Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)

1974-10-31 / 255. szám

/ Az engedelmes színes fém A „ VENDÉGFOG ADÖ”, a tévészoba olyan, mint egy kiáilítóhelyiség. A falakon 6' ibbnél-szebb i-ó/,(iomt>orítú. sok díszlenek. Rézből készült as asztali cigaretta- ég hamu­tartó is. A házigazda Palicza 1 .bor készítményei. A nagy* t itonyi •'jépüzem fiatal gép- k icsivezetője mindössze há­rom esztendeje foglalkozik az iparművészet és a mesterség hitárterületén álló rézdombo- r„ lássál. Napközben a volán n allett, műszak után a pin- c műhelyben kalapácsok és rézlemezek társaságában tölti legtöbb idejét. A rézdomborí- t- s iparos- és művészi munka egyszerre — jó érzék, kéz­ügyesség. gondolati érzékeny­ség ég fantázia kell hozzá. Pnlicza Tibor munkáit látva, mindezekkel az adottságok­kal. képességekkel rendelke- z k. — Honnan kapott kedvet, ambíciót a rézdomborításhoz? — Az első rózdomborítás, ami megragadta a figyelme­met, egy dárda és egy .pajzs volt, amit egyik utam során láttam. Hazajövet kíváncsi­ságból megpróbáltam én is, tudok-e hozzájuk hasonlót csinálni. Nagyon nehezen si­került. Mire elkészültem, bi­zony sok rézlemezt elrontot­tam, Jó fél évnek kellett el­telnie ahhoz, hogy érezzem; engedelmeskedik a kezem alatt a lemez, úgy hajlik, ahogy akarom. A színes ''fém, a rézlemez „megszelídült”. Az egyre bátrabbá váló kéz különböző ábrákat teremtett. Hajótestek, álarcok, emberi fejek szület­tek az óvatosan ütögető kala­pács nyomán. Maga készítette a szükséges szerszámokat is. Nem sajnálta az időt a mun­kára. Kapcsolatot keresett a községben élő amatőrökkel. Ajtai Károllyal, aki fából ké­szít szobrokat, sokat beszél­getett. Rajzolni tanult, az idei nyáron pedig újra elutazott Zebegénybe, hogy az ottani képzőművészeti táborban hi­vatásos képzőművészek irá­nyítása mellett fejlessze, gya­rapítsa meglevő tudását, — NAGY HASZNÁT vet­tem a táborban töltött na­poknak — mondja. — Sokat rajzoltunk modellek után. Rengeteget tanulhat itt az ember, elméleti és gyakorlati vonatkozásokban egyaránt. Egész nap munka: előadások, aztán „bütykölés”, és őszinte, kendőzetlen vélemény. Mert csak így fejlődhet az ember. A táborba saját pénzén utazott. Anyagi áldozatot ho­zott a művészetért. Mit je­lenthet vajon számára ez a munka? Dicséretes, netán mosolyogtató hóbort csupán? A szabad idő célszerű eltölté­sének egyik lehetősége; vagy a művésszé érés vágya ösz­tönzi újabb cselekedetekre? A felvetődő kérdésekre egy­szerű keresetlenséggel vála­szol: — Nem vagyok kocsmázó ember. A szabad időm nagy részét itthon töltöm. Jól el­szórakozom a rézlemezekkel. Miért ne csinálnám, amikor kedvemet lelem benne, örö­mömet a saját munkámban. Megnyugtat. Más, mint amit napközben csinálok. Alkotó tevékenység, nemcsak fizikai, de szellemi értelemben is. Mert néha nemcsak „dekorál­ni” akarok, hanem kifejezni valamilyen gondolatot. Itt van például ez a kétarcú em­ber — mutatja egyik művét. — Amikor ezt csináltam, azt a furcsaságot akartam meg­mintázni, ami gyakran jelle­mez bennünket, embereket, hogy mások vagyunk otthon, utcán, vagy* éppen a mun- elyen. Valamilyen oknál fogva más-más arcunkat mu­tatjuk meg itt és ott is... De nem akarok művész lenni. — Mit szól szenvedélyéhez a család? — Szerencsés vagyok. A fe­leségem nem bánja,, gőt örül neki. Mindenki érdeklődéssel néz körül nálunk, A fiam pe­dig még csak négyéves..., A NAGYBATONYI amatő­rök a múlt év nyarán közös kiállításon szerepeltek a Bá­nyász Művelődési Házban, Akkor számos esodálója volt a kiállított szobroknak, festményeknek, intarziának, rézdomborításoknak, Nekem is tetszett a kiállítás: gok szép, tehetséges, figyelemre méltó munkát láttam. Épp ez­ért is gondolom, hogy nem lenne haszontalan még egy­szer, esetleg máshol is, — klubokban, üzemi kultúrter­mekben, ebédlőkben — kiál­lítani őket. Nem azért, hogy nyomában a dilettánsok, a giccsek alkotóinak száma sza­porodjon. — úgyis van belő­lük elég —, hanem azért, hogy egyféle lehetséges pél­dát mutassunk az emberek­nek a felszabaduló Idő hasz­nos eltöltésére, hogy megmu­tassuk, mire, milyen munkák létrehozására képes a gon­dolkodó, az alkotó ember. — ok —­Rádióműsor-ajánlat A régit bontják, I épül az új 1972-ben,, Salgótarján város- s i nyilvánításának ötvenéves jubileumának évében nyitot­ták meg a salgótarjáni Mun­kásmozgalmi Múzeumban a várostörténeti kiállítást, me­lyet sok ezren tekintettek meg, az ország más vidékei­ről érkezett látogatók is. Most a múzeumban bontják ezt a kiállítást. Helyére hazánk felszabadulásának 30. évfor­dulója alkalmából újabb anyag kerül. A Nógrád megye fel- !■ zabadulását és az azt követő fejlődést bemutató kiállítás a tervek szerint január 15-íg készül eL Ifjúsági randevú — kettőtől ötig. (Október 31. — Csütörtök, Petőfi rádió, 14.00.) A műsor témáját Feyér Zol­tán szerkesztő szerint így le­hetne summázni: Ifjúsági ran­devú — kettőtől ötig — a nagyvilággal. A cél ugyanis az, hogy valamiféle körkép rajzolódjék ki arról, hogy külföldi fiatalok milyennek is­merik, hová helyezik Magyar- országot. Mindebben az adás segítségére lesz többek között Csemok Attila, a. Magyar Nemzeti Bank elnökhelyet­tese; Hajdú János, Lipovecz Iván és Sugár András külpo­litikai újságíró; néhány gyár és mezőgazdasági üzem kül­földet járó ifjúsága; Lukács Sándor színművész — továbbá lisszaboni, londoni, moszk­vai és párizsi tudósítóink, akik egyenes adásban beszá­molnak arról, mi történt az­nap városuk fiatalságával. Bábolnára is ellátogat a rádió mikrofonja, tudósítva e világ- színvonalon termelő állami gazdasági KlSZ-korosztályá- ról. Együtt halad-e a javarészt fiatalokból álló (30—32 év az átlagéletkor) közösség tudat­fejlődése a gyors gazdasági lépésekkel? Milyen a KISZ- élet, hová járnak szórakozni a fiatalok? — Egyformán sze­repel tehát a „Randevú”-ban a „közel” és „messze”, smind e közben szóba kerül a nyu­gati ifjúság mai magatartása, néhány válságtünete; a békés egymás mellett élés; az in­tegráció korszerűsége, s szá­mos hazai gond és igye­kezet,,. Két bocsánatkérés története csendesen beszélgető úttörők Valahányszor elkezdődik egy-egy tanév, mindig elgon­dolkozom, mit adhat az el­múlt az újnak? S mindig •szembe jutnak olyan törté­netek. amelyek megerősíte­nek pedagógiai munkámban, hogy lám érdemes... A fentiek igazolására két esetet mesélek el hitelesen, szépítés nélkül. Hasonlóak minden kollégáin prakszisá- bam előfordulnak. Ragyogó délutáni naosütés- \xm andalog kutyája társasá­gában T. Zoli, az egyik ta­nítványom. A parkom át be­teges, bicegő édesanyjával, karonfogva vánszorog haza­felé R. Katalin, az egyik leg­kedvesebb pajtása, osztály­társa. Amint a sövényen át megpillantja őket Zoli, felde­rül az ábrázata, s néhány másodperc múlva máris har­sogva köszönti: Szervusz Ka­ti! Kati derűsen visszaköszön, s akkor Zoli kissé elhamar­kodottan, tompított hangom azt kérdezi tőle, hogy: — Mondd! Ki ez a vén spiné? A fiú ezután csak azt lát­ta, hogy Kati arca elkomo­rult, tekintetét a földre sze­gezte. Érdeklődésére hiába várt feleletet Elvörösödött Nem azért amit kérdezett hanem azért, mert nem ka­pott választ Érezte, hogy valami nem stimmel. Egy darabig még állt tétován, kissé értetlenül, aztán ő is továbbment. A két gyermek közötti baráti kapcsolatban ezután csak merev köszönés maradt Mindezekre a Katiiknál tett őszi családlátogatásomon, majd a Zolival való beszél­getésem során, derült fény. Kati édesanyja a történte­kért és a rajta esett sérele­mért a tanuló példás meg­büntetését kérte. A Zolival való őszinte be­szélgetéseim során sikerült „férfiúi” kötelességére ráéb­resztenem. kérve, hogy Ka­ti édesanyjától azonnal kér­jen bocsánatot. Gondterhelt arccal távozott, én pedig szo­rongva vártam az iskola ka­pujában az én kis barátomat. Nem hiába. Nemsokára dol- gavégezetten állt ott előttem, bár kissé még szégyenkezve. Rögtönt élő is adta Kati édesanyjával való találkozá­sát, beszélgetését. Kati és Zoli között helyreállt a régi barátság. S álljon itt mindjárt a másik bocsánatkérés történe­te is. A parkosított űj városrész járdáján hosszan elnyúlt az ácsorgó, lemaradozókat váró. csoportja. Egyszercsak hirte­len kiáltást hallok. — Hol van a tanárotok!? — kiabál vala­ki hangosan. — Majd én megmondom neki! — lihegi felháborodástól kivörösödött arccal egy középtermetű asz- szony, tipegő kislányát von­szolva maga után a ßor kö­zepe felé, ahol állok. ^ — Tanár úr! Felháborító, milyen szemtelenek ezek a gyerekek! — kel ki magá­ból. — Jó napot kívánok! —* köszöntőm csendesen. hogy fékezni próbáljam indulatát Tessék kérem! Mi a problé­ma? — Ezek a büdös kölykök, képzelje csak el, mit mond­tak nekem!? — Széliében, hosszában el­álltak a járdát ahogy jövök a kislányommal. Szabad? — mondom nekik, egy kis utat kérve. Akkor az a hosszú ha­jú, magas fiú ott a sor ele­jén azt mondja nekem: „Nyanya, lépjen le az úttest­re, ott kényelmesen ölfér!” Hát ilyenek a maga tanítvá­nyai. Kérem büntesse meg azt a fiút aki így merészelt velem beszélni. Az eset hitelessége felől nem volt kételyem. Már két­4 NÓGRÁD 1974. október 31* csütörtök Mai tévéajánicitutiA 11.00: Jó estét, Debrecen! | Egy este, két részletben ősz szesen 100 perces élő adásban ismerkedhetünk Debrecen leg­frissebb jelenével, történései­vel, Hiszen az adásnak nincs forgatókönyve. Hanem arról szól, ami éppen ezen a csü­törtök estén történik. Három közvetítőkocsi, 12 kamera és 5 riporter közreműködésével látjuk, halljuk a debreceni eseményeket. A közvetítőko­csik három helyszínre állnak be, Az egyik a 75 éves, öreg mozdonyjavító csarnokból, a Debreceni Járműjavítóból és az üzem művelődési házából jelentkezik. A másik szín­hely az Apafy utca — Itt a szakközépiskolás-diákotthon, a munkásszálló, a körzeti or­vosi rendelő és egy lakóház vendége a kamera. A harma­dik közvetítőkocsit a megyei és városi művelődési köz­pontban helyezték el. Itt ép­pen csütörtökön tartja össze­jövetelét egy ifjúsági klub, próbáját a Hajdú táncegyüt­tes, a gyermekrajzszakkör; a népfrontklub vendégei a vá­ros vezetői, néhány művészeti díjas, a város új díszpolgárai. S mindaz téma lesz, amit az élet a közvetítés perceiben A tavasz 17 pillanata (V. rész). Október 31. — csütörtök -» 20.00 óra hoz. A nagyszabású műsort közreműködésével a televízió 145 dolgozójának zák. ________________1__________ ~ ______ s ugároz. Alpok— Kaukázus tanácskozás Befejeződött a szovjet— francia kormányközi tudomá- nyos-technikai együttműkö­dési megállapodás keretében megrendezett Alpok—Kauká­zus tanácskozás. A két or­szág tudósai először az Alpok északi részén, majd a Nyu­gat- és a Közép-Kaukázusban tettek közös „kirándulást". Ütjük során lényegében a földrajz szinte valamennyi kérdésével kapcsolatban vé­geztek vizsgálatokat — bele­értve a domborzat eredetét, a jelenlegi és az ókori eljegese­dést, hidrogeológiai problé­mákat, éghajlati, növény- es állattam kérdéseket is. A kutatások eredményéit közös monográfiában teszik közzé. Ebben a szovjet és a francia tudósok javaslatokat tesznek a Kaukázus és az Al­pok természeti kincseinek hatékonyabb hasznosítására, tapasztalatot cserélnek a ma­gas hegyi vidékek környezet- védelmével, valamint a ter­mészeti csapások megelőzésé­vel és elhárításával kapcso­latban. A munka foglalkozik a ma­gas hegyi sport, turizmus és pihenés kérdéseivel is. három kislány mondogatta is M. Ferenc nyolcadik osz­tályos tanuló, a „tettes” ne­vét. A hosszú, pattanásos ké­pű fiú, hívásomra ott is te­rem. — Feri! — kérdeztem mégis — ez az édesanya, aki előtted áll. és aki a te édes­anyád is lehetne, azt mond­ta, hogy te modortalan vi­selkedéseddel megbántottad. — Megfelel ez a valóságnak? — Igen, tanár úr — felel­te szemllesütve a gyerekek gyűrűjében. —• Szégyellő maigad! — emeltem fel a hangomat. — Itt mindnyájunk előtt azon­nal kérj bocsánatot, és tégy kötelező ígéretet arra. hogy ez soha többé nem ismétlő­dik meg. Valamennyien fe­szülten figyeltük Ferenc bo­csánatkérését. — Maid ott­hon még folytatása lesz a dolognak! — bocsátottam el a szégyenkező fiút. Az édes­anyától ismételten szíves el­nézést kértem. Akkor az hirtelen elkapta. megszorí­totta a kezem, s kissé el- csukló hangon megköszönte a hozzá való „jóságomat”, majd kislányával elment. A látottaktól, hallottaktól másodpercekig álltunk ott szótlanul a gyerekekkel. Egy bizonyos: Ferenchez aznap délután senkinek sem volt egy szava sem. Ez a gondolatébresztőnek szánt, két bocsánatkérés tör­ténete. Surányi Béla „Mesterségem címere..." Pályaválasztási vetélkedők Balassagyarmaton Mennyi Balassagyarmat munkáslétszáma? (4000? 750? 6000?) Melyik szakma legjel­legzetesebb szerszáma a szög­húzó? (bognár? asztalos? ács- álványozó?) —Melyik balassa­gyarmati üzemnek van töjob dolgozója? (Budapesti Finom­kötöttárugyár? Fémipari vál­lalat? Magyar Kábel Mű­vek?) Bizony, gok felnőtt is tör­hette volna a fejét a vetélke­dő * egyik-másik kérdésén, amit a „beugróként”, a szel­lemi totóban a gyerekek kap­tak a balassagyarmti gyer­mekkönyvtárban. (A fenti. há­rom kérdés megfejtése a totó szabályai szerint 1, x, 2.) * A Nógrád megyei pályavá­lasztási hetek keretében októ­ber közepén kezdődött a ba­lassagyarmati városi kpnyvtár kéthetes vetélkedősorozata a járás végzős általános isko­lásai gzámá.-a. Tizenöt alka­lommal tartottak több mint kétórás, jó kísérőprogra­mokkal gazdagított versen­gést. Általában harminc gye­rek volt részese egyegy ren­dezvénynek, összesen mintegy 450 pályaválasztás előtt álló tanuló járt itt. Ez csaknem egyhatoda megyénk nyolcadi­kosainak ! Az idei sorozat immár har­madik ilyen jellegű rendez­vény a Madách Könyvtárban, így az előző évek tapasztala­tai birtokában tervezte meg a programot Podlipszky Er­vin, a könyvtár igazgatója. — Fő célunk most is az, hogy játékos formában megismer­tessük a fiatalokat az ipar. a mezőgazdaság, a kereskede­lem területén választható ‘Szakmákkal, elhelyezkedési lehetőségekkel, munkaerő- igénnyél. Természetesen az iparosodó Balassagyarmaton megtalálható lehetőségeket állítottuk középpontba. Mun­kánk során az üzemekkel is együttműködtünk- egy-egy vetélkedő után ' üzemlátoga­tást javasoltunk az osztályfő­nököknek, a jutalmakat, díja­kat a finomkötöttárugyár és a férni part vállalat ajándé­kozta a legjobban szereplő tanulóknak. — Mi volt a pedagógusok véleménye a vetélkedőről? — Változatosnak, érdekes­nek, hasznosnak tartották. Műszaki könyvikiállításunk' kai, írásos tájékoztatókkal és pályaválasztási témájú dia- és keskenyfilmekkel is kom­bináltuk a vetélkedőt. — A szervezés és a lebo­nyolítás bizonyára sok energiá­ba került. Miért hasznos mégis a könyvtárnak ez a munka? — Több olyan. feladatot fkaptak az ifjú versenyzők, ami irodalommal, a könyvek­kel is kapcsolatos. Például 10 versrészletet játszottunk le magnóról — többek között József Attilától, Radnóti. Miklóstól, Füst Milántól, Kas­sák Lajostól — melyek egy­egy szakmáról, hivatásról szólnak. Nem csupán a játék eredményessége miatt hallgat­ták nyitott füllel, hanem a költemények szépsége is meg­kapott sok gyereket. A másik dolog, amiért örülünk a ren­dezvénynek: az iskolákkal, az üzemekkel meglevő kapcsola­tainkat is szorosabbra fűzi. ★ — Ismeritek a KRESZ sza­bályait, a piros és a zöld jelzések jelentését? Ehhez hasonlóan a következő játék­ban a választ két tárcsa se­gítségével kell megadni: az igenlő választ a zölddel, a nemlegest a pirossal. Nagy Zsolt Csabáné ég Ba­logh Zsuzsanna, a gyermek- könyvtár dolgozói vezetik a játékot. Érdeklődéssel figye­lik, vajon jól közlekednek-e a tanulók gondolatai. Lendül-e a piros tárcsa arra a kérdés­re: „Kapcsolatban áll-e a marósszakma a savakkal és a lúgokkal?” Zöldet . mutat­nak-e a mezőgazdasági kér­déscsoport gazdái erre: „A szőlő feldolgozásánál alkal­maznak-e hidraulikus gépe­ket?” Pukkannak a léggömbök, belsejükben egy-egy kérdés­sel, szépre sikerül a szellemi foglalkozásokat jelképező embléma, a csoportos munka idején a közönség is kap kér­déseket, gyűjthetik a zsetono­kat. Jó ez a játék! Ami a leg­jobb benne: sok fejben kezd motoszkálni: Vajon mi legyen majd a „mesterségem címe­Dkzbemutató A Salgótarjáni városi Ta­nács, a Hazafias Népfront városi bizottsága és a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat november 1-én a József Atti­la Megyei Művelődési Köz­pontban díszelőadás kereté­ben mutatja be két fiatal mű­vész, ifjú Schiffer Pál Balázs Béla-dijas rendező és Andor es fii ma n két Tamás operatőr legújabb do- kumentumíilmjeit. A Faluszé­li házak az obenhauseni rö­vidfilmfesztiválon nagydíjat kapott, s kedvező fogadta­tásban részesült a Mit csinál­nak a cigánygyerekek? című film is. A vetítés után a mű­velődési központ klubjában ankétot rendeznek a :!ilmren- dező részvételével

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom