Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)
1974-10-06 / 234. szám
t halálának 110. évfordulójára „Kossuth valami olyan dühös beszédet mondott, hogy akciót akarnak nyakára varrni. Ha ez igaz, dühös vagyok Kossuthra, miért nem tartotta dühét inkább az országgyűlésre, bár nézetem szerint mint megválasztott követ, ki salvus conductus- szal bír, akciót nem kaphat „Másrészt kissé irónlkusan arról is beszámol, hogy a nógrádi kisvilágban elég eseménytelenül mennek a napok: „De mit tudok én írni ezen parlagon tengődő juh- és marhanyájnál egyebet alig láttató, homoki legelő alakú, régen elvénül copffal hadonászó, bunkokratikus megyei élet nyomorúságos állapotjá- nak mivoltáról”. Amennyire jelentéktelen hivatal volt a főbiztosi a szabadságharc előtt, annyira jelentőssé vált a szabadságharc idején. A főbiztos gondoskodott á hadsereg ellátásáról, a nemzetőrség felfegyverzéséről és tudunk arról is, hogy Madách a fegyveres harcból is részt vállalt. „Beteges állapota ellenére” hadba vonulni ajánlotta magát az általa felfegyverzett nógrádi nemzetőrséggel. Szándékának valóra váltását az a körülmény gátolta, hogy a honvédsereg fővezére várakozási állományba helyezte a bevetésre útrakész nógrádi nemzetőrséget. Amikor pedig ténylegesen bevetésre kerül az önkéntes nógrádi nemzetőr-zászlóalj, a pákozdi ütközetben Madách Imrének katonai szolgálatra való jelentkezését közvetlenül Batthyány miniszterelnök utasította el azzal az indokkal, hogy a megye veszélyes időben nem nélkülözheti a polgári vezetést A szabadságharc bukása ötén az országot ellepő iszonyatos csend mellett anyagi problémák is mutatkoznak. dách a bújdosót parócai birtokán rejtette el és Szon- tágh révén még útlevelet is szerzett neki. Rákóczyról a környék lakói úgy tudták, hogy cseh vadász. A szép számmal nyüzsgő besúgóknak azonban feltűnt, hogy a földesúr és alkalmazottja között nem olyan a viszony, mint az megszokott, megfigyelik gyakori bizalmas beszélgetésüket. így nem is csodálkozhatunk, hogy a besúgások eredményeként egy augusztusi éjszakán rajtaütnek a zsan- dárok, s bár Rákóczyt, nem sikerül _ elfogniok, Madáchot és hűséges tiszttartójukat, Bory Istvánt vasraverve Pozsonyba szállítják. Itt a Vízikaszárnyában raboskodnak, embertelen körülmények között 1853. január elejéig, amikor Pestre viszik, és az Újépületben zárják el. A letartóztatással egyidejűleg lefoglalták a Madách-birtokokat is. Egyes feljegyzések szerint a vád ellene nemcsak a bújdo- só rejtegetése, hanem az a gyanú is, hogy szabadcsapatok szervezésével foglalkozott volna. Ezt a feltevést látszik igazolni Balogh Károly közlése is, aki megemlíti, hogy mikor az ötvenes évek vége- felé leszedték a sztregovai „eremitage” korhadozó zsúpfedelét, a szabadságharc után elrejtett lőfegyvereknek nagy halmazát találták ott. Szerencsére a nyomozó hatóságok nem tudják bizonyítékkal alátámasztani a feltevést. Ezért 1853 májusában szabadlábra is helyezik, de ekkor sem térhet vissza Csesztvére, mert bizonytalan ideig tartó pesti Internálásra ítélték. Ez idő alatt Fráter Erzsiké gyermekeivel egyedül él Csesztvén. Amikor férjét elvitték, harmadik gyermekét várta. A költő rabsága Idején születik meg Ara-Borbála. Alig kél fel a gyermekágyból, olyan hírek keringenek, hogy udvarlót tart. Bár családi és egészségi állapota nem valószínűsíti . ezt a feltevést, érthető, hogy anyósa még inkább elhidegül tőle. , Madách, ügye lezárása után, 1853 augusztusában tér viszfflcsSsSgrül." 'Arany János RaT gzémpon^bő?" cTm^fwntil' ntagy költőhöz méltó alázattal mányát írja, amelyet azfon" és igen nagy körültekintéssel ban betegsége miatt már bálát» tt hozzá a mű nyelvi fo- rátja, Bérczy Károly olvasott gyatékosságainak nyesegető- fel helyette 1864. április isséhez. Arany javításainak ám. zöme helyesírási, verseié®! és Mert régi betegsége ismét stiláris- jellegű, tartalmi vál- kiújul. Csúzos bámtUmak toatatásra alig tesz javasla- gyötrik, amihez súlyosbodó tot , A betű és szó cseréket, szívbaja is csatlakozik. 1864sza Csesztvére, s maga is nyomdai utasításokat is szá- bem belefog még a „Tündér- azonnal érzi, hogy' harmo- mítva Arany „bársonyos álom” c. darabjának írásába, nikus boldogsága a múlt: „Hát megtörtént az, amitől remegtem. Hát látnom kelle téged újólag nő, Es látom így, hogy arczodon ne légyen Egy kis sugár is a múlton remegtem. Mégis megkísérli rendbe- nL Férje mindinkább befele hozni házasságát. Sztregová- fordul. Unja az örökös, fel- ra költöznek, az ősi kastély- színes szórakozásokat, barába, de Fráter Erzsi itt is folytatni akarja régi életét: lovagolni, mulatni, társaságban tündökölni, udvarlók között gond nélkül szeretne óitokat Gondolatvilágát az elbukott szabadságharc foglalkoztatja, a nagyszerű napok emlékét idézi: „Kicsinyszerű az élet, ritkán jőnek, Mint röpke álmok, nagyszerű napok. Talán csak hogy ne essenek kétségbe Embermagasságú törpe századok. En láttam, éltem nagyszerű időket Szorítottam nem egy mártírkezet, Megrészegített a dicsőség árja, Mely szétsugárzott egy ország felett—" így érthető, hogy az ellentét Párthoz csatlakozik is félre- mind mélyebb lesz közöttük, érthetetlenül v issza» taeítja s amikor felesége 1854 tavaszán férje nélkül és kifeje- zétt tilalma ellenére mégis elmegy a losonci bálba, véglegessé válik a szakítás. 1854. július 25-én Ecsegen a kiegyezés bármilyen formáját Bár országgyűlési szereplésével osztatlan sikert arat a politikai dicsőségnél jobban izgatja műve sorsa. Szomtágh megszövegezik „közmegegye- Pál tanácsára ugyanis Pestzéssel”, hogy egymástól örök' re és végképp elválnak. Fráter Erzsi az utolsó pillanatban megpróbálja még menteni a menthetetlent. „Egyedül Anyai lelke elejébe!” kezdetű levelében özvegy Ma- dáchné közbenjárását is ki akarja eszközölni. Elismeri, hogy „sokrészt magam vagyok oka, mert nem keletet volna engedni, némi fáj dal- maktul magamat annyira elragadni, de elhagyatva, és ellenem anyian ármánkottak és én bennem a datz nyerve, eljött azon idő a sok félreértnek után, hogy Imre elküldött magátul, ezt érezem, hogy megérdemeltem tőle, de Istenemre mondom soha szívem meg nem hűlt eránta forrón érezni, azt csak most érzem, midőn itt a keserű elválás perczei...” De hiába kér bocsánatot bánatos lelke. (Életútja a válás után menthetetlenül vezet a züllésbe.) S még 1857-ben is egy La- martine-mondást ír ki: „Ha valaki elhágy minket, nemcsak az h'al meg számunkra, hanem mi is részletekként meghalunk' vele”. A válás után teljesen visz- szavonultan élt re vitte „Az ember tragédiája” kéziratéit, s azt Jámbor kézzel” való simításának de annak csak a vázlata kőnyomát mintegy ezer soron szül eb mutathatjuk ki. 1864. október 5-én éjjel A Tragédia megalkotásé- két. órakor bekövetkezett, a vial és az azt kővető sikerrel gyászjelentés szerint „vízkpr- Madách az élet „csúcsára” ban”-i halála megakadályoz- érkezett ta az irodalmi tervek valóra 1863.. január 13-én, az váltását. Csak az irodalmi Akadémia Í6 levelező tagjává halhatatlanság marad száma* választotta. rai, amelyet epilógusában JriAkadémiai székfoglalóul tfejtett gondolatai és művei „A nőről különösen aestheti- révén remélt is: „Hittem, kétkedtem, vágytam és lemondtam, Mosolyogtam, sírtam múlton és jövőn. Tündérek játsztak vélem napsugárban. Kísértetekkel jártam sírmezőn. Láttam lezúgni nagy napok viharját. Dicsőség, börtön ismerős velem, Ha napsugár avagy villám futá át E szívet, elzengé azt énekem. De jól esik tudnom, nem sikamló Üt az utam, mely semmiségbe vész. Es felsóhajtnom, veszhet már a kagyló, A drága gyöngy, mely élni fog, ha kész. Csak ők tudják, kikhez dalom beszéle, Mit tűr a kagyló, mely gyöngyöt terem, Csak ők érezzék — míg reng dalom fénye — Körülöttük zokogni szellemem. Es míg öröm, bú, hit meg kétkedés lesz, Tél és tavasz, ifjúság, szerelem, Míg szent eszmékért ember harcol, érez: Mindebből osztályrész jut majd nekem." (Űtravaló verseimmel) avonultan élt Sztregován. ^ J V , 1859-ben baráti körben Ma- nem teteett, fel; dách azt a kérdést vetette 18 6 Qsailt másodszori A Móaea előadás» Stnkoviis Imrével. V Pál (Hiador) közvetítésével „Sírom kint álljon szabad- sülhet a természettel, s amt- átadta Arany Jánosnak bí- ban” — rendelkezik, „Sírom” kor hallja a pacsirtát, azt rá latra Aranynak a mű első című versében —, ahol egye- hiheti, hogy dalát zengi tán: fel hogy lehetőnek, vagy'iá ^S^Sr «tSw koltőüeg megoldható feladatnak tartanák.« az emberiség 66 Tompához egész történetének megírjál *5 M s 1?JLír: ^—1 .1 . „Poesisről szólván: valahára födöztem fel egy igazi tálén„S fergeteg ha jő robogva, Gondolom, hogy népem ébred. Számadást tart és haragján Múltja vesz — jövője éled. megkérdezettek szenszky Dáno lelkén ÍT tumot, E&y kézirat volt nátöbb szempontból indokod féS tmgédiája” lehetetlennek tartja. A sztre- Iaust‘Iél® Gyenes László az első Lucifer a Tragédia ősbemutatóján, a Nemzeti Színházban 1833- bau. drámai kompo' zitio, de teljesen maga lábán jár. Hatalmas gondolatokkal teljes. Első tehetség Petőfi óta, ki egészen önálló irányt mutat Kár, hogy verselni nem jól tud, nyelve sem ment hibáktól. De talán még vitáhn - fái:, 1,--------— ezen segíthetni. A mű igen Já vaL ' katolikus pap- figyelemre méltó. Írója egv Ar ’ „mt™. ♦ . fiatal képviselő... Mily jól mulató. evor*ntff^ wí **1" 66111 “ örökÖ9 majmoLás után kézira^círnl-aifi^fif8?*!1 ír*a-.A egy kevés eredeti hang.” Evezve- fí™n, je~ Majd 1861. szeptember 12ÍT 859' feb~ én ír Madáchnak is: ruár 17-en, vegeztem 1860. . .. . ... március 26-án.” A kész művet ..Tisztelt hazafi! nem jputatta meg senkinek, Miután Kegyed elutazása csak a következő év tavaszán előtt engem föl nem keresett vette elő és olvasta fel Szón- engedje, hogy én látogassam govai kastély tőszomszédságában 'lakó evangélikus lelkész visszaemlékezéseiben elmondja, hogy ebben az időben Madách feltűnően sokat beszélgetett velük vallási kérdésekről, s gyakran keverte őt nemcsak a Madách családban, hanem az egész ekkori köznemességnél Az úrbér eltörlése — amelyért egyébként Madách is harcolt — a beígért kártérítések elmaradása következtében anyagi gondjaik is megsokszorozódnak. A családi tragédiák, anyagi gondok a költőt teljesen a csesztvei magányba szorítják. „Boldog, ki megbékélve a világgal, csillag helyett beéri jó parázzsal. Boldog, ki megbékélve végzetével, Elvezni tud a perc költészetével” — írja. Madách befogadja régi barátját, a Honvédelmi Bizottmány egykori titoknokát, Kossuth titkárát, Rákóczy Jánost, akit a császári hadbíróság távollétében halálra és birtokainak elvesztésére ítélt. Maamikor súlyos bárányhimlőbe esett. Anyagi helyzete a Madách-vagyon zárolása miatt teljesen bizonytalan, anyósa rendszertelenül tudja csak támogatni. Fráter Erzsiké pedig nem nélkülözésre és tűrésre teremtett ember. Azok a levelek, amelyekkel ez időben férjét zaklatja, egyáltalán nem vallanak az aggódó, szerettét féltő hitvesre. Állandóan anyagi bajairól panaszkodik, börtönben ülő férjét pénzért, váltócédulákért zaklatja. „Szörnyű most ezen a Csesztvén, olyan, mintha kihalt volna, tsaik úgy tengődöm, mint egy elátkozott” — panaszkodik. Az unalom, az örökös ruhagondok, a mulatságok kedvelése rossz tanácsadók, s Fráter Erzsikéről hamarosan tágh Pálnak. A jó barát sürgeti, hogy mutassa meg a művet, a' magyar irodalom legnagyobb tekintélyének Arany Jánosnak,. Erre jó ajkaimat szolgáltatnak a politikai életben bekövetkezett változások is. A külpolitikai kudarcok hameg e néhány sorral. Az »Ember Tragédiája« úgy conceptióban mint composítióbam igen jeles mű. Csak itt-ott a verselésben — meg a nyelvben találok némi nehézkességet, különösen, a lírai részek nem eléggé zien- gők. De így is, amint van. tására 1861. februárjában Fe- egy kis külsimítással, irodai- reme József összehívja az or- műnk legjelesebb termékei szággyülést. Madách barátai közt foglalhat helyet”. Majd felszólítására bekapcsolódik felajánlja, hogy a Kisfaludy a választási küzdelmekbe. Társaság útján kiadatja, va- Március 12-én keltezett „Po-, lamimt azt is, .hogy némi vál- litikai hitvallásában”, ame- toztatást eszközöl a mű lyet röpiratkémt terjesztett' nyelvében. Majd így fejezi választói között, kifejti, hogy be a levelet: „Fogadja leg- Kossuth híve és alapelveit hűbb üdvözletemet a gvö" három szóban foglalja össze: nyörért, melyet műve által Szabadság, egyenlőség, test- okozott, a fényért, melyre vériség. költészetünket deríteni híAz előkészületek után már- vatva van!” cius 2Órán Balassagyarmaton Madáchot reményen felül egyhangú lelkesedéssel vá- megörvendeztette Arany leosztották képviselővé. 'Az vele. Közli is Szontághgal: onsaággydiesen a Határozati „Sohasem álmodtam ekkora Jelenet a Csák végnapjaiból. Temetése október 7-én - történt a „nemzetségi sírboltba”. egyetért a költőt elparentáló Jókai Mór emléksoraival, „ ... . ... Madáchnak csak földi halála Halaia altalános részvetet következett be, amikor szíve keltett és a hálás utókor megszűnt dobogni: „Szíve, mely annyi költői alaknak éltet, 0 neki halált adott — és halhatatlanságot.” Irta és összeállította: CSUKLY LÄSZLÖ NŰGRÁD - 1974. október 6., vasárnap 9 (
