bővíteni az állományt, hogy hozzájussanak a gyer­meknevelésben, a szabad idő hasznos eltöltésében segítő könyvekhez. Nőtt az érdeklő­dés az ismeretterjesztő iro­dalom és a szakkönyvek iránt. Nagyon kevés azonban az olvasó a termelőszövetkezet tagjai közül. Nem jönnek az ott dolgozó szocialista brigád tagjai, pedig örömmel segí­tenénk kulturális program­juk bővítésében. Azért is nagyon váron) a főiskola be­fejezését, mert akkor lesz időm olyan programokat szer­vezni, mellyel még több ol­vasót köthetünk a könyvtár­hoz, hogy igazi „olvasó köz­ség” legyen Ecseg... G. Kiss Magdolna Mai tévéajánlaiunk 20.00: Pokolraszállás. Sarkadi Imre életműve, még a kéziratban maradt, tö­redékes drámái is egymás után támadnak föl. Tavaly a veszprémi Petőfi Színház mutatta be a Kőműves Ke­lement, nemrég Hannibál utolsó útja címmel a nágy pun hadvezérről írott jelenet­vázlatokból készült tévéjá­ték. Most Esztergályos Ká­roly nyúlt avatott kézzel Sar­kadi novelláihoz, hogy az író szellemében összefüggő tévé­játékká olvassza. A novellák­ból összefűzött történet egy képzelt életrajz jelentős ese­ményeit dolgozza feL Ábel, a hős, a negyvenévesek nemze­dékéhez tartozik, ahhoz a ge­nerációhoz, amely átélője, egyszersmind cselekvő részt­vevője volt történelműn:« nagy korszakváltásának. Ábel múltjának (ha úgy tetszik, nemzedéke múltjának) fel­elevenített pillanataiból ki­rajzolódik a sorsát, embert magatartását meghatározó tör­ténelmi és társadalmi szituá­ció is. A főbb szerepekben Kozák András, Hüsvölgyi Il­dikót, Gyöngyössy Katalint, Béres Ilonát, Győry Emilt, Mádi Szabó Gábort láthatjuk. Meyerhold-centenárium A szovjet színházi világ megünnepelte Vszevolod Me­yerhold — a kitűnő rendező, színész és színész-pedagógus — születésének századik év­fordulóját. Számos városban összejöveteleken emlékeztek meg életéről és munkásságá­ról. A lapok és folyóiratok az első oldalon ecsetelték a nagy művésznek a szovjet színház kialakulásában játszott fe­ledhetetlen szerepét. Moszkva egyik legszebb hangversenytermében, a Csajkovszkij-Hallban rende­zett ünnepségen megjelent Meyerhold néhány személyes tanítványa és kollégája is. A moszkvai Bakrusin Szín­házi Múzeumban Meyerhold- kiállítást nyitottak meg. A fényképek, iratok, díszletváz­latok két termet töltenek meg és fogalmat adnak ar­ról az újító leleményről, amely a mestert egész élet- útján jellemezte.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom