Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)

1974-09-06 / 208. szám

Éjszakai ügyelet Satgóbányától Üjlakpusz- taig, beleértve a közbeeső Somlyó-bánya telepet, Bag- 1 vasalját, Zagyvapálfalvát, negyvenezer ember lakik. Es­te 6-tól reggel 6-ig rendelke­zésükre áll az ügyeletes or­vos. Nincs még hat óra, az Arany János úti orvosi ügye­letén csak a takarító néni dolgozik. Ha cseng a telefon, feljegyzi a hívó nevét, címét, betegségét, hogy mire bejön az orvos, már kész címekre indulhasson. Az ajtó előtt, a váróban már ül egy férfi. Középkorú, barna, cipő csak az egyik lá­bán van. A másikat vigyázva, maga elé nyújtva tartja. Dr, Virágh Zoltán ügyeletes or­vos első betege. — Építkezünk, szögbe lép­tem. Még tegnap este történt, átszúrta a cipő talpát. — Miért nem kérte azon­nal a Tetanuszt? — kérdez rá az. orvos. — Nem gondoltam, hogy olyan sürgős. Az orvos megvizsgálja, nincs baj. Megkapja az injekciót. — Dolgoznom lehet? —kér­dez óvatosan a szögbe lépett. — Természetesen! Hisz’ semmi baja. A hat óra előtt érkezett hí­vásokkal a zsebben szállunk kocsiba. Az első cím a Hársfa u irtába szól. Lázas kisfiúhoz hívják az orvost. —* Hársfa úti lakótelep! Az még egy szörnyű hely! — le­gyint az orvos. — Sehol egy utcatábla, sehol egy házszám! Volt már úgy, hogy éjjel óraszámra kerestük a hívót, mégcsak kérdezősködni sem tudtunk senkitől. Pedig nem olyan új házak már ezek, mi­ből állna a táblát kifüggesz­teni?! Kicsit kanyargunk, majd Kis Simon József gépkocsi- vezető biztonsággal mutat egy házra: — Ez lesz az, helyben va­gyunk! — Honnan tudja? — Hja, amit az ember egy­szer már keresett,- azt nem felejti el! Kis Simon József öt eszten­deje jár az ügyeletes kocsival. Éjjel dolgozik, nappal ki- al ússza magát. Emlékszik az eldugott címekre, eligazodik sötétben is. Jó és főleg gyors segítsége az orvosnak. Egyéb­ként boncmesternek készül, szeptembertől iskolára megy, megszerzi a szükséges papírt. A lázas kisfiú ágyban fek­szik. Nagy, fekete szemeiben ijedtség. — Csókolom, injekciót ka­pok? — Nem, nem hiszem — ne­vet az orvos. — Akkor jó----nyugszik m eg a gyerek. — Csak azt ne kapjak. Nem komoly a baj, gyógy­szert kap, diétáznia kell. — Vízben főtt krumplit? Apu is azt eszik, ő is diétá­zik! — most már nevet a gye­rek, nagyszerű, hogy egyfor­mát kell enniük. Nyugdíjas bácsi a követke­ző hívó. A konyhai díkón vas­tag dunna alatt verítékezik. Felesége szipogva áll mellette. — Három napja jött haza a kórházból, azt mondták, gyó­gyult. És mégis visszaesett! Csakhogy a bácsi három nap óta nem jelentkezett kör­zeti orvosánál, pedig 24 órán belül meg kellett volna ten­Alii ad magára... Ä legdivatosabb szakmák közé tartozik az autó- és motorszerelés. Szó se róla. bem véletlenül vált köz­kedveltté. Búsás jövede­lem forrása, ha valaki becsületesen megdől Rozik érte. Mellékkeresetként is hoz valamit a konyhára. Ám. aki csak pénzszerzési lehetőséget lát a szakmá­ban. az nem viszi sokra, így vélekedik Dorozsin Ró­bert is. — Olvastam egy külföl­di autós szaklapban egv véleményt: vagy iól meg­csinálok egy ..beteg" gép­kocsit. vagy hozzá sem nyúlok! Jól megjegyezte, hiszen azóta sok év telt el. Hit­vallásának tekinti. Ami nemessé és szavahihetővé teszi: 11 év munkája, lel­kiismeretes serénvkedése az aranyfedezet. Külsőre tipikus szerelő. Fiatalember. 28 éves. Két gyermeke van. Somlvóbá- nyán lakik. Autóbusszal jár munkahelyére, a sal­gótarjáni AKIT-szervízbe. Ügy mondják, suszternak lyukas a cipője. Az autó- szerelés minden csíniát- binját ismeri, de saját gép­kocsival nem rendelkezik. Mindig másra, még fonto­sabb dologra kellettek az anyagiak. Milyen ember Dorozsin Róbert? Röviden nehéz megfogalmazni, hiszen tiszta vérmérsékleti típusok — írják a lélektan-t’an- könyvek — nagyon ritkák. Rozgonyi Aladár, a szerviz vezetője siet segítségünk­re. — A régi „szaki” szelle­mét fedeztem fel benne. Róbert belebetegedflfe. ha egy autót wem tudna meg­csinálni. Egyike a legkitű­nőbb szerelőinknek. Idén lett csoportvezető, bár csak 1970 óta dolgozik nálunk. Van tekintélye. Hét fiatal szerelő munkáját irányít­ja. Olyan még nem fordult elő. hogy kudarcot vallott volna. A szerelő egv fehér Zsi­gulival foglalatoskodik. Hallja amiről az üzemve­zető beszél. Nem szoktak kertelni /egymás előtt. így kommentálja a hallotta­kat. — Azért van az ember feje, hogy gondolkozzon, nem azért, hogy a vízbe nyomja. Frappáns észrevétel, és ráadásul igaz. A gyakorlat embere. Ám a szakköinyveket, prospek­tusokat is gyakran bújja. Ismeri a legújabb típuso­kat. A jó szerelő füle- sok mindenről tudósít, ha be­indítják a motort. Dorozsin ■ Róbert szakmája szeretete révén eljutott arra a fok­ra. hogy kivívta munkatár­sai megbecsülését. Ezt an­nak az S0 szakkőnwnek is köszönheti, amelyet gyak­ran elővesz. Nemcsak a jó pap, a jó autószerelő is holtig tanul. Mindig új típusok kerülnek le a gyá­rak szerelőszalagjairól, aki nem képezi tovább magát, lemarad. A legszigorúbb kritikát munkatársai fogal­mazzák meg az ilyen em­berről. Kényelmetlen le­het. — Nem olyan nagy do­log ez. Téved, ha valaki azt hiszi, hogy erre szü­letni kell. Nem adottság kérdése. Aki ad magára valamit, az rossz munkát sehol nem ad ki a kezéből. Jó érzés, ha végeztem egv autó javításával. Az tud­ja. aki átélte. Néha ma- szekoluink is. Vannak akik irigylík. Erre én azt mon­dom. úgy vagyok, mint a fogorvos. Nem megyek a munka után. értem jön­nek. Akinek fáj a foga, az megy a fogorvoshoz, nem fordítva. Egy korszerű gépkocsi sok ezer alkatrészből áll. rengeteg a hibalehetőség. Akadnak persze tipikus problémák Valamelyik szerkezet kifogott-e már Dorozsin Róbertén ?* — Nem mondhatnám. Ha volt anyag, alkatrész, min­dig megcsináltam. A szak­ma becsülete megkívánta tőlem. II. I. nie. Nem kapta meg a szük­séges utókezelést, tüdőgyulla­dása lett. — Most szidtam éppen, miért nem ment — a néni sze­mét, orrát törülgeti. — Hogy mi lehetett olyan fontos...? Lavórt húz elő a dikó alól, szappant kerít, törülközőt, tisz­tát. Az orvos kezet mos, in­dulunk. — A gyógyszereket tessék nagyon pontosan szedni — inti a két öreget búcsúzóul. — Ha két napon belül nem Ja­vul, vissza kell mennie a kór­házba 1 — Most nincs semmi! —új­ságolja visszamenet a rendelő­ben Bruder Jánosné, nővér. — Úgy látszik, csendes éjsza­kánk lesz. Bruderné talán már a le­vegő illatából megmondja, milyen lesz a forgalom éj­szaka. 14 esztendeje ügyel S néhány esztendeje csak, hogy ketten váltják egymást, az­előtt állandó éjszakás volt. — Tessék elképzelni, 14 esztendeig nem láttam egyet­len tévéfilmet, egyetlen mű­sort sem! Aztán pár éve a vá­rosi főorvosasszony járt itt. Nyolc óra előtt azt mondta, most már siet, mert jó film lesz a tévében. De jó is an­nak, aki megnézheti! — só­hajtottam. A ,főorvosasszony azonnal intézkedett. Azt mondta, nem élhet úgy em­ber, hogy soha ne lásson té­véműsort. Azóta jobban megy az idő, ha nincs hívás is. Külön pihenőszobája van az ügyeletes orvosnak, külön a nővérnek, és külön a gép­kocsivezetőnek. Az új ügyele­ti rendelő valóban ideális. — Csak a lakók panaszkod­nak, hogy csapkodjuk éjjel a kocsi ajtaját — mondja dr. Virágh Zoltán. — Igazuk van, de mit csináljunk! Ha nem csapjuk be, nem csukódik rendesen, a kocsi pedig nél­külözhetetlen munkaeszkö­zünk. Sőt, az lenne az igazi, ha URH-val is felszerelnék. Nem ritka példa, hogy visz- szajövünk, mondjuk, egy sal- góbányai címről, s itt a ren­delőben már egy újabb sal- góbányai cím fogad. Mehe­tünk vissza! — És mire panaszkodik még az éjszakai ügyeletes? — A fölösleges hívásokra! Bizony ingerült leszek, ami­kor ezzel fogadnak: lázas a gyerek húrom napja. Hát nem volt idejűi» elvinni a gyerek­orvoshoz?! Persze, kényelme­sebb iderendelni az ügveletest, de azalatt másutt esetleg egy valóban súlyos beteg várako­zik! Erre az éjszakára sem az éj­szakai ügyelet, hanem inkább az éjszakai műszak elnevezés a jellemző. A hívó felek nagy többségét kényelmi szempont vezette, n sorban állás elleni ódzkodás. Az utca már régen népte­len, néhány ablak fényes csu­pán. Az ügyeletes gépkocsi sem kerülget már járműveket. Az orvos felpillant a világos ablakra. Lehet, hogy éppen őt várják? Szendi Márta Syoflc lop a 3z0v*e!unEAbon (1.9 Kijevben ­Salgótarjánról A Béke- és barátság-vonat résztvevőinek egy csoportja Kijevben. Háttérben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának épülete (Kulcsár Jóasef felvétele) Kijévé*, Moszkvát már so­kan „felfedezték” a Nógrád megyeiek közül. Számos be­számoló, útleírás jelent meg lapunk hasábjain is. Mit le­het akkor valami újat mon­dani a kedves olvasónak — ez jutott esaemtoe, amikor elindult a jóval több mint négyezer kilométeres útjára az IBUSZ által szervezett Barátság-vonat Salgótarján­ból. Igaz, újat mi sem fedez­tünk fel,, de új barátokat sze­reztünk hazánknak, szűkeb­ben Nógrádinak, ez tény ma­rad. hi jer, a Uv» > áros Az izgalom akkor érte el tetőfokát, amikor a csapi va­sútállomáson az elsá szovjet határőrrel találkozunk. — Üdvözöljük önöket szov­jet földön... Kérem az igazol­ványokat. .. Az útlevél- és vámvizsgálat gyorsan történik. A több mint 300 ember percek alatt elfog­lalja helyét a kényelmes há­lókocsikban. S elindult a vo­nat. Kanyargott a Kárpátok leírhatatlan szépségű tájain, s a romantikus alagutakon keresztül jutunk egyre bel­jebb a Nagy Földre, az első állomásunk Kijev, a Szovjet­Magyar utazók A rádió őst — őszi terveinkben sok olyan műsor szerepel, amely a baráti szocialista országok irodalmát ismerteti meg, mu­tatja be — mondta Rottlik Sándor, a rádió irodalmi osz­tályának megbízott vezetője, az MTI munkatársának. A bolgár .nemzet felszabadulási évfordulója alkalmából a szo­cialista költészet nagyjait is­mertető sorozatban 50 perces adás szólaltatja meg Vapca- rov költeményeit. Ljuben Dí- lov A nádas című regényét Dániel Ferenc rendezésében sugározzák dramatizált for­mában.. Mintegy egyórás bol­gár irodalmi est vonultatja fel a baráti ország prózater­méséinek legjavát. Az NDK nemzeti évfordulója tisztele­tére közvetítik a Szikrából pattant ki a ián# című össze­a nagyvilágban ii terveiről állítást a 30-as évek német irodalmából. Ebben egyebek közt Brecht, Becher. Gábor Andor, Tucholsky. Seghers. Egon, Erwin, Kisch művei hangzanak el. Külön összeállítással idézi a rádió a hallgatók elé Ari­osto költői alakját születésé­nek 500. évfordulója alkal­mából. Egy másik válogatás Ronsard születésének 350. évfordulóját köszönti. A világirodalmi rovat gon­dozásában kerül a mikrofon elé Lampedusa A párduc cí­mű regényének adaptációja Magyar utazók a nagyvilág­ban címmel készült sorozit. amely a határainkon kívül megfordult írók, tudósok mű­veiből válogat. Elsőként R" guly Antal útib«»'izámolóját szólaltatják meg, (MTI) unió egyik legszebb városa, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosa felé. Gyorsan beinek az órák. Már átaludtunk egy éjszakát, amikor Kijevben az állomás előtt magyar Ikarus panorá­mabuszok várnáik bennün­ket.. — Valeria Ilko vagyok. Én leszek a csoport tolmácsa és idegenvezetője, az Intourist képviselője. Szívesen segítek mindenben... Egyébként Ki­jev a széles Dnyeper partján fekszik, hét dombon, festői halmokon. A város hétszáz négyzetkilométer területű, a felét kertek és parkok alkot­ják. .. Kijev a Szovjetunió egyik legrégibb városa, több mint ezernégyszáz éves. A ke­letkezéséről szóló adatok az V—VI. századból származ­nak. .. Kijev sokat szenve­dett a Nagy Honvédő Hábo­rú alatt. Lakói hősiesen har­coltak a német fasiszta hódí­tók ellen. Kijevet Lenin-rend- del és az Ananycsillag Érdem­renddel tüntették ki és meg­kapta a Hős Várc« címet is... Gyón y ö rk öd ürtk a város történelmi műemlékeiben. A magasból nézzük a széles Dnyepert, a folyót átölelő karcsú hidakat, a vizen szin­te egymást kergető kis hajó­kat. A budapesti Szabadság­hegy jut eszünkbe. amikor alattunk a Duna kacekarimgó- zík. S amíg a természetnek ebben a nagyszerűen megal­kotott csodájában gyönyörkö­dünk. Valika folytatja az is­mertetést. — Kijev a Szovjetunió, or­szágunk egyik hatalmas ipari és kulturális központja. A több mint másfél millió la­kosra 17 felsőfokú taniwtéz- mérr . több mint kétszáz kö­zépiskola jut. A városban 200 000 iskolás tanul. A kul­turális élethez tartozik még, hogy hat színháza, ugyanén y- nyi filmstúdiója és több mú­zeuma van.., Ismerő» a Béke sugárúton A délután szabad. Szinte mindenki arra megy, amerre iát. Idegenvezetőnk arról is gondoskodik, hogy a szabad- program gazdag legyen. Né- hányan a Béke sugárút felé vesszük az irányt. Nézzük a kirakatokat, összehasonlításo­kat teszünk, amint az már megszokott külföldön. Nézzük az embereket. Roliannak, csakúgy, múlt Budapesten. Ismerős férfi tűnik fel a su­gárút sétányán. — Viktor Fedorovics Po- rutenko őrnagy — mutatkozik be a társaság tagjainak, mi pedig összeölelkezünk úgy orosz módra. Ezer kérdés és ezer válasz. Tudni kell, hogy Poruten- kö őrnagy sokáig tartózko­dott Magyarországon az egyik ideiglenesen itt-tartózkodó szovjet alakulat parancsnoka­ként. S mint ilyennek, száz és száz barátja van Salgótarján­ban, A pártbizottságon, a ta­nácson, a gyárakban, üzemek­ben, mérnökök, munkások. Sok közös ismerős. Salgótar­ján érdekli. — Milyen most a Rákóczi utca? — Laknak-e már a garzon- házba ? — Van-e szép bútor az ú) áruházban? — Hogyan alakult a Pécs- kő-domb ? Mi van a Zagyva három­mal, mert a régi épületek bontásánál még ott voltam. Nem fukarkodik a kérdés­sel, győzzük a válaszokat. Most úgy érzem, hogy nem is Kijevben, a Béke sugárúton, hanem Salgótarjánban va­gyok. És milyen jó érzés: sok- sok száz kilométer után sző­kébb hazánkról, Salgótarján­ról beszélgetni Kijev utcáján. Meghívás — Ez itt a hetes szám, harmíncldiences lakás a enyém. Igyunk erre a találkc zásra... Elfogadtuk a meghívást! Az idő sürget. A vonat to vább robog velünk Moszkv felé. A zakatolás a kijevi be szélgetést veri vissza. Mos úgy tűnik Salgótarján nine is olyan messze... (Folytatjuk) Somogyvárí László r NÓGRÁD — 1974. szeptember 6., péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom