Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)

1974-09-17 / 217. szám

1 Képernyő előtt A vidámság hete Az elmúlt hét televízió- műsorában a könnyedebb szó­rakoztató elemek voitak az uralkodók, kedd estétói egé­szen vasárnapi programzárá­sig. Mindjárt a hét első játék­napján kellemesen szórakoz­tunk Fehér Klára NDK-tévé- íilmjén. Egy házaspár életéről szól a történet, melynek kü­lönleges kuriózitást ad. hogy a magyarból németbe ültetett szöveg a szinkron révén, a német színészek ajkáról ismét magyarra fordul vissza Tyill Attila. Földi Teri, Piros Il­dikó, Schütz Ea és Szersén Gyula remek közreműködésé­vel. A németben A teremtés koronája <' mt viselő film egyébként az írónőnek a Zó­lyom házaspár című vígjáté­ka nyomán készült. A műsorhét komoly tónusát szolgálta szerdán a „Voltam, vagyok, leszek” című. az egy ev előtti véres chilei esemé­nyekre emlékező, szuggesztív és megrázó hatású dokumen­tumműsor. Ugyanezen napon irodalmi emlékezésül szolgált a nagy szegedi íróra a Né- liány fertály óra Tömörkény Istvánnal című igényes válo­gatás, nevezetesen a Közigaz­gatási vályú, az Adóügy, a Belterjes gazdálkodás. A „szü­le” a regénnyel, valamint a Hühü című novellák tévé­játék-változata. A közreműkö­dők közül Kovács Károly, Gyenge Árpád. Győrffy György, Horváth Sándor. Né- tnethy Ferenc. Hegedűs Erzsi, Padua Ildikó, Láng József, Gumik Hona, Kautzkv József, Vámagy Katalin. Patkós Ir­ina, Szilágyi Tibor. Szirtes Adám, Madaras József. Fodor Teréz, Bessenyei Emma nevét méltó megemlíteni, akik ízes es hiteles megszólaltatói vol­tak Tömörkény sajátos nyel­vezetének, megteremtői annak á történelmi légkörnek, mely­ben az író történetei játszód­nak. Csütörtökön Palotai Boris Próbafelvétel című tévéfilm­je egy filmszínésznői karrier­ről ábrándozó munkáslányról szólott. A meglehetősen limo­nádé ízű történet sajnos nem adott többet az írónő erős mesterségi rutinján túl. pedig a szereplőegyüttes tagjai, Mo­nori Lilivel, Sulyok Máriával, Kálmán Györggyel, Tordy Gé­zával, Konyecz Máriával. An- riaháai Margittal az élen min­dent megtettek, hogy a való­ság hitelesítő pecsétjét üssék a históriára. Szívesen hallgattuk még ez esten a neves költő, irodalom- történése Keresztury Dezső közvetlefl modorú vallomását életéről, pályájáróL kor társai­ról — és természetesen továb­bi terveirőL A pénteki adásnapot a Len­gyel Televíziónak szentelte a műsorszerkesztés. Megismer­tük a baráti szocialista or­szág eletet, embereit, s külö­nösein nyomotnagyo eseménye volt az est műsorának a Nürnbergi epilógus című téve- tiim, me^y a náci háborús ío- bunösök híres perének ese­ményeit idézte meg az idő­ben, Jerzy Antczak szenve­dély esen szubjektív, és mégis történeti tárgyiiagosságú fel­dolgozásában. A szombat est ezúttal a gyilkosságok és más bűnügyek két és fél órája volt. Ezúttal azonban rendnagyó keretek között, és tartalmilag is szel­lemes, ügyes válogatásoan. Operarészietek. balettparódi- ák, balladák, rémhistóriák, rajzfilm, izgalmas és vidám jelenete«: tarkították és ad­ták a műsor egészet Az iro­dalmi anyag szerzői között szerepelt Shakespeare. Vacinai László, Karinthy Frigyes ne­ve, láthattunk megtörtént rao- lügyiiíicoeság íeidoníozását. be­szélgetést hallhattunk neves bűnügyi szakértőkkel, szóval mincient kaptunk a műsorban, ami szem, s fülnek ingere. Ráadásként éjszakai szolgál­tatásban A buszon című an­gol tévéfilmsorozat legfris­sebb epizódját. Vasárnap este a József At­tila Színház produkciójában, igen tehetséges, fiatal művé­szek közreműködésével Szig­ligeti Ede: Liliomfi című víg­játékát élvezhettük. A friss hangvételű előadás erősségei Káló Flórián, Tóth Judit. Bor- bás Gabi, Maros Gábor, Szendrő Iván. Soós Lajos, Pálos Zsuzsa, Űjréti László, Téry Árpád, Báró Anna és Vész Ferenc voltak. <b. t.) Shaw a Déryné Színház műsorán G. B. Shaw, a nagy angol szatirikus drámaíró a világ egyik legtöbbet játszott szín­padi szerzője. Az új színházi évadban az Állami Déryné Színház is tart egy Shaw- oemutatót. A premiert a bu­dapesti központi színházban szeptember 17-én tartják. A Warren né mestersége című színművet Lacina László ren­dezte, a színház vezető művé­szeinek főszereplésében. War- renmét Feleki Sári. Jászai-dí- jas, érdemes művész, leányát Várnagy Katalin, Jászai-díj as színésznő játssza. Az előadás díszleteit Sostarlcs Zsuzsa, a jelmezeket Fűzi Sári tervezte. FELICE CHILANTI: Három zászlót Salvatore Giulianóndk 13. Azért akar háborút indí­tani a csendőrök ellen, hogy Szicília amerikai típusú ál­lam legyen- Neki nem fontos hogy miniszter vagy herceg légyen. Inkább egy malom és tésztagyár tervét forgatja fe­jében. Egy papírt mutatott, me­lyen saját kezű rajza díszel­gett: kezdetleges térkép volt, Szicíliát ábrázolta, v amint egyik oldalon . Rómához, a másikon meg az Egyesült Ál­lamokhoz van láncolva: egy lázadó géppisztolyával éppen szétzúzza a Rómához kötő láncot — Ez a szeparatizmus prog­ramja, kiáltványa és zászla­ja — magyarázta. A hercegek, a gráfok meg a bárók nézegették a kezdetle­ges rajzot, és megígérték, hogy csináltatnak belőle egy pla­kátot, és kifüggesztik az egész szigeten. Giulianőnak azonban más elképzelése volt: fessék a falakra a ge­rillaakciók után. Így min­denki megtudja majd a tá­madások értelmét Az a vágy égett benne, hogy kitűzzön egy zászlót oda, ahová lesújtott, eszmék­kel akarta „igazolni” egész életét­A fegyverek? Volt neki sok, a többit meg majd az ellenségtől (a csendőröktől) veszi eL Pénz viszont kell az emberek fizetésére, jutalma­zására az akciók után. Min­den új harcosnak is kell to- borzópénz meg jutalom a tá­4 INOORAP ■ 1974, wptwibw 17, kadd 1 rfÁ'ü' . 1 1/ Népkerti folklór íesztivál Palóc nap Kistercnyén Tizenötezer embert vártak, de alighanem többen is eljöt­tek a kisterenyei palóc nap­ra. A helybeliek - tanúi voltak a készülődés lázának, magá­ból a nagy eseményből sem akartak kimaradni. Városok­ból, falvakból hozták a kü- lönbuszok az embereket. So­kakat csábított a napfényes, meleg idő is. Nem sokkal 10 óra után Kisterenye központjában megkezdődött az idei palóc nap résztvevőinek színpom­pás felvonulása. Az utca két oldalát az érdeklődők, kiván­csiak nagy tömege foglalta el. Ültek -még a kerítés tetejére kitett párnákon is. A legjobb helyet a kisgyermekek kap­ták, apjuk nyakában trónolva bámészkodtak, A menetet a szilvásvárad! lipicai négyes fogat nyitotta meg A négy pej gyönyörű tartással lépdelt végig a kö­zönség sorfala között. A nagybátonyi fúvószenekar Csínom Pálkó-jára parádéz­tak. A négyes fogatot a kazárt népi együttes követte, ropo­gós csárdást jártak a legé­nyek és a menyecskék. Heves megye 16 együttese folytatta a felvonulók sorát. Lakodalmas menetet, szüreti vigadalmat mutattak be. Az asszonyok fején rózsás ken­dő, a férfiakén rozmaringos kalap. „Jó bort iszom én, míg élek alvilágban,”: énekelték a víg szüretelők. A szüreti ko­csin tapasókád, puttony, muszkoló, prés, bocska. Mö­götte szőlőkoszorúikat hoztak vastag rudakra akasztva. Ezeknek is történetük van. A szüreti bálban felakasztják a téremben a koszorúkat. Éjfél­kor szabad a . gazda a legé­nyek szakaszthatniak róla a lányoknak. Akinek azonban nem sikerül a fürttel kijutni a teremből, az megadja az árát... A vendéglátó megyéből a salgótarjáni járás tett ki leg­jobban magáért. Az etesi lagzis menet nótája már mesz- sziről hallattszott: „elmennék én érte, a kék tó kellős köze­pébe”. Hozták a szegett ke­nyeret, a lágzis kalácsot, s a jó bort a fonott korsókban. Jószíwel kínálták a vendége­ket. — Finom a kalács, kakas­tejjel készült! — dicsérte a saját sütést a menyecske. Jöttek sorban a karancske- sziek, közöttük Petróczi And- rásnéval, a népművészet mes­terével, a cerediek, aj mátra- verebélyiek, a nemtiek — de sorolhatnánk végig a járás valamennyi községét. A fel­vonulást a kisterenyei gimná­zium tánccsoportja zárta — méltán kapott nagy tapsot a közönségtől. A nézők nagy része maga is beállt a sor végére. Irány a néokert! A program javá­nak a hatalmas, árnyas liget adott helyet. A futballoályán felállított szabadtéri színpa­don kezdődött a műsor. A csoportok bemutatkozását megelőzően a palóc napi ün­nepi köszöntőt hallgatták meg a résztvevők. Ott volt az ünnepségen dr. Boros Sánr dór, az MSZMP Nógrád me­gyei Bizottságának titkára, Hoffer István, a megyei ta­nács elnöke, a megye társa­dalmi és tömegsz*"vezeteinek első számú vezetői. Heves megyét dr. Sípos István, az MSZMP Heves megyei Bi­zottságának titkára, Fekete Győr Endre, a Heves megyei Tanács elnöke képviselte. Jan Laczik vezetésével a csehsz­lovákiai rimaszombati járás pártbizottságának delegáció­ja is tanúja volt a palóc na­pi eseményeknek. A vendé­geket és résztvevőket dr. Szomszéd Imre. az MSZMP Salgótarjáni járási Bizottsá­gának titkára köszöntötte. — örömmel köszöntjük Heves és Nógrád megye ve­zetőinek azt a törekvését, hogy kétévente összefogott erővel megrendezik a palóc napot. Ma, még. inkább, mint korábban, általános figyelem fordul a népi kultúra értékei felé. Számunkra nem a nosz­talgia diktál feladatokat, nem ezért ápoljuk népi kultúráik haladó hagyományait. Nincs nosztalgiánk a „cifra nyomo­rúság” iránt, melyben. az embertelen élet. a megaláz­tatás, a szolgaság jutott. De fontosnak, felbecsülhetetlen utóbbi 414 taggal lépett szín­padra, valamennyien népvi­seletben pompáztak. Az együttes megtöltötte a hatal­mas színpadot. Derűs momentumokban sem volt hiány. Éppen a ha­talmas vegyeskórus adott al­kalmat vidám nevetésre. A karvezetőnek ugyanis egy asztalt állítottak ki a szín­padra. hogy azon állva, min­den éneklő jól lássa. Mielőtt fellépett volna rá. óvatosság­ból megnézte, mennyire biz­tosan áll lábán az asztalka. A közönség felszisszent: az asztalka ugyanis ritka inga­tag jószágnak bizonyult. Két férfi néző azonnal ugrott, s míg a kórus műsora tartott, fogták az asztal lábát. * A díszbemutatót követően ki-ki választhatott a prog­ramban. A népkertben két szabadtéri színpadot állítot­tak fel, egyidejűleg folyt raj- tuk a műsor. Megtekinthették id. Szabó István Kossuth-dí- jas szobrászművész tárlatát, a szomszédos helyiségben pe­dig Kovács Pál és Romár Sándorné kiállítását. Az idős szobrászművész szívesen beszélgetett az ér­deklődőkkel. Elmondta, hogv jelenleg a világ legnagyobb hordójának díszes faragásán dolgozik. Januárban kezdte az 1014 hektoliteres hordó fa­ragását, a díszes felület 24 négyzetméter lesz. Csak kit darabban lehet a műteremből elszállítani. , — Boldog vagyok, hogy palóc figuráimat itt a kas­télyban állíthattam ki —• mondta. — Ebben, a kastély­ban nőttem fel, minden rossz emlékével együtt is közel áll hozzám. Gordos János a megyei ta­nács művelődési osztályának"* vezetője a palóc nap rendezé­sére alakult operatív bizott­ságban tevékenykedett: mad ások után. Családos fiúk ezek. És kérte, hogy lássák el pénzzel, mint a zsoldosvezé­reket. Ezek a nagyurak azonban sürgősen kijelentet­ték, hogy koldusszegények, és azonnal az eszmékre hivat­koztak, a szicíliai hazaiiSág­ra. Giulianőnak szüksége volt „arra a zászlóra”, nem akar­ta megszakítani a tárgyalá­sokat. Később azt mondta erről Gaspare Pisciottáraak: — Ha akkor meg akartam volna gazdagodni és titeket is gazdaggá tenni, annyi pénzt szerezhettem volna, hogy vehessünk egy repülő­gépet vagy egy hajót, meg­vesztegessük a tisztviselőket- Kivándorolhattunk volna, és egész életünkben gondtalanul vigadhattunk volna, ha ki­adom a parancsot: elfogni mind! Ott volt Carcaci her­ceg, La Motta báró és ott volt Szicília leggazdagabb földbirtokosa, dón Luclo Tas- ca, Bordonara hercege, száz­milliós váltságdíjakat követel­hettem volna, minden csa­lád kifizette volna. Ám éppen, ezek a dúsgaz­dag emberek ajánlották fel Giulianőnak az első zászlót, és ő kiakarta elégíteni vágyát, részese akart lenni egy ügy­inek, meg akarta váltani az életét, bujkáló bűnözőből il­legalitásban élő frontharcos akart lenni. A báró felajánlotta szakér­telmét, hogy milyen gazdag embereket Fáboljon el vált­ságdíjért Giuliano. A bandita azonban visszautasította ajánlatát. — Ilyesmit egyedül is tu­dok csinálni. A keleti szeparatisták ka­tonai vezetőjének sürgető ajánlatát is elutasította, hogy néhány ' csapatát dobja át hozzájuk, és vegyen részt egy ütközetben Catania kör- 'nyékén. Ez az összecsapás arra szolgált volna, hogy rá­vegye az állami katonai pa­rancsnokságokat, hogy erői­ket erre a területre összpon­tosítsák, így könnyebb lett volna a sziget többi részén kirobbantani a gerillahábo- rút. Giuliano azonban nem volt hajlandó kimozdulni bi­rodalmából. Végrehajtotta első támadá­sát a bellolampói csendőr­laktanya ellen, és sikerült fegyverhez is jutnia. Giuliano számára a csendőrség volt „az ellenség”, az állami el­nyomás szimbóluma. Ha a csendőrök ellen harcolt, úgy érezte, azért küzd,„ hogy Szi­cíliát csatolják az Amerikai Egyesült Államokhoz. (Folytatjuk) értékűnek tartjuk azt a népi kultúrát, amelyből Bartók, Kodály, Veres Péter, Szabó Pál művészete nőtt magasra. Falvainkban, különösen a lakodalmakban a néptánc, a népi játék ma is erőteljesen él, eleven művészet. Az együttesek életünk és népünk haladó hagyományainak, kul­túrájának és szokásainak is­meretéből hoztak ízelítőt. A köszöntő szavak után a csoportok vették birtokba a színpadot. A székek pillana­tok alatt gazdára találtak, sokan állva nézték végig a műsort. Tűzött a nap, nagy­szerű volt a hangulat. A gye­rekek a színpad és a székso­rok közötti gyepet foglalták el, példájukat hamarosan kö­vették a felnőttek is. A dísz- bemutatón a kisterenyei gim­názium és ÁFÉSZ népitánc- csoportja, a karancskeszi Rö­pülj páva kör, Petróczi And- rásné szólóénekkel, a felné- meti citerazenekar, a kere- csendi vegyeskórus, a kecské- di német nemzetiségi tánc­csoport, s a Heves megyei vegyeskórus adott műsort. Ez — Célunk a palóc etnikum — melynek határai a megye közigazgatási határain túlra terjednek — kulturális ha­gyományainak a mai kor kö­vetelményeihez igazodó ápo­lása. Az utóbbi években kissá elhanyagoltuk a népviselet, népdal, néptánc, népi játékok és szokások frissen tartását, ebben jócskán van cselekedni valónk. Egy megye kevés ezt megtenni, ezért rendezzük Hevessel közösen, számítva természetesen Pest, Komárom és Borsod tevékenyebb rész­vételére is. A palóc nap csak momentuma a hagyomány- ápolásnak, á ma itt levő 52 csoport és 5 szólista azonban rendkívül fontos hivatást tel­jesített. Igazi fesztiválhangulat uralta a kisterenyei népker­tet. Már alkomyodott, hűvö­sebb lett a levegő, felkerül­tek a meleg pulóverek, de a tömeg alig-alig csappant Ne­mes; esemény. folklórfeszti­vál volt a javából a kistere­nyei palóc nap. Szendi Márta , I

Next

/
Oldalképek
Tartalom