Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)

1974-11-28 / 278. szám

I Nyugdíjban a brigádvezető SOKSZOR találkoztam vele munka közben, ahogy rajzról magyarázta a tennivalót, se­gítette a fiatalabbakat. Ide­gednek, tőreimetlemnek soha nem láttam. Akkor sem, ami­kor panaszkodott az anyiaighi­Mindig egy helyen dolgo­zott? — A katonaidőt leszámítva. Az egészségügyiekhez vonul­észrevenni nem is akarja. Mindig azt tartottam, addig brigiádvezető az ember, amíg a vas végét elsőnek tudja meg tam be, kórháznál rönitgenes fogni. Bizony az utóbbi időben voltam. A berendezések érde­keltek, és sokat javítottam. Az ányra, szervezetlenségre, autószerelést a hadifogságban Lyonkor is arról beszélt, mit tanuiltanl. Hazakerültem, visz- hogyan kellene, hogy jobb le- sza a bányához, másutt nem gyen. Sok értekezleten, tanács- is dolgoztam kozáson hallottam felszólalni. S Hangtól mentes mondatai m ndig a lényegre tapintottak. Nem szerette a sok beszédet, de amit mondott, arra nem le­hetett nem oda figyelni. Sza­SOK FIATAL vált a keze alatt szakmunkássá. Tudóm, sok az ismerőse is, éppen a munkahelyről. — Valóban így van. Messzi­ről köszönnek, és néha gon­vának súlya volt beosztottai és dolkodmom kell1, melyikkel, vezetői előtt egyaránt. Maka- miikor is dolgoztam együtt, licaa József, a kommunista Bizonyára vannak, munkás, a lakatos szocialista szívesien gondol vissza tanit- brigádvezető 41 évi szolgálat ványai köziül. után a nagybátonyi gépüzem­től nyugdíjba vonult. — Bizony régen volt, ami­kor majdnem az iskolapadból felvettek ide. a nagvbátony- ujlafci bányához, irodaszolga- nak. Nem voltam még 13 éves — Sokan vannak ilyenek. Nagyibailázs Pista például jó szocialista brigádvezető lett. már, amikor hazaértem, le kellett feküdnöm a fáradtság­tól. Bírni akartam 60 éves ko­romig, de hiába. A csuklóim elfáradtak. Van 25 százalékos hailláscsöfckenésem is. Érte­kezleten zavart is néha, mert nem hallottam jól mit mon­danak. Ezért választottam a nyugdíjat. Sok volt a „hajtás”, és nem kerestem a dolog könnyebbik oldalát sohasem. Ügy tudom, nagyobb beosz­tással is többször meg akar- akifcre táik bízni. — VOLTAM én párttitkár, szakszervezeti titkár is olyan időben, amikor jóformán a zsebben hordtuk az irodát, mert nem volt még asztalunk Sáber Feri művezető. Szőke sem. Az üzemi pártbizottság­Hugó szintén művezető, a FÜ- TÖBER-mél. Varga Feri nak, a megyei pártbizottság­nak is tagja voltam illetve pártiskolán tanul. Vannak vagyok. íróasztalnál 1 viszont sem. Ahogy az ember nőtt, vagy tizenketten olyanok, akik soha nem találtam volna meg erősödött, úgy kapott más be­osztást'. Itt volt a kis erőmű, ide kerültem. Gyerekkorom­ban is nagyon szerettem a gé­peket. Az apám bányász volt, belőlem is azt akart. Má-r 18 éves koi-omiban letettem a ka- zánfűtővizsigát, és tulajdon­képpen csak azután inas. Tanultam a szakmát, de sor. A képességem, gondolom fizetést is kaptam — mondja megfelelt volna hozzá, Makallcza József, amikor az mindig maradt, maradt, köz- indulásról a munkássá válás ben eljárt az idő. i dőszakár 61 érdeklődöm. ott dolgoztak a brigádban, közben elvégezték a techniku­mot. felelős beosztásba kerül­te A technikum elvégzésére nem gondolt soha? — Tanácsolták, hívtak, de mindig annyira lekötött a lettem munkám, hogy nem került rá nyugdíjban vagyok, a kapcsolat nem szakadt meg az üzemmel, de Gyakran bejárok, szívesen fo­gadnak, hazamegyek. Ha tu­dok, még sóikat segítek. Bodó János a helyem. A munkámért meg­becsültek, és a mozgalmi, pártmunkámat is igyekeztem tehetségemtől tellhetően elvé­gezni. Nagyon szerettem aizt a munkát, amit - végeztem. Ha van hobby, akkor nekem ez volt.: a vas és acél. Most, hogy — Öregszik az ember, ha Világgazdasági híradó FEJLESZTIK A HÁZTÁJIT éves tervidőszak nesvedik évére vonatkozó terv teliesí- Grudi Atanaszovnak. a par- tésével foglalkozik. Hangsú- lament helyettes elnökéhek lyozza ennek az esztendőnek vezetésével a bolgár nemzet- különleges jelentőségét az vegyipari és könnyűipari vál­kohászati vállalatok — figyel­meztet a Pravda —. amelyek nem teljesítik a megrendelé­seket. Számos gépgyártó. gyűlés illetékes bizottsága egész ötéves terv teljesítése megvizsgálta a háztáji gazda­ságok kiépítéséről és fejlesz­téséről hozott minisztertanácsi határozat teljesítésének mene­tét. Szófia és Szmolian megye tapasztalatai alapján a pár­szempontjából. Megállapítja, hogy a szovjet gazdaság gyors fejlesztési ütemet ért el. Több mint 130 moszkvai üzem és termelési egyesülés például máris elérte az ötéves tervidő­lamenti bizottság megállapí- szak végére előirányzott terme­totta, hogy a háztáji gazda­sági fejlesztésével kapcsolat­ban a párt politikája helyes­nek és eredményesnek bizo­nyult, az említett megyék­ben növekedett a mezőgazda- sági termés, és a magángaz­daságok a kívánt módon egé­szítik ki az állami gazdasá­gok, az agráripari komplexu­lékenységi szintet. Ütemesen és stabilan dolgoznak Leningrad. Kijev. Minszk. Harkov. Alma- Ata és más vezető ipari köz­pontok vállalatai is. E sikerek megszilárdítása érdekében — írja a lap — lalat is megsérti a kölcsönös szállítások fegyelmét. A megoldással kapcsolatban a Pravda kifejti: „Jövőre szá­mos újdonságot iktatnak be a vállalatok és termelési egye­sülések munkájának értékelé­si rendszerébe. Az ösztönzést szolgáló alapok mértéke köz­vetlenül attól függ maid, hogy mennyire teljesítik a fogyasz­tók megrendelését a konkrét sserződések alapján. Ha pe­dig egy vállalat valamely ter­mékből többet termel majd. igen fontos a termelési haté- mint amennyit- kellett volna konyság fokozása, a gazdasá­velése. Akadnak azonban fém­mok termelését. A határozat fii, kapcsolatok megbízhatósá- eredményeképpen növekedett Sának és , stabilitásának ^ nö- az állatállomány, s egyben a falusi lakosság jövedelme is a háztáji gazdaságok műtrá­gya- és takarmányellátásával, valamint a termékek átvéte­lével kapcsolatos problémák* megoldására a parlamenti bi­zottság határozatban szólí­totta fel az illetékes szerve­ket. neki. ezzel nem ellensúlyoz­hatja a más termékek szállí­tásában keletkező lemaradá­sait”. Vezetés, szaktudás, fejlődés TÁ7i)n gazdasági litíkai ptí* ítélőképességről, po­litikai érettségről, nem utolsósor­ban a párt politikájába vetett teljes bizalom­ról tanúskodik, ha a földművelő emberek, a mezőgazdasági üzemek gazdái, arról hatá­roztak, illetve határoznak, hoéy egyesítik erejüket. Célkitűzésük: az elaprózott, komo­lyabb eredmények elérésére már képtelen me­zőgazdasági üzemeket egyesíteni egy maga­sabb színvonalú gazdálkodás megvalósítása érdekében. A mezőgazdaság kollektivizálása óta ez az a nagy jelentőségű lépés, amelyet a mezőgazdaságban végbemenő forradalom minőségi változásának nevezhetünk. Nagy jelentőségű, azért nem is meglepő, hogy me­gyénkben, a várakozáson túl, lényegesen gyorsabban, zavartalanabbul zajlik le, hiszen ezt a lépést azok a tsz-tagok tették meg, akik bíznak a párt agrárpolitikájában, érettek annak megvalósítására. A mezőgazdasági üzemek egyesülése nem öncélú, és nem azért valósítják meg, mert ez tetszetős. Nagyon is anyagi kérdés, annyira, hogy politikai jelentőséggel bír. Ugyanis nem közömbös, hogy egy tsz-tagnak mikép­pen alakul a jövedelme, de az sem, hogyan gyarapodik a közösség vagyona, mit tud egy- egy üzem nyújtani a népgazdaságnak. A ma­gabiztosan dolgozó, jól élő ember csodákra képes. A szocialista rendszert ilyen erők ké­pesek megvédeni, magas szinten megvalósí­tani. Országosan, lehet, kis dolognak tűnik, hogy Kalló és körzetében egyesülnek a me­zőgazdasági üzemek. Lehet, hogy úgy tűnik, de a valóságban nem kis dolog országosan sem. Megyei vonatkozásban nagy esemény­nek számít. Helybeli viszonylatban pedig az emberek legfontosabb személyes ügyüknek tartják. Mindettől eltekintve viszont a leg­fontosabb, hogy a mezőgazdasági üzemek egyesülése megyénk mezőgazdaságának fej­lődését segítse. Ha e mindennél fontosabb célkitűzést nem tudja elérni, akkor az egye­sülés teljesen értéktelen cselekedet, fölösle­ges fáradozás. Nemrégen, hozzáértő szakemberek és poli­tikai munkáisok kötetlen beszélgetésén hang­zott el, csak megjegyzésképpen: „Az egye­sülés a szellemi erők koncentrációját is je­lenti ...” Azoknak, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak, nem új dolog. Mégis abban a társaságban, a megjegyzésként elhangzott ki­jelentés oly’ nagy vitát váltott ki, hogy ta­lán napjainkig sem záródott le. Ugyanis a vita alapját az képezte, mi a megyében mi­lyen szellemi erőket tudunk koncentrálni. És egyáltalán tudunk-e? Köztudott az orszá­gos szinten aluli ilyen jellegű lemaradásunk. A vita valóban napjaink egyik nagyon égető kérdését feszengette. Mert, ha azt mondjuk, hogy az egyesülés egyenlő a mező- gazdaság fejlődésével — és ez nem lehet viv ta tárgya —, akkor azt is ki kell monda­nunk, éppen az egyesülést elhatározó tsz- tagság nevében, hogy a fejlődés viszont függ­vénye a jó szakemberellátásnak, tehát a szellemi erők okos 'koncentrációjának. Határozottan le kell szögezni elöljáróban: azok a vezetők, akiket az egyesülés után a tsz tagsága megválasztott, bizalmat élvez­nek, munkára készek és legtöbbjük képes az alkotásra. Ezek az emberek az elmúlt évek során a mezőgazdaságban olyan eredménye­ket produkálták, amelyek figyelmet érdemel­tek. Közülük jó néhány több millió forint­tal adós üzemet stabilizált, majd emelt a nyereség Szintjére, kitűnő szakgárdát hozott létre maga körül. A legtöbb megválasztott tsz-elnökről mindezek elmondhatók. Sok-sok minden amellett^ szól, hogy a tagok bölcsen választottak. Vannak helyek viszont, ahol- nem egyértelmű az újonnan megválasztott tsz-vezető megítélése. Ez ott tapasztalható, ahol a beosztásával visszaélő, vagy a fel­adatokat már ellátni nem tudó, újból nem megválasztott vezető hívei mozgolódnak, mert anyagi juttatásukat már csak valóban érde­meik szerint kapják. Ezek csak károgjanak, majd az idő rádöbbenti őket, hogy a tggok többségének akaratával nem érdemes szem­beszegülni. Nem lehet és nem is szabad az olyan vég nélküli, semmi haszonnal nem járó vitákat megengedni, amelyek a személyeskedés mo­csarába ránthatnák az embereket. Sokkal fontosabb dologról van most szó. Felszínre hozni a konstruktív erőket — szakembere­ket, tagokat egyaránt. Ha csökkent az üze­mek száma, akkor egy-egy gazdaságban könnyebb jó szakembert találni. Tehát azok­nak van igazuk, akik ezen a vitán azt állí­tották, van szellemi kapacitásunk a mező­gazdaságban is. Ezeknek az erőknek minden feltételt biztosítani kell. Ez a siker egyik zá­loga. Az üzem első számú vezetőjének az érdeme, hogy milyen erők sorakoznak fel mögötte. Nagyon körültekintően, politikusán kell a munkát elvégezni. Már vannak jelzések némely helyről, hogy az újonnan megválasztott vezető, csak a „ke­mény kéz” politikáját alkalmazza. Mindent így akar — lehet, hogy csak így tud — meg­oldani. Ha valaha alaptörvény volt a tsz-de- mokrácia, akkor most, az egyesülés után méginkább az. Több községből, más-más fel­fogású embereket kell egységbe vonni. Ezt' csak „szigorral” megoldani nem lehet. A ve­zetői készséget csillogtatva kell az egyesült üzemeket vezetni, hogy érvényesüljön a ha­tározott következetesség, demokrácia, egy­aránt. Az ilyen nagy üzemekben, mint amilye­nek kialakultak, vagy kialakulóban vannak a megyében, a vezetőtől függ a jó gazdasá­gi tevékenység. Tehát sokoldalúnak kell len­ni. Elmondhatjuk: nem elég — mint húsz esztendővel ezelőtt — csupán a lelkesedés, és majd lesz «valahogy! A jó vezetéshez ez nem elég, ebből nem születik jó. A lelkesedés a munkáért, a termelőszövetkezetért nélkülöz­hetetlen, de párosulnia kell magas szaktu­dással, politikaival, gazdaságival egyaránt. Másképpen elképzelhetetlen, hogy a mező- gazdasági üzemek egyesülése egyet jelentsen megyénk mezőgazdaságának fejlődésével A r, iWpmelz zárszámadásra készül- ■ u/;r iliuk nek Amíg elkövetkezik ennek a napja, van idő sok mindenről gon­dolkodni. A tagoknak arról, hogy a vezetés­től mit kérjenek számon. A vezetőknek arról, mit tudnak a közösség érdekében tenni. Egy biztos: a vezetőnek magas szaktudásúnak kell lennie, a tagoknak pedig hozzáértő szor­galommal kell dolgozni. Tehát koncentrálni az erőket, minden tekintetben. A zárszám­adáson érdemes lesz ennek «a kérdésnek időt szentelni. Bobál Gyula FELMONDANAK 1400 MUNKÁSNAK A Citroen francia autógyár vezetősége elhatárpzta, hogy 1400 dolgozóját elbocsátja, a jövő évben pedig a 60. évét betöltött 1400 személyt nyug­díjaz. A határozatot a vállalat ve­zetőségének rendkívüli ülésén hozták. GYORSAN FEJLŐDIK A SZOVJET GAZDASÁG A Pravda szerdai vezércik­kében a most folyó IX. öt­A tiszta környezetért A megyei ifjúsági parlament meghirdette a fiatalok körében a tisztasági versenyt. A szécsényi ÁFÉSZ ifjú dolgozói a verseny­hez csatlakoztak, és munkához láttak. Hollókőn a bolt előtti té­ren, és End refalván az étterem előtt, Szécsényfelfaluban szintén a bolt előtt tereprendezési mun­kát végeztek, majd kővel és bitu­mennel borították a terepet. Mun­kájuk nyomán kényelmesen par­kírozhatnak a járművek, köny- nyebb az áruszállítás is. Ezzel még nem fejezték be felajánlá­saik teljesítését, mert Varsányban a bolthoz vezető 300 méter hosz- szú utat készítették el. Ságújfa- luban a bolt környékét rendezték. A mozgalom keretében bekapcso­lódtak a fásításba. Eddig 800 cse­metét ültettek el, és a tavaszi faültetés idejére 3000 facsemetét rendellek. Öt faluban, nyolc pusztán Nincs már idegen arc ■ t Emberi, járművet próbára tesz. az út. Gyalogosan is ne­hézkes megjárni, gödröt, ká­tyút kerülgetni, gépkocsival meg különösen óvakodni kell, nehogy csöbörből vödörbe, azaz gödörből kátyúba i üssön a kerék. Dr. Varga László sárga Moszkvicsa azonban dereka­san, állja a sarat, a négy ke­rék szinte előre megérzi a gödröket. A Luciáivá felé ve­zető úton ugyancsak szükség van e tudományra. — Itt a kényes szerkezet csődöt mondana. Az én jó öreg Moszkvicsom viszont bírja a megpróbáltatásokat. Kell is, mert nem tudom, hogy rendelhetnék különben hat helyen. Talán, a megyében a legna­gyobb kiterjedésű orvosi kör­zet, öt falu és nyolc puszta tartozik hozzá. A székhely- község, Nagybárkányon kívül az orvosinak még öt helyen kell fogadnia a betegeket, hogy elláthassa a hozzá tar­tozó 2800 embert. Nemcsak szétszórtsága mi­att nehéz orvosi körzet. Nem véletlenül nevezték régen já­rási viharsaroknak a környé­ket. Sötét, elmaradott zug volt, télié előítéletekkel, meg­csontosodott rossz szokások­kal. Dr. Varga László mégis ezt választotta. — Miért? — Mint a legtöbb végző orvos, én is Pesten szerettem volna maradni. Három helyet ajánlottak fel: Balassagyar­matot. Pásztót, és Celldömöl- köt. Pásztót ismertem legke­vésbé, így aztán semmi sem szólt amellett, hogy azt vá­lasszam. A döntésre öt percet kaptam, az eredmény; Pász­tó! Jó fél esztendőt töltöttem a pásztói sízülészet-nőgyógyá- szaton, onnan hozott ide a sorsom és szerencsém. A kezdés első néhány ada­tát azonnal fel is sorolja: — 1962. május 22-én 13 óra 15 perckor érkeztem meg Nagybárkányba. Első betegem Bujtár János Lisztes volt, a táppénzes könyvben ma is ott áll a neve. Többi betegét már nehezen tudná felsorolni. Nincs a kör­zetében idegen arc. Legfel­jebb a frissen „bevándorol­té”, de azok is csak 24 óráig. Csaknem 14 esztendeje, hogy fáradhatatlanul rója a volt viharsarok útjait, kezeli, gyó­gyítja az embereket. Hívták már sokszor másfe­lé. Felkínáltak még járási fő­orvosi posztot is. Mindig ne­met mondott. — Nem szeretek vándorol­ni — magyarázza. — Itt meg­szoktam, megszerettem, is­merem, szeretem arc embere­ket. És. minden elfogultság nélkül állítom, ez a völgy a Cserhát gyöngyszeme. Nézzen csak körül, gyönyörű! Miért mennék máshová ? Jó humorú, szívesen tárul­kozó ember dr. Varga László. Kedvvel, őszintén létesít em­beri,’ baráti kapcsolatot. Egész lényével fordul környe­zete felé. Meglehet. hogy egyéniségének nyitottsága a hivatás gyakorlása nyújtotta többlet, de az is lehet, hogy alapvető személyiségjegye. Érdeklődő, tudniivágyó. Er­re vall elsőszámú kedvtelése is, az ajntik könyvek, és fo­lyóiratok gyűjtése, olvasása. Kéretlenül is vall róla: — A gyűjtősaenvedélyt egyetemista koromból mene­kítettem át. Szorgalmasan jártam ki a Telekire, és bön­gésztem a régiségek között. Eladtam inkább az ingemet, csak beszerezhessem, amit szerettem volna. Így jutottam hozzá az első komolyabb^ könyvhöz, a z 1800-as évek' végén kiadott anatómiai kö­tethez. Azóta időt is, pénzt is többet tudok áldoznál rá. A folyóirat-gyűiteménv zö­mét például egy volt diplo­matától szereztem be. Ma is különös élmény böngészni aiz egykori Friss Újságban, a Magyar- Futárban, a Pesti Hírlapban. Egyet fájlalok na­gyon. A Vörös Újság bekö­tőt* számait két héttel előt­tem adta el, pedig arra vágy­tam legjobban. Könyvtára már 1500, köte­tes, Padlótól mennyezetig bo­rítja lakása, falát. Régi köny­vekből, monográfiákból tudja, ‘hogy egészen a harmincas évek végiéig ezen a vidéken heti négy csecsemőhalálozást is feljegyezték. Hasmenés, hi­deglelés, hektika. .. — Évek óta nincs csecse­mő halottunk. A gyorsléptű fejlődés minden téren le­mérhető. Gyönyörű házakat építenek, bevezetik a vizet, használják a fürdőszobát. Nem félnek rruír orvoshoz sem jönni, napi 60 az átlagos betegforgalmiam. Hol van már a viharsarok?! Vágyairól kérdezem. — Hogy mit szeretnék? Csak továbbra is nyugodtan dolgozhassam, semmi mást. Megtaláltam a helyem, ott­hon érez magam. Negyven­éves vagyok, nem éreztem soha, hogy adósom lenne a2 élet. Hogy én se legyek oh a haszontalan élvezője, ahhoz kell a nyugodt, lelkiismerete» munka. — szendi — , NÓGRAD - 1974. november 28., csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom