Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)

1974-10-18 / 244. szám

A munkássá válás gondja! A kábelgyár kérdőjelei (II.) Három műszakban közel négy és fél száz dolgozó vált­ja egymást a Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyá­rában, a vasárnapok és a két­heti szabad szombatok kivé­telével, mindennap. A gyártócsarnok tágas, jól elrendezett, széles közlekedő utak biztosítják az anyagmoz­gatást végző járművek for­galmát. Korszerű, de rendkí­vül zajos. Egy-egy kábelsod­ró gép mellett beszélgetni nagy erőfeszítésébe kerül az embernek: szinte kiabálnia kell. hogy a tőle egy méter­re álló, legalább a mondani­való töredékét megértse. Már­pedig a tartósan nagy zaj pszichikai bántalmakat okoz, csökkenti a koncentráló kész­séget, és hosszabb időn át benne dolgozni korai fáradás- hoz és nagyothalláshoz is ve­zethet. Ráadásul piszkos munka is. Az ott dolgozók ruhájába egy-két műszak alatt beivódik az olaj, s még a védőkesztyű alá is jut belőle. Meglehető­sen szennyezett a levegő, s bizonyos szempontból a vilá­gítás — tervezési hiba — sem a legmegfelelőbb. Mizera János gépmunkás: „Pesten tanultam ki a szak­mát, hetedik éve dolgozom itt a gyárban. Jól érzem magam, tetszik a munka, szeretem, amit csinálok. 13,80-as órabé­rem van, simán megkeresem a 2800 forintot, de túlórával és pótlékkal a 3400 is össze­jön. Megtaláltam itt a szá­mításom, továbbra is mara­dok a kábelgyárban/ A zaj? Nem zavar. Ha valaki dolgo­zik, a munka úgy leköti a fi­gyelmét, hogy szinte észre sem veszi.” 1973 első fél évéig, de még azt követően is teljes volt az itt dolgozók létszáma. In­kább ebben az évben indult el az a folyamat, amely szám­talan kérdőjelet ír a gyár je­lenébe, de főképp a jövő elé. Eddig 300 milliót költöttek beruházásra, de a megnöveke­dett igények, a fokozódó pia­ci vonzás, valamint egy, a Szovjetunióval megkötött ál­lamközi szerződés hatására, szinte egyik napról a másik­ra nagyobb mennyiségű ká­bel előállítása válna szüksé­gessé. Egyszeriben kevés lett a 15—16 ezer tonnás éves ka­pacitás, s a gyár, amely Ba­lassagyarmat szocialista ipari termelésének mintegy egy- harmadát adja, rövid idő alatt kinőtte önmagát. Üjabb, több száz milliós beruházás kivi­telezését tervezik, csakhogy megvalósul-e? Megvalósulhat-e, hiszen olyan mértékű a fluktuáció, olyannyira égető munkaerő­hiánnyal küzdenek, hogy mindez kérdésessé teszi. A gépmunkások hiánya miatt nem kielégítő egyes termé­kek minősége, bizonytalanná válik a gyár piaci helyzete, ami nagyon komolyan veszé­lyezteti a visszatérülés eddig is lassú folyamatát. — Mi ennek az oka? Hogyan lehet az, hogy a gyár tőszomszédságában lé­vő Fémipari Vállalatnak — igazán csak néhány méteres út választja el őket egymás­tól — nincsenek munkaerő­gondjai? Milyen tényezők' váltják ki az emberek kilépését? Csupa kérdőjeles mondat, amelyekre eddigi ismeretein­ket is felhasználva próbál­tunk választ találni. Kenye­res Gézáné gazdasági vezető­vel, Lak János főmérnökkel, Imre István termelési osz­tályvezetővel, aki egyben a pártszervezet titkára, a dol­gozók között kutattuk a gyár gondjainak okait. Mert mi is a helyzet jelen­leg? _ Már az elmúlt évben, a gyár termelését legjobban be­folyásoló munkahelyről, a hú­zó- és sodrócsarnokból, 34 dolgozó hiányzott, s jelenleg is ekörül mozog az abszolút számban kifejezhető munka­erő. így talán nem tűnik sok­nak, de hozzá kell tenni: raj­tuk kívül napi átlagban 40— 50 ember, esik ki a termelés­ből. Többen igazolatlanul van­nak távol, ki beteg, ki nem, csak igazolást hoz a körzeti orvostól. Rendkívüli példa erre an­nak a dolgozónak az esete, akit június 10-én vették fel. Egy egész hónapot dolgozott, majd július 11—16 között iga­zolatlanul volt távol. 17-től 21-ig betegeskedett, 22-én gyógyult, s ettől a naptól a hónap végéig nem jelentke­zett munkahelyén. Július 1- től 2Ö-ig táppénzes állo­mányban volt, a rá következő napon gyógyult, de 30-ig is­mét igazolatlanul maradt tá­vol. Augusztus elején 10 nap­ra szóló orvosi igazolást ho­zott, 11-től ismét nem állt munkába, mígnem négy nap múlva újabb papírt mutatott, miszerint 15-én kórházba kell mennie. Azóta nem jelentke­zett. S elgondolkodtató: milyen reális alapja van — az egyéb­ként dr. Komóczi András, Szügy 18. kerületének kör­zeti orvos által kiállított iga­zolásoknak ... Lak János főmérnök: „Ép­pen most jöttem az üzemből. A legnagyobb igyekezet elle­nére sem tudok embert beál­lítani a harmadik műszakba. Eltűntek: betegek, másna­posak. elfelejtettek bejönni, krumplit ásnak, mit tudom én .. . Tudja, milyen idegesí­tő? Kikészíti az embert ez az örökös bizonytalanság. Egy­általán nem biztos, hogy aki ma bent van, az holnap is le­blokkolja a kártyáját”. Példaként: egy gép három műszak alatt több mint 300 ezer forintnyi értéket termel meg. De volt már nem is egy­szer olyan munkanap, ami­kor egymillió forintos terme­lési hiány mutatkozott. Imre István termelési osz­tályvezető, a pártszervezet titkára: „A múlt héten min­dennap 47 dolgozó hiány­zott. Nagyon sok a beteg, de számtalan alkalommal elő­fordult már, hogy a beteglá­togatók még a komolyabb bajt orvossal ígazolót sem ta­lálták otthon. Vannak, akik egész egyszerűen, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, bejelentik: a jövő hé­ten elmegyek táppénzes állo­mányba. Mit tehetünk ellene, hiszen hozza az orvostól az igazolást?” Nem szeretik a dolgozók a gyárat...? (’Folytatjuk!) Karácsony György Szűkösnek bizonyult az utóbbi hónapokban Dejtáron a propán-bután gázcseretelep. Mindössze 27 palack tárolá­sára alkalmas a raktár, ez bizony a községben levő mintegy hatszáz palacktulaj­donosnak kevésnek bizonyult. A heti szükséglet 90—100 pa­lack között mozog, s mivel általában csak egyszer—két­szer jön a teherautó a köz­ségbe, hogy tele palackokkal töltse fel az állomást, érthe­tő, hogy nem juthat minden igénylőnek! Az érsekvadkerti ÁFÉSZ — mely a mostani telepet is üzemelteti —, most egy 600 palackot befogadó csereállomást épít, melyhez egy 25 m3-es olajkút is kap­csolódik majd. A szövetekezet saját beruházásaként decem­ber 31-re készül el a dej tá­rlak hőn áhított gáztelepe, így megoldódik a községbeli­ek ez irányú gondja. Holman Ignácné, Szemán Jánosné, Sinkó Ferenc és a többiek nem jönnek ezentúl hiába gázpalackcserére, folyamatos lesz az ellátás Oj párttagok D ÜJ SZELEK fújdogálnak a tagfelvételi munkában Diósje- nőn, a VILLTESZ telepéin. E tevékenység az idén sokkal tervszerűbb volt, mint a ko­rábbi években. Néhány éve letelepült Ipari szövetkezetiről van szó, amely 110 dolgozót foglalkoztat, és autóvillamos­sági alkatrészeket gyárt. A fővárosi, központi teleppel együtt az idén 90 millió fo­rint érték előállítása a fel­adat — tájékoztatott Fejes Frigyes telepvezető. A gazda­sági tennivalók tehát jelentős erőfeszítéseket követelnek. De lemaradni nem lehet a tudat- formálásban sem. Mit tesznek a munkáiban, I közéleti tevé­kenységben kiemelkedő mun­kások párttaggá nevelése ér­dekében? — erről kérdeztük Varga Sándor alapszervezeti párttitkárt, aki megbízatását 1971 óta látja el. — A pártkongresszus hatá­rozata szellemében növeljük a fizikai dolgozók, nők, fiatalok arányát alapszervezetünkben. Az idén 4 új párttagot vet­tünk fel. Bizonyos, hogy erő­södött az alapszervezet. A párttaggá nevelésben az ifjúság politikai tömegszerve­zete, a KISZ jó előiskolát je­lent. Másfél év óta élénkült a mozgalmi élet a KlSZ-iben. Jövőre várhatólag inkább csak a KISZ ajánlására vesz­nek fel újabb párttagokat. A felvételi szempontokat terv­ben rögzítették, tennivalóikat hosszabb távra meghatároz­ták. AZ EGYIK ÜJ párttag Gál­osig István. Alig 29 esztendős. A raktáros! tennivalókat látja el. Az alapszervezetbe május­ban vették fel. Munkáját, ma­gatartását jól ismerik, hiszen aiz alapítás (1968) óta az üzemben dolgozik. Rátermett­ségét több esetben bizonyítot­ta. Önképzését nem hanya­golja el. Érettségizett, szep­tembertől pedig marxista egyetemre jár. Közéletiségéről így vélekedett: — Pártmegbízatásként kap­tam a szakszervezeti bizalmi tisztséget. Emellett a szövet­kezet sportéletét is irányítom. A tanulást rendkívül fontos­nak tartóim. Eddigi világké­pem néhány év óta sokat for­málódott. A közéleti tenni­valók mellett sok a feladat az üzemben is. Rajtunk ugyancsak sok múlik, hogy miként sikerül a közúti jár­műfejlesztési program végre­hajtása. Így igaz, hiszen autóvilla­mossági cikkeiket a korszerű Ikarus autóbuszokba, és Cse­pel tehergépkocsikba építik be. Termékeik a közutakon nap mint nap vizsgáznak. Negyedszázada áll munka- viszonyban Mikita Lajos. TMK-csoportvezető, a másik új párttag. Korábban Rom- hányban dolgozott, hat év.e visszatért szülőfalujába, Diós- jenőre. Magatartásában, élet­módjában, gondolkozásán-1 munkásnak vallja magát. A/, ajánlókról, meg b ízatás á ró 1 így vélekedett: — Az ajánlóm Freistag lú- nosné és Németh Sándor üzemvezető volt. Pártmegbí- zatáBként kaptam, hogy hoz­zam létre a Vörös Csillag Szo­cialista Brigádot. Sikerült, V 10 tagú brigádban lakatos j :, villanyszerelők, technikusét dolgoznak, egyetlen segéd- vagy betanított munkás sincs. ENNEK ELLENÉRE nem ülepednek meg a babérokon. Mikita Lajos például géplaka­tos szakmunkás, de hamaro­san megszerzi a hegeszi ő szakmunkásoklevelet. Hiába, manapság már egy emberöl­tőre egv szakma gyakran nem elegendő A szakképzettségi szint emelése érdekében a dolgozókat anyagilag is érde­keltté tették. A párttagok — újak és régiek — nemcsak a termelésben, de a tanulásb n is élen járnak. 'Ezt kívánja az élcsapat jelleg erősítése! — r. i. — Elsősorban az öntudat... Nagybátonyban a Nógrá­di Szénbányák központi anyagraktárában működik a darabolóüzem. A Május 1. és a Béke Szocialista Bri­gádok váltják itt egymást a gépek mellett. Feladatuk a gépüzem és a vállalat va­lamennyi üzemének ellátá­sa méretre vágott vas- és acélanyagokkal. A leszabás központosítása sok előnnyel jár. Kevesebb a hulladék. Azt is osztályozzák, és amit lehet, azt tovább haszno­sítják. Verseny folyik itt is. Mi ösztönzi a brigádokat? — Mondhatnám, hogy elsősorban az öntudat. Lé­nyegében ez a verseny alap­kérdése. Mikor bekapcso­lódtunk a szocialista bri­gádmozgalomba, akkor ön­ként vállaltuk a hármas jelszóból adódó feladatok teljesítését. Amit vállal az ember, teljesítse is, mert ez becsületbeli dolog. Ügy gon­dolom, itt, a brigádnál, ezt mindenki így értelmezi — mondta Lőrincz István, a Május 1. brigád vezetője. — Mire tettek ígéretet? — Tavaly az éves tervet 110 százalékra teljesítettük. Az idén eredetileg azt vál­laltuk, hogy éves átlagban 7 százalékos túlteljesítése' érünk el. Ezután jött a kongresszusi versenyfelhí­vás, és mi is úgy gondoltuk, nem mindennapi alkalom­ról van szó, hanem olyan ünnepről, akár a pártkong­resszust, akár felszabadu­lásunk 30. évfordulóját vesszük, hogy illő a ver­sennyel is méltóképpen kö­szönteni. így történt az­után, hogy megváltoztat­tuk az eredeti vállalást, és most már a terv 15 százalé­kos túlteljesítése a cé­lunk. — Tudják .teljesíteni? — Júliusban valamivel 115 százalék felett, augusz­tusban 116, szeptemberben már 117 százalékot értünk el. Egyébként nemcsak ez szerepel a felajánlásban. Itt keletkezik a leszabási hulladék. Ezt, ha kohászati alapanyagként értékesítik, nem sokat kap érte a vál­lalat. Mi vállaltuk, hogy ezt a hulladékot méretre osztá­lyozzuk, amit lehet belőle, felhasználunk, illetve to­vább daraboljuk, és úgy értékesítjük. így mintegy 150—200 ezer forint meg­takarítását vállaltuk. Part­nerünk van rá. A Nógrád megyei Vastömegcikk Ipari Szövetkezetnek most is csatornavas-alapanyagot sza­bunk a nálunk keletkezett hulladékból. — Mit jelent ez forint­ban a vállalatnak? — A legutóbbi értékelés szerint már csaknem 270 ezer forint a megtakarítás — mondja a brigádvezető" Az ollón 16 milliméter vastagságig szabnak. Az ud­varon a jóval vastagabb lemezeket lángvágóval da­rabolják. — Mennyi az előretartás? — Általában két hét, egy — kulcsár józsef — Lekerülnek a hiánycikkek listájáról Az idén — sok egyéb mel­lett — lekerül a hiánycikkek listájáról aiz elektromos ter­ménydaráló, s számos más saerszásm is. A Szövetkezetek Országos Beszerző és Értéke­sítő Vállalata, a SZÖVÁRU ugyanis időben felkészült, , s a szokásosnál is nagyobb gon­dot fordított az őszi munkák­hoz szükséges, elsősorban a háztáj ú művelést, a gyümölcs- feldolgozást ! és az állatte­nyésztést elősegítő eszközök, gépek beszerzésére. A fűtési szezonra 7500 olaj- kályhát és 1300 gáztűzhelyet vásároltak a szövetkezeti bolthálózat réázére. A fűtő­anyag tárolásához a Szovjet­unióból 5000 darab 20 literes marmonkannát importáltak. A múlt éviihez képest 5(1:—60 százalékkal növelték az ólaj- kályha-álkatrészek mennyisé­gét. A SZÖVÁRU hagyományos tűzhelyeket is rendelt az esz­tergomi kályhagyártól, s eset­leg Csehszlovákiából' és Ro­mániából is importálnak még kályhákat. Az építőket és építtetőket nyilvánvalóan érdekli a hír, hogy a nemrégiben még or­szágszerte hiánycikknek szá­mító sodronyszegből a múlt évi 100 tonna helyett mcsfc 500 tonnával hoznak he a Szovjetunióból. Szovjet importból egyéb­ként csaknem 10 ezer Sokol rádió, s 5000 Rakéta porszívó is érkezik. Az NDK-ból le­mezjátszókat, villany-vasalókat vásároltak, s 16 ezer hajszárí­tót is importáltak. Vásároltak több mint nyolcezer szovjet, illetve olasz gyártmányú ká­véőrlőt is, s újra megkezdték a Szovjetunióból származó zománcozott edények árusítá­sát is. Még mindig nagy a hiány a fürdőkádakból, s bár ez a cikk nem tartozik a SZÖVÁRU profiljába, a vállalat képviselői sikeresen tárgyal­tak a szovjet partnereikkel, s így körülbelül 5000 zománco­zott fürdőkád szállítására van kilátás. Természetesen hazai gyárt­mányú műszaki árukból is sokat szereztek be. 3400 mosó­gépet, 4800 porszívót, csak­nem 3000 bojlert, 5000-nél több televíziót, továbbá rádiókat, hűtőgépeket, villanyvasalótoat, villany tű zhelyeket, főzőlapo­kat, hőóugórzókat rendeltek hazai iparvállalatoktól. hónap, bár az idén sok volt a sürgős, soron kívüli mun­kánk 4- mondja Galamb János művezető, majd így folytatja: — A gépüzem export­munkái voltak sürgősek, alkalmazkodtunk az igé­nyeikhez. Igaz, a sorrend megváltozása ■ mindig át­szervezést kíván. Hullám­zást jelent a termelés me­netében. De nem nézhet­jük csak a saját érdekün­ket, elsősorban mások szük­ségleteihez kell alkalmaz­kodnunk. Nem is volt' kü­lönösebb gond„ és úgy ér- zem, ebben a kongresszusi verseny is sokat segített. — Több újítás is született — szól közbe a brigádveze­tő, és sorolja is: — A kiselejtezett tar­goncából egy utánfutót ala­kítottunk ki. Ezzel köny- nyebbe vált a nagyobb anyagok behordása, moz­gatása. A fűrészgépek hű­tését egy automatika se­gítségével megoldottuk. Ugyancsak a fűrészgépek­nél, a művezető újítása ré­vén, görgősort készítettünk. Az anyag előtolása, mozga­tása könnyebbé vált, le­egyszerűsödött. Az újítás megvalósult, és jól bevált, de még most van csak elbí­rálás alatt — mondta Lő­rincz István. Még jó, hogy az ügyinté­zés késése nem okozott szá­munkra gondot. Megvan a jó összhang a két brigád és az emberek között. Ha szükséges, egy­mást is figyelmeztetik, de segítik is. Azt is, aki tanul. Mert ilyen is van. Az álta­lános iskolában egy brigád- tag az idén végzett, három pedig folytatja a tanulást. Ketten a szakközépiskolát fejezték be. Tavaly a bri­gádvetélkedőn harmadik he­lyezést értek el. Patronáló munkát végeztek a kistere- nyei bölcsődénél. Társadal­mi munkában is együtt vannak. Mindez hozzátar­tozik a versenyhez, a kong­resszusi felajánlások tel­jesítéséhez. Ez pedig becsü­letbeli kérdés, mondta a brigádvezető a többiek ne­vében is. Bodn János NÓGRAD - 1974. október 18., péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom