Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)

1974-11-15 / 267. szám

ANTIKVÁR KÖNYVVÁSÁR SALGÓTARJÁNBAN Szívesen járóik antikvári­umba. Diákkoromban léptem át először a szombathelyi antik­várium küszöbét. Petőfi Sán­dor útirajzait adtam el, s megvásároltam egy angol- in velvű Útikönyvet az angol Tóvidékről. Ez utóbbit néha azóta is forgatom. Petőfi úti­rajzait azóta is sajnálom. Azóíá — ha utam arra visz be -bek ukkam tok a .főváro­si antikváriumba, újabban az egribe is. Salgótarjánban nincs antikvárium. Antikvár könyvvásárt ren­deztek november 12-től 14- 5ig Salgótarjánban. E vásáro­kat — sajnos, nem túl gya­kori időközönként — a mis­kolci antikvárium tartja a nógrádi megyeszékhelyen, b Tanácsköztársaság téri k önyvesboltban. A falragaszokon ez állt: Könyvek, könyvtárak véte- le-eladása. Ae antikvár könyvvásár ennél, sokak számára többet jelent. Az olvasás, a köny­vek, a kultúra ügye össze­tetteb és emberibb ügy. A könyvvásárlás sem pusztán üzleti aktus. Sajátos öröme van azok számára, akik nem kívánnak lemondani a világ feléről azáltal, hogy .érzéket­lenek maradnak a könyvek­ben foglalat mérhetetlen, és kimeríthetetlen mennyisé­gű szellemi javakról. A könyv demokratikus összekötő kapocs az emberek között. Társadalomformáló ereje a rádió és a televízió korában is pótolhatatlan, a kollektív gondolkodás, szem­lélet, magatartás eszköze. A könyv mindezen túl, hűséges társi. A lakás is idegen szá­momra — könyv nélküle A könyv nélküli lakás nem csak esztétikai értelemben válik bizonytalanná. A könyv nélküli lakás zárt, a lehető­ség hiányzik belőle. Milyen volt az antikvár könyvvásár Salgótarjánban ? — Egyik tanulsága: inkább kereslet volt, mint eladás — jegyzi meg Amdrásik Re- momé, a miskolci antikvá­rium becsüse. — Ez alkalom­ra összesen mintegy tizenöt­ezer forint értékű könyvet hoztunk magunkkal Salgó­tarjánba. Ügy tűnik, az igény ennél sokkal több. — A felvásárlás? — Meglehetősen kevés. Például az első napon csupán egy apróbb könyvgyűjte­ményt vettünk, mintegy más­fél ezer forint értékben. A korábbi salgótarjáni vásárlá­saink alapján is mondhatom, hogy itt antikvár értékű könyvet nemigen találtunk. Inkább csak használt könyve­ket kínáltak eladásra. Ter­mészetesen, ezeket is meg­vásároljuk. — Remélhető-e, hogy a miskolci antikvárium a jö­vőben nagyobb választékkal érkezik Salgótarjánba? — Mindenképpen szükség van erre. Most zömmel szép- irodalmi és kevés természet­tudományi könyvet hoztunk magunkkal, s néhány régisé­get. — Ez utóbbiak elkeltek? — Sokan megnézik, az­tán a polcon hagyják. Per­sze, a régiségek — ezúttal első kiadásokról van szó — viszonylag drágábbak. ' — Kialakult-e már Salgó­tarjánban az antikvár könyv­vásárok törzsközönsége? — Alakulóban van. Elő­jegyzéseket is felveszünk, rendszeres vevőinket számon tartjuk. Drozsdik Katalin eladó közben könyvet vesz át, ta­nácsokkal szolgál a vásárlás­nál. A miskolci antikvárium Salgótarjánon kívül Ózd on, Sárospatakon, Sátoralja­újhelyen, Mezőkövesden tart rendszeres könyvvásárt. S természetesen, Borsodban több kisebb helyiségbe is rend­szeresen ellátogatnak. Ebben az évben Salgótarjánban ez volt a második könyvvásá­ruk. Tavaly Balassagyarma­ton is jártak. — Jövőre felújítják a mis­kolci boltunkat. Ezért a ki­helyezett könyvvásárok szá­mát gyarapítani kívánjuk. (tőth) Pályaválasztás — a tv segítségével A televízió három egymást követő napon november 19- én, 20-án és 21-én mutatja be a nyolc adásra tervezett szakmaismertető filmsorozat első három filmjét. — Sorozatunk az Országos Pályaválasztási Intézet segít­ségével készül — mondja He* . gyi István szerkesztő. — Az a célunk, hogy olyan szak­mákra hívjuk fel a figyelmet, amelyekre napjainkban kevés e jelentkező, azonban biztos jövőt, jó megélhetést kínál­nak. A filmeket úgy készítet­tük el, hogy azok egyúttal mindig egy-egy munkás vagy szocialista brigád portréját is adják. Azt szeretnénk, hogy oiyanok kedveltessék meg szakmájukat a fiatalokkal, akik a saját példájukat tud­ják felmutatni. Az első adás­ban egy fiatal kéziszedőt mu­tatunk be, a Kossuth Nyom­dából. A következő napon a Tiszai Vegyi Kombinát polie­tilén-gyártó üzeméből a Béke Szocial'sta Brigáddal ismer­kedhetnek meg a nézők, il­letve a vegyialapanyag-gyártó szakmával. A harmadik napon egy 19 éves cipőkészítő lány munkahelyére, a Minőségi Ci­pőgyárba látogathatunk el. Ez a leány a cipőgyártásnak szinte minden fázisát végig próbálta már, és most fiata­lok csoportvezetője. A Pálya- választási Intézet nemcsak az előzetes tanácsokkal segítette ennek a filmsorozatnak a munkáját, hanem a későbbi­ekben felméréseket végez az adások hatásáról. A megyei pályaválasztási intézetek munkatársai a tanulókra tett hatást a fiatalok által kitöl­tött kérdőivekkel mérik fel, a szülőkkel és pedagógusokkal pedig interjúkat készítenek. Természetes ugyanis, hogy bár filmjeinket elsősorban a 14 éves, pályaválasztás előtt ál­ló fiataloknak szánjuk, a szü­lők és a pedagógusok is jól teszik, ha megnézik ezeket a filmeket. — Mikor és milyen szak­mák bemutatásával folytatják a sorozatot? — A sorozat folytatására a jövő évben kerül sor. Ta­vasszal ugyancsak egymás után következő napokon sze­retnénk műsorra tűzni a nö­vénytermesztő, az állatte­nyésztő, a kőműves, az ács és az üvegipari szakmáról szóló filmeket. A műsorszerkesztés gon­dossága lehetővé teszi, hogy ezeket az adásokat másnap délelőtt azok is lássák, akik este nem nézhették. Novem­ber 19-én este 6 órakor vetí­tik először a nyomdász szak­munkát bemutató filmet, majd másnap délelőtt 10.21 perckor megismétlik. A vegyipari szakmát ismertető filmre 20*án este ugyancsak 6 órai kezdettel, illetve más­nap 10.20 perckor kerül sor, végezetül 21-én 18.15 perces, illetve másnap 9.21 perces kezdettel a cipőgyártó szak­máról szóló film kerül, vetí­tésére a televízióban. Mit csinálnak a cigánygyerekek Pásztó két óvodájába össze­sen két cigány kisgyerek jár. És a többi 30—40 óvodásko­rú? ősszel egyetlen egy kér­vény, jelentkezési Igénv sem futott be. a többiek otthon maradtak. Legtöbblük családi környezete pedig indokolná, sőt, sürgetné, hogy az iskolai élet kapuján ne felkészület­lenül lépjenek be. részük le­gyen az óvoda szokásokat, sze­mélyiséget formáló, alakító foglalkozásaiban. Ma még ez hiányzik. Mit lehet tenni mégis, hogy csökkenjen a le­morzsolódás. az első osztály­ban megragadó gyerekek ará­nya? Hogyan pótolhatta az is­kola mindazt, amit az inger- szegény otthoni környezetben nem kaptak meg? A beszéd- készség. a magyar nyelvű szó­kincs, a gyermeki világ min­dennapos csodái: a mesék, já­tékok. díiafilmek, színes ceru­zák .— kialakíthatók, elérhe­tők egy átlagos. harminc— harmincöt fős osztályban? Egyértelműnek tűnik a válasz: nem, vagy igen nehezen. A Dózsa-iskolában ebben a tanévben lehetőség avítt egv jobb megoldásra: kis létszá­mú. 15 fő alatti osztályt szer­veztek. Az I. c. nem cigány­osztály — bár a 12 gyerek között túlnyomó többségben cigány származású gyerekek­kel találkozunk. A legnagyobb hátránnyal induló tanulók járnak Tóth Andrásné ősz-' tályába. — A beszédkészség hiányos­ságaival sok első osztályt ta­nító pedagógus találkozik. Ennél többről van szó ná­lunk: a fogalomkiincs. a ma­gyar nyelvű szavak ismerete igen gyér. Az első napokban nem is tudtam, mit csinál­jak, amikor a magyarázat közben hallom a kis ..perfekt fordítókat”, akik tolmácsol­ták a szavaimat a többieknek. Most már kevesebb alkalom­mal fordul elő. Nem volt könnyű az alapvető fogalmak tisztázása sem: megérteni, hogy Robi kisebb mint Terű a tanító néni közelebb van a táblához, mint az osztály. A mennyiségfogalmak kialakí­tásában sokat jelentettek a játékos formák: a számokat jelképező színes rudacskák, a mágnessel felrakható kének. Építeni lehetett nagy moz­gásigényükre is — bár egyút­tal sok problémát okozott ele­inte. hogy egyszerűen nem tudtak megülni a padban. Itt még javítani kell! baba és őt kék nyakkendő* kislány. Melyik a több? Mit lehet csinálni, hogy a két csoport egyenlő legyen? Ket- ten-hárman máris rohanná­nak a szekrényhez, a többi ké­pért. Nagy a lelkesedés a sző­ténetének tanulságát is meg­értették.. Vége a tanításnak. A gye­rekek nagy ügvbuzealommal hámozzák ki magukat a szép. színes melegítőkből: ez az iskolai ruha. az iskola vette számukra a Váci Kötöttáru- gyár pásztói telepén. A foga­son mindenkinek ott van az a kartonzsákja.' amelyben a saját ruháját tartja. Egvik- másik szép pulóvert is rett magában. a többi azonban rosszabb az iskolai öltözék­nél. Tóth Andrásné elmond­ja, reggelenként a gyerekek maguk jönnek kérni, „fésül­jön meg”, „mosakadiunk” és nagv örömmel öltöznek át. Ébred az igén vük a tiszta, rendes ruhára. Jó nézni, am.- kor szünetben elvegyülnek az udvaron játszó gyerekek kö­zött. és nincs semmi bántó megkülönböztetés. — Az írás még nagyon ne­hezen megy, a ceruzafogás számukra ördöngösségnek tű­nik. A másik két első osz­tállyal azonos tanmenettel ha­ladunk — két hét lemaradá­sunk van. Sokkal több türe­lemre. ismétlésre, oldott, kö­tetlen foglalkozásra van szük­ség itt. mint az eddigi osz­tályaimban. De látok ered­ményt, és ez a legfontosabb. Három gyerek kezdettől fog­va ragyogó tisztán jár. min­déin. felszerelése megvan, de a többiek rossz körülmények között élnek. Csak egv édes­anya dolgozik, nem ritka, hogy egy fizetésre nyolc el­tartott is jut. Az egvik kis­fiúnak tíz testvére van. Űgr érzem, enólkül a kiscsoportos Számtanóra. A táblán szí­nes képecskék: három kis- Felépült egy falu / Fenyvesi Józsefi FALD A FÖLD ALATT 10. Eljött a hétfő! Borús, sáros Idő volt. Az eső kezdett sze­merkélni. amikor rossz félci­pőmben. kis kabátban lesza­ladtam a vasútállomásra. Mint tanuló is szorgalmas, lelkiismeretes voltam. Készü­letlenül egyszer sem mentem iskolába. Most rettenetesen bántott, hogy társaim bevo­nulnak. Valamit tenni kell! Ezért kellett az állomásra mennem belső erőtől kény­szerítve. Mind ott voltak, még azok is. kiknek az első bevonulást sikerült elkerül­niük. Sorra jártam őket. Ne menjetek, mert a vesztetek­be rohantok! A bánya ad szá­munkra biztos menedéket! Mind elmentek mégis! A fé­lelem hatalmas erő volt. Be- vagonírozták őket Salgótar­jánban. és barátaimnak Lo­sonc környékén sikerült csak megszökniük, s újra hazaér­tek. Igaz. már csak ketten: Válóczi János és Fogarasi Sándor. A többieket nyu­gatra vitték. Bátyám naplójában van né­hány sor e napokról. Napló, 126. oldal. 1944. november 21. Kedd. „Egész délelőtt rengett a ház a nagy robbanásoktól. A tisztviselők már elillantak a telepről. A munkahelyen há­rom napot lézengtünk egy héten.” Napló: 126. oldal. 1944. november 22. .Szerda. „Jóska most sem vonult be! Sokkal jobb így!” Ebben az időben sokat jár­tam az őszi erdőt. Az volt a tanyám! A kispuska jó szol­gálatot tett. Pontosan és biz­tosan lőttem vele. Az egyik alkalommal nagy lövöldözés verte fel a csendet. A fátlan tisztásokon és irtásokon nagy­ra nőtt a fű, s most elszárad­va jó menedékhelye volt nyúl­nak, fogolynak. Magyar és német tisztek rendeztek hajtóvadászatot. A bakák zavarták eléjük a nyil­at, foglyot, s ők valóságos ir­4 NÓGRÁD — 1974 november 15., péntek tást végeztek közöttük. Elke­rültem őket, s megfogadtam, hogy ezentúl lelövök minden elémkerülő állatot. Inkább mi együk meg, minit ezek! Ekkor találkoztam a lógó orrú Mag Barnával. Felfe­dezték az erdőben, s vala­mennyi disznót elhajtották. Alig tudta kimenteni magát! Az vigasztalta csak, hogy ta­lán a magyarok ették meg és nem a németek. így bizony nem lett semmi a nagy disz­nóölésből. 1944. november 24-én, pén­teken általános bevonulási pa. rancsot adtak ki a nyilasok. November 25-én falragaszok jelentek meg a bevonulásról és november 26-án, vasárnap mindenkinek be kellett vo­nulni Szécsénybe. Csak né- hányan jöttek vissza, például: Lengyel T. István, Szomszéd P. Sándor, kiket betegnek ta­láltak. Csak az öregek marad­tak itthon, s azok, kiknek volt bátorságuk szembenéz­ni a halállal. Nem voltam olyan nagyon bátor, de má­radtam. November végén apómmal együtt több bányászt vezé­nyeltek Tarra, ahol védelmi vonalat építettek. Szünet nél­kül morajlott a közeledő front. Egyre több német a község­ben. A telepi iskola előtt,tá­rolták kevés benzinjüket. A Sörház, á Kendergát, meg volt rakva németekkel és fel­szerelésükkel. Ágyúk, tan­kok. autók tömegével. Szép, napos időben men­tem az országúton. Volt egy fatalpú cipőm, az csattogott rajtam. Ballonkabátomat a karomon vittem. Hintó köze­ledett. A nyilas szénkor­mánybiztos, Gruber Artúr és családja ült a bányai hintó­bán. Letérni már nem tud­tam, köszöntem hát illen­dően az űj uraknak. Tartóz­kodva fogadták, s csak az járt eszembe utána, meg- úszom-e a találkozót? Való­színű, hogy nem tettek sem­mit ellenem, vagy nem volt már idő ilyesmire, mert meg­úsztam. Alig haladt el a ko­csi, kerékpáros előzött meg. Parasztforma ember ült raj­ta, a csomagtartóra valami zsák volt leszorítva. Már kö­zel voltam á Sorházhoz. Ott az ember leszállt, és figyelte a Sorháznál sürgölődő néme­teket. Felszállt, s a ma is meglévő magtárnál befor­dult a kemdergáti útra. Ami­kor a magtárhoz értem, hir­telen nyitott német kocsi fé­kezett mellettem. Két német ült benne. A tiszt kiugrott a gépkocsivezető mellől, és be- tuszkolt a kocsiba. Schnell! Schnell! — kiáltásokkal. A bányatelepi Kaszás János ak­kor ért oda, őt is mellém lökdösték. Elindult a kocsi, és befordult velünk a kis-kas­télyba. A leventeotthonban akkor már a Gestapo szé­kelt. Ez a vég! — gondoltam. felmentünk a lépcsőkön. A nagy teremben a hatalmas íróasztal mögött szemüveges tiszt ült, mellette egy katona állt. (Folytatjuk) nyegszövésben Is: a hetes számot jelképező rudacskával egyenlő hosszú sorokat kell kirakni a többi rúdból, koc­kából. Számokat bontanak vagy játszanak — nehéz el­dönteni. A sok „munka” után olyan feladat jön, amit reg­geltől estig szívesen csinál­nak: éneklés. Ki tud többet? A dalok szövege nem min­denkinél cseng tisztán, de a dallamok mégiscsak segítenek abban, hogy egyre több szó lesz ismerős. Az utolsó fél óra a diavetítésé. Hüvelyk Matyi és Pinoccio történeté­nek egy-egy mozzanatát szin­te már olvasni sem kell a feliratról, a gyerekek maguk szövik a mesét. Egy-két meg­jegyzés arra utal. hogv a sok­gyerekes, szegény család tör­tanítás nélkül legtöbben nem jutnának jövőre második osz­tályba. Így is többnek logo­pédushoz kellene járni, hogy a súlyos beszédhibáján javít­hasson, Egyik tanulót viszi az édesanyja Salgótarjánba, de a többinél nincs lehetőség er­re. Itt. az órákon kell lassab­ban haladni a mássalhangzói: tanításánál, sokat olvasunk hangosan. Birkózunk a hát­rányok legyőzéséért. Ha felépül a harmadik óvo­da. több lesz a férőhely, ak­kor sor kerülhet arra is. hogy meggyőzzék a cigánvszülőket az óvodai ellátás szükésgessé- géről. A többieknek méz* könnyebb lesz. nem kell a hátrányokkal végigbukdó- csolni az iskolás éveket. G. Kiss Magdolna Mai tévéajánlatunk 20.00: Hazai esték. láttatják a történelmi és mű­vészeti emlékeket. S termé- A félidején túljutott játé- szelesen a mai étet, az utoi- kos vetékedőben ezúttal Bé- só 30 év alkotásai is bőven késcsaba és Hajdúböszörmény szerepelnek a vetélkedőn. A nevezetességeivel, híres em- módosított játékszabályok hereivel, látnivalóival is- igencsak próbára teszik a is­mertetik meg a nézőt. Bé- portereket, a szereplő váro- késcsabát a szegedi főiskola- sokat és a nézőket is. A fo­sok, Hajdúböszörményt _ a iskolások az egyes epizódok- nyíregyházi tanárképző főis- ban csak akkor szierepelhet- kola hallgatói mutatják be. hetnek riporterként, ha ta- Mindkét íőiskoláscsapat nulmányi témájuk a besaél­talpraeáatt, ifjú riportereivel gjetőtárs foglalkozása, élete találkoztunk már,'S bebizo- múltja. Próbára teszik és nyitották, hogy nemcsak pontozzák a városok segítő- azoknak tudnak újait monda- készségét is. A zsűri — a ni, mutatni a műsorban, néző — azért kerül nehéz akik előtt eddig ismeretlen helyzetbe, mert nem azonos volt a bemutatandó város, dolgokat kell összahasonlíta- Felkutatják a tei»rmés ha- nia, értékelnie. De ez is a gyományatt, népi szokásait, játékhoz tartozik. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom