Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)
1974-08-25 / 198. szám
HARMINC boldog ember A salgótarjáni szabadtéri szoborkiállításon- kJ A Világéletemben kutyamódra irigyeltem azokat az élelmes embertársaimat, akik úgy közlekednek komoly intézményekben, mint ama bizonyos Faljáró című egykori íranda film hőse; kik előtt nincs akadály, portás-Cerbe- rus. Azt mondják, bizonyos mesterségekben — mint teszem az újságíróknál —, szakmai követélmény, ha az ipsét kidobják az ajtón, okvetlen térüljön vissza az ablakon. Rettenetesen sajnálatos, hogy soha nem volt tulajdonom ez az erény. Ha engem kiküldtek, akkor addig rostokoltam a titkárnői szobában, a folyosón, vagy a portás fülkéje előtt, amíg meg nem érkezett a várva várt bebocsátó szép üzenet. S mivel, hogy ezzel a tulajdonsággal a legcsekélyebb mértékben sem birok, ezért tudom tágra nyílt szemmel ámulni a mindenféle faljárók táborát. Akik még a metro íotocellás korlátján is úgy mennek át, a kötelező pénzérme bedobása nélkül, mintha az a világ legtermészetesebb dolga volna. Valahai, húszegynéhány éves ifjúságom éveiből való Bihari Pista, vagy ahogyan s űkebb baráti kompániában tituláltuk: a vörös Bihari. Hát ő volt ilyen „faljáró”. Talán épp ennek tudható be az a hajmeresztő életút is, melyet a mostani korai, öt- venegynéhány éves korig harminc év távlatában bejárt. Bgykori „sajnálatos” szülőválasztása révén volt munka- s '.olgálatos, majd első színi- direktora a felszabaduló ország ideiglenes fővárosának, továbbá vándortársulati táncoskomikus. mikor is lángoló vörös tonzúráját szénfeketére festette. S volt cirkuszvállala- ti szervező, kultúrigazgató üzemekben, engedély nélküli haknifőnök, anyagbeszerző és gondnok. Hát ennyi mindent vállalni, ellátni csakis olyan alkatú valaki képes, mint a m i Pistánk. Néha évszámra nem hallottam róla. Azután, úgy ál- t ólában nyaranta, felbukkant s terkesztőségi szobám ajtajában. paradicsompaprika pi- r isságú nevető ábrázatával, s mintha a harminc év előtti, a húszéves tömzsi vörös Bihari türemkedett volna be. fjedig a maradék hajzatát t ikintve inkább már ősz Biharinak illenék titulálni.) Be-, jött: „hogy vagy vén csirkefogó, szereted-e még a lányokat, meg a tütüt?” Elméláztunk keveset az ifjonti tör- vényrespektáló csibészsége- ken, aztán ment is tovább pálfalvai feleség-rokonaihoz. Soha nem terhelt a kívánatosnál egyetlen másodpercre sem (mert ez is minden fal- iáró szenzációs érzéke), ment, mert kint várja a gyerek, az asszony, a íutalbíró nevelt fia, akikre rettenetesen büszke, és jobban szeret saját vérénél. Immár három éve nem láttam Pisták Abban teljességgel bizonyos voltam, hogy van, él, mert elpusztíhatatlan vitalitás; előbb lesz. vüágka- taklizma, mint belőle por és hamu, én viszont az egyre tisztesedebbő kor nyavalyájával, a hypertóniával második hete a kórházi ágyat nyomtam. ötvenegyedik évesen 260/170-nel már egy barátságos gutaütés határán leledzik az ember, de minden Erpo- zidnál és Rausedylnél jótékonyabb volt nekem az a váratlan telefon, melyben családom közölte, hogy látogatóra számíthatok, méghozzá perceken belül. A vörös Biharira. Nem volt látogatási nap, jól tudtam, hogy a kórházi Cerberus még a Mindenható személyes ajánlólevelével sem bocsát át kordonán élő fia- leiket. — Azt mondta a barátod — magyarázta telefonba a nejem —, hogy bízzad őrá. olyan még fennállása óta nem esett, hogy valahova be ne jusson. Máris meghajoltam a nyomós indoknak, s alig teszem le a hallgatót, a társalgó irányából már szuszog is felém egy szélesen vigyorgó vörös gombóc, őszebben, mint utoljára láttam. — Hát te?... — öleltem meg szíves kedvvel. kicsit megindultan a koraifjúság közös dolgaihoz való. ragaszkodása, hűséggel kitartó pajtá- si szeretető láttán. — Hogy az istencsudában bújtál át ezen a vesztegzáron ? — Na, hallod!.. Még ez is valami? Két lehetőségem is volt. Vagy közlöm, hogy az orvosi műszergyár központjából jöttem ellenőrzésre, vagy hogy... — Vagy hogy... — A másodikat választottam. — Bejöttem sietősen, mint akinek rendkívül fontos ügye van. Nem néztem sem jobbra, sem balra, el a portás mellett, köszönésre sem méltattam, csak jöttem. Ügy jöttem a kritikus szakaszon, mint egy osztályvezető főorvos. aki műtétre siet. — Na és? — Mit na és?! Itt vagyok. Hoztam egy kis bagót. Mást nem mertem, mert a kórház az mégiscsak kórház, én meg szeretnék a százegyedik éves temetéseden ott lenni. ; _ Miről beszélget ilyenkor az ember?... A nyájas olvasót bizonyára aligha érdeklik a Hypertonia, a különféle vizsgálatok bonyolult fázisai. Amikor Bihari jó óra után elköszönt, s kifelé tartott a folyosón, az volt a leghatározottabb benyomásom, hogy nem is úgy lépked, mint egy osztályvezető főorvos, hanem mint maga, az igazgatófőorvos. ' * Aznap este, a szokásos ellenőrzésen másfél hét után első ízben volt normális: 150/90 a vérnyomásom. Barna Tibor REGGELENKÉNT, s mikor alá&záll már a nap, talpig feketébe öltözött öregek vonulnak lassú egymásutánban az úton. Ki kezet kézbe fogva, ki tekintetét vigyázón az útra szegezve, ki a hajdan volt fiatalság örömét emlegetve, vidám mosollyal az arcán lép tétován előre. Elfigyelem őket, s felötlik bennem önön- magam elképzelt öregsége; gondolatot gondolatra illesztve próbálok felépíteni egy jövendőbenl, megőszült hajú, reszkető kezű embert, aki magányos-félszegen enged messziről utat kerékpárnak, autónak egyaránt. Játszom a gondolattal — mindhiába. Nem tud kikristályosodni bennem az egyszál magam érzés, az elhagyottság, a senkihez sem tartozás ridegsége. És úgy gondolom, manapság így van ez rendjén. Mert valahová mindig tartozni kell: egy emberhez, emberekhez, egy közösséghez. És akkor már könnyebb... Immár évek — lassan évtizedek óta — ugyanezen gondolatok jegyében is születnek pártunk és kormányunk szociálpolitikai intézkedései, amelyek elsődleges célul tűzik ki az emberekkel való törődés össztársadalmi üggyé tételét. Törődni a fiatalokkal, fokozott figyelmet szentelni a nőpolitikái határozatok végrehajtásának, gondoskodni az öregekről. Széles skálájú program. De nem is program: inkább szocialista társadalmunk hétköznapivá vált, természetes folyamata. Kisterenyén ötödik éve, hogy létrehozták az öregek napközi otthonát. Harminc magányos, idős emberben sikerült megszüntetni a holnapoktól való szorongás érzését, a céltalanul eltöltött órák feszültségét, a gondoskodás hiányát. S tette ezt a nagyközségi közös tanács, tudván, hogy elég magas az egyedül élő idősek száma, egy Zrínyi úti épületben megalapította és ma már évente mintegy 184 ezer forintnyi összeggel segíti az öregek otthonának boldogulását Kecskés Vendelnével — aki megnyitása óta látja el az otthon vezetését — beszélgettünk. Gondokat eredményeket terveket említett olyan szenvedélyesen, mintha valamennyi öreg a nagyapja, nagyanyja, vagy legalábbis, hozzátartozója lenne. Az emberekről való gondoskodást nem is lehet másképpen csinálni — Rengeteg figyelem, türelem, megértés kell hogy jól érezzék magukat, szívesen, ne csak kényszerből járjanak ide, — mondja. — S hogy semmiben sem szenvednek hiányt az öregek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a vezetőnő által elmondottak. — Hivatalosan csak délelőtt tízkor nyitnánk, de fél kilenc körül mindenki itt van, s néhányan már nyolcára' előtt betipegnek. Reggelente rádióznak, újságot olvasnak, majd a tízórai után ki-ki kedve szerint teszi, amit akar. Ha van a tévében adás azt nézik, de a nénik többsége régi szenvedélyének, a kézimunkázásnak hódol MAGAM IS láttam — egy hamarosan megrendezésre kerülő kiállításna már a sublót, mélyében gyűjtögetik — ezeket a gondosan varrt hímzéseket, horgolt térítőkét, álomszép subákat. És milyen megkapó volt nézni: a remegő, munkától eres, nyolcvanéves kezekben milyen biztonsággal jár a tű és alakul ki egy-egy matyó, vagy kalocsai minta. — Ebéd után egy kis csendes pihenőt tartanaik, aztán újból kézimunkáznak, beszélgetnek, sétálgatnak, olvasnak uzsonnáig, s már el is telt egy nap. Egyhangú napok lehetnek, gondolhatná bárki, ám az otthon eseménynaplójában rendezvények sokaságát örökítették meg. Teadélutánok — a beragasztott fényképekről táncoló, énekelő, vidám öregek mosolyognak ránk —, a közös tarjáni színháznézés emlékei — „Sokan most 70— 80 éves korúkban voltak először színházban. Ha látta volna, hogyan csillogott a szemük”. — Anyáknapi, nőnapi megemlékezések fotói — „A Bolyai Gimnázium Vöröskereszt szervezetének gyerekei jönnek el mindig, és egyetlen ünnepet sem hagynak ki műsor és ajándék nélkül”. —, képek a kézimunka-kiállítás- ' ról — „Amit varrunk, eladjuk és a pénzből kirándulni megyünk”. —, és végül egy bejegyzés, amelynek írója dr. Fehér Zoltán, az Egészség- ügyi Minisztérium főosztály- vezetője: „Sok öregek napközi otthonában jártam, de ez a legjobbak közé tartozik”. Tartozhat is, hiszen rajta a segíteni kész emberek szeme. A MEZŐGÉP Vállalat, a FÜ- TŐBER brigádjai, a tarjáni Bolyai Gimnázium tanulói, a kisterenyei vasutasok mind- mind nyújtják segítő kezüket.' De mindent ők sem tudnak megoldani. — Telefon kellene nagyon — mondja a vezetőnő —, az udvarba egy fásszín és olajtároló a tüzelőnek, feltétlen tatarozni kellene kívülről az épületet, régiek a bútorok is... Az öregek kérését a 80 éves, özv. Enigler Károlyné tolmácsolta: — Idejövet és hazafelé is át kell menni a 21-es főútvonalon. Nagyon zsúfolt, sok az autó és félünk. Ha egy zebrát fel lehetne festeni, vagy táblákat kitenni. .. Felfigyel rá valaki? Mert oda kell figyelni azokra az emberekre, akik értelmet találtak kései, napjaiknak, s így vallanak napközi otthonukról: Nagyváradi Sán- domé: Ez a mi második otthonunk. Tóth Erzsébet: Ügy örülünk mindannyian, hogy az öregekkel ennyit törődnek. özv. Koós Sándomé: Az Isten .áldja meg, aki ezt az otthont kitalálta. ESTENKÉNT egymásután lépnek ki a kapun, s tekintetük kis időre megáll az épület előtt magasodó fenyőn, amelyen magasba kúszik, örökké zöldéi a borostyán... I _ Karácsony György ílarmíncére» a Szlovák Nemzeti Felkelés (1,) így kezdődőit... Nagyon érdekes, ahogyan a magyar erőszakszervek felfigyeltek 1944 augusztusában szenvezik. ta csapatok kísérletére a már több ezres létszámban tevékenykedő partizánok és a szlovák hadsereg hazafias érzésű egységei fegyverrel válaszoltak. Szembeszálltak a betolakodókkal. Így azután jóformán még el a lakosság az oroszokkal, így fogva dr. Gustav Husáknak, sem kezdődött a Szlovák Nem- a partizánokkal is rokon- Csehszlovákia Kommunista zeti Felkelés tényleges és haa szlovákiai megmozdulásokra, a kibontakozó partizánEz volt az egyik és talán a Lacó Novomeskynek, a legjellemzőbb visszhangja a szerű szlovák költőnek. Pártja mai első titkárának és tékony fegyveres előkészíténép- se, meg kellett hirdetni az össznépi felkelést, a kitűzött harcokra, a nemzeti felkelés Szlovák Nemzeti Felkelés elő- Majd 1944 elején hozzáfo- célok megvalósítása érdeké előkészítésére. A csendőrség készítésének. gott a párt céljainak propaben. központi nyomozó parancs- S mi történt ez alatt tőlünk gálásához és a megvalósítás- Ezzel magyarázható, hogy nokságának egyik jelentéséből északra? hoz követőket toborzott. Tákésőbb a kezdeti sikerek idézünk. „1944. augusztus 8-án a met Sicherheits-Polizei székA szlovák nép elégedetlen- mogatta a partizánmozgal- után — megtorpanásra, sőt. né- sege kezdetben sztrájkokban maf és erőteljes erőfeszítése- időszakos visszavonulásra és tüntetésekben nyilvánult két tett annak érdekében, kényszerült a nemzeti felházában magyar—szlovák és meg. A katonák ímmel-ámmal hogy az akkori szlovák had- kel£f- ....... .. német biztonsági szervek meg- mentek a keleti frontra, hogy sereget megvédje a fegyveres Végül az előkészítéssel kapbeszélést tartottak Magyar Hitler céljaiért harcoljanak, felkelés számára. A Szlovák csolatban idézünk dr. Gustav A gazdasági intézkedéseket Nemzeti Tanács a már élőké- Husáknak, a „Tanúbizonyság szabotálták az országban, Egy- szüleiben lévő felkelés pa- a Szlovák Nemzeti Felkelésrészről Tölgyessy Győző ezre rancsnok Gerecz alezredes és re tobb helyen illegális ellen- rancsnokának. Ján Golian al- r51 című, tíz évvel ezelőtt Gasch ’százados német állási csoportok kezdték meg ezredest szemelte ki. aki ab- megjelent könyvéből. Ezt irrészről az eperjesV’és amis- tevékenységüket. Ez abból ban az időben a szárazföldi Ja: »Szlovákia Kommunista kolci Sicherheitsdiensttől egy- állt- h°gy közvetítették aha- egységeket irányította Bans- pártla ebben az időszakban egy főrohamvezető és szlovák zafiak külföldre szoktetését. ka Bystrica térségében. Go- nagyon megnőtt és megerősö- részről egy “zredes és egy Hírszerző tevékenységet foly- iian megígérte, hogy ponto- dött- a Pártnak sikerült szercsendőr alezredes — az eper- tattak- Segítették, mentették San tartja magát a Szlovák vezetei körül megszerveznie jesi csendőrkerület vezetője az üldözötteket és a letartóz- Nemzeti Tanács irányelvei- elsősorban a szociáldemokra- — egy százados és egy rend- tatottakat. hez. Megteremti a feltétele- tákat> azoknak nem voltak A szlovákiai kommunisták két a katonai fegyveres felke- sa3at szervezeteik és az anti- illegalitásban, rendszeresen léshez úgy, hogy összehangol- fasiszta harcot a Szlovák Kom- és szervezetten dolgoztak, ja a harci cselekményeket az munista Párttal együttműőrtiszt vettek részt. Általános megállapítás szerint a szlovák ezredes a túloldali komoly helyzetet igyekezett le- Megjelent a pártsajtó, rop- egyre határozottabban elő- ködve és a párt szerveinek- . : __i'i'i_________I.U'U _ ___ __.1 ' TT"_ L- TT_J______. .1 vovolóco qIqH -frtlvrf oH-ólr Tfő. i ratok tájékoztatták a lakos- nyomuló Vörös Hadsereg ak- vezetésé alatt folytatták. Kö őr alezredes, aki német szár- ságot, amelyre személyes cióival. A szovjet katonák zösen jártak el a kommunisérintkezés útján is nagy ha- ekkor már a kelet-szlovákiai tákkal, a nemzeti bizottságok- tással voltak. Majd 1943 vé- Kárpátok előterében üldöz- ban> a Partizánmozgalom épí- gén létrejött az illegális Szlo- ték a menekülő fasiszta egy- tése során. így már az illega- vák Nemzeti Tanács, az ossz- ségeket. litásban kialakult a szlovákiai szlovákiai ellenállás csúcs- Még mielőtt hozzáfoghat- '«unkásosztály tényleges egy- szerve és a Karácsonyi egyez- fák volna a katonai cselekményben kitűzte az ellenállás vés előkészítéséhez, annak programját, ; összehangolásához, a hitleri ... .. . ... ... Egy évvel a Szlovák Nem- csapatok — Magyarországhoz Jatszot] a felkelés elokeszule- zeti Felkelés kikiáltása előtt hasonlóan — megtámadták tel soran Ezek a jelentések is késve Karol Smitke irányításával Szlovákiát és megkísérelték érkeznek be. Kiépített bizalmi megalakult a Szlovák Kom- teljes megszállását. A hitlerishálózattal nem rendelkez- munista Párt V. illegális köznek, de ezt — szerinte — ponti bizottsága, melyben iráhiába is kísérelnék meg, mert nyitó szerepe volt kezdettől értékelni, de a szlovák csendmazású, a megbeszélést követő vacsorán őszintén vázolta a szlovákiai helyzetképet, amely szerint Szlovákiában a partizánelhárítás egyáltalán nincs megszervezve.,. A csendőrőrsöket, csak arra tudja használni, hogy a partizán- híreket és -cselekményekét vidékről Eperjesre jelentik. sége, a Szlovák Kommunista Párt politikai vezetése alatt. Ez a tényező nagy szerettet (Folytatjuk) e — * | NÖGRAD - 1974. augusztus 25., vasárnap 5
