Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)
1974-11-17 / 269. szám
Közoktatás ás közművelődés K El ÉVVEL EZELŐTT, e KB oktatáspolitikai határozata aian őrömmel tapasztal - tuü, hogy az isik olák gondjait, a Közoktatás továbbíejleszte- se.ieK feladatait az egész tar- suaalom magáévá tette. Most, a Közművelődési határozat, a szeptemberi országos közmű- v .jdés-politikai tanácskozás után, azt várjuk: kerüljön a közművelődés ügye a társadalmi érdeklődés középpontjába. Azt jelenti-e ez a rémé" nyűnk, hogy a művelődés iránt érdeklődő közfigyelem most elfordul a közoktatástói és újabb kedvenc témájává a közművelődést fogadja? Korántsem, sőt a meggyőzés minden eszközével a szembeállítás elkerülésére kell ösztönöznünk. Hiszen a szocialista kultúra, s vele párhuzamosan a szocialista ember kialakulása csak a társadalmi nevelés két egymás- rautalt alapvető rendszerének: a Közoktatásnak és a közművelődésnek együttes eredménye lehet. Mi az elvi alapja ennek az egymásrautaltságnak, közös felelősségnek? Mindenekelőtt az a közös társadalmi cél, )f\ogy a felnövekvő nemzedék — a már felnőttekkel együtt — minél nagyobb tudással, alkotókészséggel és elkötelezettséggel vegyen reszt a szocializmus felépítéseben országunkban, az emberi haladásért, a szocializmus győzelméért folyó világméretű harcban, és ezzel párhuzamosan mind több boldogságot találjon személyiségének kiteljesítésében. Dolgozzék szocialista módon és életformájában, gondolkodásában is valósítsa meg szocialista eszméinket. De a közös célt csak kölcsönös támogatással lehet elérni! Az ismeretek, a tananyag robbanásszerű növekedése, az iskoláskorúak mind sokkolda- lúbb kapcsolata az iskolán kívüli élettel, újszerű feladat elé állítja a közoktatást. Korszerű iskolarendszert, tantervet, nevelési folyamatot csak úgy alkothat ha minden szinten számol a közművelődés állandó kiegészítő, ismeretújító, egyéniséget fejlesztő, gazdagító jelenlétével. Az iskolában optimális pedagógiai szervezettséggel, de véges terjedelemben elsajátított ismereteket, készségeket, a munka és a társadalmi élet’ más területein folytatott gyakorlat spontánul és állandóan kiegészíti, gyarapítja. De korunkban, es különösen szocialista társadalmunkban ezt a folyamatot a közművelődés gazdag arzenáljával segített tudatos, permanens önművelés kíséri. A továbbképzés igényének és képességének kialakítása, a rendszeres művelődés szokássá fejlesztése a szocialista iskola elháríthatatlan feladata. Másrészről a közművelődés valamennyi intézménye és szervezete — bár továbbfejlesztheti7 — alapként azzal az érdeklődéssel. befosadókész- séggel, ízléssel és alkotóképesseggel számolhat, amit az iskolának sikerült kiformálnia, kibontakoztatnia a jövő nemzedékében. Az elvi megfontoltságból számos gyaKui- lati feladat következik. Ehelyütt a közös tennivalóknak csak néhány típusát említjük meg. Közös feladat és felelősség, hogy az óvodától az egyetemig, az életkori sajátosságoknak és a helyi adottságoknak megfelelően ismertessék és gyakorolják a művelődés különféle eszközeinek okos használatát, segítsék elő, hogy a gyemekek és ifjak tartós barátságot kössenek a könyvtárral, a múzeummal, a színházzal, a filmmel, a rádióval, a televízióval és más közlési eszközökkel. Fontos mozzanata ennek az ismerkedésnek az önálló választás képességének a kifejlesztése. Kezdetben együtt, később mindinkább saját érdeklődése, ízlése alapján válassza ki a felnövő diák a tantárgyhoz, a személyisége továbbépítéséhez legtöbbet nyújtó könyvet, műsort, kiállítást, beszélgetést. FONTOS, HOGY a közművelődés ne csak várja a szóira és szépre éhes közönség kinevelését az iskolától. Segítsen — az eddigieknél is többet — már az iskolás évek alatt a szocialista műveltségeszmény megvalósításában. Már jól bevált módszere ennek az „élő illusztráció”. Persze szélesen értelmezve e fogalmat. Nemcsak az irodalomórákat, az esztétikai nevelést lehet és kell művészekkel, művekkel illusztrálni, de a történelem is élőbbé válik a múzeumi tárgyaik megismerésével. Ajz állampolgári ismeretek, a szocialista demokratizmusra nevelés is élő, eleven „illusztrációt”’ kaphat az ifjúsági szakkörökben. az amatőr együttesekben, a klubokban, ténylegesen gyakorolt vezetési, döntési jogok útján. Kívánatos, hogy a korszerűsített oktatási-nevelési taintervek alapján, azokat ismerve . és kiegészítve a könyvkiadás, a filmgyártás, a tömegtájékoztatási eszközök, művelődési házaik, és könyvtárak, galériák és zenei rendező szervek még tovább gyarapítsák ifjúsági programjaikat. Csak ösztönözni lehet az eszközök és formáik változatosságát, persze párhuzamosan az eszmei elkötelezettség és a pedagógiai felelősség fokozásával. . Két irányban javasoljuk a figyelem fokozását. A szakmunkásképző intézetek tanulói számarányuknál és leendő társadalmi szerepüknél fogva több sajátos programot, művelődési segítséget igényelnek, örvendetes, hogy az utóbbi években ezek az intézmények is többet kezdeményeznek a művelődési mozgalmakba való bekapcsolódásuk érdekében. Az egyre gyarapodó számú kollégiumokra is érdemes jobban ügyelnünk. A szervezett együttlét, az adott közös szabad idő, és az ehhez képest viszonylag kevés jelenlévő pedagógiai energia szinte kötelezi a közművelődés minden munkását a céltudatos segítésre. Az iskolai rendszerű felnőttoktatás — néhány évi stagnálás után — végre elmozdult a holtpontról. Az esti gimnáziumok és szakközépiskolák mellett méltán lett népszerű a szakmunkások középiskolája. A különösen kritikus általános iskolai oktatásban az 1972. évi 21 ezerrel szemben, tavaly már 54 ezren vettek részt. A közoktatás és közművelődés bátor együttműködésének nem kis része volt ebben a változásban.- A felnőttoktatás rendszerének további kiszélesítése az általános, szakmai, politikai továbbképzés kívánatos tartalmi és szervezeti koordinációja, a jövőben is igényin az iskolák és iskolán kívüli köz- művelődési szervek ésszerű megosztáson alapuló közös munkáját. A rádió és televízió felnőttoktatási adásai és továbbfejlesztésük szinte beláthatatlan lehetősége az adások és felhasználásuk közös tervezésére hívják fel a szakemberek figyelmét. Mindkét ágazatnak megújításra váró területe a családi nevelés. Az MSZMP KB két idevonatkozó határozatának (az oktatáspolitikai és a közművelődési határozatnak) szemléletalakító hatása mindinkább gyarapítja a tárgyi és személyi feltételek felhasználásában. is az új, ésszerű megoldásokat. A pedagógusok részvétele a felnőttek művelődésének támogatásában a magyar nevelésügy régi, haladó hagyománya. Felelősségük, a képzésük és gyakorlatuk során szerzett mind sokoldalúbb hozzáértésük — más értelmiségi rétegek szükséges fokozottabb bekapcsolódása mellett is — nélkülözhetetlen a közösségi művelődési mozgalmakban. A közművelődési dolgozók képzésében is egyre nagyobb teret szentelnek a pedagógiai képzésnek, sőt mind nagyobb részük szerez egyidejűleg pedagógus diplomát is. Együttműködésük az iskolai oktatás folyamatában bővíti a kölcsönös megbecsülést, és a közművelődési szemlélet térhódítását a tantestületekben. Csak üdvözölni lehet a helyiségek, a klubszobák, a tornatermek, á különféle költséges felszerelések közös használatát is. A PEDAGÓGIAI és közművelődési gyakorlatot figyelemmel kísérő szervek, intézetek programjában szerepel az együttműködés tartalmának, formáinak további elemzése, újabb megoldások általánosítása. Eredményeik hozzájárulnak olyan művelt emberek számának gyarapításához, akik számára az állandó önképzés, a kultúrált szórakozás már szükségletté vált: saját örömükre és egész szocialista társadalmunk ' hasznára. Befejeződött a múzeumi hónap rendezvénysorozata Ebben az évben az előző évinél is nehezebb körülmények között szerveztük meg a hagyományos múzeumi és műemléki hónap rendezvényeit. A szécsényi kastély felújítása még nem fejeződött be, a Palóc Múzeumban pedig az idén kezdtük meg a több millió forintos karbantartást annak reményében, hogy jövőre új, áLlandó néprajzi kiállításon fogadhatjuk látogatóinkat. Az adott keretek között azonban igyekeztünk a közönséggel kapcsolatot létesíteni. Igazgatóságunk — ismerve a problémákat — úgy határozott, hogy rendezvényeinket a múzeumokon kívül kell megtartani. Ezért a kiállítások, előadások többségét üzemekben, művelődési otthonokban, iskolákban mutattuk be, tartottuk meg. Kapcsolatot létesítettünk szocialista brigádokkal, középiskolákkal, és így rendezvényeinkre elsősorban a tanulóifjúság és az üzemek dolgozói kaptak meghívást. Különösen kedvező együttműködést sikerült kialakítanunk a ZIM pártszervezetével. Megállapodásunk értelmében a jövőben folyamatosan és rendszeresen kiállításokat, előadásokat rendezünk az üzem szocialista brigádjai számára. Az itteni tapasztalatok felhasználásával tovább léphetünk — Salgótarjánban és a megyében is az üzemek közművelődési feladatait segítő tevékenységünkkel. Kiállításaink tematikáját iparművészeti anyaggal sikerült bővíteni. Balassagyarmaton és Pasztán mutattuk be Takács Géza üvegtervező anyagát. Az érdeklődés nagy volt. A jövőben feltétlenül folytatjuk a sorozatot, illetőleg az iparművészet más területeinek is segítséget kívánunk nyújtani a bemutatkozásra. A Régészeti és Művészeti Társulat a múlt hónap végén Salgótarjánban rendezte vándorgyűlését. A háromnapos programban szerepelt a hollókői vár és a falurekonstrukció megtekintése. Erre az alkalomra készítettük el „A hollókői várásatás” című kiállítást a helyszínen. A mintegy 70 résztvevő elismeréssel szólt az Országos Műemléki Felügyelőség tudományos tevékenységéről, és a Nógrád megyei Tanács áldozatvállalásáról. A néhány éve megkezdett munka eredményeiről részben a védett épületek rekonstrukciója, részben az említett kiállítás alapján győződhettek meg a vándorgyűlés hallgatói. Figyelmet fordítottunk arra, hogy a község lakossága is megismerhesse a kutatómunka eredményeit. A múzeumi hónapban fenntartottuk a kiállítást, és több alkalommal biztosítottuk, hogy előadás keretében kiegészüljön a kutatásról alkotott képe a résztvevőknek. A közönség ugyancsak kedC sárda. Azt regélik, ecet ég a lámpában. Én nem vagyok bizonyos benne, este meg már nem ülök a borfoltos kockás abrosszal leterített asztalnál. A füstös gerendákba hajdanán fokost vágtak, a mennyezetről luszterlámpák függenek, ettől még villany is éghet bennük. Odakinn szürke novemberi délelőtt van, szitált a köd, az eső. Nemsokára téli szelek Rittyentenek ide a Somló lábaitól a Dabrókai Csárdához, két megye, Vas és Veszprém határán. A nyolcas úton utazók gyakran betérnek a csárdába, ételre, italra. A csárda előtt lovas kocsik is állnak, gazdáik a pultnál. Csaknem 650 éve áll itt a csárda, a veszprémi oldalon, de a vasiak sem mondanak le róla: tehát inkább a két megye „között” áll. Hogy hajdani vendégeik, a Sobri, meg a Savanyú Jóska vasiak, vagy veszprémiek voltak-e, ki tudná eldönteni. Ogy hírlik, a Savanyú-rokonság betyáros nevét megváltoztatva, a veszprémi részen lakik, a Somló oldalában. Mindenesetre, a csárda egyik ablakából Veszprém megyébe, a másikból Vasba látni. A megyehatárt jelző táblánál megnyomom az autódudát. Szürkeség. Novemberben nem szokatlan. A szürke a természetben nem egyhangú! Megszámlálhatatlanul sok az árnyalata. A festők jobban tudják ezt. Múlt vasárnap a Balatonnál napfényes idő volt, opálos gyöngyszürke VASÁRNAPI JEGYZET November kődbe futott az autó Vörösberénynél. A pára a tó fölött kékesszürkévé vált, áttörte a napsugár, messze futhatott a tekintet egy csillogó-villogó „hídon”. Árnyékban a víz zöld színű volt, tisztán látszott a tó feneke, tele kagylóhéjjal. Három „szürke” sirály rikolto- zott a víz tükre fölött, időnként lecsaptak, locsogtok a vízben. Az almádi mólón lent függ a viharkosár, most már nyárig. A szürkeség az irodalomban, a művészetekben mást jelent. Mindenekelőtt jellegtelenséget és lényegtelenséget. Ügy hiszem, végső soron gondolati igénytelenséget is! Itt csak az átlagon felüli teljesítménynek lehet helye, amely nem szürke. Mert hiszen az átlag még semmi. Itt minden az átlagon felül kezdődik. Csak erre szabadna törekedni. Alacsonyabb mérce nem engedhető meg. A szürkeség mindig unalmas és érdektelen. És hát: hatástalan. örül a kanász. Régóta így járja ez hatszáz lelkes falumban. Apám reggel kinéz az ablakon, s azt mondja: — Hordja a Szent Márton-vesszőt a Gábor. Korán kezdi. A kanász nyírfavesszőt hord. Márton napkor ezzel a vesszővel kell kihajtani a disznót a háztól, hogy elkerülje az állatot minden rontás, betegség. Régebben babot, diót adtak az asszonyok a kanásznak a vesszőért, manapság már inkább csak pénzt. Ezt a kanász örömmel elissza. Idén „be- osztóbb” volt Márton-nap előtt kezdte hordani a vesszőt, hogy több napig tartson az öröme. Kegyes csalás, nem árt senkinek. A bonyolultabb örömökhöz sem ártana itt-ott egy-egy varázsvessző. Hol tegyünk szert erre. Salgótarjáni hullócsillag, Nem tudom, hullik-e csillag novemberben. Sándor négyéves múlt. A héten egyik este keservesen zokogva ért haza. Zokogva? Bömbölve. Potyogtak a könnyei: — Mi a baj? — Fel akartam szedni a hullócsillagot — mondta a sírástól el-elakadva. Fogtam a szemetes vödröt, hogy kivigyem. — Gyere, nézd meg, hogy ott van-e az utcán a hullócsillag. — Nem volt ott. — Miért nem? — kérdezte. — Mire leérne a Földre, a légkörben majdnem mindegyik elég. Ö megnyugodott. Én nem. Valahol itt kezdődhet a költészet is. Ilyen hét- köznapian. És megfoghatatlanul. Tóth Elemér vező fogadtatásban részesítette néprajzi kiállításunkat, amelyet Balassagyarmaton, a volt Horváth Endre Galériában rendeztünk meg. A kiállítás azért váltott ki nagy örömet és érdeklődést a város lakossága és a turisták körében, mert ismét látható a nógrádi népművészet néhány remek darabja. Mostani kiállításunk hézagpótló is egyben. Mindaddig szeretnénk az érdeklődők számára a megtekintés lehetőségét biztosítani, amíg az új kiállításon nem fogadhatjuk a látogatókat A szécsényi múzeum megnyitására készülve szép kiállítást láthatott a közönség a járási művelődési központban. A kiállítás képekben és tárgyakban. mutatta be a község múltjának történetét, jó alapot adott arra, hogy — kiegészítve a legújabb kor anyagával — a múzeumban is megismerhessék Szécsény történetét. Jelentős szerepet vállalt ez a kiállítás a honismereti kutatók, helytörténészek segítésében, mert olyan iratanyagot, dokumentumokat tárt fel, amelyek eddig kevésbé voltak ismertek. Kiállításaink jelentős hányadát képzőművészeti gyűjteményünkből állítottuk össze. A KISZ megyei bizottságával vándoroltattunk egy sorozatot a megyében, s októberben a balassagyarmati járás néhány községének a lakói tekintették meg a megyei művésziek alkotásait. Ugyancsak képzőművészeti kiállítást nyitottunk meg a ZIM-ben, amelyet szeretettel fogadtak a gyár dolgozói. A számviteli főiskola hallgatói Kass János — a megyének ajándékozott —Tragédia- illusztráció sorozatát tekintették meg ezekben a napokban. Mint mindig, ez évben is elismeréssel fogadta az érdeklődő közönség idős Szabó István, Kossuth-díjas érdemes művész szoborkiállításait, amelyeket Kisterenyén, Nóg- rádgárdonyban, Pásztón mutattunk be. Reméljük, hogy a közeljövőben ismét értékes műalkotásokkal gyarapszik gyűjteményünk. A művész néprajzi és bányász sorozatának válogatását a rövidesen megnyíló szécsényi múzeumban állítjuk ki. Ezen túl, állandó kiállításaink fogadták az érdeklődőket, s így együttesen 15 ezer látogató tekintette meg kiállításainkat. Ismeretterjesztő tevékenységünk szorosan kapcsolódott a múzeumi munkához. Ebben az évben emelkedett mind az előadások mind a résztvevjk száma, ami világosan mutatja, hogy a muzeológia iránt növekszik az érdeklődés. Jelentős a salgótarjáni Szakmunkásképző Intézetben tartó' t előadássorozat az ipartörténet és a régészet témaköréből. Kiadványaink közül a Múzeumi Közlemények 20. számának megjelenését időzi te :- tűk erre a hónapra. Ebben az évben először próbálkoztunk olyan tematikai váltással, amely lehetővé teszi, hogy a jövőben évkönyv formájába i jelenjen meg kiadványunK. Célunk ugyanis az, hogy a muzeológia valamennyi területéről tájékoztatást adiunkaz olvasóközönség számára, és — nem utolsósorban — irányt mutassunk a honismereti mozgalomban résztvevőknek. Ezért minden múzeumi egységünkben hozzáférhetővé tesz- szük a kiadványt. Nem mehetünk el szó nélkül az idén 22. alkalommal meghirdetett Országos Néprajzi és Nyelvjárásgyűjtői, s az ezzel egyidőben közzétett megyei helytörténeti pályázat mellett sem. Összesen 17 pályamunka érkezett be. s köztük sok volt a színvonalas, a tudományos kritériumokat is kielégítő dolgozat. A néprajzi pályázók közül a Madách Imre Gimnázium és Szakközép- iskola tanulói szerepelték a legsikeresebben. A helytörténeti pályázatok közül Jeli Ferenc: Moh óra története című tanulmányának színvonala emelkedett az átlagos fölé. Amint e számadásból is kiderül, a múzeumi szervezet — lehetőségeit figyelembe véve mindent megtett azért, hogy megyénk lakosságához közelebb kerüljön tudományos tevékenységünk. Domonkos Alajos BARÁTOK (Fotó: UPI—MTI) NÓGRÁD - 1974. november 17., vasárnap 7
