Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)
1974-09-18 / 218. szám
A gazdasági kooperációk s a szocialista viszonyok Napjainkban a gazdasági Korszerű fűtőberendezések készülnek Nagybátonyban, a FÜTÖBER gyáregységében. A la- kásépítési program sikeres végrehajtását segítik • konvektorok gyártásával, távfűtése« otthonokba kerülnek a radiátorok A vezető szerepről Ahogy a munkások társulások, közös vállalatok figyelemre méltó erősödése tapasztalható az élelmiszergazdaságban. Az 500 kooperációból mintegy^ 300 közös vállalatként működik. Többségük szövetkezeti társulás, de terjed a szövetkezetek és állami vállalatok, ezen belül a mező- gazdasági . és ipari vállalatok összefogása is. Főleg ez utóbbiakkal kapcsolatban teljesen helytálló és jogos az a megállapítás, hogy a gazdasági társulások fejlődése nem pusztán gazdasági, hanem társadalmi szempontból, a szocialista viszonyok erősítése és továbbfejlesztése tekintetében is figyelemre méltó. Milyen alapon mondhatjuk ezt —' teszik fel sokan a kérdést. Azon az elvi alapon, amennyiben a kooperációk elősegítik a termelőerők fejlődését. Ugyanakkor szorosabbra fonják a gazdálkodó egységek kapcsolatait, és ezáltal erősítik a társulok közös szocialista vonásait, a szocialista tulajdon- és elosztási viszonyokat. Mindezek — eredményeként — pedig szerepet vállalnak abban, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz az állami és szövetkezeti szektor, az ipar és a mezőgazdaság, a város és a falu, a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság. Bontsuk részeire a kérdésre adott választ. Ami az első tételt, a termelőerők (és a termelés) fejlődését illeti, a kézzel fogható gyakorlati tények ismertetésétől ezúttal eltekinthetünk. A tapasztalatok jól mutatják, hogy csakis azok a társulások tartósak és fejlődnek, amelyek többet adnak annál, amire résztvevőik egyediül is képesek. A termelési rendszerek utóbbi időben kibontakozó gyors térhódítása pedig azt' is jól mutatja, hogy a kooperációk a műszaki-tudományos vívmányok gyors ütemű és széles körű elterjesztésének igen alkalmas keretei az élelmiszer-termelésben. A gyakorlati munkában soha nem volt vitás, hogy _ az együttműködés igénye erősödik, ha a gazdálkodó egységek — pl. a termelőszövetkezetek és élelmiszer-ipari vállalatok — kooperációja fejlődik, akkor a kooperálok mindennek eredményeként közelednek egymáshoz: Az is természetes, hogy ez a folyamat — amit a szakirodalom találóan az élelmiszer-gazdaság kialakulásának nevez — nemcsak szűkebb körben, az élelmiszer-termelésben, hanem az egész népgazdaságban is szorosabbra fonja a kötelékeket mind gazdasági, mind társadalmi tekintetben. Ez igen lényeges, mert eredményeként az egész élelmiszer-termelés jobban igazodik a társadalmi igényekhez, az élelmiszer-gazdaság pedig harmondku- sabban illeszkedik nemcsak gazdasági életünkbe, hanem szocialista társadalmi fejlődésünkbe is. Ez utóbbit vegyük még jobban szemügyre. A folyamat elég bonyolult és sokoldalú, de lényege áz, hogy az együttműködésben részt vevők hatással vannak egymásra. Ha egvütbműködésük tartós, annak eredményeként nem különbségeik, nem eltérő vonásaik erősödnek, hanem hasonló és közös szocialista jegyeik gyarapodnak. Ez a gyakorlatban kézenfekvő, mert a koo-. perálók kénytelenek egymáshoz alkalmazkodni. Nyilvánvaló, hogy a>z együttműködésük, a gazdálkodásnak közös vonásait erősíti, különösen, ha a gazdasági környezet, a gazdasági szabályozók is ezt segítik. Nálunk a népgazdaság egészében, az állami és a szövetkezeti szektorban egyaránt biztosított az össznépi érdekeket kifejező központi akarat, a népgazdasági tervcélkitűzések, a kormányzati szintű döntések és tervek elsődlegessége, A szövetkezetek — az állami vállalatokhoz hasonlóan — szervesein illeszkednek a szocialista tervgazdálkodás rendszerébe. A központi irányítás fokozatosan azonos feltételeket (közgazdasága környezetet) teremt az állami vállalatok és a szövetkezeti gazdaságok működése számira. Jól mutatja ezt, hogy a mechanizmus reform megvalósításával azonossá váltak a tervezési, a beruházási, az ár- és a hitelfeltételek. Azonosak a felvásárlási feltételek és az értékesítési csatornák. Történt közeledés, de maradt még különbség a jövededemszabályozásban és az adózásban, ezzel együtt az alapképzésben és a keresetszabályozásban. A jövőben azonban ezek a különbségek sem növekednek, hanem fokozatosan tovább mérséklődnek. Az azonossá váló külső környezet kedvező feltételeket teremt a termelőerők és a gazdasági kapcsolatok fejlődéséhez, ennek névén egyúttal a vállalaton belüli mechanizmusban, a belső viszonyokban még tapasztal ható különbségek mérsékléséhez is. Ezek a változások azért lényegesek, mert valamennyi összetevőjével együtt a gyakorlati cselekvés talaján viszik előre azt a nagyhorderejű, történelmi átalakulást, amelyet a szocializmus teljes felépítése, végső soron a kommunizmus építése jelent hazánkban. De nemcsak a szocialista tulajdon és termelési viszonyok konkrét megjelenési formái — mechanizmusának elemei — változnak az előbb jelzett irányban, hanem maguk a tulajdonviszonyok is. Gyarapodik például a szövetkezetek. Jel nem osstlmlá közös vagyona, az oszthatatlan szocialista szövetkezeti tulajdon. Éppen a kooperáció szorosabbra fonásával kialakul és erősödik a szövetkezetek egymásközötti, továbbá a szövetkezetek és az állami vállalatok közös szocialista tulajdona. Különösen ez utóbbi — mivél már túllépi a csoport- kereteket — érzékelhetően átfogóbb jellegű annál, mint ami általában . szövetkezeti1 (csoport) tulajdonként létezik társadalmunkban. De más ez azért is, mert állama és szövetkezeti közös tulajdont vagyis egybeötvözi a két elkülönült tulajdonformát, s a ráépülő szocialista viszonyokat. A két szocialista tulajdonforma egymáshoz való közeledésének az élet által kialakított, jövőbe mutató útja ez, amelyen fokozatosan előrehaladva, a társadalom számára maximálisan kihasználhatóvá válnak az állami vállalatok és szövetkezetek gazdálkodásában rejlő előnyök. Ha e rövid cikk terjedelme engedné, érdemes lenne szólni még az elosztási viszonyok, a munka jellege, a munka- és életfeltételek, továbbá a gondolkodásmód, a tudat, az erkölcs közös szocialista vonásainak erősödéséről, többek között éppen a gazdasági kooperáció fejlődése eredményeként is. Ezek ugyancsak fontos térülőiéi a szocialista viszonyok ’ továbbfejlődésének. Elemzésük viszont hosszabb fejtegetést igényelne. Befejezésül ezért pusztán annyit még, hogy az iitt jellemzett fejlődés nem spontánul és céltudatos munka nélkül, nem nehézségektől és ellentmondásoktól mentesen, hanem hosszabb idő alatt, fokozatosan és - következetes, szorgalmas1 munkával valósítható meg. Az sem téveszthető szem elől, hogy mindennek a kooperációk erősítése csak az egyik öszetevője. A párt politikája azonban világosan mutatja az utat ebben is, így könyebb lehet az eligazodás és tétovázástól mentes a továbbhaladás. AZ ORSZÁGOS Bányagép- gyártó Vállalat salgótarjáni üzemében az utóbbi időben ugyancsak megszaporodott a munka. Az energiahelyzet változása, a szénbányák igényeinek növekedése itt is érezhető. Csak győzzék teljesíteni a megrendeléseket, kielégíteni az igényeket. Már a következő ötéves tervre is sok megrendelést szerződésekkel lekötöttek. Mégsem a termelésről, Hanem arról érdeklődtünk: vajon az itt dolgozó munkások énzik-e, hogy vezető szerepük vám? látják — Mit mondhatnék erről ? Nem olyan egyszerű kérdés ez — kezdte Mocsári Zoltán szocialista brigádvezető, majd a következőképp folytatta: — Vegyük csak a mi brigádunk példáját. Itt, ha jól belegondolok a munkásosztály vezető szerepének érvényesüléséhez minden feltétel adott. Az egyik munkásunk, Kiss II. József például tanácstag. Ami gondunk, problémánk van, azt nagyon jól ismeri, mert elmondjuk neki. Ha valakinek, akkor neki beleszólása van mint tanácstagnak a város ügyeinek intézésébe is. — Jávor Gyula a másik brigádtagunk viszont műhely- bizottsági titkár. Az ő feladata a dolgozók érdekképviselete. Szava van és hallgatnak is rá. Más területről is mondhatnák példát. Megyesi Pál népi ülnök. Ö a bíráskodásban vesz részt és nagy dolog ez. Nálunk munkás, ott. viszont minket képvisel. Kovács Pál viszont párttitkár és van még a brigádtagok között két vezetőségi tag, akiknek ugyancsak részük van a helyi, illetve üzemi politika kialakításában. A társadalmi életben egyébként ennél sokkal többen veszünk részt. Több munkásőr dolgozik közöttünk. És nekem mint párton kívüli szocialista brigádvezetőnek is van több elfoglaltsága. Az üzemi Vöröskereszt titkára vagyok, ezenkívül szakszervezeti munkavédelmi felelős. Tagja vagyok a vállalati döntőbizottságnak is. Ennek elnöke Surányi Imre, aki itt volt lakatos, majd brigádvezető. jelenleg pedig ő a művezető. — Helyben döntünk minden olyan. kérdésben, ami ránk tartozik. A brigádon belül, ha vita van az általában a keresetről szól. Csoportbérezés van. Aki kevesli a bért, annak itt lehet a legjobban megmagyarázni, miért kapott csak annyit. Mindenki tudja, hogy ki, mennyit dolgozik és a viták nem is jutnak tovább a felsőbb szervekhez, mert szót értünk. — A tulajdonosi érzésről is szólhatnék. Az emberek életük nagy részét itt a munkahelyen töltik el, érthető, ha ragaszkodnak hozzá, sajátjuknak érzik. Ezt aztán lehet értékelni az egymással való törődésben, a szerszámok megóvásában és még nagyon sok más dologban1 is — mondta a brigádvezető. GYORSAN FOROG a* eszterga, és egy törékeny asz- szony hajol föiéje. Az első látásra senki sem hinné el Surányi Józsefné vasesztergályosról, hogy húsz évvel ezelőtt tett szakmunkásvizsgát Sokkal fiatalabbnak látszik, pedig egyedül nevelte a fiát, aki már lakatos szakmunkásként dolgozik itt a gépgyárban. Q szakszervezeti bizalmi. Tőle azt kérdeztük meg, vajon hogyan hallgatják meg a véleményét ? ' — Azt mondják rólam, hogy jól pereg a nyelvem — mondja nevetve, majd így folytatja.: — Teljesítménybérben dolgozunk de mint bizalminak nem csak ez a feladatom, hanem mások gondjaival is törődnöm kell. Ügy érzem, eddig még mindenben sikerült segíteni, amivel hozzám fordultak. Mostanában például igen sokat bészélünk «k éjszakai pótlékról. Itt ugyanis három műszákban folyik a termelés és csak 10 százalék pótlékot adnak. Mi kevésnek tartjuk ezt, mert más üzemeknél többet adnak. A jelenleg érvényben levő kollektív szerződésben viszont ennyit szabtak meg. Remélem hogyha új készül, már ebben is előbbre tudunk lépni. A munka ugyanis mindig több lesz a görgőüzemben, mert nagyon sok a megrendelés, és ezért is gondolni kell a három műszakban dolgoztok nagyobb anyagi elismerésére. — Ha vannak goindok-foa- jok a mi részlegünknél, azt általában bátran szóvá teszik az emberek. Engem is mindig meghallgatnak a vezetők és választ is kapunk minden kérdésre. ' Azt is megmagyarázzák, hogy mit, miért nem lehet egyelőre megvalósítani. Nálunk nem hiába tesznek dolgokat szóvá az emberek, mert a lehetőségek határain belül, a véleményeket, javaslatokat mindig intézkedés követi. Végső soron a gyárban a munkások és a vezetők érdekei azonosak. Ha többet termelünk nekik és nekünk is jó. Végső soron ettől függ a keresetünk, jövedelmünk — mondta Surányi Józsefné. A SZOCIALISTA BRIGÁDVEZETÖ, a szakmunkásnő, a szakszervezeti bizalmi, ha más formában is, de ugyanarról a kérdésről mondott véleményt. A munkás- osztály vezető szerepét így látják a salgótarjáni bánya- gépgyárban. B. J. Csizmadia Ernő sáros utca Településfejlesztés Sok ■— Miért sok a sáros utca és a földút Pasztán — tettük fel a kérdést dr. Farkas Miklósnak, a nagyközségi közös tanács titkárának. Megtudtuk, hogy a múlt hátrányos örökségét nehezen tudják leküzdeni. Viszonylag sok a földút, ezekről az aszfaltozott útra ráhordják a járművek a sarat A tennivalók nagyságát .érzékelteti, hogy Pasztán nyolcvanhat utca található, az utak hossza pedig eléri a harmincöt kilométert, összesen 23 út kiépítetlen. Míg a pormentesített utak aránya 40 százalék, a poros, sáros utak 60 százalékban részesednek. A IV. ötéves tervben Pász- tón 6,4 millió forintot terveztek felhasználni az utak minőségének javítására. Az előirányzatot már eddig is alaposan túlszárnyalták. A por és sár elleni hadüzenet céljaira közel kilencmillió forintot használtak fel. Az illetékes megyei szervek is látták, hogy hol szorít a cipő. Tavaly kétmillió forint soron kívüli támogatást nyújtottak a nagyközségnek, és ebből elvégezték a Mátyás király, a Béke, az Ady és a Kis utca pormentesítését. A tanács saját költségvetéséből terven felül, 2,3 millió forintot költött az utakra. Az ötéves terv hátralévő 16 hónapjában gyökere? változás már nem várható. Az elképzelések szerint további két kilométer hosszúságú út kiépítésére vállalkoznak. Ami a járműveknek a közút, az a gyalogosoknak a járda. A nagyközség 17 utcájában egyáltalán nincs járda. A középtávú tervidőszak hátralévő' hónapjaiban ezekben az utcákban az egyik oldalon elvégzik a járdalapok fektetését. Anyagi meggondolások miatt az utcák kétoldalú járdásítása csak az V. ötéves tervben várható. Tervek szerint 1971 —75 között közel egymillió forintot fordít a tanács járdák létesítésére. Ám az eddig eltelt időszakban csak 480 ezer forintot használtak fel! A tanács titkárának véleménye szerint 1975 végéig maradéktalanul teljesítik a tervet. Jelentős társadalmi munkaakcióra számítanak. Ha ez megvalósul, akkerr jövőre a meglévő négyszázezer forintból a tervezettnél több utcában tudnak járdát létesíteni. A közéleti érdeklődésű helyi lakosok közül már a tanács vezetőinek is többen feltették a kérdést, hogy a nagyközség miként fejleszthető a távolabbi jövőben várossá? Ez természetesen nem szubjektív óhajon múlik. Szigorú előírások vannak, nemcsak az útépítés, járdák létesítése, de egyéb kommunális területeken is. Ehhez pedig nem kevés időre, és sok pénzre, a helyi gazdasági egységek és a lakosság összefogására van szükség. A településfejlesztési irányelvek szerint Pásztói, mint részleges középfokú központot tartják nyilván. A várossá fejlesztés követelményeinek manapság 70 százalékban tudnak eleget tenni. A belterületi úthálózatnak legalább 60 százalékban kell kiépítettnek lenni, ám Pasztán még csak 40 százaléknál tartanak. Az is feltétel, hogy a lakások 50 . százalékának szennyvízelvezetése csatornán keresztül megoldható legyen. A nagyközségben e területen 10 százaléknál tartanak. Csupán a gerincvezetéket építették ki, ezekre zömmel közületeket kapcsoltak. A lakóházak bekapcsolása a következő ötéves tervben várható. Vízfronton viszont kedvező a helyzet. A lakások 98 százaléka vezetékes vízzel ellátott, míg az előírás — csak a belterületen — 50 százalék. Megoldott a szemét- és hulladékszállítás, kedvező az egészségügyi ellátottság, jól állnak kiskereskedelmi és vendéglátófronton. Am hosz- szú még az út odáig, hogy Pásztó igazán városias település legyen, hiszen — többek között — ahhoz az is szükséges, hogy mielőbb csökkenjen a sáros, poros utcák száma a nagyközségben. R. I. NÖGRAD — 1974. szeptember 18., szerda 3
