Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)
1974-09-15 / 216. szám
ÉLETVESZÉLYES JÁTÉK Tarjáni ismerős A helyijárati vezető Bontják a salgótarjáni Arany János utcát. Eltűnnek a toi'onyépü letekkel szembeni házikók. Pillanatnyilag olyan a terep, mintha bombázást kapott volna... Nem is ez a lényeg. Az Arany János utca elején van egy ütött-kopott, rozzant vi- tyilló. A szó szoros értelmében csak a jóakarat tartja össze. Az ajtaja lelakatolva, de a tető több helyen megbontva. A korhadt, össze-vissza hajlott lécek bármelyik pillanatban leszakadhatnak. A cserepekkel együtt... Ami még ’ennél is nagyobb baj. a négytől-, tíz—tizenkét éves korú gyerekek kedvenc játszóhelyévé vált. Egyetlen ugrással följutnaJk a padlástérre, lökdösik a' cserepeket, rángatják az ajtóikat. Közben r am is gondolnak arra, hogy az életükkel játszanak. Elég egy rossz mozdulat és rójuk zuhan az egész tető. A felnőttek, akik az életveszélyes, hajmeresztő mutatványokat látják, időnként rájuk szólnak, elzavarják a srácokat. De ez nem megoldás. Mert tíz perc múlva megint ott vannak.., Érdemes volna a városi tar.aíjs illetékeseinek ide eljönni é< megnézni a házat és a környékét. Jóformán már csak ez az egy áli magában! Ha valami gátolja a bontását, mindenképpen kell megoldóét találni. Addig, amíg nem történik végzetes baj. Mert esetleg késő lesz majd a Bírás. De a felelősségre vonás is. . e, — csata! — Szakmunkásképzés többen az évben mintegy 100 új középfokú szakiskola nyitja meg kapuit Ukrajnában. A jelenlegi ötéves terv végéig a köztársaság technikumaiban végzett magas képzettségű szakmunkások és technikusok száma el fogja érni az 1,6 milliót. E szám háromszorosa az előző tervidőszakénak. Ukrajnában az Októbert Forradalom előtt a lakosság 70 százaléka írástudatlan volt Ma minden második munkásnak közép- vagy felsőfokú végzettsége van. Az új Skoda autóbusz széles ívben fordult be a végállomásra. Leszálltak az utasok, ki kosárral, ki táskával, fiatalok és idősebbek. A vezető kiszáll. Van egy negyedórája. — Huszonhárom éve vágyók a cégnél — mondja Monostori Ferenc, a buszvezető. — 1952 május 22- tól. 1960-tól 1966-ig külföldi különjárató* voltam, aztán meguntam a „csavargó’1’ életet, így lettem helyijárati sofőr. A, 3-as „vonalán Zagyva- pálfalvára jár. Megvan az 500 ezer kilométeres balesetmentes közlekedésért jelvénye, teljesítette a 750 ezer kilométert is az idén kapja meg a jelvényt. Kétszer kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést, nyolcszor oklevelet. — Az utasok már ismernek. Sokan megvárják inkább az én kocsimat, elengednek másik kettőt, amivel szintén mehetnének. Ez jólesik. Perese, vannak, akik nem néznek jó szemmel. Például a pon- sságért. Ez furcsa, hiszen indenkinek jó, ha pontos a kocsi. Ott lóg a zsebórám. Vannak akik hozzám igazítják a mg gukét. Aztán betartom a szolgálati szabályzatot is. Van utas, aki ezért is neheztel. Például ott vannak a gyerekkocsik. Csak ösz- szecsukva lehet őket felhozni a buszba, hiszen ha a babakocsiban utazna a gyerek, könnyen kieshetne, baja történhetne. Van, aki ezt nem látja be. Sokszor mondják, hogy más vezető megengedi... Hát én nem. Jobban féltem a gyereket... Meg aztán, ahogy az előírás megköveteli, csak megállóban állok meg. Ha másutt ti megállnák, abból könnyen lehetne baleset. Különben is tilos. Vannak már „törzs- utasok" is. Naponta találkozom velük. Köszönünk egymásnak. Van ilyen vagy százötven. Szeretem csinálni. Ha nem szeretnem, nem is tudnám. Most új kocsit kaptam. Jó ez a Skoda busz, különösen városi forgalomban gyorsabb. Nyolc éve saját autója is van. Skoda S—100-as. Tagja az autóklubnak. A busz azonban más. Ott egy nagy testet kell irányítani, s ez maga öröm. Vajon még minek örül a buszvezető? — Hogy is mondjam? Ha közös a hangulat, a kedv a vezető és az utasok között. Ha nem rontjuk egymás kedvét, amíg együtt utazunk... —r— jelentkezem ismét, mert a suli szükséges, bármit is szeretnék csinálni. Végül, akit felvettek, de várja a „behajózást": Kovács Csaba: — Tengerészeti főiskolára jelentkeztem, és decemberben érkezik meg a hajónk, mely- lyel 10 hónapig a tengeren leszünk, és súroljuk a fedélzetet. Őrülök, hogy felvették, mert ezzel gyerekkori álmom teljesedett be. A sikertelen felvételiknek több oka van: egy rosszul kihúzott tétel, mely kevésbé megy, de az is lehetséges, hogy a kívánt ismeretanyag több mint amivel a felvételiző rendelkezik. Váci Mihály szavaival élve a felvételiző tudása: „Még nem elég". Remélve azonban, hogy többségük kellően mérve a helyzetet, a lehetőségeket. éa saját képességüket, a következő tanévben sikerrel jelentkeznek. Büki Ildikó lövőre újra kezdik Akik az idén kimaradtak a főiskoláról Hányán jelentkeztek a középiskolákból továbbtanulni, s ebből hány tanulót vettek fel, erre pontos statisztikai adatok m<W nincsenek. Akik számára még nincs vége a diákéveknek, azok már elutaztak a különböző egyetemekre, főiskolákra. De mi van azokkal, akik itthon maradtak? Hogyan találják meg a megfelelő munkahelyet; mennyi lesz életük első fizetése; lemond talk-e végleg a továbbtanulásról; vannak-e háztartásbeliek: a követelmények vagy az óhajok nagyobbak? Ezek a kérdések szeptemberben többször hallhatók. A válaszok pedig: Majzik Ágnes, aki a Madách Gimnáziumban .végzett; — Nyíregyházára jelentkeztem pedagógia—matematika szakra. Nem sikerült. Egyelőre sajnos, még nincs munkahelyem. A városiban szerettem volna elhelyezkedni, képesítés nélküli pedagógusnak. Az utolsó pillanatban derült ki, hogy — legalábbis Salgótarjánban — nem lehet. Ha Nógrád megyében lesz rá lehetőség, akkor vidékre, valamelyik környező faluba megyek tanítaná. Remélem, sikerül. Ha nem, akkor nem tudom, mihez kezdek. Túrái Mária: A gépipari szakközépiskolában érettségiztem, s a Műszaki Egyetemre, ahová jelentkeztem, nem vetitek fel. Most a 211-as Szakmunkásképző Intézetben dolgozom, mint adminisztrátor. A terveimről azonban nem mondtam le. Jövőre újból jelentkezem. Addig is nekigyűr- kőzöm és tanulok. Remélem, jövőre nagyobb sikerrel járok. A Bolyai Gimnáziumban fejezte be tanulmányait Gordos Béla: — Matematika—fizika tanári szakra jelentkeztem, s most, hogy nem sikerült, a nyelvre „hajtok ró". Spanyolt tanulok. Még nem dolgozom. Jövőre Úttörők a közúti balesetek megelőzéséért A Salgótarjáni Mártírok áll Iskoláaok átlóról gyakran állnak jelzőtárcsával az úton, s ha iskoláscsapat közeledik, leállítják a zebrán a forgalmat, hogy a gyerekek zavartalanul mehessenek át az úttesten. Külön KRESZ-vizsgát kellett tenniük, hogy ezt a felelősségteljes feladatot elláthassák. Molnár Aranka Salgótarjánban, a Rákóczi út és az Arany János utca sarkán teljesített a napokban szolgálatot — kulcsár — A fillérmilliomos csődöt mondott A banki nemzetiségi , múzeumban Volt egy flllérm liliom »sunk. Ma csupán azért nem tün- döklik gazdasági életünk egén, mert kénytelen megkezdeni kétéves szabadságvesztésének letöltését A fillérmilliomos majdhogynem varázsló volt: a létező, eladásra kínált áruból hiánycikket csinált — tehát a valamiből, semmit varázsolt A „semmiből” viszont fülérmilliókat bűvészkedett elő — önmagánál?. Szerény, 5 filléres alapon kezdte, s végül 106 ezer forintot vágott zsebre. De hogyan lehet S fillérből 106 ezer forintot csinálni? A fillér-milliomos erre a bíróságon válaszolt Egyszer panaszkodtak A negyvenhárom éves, Vácott élő Tauber János — a fillérek milliomosa —, szép karriert futott be az Ültetvénytervező Vállalatnál. Először ültetvényfelügyelő volt később két megye instruktora lett — ismerte és kedvelte őt minden termelőszövetkezet amelyik bogyós gyümölcsöt termelt. A szamóca-, a málna-, valamint a fekete- és pirosrlbizU-telepitésben és -termesztésben szerzett érdemeiért kiváló dolgozó lett s talán soha nem adja fejét „az állami vállalat működésével leplezett üzérkedés -bűntettére” (miként bűncselekményét a bíróság minősítette), ha egyszer nem panaszkodnak előtte. Fehérasztal mellett, egy nógrádi szövetkezet elnöke elkeseredetten fejtegette, hogy a vállalat — ahol Tauber dolgozott —, nem igazolja visz- sza ajánlatukat: a szövetkezetiek több százezer szamócapalántát és mólnasarjat kínáltak fel továbbeladásra. A nehézkes ügyintézés adta a későbbi filléres ötletet: ha a vállalat tutyimutyiskodik, 6 majd segít eladni. „Szaporítóanyag értékesítési jutalék" címen, megállapodást kötött néhány szövetkezettel, amelynek az volt a lényege, hogy Tauber minden eladott palánta-után 5 fillér jutalékot kap. A fillérmllliomos tündöklése ezzel elkezdődött — közvetítésével az ipolyvecei Alkotmány Tsz-ből hamarosan a kétbodonyi Egyesült Erő Tsz- be került 100 ezer málnasarj. Tauber markát majdnem ötezer forint jutalék ütötte... Egy főkönyvelő ezt mondta felháborodottan: „Szemenszedett hazugság, hogy mi ajánlottuk fel az öt fillért. Kényszerhelyzetben voltunk. Tauber úgy tájékoztatott bennünket, hogy vállalata nem tudja értékesíteni a szaporítóanyagot és az itt marad a nyakukon. Ezzel szemben viszont azt mondta, hogy ő el tudja helyezni. A vállalat közvetítésével csak 50 fillért kaptunk volna a palánták darabjáért. Tauber közvetítésével 55 fillért fizettek”. Keverte a kártyát A flllérmiUiomos ügyesen keverte a kártyát: a vállalatnál elhitette, hogy a szövetkezetek nem ajánlanak fel eladásra palántát, ami nem Is baj, mert kereslet nincs. A valami így vált semmivé — árubőségből Ilyen egyszerű fondorlattal lett a hiánycikk. Tauber — noha éppen egyik feladata volt! — kikapcsolta saját vállalatát a palántakereskedelemből, és saját maga vállalkozott a szaporítóanyag adás-vételére. Nemegyszer, se kétszer! Es éveken át ez fel sem tűnt senkinek a vállalatnál. Tauber egyre vakmerőbb lesz: Palotásra, a Május 1. Tsz-be már úgy utazik le, hogy látszik rajta a sértődöttség, a megbántottság. Nem tőle, hanem a vállalattól rendelt szaporítóanyagot a szövetkezet A főkönyvelő — utólag! — igen mérges a történtekért: „Háromszázezer málnasarjat rendeltünk a vállalatnál. A megrendelést követően Tauber János azt tanácsolta, hogy az írásbeli megrendelésünket mondjuk le, mert 6 kedvezőbb ár mellett tud szaporítóanyagot biztosítani. Tauber János sajátmaga vitte fel vállalatához a mi lemondólevelünket... Még ezen a nyáron a honti Győzelem Tsz-től megrendeltette velünk a 240 ezer darab mál- nasarjat, darabonként 55 fillérért. Tehát öt fillérrel olcsóbban jutottunk hozzá, mintha a vállalat közvetítette volna ... Felháborodva vettem tudomásul, hogy Tauber János ezért 11 ezer forintot vett fel a honti Győzelem Tsz-től”. De érdekes! Kérte is, adták is A szövetkezetben nem gyanús, hogy Tauber milyen őrömmel és készségesen veszi fel a megrendelést visszam- nó levelet. Vajon, ha megmondja, hogy ezt nem önzetlenül teszi, mert ezért 11 éter forint üti a markát, vis&V- kérik tőle? Nem kelt vissAi- tetszést a saját vállalatánál sem, amikor átadja a lemondólevelet Ez is milyen érdekes! A fillérmilliomos munkaköri kötelességeinek egyike volt az üzletszerzés. Atért nem fizethet bért egy vállalat, ha a saját dolgozója lebeszéli az ügyfelet a megrendelésről. Az ugyebár furcsa is lenne. Tény azonban, hogy a levelet elfogadták, a szaporítóanyag pedig útnak indult öt fillérrel olcsóbban, s újabb öt fillérek kerültek Tauber zsebébe. / — Azt nem mondom — vallja szemérmesen —, hogy minden esetben megdolgoztam ezért a pénzért De az Igazsághoz tartozik, hogy nem én követeltem az öt fillért, hanem a szövetkezetek ajánlották fel. Volt Ilyen eset Is? Egy tsz-elnök szavalt idézem: „Azt mondta, amikor a •árják és a palánták elhelyezéséről volt szó, hogy nincs kereslet Arra voltam kényszerülve, hogy külön, maszek alapon tárgyaljak Tau- berrel. Elmondtam neki helyzetünket, és ígértem 5 fillért is. Erre azt mondta, ha valahol kereslet mutatkbzlk, majd szól. Szólt Is”. Bár — utólag ez látszik jobbnak — hasznos lett volna erről a megállapodásról levélben is értesíteni a vállalatot, hátha rögtön azt üzenték volpa visz- sza, „állj, erre az üzletre nekünk is szükségünk van”! Akad, persze, olyan szövetkezet is, ahol nem alkudoztak. Idézem a drégelypa- lánki szövetkezet főkönyvelőjének szavait: „Elzárkóztunk az elől, hogy az Ültetvénytervező Vállalat emberei magánúton tervezzenek nekünk valami ültetvényt, vagy üzleteljenek velünk, ás szaktanácsadás, tervezés, üzletszerzés elmén pénzt kapjanak tőlünk. Tudjuk, hogy ez a váir lalat dolgozóinak hivatali kötelességük ... Valahová, Miskolc környékére Tauber János a mi szamócapalántánkat; is közvetítette, de azért mi nem fizettünk neki egy fillért sem”. Pénz ez ablakban, ahogy kártyás nyelven mondani szokás, ha valaki néni nyer semmit Tauber megnézte az „ablakban" levl pénzt és sosem közvetített többé Drégelypalánkról szaporítóanyagot. Talán mégsem volt olyan jó szíve, mint azt máshol gondolták róla. Csőd... A fillérmffliomos, persze, nem úszta meg annyival, hogy üzérkedése miatt a Nógrád megyei Bíróság 2 évi szabadságvesztésre és 40 ezer forint kártérítésre ítélte. (A pénzbüntetést — váljék becsületére — még a szabadság- vesztés letöltésének megkezdése előtt igyekszik kifizetni.) A fillérmilliomos tehát csődöt mondott és 2 év alatt sorra veheti a különös bűnügy tanulságait. Kérdés, hogy ezt csak neki kell-e megtennie?... (g) (Megjelent a Szabad Föld szeptember 15-i — mai számában.) NÓGRAQ — 1974. szeptember 15., vasárnap 5
