Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)
1974-10-16 / 242. szám
Az egyre növekvő forgalom megköveteli, hogy úthálózatunkat korszerűsítsük. Egyre inkább így van ez nemzetközi határátkelőink közelében, s azokon az útvonalakon, melyek az Európát átszelő nemzetközi úthálózat részét képezik. Rétságon az úgynevezett T 7-es Európa-út halad keresztül, melynek korszerűsítése, szélesítése, új aszfaltburkolatának készítése most folyik. Nyáron általában 200 autó halad itt át óránként, s ha beleszámítjuk, hogy a parassapusztai határátkelőhely forgalmának 99 százaléka itt, Rétságon is jelentkezik, akkor feltétlenül látszik, hogy jelentős idegenforgalmi hely a nagyközség. Kulturált idegenforgalmunk megköveteli, hogy étkezőhely, parkolóhely, toalett, valamint'üzletek álljanak a vendégek rendelkezésére. Mindenesetre mostanában elkezdődött Rétságon a városiasodás. es'-zel együtt az idegenforgalmi szolgáltatások fejlesztése. A nemrégen üzembe helyezett Börzsöny étterem is e célokért épült. A mostani útkorszerűsítés is a turizmust szolgálja — kulcsár — Ki, hol legyen párttag? A fenti kérdésre egyértelmű a válasz. A párt allA)t- manya, a Szervezeti Szabályzat rögzíti, hogy minden párttag a munkahelye, vagy, ha nem áll alkalmazásban, a lakóterülete szerint illetékes pártszervezet tagja. A munkahelyét. vagy lakóhelyét változtató párttagnak pedig 30 napon belül át kell jelentkez: nie új pártszervezetébe. Miért emlékeztetünk minderre? Mert ezzel kapcsolatban manapság Salgótarjánban némi gondok jelentkeznek. Többek között a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben és a salgótarjáni öblösüveggyárban. A nyugdíjas kordákról van szó. Olyan munkában megöregedett párttagokról, akik évtizedeken át napról napra szoros kapcsolatban álltak az üzemmel. Nélküle életüket is alig tudták elképzelni. Nagy ur' a megszokás. Ezért érthető — de nem elfogadható — a magatartásuk, amikor csak hosszas rá-/ beszélésre jelentkeznek át az üzemi alapszervezetből a területi pártszervezetbe. Ezzel kapcsolatban mondotta Von- sik László, a salgótarjáni öblösüveggyár pártbizottsági titkára: — Áprilisban 15 olyan idős párttag átigazolására került sor. akik évekkel ezelőtt nyug- aíjba mentek. E kérdést már korábban meg kellett volna oldani. Négyen-öten még ma is vannak, akik nem jelentkeztek át a területi alapszervezetbe. A mostanában nyugdíjazásra kerülő párttagoknál ilyen jellegű gondunk nem jelentkezik. Megértik, hogy a Szervezeti Szabályzatban foglaltakhoz ragaszkodnunk kelj. .Az érzelmi momentumokat nem figyelmen kívül hagyva több érv is . amellett szól, hogy a nyugdíjasok területi aiapszer vezet ben fejtsenek ki pártmunkát. Gyakorlatilag megszakad a kapcsolatuk a termeléssel. Az üzem mindennapi kérdéseibe nem tudnai; beleszólni. Nem ismerik a termelési eredményeket, örömöket és gondokat. így természetes; hogy a taggyűlésen az ilyen párttagok csak néma résztvevők. Nem nyilvánítanak véleményt, vagy, ha igen, akkor több évvel korábbi érveket hoznak fel. Nehéz velük a kapcsolatot tartani. A tagdíjfizetéssel is gondok jelentkeznek. Száz szónak is egy a vége: a Szervezeti Szabályzatban foglalt előírpso: szerint nem tudnak pártmunkát kifejteni! Másrészt szükség van reájuk a területi álapszervezelben. Kell a frissítés, az új erő. Örvendetes, hogy sok nyugdíjas fizikai és szellemi képességei teljes birtokában van. Friss munkásszemléletük csak javára válhat az alapszervezeti munka színvonalának. Vonatkozik mindez a 840 órás alkalmazásban álló nyugdíjasokra is, hiszen csak négy hónap alatt vannak kapcsolatban a gyárral. Teljes tájékozottságot, vagy például a pártoktatásban való részvételt tőlük sem lehet várni. Természetesen a körzethatárokat is egyértelműbben kellene meghatározni! Az olyan nyugdíjas, aki az üveggyár környékén lakik, nehezen tud kijárni taggyűlésre Forgácsra. Területi alapszervezettel rendelkezik az üveggyár is, a nyugdíjas párttagok zöme itt végez pártmunkát. A közéletiségnek sok fóruma van, kívánatos lenne, ha például a Hazafias Népfrontban is több párttag serénykedne. Egyértelmű tehát, a kép: a munkás a gyárban,1 a nyugdíjas a területi alapszervezetben végezzen páítmunkát! Rozgonyi István Kijutni a mélypontról Remények és lehetőségek Nehéz helyzetben vannak a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati telepének kommunistái, és becsületes dolgozói. Ügy néz ki, hogy az év végéig sem sikerül teljesen pótolni az eddig összehozott lemaradást. Pedig augusztusban felcsillant a remény, hátha meg lehet változtatni a korábbi helyzetet. Elekor havi tervüket túlszárnyalták. Sajnos, szeptemberben újból száz százalék alá esett a termelés mennyiségét jelző grafikon. A legfrissebb kimutatás szerint az első háromnegyed évben, a tervezett 117 millió helyett, csak 105,5 millió forintot teljesítettek. Tesznek-e hozzá, vagy vesznek el belőle? Erre kerestünk választ a pártalapszervezet titkáránál. A. központ nem válaszolt Szedlák Sándorné, az alapszervezet titkára elmondja, hogy a lemaradással kapcsolatos feladatokat tárgyaló nagyaktíva után a párttagok, szakszervezeti aktivált, szocialista brigádvezetők és KISZ-fiatalok 3900 normaórát ajánlottak fel adósságuk törlesztésére. Utána párt vezetőségi ülésen és párttaggyűlésen foglalkoztak a konrgesszusi és felszabadulási verseny azonnali tennivalóival. Megtárgyalták és elfogadták a gazdaságvezetés álta-l tett intézkedéseket, a legutóbbi taggyűlésen pedig a párttagok egy-egy brigád patronálását is elvállalták. Ugyanezen a tanácskozáson 10 olyan cikket soroltak fel, amelynek folyamatos termeléséhez a központtól kértek segítséget, — Sajnos, mind ez ideig nem kaptunk rá választ — mondja az alapszervezet titkára. — Sőt, a korábban hasznosnak bizonyult heti előrejelzés is elmaradt az utóbbi három hétben — kapcsolódik a beszélgetésbe Strézs Tibor- né, a varroda vezetője, majd így folytatja: — Enélkül folyamatos ínunkéról, főleg tervszerűségről beszélni nem lehet. Pedig most nagy szükség van az előrelátó, minden percet okosan kihasználó alapos munkaszervezésre. Csak ily módon lehet megalapozni azt a tízezer normaórát, amit a központ kért a dolgozóktól a lemaradás pótlása érdekében. — Mit jelent ez a gyakorlatban? — Ötnapi plusz munkát a gyár minden termelő dolgozójának — válaszolja Strézs Tiborné. A többség megértette — Hogyan fogadták a dolgozók a központ kérését? — Előzetes félmérések alapján a többség megértette, hogy aki gyorsan ad, az kétszer ad. Ez szükséges adott szavunk becsületének részbeni megvédéséhez. Tálas Pál- né fizikai dolgozó javaslatára a felajánlott normaidő egyharmad részét szabad szombaton töltik le, a többit pedig három napon át nyújtott műszakban. — Az előbb említett plusz normaóra elég lesz a lemaradás teljes pótlásához? — Sajnos, nem! Még plusz tízezer munkával eltöltött normaórára lenne szükség. Ügy néz ki, hogy erre már nem lesz lehetőség — így a varroda vezetője. — Tehát belenyugszanak a jelenlegi helyzetbe? — Erről szó sincs. Jobb munkaszervezéssel, nagyobb fegyelemmel, egymás segítésével még sokat tudunk önmagunknak segíteni. Könnyítené a munkát, ha a varrásra kiadott csomagokban mindig minden benne lenne, s nem kellene különböző dolgokért szál adózni. — Ha ez megszűnne, menynyivel tudnának többet termelni naponta? — Nyolcvan-száz darabbal. — Milyen más elképzelésük van a munkafegyelem szilárdítására, a termelékenység emelésére? mű 100 százalékon alul teljesítőknek. — A párttagok, szakszervezeti aktívák, szocialista brigád vezetők pedig társaikkal való beszélgetéseik során a jobb és alaposabb munka módszereit vitatják meg, arra ösztönzik társaikat. Megtehetik, mert csaknem valamennyiük példamutatóan dolgozik — kér ismét szót az alapszervezet titkára. — Bármilyen kéréssel fordulok a pártszervezethez, megkapom a szükséges támogatást. Előre vinné munkánkat, ha a blokkvezetők úgy mondanák el véleményüket, ahogy az a gyakorlatban van. Egy kicsit kritikusabban, egy kicsit önkritikusabban — hangsúlyozza a varroda vezetője. ! A párttagok mellett a politikai felvilágosító, meggyőző munkában részt vesznek olyan pártonkívüliek is, akiknek van szavuk, tekintélyük. Náluk a szó és a tett egységet alkot. Ezek között említhetjük Molnár Lászlónét, Lovászi Gyulánét, Szabó Lászlónét és még jó néhányat. Őket nem zavarja a néhány hangadó nagyszájúsága, akik a fegyelmezett munkára való felhíváskor hamar odavágják a becsületes dolgozóknak: — Jó akarsz lenni a vezetőnél, ne játszd még magad . .. Jó dolog, hogy az aktívaülés óta felerősödött a jó munkát, a fegyelmet követelő dolgozók hangja. Ezt kell tovább erősíteni a jövőben is. Csak azoknak legyen szavuk, akik tesznek is a közért. Megválnak Mi jut fejlesztésre ? r Ut a nagyüzem felé NÉGY ÉVVEL ezelőtt a pásztói termelőszövetkezet „leggyászosabb” esztendejét jegyezhették fel. Hatmillióval szanálták a gazdaságot. A rövid lejáratú forgóeszközhitei és a beruházásokra kapott kölcsönök mértéke meghaladta a tízmillió forintot. Ügy látszott, hogy a tartozás ki- egyenlítése hosszú időre visz- szaveti a tsz-t fejlődésében. — Ahnoz, hogy javnani tudjunk a termetes feltételein, a nyereség legnagyobb részét fejlesztésre kellett fordítani. Énhez azonban nyereségre volt szükség — mondja dr. Bencze Barna, a közös gazdaság elnöke. A számok önmagukért beszélnek. 1971-ben a hárommillió forint egyharmada ment fejlesztésre. Egy év múlva a jövedelem hárommillió forint. Majdnem az egészet e célra használjak fel. Tavaly az ötmillió forint nyerségből négymilliót szántak a termelés műszaki-technikai feltételeinek korszerűsítésére. Az erőfeszítések sikerrel jártak, hiszen jelenleg már csak 3,5 millió forint szanálási és beruházási hitel var törlesztésre. — Hogyan sikerült idáig jutni? — A dolgozók egész évben százszázalékos bért kaptak. Év végén ehhez jött két hét nyereség. Miért osztottunk volna többet? A tagok ugyanúgy örültek annak a pár száz forintnak, mert érezték, hogy az ö munkájuk van mögötte. Szinte mindent egy lapra tettünk fel: a fejlesztésre. Az idei tervek zöme már valóra vált, Egymillióért szálastakarmány-betakarító gépeket vásároltak. Ez már az egyesült négy termelőszövetkezet, — Pásztó, Mátraszőllős, Tar és Hasznos — első, közös beruházása. A megye egyik legnagyobb, hétezer hektáron gazdálkodó termelőszövetkezete jött létre. A tervek is ehhez igazodnak. — Megkeztük az ezer férőhelyes szarvasmarha-hizlalda kivitelezését. Az első épület műszaki átadása megtörtént. Tart a benépesítés. A telep összesen 17 millió forintba kerül; s ehhez jön még hétmillió forintos költséggel a szárító- és keverőüzem — magyarázza az elnök. Öt—nyolc dolgozó 1300 hízót kezel majd, s évente 40 milliós termelési értéket állít elő, teljes, gépesítéssel. A beruházáshoz a környékbeli gazdaságok is társultak. Az elmúlt években a pásztóiak a legtöbbet gépek vásárlására fordítottak, amellett, hogy törlesztették a régi adósságokat. Már „réginek” mondják. A legújabb technológiák bevezetésére is sokat fordítottak. A megnövekedett szarvasmarha-állományt ugyanarról a gyepterületről kell eltartani, ami most van. A hozamok megsokszorozása nem merész elképzelés. A tennivalókat a mindenre kiterjedő középtávú fejlesztési terv tartalmazza. — Agrokémiai központot hozunk létre, Palóc csárdát építünk, a cukorrépa-termesztést tpljgsen gépesítjük. A könyvelésben a gépi adatfeldolgozás kap terel — sorolja az elnök. — Jövőre minden forrásunk biztosított. Az államtól, mint eddig is, jelentős segítséget kapunk. Ennek ellenére a nagyarányú fejlesztés, bizonyos kockázattal jár. Csak a biztosat lehet el- költenünk. Ahhoz azonban, hogy kinn legyünk a vízből, nem mondhatunk le egy év előnyről. Jövőre 20 millió forintot fordítanak fejlesztésre. Ennyi jut. Saját erőből 7,6 milliót kell biztosítaniuk. Az eddigiek szerint nem ütközik nehézségbe ennek előteremtése. — Lassan utolérjük magunkat. .. A termelőszövetkezetben külön fejlesztési csoportot hoztak létre. Feladatuk, hogy állandó figyelemmel kísérjék egy-egy feladat megvalósítását. Az előkészítéstől a befejezésig. 1974 és 1980 között 120 millió forintot szánnak fejlesztésre. Ezt a pénzt az elkövetkező években kell megtermelniük. Az „alapozás” "jó ütemben halad. A pásztóiak rendkívül fogékonyak az újra. Több mezőgazdasági kutatóintézettel állnak kapcsolatban, s a tapasztalatokat azonnal hasznosítják a magasabb hozamok reményében. Mi jut fejlesztésre? — kérdezik dr. Bencze Barnától, az elnök-kollégák. A válasz egyszerű: — Minden, ami más területen nélkülözhető. A KÖZÉPTÁVÚ fejlesztési Jó példával, meggyőző szóval — Megszüntettük az egész napra kiterjedő cigarettázást. Egy műszakban csak háromszor, meghatározott időben lehet kimenni. A gyár vezetősége korlátozta a büfébe való járkálást. Az alacsonyan teljesítők neveit kitettük a versenytáblára. Két jó dolgozó közé ültettünk egy gyakorlatlanabbat, hogy segítsenek az elmaradónak a nagyobb teljesítmény elérésében. Nyolc-tíz dolgozó írásbeli figyelmeztetést kapott a rossz minőségű munkája miatt. Jobb munkára szólítottuk fel a normát nem teljesítőket, a blokkvezetőknek pedig indokolniuk kell, mi a magyarázata a jelentős szátervben megfogalmazottak alapos felmérés után születtek. A megvalósítás esélyei is reálisak, hogy végre igazi nagyüzemi módon gazdálkodhassanak a pásztóiak. Sz. Gy. Eddig csak egy olyan dolgo- zónák köszönték meg tevékenységét, aki visszafelé húzta a fejlődés szekerét. Ameny- n.yiben nem változnak meg aí.íiíor úíabb négy dolgozónál köszönjük meg közreműködé sét. A vezetők rájöttek, hogj sok esetben a kisebb létszárr többet jelent, mint a sok. A. felelőtlen, dolgozni nem sze retőktől _ való megválás bizonyára jól alakítja majd a: alkotó, munkahelyi légkört Be álljt kiált azoknak, akii azt hiszik: büntetlenül meg sérthetik a munkafegyelm előírásokat. Emellett jó lenne alaposai és önkritikusan elemezni a; eddigi kudarcok okait is. / lemaradást nem lehet szabat szombatokon és nyújtott mű szakokkal pótolni, fokozot .tabb és eredményesebb irá • nyitásra van szükség a köz pontban és a balassagyarmat telepen is. Az eddigi példák is azt bi zonyítják, hogy csak szóró összefogással, egymás segíté sével, a munkásöntudat é felelősség növelésével tudnak kilábalni a mélypontról. Don tőén rajtuk áll, vagy bukik hogy s. kongresszus tiszteleté re tett ígéretüknek mennyir lesz fedezete. V. K. A 30. évforduló tiszteletére Emlékművet építenek a Mecseken A Mecsek-hegység déli — Pécsre tekintő — lejtőjén emlékmű épül felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére. Jánossy György építőművész és Makrisz Agámenon szobrászművész közös alkotása lesz az impozáns mű, amely egész Baranya felszabadítását szimbolizálja majd. Az emlékmű tulajdonképpen egy nagy szabadtéri színpad és nézőtér lesz. Középpontjába kerül az örökké égő tüzet jelképező vörösréz plasztika. A hely ily módon alkalmas lesz politikai ünnepségekre és tö- meggyűlés-ekre is. A felszabadulási emlékmű széles körű társadalmi összefogással épül. A Mecseki Érc- bányászati Vállalatok kollektívája például egymillió forint értékű társadalmi munkára tett felajánlást. A Zs-ol- nay Porcelángyár több mint ezer dolgozója emlékműszakot tartott, illetve tart és a keresetüket az emlékmű építésére ajánlották fel. A görcsönyi Mecsekvölgye Tsz tizenegy szocialista brigádja egynapi társadalmi munkát vállalt. Az emlékmű másfél hektárnyi területén már elvégezték a szükséges földmunkát, tereprendezést. Az elmúlt r pofcban, hetekben csakr félezer ember dolgozott Pécs feletti dombon. NQGRÁD — 1974. október 16,, szerda
