Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)

1974-09-17 / 217. szám

/ / A tulajdonos szemével As őssi eseményei A fogyasztási cikkek buda­pesti eiső nemzetközi vásárá­nak első két nap.ia a nagy- közönségé volt — a vásár több mint 200 ezer látogatót fogadott, a kiállítás viszont hétfőtől péntekig délelőttön- k 'nt az ipar és a szakembe­re.;. a termelők és a keres­kedők. a hazai és a külföldi üzletfelek találkozóinak, tár- gvalásainak ad helyet, a kö­zönséget délutánonként fogad­ja. Hétfőn az eseménynaptár szerint mezőgazdasági és élel­miszeripari szakemberek ta­lálkozójára került sor. Az AGROMASEXPO ’74. nem­csak a kiállítással. hanem üzemi bemutatókkal is hozzá­járult ahhoz, hogy a szakem­berek szervezett formában ta- nulijiányozhassák a bemuta­tott gépekhez ajánlott terme­lési ^rendszereket. technoló­giákat, ^megismerkedjenek a hozzájuk tartozó üzemi­munkaszervezési módszerek­kel. * A bajai . kukoricatermelési rendszer vásári bemutatóját sok szakmai érdeklődő keres­te fel. A kiállításon ismertet­ték a szocialista gépekre ala­pozott rendszer —. amely az előirt technológia megtartá­sa mellett garantália a na­gyobb termést — eddigi ered­ményeit, a tagság feltételeit. Ennek nyomán a kiállítás harmadik napján a megkö­tött megállapodások eredmé­nyeként tovább növekedett a rendszerhez tartozó üzemek száma; termelési területe bú­zából 30 ezer, kukoricából 20 ezer, napraforgóból és szójá­ból pedig 5—5 ezer hektárral gyarapodott. * A hivatalos vásárnvitás előtt tartott sajtótájékoztatót az Élelmiszeripari Gépgyár és Szerelő Vállalat, hazánk leg­nagyobb élelmiszeripari gép­gyára. Boros János igazgató beszámolt arról, hogy a vál­lalat fennállásának tíz éve alatt megháromszorozta ter­melését. évi 1,2 milliárd fo­rintos árbevételnek fele ex­portgyártmányokból szárma­zik. Az igazgató bemutatta vá­sári újdonságaikat, köztük a folyamatos, kovásznélküli tésztakészítő gépsort, a nyu­gatnémet Reímelt céggel (kooperációban gyártott lég- áramos lisztsiló és előkészítő berendezést, amely a zsáko­lás nehéz fizikai munkáját és a zsákos tárolást szünteti meg a malmokban. Sokszor elhangzott mór, hogy a munkás tulajdonkép­pen az üzem, a gyár tulajdo­nosa. így is van ez rendjén, bár a tulajdonosi érzés és szemlélet ma még nem álta­lános. Vannak törzsgárdata- SoK, akik nagyobb anyagi megbecsülésért, a szakértel­mük jobb elismeréséért már sokszor cserélhettek volna munkahelyet, mégsem men­tek. Több köti őket a gyár­hoz, az üzemhez, ahol a szak­mát tanulták, vagy éppen apáik dolgoztak. Legutóbb az egyik így véle­kedett: Havonta 800 forinttal többet kaptam volna, mint művezető, az egyik új válla­latnál. Itt csoportvezető va­gyok, de nekem ez a 800 fo­rint nem érné meg, hogy a régi, megszokott munkahely- lyél megszakítsam a kapcso­latot, és azokkal a munkatár­sakkal, akikkel 'együtt dolgo­zom — mondta az idős mun­kás, aki munkahelyén köz- tiszteletben áll. A törzsgárda nagy kincs. Olyan erő, amelyre minden­kor lehet számítani. Bármi történhet az üzemben, a törzsgárdatagok mindenkor helyen maradnak, nem az órát nézik, hanem az elvég­zendő munkát. Ugyan, hány olyan sima túlórát töltöttek már el, amiért nem járt pót­lék, nem tartották számon a bérelszámolóban, mégis megtörtént. Sok-sok nevet A napi munka kérdésévé vált az üzemi demokrácia fejlesztése, „nagykorúsítása”. Foglalkozott vele a Szakszer­vezetek Országos Tanácsának plénuma is. A cél; a dolgozók fokozott bevonása az üzemi kérdések eldöntésébe és a vállalati tevékenység alapve­tő folyamatainak társadalmi ellenőrzés alá helyezése. Más szóval ezt úgy is mondhat­nánk: a dolgozók bevonása a döntési folyamatokba, de nem fakultatív módon, nem a ve­zetők tetszésére bízva, hanem az üzemi élet alapvető folya­matainak társadalmi ellenőr­zésével. A feladat nagyság­rendjéből következik a máso­dik teendő: ennek szervezeti keretet adni. Ma már közhely, hogy az emberek tekintélyes tömegei jobban tájékozottak az or­szág-világ dolgaiban, mint közvetlen környezetünk ügyeiben. A tájékzottság, az alapos, átfogó ismeret egyik legfontosabb feltétele az üze­mi demokrácia „működésé­nek”. Nem lehet az üzemi élet alapvető folyamatait tár­sadalmi ellenőrzés alá he­lyezni alapos és pontos tájé­koztatás nélkül. Nem lehet valamely vezető jó szándé- -kára, tehát szubjektív, vélet­lehetne említeni ennek bizo­nyítására, hiszen a törzsgár­dára mindenütt és minden­kor számítani lehet. Ők azok, akik előtt elmarasztalóan nem lehet beszélni az üzemről. Ha valami rosszat hallanak — bár gyakorlatilag semmi kö­zük a dologhoz —, a kijaví­tást magukra vállalják. Törzsgárdatagság és válla­lati hírnév nagyon összefügg egymással. Sokszor ma mégis az tapasztalható, hogy a 25— 30—40 éve egy helyen dolgo­zó idős törzsgárdatagok sem szólnak, ha közvetlen munka­társaiknál látnak \ hibát. Ugyan, hol lennénk ma már, ha a tulajdonosi szemlélet valamennyi munkahelyen és valamennyiünknél érvénye­sülne?! Sajnos, ma még ez nem általános. A társadalmi tulajdon vé­delmével kapcsolatban elég sok panasz van. A munkafe­gyelem sem kielégítő m: ' ;- nütt. Az egyes munkásoknál tapasztalt, nem mindennapi hibákat is elnézik, eltakar­ják, ahelyett, hogy mint tu­lajdonosok szóvá tennék. Tu­lajdonosként beosztottnak len­ni látszólag kettős dolog. Vég­ső soron nemcsak a napi, heti, havi kereset múlik a munka­helyen, hanem ennél sokkal több. Hiába dolgozom jól, ha a munkatársam lazsál, nem teszi meg azt, amit tennie kell. Hibát követek el, ha ezt nem teszem szóvá. Éppen úgy hibát követek el akkor is, leni tényezőre bízni, hogy ki­ket mikor és miről tájékoz­tatnak, és kinek mikor van ideje (esetleg kedve) meghall­gatni a dolgozók véleményét. Hatékonyabbá kell tenni pél­dául az igazgatók (műszaki, gazdasági igazgatók) eszme­cseréjét, találkozóját a dolgo­zókkal; meg kell szüntetni a formalitást, a „végigsétálok az üzemen”, a „hozzám ál­landóan be lehet jutni” rek­lámfogásokat. Sok helyütt a munkahelyi vezetők (üzem­vezetők, művezetők) tájéko­zottsága hézagos, pedig a dolgozók bevonása a vezetés­be az ő közvetlen feladatuk lenne. A szakszervezeti keretek lé­nyegében adottak. A pártbi­zottságok, a pártszervezetek, a szakszervezeti bizottságok, a KISZ-szervezetek és fóru­maik képesek az üzemi de­mokráciával összefüggő fel­adatokat is betölteni. A párt­ellenőrzés jogköre és követel­ményei, a szakszervezet és a KISZ jelenlegi hatásköre már ma is sok lehetőséget adnak az üzemi demokrácia fejlesz­tésére. Az eddigi tapasztala­tok elemzése, a következteté­sek új elhatározásokat érlel­nek. Amíg a döntés létrejön, amikor elnézem, hogy a tár­sadalmi tulajdont herdálják — mondta az egyik munkás.' — Sajnos, erre is nagyon sok példa van. , Látják, hogy hol a hiba, de nem teszik szóvá. Az üzemek­nél nem lenne szükség úgy­nevezett vagyonőrökre, rendé- szekre, ha mindenki tulajdo­nosként, sajátjának érezné az ott lévő értékeket. Ma, sajnos, még gyakori példa, hogy em­berek szeme láttára követnek el hibákat, tűnnek el értékek, pusztulnak gépek, berendezé­sek. Mind olyan dolgokról van szó, ami közös tulajdon. Arra hivatott, hogy valamennyiünk hasznát szolgálja. A tulajdonos szemével kell látnunk mindent. Ügy értékel­ni az elvégzett munkát és a visszásságokat is. Figyelmez­tetni a hibát elkövetőket, megakadályozni a társadal­mi tulajdon herdálását, az értékek pusztulását, és szóvá tenni a munkahelyen, egymás között is minden hibát. Sokszor még a bűnös mu­lasztásokat is szó nélkül hagy­ják. Vajon miért? Aki a köz­vagyont károsítja, az engem is károsít, mert egy kis ré­szem mégis csak van minden értékben. Ha majd egyszer a tulajdonosi szemlélet erősebb lesz, akkor nem lesz ennyi hiba, ennyi felelősségre vonás­ra szükség — nagyon sok gon­dot, bajt megelőzhetünk. B. J. feladatok megoldására. Ezek közül az egyik legfontosabb­nak éppen a helyi tájékozta­tás, áss információ tartalmá­nak meghatározását tartom. Ezt aszerint kell meghatároz­ni, hogy hol akarunk bele­szólási lehetőséget teremteni: a műhelyben, az üzemben, vagy a több telephellyel ren­delkező vállalatnáL Az infor­mációnak ugyanis más tar­talmat kéll kapnia aszerint, hogy üzemi vagy vállalati té­makörben kívánunk lehetősé­get teremteni a beleszólásra. A helyi tájékoztatás eszkö­zei, formái sokfélék. A leg­hatásosabb eszköz az üzemi lap. de a szóbeli formák sze­repe is jelentős. A pártnapok, a termelési tanácskozások, az ifjúsági parlamentek, a poli­tikai vitakörök, a szocialista brigádok értekezletei meg­annyi szóbeli fórum, A vállalat, az üzem kérdé­seiről, feladatairól, tenniva­lóiról való tájékozottság egyébként segíti a munka termelékenységének növelé­sét, jobb közérzetet teremt a munkahelyen, az üzemben. A helyi tájékoztatás gazdagítása tehát gazdasági és politikai eredménnyel jár. A tájékoztatás 'szerepe az üzemi demokráciában lehetséges a felkészülés az új Nyugdíjasélet N agy orosziban SOK NYUGDÍJAS él Nagy­orosziban. A 2160 lakosú köz­ségben az iparból, az építő­iparból, a közlekedésiből és a mezőgazdaságból nyugdíjba • mentek száma eléri a félezret. Mozgalmas, munkában eltelt ,élet áll mögöttük. Egy olyan ember, aki több évtizeden át rendszeresen dolgozott, akkor sem tud pihenni, amikor már nem csörög hajnalban az óra. Vajon mivel telnek a nyugdí­jasok hétköznapjai és vasár­napjai Nagyorosziban? Nem tétlenkednek manap­ság sem, tehát nem is unat­koznak! A betegeket leszámít­va, nagyítóval sem lehetne olyan nyugdíjast találni, aki jövedelme kiegészítéseként manapság sem serénykedne valahol. A nyugalmazott — országszerte ismert — kőmű­vesek, ácsok, asztalosok al- -kalmi munkát vállalnak. Je­lentős az építési kedv, egy kis csinosítás ráfér a régi há­zakra. Egyéb elfő gaits ág is akiad. A falu körül közel két­száz katasztrális hold gyümöl­csös, szőlő és zártként talál­ható. A házikert és virágos­ként mellett ezekben is akad csaknem minden évszakban tennivaló. A nyugdíjasok nem tudnak munka nélkül marad­ni — mert az emlber amíg él, mindig többre, jobbra vágyik. Amikor Magyar Sándor 74 éves nyugdíjast felkerestük Nagyoroszi „Rózsadombján”, éppen szunyókált. Nem is cso­dálható, hiszen éjjeliőr a ter­melőszövetkezetiben. Nappal alszik, éjjel árgus szemmel óvja a közös gazdaság beta­karított gabonáját. Életéről mondotta elmerengve: — Zsellércsaládból szár­mazom, nyolcán voltunk test­vérek. Amikor iskolába men­tem a testvéreimmel, a tarisz­nyából kivettük a kenyeret, és a nap felé tartottuk. Ha nem lehetett átlátni rajta, akkor az a testvér kapta a legvas­tagabbat. Arra pedig irigy­kedtünk. * Mint éseléd 1914-ben vállalt először munkát és 1963-ban mint szövetkezeti tag ment nyugdíjba. Akkor 62 éves volt és nyolcszáz forint nyug­díjat kapott. Hosszú életében volt cseléd, erdőgazdasági ko­csis, kőbányász, útépítő mun­kás, mintagazda és szövetke­zeti tag. A pártba 1945-ben lépett be, és a későbbi évek­ben jelentős közfunkcióikat vállalt. Párttitkár és terme­lőszövetkezeti elnök is volt. Nem napi nyolc órát dolgoi- zott. Élete az ólához hasonlít, melyet felhúztak, és soha nem jár le. — A nyugdíjasok kenyerét több mint tíz éve eszem. Ha valaki panaszkodik, csak azt mondom: emlékszel arra, hogy valamikor az adósság együtt ebédelt velünk az asz­talnál? És azt sem súgom az unokámnak, hogy ne keljen még fel, niert alszik a kenyér­ke. A változás így jelentkezik mindennapi életünkben. A NYUGALOM ÓRÁI tehát ma sem az unalom órái szá­mára. Amióta nyugdíjas, min­dig tevékenykedett, valamit a szövetkezetben. Emelkedett a nyugdíja, ma már 1080 forin­tot kap. Ha minden éjjel dol­gozik, akkor a közösből is jut a házi kasszába, havi 1700 forint. Miként alakul élet­rendje? — Este hattól reggel hatig vagyok szolgálatban. Reggel lefekszem és délután két óra körül kelek fel. Átolvasom az újságokat, meghallgatom a rá­diót. Van televízióm is. Szol­gálatban sem unatkozom. Ve­lem van a kisrádió, híreket és zenét hallgatok. így könnyeb­ben elmúlik az éjszaka. Ho­gyan étünk? Igazán nincs okom panaszra, csak néha az asztmám rakoncátlankodik. Apámat hat évvel már így is túléltem. Nyugdíjasíkl'ubot akarnak szervezni Nagyorosziban. Az ötlet tetszik Magyar Sándor bányánknak is, bár megjegy­zi, hogy a falusi nyugdíjas más, mint a városi. Mindig talál elfoglaltságot a házban, vagy a ház körül. MIKÉNT ÉLNEK a nyugdí­jasok a faluban? Ki tehető­sebben, ki szerényebben. Van, ki sokat betegeskedik, mások fölött szinte nyomtalanul múl­tak el az évtizedek. Ember és munka összeforrott egymás­sal — ezen nem változtatott a nyugállományba vonulás sem. Rozgonyi István Ganz-M \ V AC-os szakemberek Kazinczi Pál vasszerkezeti lakatos és Gubán Béla csoport* vezető gyakorta beszélik meg közös munkájuk teendőit. A megyei ipartelepítési politi­ka eredményeként jött létre Mátranovákon a Ganz-M AVAG gyáregysége. Új üzemcsar­nokában hídszerkezeteket, de a prágai metró építéséhez szükséges berendezéseket is készítenek. Általában külföldre kerülnek termékeik, jó hírne­vükre így hát érdemes vigyáz­ni. A gyár dolgozói jó szakem­berek, értik mesterségüket. Közülük kívánunk most néhá­nyat bemutatni. Munkájukat nagyban segítik a gépek, de szorgalmuk, tehetségük nél­kül mit sem érne a technika. Kulcsár József képriportja Tar Mihály a hegesztőket kép. viseli. Eczet János és Püski Sándor hegesztő szakmunkások már automatikusan dolgozó lángvágóval darabolják a hatalmas lemezeket. A daru mindig könnyen segít, terhét biztosan szállítja tova [~ NÓGRÁD - 1974. szeptember 17., kedd 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom