Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)

1974-11-15 / 267. szám

I

Palesatln vita

Arafat Havannában

Köves Tibor, az MTI tudósít ja jelenti:

J Jasszer Aralat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának él* róka csütörtökön hajnalban helikopteren távozott az ENSZ New York-i székhelyről, majd a Kennedy repülőtéren várakozó különgé- pen Havannába repült, ahol találkozik Fidel Castro kubai kormányfővel.

Helyi idő szerint csütörtökön délben Szolimán Frangié libanoni köztársasági elnök felszólalásával folytatódott az ENSZ-közgyülésben a palesztin kérdés vitája, miután szerdán elhangzott megnyitó beszédében Jasszer Arafat első ízben fejthette ki a világ- szervezet fórumán a palesztin felszabadítás! mozgalom nemzeti programját.

„Az egymást kölcsönösen kizáró álláspontokban ugyan semmi sem változott, de sem* mi sem lesz többé ugyanaz, mint eddig volt” —, így összegezik ENSZ-megfigyelők a palesztin kérdés vitájának el* ső fordulóját, amelyben a PFSZ vezetője először szembesíthette a nemzetközi közösség legmagasabb fóruma előtt egy demokratikus palesztin állam létrehozásának tervét az ENSZ-ben eddig is képviselt és Arafat beszédére válaszként változatlan formában megismételt, ismert izraeli felfogással. A két beszéd összevetése alapján diplomáciai megfigyelők nem találnak tárgyalási alapul szolgáló érintkezési pontokat az egymást kölcsönösen el nem ismerő PFSZ és Izrael ellentétes álláspontjában.

Frangié történelmi szobai

Köves Tibor, az MTI tudósítója Jelenti:

Szolimán Frangié, a Libanoni Köztársaság elnöke, az ENSZ-közgyűlés csütörtök uélelőtti ülésének egyetlen fölszólalójaként országa és a íabati arab csúcstalálkozón reszt veit arab kormányfők nevében fejtette ki a közös arab álláspontot a palesztin kérdés vitájában.

„Mi Palesztina közvetlen tószomszédságában élünk — mondotta a libanoni elnök —, es, amint az kötelességünk, menedéket nyújtunk Palesztina! testvéreink százezreinek, akiket Izrael igazolhatatlan és a nemzetközi szervek által oly sokszor megbélyegzett eröszakc&alekményekkel üldöz. Ugyanakkor Izrael, bosz- Kzúvágytót hajtva, nem átall támadásokat intézni Libanon lakossága ellen.”

Frangié emlékeztetett arra, hogy Libanon a különböző vallásfelekezetek békés együttélésének példájaként „az igazságra alapozott béke természetes szóvivőjének” tekinti magát a palesztin kérdésben. Hangsúlyozta: a történelmi tapasztalatok meggyőzően tanúsítják, hogy „az erőszak nem szolgálhat igazi béke n lapjául, és különösképpen 1 uábavalónak bizonyul, ha az erőszakot egy egész nép alapvető jogai ellen alkalmaz-;

zák, amint az a palesztin nép esetében történik A Palesztinái testvéreinknek nemzeti létük és jogaik megvédéséért folytatott fél évszázados harcára visszatekintve, nem lehet kétség küzdelmük végső sikere iránt”.

Ezután a libanoni államfő méltatta annak történelmi jelentőségét, hogy a palesztin kérdést több mint negyedszázad után végre kiemelték a nemzetközi politika bonyolult összefüggéseivel behálózott közel-keleti helyzet összetett problémáköréből, amely mostanáig „erdőként takarja el a fát”. Az a tény — folytatta —■, hogy Palesztina immár jelen van közöttünk, űj szakaszt jelent egy igazságos harc sikerének beteljesülése felé”.

A libanoni elnök végül reményét fejezte ki, hogy az ENSZ részéről „a lelkiismeret mostani bátorító megnyilatkozása tevőlegesnek és hatékonynak fog bizonyulni. A palesztin nép és képviselőinek elismerése még csak az igazság felének elfogadása. A teljes igazság a palesztin nép nemzeti jogainak maradéktalan helyreállításával valósítható meg. A probléma lényegének ez a realisztikus megközelítése” — hangoztatta a libanoni államfő.

(MTI)

Mindazonáltal általános az a vélemény, hogy a PFSZ vezetőjének megjelenése az ENSZ közgyűlésében, államfőnek kijáró tiszteletadással történt fogadtatása olyan diplomáciai győzelme a palesztin felszabad! tási mogaiom- nak, amely önmagában gyö' kérésén új helyzetet teremt a közel"keleti konfliktus legmélyebb gyökerét képező palesz tin probléma politikai és dip* lomáciai megközelítésére.

A tagállamok túlnyomó többségére különösen nagy benyomást tett Arafat beszédének az a nyomatékosan aláhúzott tétele, amely szerint a palesztin nép felszabadító fegyveres harcát — a vietnami nép példájára — összekapcsolja a politikai és a diplomáciai harccal. Természetesnek tekintik, hogy Arafat egy fegyveres nemzeti felszabadító harcot folytató mozgalom vezetőjeként népének maximális programját fejtette ki, de a nemzeközi diplomácia fórumán felajánlott „olaj ággal” is jelezte, hogy az új világhelyzetben lehetségesnek tekinti nemzeti céljaik tárgyalások útján való megközelítését; a sok évtizedes konfliktus békés rendezését.

Másfelől viszont megfigyelők a gyengeség jelét látják abban, hogy Izrael képviselője nemcsakhogy azonnal visszautasította az olajágat, hanem ezt olyafl hangnemben tette, hogy még legfőbb pártfogója, az Egyesült Államok számára is kínos helyzetet teremtett. Feltehetően éppen ez volt az izraeli kormány elsődleges célja: megnehezíteni Washingtonnak eddigi elutasító álláspontja „fellazítását” a PFSZ iránt, ami lehetővé * tenné közel-keleti „közvetítő diplomáciájának" folytatását,

Jasszer Arafat, a PFSZ végrehajtó bizottságának, elnöke csütörtökön Havannába erkezett. A havannai repülőtéren a palesztin vezetőt Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt KB első titkára, miniszterelnök, Raul Castro, a kommunista párt másodtitkára és más kubai vezető személyiségek üdvözölték.

Arafat Fidél Castro meghívására látogatott a kubai fővárosba. (MTI)

A taskenti művészeti intézet

Akik semmire nincsenek tekintetlel

Mezőgazdaságunk a Közös Piacon

E sorok olvasóinak nyíl- ván nincs szükségük statisztikai adatokra, számoszlopokra, impozáns grafikonokra ahhoz, hogy felismerjék • a mezőgazdaság jelentőségét hazánk gazdasági életében, és ahhoz sem kell külön illusztráció, hogy mezőgazdasági exportunk jelentősége tudatossá váljék előttük. Ezeknek a soroknak nem is ez a céljuk, hanem az, hogy a magyar mezőgazdasági export jelenlegi tőkés világpiaci helyzetét és problémáit világítsák meg. Álljon itt csupán az arányok és nagyságrendek bemutatása végett néhány szám:

A nem rubelelszámolású mezőgazdasági és élelmiszerexportok összege 1972. ben 4,4 milliárd devizaforint

volt,

ez ugyanezen viszonylatban bonyolított összexportunk 35,1 százalékát tette ki.

A legnagyobb tőkés felvevőpiacunk az Európai GazdaJapSn pozíciói az utóbbi években rendkívüli módon meggyengültek. Alapvetően azért, mert az olajválság és a nyomában, kibontakozó pénzügyi krízis, valamennyi vezető tőkés ország közül, viszonylag a nyersanyagokban legszegényebb Japánt sújtotta a «legerősebben. Mindez gya- 1 vlatilag véget vetett a japán „gazdasági csodának”, amely 1950 óta tartott és a t ivol-keleti szigetországot a v lág második tőkés gazdasági hatalmává tette. Japán gaz- c isági potenciálja természetesen továbbra is óriási. Annak f ’ónban, hogy ezt a gazdasági potenciált ki lehessen használni és így biztosítani lehessen a termelés és az életszínvonal fejlődését — vagv legalább megakadályozni a visz- szaesést —. igen komoly nemzetközi feltételei vannak.

Az. első kétségkívül az. h így

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK É3 JAPÄN

közötti gazdasági nézeteltéréseket valamilyen módon rendezni kell. Ford amerikai elnök november 18-a és 22-e között tesz látogatást Tokióban, A megbeszélések középpontjában a két ország közismert katonai kapcsolatán kívül elsősorban a gazdasági ellentétek állnak maid. Az Egyesült Államok egyelőre •Japán legnagyobb külkereskedelmi partnere. Az Amerikában tapasztalható gazdasági visszaesés azonban erősíti ott

Japán:

gondok és lehetőségek

a protekcionista tendenciákat.

A különböző amerikai iparágak képviselői a konaresz- szustól a japán behozatal

csökkentését várják, különös tekintettel a visszaesésre és a munkanélküliség egyre növekvő veszélyére. Gazdasági

szempontból tehát Tanakának igen kemény küzdelmet kell majd folytatni Ford elnökkel a japán exportérdekeknek megfelelő komrtfomisszum érdekében.

Japán általános helvzete és a japán,—amerikai gazdasági kapcsolatok kérdése természetesen erőteljesen felveti a távol-keleti szigetország egyéb

mint 5 százalék. Az utóbbi évben még bizonyos egyhelyben topogás is bekövetkezett — egyszerűen azért, mert Kína gazdásági fejlődése és sajátos belső gazdaságpolitikai módszerei igen szűk határokat szabnak a kínai piac felvevőképességének. Másrészt: a kínai exportcikkek sorából Japánt elsősorban a szén és az olaj érdekelné. Mindkét területen korlátozottak azonban a kínai export- lehetőségek. A szén esetében a tömegében nagy kínai termelés erőteljes fogyasztással párosul — az olajtartalékok feltárása pedig még csak keznemzetközi gazdasági kapcso- deti szakaszban van. tatainak kérdését.

Néhány évvel ezelőtt a Ispán üzleti körök és a tőkés világ szakértőinek jelentős része is úgy vélte, hogv a

JAPAN—KÍNAI

Ilyen körülmények között egyre nagyobb hangsúlyt kap a

SZOVJET—JAPAN

gazdasági kapcsolat. Az őszi hónapokban különösen ielen- gazdaságl kapcsolatok egészen tős eredmények születtek.

rendkívüli új világgazdasági tényezőt jelentenek majd. Ebből annyi mindenesetre megvalósult, hogy Japán lett Kína elsőszámú külkereskedelmi partnere. Mennyiségileg azonban Japán külkereskedelmében a kínai viszonylat továbbra is szerény szereoet játszik: részesedése alig több

y

NCGRÁD - 1974 november 15., péntek

A gazdasági kapcsolatok alapja az 1973 októberében . létrejött Brezsnyev—Tanaka

megállapodás. Ennek alapján kötöttek szerződést a szibériai Dél-Jakutiában levő szén- lelőhelyek kiaknázásáról. Ez a megállapodás húsz évre szól és százmillió tonna kokszolható szénre vonatkozik, amelynek értéke mai világpiaci árakon több mint négv milliárd dollár. A Szovjetunió

japán hosszú lejáratú bankhitel alapján a szénért gépeket és berendezéseket kap.

A második alapvető hosszú lejáratú megállapodás a távol- keleti fakitermelésben való együttműködés. Ennek során az évente jelenleg kitermelt 25 millió köbméter helvett évente több mint 200 millióra lehet növelni. A harmadik „nagy téma” a tyumenvi kő- olaikincs kitermelése, amely feltételezi egy. a szovjet Távol-Kelet tengerpartjáig húzódó olajvezeték kiépítését. Szumita, a Japán Export Import Bank elnöke egv moszkvai nyilatkozatában, közölte, hogy ennek a finanszírozására esetleg nemzetközi bankkonzorciumot hoznak létre, amelyben a japán bankokon kívül amerikai és esetleg nyugat-európai pénzintézetek is részt vennének. Mindez párosul azzal, hogy a szovjet —japán kereskedelem csak az utóbbi öt évben több mint 150 százalékkal bővült és ebben az évben eléri a kétmilliárd dolláros szintet. ígv Japán a tőkés országok közül a Szovjetunió egyik legnagyobb kereskedelmi partnere lesz.

Mindez természetesen óhatatlanul politikai következményekkel is jár. A tapasztala-, tok szerint Japán számára a Szovjetunió óriási piaca, fejlettsége .és nyersanyag-potenciálja kínálja évtizedes távlatban a legkomolyabb gazdasági lehetőségeket. Ez pedig nem maradhat hatás nélkül Japán általános nolitiká jára és a távol-keleti helyzet egészére sem.

—i. —e.

■sági Közösség, azaz az NSZK, Franciaország, Olaszország, ‘iBelgium, Hollandia, Luxemburg, Anglia, Dánia, Iror- szág. Ez kb. 250 millió lakost magábafoglaló hatalmas és igényes piac vette át 1972- btn a nem rubelelszámolású élelmiiszer.gazdasági exportunk 70,5 százalékát. Gyakorlatilag tehát ez a terület jelenti számunkra a tőkés világpiacot. Legfontosabb partnereink e piacon az NSZK és Olaszország. Ez a helyzet földrajzi közelségük, gazdasági struktúráik, kereskedelmi hagyományaik következménye, természetes, logikus, gazdaságilag mindkét félnek előnyös.

Az utóbbi hónapokban mégis sokasodtak a problémák. A helyzet kiéleződött. Ennek

legmegdöbbentőbb jele, hogy az Európai Gazdasági Közösség ez év július 16 óta egyoldalú döntésiéi bezárta kapuit a vágómarha- és húsexportunk előtt. Ez a „villám- csapás” nemcsak rombolt, hanem segített W Segített abban, hogy szélesebb körben, is felismerjék, a tőkés világpiac nem tekinthető minden szempontból valódi „piacnak” abban az értelemben, hogy ott a kereslet, kínálat, az árak, határidők, minőség, az érdekek kölcsönös elismerése szabják meg az eladási lehetőségeinket, hanem sokkal inkább egy veszedelmektől hemzsegő, útvesztőkkel teli gazdasági dzsungelnek.

A Közös Piac azt tűzte ki céljául, hogy a mezőgazdaság ás az élelmezés területén önellátásra rendezkedik be. Ezt úgy én el, hogy leggazdaság- talanabb termelők költségszintjén állapít meg úgynevezett irányárakat, s minden más országból odaérkező olcsóbb áru árát megemeli az irányár és az importár közötti különbséggel. A rendszer persze, ennél sokkal bonyolultabb és rengeteg ellentmondást takar. A lefölözések és támogatások egyenlege nyomja az egyes országok költségvetését és egyik okozója az inflációnak. A növekvő termelési költségek és bizonyos spekulációs manőverek árfelhajtó hatására a fogyasztási árak olyan szintet értek el, hogy emiatt a vásárlási kedv is alábbhagyott az érintett országokban. Nem túlzás azt mondani, hogy a közös mezőgazdasági politika válságban van és az ami a vágómarha-importnál történt, megtörténhet más termékek esetében is.

Milyen következtetések

adódnak ebből? Mindenekelőtt az, hogy nagyobb figyelmet kell szentelnünk annak, ami mezőgazdasági exportunkkal történik, azután, hogy az áru elhagyta határainkat

és azelőtt, hogy a fogyasztóhoz érkezik. Vámok, lefölözések, túlzottan szigorú egész- Régügyi előírások, kontingensek, megannyi kockázati tényező, leselkedő veszély. Ezeknek felderítésére, kivédésére van bizonyos mód és lehetőség. Kereskedelmi tárgyalásaink során, akár egy- egy országgal kétoldalúan, akár nemzetközi méretekben több oldalúan folytatjuk azokat, nyomatékosan követelnünk kell ezeknek az akadályoknak a2 elhárítását. Ehhez megvannak az eszközeink is.

Az említett közös piaci országok szállítóinak is, többezerféle áru keres és kap be- bocsájtást ezekből az országokból a magyar piacra anélkül, hogy bármilyen akadályra találna itt. Látva mindezt a rengeteg akadályt és nehézséget, amit mezőgazdasági exportunk útjába gördítenek ezek az országok, felmerül a kérdés, nem túizás-e ugyanezen országok árui számára idehaza, az eddigi szabadkereskedelmi állapotok fenntartása? Azt is látryunk kell, hogy nem vagyunE egyedül. Más nálunk gazdagabb, erősebb országok hozzánk hasonlóan, növekvő aggodalommal és ellenkezéssel nézik, a közös piaci senkire és semmire tekintettel nem lévő „agrárpolitikusok” felelőtlen garázdálkodását. Ezeknek az országoknak együtt megvan a lehetőségük, hogy józanabb magatartásra bírják a magukról megfeledkezett éket.

Mezőgazdasági és élelmiszerexportunk a szállítás és feldolgozási technika Jelenlegi állapotában már nem olyan röghöz kötött, mint alig néhány évtizede volt. Viszonylag nem nagy áldozattal kiterjeszthetjük exportunkat más égtájak felé is, lényegesen csökkenthetjük függőségünket a nyugat-európai piacoktól. Mindez nem megy áldozatok nélkül. Mezőgazdaságunknak saját érdekében' is ki kell vennie részét ezekből az erőfeszítésekből. Mindenekelőtt sokkal meggon- doltabb importpolitika szükséges. Amikor egy-egy tetszünk, állami gazdaságu»i k importból kívánja gép-, műtrágya-, vagy növényvédő- szer-szükságlétét fedezni, ne csak azt gondolja meg jól, hogy mit és mennyiért vásárol, hanem azt is, hogy kitői származzék az áru. Azoknak adja-e kemény munkával keresett devizánkat, akik egy csapásra habozás nélkül 100 milliónyi dollárt emelnek ki a záebünkből, vagy azoknak, akik nemcsak eladnak nekünk, de vásárolnak is tőlünk.

Patkós János

✓