Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)
1974-10-03 / 231. szám
4 Társadalompolitikai céljaink jegyében Közösen — célért A Salgótarján központi terén álló intézmény, a megyei József Attila Művelődési Központ — megyei intézmény. Megyei módszertani teendőket lát el, ez tevékenységi területének is legfontosabb része. Másrészt: az intézmény falai között zajlik a „helyi” munka, Salgótarján közművelődése közvetlen alakítása jegyében. A kétfajta tevékenység — természetesen — lényegében nem választható el egymástól, hiszen az úgynevezett helyi munkában szerzett tapasztalatok, módszerek a legtöbb esetben hasznosíthatók a megyei művelődési otthoni hálózat működtetésében. Mégis, ezúttal a Megyei Művelődési Központ városi tevékenységéről essék néhány szó, a teljesség igénye nélkül. Korill Ferenc igazgatóhelyettessel beszélgetünk erről. — Ez a ház Salgótarjánban egy, a közművelődési intézmények között — jegyzi meg az igazgatóhelyettes. — Ez azt jelenti, hogy a város közművelődésének alakítását az intézményeknek együttesen kell végezni. A többi intézménnyel bennünket tehát mindenekelőtt e közös cél köt össze. Egymás munkáját figyelembe véve, egymás tevékenységére építve dolgozunk a városban. — Valóban, e munka egyik Teltétele az együttműködés. Kialakult-e már az együttműködés hatékony rendszere a művelődési intézmények között? — Az együttműködésnek gyakorlatban kialakult formái vannak, de a rendszere még nem alakult ki. A szakszervezeti művelődési intézményekkel főként az SZMT-n keresztül vagyunk kapcsolatban, van kapcsolatunk a megyei moziüzemi vállalattal, a megyei könyvtárral, a múzeummal stb. is. Továbbá több más intézménnyel rendezvényekben megjelenő formái vannak az együttműködésnek, de rendszere még nincs. Ennek építése továbbra is feladatunk. Az intézmény tevékenységét meghatározó tényezők között a párthatározatok — mindenekelőtt a közművelődés-politikai határozat —, irányelvek és állami rendelkezések, valamint ezek végrehajtására vonatkozó megyei, városi művelődéspolitikai határozatok, intézkedési tervek szerepelnek. — Természetesen, messzemenően figyelembe vesszük Salgótarján gazdasági arculatának változását, a lakosság rétegződésének alakulását, a rétegek érdeklődését stb., munkánk meghatározása és végzése során — mondja az igazgatóhelyettes. — Hiszen az intézmény helyének és szerepének elméleti tisztázása nélkül nem végezhetne igazán eredményes munkát. Éves munkaterveket készítünk, melyek az érvényben levő középtávú művelődési tervek, illetve a párthatározatok által meghatározott teendőket tartalmazzák. Ez vonatkozik az úgynevezett helyi, városi tevékenységünkre is. — Az intézmény a hivatásos művészet bemutatkozási helye is Salgótarjánban. Mondana erről néhány szót? — Igen, színházi, képző- művészeti és zenei programjaink a lakosság kulturális ellátását szolgálják. Egyik legfőbb célunk ezzel összefüggésben, hogy a szabad idő szokásává tegyük a művelődést. A célunk, hogy minél vonzóbb művelődési formákat nyújtsunk, minél rangosabb produkciókat hozzunk a városba, hogy bizonyítsuk: az igazi »művészet igazi ki- kapcsolódást nyújt. Természetesen, differenciáljuk a programokat, a hatékonyság növelése érdekében. — Egyébként, jelenleg 1200 felnőtt színházi bérlettel rendelkezőt tartunk számon, ebből ezer bérletet a város üzemein keresztül értékesítettünk. A hangversenyek szintén általános és középiskolásoknak, illetve felnőtteknek zajlanak. A képzőművészeti kiállítások közönsége viszonylag elég nagy. a számszerűségen belül azonban a jövőben fokozottan szeretnénk figyelni a közönség összetételének alakulására. Általában, úgy véljük, a közönségszervezői munkát hatékonyabbá kell tennünk. — Most is nagy gondot fordítunk az úgynevezett feldolgozó formákra. Az óvodásoknak a Gyertek, meséljünk munkafüzetek, az általános iskolásoknak a pályázati rendszer, melynek kapcsán az iskolai nevelési terveknek megfelelően segítjük az adott téma feldolgozását, felnőtteknek a tárlatvezetések, a színházaknál, zenei rendezvényeknél az írásos anyagok összeállítása. zenei programoknál á műsorvezetés stb., mind-mind ide tartoznak. E formákat a jövőben még hatékonyabbá, változatosabbá kívánjuk tenni. — Hallhatnánk-e valamit az úgynevezett kiscsoportos formákról? — Abból kiindulva, hogy a szocialista társadalom építésében nem nélkülözhetjük a kisebb csoportok (szocialista brigádok, életkori csoportok, azonos érdeklődési körűek csoportja stb.) szerepét, elsőrendű célunk a kicsoportok működtetése. Ezek nálunk is kialakultak. Működik például a szocialista brigádvezetők klubja, az ifjúsági klub. a nők klubja, a nyugdíjasok klubja. Azonos érdeklődésűek csoportjai is működnek, hogy csak egyet említsek, a > kiváló fotóklub. Kell. hogy e kiscsoportoknak minél jobb programot adjunk, ezáltal olyan közösségekké formálódjanak, me lyeknek további közösség- formáló határuk kell hogy legyen. v > — Komoly szerepet kap nálunk az öntevékeny művészeti mozgalom is. Ezt jelzik a nálunk működő öntevékeny művészeti csoportok. — Természetesen, távolról sem esett szó az úgynevezett helyi tevékenység valamennyi formájáról, eseményéről. Hangsúlyozni kívánom, hogy tevékenységünkben e területen is a megfogalmazott társadalompolitikai céloknak megfelelően munkás- és ifjúságcentrikus a legfőbb irányultságunk. Alapvetően minden rendezvényünkkel a politikai és a világnézeti nevelést kívánjuk szolgálni közvetett, vagy közvetlen módon is. (T.) Mai tévéajánlatunk 20.00: A tavasz 17 pillanata. Szovjet filmsorozat első része. Az eddig ismeretlen dokumentumokat is felhasználó 12 részes filmsorozat Berlinben, Moszkvában és Bernben a második világháború utolsó napjaiban játszódik. Az izgalmas, fordulatokban bővelkedő történet főszereplője Stir- litz Standartenführer, a szovjet felderítőtiszt, aki kettős feladatot vállalt. Meg kell tudnia, vajon folytatnak-e a németek tárgyalást az amerikaiakkal különbékéről. Emellett segítséget kell nyújtania a német antifasiszta mozgalmaknak, a németországi belső ellenállásnak. Az életét gyakran kockáztató, bátor, megnyerő külsejű felderítőtisztet —- a Háború és Béke Andrej hercegeként nálunk is ismert — Vjacseszlav Tyihonov játssza. \ A KÉPCSARNOK KIÁLLÍTÁSAI A Képcsarnok rendezésében október 3-án két képző- művészeti kiállítás is nyílik. Orosz János Munkácsy-díjas festőművész tárlatát a budapesti Csók István Galériában, Bőd László festőművész kiállítását a veszprémi bemutatóteremben rendezték meg. Az október 19-ig nyitva tartó Orosz-kiállítást dr. Solymár István, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese, Bőd október 16-ig megtekinthető tárlatát dr. Csűrös Zoltán akadémikus nyitja meg. Hazaleié a suliból. Ecsegen Boraik Zsuzsanna, Csonka Tibor és Csontos János gyakran indulnak közösen haza az iskolából. Egyfelé laknak, s útközben, szórakoztatva egymást, könnyebben viszik a nehéz iskolatáskát is. — kulcsár ielv. — Gazdagodó lehetőségek Taron Rosszkor jött... Jobb lett volna pár hét múlva, most minden képlékeny állapotban van, id tudja, mi kristályosodik ki belőle. Egy művelődési házban nem meglepő mostanában az Ilyen fogadtatás, ősz van, rendeződnek a sorok. Sok területen a stafétabot átvételére kell gondolni — a továbbtanulás. a munkába állás és eddig aktivan dolgozó fiatalokat egy időre kivonják a szervező munkából, gyakran a közönség -sorai közül is. Taron sincs másképpen. De ez az ősz újat is hozott, a tervezgetés biztosabb alapokat kapott. — Eddig azit kellett mondanunk: egyszemélyes művelődési ház a miénk. Szakkör- vezetői díjakat nem tudtunk fizetni. Csak az iskolának és a helyi KISZ-szervezet vezetőségének köszönhető, hogy egy-két lelkes ember mindig akadt, aki vállalta a házon belül működő kiscsoportok vezetését. A megyei tanácstól nemrég kaptunk harmincezer forintot a tartalmi munka színvonalának emelésére. Sok helye lesz ennek a pénznek, de feltétlenül gondolni kell a szakkörvezetői dijakra is. Takács Lászlóné négy éve igazgatója a művelődési háznak. Salgótarjánból jár le. A csöpp irodát egy függöny osztja ketté: belül van az „ügyeleti szoba”. Az esti rendezvények, a bálok idején gyakran itt kell töltenie az éjszakát. De szívesen teszi. Fél gőzzel vagy fél kézzel nem lehet egy falu kulturális életét irányítani — benne kell élni, ismerni a szokásokat, az igényeket, a lehetőségeket — ezt vallja Takácsmé. Augusztus 20-án miniszteri dicséretet kapott népművelői munkájáért. — Látványos eredményeket a közművelődés területén nem szabad várni. 15—20 embernek tarthatunk hasizno- sabb. tartalmasabb előadást, baráti beszélgetéssel, kiadóst vitával kísértet, míg teli terem előtt is lehet sikertelen a program. Néhány példát mondanék erre. Rendeztünk a fiatalokkal közösien egy Pe- tófr-estet. Gondoltam, várhatunk körülbelül ötven, nézőt. Több mint 300-an jöttek el... A nyári gyermekfoglalkoztatás keretében KI mit tud?*ot hirdettünk. Kezdetben tíz-tizenöt jelentkezőnk volt. Végül 27 műsorszámmal, hatvan szereplővel, szép sikerrel tartottuk meg a vetélkedőt Máskor viszont egy érdekesnek ígérkező vers- ési prózamondó versenyre mindössze négyein jelentkeztek, pedig nem maradt el a szervezés. — A tavaly működő csoportok munkája folytatódik-e? — Jelenleg sem az ifjúsági- klubnak, sem az irodalmi színpadnak nincs vezetője. Ez összefügg azzal, hogy a héttagú KlSZ-vezetőségben csak hárman maradtak a régiek. Az irodalmi színpad vezetésére Nagy Vilmost, az iskoEELICE CHILANTI: Három zásatlót Salvatore Giulianónak 27. — 1047 április 27-én — vallotta később Genovese Giovanni monteleprei bérlő Mauro vizsgálóbírónak Paler- móban — Giuliano velem volt Saracinóban, a Pianelli fivérek is ott voltak, meg Salvatore Ferreri, más néven Fra Diavolo. Délután három körül megérkezett Giuliano sógora, Pasquale Sciortino, levelet hozott a bandavezérnek. Félrevonultak, úgy olvasták el együtt. Aztán Giuliano gyufával elégette, majd odajött hozzánk, és azt mondta: „Fiúk, ütött a szabadság órája!” Az események ezután már egy tragikus film ritmusában peregtek. Az 1947. május elsejére virradó éjszaka. Cippibem, Montelepre közelében két testes ember, egy harmincöt körüli meg egy sokkal idősebb beszélget halkan. Egyikük a ' monteleprei maffiavezér, a másik Gnazio bátyám Mcnrealéből — nagy tekintélyű maffiás ő is. Testőreik a közelben cirkálnak. NÓGRÁD — 1974. október 3., csütörtök — Aspano Pisciotta azt mondja, hogy a levél hamis volt — diinnyögi a monteleprei maffiás. — És Giuliano mit mond? — Azt, hogy ha a többi város lőni fog, akkor ő is. Santo bátyám megígérte neki, hogy általános amnesztiát rendelnek el. Elmagyarázta neki. ahogyan Crozza Black mondta. — Idehozatta a fegyvereket, és meghagyta, hogy hívják össze a fiúkat. Azt mondja, mindenkinek lőnie kell, annak is, aki nem tagja a bandának. — Helyes. Hangos motorzúgás hallatszik a Cippibe vezető hegyi útról. Giuliano érkezik Pis- ciottával. Pisciotta köhög, tüdőbajos. — Ezúttal ne a magatok érdekében „mókázzatok” — fordul Giuliano a maffiásokhoz. — Az Ígéretek záloga különben, itt van — és nyitott tenyérrel géppisztolyára csap. Villám Ciccio, Málészájú. Fehérfenekü és Bubu mind azt mondja: Csak akkor lövünk, ha a többi város is lő. A maffiavezér Giuliano vállára teszi a kezét. — Sok város fog lőni a másik hegyről is. Most igazítsuk össze az óránkat: pontosan negyed tizenegykor, ez a terv. És Giuliano hozzáigazítja óráját a maffiáséhoz. Gnazio bátyám az arcába néz, és ráncai közül rámosolyog. — Már nagyon sokat, tettél a mi Szicíliánkért — mondja —, és megkapod majd érte a jutalmadat. A legnagyobb jutalmat is meg fogad kapni. Átnyújt neki egy levelet, és hozzáteszi: — A lány küldi, Monreaié- ban vár téged. Giuliano félrevonul, szótlanul leül egy kőre, és a csillagos eget nézi. Gnazio bátyám elmegy rövidesen hallani a távolodó autó zaját. Pisciotta odalép Giulianó- hoz. — Lázas vagyok, de veled megyek. Látom, hogy nem győztek meg, de melletted leszek mindhalálig. — Ez nagy csata lesz — mondja a bandavezér —, és most nem leszünk egyedül. Ebben a vállalkozásban sokan vesznek részt, tíz, száz ártatlan fiú is benne lesz: szekerünket az urakéhoz kötjük, s az egész népéhez, meg kell hozniuk az amnesztia- rendeletet, ha nem akarnak velünk együtt pokolra jutni. A közeli Carini városkából gitár- és mandolinszót hoz feléjük a szél az estébe merült házak közül. A zene Di Lorenzo borbély üzletéből jön, ahol estenként tánciskola van. Di Lorenzo gitározik meg énekel, fiatal segédje mandolinon játszix. Tucatnyi fiú meg lány tanulja a háború utáni amerikai táncokat. Köztük Giuseppe Cucinella, a Giuli&no-banda vérengző csapatkapitánya, bátyjával meg szépséges barátnőjével, az alig húszéves Angela Barruamóvai. Cucinella órájára néz, a zenészeknek kiadja a parancsot: hallgassanak el, aztán az üzlet mögötti szobából macához veszi géppisztolyát. Másik négy. fiú is regyverért megy, köztük Cucinella testvére. (Folytatjuk) la igazgatóját kértük meg,’ aki magyar szakos. Sok elfoglaltsága, társadalmi megbízatásai mellett nem tudta vállalni. Az egyik képesítés né1' küli tanárnőt kérdeztem meg — a napokban ad választ. A pávakör átmeneti széthullás után — úgy néz ki — újra feléled, szerveződik. Augusztus 20-án, amikor hallottu c a többi kórust (ml nem leütünk fel), feltámadt a kedv a közös éneklésre. Citerazene- karankat sokan ismeri Jt. Megalakuláskor idős emberekből állt, most az iskolások vették át a hangsizert. Az ó játékuk kíséri az iskola énekkarát is. Molnár Mihály pedagógus vezeti mindkét csoportunkat. — Milyen klub, illetve szakkör iránt lenne még érdeklődési a községben? Mis szeretnének megvalósítani? — Átkerül hozzánk az iskola bélyegszakköre, kibővül új tagokkal. Tizennégyféle folyóirat, képes hetilap jár hozzánk. Vannak köztük szaklapok is, ami érdekelheti az eljáró munkásokat. Erre alapozva szeretnénk egy munkásklubot összehívni. A tagokkal együtt beszélnénk meg a munkásakadémia előadásainak témáit, megvitatnánk, kit lenne jó meghívni egy-egy találkozóra. A harmadik dolog: a díszítőművész- szakkör. Nem fedi aa elnevezés teliben, mife is gondolunk : azokat gyűjtene össze ez a kör, akik szeretik lakásukat, és szívesen, barkácsolnak, varrnak, érdekli őket a lakberendezés. A lányok, asszonyok mellett fiúikat is várunk. Resch Gabriella tanárnő vállalja ezt a szakkört, Ö a vezetője a mostanában formálódó karnarakórusnak Egyre több az'igénye®, művelt ember Taron. Aa anyagi jólétről árulkodó szép nagy házak, a háztartás gazdag felszereltsége erősein csábítanak a bézárkózástra, így sokan vannak, akik mégsem használják ki a bővülő lehetőségeket. — Azt vallom, nem kell türelmetlennek lennünk. Akinek mindene megvan otthon, de szebbre, többre vágyik, rá kell jönnie, a hasonló érdeklődésűek társaságát, az élőben, látott kulturális programokat, a beleszólás, a vita lehetőségét nem pótolja a televízió. Igyekeznünk kell együtműködni mindazokkal, akikkel közös az érdekünk. Ezért szeretnénk összehívni községünk minden értelmiségi dolgozóját, az eLjárókat i®. ök hogyan látják,'mit kellene tennünk, hogy .többen lépjenek ki lakásuk falai között. Kiss Magdolna V 1
