Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)

1974-09-22 / 222. szám

Gyémántlakodalom Üszinte pőr3»esz@ci@3« tanulságai ,iliiihiii'i!''W:ra1.;/* '■ J'f ‘■''iii'liltiP1, 'l;PI -t1' IsippMpwi1 v.. i1 ■' :iii, 1111,' " ■' ■i# : ; ' ■ ■■■ ' -:l1' Ritka drágakő a gyémánt. Ritkaság a gyémántlakoda ­lom. Két világháború vihará­ban olcsón: síiták az ember­életet. Ám Lagyvapálfalvám, egy csendes szeptemberi es­tén most gyémántlakodalmat ültek. A 80 éves Kovács Jó­zsef, és felesége, Margit néni. Az ünnepi asztalt 11-en ülték körbe. A csalá dias kis ünnep­séget Éva éí. Manci, a két gyermek kezdeményezte. Margit némi a tulipános lá­da mellett ül a nyárikonyhá­ban. Uborkával foglalatosko­dik. Így emlé kezik: — ötvenéves házassági évfordulónk alkalmából, tiz évvel ezelőtt tartottuk az aranylakodalmat Nagy ün­nepség volt, 43-an vettünk részt. Még :igány is muzs- kált. A gyámántlakodalmat nem akartuk nagydobra ver­ni, de két lányom nem enge­dett a húszon légyből. Hát így történt Hatvan é,rvel ezelőtt fo­gadtak örök hűséget egymás­nak.-Akkor 1914 szeptembe­rét írták. Néhány hónappal korábban tört ki az első vi­lágháború. A lakodalom csaknem elmaradt — Kévésén múlott, ' hogy megtartottuk — neveti el ma­gát Józsi bácsi — mert men­ni kellett katonának. De hát a tinót már megvették. A 120 vendéget is meghívták. A ci­gányokat megfogadták. Úszni kellett az árral. Nem bántam meg. Zagyvapálfalván, a köz­ségházán volt az esküvőnk. Az esküvői vacsorának megadták a módját Margit néni ma is emlékezik, hogy mit evett a vendégsereg: — Húslevest, rántotthúst makarónit pörkölttel. És so­kat ittak. Fokossal verték a gerendát csak úgy virtusból. Háború, bánya, munkanél­küliség, sztrájk, újabb hábo­rú, hat gyermekből három meghalt múltak az évtizedek. — Dolgozni 12 éves korom­ban kezdtem — mondja Jó­zsi bóosi — és 60 éves ko­rom után mentem nyugdíjba. A bányában 40 évet dolgoz­tam. Szerencsére van egészsé­gem, nem iszom, és nem do­hányzóm. Egész életében a ház körül foglalatoskodott Margit néni. Gyermekek, főzés, mosás, ta­karítás, 600 négyszögöl kert bőven akadt tennivalója. Többet dolgoztam, mint aki gyárba járt — vélekedik. Ne­héz kételkedni' ebben. — Szerencsére az étkezés­ben soha nem voltam váloga­tós — mondja a házigazda. — Gyakran megkérdezte az asszony, hogy mit főzzön. Tedd a kisíazekat a nagyba, ha megfőzöd, még azt is megt­eszem — válaszoltam neki. Szóval megértettük egymást. Ideális házasság a Ková­cséké. Vajon veszekedtek-e? ' Józsi bátyám tiltakozik. — Hatvan év alatt egyszer­iem! Néha Ideges az ember, de gyorsan túltettem magam rajta. A nyomorban minek veszekedtünk volna, manap­ság nyugodtan, jól élünk, fö­lösleges lenne veszekedni. Nincs ebben semmi titok, csiak megértés. — Boldogok vagyunk —ve­szi át a szót Margit néni — mert nem szorulunk senkire. Inkább mi segítjük a gyerme­keinket. Az egyik lányom férje Mohácsi Lajos, a híres játékvezető. Ugye hallott már róla? Én még nem láttam ve­zetni, csak a televízióban. Büszkék vagyunk rá. Az életben, persze akadtak nagyon kellemetlen percek is. Erre így emlékezik a házi­gazda: ^— A betegséget soha nem kívántam. Az első háborúban átlőtték a jobb karomat, a Kárpátokban. Akkor is bána­tos voltam, amikor 1929-ben sztrájkolás miatt a bányá­tól leszámoltak. Három hó­napig nem dolgoztam. Pedig akkor építkeztem. A házat tető alá tettem, de csak 1936- ban tudtunk beköltözni. Ke­serves évek voltaik. És mikor voltak a tegbol- dogabbak? Tanácstalanul egymásra néztek. Ezen még soha nem gondolkodtak. A családfő veszi fel hamarabb a beszélgetés fonalát. — Azt én nem tudom. Csak annyit mondok, hogy rossz helyzetben i* mindig megtar­tottam a jókedélyemet. Min den bajon átsegített. Örülök annak, hogy erőben, egész­ségben 80 évet megéltem, és van hat unokám, öt déduno­kám. Annak is, hogy a válás ismeretlen a családunkban. Ritka drágakő a gyémánt. Ritkaság a gyémántlakoda­lom is. Kováceéknál, a Nagy­mező utcában gyémántlako- dalmat ültek. Csendben, de boldogan. Rozgonyi István Tanulságosak, Ggyelemfel­keltőek és -irányítóak voltak a megyében lezajlott munka­helyi ifjúsági parlamentek. Őszinte párbeszédek mozaik­jaiból rajzolódott ki a megyei kép: hol tart az ifjúsági tör­vény végrehajtása, négy esz­tendő alatt az út mekkora távját sikerült bejárni? Persze, minden vélemény- csere annyit ér csak, ameny- nyire őszinték a benne részt vevő felek. Nem véletlen hát, hogy a parlamentek előkészí­tése folyamán őszinteségre, nyíltságra buzdították a fia­talokat. Mégis előfordult — szerencsére, nem ez volt a jellemző —, hogy a „ne szólj szám, nem fáj fejem” arany- bölcsességhez tartották ma­gukat a fiatalok. Ilyen eset­ben két parlamentet tartot­tak: egy hivatalosait, amit szótlanul végigültek, és egy „folyosóit”, ahol kipakoltak a kritikai észrevételekkel. Olykor nem is a tetézett óvatosság, hanem inkább a drukk tartotta vissza szólástól a fiatalt. Magától értetődik, nem olyan egyszerű ötven, esetleg száznál is több ember előtt felállni, beszélni. A nyilvános szereplésit az alap­szervezetekben kell elkezdeni, begyakorolni. Témájukat tekintve rendkí­vül széles skálát ölelnek fel a hozzászólások. Az elhangzott észrevételek, javaslatok ösz- öszegzése értékes útmutató munikah^Jyi vezetőknek, párt- szervezeteknek, ifjúságpoliti­kusoknak — az egész társada­lomnak. A megyében lezajlott mun­kahelyi ifjúsági parlamentek egyik tapasztalata, hogy még mindig nem emelkedett kellő rangra a munka becsülete. A társadalomtól kapott példák, jelenségek nem tévesztenek célt a fiatalok körében: s e példák olykor azt jelzik, hogy a kétkezi munka tisztessége nem igazi tisztesség még. Több parlamenten elhang­zott, hogy nem kap még kellő erkölcsi és anyagi elismerést az általános műveltség és a szakmai képzettség gyarapítá­sa, A fiatal, akit tanulásra ösztönöznek, esetenként ezzel érvel: miért tanulnék, amikor a főnökömnek sincs többje, mint hat elemi?! Az ilyen megokolás természetesen nem elfogadható, inkább a támad­va védekezés talaján születik, egy doíogra azonban mégis felhívja a fi,gyeimet. A fiatal dolgozótól akkor igazságos a tanulást, művelődést számon • kérni, ha erre feljebbvalódtól is példát lát. Sok összetevőből álló kérdés a tanulás, több oldalról köze­lítették meg a parlamenten felszólalók is. A gazdasági ve­zetőknek címezték a kritikát, amikor a csak közeire látó szemléletet pécézték ki. Ez a szemlélet az egyik legfőbb gátja a továbbtanulásnak, a több szakma megszerzésének. Sok fiatalnak szegték már kedvét az ilyen megnyilvánu­lások: nem érettségizettekre, hanem dolgozókra van szük­ségünk. Pedig hosszabb távon éppen, hogy a tanult, tájéko­zott, szellemiekben is gyorsan váltó dolgozók képesek kielé­gíteni a szüntelenül emelkedő igényeket Számos fiatalt késztetett szólásra a pályaválasztás ja­vításának igénye. A pályavá­lasztási munka eddigi fejlesz­tése ellenére még mindig sok a rosszul irányítptt fiatal. Csalódottak, nem szeretik szakmájukat más pályák felé kacsingatnak, s igen nagy ne­hézségekkel kell megküzde­niük, míg megtalálják a he­lyüket. Elsősorban az iskolák és az üzemek kapcsolatát kell szorosabbra fűzni. Szakítani a régi gyakorlattal, amely sze­rint a pályairányítást egy gyárlátogatással letudják, s ez a gyárlátogatás is sokszor igen hevenyészett keveset érő. Nem egy fiatal, szüléi rá­beszélésének látja kárát If­júkori álmát valösíttatja meg a szülő a gyerekkel, s nem törődik a gyerek képességé­vel, kedvével, a társadalmi igényekkel meg a legkevésbé. A parlamentek gyakori té­mája volt az ifjúsági munka- verseny-mozgalom. Elismerés, bírálat egyként illette. Ezúttal inkább az utóbbiakról. Ki­fogásolták a fiatalok — és joggal —, hogy a gazdasági vezetők jobban örülnek a gyors és közvetlen eredményt hozó munkav erseny f orm ók­nak, mint azoknak, amelyek a fiatalok szakmai, politikai, gyakorlati és elméleti fejlődé­sét hosszabb távon biztosít­ják. Pedig az előbbiek amo­lyan tűzoltómunkák, melyek igaz, kihúzzák a bajiból a vál­.Reggel óta sír a gyerekl' / IS eve napján kitüntették Hetente legalább há­romszor kitolja kerékpárját az útra, és nekivág emelke­dőknek, lejtőknek betonútnak, kátyus útnak. Ezeken a na­pokon 15 kilométernél alább ritkán adja. Sietősen hajtja a kerekeket, mert délután már az egészség!lázban dolgozik. Nyitrai Gyöngyné 26 esz­tendeje védőnő Kistoronyén, övé a 3-as körzet, de tartó­san helyettesít a 2-esben is. így aztán. 56 várandós kisma­mái, 68 csecsemő, 140 1—3 éves és 21) 3—6 éves gyer­mek tartozik hozzá. Kistarenys külső területeit járja. Fusztamárkházát, Bükk völgypusztát, Szupakot, Vizslás-Ű j 1< kpusztát, Köké­nyespusztát — Az még egy szép hely! — nevet, sünikor Kökényes­pusztát mondja. — Térdigérő sár borítja az urhat, ha esik egy kis eső. Ilyenkor az első hegyinél kidobom a biciklit, kézbe veszem a cipőmet és mezítláb megyek tovább. — Nem könnyű pálya ez. Miért választotta mégis? Hosszasan, gondolkodik. Az­tán végül mégis ezt mondja: — Nem tudom. Higgye el, nem tudom, miért. Lehet, hogy véletlen volt De akkor jó véletlen, mert nagyon sze­retem a munkámat. — Sokféle emberrel talál­kozik, sokat magyaráz, kér. Nyugodt természetű? — Általában igen. De ami­kor látom, hogy a szó falra hányt boróó, kiborulok, ve­szekszem. A hangosa bb szónak viszont mindig van foganatja, persze, nagyon ritkán élek vele. — Milyen a körzete? — Nem panaszkodhatom, szerencsés terület. Errefelé az a szokás, hogy a csillagos eget is ráakasztanák a gyerekre.’ A bőkezűség nem is bal. ha megmarad az ésszerűség hatá­rain belül. De sokszor túlha­ladja azt Az viszont nagyon jó, hogy a helyes gyerekne­veléshez az anyagi eszközök adottak. Már csak jótanács kell ahhoz, hogy okosan hasz­nálják fel. Munkája „nemszeretem” ol­daláról kérdezem. Sorra hú­sogaitja ki a rendelő szekré­nyén a fiókokat. — Hát ez az. Ez mind ad­minisztráció. Mondtam már többször is, elmegyek innen. nem csinálom tovább. Mindig az adminisztráció miatt. Egy része persze szükséges, de mind kötelező. Nem bánom én a kilométereket, megyek szívesen hóban, sárban, eső­ben, csak a papírokkal ne kel­lene törődni! De hát ez. saj­nos velejár. Várják őt a kismamák, a kisgyermekes anyák. Olykor egyik-másik beállít a rende­lőbe: — Nem volt a héten Ica néni Csak nincs valami baj? Otthon is felkeresik. Mint szombaton este. Nyolc órakor csöngetett az anyuka: — Reggel óta sír a gyerek, tessék már valamit csinálni! Nem tudtunk előbb szólni, csak most jutottunk. hozzá. — Nagy szakmai gyakorla­ta. tapasztalata van. Miben látja a terhesgondozás lénye­gét? — A baj megelőzésében. lalatot, de a versenymozga­lom lényegéhez, szelleméhez a hosszabb távú eredményt ho­zók állnak közel. A szemlélet­beli problémák leküzdéséhez a KISZ-szervezeteknek is hoz­zá kell járulniuk, elsősorban több, frissebb kezdeményezés­sel. Okkal lehet bírálat tárgya az is, hogy az üzem- és mun­kaszervezést segítő fiatalos mozgalmak, mint a minőség­lánc, a Radar, az Észrevettük — jelzünk, kellő támogatás híján vegetálnak. örvendetes dolog, hogy nö­vekszik a különféle testüle­tekbe választott fiatalok szá­ma. Ez azonban nem sokat ér akkor, ha hiányzik kellő fel­készítésük, következetes be­számoltatásuk. A fiatal ta­nácstagok salgóbányai tábora nagyszerű kezdeményezésnek bizonyult, a közéletben részt vevő fiatalokkal azonban rendszeresen, szervezetten kell foglalkozni. Talán nem is volt olyan parlament az egész megyé­ben, ahol szó ne esett volna a sportról. Nemtetszéssel be­széltek a fiatalok arról, hogy még mindig a sportkörökben és szakosztályokban való gon- dalkodás a jellemző, a tömeg­sport fejlesztésének rovására. Pedig a fiataloknak viszony­lag olcsó, nagy tömegeket megmozgató sportlehetőség­re lenne igényük, szükségük. Gyalogos, kerékpáros túrákra, lakóterületi bajnokságokra, ahol nem a percek és a centik legyőzése a cél, hanem az egészséges mozgás, a jó közér­zet. Hibát követnek el azon­ban azok a fiatalok is, akik ezeknek szervezését egyértel­műen mástól várják. Égy ki­adós túra, vagy kerékpáros kirándulás szervezése nem ha­ladhatja meg egyetlen KISZ- szervezet tehetségét sem. Sz. M. Nem akkor kell táppénzbe venni a várandós kismamát, amikor már problémák mu­tatkoznak. Ha nehéz a mun­kája, rosszak a körülményei, fokozottan kímélni kell. Még akkor is, ha ez a táppénzes állomány rovására megy. Az egyik kismamám például üveggyárban dolgozik, nehéz üvegeket cipel naphosszat. Nem tudnak könnyebb mun­kát adni neki, nagyon is in­dokolt tehát a táppénzbe vé­tele. Most ugyan teljesen egészséges még, de ilyen ne­héz munka mellett nem vá­rat sokáig magára a baj. A terhesek táppénzbe vételéről sok a vita, még szakmai kö­rökben is. Jómagam megelő­zéspárti vagyok, — Huszonöt éves gyakorlat után, mát ad útravalóul a vé­dőnőnek készülő fiataloknak? — Csak az menjen erre a pályára, aki nagyon szereti a gyerekeket, és a munkát is. Nem könnyű pálya' ez. de aki szívvel csinálja, annak gyö­nyörű. •4r Nyitrai Györgyné elismerés­re méltó munkájáért az Egész­ségügy Kiváló Dolgozója ki­tüntetést kapta. Kitüntetését neve napján, Ilona napkor vette át. — szendi — Pálfi György néhány esztendeje szerezte meg szakmunkás- bizonyítványát Mátranovákon, a Ganz-MÁVAG gyáregysé­gében, s, hogy elégedett helyével, azt az is bizonyítja, hogy azóta sem kívánt munkahelyet változtatni. Korszerű gépek­kel dolgozik, a hatalmas masinák engedelmesen tűrik irá­nyítását — kulcsár — NÖGRÁD = 1974. szeptember 22., vasárnap 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom