Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)

1974-09-29 / 228. szám

Sok-sok fiatal látogatta a litkci klubkönyvtárat, főleg az ifjúsági klub rendezvényei ntiin jönnek sokan olvasnivalót választani — kulcsár felv. — Úttörők kezdeményezése Gyermek mosoly az öregeknek Kiállítás Salgótarjánban Közép-szlováhiaí művészeh a Szlovák Nemzeti Felkelés ha rm itt ead i k évforduló járó I szlovák képzőművészet is ki- Nemzeti Felkelés ihletésé-’® menthetetlen forrásra lelt az események művészi feldolgo­Levél érkezett szerkesztő- Bégünkhöz, melyben Kádár- kuti Zsolt, a pásztói Dózsa György Általános Iskola őrs­vezetője nagyon szép kezde­ményezésről tájékoztat ben­nünket. Íme a levél: „Csapatunknál újjászerve­ződtek a rajok, s az őrsök. Iskolánk valamennyi úttörője lázas kutatómunkához kez­dett. Keresték, hogy hol van szükség segítségre, hol vállal­hatnánk védnökséget. Nem­csak üzemekkel kötöttünk szocialista szerződést, de kap­csolatot teremtettünk testvér- kisdobos-rajainkikail is. Ra­junk tagai egyhangúlag kér­ték, hogy nyújtsunk segítsé­get az öregek napközi ottho­nának. Azért esett erre a vá­lasztásunk, mert az elmúlt évben Bencze tanító nénivel már jártunk az otthonban. Vidám műsorunkkal szóra­koztattuk az idős embereket, segítettünk a parkosításban. Elhatározásunkat írásban- is rögzítettük. A raj képviselői felkeresték Fekete Lászlóné vezetőit, aki nagy örömmel és köszönettel vette tudomásul elhatározásunkat. Tudjuk, 24. 1946—47 tele aránylag nyu­godt időszak volt a banditák számára. Az ünnepeket majd- mindegyikük otthon töltötte. A régebben a szeparatizmus zászlaja alatt harcoló fiúkat nem zavarta a rendőrség. Giuliano majdnemhogy gazdag volt. Csapatkapitányai is tekintélyes összegeket gyűj­töttek. Megengedte nekik, hogy a saját szakállukra is dolgozzanak. Cucinelda pél­dául megint rabolt és állato­kat lopott: a Roano-birtokon elfoglalt egy tanyát és ott ütötte föl székhelyét. Barát­női ének Palermóbam bérelt lakást és gyakran látogatta. Badalamemti tévedhetetlen tűzszerész lett, az ő feladata volt a bandában a robbanó­szerkezetek készítése. Ember­rablásokban is részt vett és hogy szerződésünk csak ak­kor lesz eredményes, ha tet­teinkkel . bizonyítjuk vállalá­sunkat! Pajtása üdvözlettel: Kádárkuti Zsolt őrsvezető” A szerződés szövege: „Vállaljuk, hogy rendszere­sen- felkeressük az otthon- la­kóit, elbeszélgetünk velük. Nagyobb, ünnepélyeken (ápri­lis 4., nov. 7., télapó ünne­pén, fenyőünnepen, húsvét- kor, -anyái-: napján stb.) mű­sorral, ' alkalom adtán Raját készítésű ajándékokkal ked­veskedünk a munkában elfá­radt idős embereknek. Vál­laljuk, hogy tavasszal a kert takarításában. is részt ve­szünk. A szerződésben fog­laltakat a raj tagjai egyik legfontosabb úttörőköteles­ségüknek tartják, teljesítését pedig becsületbeli ügynek.” Még jóformán el sem kez­dődött az iskolaév, és már most ilyen dicséretre méltó feladattal kezdik a munkát a pajtások. A végrehajtás sikeréhez, s a további jó öt­letekhez jó munkát, eredmé­tekintélyes pénzt szedett ösz- 6ze. Ternanova és Mannino Tra­pani környékén működött, Ferreri pedig Alcamóban. Candela, Passatempo, Palma Abbate csempészkedéssel fog­lalkozott, halászhajónak álcá­zott motorcsónakokkal szállí­tották az árut. Giuliano természetesen ki­csit mindegyikük munkáját irányította és mindegyik mű­veletből járt néki részesedés. 1947 elején kísérelte meg legnagyobb üzletét. Minden részletet alaposan tanulmá­nyozott, gondosan választotta me-g emberét, az akció takti­káját. Az áldozat egy nagy bank elnöke volt, félénk, zárkózott ember, akit egyéb­ként itt „kormányfőtanácsos­nak” fogunk nevezni. A takti­kát a hallgatásra alapozta. Mindennek a magasabb kö­rökben kell lezajlama, újsá­Mai tcvéajánlatunk 16.40: Kockáról kockára. Magyar rajzf-ilmtörténeti sorozat első része. A magyar na-jz- és bábfilmek a világ számos országában — feszti­válokon és a közönség előtt — szereztek már elismerést. Rangos díjak, kitüntetések sora jelzi a síikért. A hazai közönség mégis alig ismeri e jól sikerült kisfilmeket. Mozikban, a nagyfi Írnek ki- sérőműsoraikémt, olykor egy- egy gyerekelőiadásomi jutha­tunk csak hozzá . A televízió most — nyolc alkalommal közvetítve — az elmúlt tizenöt év legsikerül­tebb rajz- és bábfilmjeit is­merteti meg és szórakoztatja színvonalasan a nagyközön­séget. Elsőként Macskássy Gyula két kisfümjét A kis­kakas gyémánt félkrajcárját és az Erdei sportversenyt láthatjuk. gok, ügyvédek, maffiások nél­kül. Tudni kell, hogy a kisze­melt bank az állam tulajdona volt Röviden: Giuliano az Olasz Köztársaságot akarta megzsarolni, rávenni, hogy rettenetes összeget fizessen ki, amellyel aztán „egziszten­ciát teremthet magának” — távol Szicíliától, távol Olasz­országtól. géppisztollyal, pisztollyal és bombákkal felfegyverzett két embere csöngetett be a kor­mányfőtanácsos villájába. Amikor kinyílt az ajtó, eiőre- szegzett fegyverrel rontottak a szobákba. A kormánvfőta- nácsos éppen lefekvéshez ké­szülődött. Felesége mér ágy­ban volt, a lányok épp’ a hím­zésüket rakták el. Amikor a ház ura rájött, hogy miről van szó. dolgozó- szobájába vezette a két ban­ditát, pénzt, ékszert meg egy font sterlimges ládikót. vett ki a páncélszekrényből és felszó­lította a banditákat, hogy vi­gyenek el mindent, amit akar­nak. — Köszönjük, kegyelmes uram, de mi nem akarunk semmit, nem vagyunk felha­talmazva semmire. Csak a vendégszeretetét akarjuk igénybe venni — mondta az egyik. Más magyarázatot nem ad­tak. Kértek egy tábori ágyat meg egy kis vizet: Giuliano két embere némán és ijesztő Nagyszabású képzőművé­szeti kiállítást nyitnak októ­ber 6-án Salgótarjánban, a Megyei József Attila Művelő­dési Központ üvegcsarnoká­ban. A Szlovák Képzőművé­szek Szövetsége Antonin Zá- patocky-díjas Banská Bystri- ca-i Kerületi Szervezete, a Banská Bystrica-i Területi Képtár és a Megyei József Attila Művelődési Központ kö­zös rendezésében ekkor nyí­lik meg a közép-szlovákiai művészek, a Szlovák Nemzeti Felkelés harmincadik évfor­dulójáról című képzőművé­szeti tárlat. A kiállításon fest­mények, szobrok, grafikák, il­letve a politikai agitáció és propaganda körébe tartozó al­kotások szerepelnek majd. Az érdeklődő közönségnek hat­vanöt művész alkotásai meg­ismerésére nyílik lehetősége. X| Amint azt Palo Biednik művészettörténész, a Szlovák Alkotóművészek Egyesületé­nek elnöke is hangoztatja a tárlat katalógusában készült tanulmányában, a Szlovák Nemzeti Felkelés a Szlovák nemzet újkori történelmének legfényesebb szakasza. A nép 1944-ben, a Szovjetunió erő­teljes támogatásával antifa­siszta felkelésben lépett fel a megszállók ellen. . E történelmi esemény — érthetően — rendkívül erő­teljes hatással bírt három évtizeden át a szlovák nem­zeti alkotóművészet vala­mennyi területén. Ezen idő alatt rangos és népszerű iro­dalmi alkotások, drámai és zenei művek születtek. S a Kosa Ferenc első film­je a Tízezer nap a can- nes"i fesztiválon elnyerte a rendezés díját, a Dózsa" film közönségsikert ho­zott, a Nincs idő-t vitat­ta a kritika, s most leg­frissebb alkotása, a Hósza­kadás adott alkalmat az interjúra. — A filmekről és a közön­ségről szeretnék beszélgetni. — Szívesen, de előrebocsá­tom, hogy én csakis a cse­hideg-fegyelmezetten enge­delmeskedett a főnök paran­csainak. Megkérték a kor­mányfőtanácsost: hadd kutas­sák át az egész házat: minden szobát gondosan átvizsgáltak. Aztán egyikük lefeküdt a tá­bori ágyra, amelyet a bankel­nök cselédsége készített ki az előszobába, a másik bandita pedig célzásra emelt géppisz­tolyával elhelyezkedett a fo­lyosón, ahol minden ajtót szemmel tarthatott. Azon az éjszakán senki se tudott aludni, csali a két ban­dita, akik háramóránként vál­tották egymást. Reggel a kor­mányfőtanácsos megkérdezte: most mit akarnak? — Mi semmit sem tudunk — hangzott a válasz. — A mi szolgálatunk holnap éjfélkor lejár. — És aztán? Semmi válasz. Az elkesere­dett és rémült bapkár hiába kért. követelt kétségbeesetten magyarázatot. Ök nem tudnak semmit. Csak azt, hogy hol­nap éjfélkor vérfürdő lesz itt — hacsak ellen,parancs nem érkezik. így mondták. Ha nem jön ellenparancs, akkor az egész családot kiirtják. Egyébként, mondták, a kor­mán, yíőtanácsos elmehet hi­vatalába, az élet éppúgy megy tovább, mint máskor, mi.nt más nappalokon és éjszaká­kon. (Folytatjuk). zásában. A felkelés a nemzeti demokratikus forradalom kezdete volt, történelmi for­dulót jelent. A művészetek számára erőteljes mondan­dók hordozója, a népek test­vériségének, az internaciona­lizmusnak is messze fénylő példája. I X I Palo Biednik közli: „A ki­állítás egyike azoknak a fő rendezvényeknek, melyeket a Közép-szlovákiai Képzőmű­vészeti Szövetség, a Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Cseh­szlovák Köztársaság szocia­listái kormánya, a szakszer­vezetek központi bizottsága ifjúsági egyesülete, továbbá a Szlovák Szocialista Köztár­saság kultuszminisztériuma, a Szlovák Művészeti Szakszer­vezet és egyéb társadalmi- kulturális szervezetek felhí­vása alapján rendeztünk”. A kiállító művészek egyéb­ként a Banská Bystrica-i Ke­rületi Szervezet keretében folytatják alkotó tevékenysé­güket. A kiállítás jellegéből következik, hogy Közép-Szlo- vákia képzőművészeti törek­véseinek teljes megismerésé­re nem nyújt módot. Első­rendű céljai között e törek­vés nem is szerepel. Hiszen a képzőművészeti törekvések a szomszédos országrészben is változatos képet mutat­nak. Ezúttal a törekvések gaz­dagságából azokat a műveket ismerhetjük meg Salgótar­jánban, amelyek a Szlovák lekvő filmekben vagyok ille­tékes. — Ezt hogyan kell érteni? — Kissé leegyszerűsítve a kérdést arról van szó, hogy számomra a művészet tulaj­donképpen elkötelezett gon­dolkodást jelent. Töprengést a mi világunkról. Természete­sen az elgondolkodtató, vagy az úgynevezett súlyos fil­mek sem nélkülözhetik a kö­zönséget. Éppen ezért olyan filmeket szeretnék csinálni, amit megértenek az egyszerű emberek is. Nem keresem a bonyolult, avantgarde for­mákat, a rejtjeles dialógu­sokat, közérthető gondolato­kat fogalmazok meg, de anél­kül, hogy a filmek tartalmát felhígítanám. Én nem hiszek a magas művészet fogalmá­ban, számomra minden mű­vészet eleve demokratikus. — A mozikban nagyon sok a nyugati kommerszfilm. És sikerük van. — Ezek a filmek, sajnos, leszoktatják az embereket a gondolkodásról, ószintén szól­va én félek tőlük. A szóra­kozást, persze, én is szeretem, de azt már veszélyesnek tar­tom, ha egy film úgy csinál, mintha komoly dolgokról be­szélne, miközben sekélyes. Érdemes itt megjegyezni azt is, hogy míg a silány művé­szet kirekeszti a művelt kö­zönséget, addig az igazi mű­vészet mindenkire hatással van, még a legegyszerűbb em­berekre is. — Ha már itt tartunk, meg­kérdezem: mi a véleménye a közönségről? — Nekem csak jó vélemé­nyem lehet. Eddig bemutatott három filmemet két és fél millióan nézték meg idehaza. Ez jó eredmény. A Dózsa ­filmnek, az ítéletnek, egy­millió, nézője volt. És, ha eh­hez még azt is hozzáteszem, hogy filmjeimet negyven or­szág vásárolta meg, igazán nem panaszkodhatok a kö­zönségre. A statisztikán túl, persze,' az is lényeges, hogy a közönség átvegye az alko­tók gondolatait. Számomra ugyanis nem az önkifejezés születtek, illetve a fasizmus rettenetét, az ellene fellépők áldozatos tetteit örökítik meg. A festményeken, szobrokon, rajzokon, grafikákon, ipar- művészeti alkotásokon túl, a politikai agitáció » tárgyköré­be tartozó művek, plakátok is ott lesznek az üvegcsarnok­ban. Azok a plakátok pél­dául, amelyek az évforduló kapcsán Közép-Szlovákia- szerte az utcákon, tereken is láthatóak voltak. Külön meg­említendő továbbá az is, hogv számos alkotóművész annak idején maga is részese volt a felkelésnek, .közülük tizen­egyen szerepelnek műveikkel ezen a tárlaton. IX A tárlatot Hradec KrálovÓ után Banská Bystrica másik testvérvárosában, Salgótar­jánban mutatják be. A kö­zép-szlovákiai, illetve Nógrád megyei képzőművészeti kap­csolatok hosszabb időire visz- szanyúló láncolatának szer­ves és kiemelkedő része ez a kiállítás is. A testvérkapcso­latoknak hagyománya van, kiterjednek — többi között — a kulturális élet számos terü­letére. A képzőművészeti kap­csolatokról szólva, megemlí­tendő, hogy már eddig is több alkalommal került sor gyűjte­ményes és egyéni tárlatok kölcsönös cseréjére, művé­szek cserelátogatására. Mind­ezen törekvések jól szolgál­ják a két nép közötti barát­ság elmélyítését, a testvéri­ség szellemében. <T) lehetősége a fontos, hanem az, hogy az emberi közösség is megértse saját sorsát. Én so­kat járok ankétokra, így gyak­ran találkozom a nézőkkel. — Hogyan határozná meg filmjeinek visszatérő mondan­dóját? — Tulajdonképpen a cse­lekvés lehetőségeit kutatom. Nem az egyén, hanem a kö­zösség oldaláról vizsgálom ezt a témát, mert vallom, hogy a szabadság lehetősége egybeesik a társadalmi cse­lekvés lehetőségével. — Napjainkban mi a leg­izgalmasabb filmtéma? — A szabadság és a béke­akarat megfogalmazása. Leg­alábbis én ebben hiszek. Hi­szen erről szól legújabb fil­mem, a Hószakadás is. — Ha nem udvariaskodik, megkérdezem: mi a vélemé­nye a kritikáról? — Nem udvariaskod om. Azokat a kritikákat szeretem, amelyek arra ösztönöznek, hogy jobb filmeket csinál­jak. Nem szeretem, ha dicsér­nek — nem azért dolgozom —, de mégkevésbé szeretem, ha a kritikus mellébeszél. A Nincs idővel kapcsolatban, sajnos, ez történt. Én az em­beri helytállásról próbálok gondolkodni és a kritika ezt nem akarta észrevenni, — Még egy kérdést: milyen ma egy filmrendező közérzete? A Hószakadással teli es azo- noságot vallók és érzek. A film elkészült és úgy mutat­tuk be, ahogyan megcsinál­tuk. S ha ehhez még azt is hozzáveszem, hogy az előzetes vetítéseken legnagyobb örö­mömre a nézők ugyanúgy ér­tették a filmet mint én, alt-, kor elmondhatom, hogy jó a közérzetem, és egy rendező en­nél többet nem is kívánhat magának. És én ma már nemcsak sze­retném, hogy béke legyen, hanem teljes erővel akarom is ezt a békét. — Gondolom, ezt fejezi ki a Hószakadás is. — Igen. — Köszönöm a beszélgetést, Márkusz László , 4 NÓGRAD - 1974. szeptember 29., vasárnap nyeseéget kívánunk. FELICE CHILANTI; Három zászlót Salvatore Giulianónak Az emberi cselekvés lehetőségeit kutatom Beszélgetés Kosa Ferenc filmrendezővel

Next

/
Oldalképek
Tartalom