Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)
1974-09-15 / 216. szám
A SOMOGYI ALBERT versei: A'dyt olvasva A kertek alján elsuhant az őez S megborzongtak a levelek. Tovább futott, s csak én hallottam, Hogy halkan, csöndben nevetett, A nyár, a lázas nagybeteg, Mint elsuhant, felsírt utána, —• a ón mentein halkan, nesztelen A kora őszi késő nyárban. Tisza-parti emlék Zöld fűben heverésztem És néztem A kék nyári égen Tovatűnő felhőket. Lágy szél lengett a parton, S az arcom Szelíden simogatta. A parti fűzek ága Kába Fejjel hullt a Tiszára. Ott túlfelől a parton Az alkony Épp most borult a tájra, S vízterhes szürke pára Szállt a Lágyan zúgó Tiszára- >■" Őszi rigmusok Halk sóhaj kél a szellő szárnyán: „Tovatűnt ím a drága nyár mán” Tovatűnt, mint egy tarka álom, Vagy délibáb a láthatáron. Volt-ninea, akár egy szép varázslat, Nincs már heve az ég-parázsnak. Bágyadt a rét színes virága. Halálharmat: köd hull le rája. Míg bámulok elhagyott, árva, Ütszéli, bús, lombtalan fákra. PÁRVÁN SZTEFANOV5 Vénasszonyok nyara A világosság színe valahogy megváltozott, sárgább és egyszerűbb lett Szelídült gondolataink, magok a citromban, a fényben úgy faküsznek. A Jwrtb víg bálja odalett, az ág hegyén kerek, csupasz a tölgyfa makkja. A csupaszság a dolgok igazát, igaz arcát már végképp kimutatja. A föld ebben a percben leli meg a gyümölcs-csoda képletét, magára figyel a fán, önnönmagán mereng a harkály is, kopogva, meg-megállva. Reggelitől fogva némán áll a nap, tűnődve hajol egy felismerésre. Bár engem is, ami legfontosabb életemben, mindig csak ősszel érne. Pór Judit fordítása zt a tőrtlneteí neEem soE- féleképpen mondták el: egyesek a vérét kezdték, mások mindjárt a kiskátéméra terelték a szót — hogyan érkezett a faluba és miként küldte el a kapitány, hogy a többi katonával együtt döf- ködje szuronyával a szalmakazlat. elrejtett fegyvert kutatva: voltak, akik azzal a bekeretezett falinaptárral kezdték a mesét, amelven a cári család arcképe díszelgett. s amelyet maguk előtt tartva járultak a kapitány elébe, hogy engedje ki őket az erdőbe; s voltak, akik a messze múltba vitték az elbeszélés fonalát, amikor még az asszonyok az övükben hordták a selyemhemyópeté- ket. hogy az átkozott selyemhernyók kikeljenek, az a paraszt, akinek a kutyáját a szalmakazal tetején lelőtték, mindig a kutyával kezdte — hogyan mászott fel a kutya a kazalra és ugatta meg a katonákat és a kapitányt, a amikor látta, hogy a kapitány nem ért a szóból, egyenesen neki ugrott, mire az revolverével lelőtte; a paraszt pedig, aki a legtöbbet veszítette, hiszen selyemhernyói felét a tyúkoknak dobta oda. mindegyre csak a selyemhernyókról beszélt. Talán az lenne a legjobb, ha először is a kiskátéméról számolnék be. s azután mondanám el a többit, hogy az olvasó legalább valamit megértsen a történetből. Á kiskatona fejét szőke, göndör fürtök borították, és szeme körül szeplők virítottak; a gyámoltalan kiskato- nák közé tartozott, akik általában a kaszárnyában minden piszkos munkát elvégeznek, nemcsak újonckorukban, hanem később is. A katonarulia nem készül mérték után, s kevés emberre illik rá — a kiskátémén azonban kivétel nélkül minden lötyögött: a zubbony, a csizma meg a nadrág is. Ha köpenye lett volna, bizonyára elveszett volna benne, de köpenye nem volt. akkortájt a nyári egyenruhát viselték — ha jól emlékszem, május táján történt a dolog. A kiskatona a vasúti hídon teljesített szolgálatot, a hidat őrizte társaival együtt, nehogy a partizánok egy éjjel a levegőbe repítsék. Akkoriban a partizánokat erdőkben bújkáló, szörnyű rablóknak tartották és a felettesek azt mesélték, hogy bárki is kerül a kezük közé. a legkegyetlenebb módon megkínozzák. A kiskatona hetenként kétszer befogta a lovakat a kocsiba, és elhajtott a kaszárnyába kenyérért. Egyre csak azért imádkozott, hogy ne állják útját a partizánok és amikor visszaérkezett útjáról, mindig örvendezve kiáltotta társainak: — Semmi bajom sem történt! Egyszer a kiskatona nem azután meg csak néz maga elé... , — Ez a veszélyes — így az osztályvezető. — Mért nem bízza rám magát? Belehalnék, ha csinálna valamit magával az a gazember. — Nem csinál az. Annak még az aludttej is megal- «zik a szájában. Délben, az ebédlő bejáratánál körülötte nyüzsgött a fél hivatal, ö pedig hódítása fényében pompázott — És mihez kezd. ha elvált? — kérdezte meg váratlanul Kiss. Valika kivárt a válasszal. — Választok valakit magamnak és férjhez megyek — mondta hosszas hatásszünet után. Szorongva közeledett a hivatalhoz, mint a debütáló nüvésznő a színházhoz. Elő- ■e elképzelte, mekkora lesz i siker, amikor új blézerjé- sen és az alakját kidomborí- ó krémszoknyájában belép i terembe, és mindenki tud- ;ára adja: — Végre! Tegnap kimondák a válást. Hogy tiporják majd , tönkre egymást a feleségre éhes ’érfiak! Hogy licitálnak majd egymásra a siker érdekében! Bár az ügyvéd is láthatná, aki egy kimondott Savanyú Vendel, és a válás után Is egyre azt sóhaj tozta, mint egy vészmadár: „Asszonyom, készüljön föl, önre nehéz, válságos napok várnak. Kár, hogy nincsen gyermekük”. No, még csak az hiányzana! Gyerekkel azután éppen nem nagyon kapkodnának utána. De így szabad, mint a madár. Belépett a lengőajtón. Bent mindenki a helyén ült, az osztályvezető éppen szobájába indult — Történt valami? — kérdezte szokatlanul ridegen. — Csak annyi, hogy elváltam. Birinyi faarccal állt az ajtóban, nem sietett a fogashoz, hogy segítsen a vetkőzés- ben. — Ez a maga családi ügye — mondta. — Legalább most már elvárhatjuk, hogy pontosan érkezzen. Lerakta kabátját, fölvette nylon-munkaköpenyét és a helyére ment, némi szégyenérzettel, mint az elkéső isko- Lásgyerek. Asztala közel állt a Kovácséhoz. Odafordulj a garzonos férfihoz: — Nem érdekli, hogyan történt? — Nagyon érdekel — mondta hidegen a férfi. — De ne haragudjon, most nagyon sok a dolgon! Talán majd ebédnél. Egy, iratot vitt át az iktatóba. Idős hódolójával találta szemben magát. — Elváltam — mondta minden bevezetés nélkül. — El kellene költöznöm, mert így terhes nagyon. A férfi is úgy mutatta, mintha terhesnek találná. — Keresni kell egy albérletet — adta a szokvány tanácsot. Amikor visszatért helyére, úgy találta, hogy munkatársai élénken beszélgettek valamiről, de jöttére nyomban elhallgattak. Zavarában elhullajtotta a kezében tartott iratcsomót Senki se ugrott segíteni, csak éppen egy férfiláb nyúlt ki az asztal mellé, hogy nagyot rúgjon a közelébe hullott dossziéba. Ez már több volt, mint amennyit kibírhatott. Kisietett a mosdóba, hogy ne lássák zokogását. Ügy buggyant ki belőle a sírás, mint a víz árja a szűk patakból. Állt a mosdókagyló előtt, figyelte a csapról pötyögő, apró csöppeket és titokban arra gondolt, hogy Kiss majd utána jön. Kiss, aki már az édesanyjának is megmondta, hogy szerelmes Valikéba, s aki nélküle agglegény marad. De ajtó se mozdult, padló sem csikordul! A folyosón nem kappontak léptek, Kiss nem jött utána. Valika a tükör elé fordult, és úgy látta, hogy ugyanolyan bávatagon néz maga elé, mint a válás napjaiban, es- telente az a mafla férje.- A volt férje. Halmai Albert rordern RndiesJtopi A kisk hozta meg a ken veret, egész éjjel távol volt. Csupán a harmadik napon állított be lovastul. kocsistul és már me*z- sziről kiabálta a katonáknak, hogy semmi baja sem történt De hiszen hol késlekedett akkor. és miért nem hozta meg a kocsin a kenyeret? Hát azért, mert elfogták a partizánok lovastul, kocsistul, rakományostul. A kenyeret elvették tőle. aztán ott aludt náluk, csak harmadnap reggel engedték útjára és a történtekről Írást adtak neki, A vasúti hidat őrző katonák két- három napig hallgatták a kis- katona történeteit a partizánokról, de amikor a dolog híre a felettesek fülébe jutott a kiskatonát azonnal berendelték az alakulathoz, nehogy történeteivel szétzüllesz- sze a fontos katonai célpont őrségét. A kiskatona visszatért az alakulathoz, és ott is mindenkinek elmondta, hogyan fogták el a partizánok lovastul-koesistuj és kényszerítették, hogy a' kenyeret a táborukba szállítsa, ott jól- tartották mindavval, amijük csak volt. s azután, útiára bocsátották, de adtak neki írást a dologról. Ez újra a felettesek fülébe jutott, s nehogy az alakulatot erkölcsileg szétzüllessze, a kiskatonát egy távoli alakulathoz vezényelték, idegen katonák közé. Mi azonban tudjuk, hogy a katonák hamar összemelegednek. és már másnap mindenki tudta, miért szőkék a kiskatona fürtjei, és miért vannak szeplők a szeme alatt — azoknak, akiknek szeplős az arcuk, az édesanyjuk születésük előtt úgy mondják, szarkatoiást fogott a kezébe. vagy talán csak megpillantott egy szarkatojást. Az ismeretlen katonák nem csupán a szeplők történetével ismerkedtek meg. de értesültek a partizánokról is, a kenyérről meg az írásról, amelyet a ki&katonának adtak. Mármost, hogy a kiskatona ne züllesszie szét erkölcsileg az egész ezredet, a parancsnokság a lőporraktárba irányította S így helyezték a kiskatonát az egyik alakulattól a másikhoz, az egyik ezredből a másikba, nehogy szétzüllessze erkölcsileg a katonákat, és 6 mindenütt elmondta, ml történt vele a partizánoknál, akik a legkegyettonebb módon megkímozzák az embereket, de őt nemhogy kínozták volna, hanem még írást is adtak neki, nehogy felettesei kínozzák meg áristommal vagy más egyébbel. Így azután a kiskatona egy szép napon a büntetőszázadba került, amelyet egy faluban szállásoltak eL Szigorúan bizalmas levelet vitt a kapitánynak, aki elolvasta a levelet és csak hümmögött, majd mindenről részletesen kikérdezte. A kiskatona mindenre ..alázatosan jelentem”- mel vagy „egyáltalában nem tudom”-mal felelt, és a kapitány egész idő alatt komoran nézte a kiskatona szeplöit és szőke fürtjeit, és végül ráunva a szeplőkre és a hajfürtökre, elbocsátotta. A kiskatona katonásan megfordult, és lötyögő nadrágjában elindult ahhoz a szalmakazalhoz, amelyről az elbeszélés kezdetén megemlékeztünk — egy raj éppen a szalmakazlat döf- ködte szuronyával, elrejtett fegyvereket kutatva. A kapitány nagyon komor ember volt, és ebben a hőségben a legyek még fokozták rosszkedvét ezenfelül pedig a helyettese is dühítette. Havasi ember volt a helyettese, s éppen, az imént kérdezte tőle. ne kutassák-e át az árnyékszékeket is, hátha oda rejtették el a fegyvereket. — Kutassák! — felelte ingerülten a kapitány, és a havasi ember kiválasztotta földijeit kizárólagosan a tartalékosok közül; a kapitány látta, hogyan mennek az utcán kampókkal és rudakkal a kezükben. és hogyan rontanak be az első udvarra. Lehetséges, hogy a kapitány még tovább bosszankodott volna, de ekkor megpillantott egy menetet, amely éopen be- I fordult az udvarra. A menet atona parasztokból állt, akik sapkájukat kezükben szorongatták.. A menet vezetője a cári család bekeretezett arcképét tartotta maga előtt, úgy járult a kapitány elébe. A kapitány kijöt fogadásukra és .megkérdezte, mit akarnak. A parasztok azt kérték, engedje ki őket az erdőbe szeder- í alombért, mivel a selyem, hernyók saederíatevetet esznek, és a parasztok a mezőre is ki akarnak menni, mert a hernyók, mielőtt begubóz- nak az ágakon, sokat esznek, és a kapitány úr is bizonyára tudja, hogy nincs mit en- ntük, hiszen már minden falubeli saederfáról leették a levelet, és most már csupán a mezőn vagy a szőlőben ta- Iáiul szederfákat. — A mezőről azó sem leheti — jelentette ki a kapitány, a ezzel be is akart menni a házba. De a parasztok utána kiabáltak: — De kapitány úr! Hisz’ ez lehetetlen, kapitány úr! — A parasztok egymás után nagy részletességgel magyarázták el a kapitánynak a selyemhernyó tenyésztését, folyton egymás szavába vágtak., nehogy megszakadjon a beszéd fonala, és nehogy szünet álljon be, s a kapitány azt kihasználva, elutasítsa kérésüket. A cári család arcképét maguk élőt tartva, egészen melléje somfordáltak, hogy a kapitány jól lássa a képet. A kapitány azonban rá sem nézett a képre, s nem törődött sem a parasztokká! sem kérésükkel hogy forduljon feletteseihez, hanem csak komoran rázta a fejét, maid hátat fordított a parasztoknak, és olyan erősen csapta be maga után az ajtót, hogy mindnyájan összerezzentek. A parasztok megvakarták a fejük búbját, rágyújtottak, és csöndesen megjegyezték, hogy a kapitány bizonyára megkérdezi feletteseit, és ha a parancsnokságot megkérdez! az nyomban megengedi nekik,, hogy kimenjenek az erdőbe szederf alombért. Elindultak visszafelé és a cári család képe a menet végén maradit, de időben eszükbe jutott éa elő- reküldték, mivél a kapitány még kinézhet az ablakon, és megláthatja, hogy a cári család az utolsó helyre került Hagyjuk most kedves olvasó, a parasztokat hernyóikkal egyetemben, amint az úton ballagnak. mondaná Victor Hugo, és lássuk, hogy mi történt a kiekatonáva! A kiskatona odaért a szalmakazalhoz, amelyről az elbeszélés elején megemlékeztünk, és nézte, hogyan döf- ködik a katonák szuronyukkal a szalmakazlat elrejtett fegyverek után kutatva. Felkapott egy szuronyt és ő is a többiekkel együtt döfködte a szalmát de csak kettőt- hármat szúrt a többiek rögtön megkérdezték, honnan jött. kicsoda, és hogyan került oda és a kiskatona mindent elmondott s nem hagyta ki az írást sem, amelyet a partizánoktól kapott nehogy a parancsnokság véletlenül megbüntesse. A katonák letelepedtek, rágyújtottak és kérdezgették; a kutya meg. amely szüntelenül ugatott a kazal tetején, és már-már egészen berekedt az ugatástól szintén elhallgatott A forró levegőben pillangóik csapongtak, és néhány házzal arrébb látni lehetett a havasi embereket, amint tisztjüket körülvéve éppen összedugják a fejüket és tanácskoznak, majd elindulnak valamerre. A katonák nem siettek megtaláló1 a kazalba rejtett fegyvert — ha ugyan a kazalban egyáltalán volt fegyver —. csak szívták cigarettájukat, egyiket a másik után, és nem volt kedvük felállni. Talán még tovább is ott ültek volna, hogy hallgassák a kiskatona történetét, hogyan küldték őt az egyik ezredből a másikba, nehogy erkölcsileg szétzüllessze az ezredeket. de a kutya hirtelen felugrott és nagy lármával ugatott valakit. A katonák felálltak és látták, hogy a kapitány, sötét felhőnél is komorabban, közeledik a kazal felé. A kapitány nemcsak komoran nézett, hanem, a dühtől szinte megkékült az arca, és olyan határozottan lépkedett, mintha el akarná gázolni a kazlat. A kutya, amint azt az elbeszélés elején említettük, feléje ugrott és a kapitány azon nyomban előkapta revolverét és még a levegőben lelőtte. A kiskatonát azonnal fogdába küldte, nehogy szétzüllessze erkölcsileg a sznl- makazal körül őgyelgő katonákat. A parancs, hogy a kiskatonát fogdába kell zárni, bizonyos nehézségbe ütközött mivel a faluban nem volt fogda. Az iskolában volt ugyan egy szoba, ahol télen a tüzelőt tartották, fáskamranak hívták. A kiskatonát ebbe a kamrába zárták, éa a kapitány parancsára a helyettese a legvadabb havasi katonáiét állította oda őrnek. A vad havasi megállt az ajtó előtt, mint egy tuskó, de nem bírta sokáig a hallgatást, és egy idő múlva megkérdezte: — Es mondd, rákötöztek a kerékre és verték a talpadat? — Dehogy kötöztek — felélte a kiskatona —. jóltartottak és még írást is adtak. — Hallgass! — ordította a hegyvidéki ember vadul. Majd egy idő múlva újra megkérdezte: — Hogyan tarthattak jól és adhattak neked írást, amikor rablók? —- De hiszen nem rablók azok! — felelte a kiskatona, — Hallgass! — ordított rá újra a havasi, és jó sokáig hallgattak mindketten. Hallgattak, hallgattak, és a havasi újra kérdezte. A kiskatona válaszolt neki, és a havasi ezúttal nem ordított rá: — Hallgass! — csuoán maga elé dörmögte: — Ejnye, ein ve! — és tovább kérdezte. A kiskatona pedig apránként az egész történetet elmondta neki. Ki tudja, meddig tartott volna a beszélgetés, ha a fáskamra előtt ott nem terem a komor kapitány, helyettesével együtt és észre nem veszi, hogy a kiskatona őre erkölcsét zülleszti. — Ezt már nem! — szólt a kapLtánv és parancsot adott, hoev a kiskatonát azonnal kíaériék át a berkovicai tüzérezredhez. — Igenis! Igenis! — tisztelgett a helyettese, és két legjobb földijét kiválasztva — öreg. tartalékos vitézeket —, parancsot adott nekik, hogy a kiskatonát Berkovicába kísérjék. Eközben újra felbukkant a parasztok menete, és a cári család képét vivő paraszt vezetésével egyenesen a kapitány szállása felé tartott — úgy gondolták, a kapitány már beszélt feletteseivé! De a kapitány olyan pillantást vetett rájuk, hogy a cári családot hónuk alá kapva haza- kotródtak. A faluban többé senki sem találkozott a kiskatonáva! Néhány paraszt art mesélte nekem, hogy látták, amint a poros úton mendegélt, csizmája kopog, és bő nadrágjának szára lebeg a szélben. Két oldalán a két tartalékos havasi katona haladt, s időről időre ráordított: — Hallgass! Hallgass! — bár a kiskatona egy szót sem szólt. A rokonom abban az Időben Ber- kovicán szolgált, iránvzótüzér volt az ezrednél őt kérdeztem meg hallott-e valamit a kis- katonárói; elmondta, hogy egyszer bekísértek a laktanyába egy kiskatonát —. akit partizánok elfogtak, maid elengedtek. Annyira züllesztette az ezred morálját, hogv a pleveni gyalogezredhez küldték, onnan pedig valamilyen más ezredhez, de már nem emlékszik pontosan, hogy hová. mikor most a kiskatonát felidézem. úgy jelenik meg előttem. ahogy Igeterjesztés közben mindig elképzeltem: a beszéde is olyan szeplős és szőke fürtös, mint saját maga. mint afféle újonc, aki a kaszárnyái piszkos munkát végzi. Gyakran hallottunk baj úszás beszédet. a tartalékos tiszteké! akik díszegyenruhában pompáztak, minden gombiuk csillogott. cipőjük kevélyen csikorgót! és dölyfösan iártak- keltek — de az ő beszédük hamar elfakult emlékezetemben, s újra átadta helyét a kiskatona szavainak. Es most is látom magam előtt, ahogy lötyögő nadrágjában mendegél a távolban, és a havasi emberek durván ráförmednek: — Hallgass!
