Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)
1974-10-05 / 233. szám
/ Egy túra margójára Segítség a nagycsaládosoknak Éretlen viccek „Végre együtt nyaraltunk...! r Szép sikerrel bonyolították le a szécsényiek fegyveres e.ők napi túrájukat. A ráró- Si túrára 230 fiatal indult. A KrSZ-szer vezetek ötfős csapataikat küldték, összesen 37 csapat állt a rajthoz. A Fuss az egészségedért mozgalom keretében 350p métert kocogtak végig a fiatalok, ami még nyugis futással is s '.ép távnak számít. Akik becsülettel végigkocogták a távot, „nyugtázó” oklevelet kap- t ik. Kispuskalövészetben is összemérték erejüket a csapatok. A túra öt állomásán várták feladatokkal a fiatalokat: honvédelmi és ügyességi feladatokat kellett megoldaniuk, katonapolitikai elméleti kérdésekre választ adniuk. A gázláarcos kötélmá- aóástól a lápjárásig sokféle t"6t és ügyességet próbáló akadályt küzdöttek le a csapatok. Végül Szécsény két középiskolája megkoszorúzta a rárósi vasútállomás partizán-emléktábláját. A túra vándorserlegét a Nógrádi Sándor Gimnázium IV. osztálya nyerte. A serleg alighanem vonzódik a gimnáziumhoz, a tavalyi túrán ugyanis szintén a gimnázium, és szintén a IV. osztály vitte haza. *■ Ez eddig mind szép. örömre okot adó. Hogy azonban az örömbe ezúttal is vegyüljön néhány csepp üröm, arról gondoskodtak néhányan. Visszág képet nyújtott például az a jó néhány fiatal, aki Zsigulival érkezett a tábor színhelyére, a végállomásra. Legtöbbjük még ott sem szállt ki — nehogy poros legyen a cipője —, hanem kényelmesre Igazítva az ülést, elvetették magukat a kocsiban. A szélvédő üveg mögül unottan nézegették azokat a fiúkat, lányokat, akik vígan, nevetve, a friss levegőn kipirult arccal, kellemesen elfáradva érkeztek a végcélhoz. A zsigulis ifjoncok túrázása kocsijuk — esetleg apuka kocsija — mutogatásával, legfeljebb a tábor színhelyén történt néhányszor! kitakarításából állt. Letargikus szemlélődésük, lekezelő megjegyzéseik csak rontották mások jókedvét. Kár volt eljönniük. Még nagyobb kár volt eljönnie annak a két pilinyi fiúnak, aki éretlen tréfát űzött az egész túrából. Ötletük szegényes. Önnön elhatározásukból különállomást létesítettek, az öt mellé a hatodikat. Az érkező csapatokat „lekapcsolták”, és saját szórakoztatásukra mindenféle feladatot végeztettek el velük. Énekeltették, szavaltatták, fára mászatták őket, Főleg az elsősökre, a „gólyákra” utaztak, akik a leglelkesebben vettek részt a túrán, s legkevésbé vették észre, hogy az állomás személyzete körül valami nem stimmel. Akadtak csapatok, melyekkel nem merték ezt megcsinálni; de, hogy ők se maradjanak ki a „jó” viccből, hamis útbaigazítással eltérítették őket a helyes útról. Mindketten KISZ-tagok, ezért rászolgáltak arra, hogy nevük is itt élljop. A két pilinyi fiatalember Kollár János és Fekete Nándor. Egyikőjük sem gyerek már. Nagy kár, hogv gyermekkoruk elveszett játékait éopen most és éppen így akarták visszaszerezni. Gyerekekkel mindig nehéz nyaralni menni. Hát még egy sok gyerekes családnak! Ha a gyerekek kicsik, az a baj Meg aztán egészen az idei esztendőig a többgyeme- kés beutaló olyan ritka volt, mint az a bizonyos mesebeli fehér holló..'. Van a dolognak anyagi része is. Ahol három—négy, ne" tán öt gyerek van, ott ezer a helye a pénznek. Enni kell, ruha, cipő, mosószer, és még egyéb ezer dolog. Még ha netán beutaló akadt volna, akkor sem ment egy sok gyerekes munkáscsalád. A nyaralás luxusnak számított, amiről könnyűszerrel le lehet mondani... A népesedéspolitikai hatá* rozat megjelenésével új szelek kezdtek íújdogálni. Tegyük hozzá, mindenki megelégedésére. A több gyereket vállaló és nevelő szülők egy re nagyobb tiszteletben, sze- retetben és megbecsülésben részesülnek az üzemekben. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek és ajc öblösüveggyár szakszervezeti bizottsága kü* lönösebb vita nélkül úgy döntött, hogy a gyár kifizeti a eok gyermekes csalódok üdülőjegyét. Minden esetben felül volt az összeg az ezer forinton. De azoknak, akik ilyen módon — és megérdemelten — beutalóhoz juttattak, nagy-nagy örömet , szereztek. .. Ezért mondta Galicza Já- nosné, az acélgyár szociálpolitikai felelőse: — Jövő nyáron is folytatjuk a nagycsaládosok segítését. Még jobban előkészítve. mint az idén. Ügy döntöttünk. hogy az év végén megkérdezzük. ki szeretne üdülni sok gyermekes dolgozóink közül? így idejében látjuk az igényeket, többet tudunk tenni. Azt: szeretnénk, ha minél többen pihenhetnének az üdülőkben... X Bállá Tibor hegesztő a feleségével és mind a hat gyerekkel együtt Balatonsza- badiban pihent. Az üdülőjegyeket ingyen kapták. Jutalomként. — A legkisebb gyerek ötéves. a legnagyobb tizennyolc. Az idén voltunk először üdülni. Eddig még egyikünk sem látta a Balatont. El tudja képzelni, milyen élményt jelentett? — Jól töltötték a két hetet? — Ami az elhelyezést és az ellátást illeti, nagyszerűen. Príma helyünk volt. Olyannyira, hogy engedéllyel még két ismerős gyereket is elvittünk a mieink mellé, így tízen voltunk. Szép kis kojlelítiva, ugye? .. — Az idő? — Ez, amit nem lehet kiszámítani. Elég gyatra időt fogtunk ki. így sokat mászkáltunk, jöttünk, mentünk a környéken. Egyébként a gyerekeket úgy szerették, hogy még este is hoztak be nekik kakót, tejet, nehogy éhesek maradjanak... Pedig olyan bőséges volt a koszt, hogy sokszor a tányéron maradt. — Akkor jól érezték magukat. — Ilyen jó dolgunk még talán soha sem volt, mondogatták a gyerekek is. Köszönettel tartozunk érte. Es ha lehet, jövőre is elmegyünk. .. Addig is elővesz- szük a fényképeket, és beszélgetünk a nyaralás emlékeiről. Meg arról, hogy végre mi is megláttuk a sokat emlegetett metrót.. 1 X Varga Ántalék is most nyaraltak először a két ötéves ikerkislánnyal és a tizenhat éves nagyfiúval. A férj is, a feleség is a kohászati üzemekben dolgozik hosszú évek óta. Megérdemelték az ingyen nyaralást. — Szép nagy szobát kaptunk, bőven elfértünk. Mi is Balatonszabadiba kaptunk beutalót. A Balaton nem fogadott „kegyesen” bennümv t. Sokszor esett az eső. fútj a szél. — Akkor...? — így is prímán éreztük magunkat. Elmentünk haj - kirándulásra, élveztük a pihenést, a kiszolgálást. Azt, hogy mindannyian gondtalanul együtt lehetünk. Mert először a fiunk miatt nem mehettünk nyaralni. Aztá i építkeztünk, majd kopogtatod a kétkicsl.. . Húsz év ala k most volt az első szép nyarunk. X Az öblösüveggyárból Gye’- vaiék négy gyerekes beutald kaptak. Ugyancsak a ián dókba az üzemtől. A fiatalasszony az expor*- csomagolóban dolgozik, a férjé a keverőben. Gyetvainé vidáman emlékezik. Mert ők nagyszerű időt fogtak ki a magyar tenger partján. — Siófokon a csepeli SZOT-üdÜlőben pihentünk. Amikor mi ott voltunk, csupa sok gyermekes családot utaltak be. Mi a négy gyerekkel a „kis” családok közi számítottunk. Mert a töbo- ség hat—hét—tíz gyerekkel érkezett. Sőt, egy tizenhat gyerekkel „rendelkező” család is akadt. — így volt gyerek bőven. . — De valóságos gyerekparadicsomot teremtettek jne- kik. Ingyen kaptak úszo- gumit. labdát, sokféle könyvét és játékot a nyaralás idejére. Vittek bennünket kirándulni. Volt mászóka, csúszda, homokozó bőven. * — Az ellátás? .—i Bizonyíték, hogy négv féle; menüből lehetett választani? Mindenki azt evett, amire éppen kedve volt. Elég, ha azt mondom, hogy én magam is négy kilót híztam a két hét alatt! Ügy van ez a nyaralás, hogy Csak elkezdeni nehéz. utána az ember mindig menni szeret- 1 ne... — csat*! — Szovjet fiatalok a megyében Megjegyezzük Rohanás. , Idegek kötéltánca. í — A fazekast keresik? — Azt. — Itt lakik, amott kell letérni az útról. Pali bácsi. Csá- nyi Pál. Kétszer is elmegyünk Becskén a keskeny letérő út mellett, amíg megtaláljuk. Az udvaron koros, ősz hajú, testes ember fát hasogat. — Csányi Pált keressük, a fazekast. — A fazekas én vagyok, de engem Mészáros Pálnak hívnak. A műhelyben a száradó korsók között a korong mellett folytatjuk a beszélgetést. — 1928-ban tizenhat éves koromban ismerkedtem mega szakmával. Pest megyében, Mendén születtem, ott nevelkedtem, s ha a kántor nem vesz két marhát Becskén, talán nem is lettem volna fazekas. Egy idősebb emberrel ketten hajtottuk volna haza az állatokat, s közben betévedtem az itteni fazekasmester műhelyébe. Nagyon megtetszett, s addig sündörögtem, hogy egy hónapra rá már itt voltam mint inasf A mesteremet hívták Csányi Ferencnek. Valahbgy a mesterséggel a neve is rám ragadt. Nagyon jó mester volt az öreg, már hetven felé járt, amikor hozzá kerültem, de még akkor is bírta a munkát. Sokat segített. Pedig nehezen tanultam bele. Legelőször egy cserépalátét sikerült. — (Leemel egyet a polcról, s mutatja.) Bizony egyszerű kis darab. Aki nem ért hozzá, azt hiszi, meg tudja csinálni. — Ha valami nem ment, odajött, segített, hogy úrrá legyek az agyagon^ de ahogy ő elhagyott. elhagyott az agyag is. Aztán két év múlva már dicsekedett velem. Voltunk ott vagy heten, de csak hárman szabadultunk föl. Érzék kell ehhez a munkához, meg szeretet. Amíg beszél, elnézem. Nem magas növésű ember, de olyan izmos karokkal, mint egy díj- birkózó. Rajta hagyta a nyomát a mesterség. Hatvahhá- rom esztendős. Még jól bírja magát, de a korong padkáján egy szemüveg árulkodik arról, hogy látása már nem a régi. — Amikor valami aprót kell csinálnom, mint ezeknek a kicsi korsóknak a fülét, akkor mór kell az üveg —érti meg a mester a pillantásomat. — Nehéz munka ez. Nincs olyan, hogy vasárnap, ha vasárnap nem akarok dolgozni, pénteken már nem ko- rongozhatok. A fazekas mindent maga csinál. Maga keresi az agyagot, maga termeli ki — én a Szanda-hegy alól hozom, Dékútnak hívják azt a helyet — azt aztán meg kell dolgozni, amíg ko- rongolni lehet belőle, a kemencéhez is én vágom a fát. Fűteni kell — vág szemével az udvaron szaporodó farakás felé. — öt mázsa kell a kemence felfűtéséhez, s ha azt fölvágtam, utána egy darabig csak virágcserepet tudok csinálni, amíg újra rááll a kezem. Két fia van a mesternek, mind a kettő közelebb a negyedik X-hez, mint a harmadikhoz, de egyik sem folytatja a gölöncsérséget. — Én mindig fazekas voltam, kivéve a katonaságot, nem is tudok más mesterséghez. Pedig volt egy időszak, amikor nagyon nehéz völt. Közületeknek nem dolgozhattunk, vásárba nem tudtam menni, drága volt a fuvar. Nagyon sokan otthagyták akkor a korongot. Legtöbben végleg. Azután, amikor már lehetett, a kiskereskedelmi vállalattal voltam szerződésben. Két éve nyugdíjban vagyok, helyi igényeket elégitek ki, tulajdonképpen szolgáltatok. Egyedi megrendelésekre A polcon száradnak az égetésre váró darabok. Néhány tejesköcsög, aratókorsók felére, negyedére kicsinyített mása. s gyerekökölnyi minikorsócskák. Dísztárgyak lesznek ezek már. — Van egy unokám, hetedikes, az el-eljór, de félek, belőle se lesz ‘ fazekas. Pedig nagyon szeretném. • Nagyon szép dolog ez, kérem. A fazekasság az egyik legősibb mesterség, s talán paradoxonnak hat, de logikus következménye a mai műanyagos világnak, hogy egyre nagyobb lész az értékük a régi módon készült cserépholmiknak. Valamikor híresek voltak a nógrádi fazekasok, s ma már Mészáros Pál utolsó mohikánként műveli a mesterséget. Ha ő abbahagyja, nem lesz több fazekas Nóg- rád megyében. Erre gondolok, míg a mester a magas cseréptető alatt rakja a kemencébe a korsókat. Gáspár Imre Az EXPRESS Ifjúsági és Diákutazási Iroda szervezésében 36 tagú, szovjet fiatalokból álló csoport tartózkodik a megyében. A szovjet fiatalok a Don mellől, néhányan Szibériából, többen a Litván Szovjet Szocialista .Köztársaságból érkeztek Nógrádba. A szovjet fiatalok négy napot töltenek a megyében. Programjukban már szerepelt Hollókő nevezetességeinek megtekintése. A salgótarjáni síküveggyárban gyárlátogatáson vettek részt, de találkoztak a gyár fiataljaival is. Városnézés után a Salgótarjáni városi Tanács KISZ- szervézete látta vendégül a testvéri fiatalokat. A KISZ- szervezet klubjában az eszmecsere után vidám ének és tánc szerepelt a programban. A vendégek programia tegnap délelőtt a KISZ Nógrád megyei bizottságéit folytatódott, ahol a szovjet fiatalok tájékoztatót hallgattak meg a megye ifjúsági mozgalmáról, 'a fiatalok előtt álló feladatokról. A satgóbányai KlSZ-isko- ’án tett látogatás után megtekintik Salgó várát is. Megyénk ifjú vendégei vasárnap utaznak vissza Budapestre. ■ 1 Hasznos líezilcményczés Felhívással fordult a me-' gye pártalapszervezeteihez a közelmúltban az írószer Szövetkezet salgótarjáni üzeme. A közelgő politikai évfordulók tiszteletére fokozni kívánják a politikai irodalom terjesztésének , hatékonyságát. A munkába bevonják a KISZszervezetet, a szocialista brigádokat, a dolgozókat. Vállalják, hogy a terjesztői munkát tavalyhoz viszonyítva húsz százalékkal emelik. Tóth Zoltán, $ Kossuth Könyvkiadó Nógrád megyei kirendeltségének vezetője elmondotta, hogy a felhíváshoz a megye sok alapszervezete csatlakozott. Felgyorsult élettempó. Tülekedés a buszon, a vonaton. Sietünk az utcán, s elfelejtünk köszönni,v Valakinek ütközünk — bocsánatkérés helyett mormolunk valamit, vagy még azt sem tesszük. Figyelmetlenség. Lassan három hét Is elmúltf azóta, hogy. lezárult a kereskedelmi napok rendezvénysorozata, de a plakátok még hirdetik. A Pécskő Üzletházban is, a Centrum Áruházban is, Balassagyarmaton és Kisterenyen is. Augusztus 20-a is odébb van már, de üzletek, intézmények vitrinjeiben ott díszeleg még az üdvözlés. Sőt: egy Vizslásra igyekvő autóbusz ablaküvegén november 7 kivételével valamennyi nemzeti ünnepünk éltető jelszavát is leolvashatjuk. Feledékenység. Más: ismerősöm mesélte kávédarálós kálváriáját. Szóban forgó háztartási gépe a garanciális idő alatt elromlott. S minthogy igazi kávézó, még az őrlést is saját kedve szerint végzi, hát azonnyomban bevitte Salgótarjánba, a Baj- csy-Zsilinszky úti szervizbe. Nézzen be néhány nap múlva, mondták, s ő ezt tette. Nincs hozzá tartalék alkatrész, de megrendeljük Budapestről. Nézzen be néhány nap múlva! Benézett néhány nap .múlva, mire a kartársnő közölte vele: még mindig nincs alkatrész, talán a jövő héten. De ne szaporítsuk a szót: negyedszeri próbálkozásra, akkor is negyedórás várakozás után, megkapta a kávédarálót. Annyi hasznom volt a sok bosszúságból — mondta —, hogy közben beszereztem egy másikat. Kisterenyén vonatra szállva hallgattam egy asszony panaszát. Szeretnék beköttetni a vizet a lakásukba, mert kisbaba született, sokat kell mosni, az utcai csap meg messze van. Annak rendje és módja szerint be is fizették a vízmüvek által előre megállapított összeget, ha jól emlékszem, ezernyolcszáz forintot. De annak már három hónapja, és még egy sorban sem értesítették, mikor jönnek szerelni. Csak az a lényeg, hogy a pénz náluk legyen, a többi mur nem számít'! — mondogatta. Felelőtlenség. Szó sincs róla: nem nagy dolgok ezek. Csak a nagy rohanásban szenteljünk rájuk is figyelmet. Törődjünk mindennel, s főleg azzal, ami a munkánk. Hogy ne váljék a feledékenység felelőtlenséggé ... — karácsony — NÓGRÁD — 1974. október 5., szombat 5
