Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)
1974-10-29 / 253. szám
Itlunkásarcok Ax irodagépek orvosa Cseng a telefon. — Tibor, legyem szíves, nézze megVat írógépemet, akadozik. — 'üj számológépet kaptunk, gyere át, s légy szíves mutasd meg, hogy működik. így megy ez r;ip, mint nap, hiszen az iro* dákban dolgozók közül sokan Mziszerelőnek, barátnak 1 irtják a Nógrádi Szánbá- ryáknál Para Tibort. Nyugodt, megfon íolt, szolgálat- kész ember. Munkájával ki- s:olgálója az irodistáknak, orvosa az irodagépeknek. — Húsz éve vagyok a Nógrádi Szénbányáknál irodagép- műszerész. Kis műhelyben tanultam a szakmát, és dolgoztam a vegyes: párnál is. Itt egyedül vagyok, gép viszont j óval több mint 300 van a vállalatnál. Ez azt jelenti, hogy bőven van munkám — mondja. — Sokféle géppel találkozót már? — Ennyi idő alatt az ember sok mindennel találkozik. Engem pedig külön is érdekel, kiváncsivá tesz minden irodagép. A régiek, amelyek a múzeum díszévé válnak, és a legmodernebbek, böző rendszerűek, egyaránt érdekelnek. Ha van olyan új gép, amit még nem javítottam, mindig külön izgalmat jelent számomra. Javításnál van a hibát. Anélkül pedig nem ehet javítani. — A gépnek lelke van — szokták mondani. Mi erről a véleménye? —■' Én is ezt tartom. Nem szabad a gépet mostohán kezelni. A gondozást, az ápolást, az óvást meghálálja. Van a vállalatnál több olyan gép is, amelyeket már 20 éve ismerek. Gépírókat is. Igaz. hogy egy irodagép nem szolgál ki egy emberöltőt, do azért nem sokat selejteztünk az elmúlt években. Bosszant, amikor kis hibánál rögtön neki állnak fogóval, csavarhúzóval javítani. Az ilyen piszkálás után a kis hibákból lesz a nagyobb baj, amit már nehezebb orvosolni. — Volt-e már nehéz helyzetben? — Nem emlékszem olyan esetre, hogy zavarba jöttem vojna. , — Alkatrész miatt sem? — Az ' alkatrészellátást több oldalról biztosítjuk. Vá- sároltunk is, de a kiselejtezett irodagépek szétszedésá- valami- vei is alkatrészhez jutok. Ha szükséges, akkor készítéssel a külön- Iyerl szisztémája? Szerintem törvénye van oldom meg a feladatot — a javításnak, amit minden mondta Para Tibor, esetben be kell tartani. A szakmáról, annak sokol— Éspedig? dalúságáról, szépségéről az — Először elméletben meg izgalmakat követő sikerél- kell állapítani a hibát. Ezt ményekről csak az tud ilyen — Hobbyja is az irodagép? több oldalról ellenőrizni, lelkesedéssel beszélni, aki — Ügy érzem, igen. A tech- hogy helyes-e a megállapítás, szereti azt. Ilyen ember Panika itt, gyorsan fejlődik és a A gép beszélni ugyan nem ra Tibor, aki pártbizalmi is a műszerésznek vele együtt kell tud, de a hozzáértőnek meg- munkahelyén, Gyurtyánosban szakmailag fejlődnie. Máskép- mutatja magát. Szerszámhoz lakik, A felesége ott gondnok, pen nem is lehet. Van az em- nyúlni csak az után szabad, és esténként segítenie kell a berben egy belső kényszer. A javításnak ez a törvénye, munkában. Naponta gyalog Ha új gépet kap, rögtön a ke- Nem lehet ötletszerűen, hogy jön be munkahelyére. és zelési utasítást olvassa. Elő- talán ez, talán az a hiba. Ha megy haza. Azt mondja: — szőr tanulja meg. íy. csak az- előre szétszedném a gépet, ez a mozgás egészséges szá- után nyúljon a géphez. nem is tudnám megmutatni, mára. B. J. „A teltek beszélnek » Kisdobosok egy ja\u kincsei nyomában. T7 , Az 1974/75. úttörőév ,tar. tálmat és módszert meghatározó jelmondata: „A tettek beszélnek”. Az ez évi akciók a kisdobosokat, úttörőket egyaránt önálló tevékenységre, felfedezésen, kutatáson alapuló cselekvésre szoktatják. Az akciók most a felszabadulás harmincadik évfordulójának megünneplésére készültek. Az úttörőcsapatoknál ennek megfelelően komoly munka folyik. Hogyan és milyen körülmények között végzik munkájukat a falusi iskolák csapatai, és nevelői, miről beszélnek a tettek? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszélgettem Fodor .< István- néval, a homokterenyei általános iskola kisdobosvezetőjével. — A nyolc-tíz éves gyerekek, a kisdobosok, nagy érdeklődéssel, kíváncsisággal kezdenek minden feladathoz. A falusi iskolákban, ahol a gyerek jóforma n«csak azt tanulja, amit itt benn elsajátít — mert á szülők nem nagyon érnek rá foglalkozni velük —, igyekezni kell, hogy olyan programot, játékot, szórakozást biztosítsunk a számára, ami nem fárasztja el, de egyben hasznos is. — Sikerül? — Részben. ' — Hogyan? — Az életkori sajátosságaik figyelembevételével választottuk ki a „Kincskereső akciót”. A közösség nálunk a falu, Homokterenye, mely rengeteg „kinccsel", hagyománnyal rendelkezik. Ezeket a kincseket, néprajzi hagyományokat védik és gyarapítják a szülők, a falu segítségével. ‘ — Hogyan folyik a kutatás? — Szétosztottuk a gyerekek között a területeket. A második osztályosok az új létesítmények számbavételével foglalkoznak, felelevenítik, hogyan éltek régen és hogyan ma? A harmadikosok Homokterenye régiségeit tárják fel. Sok a fiatal nagymama, aki sokat tud mesélni erről az időről. A negyedikesek a régi parasztok munkáját vizsgálják, s azt, mit jelent a tsz, a szövetkezet, milyen az ellátás, milyen gépekkel dolgoznak ma a földeken. Ezek az összegyűjtött értékek lesznek a gyerekek számára a kincsek. — Az összegyűjtött anyagot hol helyezik el? — Ez az, ami nagy gondunk. Bár az egyik tantermünkben kis múzeumot alakítottunk ki, de itt azt nem tudjuk biztosítani, hogy a gyerekeken kivül más is megnézhesse a kiállítást. Nem,tudjuk közkinccsé tenni munkánk eredményét, azt a sok értékes tárgyat, amit itt tiz-húsz évvel ezelőtt használtak az emberek. Nyáron megpróbáljuk a kul- túrotthonban elhelyezni. — Mivel foglalkoznak még a gyerekek? — Minden második héten kisdobos-foglalkozás van. Itt lenne lehetőség arra, hogy néha kirándulni menjünk valamelyik erdőbe, vagy játsszunk. Sajnos, azonban sokan vannak, akik János- aknáról, vagy messzebbről járnak az iskolába. Ezektől a gyerekektől nem kívánhatjuk, s a szülők sem engednék, hogy későflj mikor az iskolabusz már elment, akkor menjenek haza. így az ötödik órában tartjuk a rajfoglalkozásokat, ami a hangulatból, s a lehetőségekből is sokat elvesz. — Milyen gondok akadnak még, és hogyan próbálnak segíteni rajtuk? — A faluban sok cigány- család él. Gyerekeik iskolába járók, s amit tudnák, azt megteszik a szülők is. Sok mindenre azonban, amire nem „kötelező”, nem adnak pénzt. Ilyenek a kisdobos-felszerelések. Az iskola erejéhez mérten segít rajtuk. Két-három tanuló számára megvásároljuk a kisdobosinget, a -nyakkendőt. — Segít a tanács, s egyre többet a patronáló üzemek, ’ vállalatok: a Ganz- MÁVAG, a jánosaknai fehérneműgyár, a címkegyár. — Mit ad az akció a kisdobosoknak? 1 — Amire nincs lehetősége sem a tanulónak, sem a nevelőnek az órán. A játék, a kutatómunka, a kötetlen találkozásokon a gyerekek feloldódnak, arfti jó nekik is, hiszen barátokat szereznek maguknak, s jó a nevelőknek is, mert az ott szerzett tapasztalatokat hasznosítják óráikon is. Megismerik nemcsak egymást, de környezetüket, a falut, s az embereket is. Az itteni ki- lencvenhét kisdobos ennek érdekében dolgozik. Tetteik pedig önmagukért beszélnek: egy falu kincseit védik meg az elmúlástól. Bátki Ildikó Nógrádiak az esztergomi tanítóképzőben Ha végigjárjuk Nógrád me- zsébet és a hugyagi gye falvai,t, városait, sok he- Sándor ugyanezeket mondot- lyütt találkozunk olyan tani- ta el a velük való beszélgeA/ntal biztosít helyet a közel 100 ember időközönkénti foglalkozásához. tóval, aki régen vagy mostanában az esztergomi ősi tantés alkalmával. Azt mondják, túlestek a kezdeti nehézségeintézetben szerezte oklevelét, ken, már igazi Sokak számára kellemes emlék visszagondolni a történelmi városra, a diákévekre. 4s igazi" diákok között diákoknak érzik magukat. Üzennek haza és a Balassi Bálint Gimnáziumnak. Szereneuezsege- a »• ••» »♦ * > » esztergomi Az árok diákok Korunk embere — ha hivatását teljesíteni akarja — nem állhat meg tanulásban az teltettél gondolnak, hozzátarto- kola befejezése után. Így van zóikra. Volt tanáraiknak üze- ez pedagógusberkekben is. nik, hogy sikerrel használják középiskolában szerzett tudásukat, különösen " azokból a tárgyakból, amelyekből szigorú tanár készítette őket elő az életre. Íme alig száradt meg a tinta az érettségi oklevélen, máNógrád megye és a tanítóképző kapcsolata nemcsak a múltban, hanem a jelenben te eleven valóság, sőt talán ma közvetlenebb, mint évtizedekkel ezelőitt. Régebben csak a diákévek kötötték össze a megye lakosÄgät az iskolával, két, amelyeket ma a működő nevelőik egy részének továbbképzése is itt történik. Egyre több érettségizett fiatal kéri Nógrád megyéből felvételét az esztergomi kép- A Lile rlnlnnrnlc í« zőbe. Többségük meggyőző- aotgOZOh IS, dósból, mert valóban tanító szeretne lenni a dimbes-dom- bos megye valamelyik fejlődő városában^ vagy falucskájában. Igaz, hogy e próbálkozást — különböző okok miatt — nem mindenkinél koronázza siker, azért, mégis szép számmal vannak jelen a felsőfokú tanintézetben is NógAzon tanítók jelentős részének, akik tudásuk bővítésére vállalkoznak, ugyancsak Esztergommal van kapcsolatuk. Szinte állandó jellegű, hogy a tanév befejezése után mintegy 100 felnőtt tanító a történelmi városba utazik eg/ hétris felnőttként ítélnek meg re’ hogy 32 iskola tanárainak bizonyos dolgokat, helyzete- sietségével számot vessen tudiákok is a tavasszal dósával, hogy felkészüljön az még másképp láttak, más- elkövetkezendő évek nemes képp értékeltek. Sok ember- munkájára. Nem régen olyan rel esett már meg az élet- tanfolyam kezdődött — közel bent 30 fő részvételével —, amelynek tagjait két éven át a megyeszékhelyre utazó esztergomi tanárok oktatják a pedagógia tudományának eredményes alkalmazására,'' nyaranként pedig ők is több napra Nemcsak az „igazi” diákok' 32 intézet székhelyére költöz- járnak az őSi városba, hanem nek, Egy másik csoport rövi- oiyanok te, akik munkájuk desen befejezi a már előbb mellett szereznek tanítói megkezdett tanfolyamát. Zá- vagy óvónői oklevelet, ök az ródolgozatnak — melyben intézet levelező tagozatúnak szellemi gyarapodásukból tesz- hallgatói, közülük a tanítók nek bizonyságot — oktatóik rád"1 megyelli,1,képviselöi”", mert kÖ2el Hatvanam az óvónők is most olvasgatják, értékelik és azok ők mind az 57-en, akik mintegy otvenen_ vannak. Az ^v,desen a résztvevők ele jelenleg a nappali tagozaton 0 helyzetük meg nehezebb, áriák annak - és az egész diákként készülnek a tanítói merj.3 munka mindennapi tanfolyamnak - eredményei, pályára. A felső'bb évsse'k So^djai m^llstt ká- A botladozó tanítójelölt a már ismerik a felsőíokú inté- ß2tUri2k a félévenkénti beszá- nyugdíjasig sokan és többször zetek csínját-bínját, de a 27 mólókra, kollokviumokra. De kerülnek tehát kapcsolatba az első éves alig van tú.1 az is- nem csak nekik jelent megfe- ősi intézettel., melynek taná- merkedés első hetein. Lassan munkát az, amire vál- rai is szeretnek „Nógrádba” ők is fe old ódnak, megszűnik jalkoztak, hanem oktatóiknak járni, nógrádiakkal találkozói zonytalanságuk — néha ls’ 33:3 vizsgáztatásuk mellett ni, velük együtt dolgozni, idegenkedésük — mihelyt a m.egy€ területere — Salgó- Nemcsak azért, mert úton-úttarjanba — járnák okét tel- félen volt, vagy jelenlegi ta- k eszi tend a vizsgákra. E tán- nítvánnyal találkoznak, mert folyamok alkalmával talán szívesen gyönyörködnek a gondot jelent az óvodában az megye dimbes-dombos tájai- iskolában való helyettesi- ban, hanem azért te, mert tésük, de körültekiütéssel úgy érzik, hogy fáradozásukat talán minden bizonnyal ^ megoldha- megyeszerte megbecsülik. nemcsak a tanítványok, hanem a megye pedagógustársa; dalmának irányítói is. ... Minden jel arra mutat, hogy e kapcsolat a jövőben nem szűnik, sőt — korunk szellemi szükségletének kimegisimerik társaikat, az otta ni szokásokat, tanáraikat, a várost A környezetváltozás az embereknél általában bizonytalanságot okoz, néha megtorpanást is, amely hosz- tó. Mint ahogyan október 8-án szabb-rövidebb idő után el- — az első tanfolyam alkal- múlik, mint ahogy múlófél- mával — a többségüknél síben van már a nógrádi esz- került te. Helyettesítésük tergomiak között is. Akik kol- mellett — a megyei tovább- iégiumba kerültek azoknak képzési kabinetnek — legkönnyebben sikerült beillesz- alább olyan gondot okoz a _______ ______________ f cedniök az új közösségbe, vizsga-előkészítő tanfolyamok elégítése érdekében talán szénáig — sajnos ilyenek is van- számára a megfelelő helyisé- lesedni fog, és egyre többen rak — akik albérleti szobába gek biztosítása. Az iskolák lesznek Nógrád megyében kerültek, azoknak talán nahe- zsúfoltak, ezért ezekben arra olyan emberek, kiket köt va- zebb, de ott is menni fog. Az nincs lehetőség. Fel kell tehát iam; a Duna-kanyar szép vá- Esztergomban élő legfrissebb használni valamennyi kínál- rosához, annak egyik intéz- nógrádiak közül a balaska- kozó alkalmat. Az előző tan- ményéhez. gyarmati Barányi Ágnes, az évben az üveggyár, jelenleg a érsekvadkerti Faulicsek Er- megyei tanács és az úttörőház Dr. Gábris József Megjelent a múzeumi szervezet új kiadványa A Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága gondozásában megjelent a Nógrád/ megyei Múzeumi Közlemények idei füzete. Az Ízléses kivitelű, 300 oldalas kiadvány több értékes tanulmányt tartalmaz múzeumi kutatók, más munka- területen dolgozó megyei szerzők tollából. Kiss Aurél írása a múzeumoknak az ideológiai, kulturális nevelő munka folyamatában betöltött szerepét vizsgálja, Molnár Pál megyei múzeumigazgató a múzeumi szervezet elmúlt évi ytnun- kájáról ad áttekintést. Egy másik írásában az ipartörténeti gyűjtőtevékenység jelenlegi helyzetét és továbbfejlesztésének megyei feladatait elemzi Belitzky János, a Salgótarjáni Kőszénbánya ' Részvénytársaság bányászainak 1870-es évekbeli munka- és életA varsányi termelő atkeze tbcnjnast legnagyobb feladat a burgonya betakarítása. Az elmúlt napúkban a rimóci, nógrátteipeki és a helyi általános iskolák diákjai és a szé csényi gimnazisták segítették a szedést. Képünkön: Pál- mány András a műhelyből ideiglenesen átalakított tárolókélyen igazítja a burgonyát — kj — körülményeire vonatkozóan szolgál újabb adalékokkal az igazgatósági levelezés alapján. Szabó Béla a jobbágyfelszabadítás és a honvédelem összefüggéseiről irt, az 1848—49-es polgári demokratikus^ forradalommal és szabadságharccal kapcsolatosan. Szvircsek Ferenc dolgozatának címe: A magyar’ iparfejlődés hatása a XVIII— XIX. századi Nógrád megye üvegiparának fejlődésére. A kötetben két néprajzi vonatkozású írást is találunk: Zólyomi József Nógrád* megye népi építkezéséről írt, Kaprcs Márta pedig a gyermekekre vonatkozó mágikus szokásokról az Ipoly menti néphagyományban. Domonkos Alajos a múzeumi köz- művelődés Nógrád megvei eredményeiről és problémáiról tájékoztatja az olyasót. Végül a kötet összeállítói a megyei múzeumi Szervezet gyűjteményének újabb darabjait mutatják be, bőséges képanyaggal illusztrálva. ^.z érdekes, értékes tanulmánygyűjteményt hasznosan forgathatja mindenki, korra és foglalkozásra való tekintet nélkül, aki érdeklődéssel fordul szűkebb hazánk, Nógrád megye élete és történelme felé, akit a múzeumokkal »kapcsolatos művelődéspolitikai kérdés sek foglalkoztatnak. /
