Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)
1974-09-01 / 204. szám
nevetett minDajor Nag; Emff: Esti sárkány HA AZT A SZOT HAL- mester úr puffadt arca raj- Fuldokolva LOM, pályatévesztett — má- zolódott ki rajta, denki. ig is Szollárra gondolok. Pe- — Foszfor, ami világít? — És a virilista pék most dig a péklegények elejéhez kérdezte tőlem szorongva Fö- már komolyra vette az ügyet, tartozott: pontos volt, rend- ci. Négy piaci lődörgőt behívott szertő; a kenyérnek és zsem- — Nem tudom — rántot- magához és fejenként öt pengnek, amihez ő dagasztotta tam a vállamon. — Kérdezd gőt ígért nekik, ha összetörik “ tésztát, olyan íze, illata' me6 Matyi bácsit. a sárkányt Azok vállalták is voj.t, hogy máig érzem De Szollár olyan fehér ezt a kultúrmunkát, cs«ak ép' Szollárt azért tartom ma volt, s olyan különös szomo- pen teljesíteni nem tudták, is pályatévesztettnek, mert rúság lengte ba arcát, hogy mert hiába lapultak meg a Ka- ötvenéves, magányos szíve nem mertük kérdésekkel za- tanárét melletti bokrokban, csak két dolgot szeretett iga- varai Szollár nem jelent meg a réten, zában: bennünket, a környék Heggel már az egész környék Kilencre viszont a sárkány vásott gyermekeit és egy ács- tudott a dologról. Csendesen már ott nyargalt hasán Jam- legényt ábrázoló szobrot, mosolyogtak Jamricska úron, ricska úr torz ábrázatával, az aminek képét albérleti ágya aki szintén jó idegekkel vi- esti felhők alatt, fölött őrizte, s szájhagyomány selte el a dolgot, mert azt „Az asszonyrétről eresztet- szerint az enedéti mű egy mondta: „Ingyen reklám ez. te fel” — vert tajtékot az önszicíliai kisváros piacán állt. Olyasmi, mint a Schmoll- érzetében sértett férfiú dühe, Tulajdonságai közé tartó- pasztáé, mert az meg repülő- amikor a kudarcot jelentették zott továbbá hogy ügves ről világít este”. neki. Reggel újabb négy emszobrocskákat formált ke- De másnap már nem mo- bért fogadott fel, hogy mindnyértésztából. Miagam is so- solygott a mester. Mert a fe- kat játszottam sakkjával, amit je akkor még puffadtabban kenyérbélből gyúrt, és élőt- jelent meg a mélykék égen, tem van. arcának keserűsége, és cinegecsőrt formáló hegyes két helyen legyen estére embere. A piaci emberek, a ház előtt _ . __ üldögélő foltozósuszterek, amikor egyszer megjegyezte: orra szinte beleszúrt az este lisztet sóhajtó pékek úgy ne„Mosit már börtönképes úri- csillagaiba, ember vagyok, mert társai- A környék már nem mo- mat jól ellátom majd sakkal, solygott, nevetett, lovasszoborral, reliffel, meg Harmadnap Jamricska úr mindennel, amire csak egy lomha füleit növesztette őri- rabnak szüksége lehet”. ésivá a sárkányon művészkeEgyik nyáron Szollár mun- dő éhes péksegéd, ka nélkül maradt. Hiába jár- Az emberek harsogva kata sorra a liszttel behavazott cagtak. pékműhelyeket, a félmeztelen ÍRÁSOS ÜZENETET KÜL* iőnökök maguk is arról pa- DÖTT hát a mester Szollár- maszkodtak, _ hogy maholnap nak. Hangzott az írás a kö- végleg kihűl a kemencéjük, vetkezőképpen: már allí f“®* „Nézze Szollár ez mégse g,a' me^’ hoßy viccet csinál egy vetteti, hogy megzendült bele Jamricska úr ablaka. Ráadásul valami nyakszdrtmereve- dés-féle is elővette a mindennap híresebb embert. Ettől meg csak égrevetett szemmel tudott járni és ráfogták, hogy éjjel-nappal, szüntelen a sárkányt lesi. „Hát leszerelt Jamricska úr? — nevetett Szollár, és arra gondolt, milyen rettentő pénz is ötven pengő, mennyi tepertőt, sárgadinnyét és illatos cipót vehet rajta az em kldk kfai^gyik^roadt kö" virilista iParosból mert amit ber. ~-L Mondja meg, hogy csöghöz haaoSó ’pékmester /?mal ne"! lehet kés3- mert »Szegeztem a ^ ss lairedStSäKJ “rMwi “ésrc"- „ rem rázott meg a válság för- se haavin és condolia Kiment 32 udvarra és egy getege, bizonyos Jamricska meg szollár mert vdemmég öreg csősz segiiség^elorman Lajos. De az meg olyan „„t; .. mert kikp7d„rii _„2 eresztette föl a mérges pékrossz ember volt, hogy min- senki enSerí ~ dem maszkirozás nélkül fölvál- úgy letaposom, és jobb ha láthatta volna a Lucifer sze- abbahagyja repét. Ez a Jamricska végig- T . , _ , mérte a jelentkező Szollárt, Jamricska Lajos és csak annyit mondott: „Azt 1 pékmester mondják, maga akkora elme, így a levél, egyetlen mondat- hogy az ész még szétveti a han, pont, vessző és felkiáltó- fejéfc. Okosnak ittt vagyok nélkül. A munka nélküli mélykék, késő nyári estében én”. péklegény nem is válaszolt. azt a surrogó hangot, ami Szollár csendesen megfelelt Este már kiültek a kertbe folyton forgó csillagok műnek!: „Akkor isten óvja meg a kisváros lakói, hogy lássák, zsikája Is lehet? tűztél, víztől, kártól, jó sze- milyen képpel jelenik meg A mi öregasszonyaink azt rencsétől meg a szeme yilá- &7 égen Jamricska. mondják rá ma is, hogy Szolgától”. # Most kidugta lompos nyel- lár gazdátlan sárkánya fújtat És behúzta maga mögött az vét- mint üzleti tárgyaláso- így, mert jókedvű magányosmester szomorítóját. Amikor pedig már jó magasan volt, elvágta a tartómadzagot A sárkány a hold felé vágta orrát, és könnyű, nagy siklással elindult a végtelen, felé. SZOKTAK HALLANI a ajtót becsületesen. Jamricska csak köpött utána egyet, ami dicséretes önuralom jele, mert a mester az erejétől olyan pofont adhatott volna a nyelves segédnek, hogy annak egyik szeme a másikhoz koccan. Szollár Mátyás így békességben hazament Attól kezdve állás után nézendő, naponta begyalogolt Pestre, utána visszaballagott, és favágással, kertimunkával, vízhordással, kerí- té szeparálással megkeresett olykor egy-egy tányér főzeléket Napról napra fogyott. Szinte már átderengett rajta a napfény, mint a sárga bo- r ostyán tálakon, s bizonyos rossznyelvű asszon,y&zemé- l.Vek azt híreitek róla, hogy már árnyéka sincs, mert nincs rajta semmi, amiben íönnakadna a napsugár. Mikor Szollár ilyenné vált, és már nem merte vállalni, hogy fel fűrészeli Bqgács állomásfőnök úr téli tüzelőjét, mert keveslette hozzá az erejét megszólított engem: „Szólj a gyerekeknek, hogy jöjjenek ki a Katonarétre, látnak majd valamit, ha már besötétedett”. Persze, hogy ott voltunk, előbb még, mint a vacsoracsillag. Szollár szótlanul babrált egy olyan hatalmas papírsárkánnyal, amilyenről még nem is hallottunk. Bár nem tudtuk, mit csinálhatnánk, pillanatonként felajánlottuk segítségünket Ö komor sietséggel rázta a fejét, még csak nem is válaszolt. Csak a föleresztésnél engedte, hogy megfogjuk a hatalmas szerkezetet, mert egymaga nem is bírt volna vele. Amikor a sárkány fölfutott az augusztusi égre. mindnyájan megrettentünk. Jómagam szólni sem mertem, csak szótlanul oldalba böktem padszomszédomat, Föciit, az pedig némán bólintott. Szél kerekedett, és a nehéz szobányi sárkány szinte robogott fölfelé a láthatatlan égi pályákon és alulról nézve nem deltoidnak láttuk, hanem éles lénnyel Jamricska kon szokta. Sággal ma is ott fönn kóborol Kalánd a pusztuláshoz Beszélgetés Bán Ernővel a „capuai fiúk”-ról A televízióban sugárzott A ha a lágerben megismernek nyomorúság fokozottan erő- capuai fiúk üzenete című do- egy nőt, el Is adhatják, a fe- siti a pénzszerzés vágyát — kumentumfilm azok számára leségeiket is... Szabadon és erre legjobb, leggyorsabb is beszédtéma volt, akik nem éhezhetnek.., módszer a kábítószer-csemlátták a filmet. Szomorú és , pészet. Mire kijutnak Svédorvissza-visszatérő probléma- — A másik ok, amiért sokan szágba — legtöbben oda szeról, a disszidáló fiatalok elhagyják az országot, egyfajta retnének menni — töbnyire „boldogulásáról” láthattunk sértődöttség. Nem sikerült az maguk is kábítószer-élvezők, megrázó és elgondolkodtató egyetemi felvételi, úgy érzi, látszat kedvéért beíratkoz- dokumentumokat. A film nem becsülték meg a munka- aak egyetemre — csakhogy Sándor, helyén. ^ Sokan reménytelen azt már senki nem ellenőrzi, lakáshelyzetüket próbálják nem tartja számon, tanul- így megoldani. rendezője Kígyós operatőre Hildebrant István, riportere Bán Ernő újságíró volt. Bán Ernő hónapokig tartó anyaggyűjtése, riportalanyok felkutatása, és a közel négy hétig tartó külföldi forgatás során szerzett személyes tapasztalatairól a Kossuth Kiadó megbízásából könyvet ír. Tőle kértem interjút. — Bizonyára sok olyan mondanivalója van, melyek nem sűrithetők egyetlen filmbe. Erről kérem, beszéljem — A film előkészítése során ezek voltak a főbb szempontjaink: Miért disszidálnak a fiatalok? Mit várnak? Mit — Elég furcsa mérleg. Egy lakás — egy haza? — Ügy érzem, és a beszélgetések során csak erősödött bennem ez az érzés, mi, felnőttek is felelősek vagyunk jó néhány fiatal torz szemléletéért Hogy egyetlen életcéljuk a szerzés, a kocsi, lakás, szép ruhák... A szülői otthonban látott, érzelem nélküli, pénz után rohanó élet az egyik „jó” példa. Az oktatás hiányosságai. Ezek a fiatalok úgyszólván semmit nem tudnak ennek az országnak. igaz, pénzben ki nem fejezhető, de meglévő gaznak-e? Az egyetem után só- hajtozók sorsa többségében így alakul. Találkoztam- olyan fiatallal, aki kivételesen dolgozni akart. El is helyezkedett, egy gyárban présgépen dolgozott, a fizetése tisztán 1500 korona volt. Lakást bérelt, autót vásárolt részletre — azután nem volt miből élnie. Mert a kenyér, hús, tei, ott is pénzbe kerül, nem is kevésbe. Azonkívül rövid idő múlva úgy érezte, nem való számára ez a nehéz fizikai munka, s főleg, amikor látta a példákat, hogy egy-egy sikeres kábítószer-akció egyszerre 20 000 koronát is jetalálnak? És — sokán miért dóságáról... Bekeretezik a lenthet... Gyors siker, valófalon lógó térképen „az áldott ban. Legtöbbjüknek a puszk£rÖtSákh°Í gyefkkoru,; tuláshoz. Az izgalmak, az alkat töltöttek, de ugyancsak , , , , ” zavarba jönnek, ha valaki kohol, a kábítószerek felmegkéri. beszéljen Magyaror- őrlik idegeiket... Beszéltem, szágróL Amit el kell mondani már itthon, egy fiatalembervédelmükben: 16—18 évesek- rel- ..Azért mentem el, hogy tői sok mindent lehet várni, csavarogjak” — mondta, csak egyet nem: bölcsességet. „Miért jöttél vissza?” — kér- Erre, sajnos keserves módon deztem. „Elég volt”, tesznek szert. — Beszélgetésünk elején Szó esett az egyetemi fel- említette, sokan kalandvágyvételekről. Tegyük fel, vala- bó1 ha9Vják el az országot, ki valóban azért disszidál, _ Kalandvágyó volt Azon persze csodálkoznak, mert köztudott, hogy például Amundsen, Kolumbus Kris- hogy nem tagadják őket har- Svédországban bárki beírat- tói. Körösi Csorna Sándor, sonával, kihallgatják, ujjle- kozhat egyetemre? vagy akár a korunkban elő nyomatot vesznek tőlük, és _ IgaZf de #zt már keve_ Thor Heyerdalh professzor... sebben tudják, hogy ha el- csakhogy az ő kalandvágyuk végzi valaki az egyetemet, mögött a megismerés, olyan nem biztos, hogy állást Is cél volt. amely az egész ém- kaphat. A disszidens fiata- heriség gazdagodását szolgáltok esetében, sajnos, hamar ^em ísy magyarázzák ka- módosul a tanulási vágy is. landvágyukat azok a fiatalok. Erre a már említett láger- akik nekivágnak a világnak, élet „szabadsága” a magyará- ^®nz> Pénz és pénz ez az térnek vissza? — Itthoni és külföldi beszélgetések során megbizonyosodtunk afelől, egyetlen fiatal sem távozik politikai okokból. Hanem miért? Legtöbbjük egy furcsán értelmezett kalandvágyból. „Oda- kinnt még a levegő is más lesz, nem kell dolgozni és lesz lakás, kocsi” — hallottam nem egytől, amikor disszidálásuk okairól faggattam őket. lágerbe kényszerítik. Sokan azt is csak ott tudják meg, hogy a világban mindössze öt ország fogad be disszi- denseket: az USA, Kanada, Ausztrália, Dél-Afrika és Svédország. — Mit találnak az áhított „nagy szabadságból”? A Iá- zat. A várakozási idő alatt ° kalandvágyuk... gerben nem kell dolgozniuk, megszokják a semmittevést, a László Ilona A<\M/WW\/VViMftW\M/VVWWVV\A^VW^VVVA^/WVVVVMMA<M»V'ö/VVV^M/V<VVIMM/VV^ Zöldhajúnak hívnak. Pedig, Bartha Szabó József: dárta a vájatokat. Fúrtunk, amint látja nem is zöld, ha- Ereztem az öreg zihálását, de nem szőke. Egyszer heccből f f nem figyeltem. Nem engedbefestettem, azóta úgy rámte- I 1 "T" A /^"""^ A T~¥ A L* tünk. Engedni, megalkudni lepedett a eöld szín, mint te- fH I r\ I r\ w f~\ "'S sohasem lehet. Ha egyszer vére a púp. Nem is hívnak I I ■ • -K. VJ A. -V £ J A. A. kJ valaki megteszi, nem bírja másképp... abbahagyni. Fojtott a levegő. Nem születtem bányásznak. vo,t D« nem csak erő jeztem. Amikor idejöttem vele a műszerei..: Rossz volt a vídia. Kevés volt Az egész famíliám egyetlen ^ nem csak 002 keU* hanem madárcsontú voltam. Tőré- Régen, főleg más helyeken, a nyomás. Megszorult a memelóst sem tud felmutatni szívósság. Isteni szívós- kény, mint egy vénasszony, az egerek és a patkányok jeg. A csillék is nehezen telEngem is valami jogásznak,’ ság- Káromkodni tudás, Azért van itt kakaó. Nem va- voltak az emberek legjobb tek. A fúrógép is makacskoVagy orvosnak szántak. A hogy a felgyülemlőt energiát, gyök magas, alig százhetven, barátai. Nem rúgták, nem dott. Még a gyufa sem fogott mérget kiadhassa az ember de nem kell, hogy más emel- vágták őket. A műszer nélküli tüzet. Már semmire sem fimagából. Mert ha nem, akkor gessen . helyettem. Tizenhét világban ezek voltak a tár- gyeltünk. Egyszerre csak megfől, felforr, elvesz a saját kilóval vagyok nehezebb. Es mák, a vágatok meteorológu- .zsupsz. Többre nem emlékdühzuhatagában. Az erő vi- ez nem háj. De nem ám! sai, vészjelzői, vészcsengői, "szem... heti a puszta terhet, a nehe- Ugye most azt gondolná, Elárulták hol van víz; rejtett Az igazi próba tehát meg- zéket, a gerendát. Az erő hogy a bányászok verekedő- tengerszem. Onnét ösztönös volt. Több hónapig nyomtuk mozgathatja a puckát, a ré- sek Nem' azok! De nem is halálsikollyal menekültek. Ha az ágyat. Állítólag szeren- selőt, a köveiket,' de mindezt angyalok! Csak szeretik az valaki ilyet látott eldobott csénk is volt Amikor újra folyamatosan, hosszú távon az jga^ágot. A kézzel fogható, minden kezeügyében levő leszálltunk, fel,-fel néztünk az csinálni, ahhoz akarat és szí- egyszerű, nyers igazságot szerszámot és usgyi: kiabálás, öreggel a főtérre... Egy da- vósság kell. Térden állva egy öröklődik, .mint a kobak, tolakodás, dulakodás, rabig még dolgoztak az ideteijes siktet szívlapáttal ieme- mint a fejlámpa. Ott mindenki menekülés. Mert élni gek, aztan el is feledtük, lózni nem gyerekjáték. Mert tiszteli a másikat. Olvan sö- mindenki akart. Ha va- Aki túlesik a próbán, és ki felállni, azért mindenütt még tét van, hogy az orr előtt le- 3ahol lappangó gáz rejtőzött, tud térni a kasza elöl, annak ma sem lehet. Ha az ember vg keZet sem lehet meglát- BZ állatok mindennél előbb alaposan megnő a tekintélye, ki akar nyújtózkodni, gémbe- és ha nem világítanának élezték: Ember vigyázz! Ne Az már öregnek számít, még redett tagjait normálissá sze- az összetartozás fejlámpái, menj tovább! Az öregek sze- akkor is, ha csak huszon- retné pofozni, akkor bizony akkor sokan nem is találná- pontosságuk bámulatra nyolc éves, mint én. Mert a végig kell nyúlni, hanyatt, nak kj belőle, va.gy le sem méltó. Nem csapónak be sen- hagyomány szerint már a vagy hason fekve a latyakos mernének szállni. család egyke szemefénye voltam. Terülj asztalkám mellett nőttem. Csoki kellett? — Kaptam. Pénz kellett? — Kapam, Korcsolya, kerékpár, labda kellett? — Ki sem mondtam, már előttem volt. Ö, én engedelmes kisfiú voltam. Kitűnően tanultam, saját motorom is volt, de apa kocsiját nem használhattam. Azt csináltam, amit akartam. És mégsem! önállóan semmit. Leintettek. Kíméltek. Más tett-vett helyettem. Úszott felém f kész, én meg semmit sem értékel tetfn. Minek, ha úgyis megkapom... Harmadik gimista koromban, aztán bedobtam a töröl. __ . ‘ , 7 vágatban, élveizve annak hűk ozőt. Untam mar a banant vö^t_ c.sóntropogtatását. és bejelentettem egyik napiról a másikra: elég volt a bábáskodásból! Lelépek! Dolgozni megyek. Tanáraim kiverték a bal ■ Itt tudni kell melózni!- Aki idejön, annak tudni kell hajtani. Azt mondják a bányász so- Ne higyje! Nem Az viszont igaz, r ijesztgetnek feleslegesen, csak ^í^nta™" ha szükséges. Akkor viszont 2elot„a..tK;kh™d.lt ^jatsza- csalhatatlanok. ni. Mert a bánya nagy, az eldugott vágatoknak pedig se szeri, se száma. Lent én sem vagyok ilyen mekkora zaj, düböröghet a réselő, bőghet a fúró, a bőihét. A srácok röhögtek: na kát iszik? .lám, lelép a dédelgetett, a mindenki. ^ —----------------k edvenc. Anyám majdnem általában többet. Sokat talékra, minden energiára, nag^' bb robajban is képes ibedilizett. Apám a haját tép- kell enni es Inni. Verejtéke- ott a tudatosság összeszokott me malin! azt a kicsike fúr m <■ 1 - i , rWi rí íz t "NI öt»*» pcalr Ír/'vz.-.ict— _ . i • , '_____i_ _ ___i _ o> *j b őbeszédű! Senki sem az! szót se lehessen hallani, Ott szükség van minden tar- e,zért a bányász fülel. A legte. Te szégyene a családnak, ztjnk! Nem csak szórakozás- mondta asztalt verve, ha el- hói fogynak a kriglik. A mész, ide többet nem teszed erőt, lendü.et ad. Nem ibe a lábadat. Kitagadlak... mindenki bír tartósan a yaj- ...» .... , , ,, . végén maradni nélküle, barMmden tiltakozás ellenere me8nnyire * gkafjá... kit, nem viccelnek meg, nem második életét éli. Tudja, ‘én nagyon makacs ember vagyok. Bennem él a ... , , . .. varázs. Napról napra leszálMégis a legjobb seg tőtárs Jok mindcn mellékgondolat< í lJJ-.ífkfÜár; minden szorongás nélkül. ’ " " Nem félek! Magamba szívtam a mélység szeretetét. A föld, az érc, az elmúlt tíz év alatb önálló emberré gyúrt. Tudom, mit miért csinálok. Az egykori elkényeztetett fiú nincs többé. Sohasem bántam meg, hogy nem a könnyebbik utat választottam. Odahaza, ha nelaktatáskával és egy bőrönddel idejöttem a bányához. Nem kíméltem magam. A legnehezebb helyeket kerestem. A legjobban fizetőt. Pedig a bányában acélemberek kellenek.. Nem kemények, nem törékenyek, hanem szívós, hajlékony acélpengék. Valamikor azt mondták: a bányásznak nem kell más, cs.ak két erős kéz és egy bu Kell a kondi! Van amikor elégedettség sugárzik át a egyedül megrakok tíz-tizenöt testembe. Hatodik éve dolgo- csillét. A kilencvemkilós tá- zunk egy csapaton. Robban- mokkal is kell játszadozni. A tóvájár. Rendszerint szűz tefúró és a fejtőkalapács dü- rületet tárunk fel, mert gyors- börgő rakoncátlanságát is vágathattok vagyunk. csendjében kúsznak a gondo- ^ neszt, amit egy gyűszűlatok. A sikta végére beszéd myj kd leesése okoz. Nem is nélkül is kimerülünk. Szem- nesz ez; Hanem csak nisszemel is értjük egymást. Ha gós. Csak surnanás, de a füös&zevetem a hátamat az jet mégsem kerülheti el. . öreg Pistabával, biztonság es nvenkor ordítás, futás mert “ezen is, de megbekeltek... kicsi után jön a nagy, és az már nem tréfa. Elágaztam! Ka néha megkérdezik tőI meg kell fékezni A szakértelem nélkülözhe- hogy szakad. Ilyen eszébe se tözve ácsoltunk. Feszült min tetlen. Rájöttem, hogy egy- juthat senkinek. Olyan biz- den. Erőlködésünk hangja be kettőre le kell tennem a tonsággal mozog ott lenn Vájár mindenki, szakmunkásvizsgát. Sohasem gondoltunk arra, mintha külszínen Hogy volt e balesetem? Hát lem, miért vagyok bányász, igen, csak annyit mondok: van Azon a napon nem akart valami, ami hív. Es én me- bejönni semmi. A főiéből sza- gyek, mert enélkül ízetlen, kadt a víz. Gumiruhába beöl- sótlan minden... Hát ennyi! Na, JÖ SZERENCSÉT. .; lka fej. Ez még akkor sem lettem. Aztán a gimit is befe- tenne. Vele vannak társai, NÓGRAL) — 1974. szeptember 1., vasárnap 9
