Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)

1974-09-22 / 222. szám

Bihari Klára: A z asz t a 1 <4 FELKtNÄLT ajándék láz- méghozzá a kocsival —mond- zet a házba, csapból folyat- telenü! Bujkó. Hangjában In­ba hozta Bujkóékat. Az asz- ta izgatottan Bujkóné, mint- ják, akár a pestiek. Már nem gerültség rezgeti. Haragudott szony még egyszer elolvasta ha csak ő hallotta volna a szaladgálnak kannákkal az a ievelet, amit a pesti roko- nagy durrogást. — Ismét ki- utcai kútra nők írtak, azután behúzta az lesett a függöny résen. magára, hogy eat kibökte, mert úgy hatott mintha sajná­u "át a szobába. — Ponyvával takarta le. Nézd csak. apa! Ha ki- KJ tudja, mi van alatta... mondta a széles vállú, bar­— Tessék csak... Foglal- latot akarna kicsiholni And- jon helyet, Feri bácsi — risból. dobhatjuk ezt a nagy, rozoga asztalt... És helyébe 6/ ük az újat... — Nana! Az se új, amit a — Nincs nekem ahhoz kö- na_arcú fiatalember, tesz- zönj! — vágta rá Bujkó ked- vetlenüL — Az már nem az én ba Jóm, hogy maguknak ennyi CSAK EGY pillanatra né- Dénz is számit. Ha Aranka zett fel, s észrevette a sá- néni is dolgozott volna, mint padt, szemüveges arcon a az en anyám, most ő is kap több ámulatot. Sötét szemöldökét mint egy, nem igaz? szer. Kinyitható, összecsuk' ható. Több helyünk is lesz, behozhatjuk a verandáról a másik virágállványt — INana! n.z se uj, aniiv « __ Nincs nincs ncrszc how ^ s axcmuvcgcs aicun a « s ogornéd ad. Csak jobb, mint nlncs, — duruzsolta az’ asz- szétöm15, szinte gyermeki na nyugdíjat. Kettő ez. hízefegve - Neted ámulatot' »tét szemöldökét mint egy, nem igaz? — De mennyivel jobb és / annViariolcoH 3 összehúzta, s hangját, mint — Az én feleségemnek min­modernebb! És milyen szép! men1 át hozzáiuk és kéried valami «almi karót emelte dig gyenge volt az egészsé­Hiszen láttad te is, nemegy- megJ Mé^T^ak Lmer ük Bujkó 43 a konyhai «tniva- ge. Jól tudod, az orvos tiltot­----- csaK ismerjük közé. ta el az olyan munkától, p oiyas kora óta. Halljam csak, miféle szí- amit nem végezhet a szabad­BUJKÖ VART ' EGY ki- vességról lenne-szó? ban — felelte Bujkó. Érezte, _ ___„_____,___ csit, azután nyakára csavarta „Nicsak, már tudja, az őre- bogy a vér felszáll a fejébe, A rózsafákat nem hoz- a sálat, fejébe nyomta a sáp- Eek sebtében elmondták ne- s háta az ing'alatt ótnedvese- r ád be az udvarról? — kér- kát Kistermetű volt, hat- ki • • ■” — gondolta Bujkó. óik. — Az is munka, hogy tíezte gúnyosan Bujkó. De vannégy éves létére már ki- „Vajon 6 parancsolta be a gondozza a kertet — tette látszott rajta, hogy ő is örül száradt és gyönge, akár egy szüleit a szobába?” bozzá elszorult torokkal, a lakás szépülésének. Kézé- aggastyán. A gondosan ápolt — Egy asztalt kellene haza- Főzeteket, savanyúságot Pénz­vel megmozgatta a nagy, óvá- kiskert salakos ösvényén ki- hozni. Pestről, a Nefelejts ut- ert soha nem veszünk. Meg lis asztalt, ami a két végén ment az utcára. Izgatottan cábóL Nem ingyen kívánom... a háztartás... Nem ul ö öl- elányomott székekkel együtt nyomta le a Kotászék szép Megfizetném. Gondoltam, hogy betett kézzel. Sokat kell pi- az olajkályhától a régimódi házának kilincsét Végigment aki annyifelé jársz a ko- kenni neki, ez igaz. De azért ebédlőszékrényig nyújtózott, a kerten, ami sokkal nagyobb esival... többet hoz be így, mintha s itt is — ott is csak egy kés- és szebb volt az övékénél. “.Arra járok, amerre a teszem azt. ezeröt-ezerhat­keny utat hagyott szabadon. Ritkán járt itt, az öregekkel szállítóvállalattól küldenek... százért..» A fényes lap "imbolyogni kéz- legtöbbször a ház előtt, az — vágott közbe a fiatalem- “ “z nem az én gondom, riett a recsegő, hengeres Iá- utcán beszélgettek. Azok visz- bér, és rávillantotta az idős cs?k ,u®,_ megemlítettem — bakon. szahúzódók lettek az utóbbi emberre barna szemét. vágott közbe a fiatalember. — Ez már csak tüzelésre evekben, ők meg nem akar- — A Nefelejts utca felé Pe érezni lehetett a hangján, való — mondta Bujkó. — Ha tak tolakodni Érezhetően nem Jársz? — kérdezte Búj- bogy az érvelj nem geizte ráülnék, összerogyna alat- ezzel a tartózkodással védték kó. Tréfás színt akart adni a • mej»- Ettől Bujkó halántékán tam. Pedig nem vagyok több az otthonuk bejáratát Emö- hangjának, de ez nem sike- erősebben kezdtek verni az ötvenöt kilónál. gött az a gyanú bújt meg, rült- A kemény figyelmeztetés er?*5: .... . ___ — Most már összerogyhat bogy mindenki azt lesi, mi- elgyávította. Mindenkinek más a sorsa, annál könnyebben hasogatod lök van, mit gyűjtöttek ősz- — Ha muszáj, akkor járha- teszem azt a te feL Elfőzök vele a konyhán sze. Bujkó ámélkodva pil- tok “ szólalt meg a fiatalem- apad erősebb volt nalam tob- vagy négy-öt napig. lantotta meg a modem, er- bér. — De üljön már le, Feri bet bírt. több pénzt hozott — Egy hétig is, meglásd, nyős hintaágyat és mellette a bácsi, minek áll, hát hiába baaa, magasabb nyugdijat Lesz egy kis szag a politúr- színes, összecsukható széke- kínálom? — tette hozzá bősz- cap', , tol, de hát azt el lehet visel- kei szúsan. „ * p” ?"at^n ni. A konyhaajtó kinyílt, és a Az első, burkoltan reményt ° a éfiaSÍ Bujkó arca felderűlt arra a két öreg kilépett a verandá- nyújtó mondat felderítette K^s^é kdéri^n raita.& ^ gondolatra, hogy megtakarí- Csodálkozva nézték a so- Bujkót, de a második felkar- ^tkoliák mfiük van va- tanak egy heti tüzelőt. De vány sapkás kis embert, aki colta a büszkeségét Érezte, lahoev be ne lá^ak -’ gon- nindjárt árnyék borult rá. ^merült a hintaágy szemlé- azért nyomták le a székre, írvu^Ruikó _ i^het szén Bal kezébe fogta az állát, s lesében. Sem az arcuk, sem hogy ne vizsgálódjon tovább, rcPndhenJ a’ belső bútorzatot maga elé meredt * hangjuk nem volt barátsá- hagyja a beépített szekrénye- .. kicserélték Ki tudia mi — Igen ám, de az új asz- go^ mintha a váratlan szom- két, a szikrázó csempét De minden került ki a ponyva talt haza is.kell hozatni. Har- szédi látogatás, s a leplezet- elnyelte a sértődöttségét, hogy -ixi hordtak el mine kilométer... A teherta- len bámulat valami alatto- tovább nyomulhasson előre, a észrevétlen hazulról Ki sok pénzbe kerüL Az asszony valahonnan na­gyon magasról zuhant le. — Látod, apa, erre gondoltam örömömben. Mit kérhetnek azért a taxiért? laidom.wlffc1®“ VOlfta 3 tU' 00 felé- A FIATALASSZONY kö __ Már ^ — Az bizony Jó lenne, ha szönt, de nem ült le. Állva O ven későn egnézzük< ki *rra járnál — mondta óvato- maradt, mint az őr őrhelyén, nCm i ' ‘ ®an “> mert nagy szükség szemében leplezetlen, gyanak En volnék... Tőlem nem lenne arra az asztalra. A vó kíváncsisággal. Jelenléte kell ^megijedni —- felelte Búj- miénk már ósdi, elfoglalja az urát visszatérítette a kiin­dulási ponthoz: — Szóval, kétszázban meg­engedi, elhozom az asztalt. Andris emelt hangon be­szélt, hogy a felesége, akit ott érzett a háta mögött, — Mit? Akármennyit, mind- kó. A tréfa erőltetetten hang- szinte az egész szobát és rok­egy. Ügy számolják_ ld a vi- zott, mert attól, ahogyan Ko- kant, ha rákömyökölünk, fé teldíiat, hogy az üresjáratot tászék a magas verandáról le- ló, hogy összeroskad. Nagy egyezhetünk. Annyiért hol fizunk Tőlünk a nézték rá, elveszítette a biz- szívességet tennél nekünk, nap-holnapután. ahogy időm vállalatig. Ez pedig már... az tonságát fiam, ha...' én nyugdíjamból nem telik —Az a hinta a fiataloké- — Sokat kockáztatnék én ki “ vették maguknak kéz *wal — szólt közbe a fiatal­— Akkor hát, mi lesz, apa? ala“ — mondta az öregasz- ember. Nem nézett fel, egy Jaj, istenem, az a gyönyörű, szonF kedvetlenül, beideg- csomót feszegetett a kőtélen, tisztán megértse, miről folyik modern asztal! Már annyira zett védekezéssel, hogy a va- — Ha égy rendőrnek véletle- a szó. beleéltem magamat... Te! {p™1 látható, le nem tagad- nül eszébe jut, hogy igazoltas- — Legfeljebb százast... any- Talán a Kotász gyerek meg- "ato tárgyainak értékét ki- son, és az asztalt nem találja nyit tudok adni, mert több tenné, hogy hazahozza. Any- sebbíts®. a fuvarlevélben, hát megnéz- már a megélhetés rovására nyit jön-megy a gépkocsijá- “ Jpl jártak vele. Merthogy hetem magamat, val... A sok feketefuvar közt eg,.z^ újnak látszik — vála- — Megfizetem — szólt köz- „ könnyen elmenne ez is. Meg p°n. Bujkó. Kedélyes akart be Bujkó gyorsan, mintha a kább kiszolgáltatta magát, azután harminc esztendeje '?nn*> de a hízelgésnek szánt kockázat említése csak ezt a Nagyon szerette volna, hogy vagyunk szomszédok a csa- “'csérét valahogyan rosszul szót húzhatta volna ki belő- meg legyen az Aranka öró- ' Iáddal. Ismerjük karon ülő s«t Látta az öregek ar- le —, mondtam már, hogy me. ideje óta... Hiszen annyikü- £a"- Mindkettőjüké elsöté- megfizetem. — „Hát a többi, — Hát arról én már nem lönfuvart vállal! mintha fejükre olvasták ami nincs benne a szállítóle- tehetek. — A fiatalember — Erről nem beszélhetünk, volna a hazugságot vélben? Amiatt nem ag- megvonta a vállát. — Nekem Mindenki tudja az utcában, — Andrissal szeretnék be- gódsz?” — gondolta. — Aví- meg az én megélhetésem a de felemlíteni... Kiátkozna ni', Csak azért, hogy egy lágert sem kívánnám el in- fontos. Mindenkinek a ma- bennünket a világból! kis szívassegre... — magya- gyen — mondta azután han- gáé, nem igaz? — Nem mondom, hogy em- rázkodott Bujkó bátortalanul, gosan, — Mit kóstálná az a Bujkónak felelt, s egyúttal lítsd, isten őrizz! A szom- Tessék csak, tessék. Itt kis kockázat? — fűzte hozzá a feleségéhez is szólt, aki száddal legyen jóba az em- van éppen a konyhában... — a régi ismerős, a szomszéd bi- * továbbra is hallgatott, de bér. Csak kérjed meg szé- felelt Kotász. Kezével invitá- zalmas cinkosságával, hogy csendje és az ő szavai vala- pen, apa... Te tudsz a nyel- ló mozdulatot tett, de az arca ezzel az emlékeztető hanggal mi nagy és mély egyetértés­vén ... Talán... Talán még nem engedett feL Előrement, is hasson az ár megállapítá- ben olvadtak össze. Ingyen is hazahozza. nyomában az asszonnyal. De sóra. __ Éppen ezen a szállításon — Nem szívesen kérem én njire Bujkó meg-megállvafel- Kis szünet következett A akarsz meggazdagodni? — ki ezt az Andrist... — morog- lépdelt az öt lépcsőn, és be- fiatalember nem hagyta abba állott fel Bujkó, mintha u ta Bujkó. — Nagyon elszo- Hatott a konyhába, már egyik a munkát és a fejét sem emel- szó és hallgatás' egyformán sii-nliíwlr TT1 C PTri tfnl J rt+4 A PT/nVvÓ T-V r, «Tn f n föl i -I Tt_1 / líl megszúrta volna. Halántéka kott az már mitőlünk... Hó- sem v°li ott. A szobába ve- te fel. napszámra színit se látom. zető ajtót éppen akkor csuk- — Kétszáz forint — mondta újra lüktetni, zúgni kezdett — Dolgozik az, mint a meg- ta be belülről egy erős foga- azután közömbösen, de nyo- — Hiszen te úgyis... szállott... A legtöbbször ké- Rú kéz. matékkal. — Mi az, hogy én úgyis? ső este jön haza. Isten tudja, A fiatal Kotász az asztal- — Kétszáz forint? — Búj- Andris felkapta a fejét. El­EGYEDÜL — Réti Zoltán rajza Mark Rozovszkij: VERONIKA Könyökig dugtam a nadrá­gom zsebébe mind a két ke­zem, és hosszas pénzkereső körútra indítottam kajla vég­tagjaimat. Kytkopekesre lett volna szükségem, hogy fel­hívassam Veronikát (nincse­nek szebb szemek és fülek a földön!.) Ez a vacak apró­pénz! Pedig tudom, hogy itt van valahol, de mindig jól ál- ázza magát. Fő a nyugalom és a módszeres keresés! Ahá. , Mindjárt... Ez sem az... Azután felhívom Veronikát (jobb lábak nem hordtak még teremtett lelket a föl­dön!) s elmegyünk a moziba. Szenzációs külföldi szuper- filmet adnak! Nagyszerű es­ténk lesz. Talán az sem mel­lékes, hogy olcsón! Maximum nyolcvan kopek, plusz két fagylalt, meg a taxi haza. Persze taxi is kell, nehogy azt higyje, hogy csóró va­gyok. De hol van az az istenverte kétkopekes? Hová a fenébe tűnhetett?... Ma tehát mozi, holnap pedig viszek neki egy pompás csokrot. Egészen biztos oda lesz meg vissza... Elsősorban tőlem, aztán a csokortól. Főleg tólem! Ap­ropos. Mennyibe kerülhet egy ilyen bokréta? Talán fél rubel. Ha gentleman akarsz lenni — fizess! Aztán irány egy restaurant. Hűha, ez megint egy tizes...? Addig is egy kétkopekes kell nekem. ... Most jönnek a belső zse­bek. Szegény Veronika, már biztosan tűkön ül. Akár hol­nap meg is kérhetem a kezét, mert fölösleges halogatni a dolgot; észre sem veszed és már egy trónörököst kénysze­rít rád. A tisztítóból kiveszem a fe­kete öltönyömet, és holnap megesküszünk. A mamikája nászajándék címén ad nekünk egy háromszobás lakást, -a papikája kocsin gurul be hoz­zánk, s rögtön ott is hagyja (nincs a földön jobb ház, mint amit garázzsal együtt adnak!). ... A fene egye meg ezt a kétkopekest! Máskor annyi van belőle, mint égen a csil­lag. Sajnos, nem lesz ez ilyen egyszerű, nincs nekem ekkora szerencsém. Már látom a sö­tét, viharfelhős jövőmet. Es­küvő. .. Szomorúság!... Meg­csókolom Veronikát (a földön nincs szebb száj, mint az övé!), azután lehet, hogy ép­pen eközben derül ki, se ko­csi, se ház, dög unalom... ... No még egyszer ve­gyünk mindent sorra... Nad­rágzseb. Kiszúrják a szemün­ket egy állólámpával. Szép kis család, fény is kell a ház­ba... De milyen házba? Ta­lán azt is mi vegyük? Szétné­zünk még. ... Ez azért mégis sok. Egy nyavalyás kétkope­kes miatt nem tudom felhívni Veronikát. Micsoda kilátások! Kocsi, ház, saját erőből... meg ez a kétkopekes! A nászutat még nem is számoltam, aztán bunda Veronikának. Jönnek a gyerekek! Ajaj!... Egy pót­mama, játékok, macik, kará­csonyfa, rakéta... Nem, nem! Az egyszerű dolgozó ember, a kétkezi munkás leikébe nem lehet beletaposni sáros ba­kanccsal! Honnan tudok én ezreket előteremteni? Na végre! Megvan a kétko­pekes! Az egész kabátbélést tönkre kellett érte tennem, most aztán vihetem a szabó­hoz. Hallod Veronika?! Mi az, hogy Veronika? Egyelőre Tanya! Tányecska papája itt dolgozik nem messze a ruhaszalonban. 0, Tányecska! Egy szenzációs szuperfilmet adnak. Már biztosan várod, hogy felhívja­lak. .. Holnap virágot is kapsz tőlem, gyönyörű bokrétát... Jobb lábak nem hordtak még teremtett lelket a földön! Fordította: Saiga Attila mire gyűjti azt a sok pénzt "ól ült, s egy hosszú — mondta az asszony. — De csomóit bogozta ki. hát ez az ő dolga. Nekem az — Jó estét, Andris! a fontos, hogy az asztalt... Bujkó maga sem — Jól van, ha hazajön, át- miért, nem mondott mégis fenyegetőn meredt a szikkadt, szürkeborostás arc­ra. Bujkó érezte, tudta, hogy kötél kónak elállt a lélegzete. — ső ízben hagyta abba a mun De, hiszen öt-hatszáz form- kát. Szeme kifejezéstelenül, tért már új asztalt is vehe- tudta tek, ha nem is ilyen jót, mint szer- amilyet... megyek hozzá. De azt ne is vuszt, mint máskor, ha nagy- — Hát akkor vegyen újat! reméld, hogy ingyen... Nem ritkán találkoztak. S mindjárt — vágta rá a fiatalember. — most mindhárman a fekete- o!van fiú az. utána visszafoghatatlanultört De azt is haza kell hozni. — fuvarokra gondolnak. Ha ki­Bujkóné a nyitott ablakhoz ki belőle a csodálkozás: Ránézett a kistermetű, össze- mondja ezt a két szót. abból ült, a fehér csipkefüggöny — Azt a... Ez aztán igen! száradt emberre. Tekintete rettenetes, mi lesz. örökös mögé. Izgatottan lesett ki az Egy ízben, amikor műhely- hideg volt és kemény, mint- pletyka, ádáz harag, izgalom, üres utcára. Ahányszor nyílt beli barátját új lakásában, a ha most látná először. S most. ebben a pillanatban egy ajtó, vagy megzörrent a lőrinci lakótelepen meglátó- — Én úgy ötven-hatvan fo- talán ordítozás, tettlegesség, száraz göröngy a biciklik ke- gáttá, akkor látott Ilyen kony- rintot gondoltam, hogy meg- utcát felverő botrány... Min­reke alatt, nyújtott nyakkal, hát. Beépített bútorokkal, lak- valljam az igazat... — mo- denképpen ő húzná a rövi­kívéncsian kijjebb hajolt. kos villanytűzhellyel, kétré- tyogta Bujkó bátortalanul. debbet. Hiszen bizonyítani Dobai^k jöttek meg a szes mosogatóvályúval. Hogy vasútról... Megy haza a Csu- került ide ez a berendezés, rogi lány... Indul már a Ke- meg a rózsaszín csempe a fa- véék menye szomszédolni... lakra’Ennyire észrevétlenül? ben bosszúság — súgta visszafordulva az Igaz. Andris olykor a teher- nyás villant. — ötven-hatvan forint! — semmit nem tud, s még ö A fiatalember felrántotta lenne a rágalmazó, vaskos állát. Hideg tekinteté- — Már úgy értem, te úgy- és szemrehá- is sokat fúrikázol, és így Mit lehet nem esne nehezedre.. — mo­urának, aki megszokásból téli autóján jött haza, és nem egy- manapság ennyiért kapni? tyogta a teljes vereség érze- helvén ’ ült, a kályhazugban, szer beállt vele az udvarra, a Semmit! Mondja csak meg, tében tehetetlenül._ Fél hétkor n^cy dübörgéssel kert előterébe... Mindebből a mit lehet! — Kétszáz forint az ára, tej,?.vpUtó állt meg & harma- nagy átalakulásból kívülről — Nekünk kettőnknek két Bujkó bácsi, olcsóbban nem dik h-Sz előtt. csupán annyi látszott, hogy napi koszt! Nekünk nagy megy egy fillérrel sem. Ne­— Hazajött a Kotász fiú, Kotászék bevezettették a vi-. pénz az is! — mondta önkén- kém sem engednek el sem­mit a szabott árból a Közért­ben — mondta a fiatalember keményen. — Ha ennyit meg­ér maguknak, akkor nagyon szívesen. Nem vállalhatom kétszáznál alább. — Hogy a fene enné meg ezt a büdös világot — morog­ta Bujkó míg hazafelé igye­kezett a sötétedő utcán. A jó asztal elvesztésén túl még az a szégyen is égette, amire most eszmélt rá. Andris nem hívta be a szobába. A kony­hában ültette le, nehogy el­hordja a hírét, mit látott oda­benn. Pedig ő nem tartozik a naponta vendégeskedő szomszédok közé, akiknek jó a konyha is. Évek óta nem ment át hozzájuk, mindig csak a ház előtt... Dehát. aki gazdagszik, az mind ilyen titkolózó. Mégis, leginkább a kétszáz forint izgatta fel. Megmutatta a fiatalember senkinek-semminek nem en­gedő kemény akaratát, amivel megállíthatatlanul tör egv számára tisztán látható cél felé. Lehet, sokat kockáztat, amikor használja az autót. Ki tudja, miféle összeszöveí- kezés teszi ezt lehetségessé! De talán joga van hozzá, kl- bérli. megfizet érte. Azt csak ö tudja. De akár így var., akár úgy, egyetlen forinto'., egyetlen fillért nem enged el, inkább elszakítja azt a lát­hatatlan szálat, ami őket több. mint harminc esztende­je összeköti. És nemcsak ő, hanem a szülei is... S MINTHA EZZEL valami megnevezhetetlen, de értékes dolgot tettek volna tönkre, valamit, aminek az elpusztí­tásával megalázták, s szinte meglopták őt meg a feleségét — Bujkó a kifosztottság és tehetetlenség keserű szájízé­vel nyitott-be a háza ajtaján.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom