Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)

1974-11-24 / 275. szám

Mécses az Fedezhető e a rossz műsor hasznából a jó? P"V \fl rí hlttantanároknak volt egy J rv ' 1 sablonos tanpéldájuk, amelyet tt iiit es hitelienseg között Ingadozóknak ezoktak idézni: Az az ember, aki hatalmas gyertyát gyújt isten dicsőségére —, nem gyújthat parányi mécsest az ajlő mögött, a sarokban, a sátánnak (bizonytalankodván, hátha mégiscsak az az erősebb), mert Így so­hasem nyugszik meg, s a végén tévedésből még megfordítva csinálja. Akkor pedig majd jön az ördög és elviszi. Arról jutott eszembe ez a távoli emlék, hogy abban a vitában, amely az igényes szó­rakoztatás körül bontakozott ki, s folyik je­lenleg is több országos és megyei lapban, folyóiratban, egyszer-másszor komolynak szánt érvként is elhangzik: a magasabb színvonalnak az az ara, hogy időnként az alacsonynak engedményt tegyenek. Vagyis hogy a jövedelmezőbb silányból fedezzék a költséges, tartalmas műsorok árát. Még egyszerűbben: a rossz hasznából a jót. Tudom, hogy akik ezt az „érvet” kimond­ták, maguk sem értenek vele egyet De a valóságban így van vagy gyakran így van, mert sajnos — kiváltképpen művelődési há­zakban — jelenleg erre kényszerülünk, az érvényben levő gyakorlat miatt. Kicsit job­ban kiciirázva a lehetetlen helyzetet, sokan hozzáteszik: egyetlen olyan elvi állásfoglalás vagy a művelődési gyakorlatot szabályozó rendelkezés sincs, amely úgy Intézkedne, hogy bármily csekély teret is kell engedni a hitvány, nívótlan produkcióknak, műsortí­pusoknak. Hogyan lehet mégis, hogy elmélet es gyakorlat között nem csekély rés mutat­kozik? Hogy a művelődési házak vezetői gyakran kénytelenek „kacsintani az ördögre is”, azaz silány portékát venni, hogy meg­vásárolhassák a jobbat is? Nem ismételjük el azt a közhelyet, hogy tgy rossz produkció sokszorta károsabb, r mt amennyi erkölcsi hasznot annak anyagi •előnyeiből megvásárolt nivós produkció hoz. Továbbá, hogy a bevétel növelése ezen az áron nem egyéb öncsalásnál, — sőt, a kö­zönség becsapásánál. Mert annak a városi, nagyközségi közönségnek, amelyet igényte­len, jól-rosszul összeeazkábált haknimüsorra becsábitottak, csekély vigasz, hogy egy esz­tendőben kétszer-háromszor ugyanabban a művelődési házban, ugyanazon a színpadon különbet is láthat. A kár megesett, s nem egykönnyen hozható helyre. , Ml hát a teendő? Korántsem a „könnyű” és a „nehéz* mű­sorok. előadási tormák ellentmondása körül van a baj. Nem így áll a dolog: nagyon jól tudjuk, s művelődéspolitikai gyakorlatunk mér be is bizonyította, hogy a „könnyű” és a „nehéz” nem áll egymással ellentétben, ez téveszme. A „könnyű” nyújthatja a legne­mesebb szórakozást, a „nehéz" a legnagyobb unalmat. _ A műsorok koncepciójában, összeállításá­ban, szerkezetében és terjesztésében kell változást végrehajtani. Ezt — önmagukban — a művelődési há­zak vezetői nem tehetik meg. Ehhez segít­ségre van szükségük. Méghozzá kívülről és „felülről”. Magukra hagyatva ezután sem tehetnek egyebet, mint azt, hogy tovább folytatják a kétes értékű egyensúlyozást. A vitában többen említést tettek arról, hogy mennyire ellentmondásos — vagy ne­hezen meghatározható a művelődési háza­kat műsorral gyakran ellátó ŐRI szerepe. Egyfelől műsorrendező Iroda —, másfelől hatóság, amely a művelődési házak (vagy más művelődési intézmények) által összeál­lított műsorokat engedélyezi. Méghozzá nem is csekély összegekért: öt—nyolc—tízezer fo­rintért egy-egy alkalommal. Enyhíti-e a dolgot, ha tudjuk: ezek az összegek nem szállnak el a felhőkkel, ezeket nem az OKI „vágja zsebre”, hanem újabb ulapok képződitek belőlük, amelyeket — vagy amelyeknek esy részét — az allarh közművelődési célokra fordítja. De amit az ŐRI kínál, abban gyakran — egyes műve­lődési házak vezetőinek véleménye szerint többnyire — nincs választék. Vagy nincs megfelelő választók. Az érdekeltek elsősorban azzal elégedetle­nek. hogy nincs garancia a minőségre. Mennyire az ŐRI hibája ez, s mennyire raj­ta kívül álló okok következménye, azt ezen a helyen aligha dönthetjük el. Több konkrét adat és ismeret kellene hozzá. Dehát a lé­nyeg az eredmény, a produkció, a produk­ciók sorozata, amit a közönség a színpadon lát. Ez pedig igazolni látszik a hozzászólok véleményét: kicsi a választék és nincs ga­rancia a jó színvonalra. Meglehet, hogy a műsor Budapesten, a bemutatóteremben, a bizottság előtt még jól állt a lábán, de „le­érve”, egy-két hónap múlva — néha eset­leg már korábban is — fellazult, a szer >n- lőcserék vagy más okok miatt „elgyengült”, s szokványos rutinhaknivá változott. Tehát szükséges a szigorú, állandó, menet közbeni ellenőrzés is. A lezüllött produkciót haladéktalanul ki kell vonni a forgalomból. Érdemes volna elgondolkodni azon, miért nem tehet erre — megfelelő tapasztalatok birtokában — javaslatot a területileg illeté­kes tanács művelődési osztálya? (Azaz, hogyha tesz — miért nincs annak követ­kezménye?) De bármelyik oldalról közelítjük is meg a dolgot, a színvonalnál érünk partot. A közönségnek ugyanis mindegy. hogy milyen úton-módon jutott el hozzá egy-egy nívótlan műsor. Az ŐRI küldte-e, vagy — erre is van példa— maga a művelődési ház, az illetékes tanács „gondoskodott” róla? A rossz műsorok okozta „kárbecslésnél” a kö­zönség ezt nem veheti számításba. Csak egyet: a pénzéért hitvány, rossz, alantas szín­vonalú giccses árut kapott. A vitában javaslat hangzott el arról Is, hogy nem volna-e itt az ideje a művelődési házak 10—15 éve megállapított, s azóta lé­nyegében változatlan költségvetési keretének a felülvizsgálatára? Hiszen nyilvánvaló, hogy a közelmúltban létesített közművelődési alapból nem mindenki kaphat támogatást; nagyon meg kell nézni, hogy az a pénz ho­vá megy, mi lesz belőle. Ez sem látszik járhatatlan útnak. (Hogy mennyire nem az: egyes tanácsok, elsősor­ban megyei tanácsok, mar hozzá is kezdtek a költségvetés felülvizsgálatához.) Vígasztaluk magunkat azzal, hogy a köz­művelődési párthatározat végrehajtásának a kezdete óta kimutathatóan csökkent a rossz produkciók száma? Ez, természetesen, öröm. De ne feledjük: az országos szám­adatok sok meglevő ellentmondást takarhat­nak. Magukba foglalják egy-egy terület jó eredményeit, de nem tűnik ki belőlük, hogy vannak városok, járások, esetleg megyék, ahol a művelődési házak vezetőinek, a kö­zösség művelődéséért felelős Intézmények­nek nem .az a gondjuk, hogy miből válo­gassanak, hanem az, hogy miként kerüljék el a rosszat. S mert nem mindig tudják — bármennyire szeretnék is — „égetik a mé­csest az ördögnek”. A Urt7Öflí*P0hp2!— ** befogadóhoz — ^sokféleképpen lehet közelíteni. A legkönnyebb, legvidámabb, leggondűzőbb produkciókkal is, — csak ér­telmük. tartalmuk legyen, hordozzanak mondanivalót, s tanulságot. Hogy milyen saevezeti módosításokkal lehet ezt elérni: a szakemberek dolga. De el kell érni. Gondoljuk közösen tovább. Tamás István „Görbe szemmel” (Fotó: Nádor Ilona) Valaki jár az előszobában Tegnap reggel, amikor ki- aztán következne a felesé­lépiem a kapun, mint Uz t jt gem, a kislányom, mint ab­közül kilencszer. Csemetke Lajos szomszéd is kllénett az ő kapujukon. Máskor már messziről kö­szön hangosan, most csak ép­pen motyog valamit az üd­vözlésemre. Jobban megné­zem, s döbbenten látom, mintha tíz évet öregedett vol­na: az arca falcó, mindig vi­dám szeme vörös és kialvat- lan, járása bizonytalan/ — Ml a baj? — kérdezem, — Most már semmi... Csak borzalmas éjszaka volt... És meséli: Kis családommal a szoká­sos időben feküdtünk le alud­ni. Én jó alvó vaavok — ahogy mondani szokták, ásvút süthetnek el a fülem mellett. akk9r sem ébredek fel, Bez­zeg az éjszaka rögtön feléb­redtem, amikor a feleségem kétségbeesetten megrázta a váltamat. — Mi történt? — akartam kérdezni, de nem tudtam szól­ni. mert tenyerével betapasz- totta a számat. — Pszt! — súgta a fülem­be. — Valaki jár az előszo­bában.- Ekkor már téliesen ébren voltam. Felültem, s a felese­gem tekintetét követve ri­adtan láttam, hogy az előszo­bába vezető ájtó alatt fény szűrődik be. — Az előbb motoszkált is — súgta a feleségem. — Telefonálok a rendőr­ségre — súgtnm vissza, s már bújtam is ki a takaró alól, — Nem! — fogott vissza a nejem. •— Meghallja, beront, és ,.. Jaj istenem! Beláttam, hogy igaza van a feleségemnek, valóban nem kockáztathatom meg a tele­font. mert mire „kicsengene" a rendőrségnél a hívásom, már hátamban lenne a kés. ban a krimiben, amit az este láttunk. Mit tegyek hát? a feleségem szid emiatt, az előszoba ajtaja felé lopakod­tam. Ott megálltam a falhoz la­— Mert szerinted ugve fe- nulva, a vázát magasra emel­les leges a kulcs ebbe az ai- tem. s elhatároztam, hogyha tóba! — szipogta a feleségem nyílik az ajtó. teljes erővel szemrehányóan a fülembe. lesújtok a belépőre. — Az előszobát akkor is ki — Jön — súgtam hátra a tudná rámolni. — sziszegtem mellém óvakodó íeleséaem- vissza dühösen. nek. A hangóm remegett a» — De legalább nem tudna izgatottságtól. belönni — rebegi a felesé- — Nehogy mellé üss' — gém. s megint jajistenkediK- biztatott a nejem, a bátorí- es Lujzikát.... Jaj nekem, tásufl megpuszilta a fülcim- Lujzikám. egyetlen kislá- párnát. nyom! Aztán nyílt az ajtó. surr an ­— Nem fog belönni! — tak a léntek. maid eloltotta mondom, s elszántan talpra az előszoba lámoáiát. és ez ugrottam. volt a szerencsém, mert... Körülnéztem a szobában. Mórt ha világosban lön be a valami fegyvert kerestem, kislányom, eltaláltam volna.,, mert a puszta kezemmel még- *8^ azonban a evegőbe üt* sem vehettem fel a harcot a rablóval. Sajnos azonban ne­kem nincs odahaza még egy ve nekiestem a falnak, Lu1* zika átbukfencezett raitam. a váza rinitvára tört. s a fele­nealc géppuskám se. ígv hát "égem hajnalig zokogott hogv az asztalon levő lókora ólom- kristály vázát ragadtam meg. A víz kiloccsant belőle, a vi­rágokat én hajítottam a pad­lóra. s nem. törődve vele. hogy „mit fog szólni Malvin néni. ha legközelebb eljön, s nincs - meg a váza. amit tőle kap­tunk nászajándékul?" 1 Sólyom László Űj könyvek ■■■.aBaaaaaaBSEEBHBaBSkiueaaiafceaasasBigaBanaB, „Képzett, több éves gyakor­lattal rendelkező főkönyvelőt keres fontos beosztásba a Gombkerekítő Vállalat. Je­lentkezni. részletes önéletralz mellékletével, levélben a vál­lalat személyügyi osztályán. A Az apróhirdetés rint. Te úristent Hatszáz fo- S ezt maga csak úgy 899 Pusztafalva. Pf.: 99.” — mondja, mintha hatvan len- oivasta a főosztályvezető az ne. Vagy hat forint — ka- aiosztályvezető által megfő- pott a szívéhez a főosztálv- galmazott. a hirdetési műfai- vezető. —Méghogy hatszáz tó­ban kétségkívül maradandó- rint. Amikop a legfőbb szem- nak tűnő remekművet, mi- pont a takarékosság. És egvál- közben Pax-tollával a szóta- talán, minek ez a hosszú hir­gokat kopogtatta le. — Nem lesz ez drága? — Ha keretesnek adjuk, akkor talán igen. de ha mint a oróhirdetés, akkor szavan­ként .. .ugye... szóval olcsóbb műfajában. Világos? — magyarázta az alosztályve­zető a dolgokhoz remekül ér­tő ember fölényességével, de a beosztott mértéktartásával. detés? Nem regényíró maga Pacolai kartárs. hanem al­osztályvezető. Irodalmi tevé­kenységét ne a vállalat pén­zén élie ki az apróhirdetés — Világos, főosztályvezető elvtárs. — pironkodott Paco­lai. maid kisvártatva szinte — Hát. hogv képzett le­gyen a főkönyvelő, főosztály- vezető kartárs. Azért! — 'Ugyan már. müven bu­taság- ez? Hát melyik az a vállalat, aki hülyét vesz fel? Ez a szó nem kell. Meg az sem kell, hogy több éves gyakorlattal. Egy főkönyvelő hét. Nem lehet, hanem kell. És mindenki tudja, aki fon­tos beosztásba akar jelent­kezni. hogy ahhoz többek kö­zött részletes önéletraiz is kell... Csak maga pocsékol­ná az állam és a vállalat pénzét Pacolai kartárs... Meg itt van ez Is... Aki nem tud­ja, hogy hol van a Gombke­rekítő Vállalat, az menien a fenébe, s ne hozzánk... Te­hát ezt is kihúzzuk... — De hát akkor nem ma­esakis több éves gyakorlat radt semmi — siránkozott az után lehet egváltalán még apróhirdetés romjai felett Pa­colai. könyvelő is. fgy aztán az a szó sem kell. hogy rendelke­ző. Tehát, főkönyvelőt keres, fontos beosztásba... Egv frászt. Minek ez a sok babla. Majd itt megtudja, hogy fő­könyvelőt keresünk, s nem — Annyi bal legyen. Fő a takarékosság kedves kartár­sam. Ne is jelentkezzen sen­ki. Az öreg Csemcsegit. a pénztárból megtesszük fő­Mégis mennyi lesz. ha v^nny°£ó hangon tette hoz- éjszakai portást, s ha meg- könyvelőnek és így nemcsak apróhirdetésnek adjuk? makacskodott a főosztályve­zető. — Gondolom, mint apróhir­detés, de azért egy kis ke­retbei s. hogy f ’'űriőbb le­gyen. mondjuk öt-hatszáz forint... zá... — De hát. akkor mi le­gyen? — Semmi. Meghúzzuk a hirdetést. Tömörítjük. Kiir­tunk belőle minden felesle­gest Pacolai kartárs. Világos?, Itt van mindjárt ez a szó. hogy képzett. Ez minek? tudja a jelentkező, hogv fő- az apróhirdetés ára. de a fő­könyvelő kell. akkor azt is könyvelő bére is megmarad tudni fogja, hogy ez fontos — dőlt hátra győztes mosoly­8 NOGRAD - 1974. november 24., vasárnap beosztás. — Csodálatos — hebegte Pacolai figyelve, hoavan zsu­gorodik az apróhirdetés szö­vege tömör és mind tömö­rebb semmivé. —- .. :aztán ez is ostobaság. Mi az, hogy jelentkezni le­lyal a karosszékben a főosz­tályvezető és könnyed moz­dulattal pöccintette a papírko­sárba a fecnivé gyűrt papír­lapot. rajta a hirdetés Szö­vegével. hogy ......képzett, t öbb éves gyakorlattal...” Gyurkő Géza A Kossuth Könyvkiadó új- A Közgazdasági és Jogi donsásai között szerepel a Könyvkiadó új könvvei közt Magyar Nemzeti Fügeetlensé- található Fraindlar Árpád: Az gl Front programja, amelyet ENSZ Biztonsági Tanácsa eí- 30 eve, 1944. december 3-án mű könyve. Az Időszerű köz- tettek közzé. Ugyancsak most gazdasági kérdések sorozat­került a könyvesboltokba ban jelent meg Csete Lászái, Arthur Leslie Morton: Angol Szabó Ferenc és Tóth Berta- utópia című könyve és — lan: A tervszerű szabályozás második kiadásban —- Döme élelmiszer-gazdasági tapasz- Piroska: Asszony a viharban talatai című könyve. Haitó című regénye. A Móra Ferenc Hiúsági Könyvkiadó a Bölcs Bagoly sorozatban jelentette meg — az öregapó madarai című ismeretterjesztő képesköny­vet; szövegét Lázár Ervin tr­Aurél és Terplán Kornél kö-, zös munkája A dinamikus termelésirányítás modulrend. szere. A számítógép és alkal­mazása című sorozatban há­rom új kötet Is napvilágot látott, ezek: Adatrögzítés. ta, rajzait Balogh Péter ké- távadatátvitel. adatfeldolgo szítette. Illusztrált verses ké- zási módok: A számítógépes peskönyv a Luca, széke. Kor- fejlesztés stratégiája és Az mos István és Würtz Ádám elektronikus számítógép proe- közös munkaia. Te is tudod? ramozása. ríSLH!?“ r0PVÍ1?aotn ~ A Corvina Kiadó úi kia- Jamkovszky Eva es Reber dásban jelentette meg Her. László képes mesekönyve. Is- bert Read: A modern azob­meretterjesztő képeskönyv Traudel Hoffmann: Züm-züm című müve a mézelő méhek életével ismerteti még a gye­rekekét, Megjelent Az elve­szett kisliba című verses ké­peskönyv is, a pozsonvi Ifi ű­rászat című összefoglaló mű­vét. Sokakat érdekelhet egv csehszlovák szerzőkolle ;- tiva könyve, a Képes divat­történet az ókortól napja­inkig. Gink Károly Hódmező­vásárhelyről készített fotóal­sági Kiadó és a Móra Könyv- buma a gyors fejlődésfl a i í o. - ^adóJ„ közöa , gondozásában, dl .várossal Ismertet meg. Sza. ladas,?an IátoU nap- lai ZolWn; A kockától a? világot Marót Veronika: La- nktlg című könwe a raizo­ci és az oroszlán címüké- lás műhe;vtitkaiba. művés„j pes mesekonyve. Bűbatos. fog&sgiba vezeti be az olva- verses képeskönyv József At- sót. Második kiadásban lá­tila Altató-ja. Würtz Ádám rajzaival. A Verne-könwek olvasóinak szerez örömet a Nyolcszáz mérföld az Amazo- nason című ifjúsági regenv újabb megjelenése A Delfin- könyvek sorozatának úi kö­tete Joan Phipson: Mi legyen a borjúval? című ifjúsági re­génye. Az ungvári Kárpáti Kiadó és a Móra közös gon­dozásában jelent meg Gén- nagyíj Maskin: Kék tenger, fehér hajó című regénye. Kass János illusztrációival. tott napvilágot Hahn István és Máté György Kartható című könyve, negyedik ki­adásban pedig Pogány Fri­gyes Rómája. A Magyaror­szági műkincsek sorozatban a hazai képtárakban, múzeu­mokban található legszebb holland tájképeket ismerteti Czobor Ágnes kötele. A Mű­vészet kiskönyvtára sorozat új kiadása — Czére Andrea munkája — Raynoids-szal is­mertet meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom