Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)

1974-10-20 / 246. szám

! Déry A köszöntésre készülő sző elhalkul az idő múlására eszmélő csodálkozástól: le­hetséges, hogy az író, aki fi­atalokat megszégyenítő mun­kabírása folytán új meg új művekkel, s mindig érettebb, teljesebb alkotásokkal gyara­pítja irodalmunk kincseshá­zát. 80 éves volna? Déry Tibor kivételes jelen­ség, és nemcsak a páratlan alkotó erő tekintetében. Kivé­teles a szintetizáló képessége is, amellyel, mint .valami fókuszpontba gyűjti önmagá­ba a század annyi kiemelke­dő irodalmi irányzatát, hogy azután e sugarakat felfogva egészein újat, s egyénit te­remtsen a XX. század euró­pai emberét kifejezőt, de úgy, ahogy kort és embert csak a Duna tájáról lehet meglátni. Ha röviden akarnánk jel­lemezni, moralistának és humanistának neveznénk, akinél az írás a gondolat szolgálatában, áll, a gondolat pedig az emberi szenvedés csökkentésének kérdésére keresi a választ. „Az emberi szenvedésnek se kezdete, se vege, s hogyha egyik közbül­ső szakaszán meg is akaszd ják — mint a vándorló han­gyák menetét — egy pillá­nál; múlva újra összefut és sürgősen folytatja útját a történelem változatos, sajnos, mindig vérszagtól bűzlő sík­ján” — írja. Élete deléig az ■ emberiség nagy kérdéseire, adandó írói választ tekinti életcéljának. Versek, novel­lák, kisregények az életút e szakaszának kilométerkövei, majd két nagyregény zárja e korszakot: - A befejezetlen mondat, a magyar nagypol­gárság és a munkásmozga­lom körképe, melyben _a _ két szélső pólust a főhős önélet­rajzi ihletésű személye kap­csolja össze; és a magyar munkásság időben-térben hatalmas ívű ábrázolásának szánt, ám befejezetlenül ma­radt Felelet. A Felelet megírását köve­tő korszak élményei fordula­tot hoznak az író gondolko­dásában, szándékaiban. Vála­szoló emberből kérdezővé vált önamagában, sőt, saját kételkedésében is kételkedő­vé. „Minek írsz? — kérdi ön­magától. Ha tudnám I Nyil­ván, hogy kérdéseket tegyek 80 éves ! Új könyvek Déry Tibor, Kossuth-díjas író. fel, amelyekre nincs válasz. A küzdelem az elérhetetlen válaszért, talán ez a kultú­ra.” Oj korszaka kis remekmű­vekkel ipdul, ekkor születik a Niki, (á kort egy kutya sor­sában ' tükröztető kisregény); a filmen is tökéletes hűségű elbeszélések, a Szerélem s a Két asszony; majd a G. A. úr Xtben, a modem anti-utópia, a regény, amellyel a tudo­mányt évtizeddel . megelőzve előlegezi korunk világméretű problematikáját: a nagyváro­si lét veszélyeit, a természeti világ pusztulásának ökológiai következményeit, a technika emberpusztító lehetőségét, a manipuláció egyéniségsor- vasztó hatást stb. Mégsem adja meg magát a kísértő pesszimizmusnak; „... hogy milyen, lesz a jö­vőnk? Ez az ember sorsdön­tő kérdése, én* csak azt ír­tam meg, hogy milyen ne le­gyen. Az emberiség és a szo­cializmus iránti bizalmamról tanúskodik, hogy megírtam.” Az irónia derűsebb színei-1 vei, de épp ilyen mély, gon­dolkodtató szándékkal írja meg A kiközösítő c. „áltör­ténelmi regényt”, melyet sza­tirikus kulcsregénynek, a szektás korszak szerkezeti ábrázolásának is' tekinthet­nénk, ha az író enyhén gú­nyos távoltartása és a valósá­gos történelmi tények n.eryr folytatnák . a káprázat játé­kát velünk: mégiscsak a ré­gi időkről van szó, viszont, eszme és megvalósulás, ide­ológia és cselekvés ellentéte a központi kérdés. Főművének azonban mind­máig az ítélet nincs című önéletírást érezzük, őszinte­sége a világirodalom nagy gyónóitól, főként Rousseau-tól kapja a példát, szerkesztés­módja a középkori haláltánc énekét követi: szeretett ha- Lottait vonultatja föl,' és sze­mélyükhöz kapcsolja emlé- . keit Aztán újabb regények kö­vetkeznek: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, a túliparosodott kapitalista világ Dante poklát idéző ké­pe; majd az öregség pontos kórképe, a Kedves bópeer, melyben a kontraszthatást a jelenlevő fiatal nő tündér- bája adja. Közben folyama­tosan készül a napló. A na­pok hordaléka, tanúbizony­sága, a szüntelen minden ap­ró eseménytől indítást nyerő töprengésnek. „A természet vétette el bennünk célját, ha ugyan volt célja, vagy mi hamisí­tottuk meg, amit kezünkre bízott?” — kérdezi az író, a kozmikus rettegés azonban mégig mindig és újra a re­ménybe torkollik, mert szá­mára „az ember szinonimája a remény”. Déry Tibor világméretű kérdésekkel viaskodik, világ- irodalmi jelentőségű alkotá­sokban; léte, alakja egész szellemi életünk büszkesége. Köszöntéséhez forró óhaj társul: őrizze meg egészségét, az emberi élet legvégső hatá­ráig, s hirdesse példájával a teremtő akarat diadalát a múló évek fölött! Bozóky Éva ,A Kossuth Könyvkiadó a Népszerű történelemsorozat- ban megjelentette Vaszilij Zubakov: Ostromgyűrűben című könyvét, amely Lenin- grád kilencszáz napos fasisz­ta óstromáról és arról a hő­si helytállásrói szól, ameiy- lyel a szovjet katonák és a len ing rád iák megvédték vá­rosukat. Kerékgyártó György A KGST-országok tudomá­nyos-műszaki , együttműkö­dése című könyvében vázolja a szocialista országok e terü­leten kialakuló, mind szoro­sabb kapcsolatait. A nyelv keletkezésének kérdéseit vizsgálja marxista szemmel az a tanulmánykötet, amely szintén most került a köny­vesboltokba. Az Univerzum könyvtár legújabb kötete Hédervári Péter: Születő óce­ánok — haldokló tengerek című kötete a földtudomá­nyok forradalmát ismerteti, sok érdekes képpel, illusztrá­cióval, népszerűén és mégis tudományosan. Hasznos célt szolgál a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsával, valamint a Hazafias Népfronttal közö­sen megjelentetett kiadvány, a művészetre nevelés a család­ban; ez a gyermek irodalmi, képzőművészeti és zenei neve­léséhez ad sok hasznos, gya-. korlati tanácsot, hatéves ko­rig. A Műszaki Könyvkiadó az országos műszaki könyvhe­tek alkalmából számos fontos szakkönyvet jelentetett meg. Ezek közül külön említést érdemel a Matematikai kis­lexikon (Főszerkesztő Farkas Miklós), második kiadása, amelv régi hiányt pótol. Üj kiadvány a Vegyiszál mini­lexikon (Futó László tollá­ból), és a TV-minilexikon (szerzője, Nozdroviczkv Lász­ló). A barkácsolóknak nyújt segítséget Dimitrije Petro- vlc: Lakberendezési tárgyak sajátkezűleg. Artinger István, Ka tor Lajos és Ziaja György közös szakkönyve az úi fé­meket, szerkezeti anyago­kat és technológiákat ismer­teti, Bálint István könyve az automatikus olaj- és gázé­gők karbantartásához ad se­gítséget. Megjelent Baróti György és Ratkó István: Programozott bevezetés a valószínűségszámításba. Oskar Büttner és Horst Sten- ker: Könnyűfémszerkeze­tek. Janik József: Menet- és csavartáblázatok, Endre Ár­pád: A lánghegesztés tech­nológiája is, utóbbi a népsze­rű Ipari szakkönyvtár leg­újabb köteteként. Sok érdekes könyvvel je­lentkezik a Szépirodalmi Könyvkiadó. Megjélent Illyés Gyula újabb drámáinak kö­tete, amely tartalmazza a Tiszták, a Bölcsek a fán. a Bál a pusztán, a Testvérek. Az «ünnepelt című drámákat is. A hetven éves Kereszturv Dezső verseskötete — Borsos Miklós művészi illusztrációi­val — Dunántúli hexameterek címmel látott napvilágot. Karinthy Ferenc új elbeszé­léskötete. a Végtelen sző­nyeg. Béládi Miklós tanul­mánykötete, Érintkezési por­tok címmel jelent meg. A Magyar Elbeszélőik sorozat új kötete Móricz Zsi gmond regénye. A boldog ember, il­letve Remenyik Zsigmond Vész és kaland című életraj­zi írása és őserdő című re­génye (a kettő egy kötetben). Második kiadásban jelent meg Szántó Zoltán memoár­kötete, a Vég és kezdet. A magyar—csehszlovák közös kiadási egyezmény kereté­ben jelent meg Duba Gyulá­nak a Garam-menti parasz­ti élettel foglalkozó szociog­ráfiai visszaemlékezése. a Vajúdó parasztvilág. Néhány hete már megír­tam, a szupermarketok olyan gyorsan emelik az árakat, hogy amíg az ember a parko­lóhelyről az üzletbe ér, ad­digra kétszer-háromszor is változnak az árak, a konzerv­dobozokon és a kartonokon. Felhívtam a figyelmet arra, hogy némely áruházban stempliző fickók üldözik az ember kuliját a folyosókban, s mielőtt még a pénztárhoz érhetne, átpecsételik az árat a cuccán. A minap Joe Krell barátom értesített az árháború leg­újabb fejleményéről. Felhí­vott és megkért, keressem fel, mert telefonon keresztül nem mer beszélni. Ahogy kaput nyitott, úgy festett, mint egy idegroncs. — Menjünk innen —mond­ta —, mert ez a ház bepör- gött Mászkáltunk az utcán. — Valami van — mondta. Art Buchwald: Gépesített intláció A napokban vettem egy do­boz tonhalat, 55 centre volt árazva. Hazavittem, betettem a kamrába. Amikor másnap elővettem, már 63 cent volt az ára. Azt hittem, tévedek az eredeti árban, s hogy biztos legyek a dolgomban, vissza­tértem a tonhalat, aspájzba. A következő napon azt olvas­tam le róla: Ára 70 cent. Krell igen józan cimbora, emlékezetem szerint még so­hasem viselkedett így. Való­színűleg összekeverhette a kü­lönféle tonhalkonzerveket. Ezt meg is mondtam neki. A fe­jét rázta. — Semmi esetre sem. Mert amikor ma reggel előszedtem iiiiiiiiiiiiiiiiiii>i<uiiuiiHiiiiiiuniHiHiiii« HiiiiiiiHHiiiiimiiuuiiiiim itniiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiim miül iimiiiHiiiiiiiimiiiiii iUiimiiiiimiimmiiimmii imiimiiiiimiiiiiiiiiiiliiiiii ......................................■■■ .mi................................... ....................... E gyezer majdnem beálltam drótosnak.., Pontosan tizen­hat éve annak. Az emlékezés tenyerében melengetem azt a napot. Megidézem a szót. A hang színe, melege idegeimben szi­várog szerteszét. — Solti lakos vagyok. Solt- Kiskun vármegyének legöre­gebb drótosa. Rafael Illés a nevem — így mutatkozott be, amikor utolértem és vándo­rokhoz illő módon köszöntöt­tem. Kezet szorítottunk és ballagtunk egymás mellett az országúton. Azaz csak ballag­tunk volna, mert Illés bácsi, néhány lépés után megállt, [ezökkentette háti műhelyét, a földre, hogy folytassa a be­mutatkozást. — Iparos ember vagyok én, nem kontár — adta tudtom­ra hovatartozását, s »meny­nyire csak tehette, kihúzta a ecsony termetét. Hetykére állított kalapján 6 -oodott meg a tekintetem. /üstök korma, bádogle- n ek pora... Mesterségé- r. »k címere ez a kalap. Mert iparos ő. nem kontár. Erről tudósít. Figyelmemet a kalapról eltéríti, erősen a szemem közé néz. mintha azt fürkészné, kételkedem-e sza­vainak igazságában. Nem le­hetett biztos a dolgában. Ar­ra kényszerült, hogy benyúl­jon kabátja belső zsebébe a b zonyítékért, vagyis az irata­it citálta elő. Az újságpapírba Csomagolt pecsétes írások között nagy üggyé!-bajjal megleltük a drótosiparra jogosító igazol­ványt. Megkérdem: — Mondja csak Illés bá­csi ! Sokszor szokták magától kérni az igazolványt, amikor így vándorol? — Leginkább csak a dróto­sok kérik. A váridoriparosok. Meg néha a kisbírók. Aka­rom mondana: a tanácsok hi­Varga Nándori A drótos vatalségédel. A rendőrök csak kérdezősködnek: honnan hová, mi újság, hogy van a család, van-e sok gyerek, meg ez, meg az. — És sok gyerek van? — Sok. Egyik rendőr. .Ti­zedes! Közben megnézem az órá­mat. Ismerősöm is előveszi nikkélezett láncra illesztett időmérő szerszámát ég azt mondja: — Nézzük össze. A két óra egyforma időt mutatott. Mesterünk az órá­kat dicséri. — Tudja, Nógrádi" várme­gyében is vettem én egyszer. egy órát, 1926-ban. — Akkor születted«. — Isten éltesse! Szóval be­állítok a botoshoz... Elő­adom, mi végett jöttem, ő meg — olyan vízzel kiöntött ürgéhez hasonló alak — csak Risiiog rám sebesen és azt mondja: — Aztán van-e pénze?’ Mert drága portéka az óca! — Felbőszültem erre, levá­gom a drótosládát teljes erőmből a padlóra — üveg nem volt benne — mondom: minek néz engem az úr?! Ha nem tudná, önálló ván- c iriparos vagyok, félig-med- dig kartársa magának, a szűzmáriás úristenit neki... — Ügy látszik, ilyen beszéd kellett! Azon minutomban elémpakolta összes óráit, én meg’ szépen sorba raktam őket a pulton. Nagyság sze­rint! Még széket is hozattam magamnak. Ügy vizsgálód­tam, ülve. Komótosan! Meg- hallgViam Vnindegyiknek a hangját. Kiválasztottam i kö­8 NÖGRAD - 1974. október 20., vasárnap zülük a legnagyobbikát, hogy lássa az ipse, leivel van dol­ga. Borzasztó nagy összeget mondott! Erre rámutatok a kisebbikre. Annak az árát még többre szabta. A legki­sebb óra volt a legdrágább. Ilyet se hallottam még. Vé­gül a legnagyobbiknál ma­radtam, láncot tetettem rá és kifizettem. Alku nélkül. A szentségit a botosának! A nevezetes vásár után há­rom napra • megállóit az óra. Hiába húzogatta Illés bácsi, nem mozdult tovább a mu­tatója. Az óráshoz már nem vitte vissza, a ’ tizedik falu­ban járt már akkor, így hát, búsan bandukolt az úton. E közben találkozott egy juhász- szál. Nem árulta el; hogy be­csapták, csak annyit mondott, a rugóval van valami baj, különben jó óra, régen tart­ja a szolgálatot. A juhász­nak megtetszett a masina — és minek gyarapítani a szót — megcsinálták a vásárt Il­lés bácsi kapott érte cseré­be egy jókora — üszőborjú­hoz hasonló — birkát. — Azt, amelyik legnagyobb volt a nyájban! De a birkánál is beütött a baj, Pont akkor, amikor a hetedik falunál hajtotta ha­zafelé: Vagyis hajtotta vol­na, mert a birka nem volt hajlandó egy tapodtat sem előremenni,' körbe járt, mint az óra mutatója. Csak sokkal gyorsabban. Beléesett a ker­gekór. Csak nagynehezein sí* került hazakísérnie, — De azért — fűzi hozzá — egy héttel később elhajtot­tam a vásárba. Alkuszom éppen égy bőgatyás paraszt­tal, már a pénzt nválazZa kifelé a bugyellárisából, ami­kor elrontja a , birka az üzle­tet. Ott kezdett el keringőz­ni. Bont a vevő előtt! — Hát, régen sokszor be­csapták egymást az emberek — szóltam. Üti társam bólogat, s kis idő múltán megjegyzi: — Mert hát akkor olyan volt a világ. * Később azt fejtegeti, mi­lyen is a drótosipar becsüle­te. — Tudja, én már hintón is ültem. Megyek az úton, kerülgetem a pocsétákat — esett akkor az eső —, egy­szer csak megáll mellettem egy .hintó. Rugós féderes, amilyenen régen az urak szoktak járni. Leszól aztán róla olyan állami gazdasági ember, hogy „üljön föl öreg- apám, gyalogosan soká ér a faluba.” Fölkászálódtam, melléje telepedtem. Ott fönn aztán kihúztam magamat, mint valami igazi úr. Meg­kínáltam az igazgatót szi­varral, mert mi más lehe­tett volna az illető, legalább­is igazgató. A kocsisnak meg •odamondtám: a tanácsháza elé. — Mert ha én valamelyik faluba megyek, mindig a ta­nácsházára térek be. Beje­lentem magamat az elnök­nek, az meg leültet. Egyszer hallja, találkoztam egy na­gyon finom elnökkel. így szólt: „Illés bácsi! A mi fa­lunk az olyan falu, hogy még kiabálással sem kell fä- rasztani magát.” — És mik­rofonba, mondta, hogy megér­keztem a faluba drótozni, ablakot csinálni. Dicsekszik még sokáig, mi­lyen szépen keresett a mik- rofonos faluban. — Általában mennyit ke­res, ülés bácsi? — tudako­zódom. / — Hát... — húzza el a 6zót — az változó. Egyszer többet, másszor kevesebbet. Tudja az úgy van, hogy én potom pénzért nem dolgo­zom. Még azt hinnék, kontár vagyok. Kérem! Amire én fölteszem a foltot, föl van téve... — és beszél, beszél, csup>án azt nem mondja, mennyit keres voltaképpen. Újra próbálkozom. — Mondjuk, egy vödör megfenekeléséért mennyit kér? — Mennyit, mennyit? — mormog, s úgy tesz, mintha erősen gondolkozna, majd hirtelen kivágja: — Legelő­ször azt nézem meg. milyen háza van az illetőnek. Ha olyan gyenge ház, akkor ke­vesebbet kérek. Olyan faluk­ba szeretek- járni, ahol sok az új ház. Ott vannak ám a gazdag emberek! Téeszesek laknak ott — emeli fel a mutatóujját, mintha valami titkot árulna el. — De azért — folyatja — a szövetkezetes asszonyokkal is akad bajom. Némelyik sokallja az árat. Sajnálja szegény drótostól azt a kis pénzt. Pedig azok­nak ősszel csak úgy viszik haza szekerekkel a sok ár­pát, kukoricát, krumplit, meg mindent. — Ügy hiszem, Illés bácsi, hogy ezt az ip»art sem köiny- nyű megtanulni. Ezt hallva, az öreg hirte­len megáll, vállamra teszi a kezét, s mint az első bemu­tatkozásnál, hosszan néz a szemembe és kijelenti: — De rnagá meg tudná ta­nulni! Magából jó drótos lenne! És ezt olyan őszintén, szívből mondta, hogy nagyon, de nagyon jólesett hallani. Szinte kedvem támadt, hogy beálljak az • öreg mellé inas­nak. Ma talán melléje szegőd­nék... a tonhalat, az állt rajta: Két darab 1,50 dollár. Azt mon­dom, itt valami bűzlik. Krell elmesélte, először úgy vélte, csak a tonhallal áll így a dolog, ezért, hogy bizonyos­ságot szerezzen ez ügyben, másféle árukat is elhelyezett a polcaira Megbizonyosodott róla, hogy nap>onta 2—3 cent­tel mindennek felmegy az ára. — Bármit raktam a hűtő­be, reggelre megváltozott az "ára. Vásároltam például ka­rajt fontját 2,50 dollárért, amikor másnap elővettem, hogy kisüssem, 3,25 dollárra volt átárazva. Elgondolkoztam. Lehet, hogy Kreli bedilizett a mértékte­len áremr^kedésektöl? Na­gyon cikis volt a helyzet. Fölkerestük az egyik bará­tomat, Thurston Cravent, aki kémikusként dolgozik a kor­mánynak, egy szigorúan titkos megbízatáson. Amikor elme­séltük neki a sztorit azt sut­togta: — Ügy látszik, áttörés az öö-nél... — ÖÖ? Mi az? — kérdez­tem. — Önműködő önfelárazó. A legújabb fegyver az árazás- technikában — mondta Cra­ven. — Tudtuk, hogy a szu­permarketek egy ideje már kutatásokat folytatnak ezen a téren. Az ember annyit hi­bázik a konzervek, kartonok, llaskák árazásában, hogy fe­szített tervet dolgoztak, ki az önfelárazás megoldására. Ar­ra számítottunk, hogy ez leg­feljebb 1979-re sikerülhet ne­kik. Craven megkérte Krellt, hozza föl neki a tonhalkon- zervet. Kreli kisvártatva meg­jött,, átadta Cravennek. Most a következő árjelzés volt raj­ta: Különlegesség, ára 1,20 dollár. Craven a mikroszkópja alá tette. — Hm — mondta — sej­tettem. Körforgó lézer. Néz­zék csak, az ár ultraibolya tintával van rápecsételve, s a fényerősségnek megfelelően hol eltűnik, hol .föltűnik. A szupermarket egy körforgóra helyezi a készülékét és a/, árak progresszívan úgy emel­kednek minden fordulatnál, ahogy a bolt akarja. Szá­momra csupán az a titokzatos mindebben, hogy az áraknak kizárólag a boltban szabadna emelkedniök. Kreli kamrájá­ban, vagy hűtőjében nem. Hadd kérdezzem meg, Kreli: van tévéje a konyhában? — Persze, hogy van — mondta Krelj. — Nos, akkor megvan a magyarázat. A katódcsőnek ugyanolyan hatása van az ár­feliratra, mimt á lézersugár­nak. Azt javallom, vigye ki a konyhából a tévéjét. Craven még hozzáfűzte: És még valamit, Kreli. Ne beszéljen erről senkinek. Hogyha a szupermarketok rá­jönnek, hogy maga tud az öö-ről, egy , lyukas garast sem adok az életért. (Homoródi József fordítása)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom