Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)
1974-10-27 / 252. szám
r Demény Ottót A nyolcadik bukás t AZ ASSZONY LÁTSZÓLAG magabiztosan lépkedett végig a presszótermen, de amikor odaért a férfi asztalához elbizonytalanodott, s ke- *evel tétova mozdulatot tett: — Bocsásson meg, ha nem var senkit, megihatnék az asztalánál egy kávét? — Kérem, tessék! Egyedül vagyok. A nő leült tekintetevei a pincért kereste, s a • férfi alaposan, de nem kihívóan szemügyre vette fit. Megállapította magáról, hogy szerencsés, mert éppen ilyen nőről ábrándozott. Éjszakára itt ragadt a vidéki nagyvárosban, kivett egy szállodai szobát, s már másfél órája várakozik a presszóban. Ez a nő szép, elég fiatalnak lat szik, legfeljebb harmincöt éves lehet — Ugye nem gondol rólam semmi rosszat? — Biztosíthatom, hogy nem. — Mert hisz' elég furcsa, hogy így ide tolakodtam, de magának olyan arca van... magával lehet beszélgetni. — Csak beszélgetni akar? Az asszony elvörösödött gól láthatóan zavarba esett egy pillanatra, de nyelt egyet es természetes hangon válaszolt. — Igen. Elhatároztam, hogy lejövök -i> itt lakom/a szállóban — keresek egy magányosan ülő embert és mindent elmesélek neki. Esvszer az életben ezt is megtehetem. — Miről akar beszélni? — Mindenrőt Magamról és a férjemről, aki most élet és halál között lebeg ennek a városnak a kórházában. — Mi történt a férjével? — A szokásos. Összetörte magát. A férjem ugyanis motorversenyző. A FÉRFI ÖSSZERÁNCOLT homlokkal gondolkodott. — Persze. Hallottam valamit. Tegnap itt verseny volt eí> csúnya bukások történtek. — Igen, a sérültek között van a térjem is. Többrendbeli törés, a koponyán is.- nem biztos, hogy megmarad. — í\ki ilyesmire adja a fejét, annak vállalnia kell a veszélyt. — Hát- a férjem vállalja is. Mindenfajta veszélyt boldogan vállal. Idáig nyolcszor oukott, mindig életveszélyesen, de ha egyszer összeragasztják, már megmarad. Megmarad most is. Tegnap óta kétszer műtötték, s ha reggelig nem hal meg, akkor mindéin kezdődik elölről. A férfi közbe szeretett volna szólni, de az asszony fölemelte a kezét — Ne szóljon. El akarok meséim mindent, azután kérdezhet. — Tessék, hallgatom. — Ugye nem látszik rajtam, de tizenöt évvel ezelőtt nagyon szép lány voltam. Egy dunántúli kisvárosban ettem, együtt a szüleimmel, s nem volt gondom semmire. A szüleimnek malmuk és péküzletük volt, nem gazdag, oe módos emberekként éltek. A malmot ugyan később leadták, a péküzlet azonban megmaradt. Egy napon a lovas kocsinkba, amivel lisztet szállítottunk. belerohant egy motorkerékpár. Ketten ültek rajta, a lerjem és a barátja, aki vezetett. Néki nem történt baja. de a férjem ott maradt a gép alatt, s a felrobbanó benzintől súlyos égési sebeket szenvedett. Megégett a melle, a válla, s ami a legrettenetesebb. az arca is. Biztosan emlékszik ehhez hasonló történetekre, filmekre. Szökött katona, sebesült vagy mit tudom én... ott marad* egy házban, s a háziasszony addig ápolja, amíg belészeret. Nap mint .nap bejártam hozzá a kórházba, s néhány hét múlva, amikor már valamelyest rendbe jött, rábeszéltem az apámat, hozza el a házunkba. Magam folytattam az ápolását, s körülbelül négy hónap múlva teljesen egészséges lett, csakhát... az arca... az égések nyoma múlhatatlanul rajta maradt. — Mégis beleszeretett? — Amíg arra vártam, hogy férjem arcán a sebek behegedjenek, mindennap izgalmas változásokat figyelhettem meg rajta. Végül is két dolog maradt meg bennem a legélesebben; szemeinek tiszta, becsületes nézése, s szájának energikus nyugalma. Mikor foiepüit, s eldöntöttük, hogy szeretjük egymást, nálunk maradt. Beállt dolgozni apám mellé a pékműheiybe, s két év alatt újjávarázsolt mindent. Csak épp’ arról a mániájáról nem tudott leszokni — pedig a baleset kijózaníthatta volna —, hogy imádja a motorokat Hát addig kérleltem apámat, míg vett neki egy jó karban levő BMW-t Később azzal kezdett el versenyezni. i — Ismert versenyző a férje? — Persze. A magyar élmezőnybe tartozik, de jár nemzetközi versenyekre is. Ha a mostani versenyen vezető helyen nem bukik, világbajnoki futamra utazott volna Olaszországba. — Az előbb azt mondta. hogy fölépül. — Igen, de most már úgyis mindegy. Ez az utolsó eset hogy végigstatisztálom a férjem balesetét — Miért? Belefáradt a veszélybe? — Nem. Ahogy a bukások ismétlődtek, mindinkább átragadt rám is férjem magabiztos nyugalma, amivel a gyógyulást várta. Hét esetben fordult ez elő, de én sohasem mondtam, hogy hagyja abba a versenyzést. Annál sokkal jobban ismertem őt A férfi közbeszólt! — Akkor mi okozza ezt a jelenlegi , felzaklatott állapotát? Hiszen azt mondta az előbb, hogy később már az ismétlődő bukások magát sem zavarták különösebben. — De történt valami más is, A tizenharmadik év végén, két évvel ezelőtt ‘ rájöttem, hogy a férjem megcsal. A városban, ahol a sportegyesülete van, megismerkedett egy növel. — AZOK UTÁN, HOGY szépen éltek? — Annak ellenére. Elhiheti, hogy sokat gondolkodtam ezen a dolgon, míg jóval később rájöttem, hogy nincs is benne semmi különös. A férjem csak azt tette, amit minden férfi megtesz, ha tökéletes biztonságban érzi magát egy asszony mellett Sokallta a nyugalmat, s valami ártatlan izgalomra vágyott — Persze, akkor még nem értettem ezt Kiborultam,' idegszanatóriumba kezeltek hetekig. A férjem nagyon megijedt, mindig ott lógott a nyakamon, s fogadkozott, hogy tévedés, s ha megbocsátok neki, akkor soha többé. Mit tehettém? — S aztán? Soha többé? — Ugyani Pár hónap múlva újra kezdődött minden. Csakhogy akkor már nem borultam ki. Vártam, míg tökéletesen megbizonyosodok a dolgok felől, aztán végképp kiadtam az útját Nem tudott színészkedni, láttam rajta, hogy valójában felszabadultan ment el. Kitűnő munkaerő, élsportoló, némiképp én is kistaffroztam, hát hamar összeszedte magát. Lakást szerzett, jó állást s együtt fut azzal a nővel, bár nem vette el feleségül, hiszen törvényesen még el sem váltunk. Nem sürgette sem ő, sem én. A FÉRFI NÉZTE az aszszonyt, aki egyre jobban tetszett neki, annak ellenére, hogy történetét meglehetősen szokványosnak találta. Később odaintett egy pincért, kért tőle két konyakot, majd megkérdezte az asz- szonyt. hogy táncolna-e vele. Szótlan bólintás volt a felelet, s a férfi örömmel vette tudomásul, hogy újdonsült ismerőse kitűnően táncol, s ezt meg is mondta neki. — Különös. Pedig lénvko- rombßn táncoltam utoljára, Új könyvek amikor még a férjemet nem ismertem — mondta az asz- szony fáradt mosollyal a szája szélén*. Amikor visszamentek az asztalhoz, a térti kezdett el kérdezni. — És most.., miért jött ide? Van valami terve... vissza akarja hódítani a férjét? — Erről szó sincs. Amikor mint törvényes feleség megkaptam a hivatalos értesítést, elmentem tériem barátnőjéhez. Meglepődött, talán meg is ijedt, de nem vállalt semmit. Közöltem vele, hogy ez esetben kénytelen leszek én eljönni, s bár ekkor kicsit gondolkodóba esett, mégis úgy döntött, hogy 6 marad. — Ha az a nő akkor kapaszkodik a férjem után... de hisz’ ki tudja? Pénzt vettem magamhoz és elindultam. Beszéltem mindenkivel, mindent elrendeztem, ahogy kell. Láttam a férjemet is, azt hiszem 6 is felfogta a jelenlétemet, de ez már mindegy. — Amit teszek, az még a megelőző tizenhárom évért jár neki, amikor boldog voltam mellette. Ha fölgyógyul, beadom a válópert és véget- vetek az egészneik. — Lehet, hogy új életet kezd és megint férjhez megy. — Maguk férfiak milyen egyszerűnek látják az életet. Nem tudom, mit csinálok, ha majd lesz ilyen lehetőségem. Különben van egy tizenkét- éves fiam. Nagyon jól megvagyunk ketten. Kértek még egy kávét és nézték egymást. A nő ma- gábamerült tűnődéssel, de egykedvűen, a férfi meg föl- fölcsodálkozó bosszúsággal. További beszélgetésük — bár a téma közelében mozgott — lassan eltolódott az általánosságok feló, amikor egy szemüveges, fiatal férfi jött be a terembe, s meglátva az asszonyt, felé intett. Az fölállt, odament hozzá, néhány mondatot beszélt vele, majd bólintott és visszatért az asztalhoz. — Ez egy fiatal orvos a sebészetről — mondta. Megbeszéltük, hogy itt várom. A főorvos azt üzeni — de ő is látta —, hogy a férjem megnyugodott, valószínű till van a közvetlen életveszélyen. — Akkor hát,' mit csinál? — kérdezte a férfi. — Fáradt vagyok, elmegyeK aludni és reggel hazautazom. A férjemnek már nincs rám szüksége; ha túl van a krízisen, rendszerint nagyon gyorsan regenerálódik. — DE HOLNAP... HOLNAP esetleg már beszélhetne is vele. — Szükségtelen. Tudja, sok év alatt a férjemről átragadt rám. Élete soron következő Kemény lettem és szeretek győztesen kikerülni a bukásokból. — De vele... vele mi lesz? — Ez már nem tartozik rám. Élete soron következő bukásain már nélkülem kell átvergődnie. A Kossuth Könyvkiadó Forradalomban, háborúban címmel értékes életrajzgyűjteményt jelentetett meg, Hetes Tibor történész szerkesztésében. A kötet folytatása a néhány évvel ezelőtt napvilágot látott Forradalmárok, katonák című életrajzgyűite- ménynek. Három új kötettel gazdagodott a népszerű Esztétikai kiskönyvtár. Ezek Szerdahelyi István: A mindennapi élet esztétikája; Nemes Károly: {Realizmus ti* kísérletezés a filmművészetben. A filmművészet kísérletező irányzatainak szerepe a filmművészeti realizmus megteremtésében és végül Cseré* Miklós: Rádióesztétika, Tanulmány a rádiószínházról című kötetek. A Nagy Honvédő Háború időszakából merítette témáját Georgij Szoko- lov háborús regénye, az Éjszakai partraszállás. Megjelent a német forradalmi munkásmozgalom jelentős alakja, a kiváló író Ernst Toller visszaemlékezéseinek kötete, a Német voltam én is... A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó újdonságai között szerepel Petrovácz István ifjúsági regénye, a Tavasz Óbudán, melyet Kondor Lajos illusztrált. Sokadik kiadásban látott napvilágot Móra Ferenc közkedvelt történelmi regénye, a Rab ember fiai, valamint — ez alkalommal a Delfin-könyvek sorozatában — Arkagyij Gaj- dar: Timur és csapata című könyve, amely a szerző A hóvár parancsnoka című ifjúsági regényét is tartalmazza. Hosszabb idő után ismét kapható Petőfi Sándor János vitéze (Würtz Ádám illusztrációival), Móra Ferenc Zengő ABC-je, amely játékos olvasási gyakorlatokkal kiegészítve jelent meg, Lukáts Kató illusztrációival, továbbá Rácz Olivér: Puffancs, Göndör és a többiek című ifjúsági regénye. Utóbbi a magyar—csehszlovák közös kiadás keretében látott napvilágot Az Akadémia Kiadó is sok érdekes új könyvvel jelentkezett. Említsük elsőnek, a Mindenki lexikonét; a kis formátumú, kétkötetes kézikönyv több mint 13 ezer címszót tartalmaz, s világítja meg azokat a neveket, fogalmakat, amelyekkel az újságolvasó, a rádióhallgató, a tévénéző is sokszor találkozik. Negyedik kiadásban került a könyvesboltokba Lukács György: Az ész trónfosztása című tanulmánykötete, amely az irracionalista filozófia marxista kritikáját adja. Fontos politikai problémát tárgyal Csonka Rózsa: Agrárproblémák, parasztmozgalmak és a Kommunista Internacionálé agrárpolitikája 1919—1929 című tanulmánykötete, A Néprajzi tanulmányok sorozatban jelent meg Zsigmönd Gábor Beöthy Leóról írt monográfiája, amely egyben megvilágítja a magyar társadalomnéprajz kezdeteit. A modern filológiai füzetek új kötete Mesze- rics István műve, a Dosztojevszkij szellemi drámája. Űjabb állomáshoz érkezett a kiadó nagyszabású vállalkozása: a Régi Magyar Költőlc Tára hetedik köteteként megjelent az 1608—1651 kö- Wittí évtizedekből szárma ró Katolikus egyházi énekek című vaskos kötet. A Gondolat Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot — rövidített kiadásban — Hegel: Esztétika című nagy/ műve; válogatta, utószóval és magyarázatokkal ellátta Zoltai Dénes. Az Európai Antológia sorozatban jelent meg — Valkó Györgv összeállításában, bevezetője“ vei és jegyzeteivel — a Weimar és a német klasszicizmus. Magyar Bálint az amerikai filmről írt tanulmány- kötet. Először jelent meg magyarul Oskar Kokoschka, a világhírű osztrák festőművész visszaemlékezéseinek színes reprodukciókkal élén-, kitett kötete. Életem címmel. Miios MacoureJt i A hangyászsün Hajdanában a hangyászsünök nagyon boldogtalan állatok voltak. Hangyászsünök vagyunk, tűnődtek, hangyát kéne érmünk, de hogyan? Megesett, hogy egész han- gyászsün-család két hónapig lesett egy árva hangyácskára. de a hangyákat sem eitették a fejükre, hogy a hangyászsünök orra alá másszanak, s fgy a hangyászsünök meglehetősen nyomorogtak, s gúny és megvetés volt osztályrészük. Mikor például a kis strucc találkozott a kis han- éyászsünneL biztos, hogy így kiabált: Te hülye hangyászsün, és kiöltötte rá a nyelvét. Ez nagyon bántotta a kis hangyászsünöket, ők is nyelvet öltöttek a kis struccokra. de ebben ki is merült mindem ténykedésük. Am egyszer egy kis hangyászsünnek az jutott az eszébe. hogy ha már mást nem tudnak felmutatni, 16 lenne legalább egy tisztességes, hosszú nyelv, hogy legyen valami pofája annak a nyelv- öltögetésnek. ment hát és kért az anyukájától két korona hatvanat és vett magának egy hosszú légyfogót. Megért, gondolta, és amikor találkozott a város szélén a struccal, kiöltötte rá új, hosszú nyelvét. és a strucc szégyelte kidugni kis vacak nyelvét, s a kis hangyászsün egészen magánkívül volt. hogy ilyen jól sikerült a hecc. s mivel egészen magánkívül volt, a nyelve is rajta kívül volt, s a kis hangyászsün így futott haza. Hol az Új nyelved, mordult rá anyuka, rakod be a po- fácskádba, nincs kidobni való pénzünk. S a kis hangyászsün a homlokára csapott és kezdte a pofájába gyömöszölni az új nyelvét, és amikor úgy fél óra múlva kész lett a művelettel, látta, hogy a nyelve hegye teleragadt mindenféle kacattal. zörgő haraszttal, cigarettacsikkel. és negyvenhat darab hangyával Nem álom ez? Ennyi hangya, döbbent meg anyuka, ezt meg sem bírjuk enni. Amennyit megeszünk, any nyit megeszünk, a többit be lehet főzni, mondta a kis hangyászsün és anyuka ment és vásárolt dunsztos üvegeket és tizenöt új légyfogót. és ettől kezdve ragyogóan éltek. De mindez nem maradt sokáig titokban, s hamarosan minden hangyászsün kidugott légyfogóval kapta el a hangyát. Otthon ültek, könnyűzenét hallgattak, a nyelvük körülöttük szanaszét hevert, kényelmes volt. egyszóval az új találmány gyökeres fordulatot hozott a hangyászsünök életébe. Ekkor már egy strucc sem merészelte kigúnyolni v a han- gyászsümöket, ellenkezőleg, a hamgyászsünökről az a vélemény alakult ki, hogy intelligens állatok, akik nagyon jól értik a dolgok hogyanját és mikéntjét. A kis hangvászsűnnek meg homokkőből szobrot emeltek, amin a kis hangyászsün rövid nadrágban éppen nyelvet ölt a struccra, s az évforduló alkalmával az emlékmű előtt egybesereglenek a hangyászsünök és nyelvet öltenek a struccokra, persze csala úgy szimbolikusan, mert a strucc nem látható a szobron; Még csak az kellene, emlékművet a struccoknak. Hát egy ilyet! Fordította: Bojtár Endre 8 NüGRAO - 1974. október 27., vasárnap UBALEÍ'TEK FEHÉRBEN”. A Pécsi Balett mutatta be Gustav Mahler zenéjére, a „Balettek fehérben” című balettet. Képünkön: az előadás egyik jelenete. T !
