Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)

1974-08-25 / 198. szám

HARMINC boldog ember A salgótarjáni szabadtéri szoborkiállításon- kJ ­A Világéletemben kutyamódra irigyeltem azokat az élelmes embertársaimat, akik úgy közlekednek komoly intéz­ményekben, mint ama bizo­nyos Faljáró című egykori íranda film hőse; kik előtt nincs akadály, portás-Cerbe- rus. Azt mondják, bizonyos mesterségekben — mint te­szem az újságíróknál —, szakmai követélmény, ha az ipsét kidobják az ajtón, okvet­len térüljön vissza az abla­kon. Rettenetesen sajnálatos, hogy soha nem volt tulajdo­nom ez az erény. Ha engem kiküldtek, akkor addig rosto­koltam a titkárnői szobában, a folyosón, vagy a portás fül­kéje előtt, amíg meg nem ér­kezett a várva várt bebocsátó szép üzenet. S mivel, hogy ezzel a tulaj­donsággal a legcsekélyebb mértékben sem birok, ezért tudom tágra nyílt szemmel ámulni a mindenféle faljárók táborát. Akik még a metro íotocellás korlátján is úgy mennek át, a kötelező pénz­érme bedobása nélkül, mint­ha az a világ legtermészete­sebb dolga volna. Valahai, húszegynéhány éves ifjúságom éveiből való Bihari Pista, vagy ahogyan s űkebb baráti kompániában tituláltuk: a vörös Bihari. Hát ő volt ilyen „faljáró”. Talán épp ennek tudható be az a hajmeresztő életút is, melyet a mostani korai, öt- venegynéhány éves korig har­minc év távlatában bejárt. Bgykori „sajnálatos” szülővá­lasztása révén volt munka- s '.olgálatos, majd első színi- direktora a felszabaduló or­szág ideiglenes fővárosának, továbbá vándortársulati tán­coskomikus. mikor is lángoló vörös tonzúráját szénfeketére festette. S volt cirkuszvállala- ti szervező, kultúrigazgató üzemekben, engedély nélküli haknifőnök, anyagbeszerző és gondnok. Hát ennyi mindent vállalni, ellátni csakis olyan alkatú valaki képes, mint a m i Pistánk. Néha évszámra nem hal­lottam róla. Azután, úgy ál- t ólában nyaranta, felbukkant s terkesztőségi szobám ajtajá­ban. paradicsompaprika pi- r isságú nevető ábrázatával, s mintha a harminc év előtti, a húszéves tömzsi vörös Bi­hari türemkedett volna be. fjedig a maradék hajzatát t ikintve inkább már ősz Bi­harinak illenék titulálni.) Be-, jött: „hogy vagy vén csirke­fogó, szereted-e még a lányo­kat, meg a tütüt?” Elméláz­tunk keveset az ifjonti tör- vényrespektáló csibészsége- ken, aztán ment is tovább pálfalvai feleség-rokonaihoz. Soha nem terhelt a kívána­tosnál egyetlen másodpercre sem (mert ez is minden fal- iáró szenzációs érzéke), ment, mert kint várja a gyerek, az asszony, a íutalbíró nevelt fia, akikre rettenetesen büsz­ke, és jobban szeret saját vé­rénél. Immár három éve nem lát­tam Pisták Abban teljességgel bizonyos voltam, hogy van, él, mert elpusztíhatatlan vi­talitás; előbb lesz. vüágka- taklizma, mint belőle por és hamu, én viszont az egyre tisztesedebbő kor nyavalyájá­val, a hypertóniával második hete a kórházi ágyat nyom­tam. ötvenegyedik évesen 260/170-nel már egy barátsá­gos gutaütés határán leledzik az ember, de minden Erpo- zidnál és Rausedylnél jótéko­nyabb volt nekem az a várat­lan telefon, melyben családom közölte, hogy látogatóra szá­míthatok, méghozzá perceken belül. A vörös Biharira. Nem volt látogatási nap, jól tudtam, hogy a kórházi Cerberus még a Mindenható személyes ajánlólevelével sem bocsát át kordonán élő fia- leiket. — Azt mondta a barátod — magyarázta telefonba a ne­jem —, hogy bízzad őrá. olyan még fennállása óta nem esett, hogy valahova be ne jusson. Máris meghajoltam a nyo­mós indoknak, s alig teszem le a hallgatót, a társalgó irá­nyából már szuszog is felém egy szélesen vigyorgó vörös gombóc, őszebben, mint utol­jára láttam. — Hát te?... — öleltem meg szíves kedvvel. kicsit megindultan a koraifjúság kö­zös dolgaihoz való. ragaszko­dása, hűséggel kitartó pajtá- si szeretető láttán. — Hogy az istencsudában bújtál át ezen a vesztegzáron ? — Na, hallod!.. Még ez is valami? Két lehetőségem is volt. Vagy közlöm, hogy az orvosi műszergyár központjá­ból jöttem ellenőrzésre, vagy hogy... — Vagy hogy... — A másodikat választot­tam. — Bejöttem sietősen, mint akinek rendkívül fontos ügye van. Nem néztem sem jobbra, sem balra, el a portás mellett, köszönésre sem mél­tattam, csak jöttem. Ügy jöttem a kritikus szakaszon, mint egy osztályvezető főor­vos. aki műtétre siet. — Na és? — Mit na és?! Itt vagyok. Hoztam egy kis bagót. Mást nem mertem, mert a kórház az mégiscsak kórház, én meg szeretnék a százegyedik éves temetéseden ott lenni. ; _ Miről beszélget ilyenkor az ember?... A nyájas olvasót bizonyára aligha érdeklik a Hypertonia, a különféle vizs­gálatok bonyolult fázisai. Amikor Bihari jó óra után elköszönt, s kifelé tartott a folyosón, az volt a leghatá­rozottabb benyomásom, hogy nem is úgy lépked, mint egy osztályvezető főorvos, hanem mint maga, az igazgatófőor­vos. ' * Aznap este, a szokásos el­lenőrzésen másfél hét után első ízben volt normális: 150/90 a vérnyomásom. Barna Tibor REGGELENKÉNT, s mikor alá&záll már a nap, talpig fe­ketébe öltözött öregek vonul­nak lassú egymásutánban az úton. Ki kezet kézbe fogva, ki tekintetét vigyázón az út­ra szegezve, ki a hajdan volt fiatalság örömét emlegetve, vidám mosollyal az arcán lép tétován előre. Elfigyelem őket, s felötlik bennem önön- magam elképzelt öregsége; gondolatot gondolatra illeszt­ve próbálok felépíteni egy jövendőbenl, megőszült hajú, reszkető kezű embert, aki magányos-félszegen enged messziről utat kerékpárnak, autónak egyaránt. Játszom a gondolattal — mindhiába. Nem tud kikristályosodni bennem az egyszál magam érzés, az elhagyottság, a sen­kihez sem tartozás ridegsége. És úgy gondolom, manapság így van ez rendjén. Mert valahová mindig tar­tozni kell: egy emberhez, em­berekhez, egy közösséghez. És akkor már könnyebb... Immár évek — lassan évti­zedek óta — ugyanezen gon­dolatok jegyében is születnek pártunk és kormányunk szo­ciálpolitikai intézkedései, amelyek elsődleges célul tű­zik ki az emberekkel való tö­rődés össztársadalmi üggyé tételét. Törődni a fiatalokkal, fo­kozott figyelmet szentelni a nőpolitikái határozatok végre­hajtásának, gondoskodni az öregekről. Széles skálájú program. De nem is prog­ram: inkább szocialista társa­dalmunk hétköznapivá vált, természetes folyamata. Kisterenyén ötödik éve, hogy létrehozták az öregek napközi otthonát. Harminc magányos, idős emberben si­került megszüntetni a holna­poktól való szorongás érzését, a céltalanul eltöltött órák fe­szültségét, a gondoskodás hi­ányát. S tette ezt a nagyköz­ségi közös tanács, tudván, hogy elég magas az egyedül élő idősek száma, egy Zrínyi úti épületben megalapította és ma már évente mintegy 184 ezer forintnyi összeggel segí­ti az öregek otthonának bol­dogulását Kecskés Vendelnével — aki megnyitása óta látja el az otthon vezetését — beszélget­tünk. Gondokat eredménye­ket terveket említett olyan szenvedélyesen, mintha vala­mennyi öreg a nagyapja, nagyanyja, vagy legalábbis, hozzátartozója lenne. Az emberekről való gondos­kodást nem is lehet máskép­pen csinálni — Rengeteg figyelem, türe­lem, megértés kell hogy jól érezzék magukat, szívesen, ne csak kényszerből járjanak ide, — mondja. — S hogy semmi­ben sem szenvednek hiányt az öregek, azt mi sem bizo­nyítja jobban, mint a vezető­nő által elmondottak. — Hi­vatalosan csak délelőtt tízkor nyitnánk, de fél kilenc körül mindenki itt van, s néhányan már nyolcára' előtt betipeg­nek. Reggelente rádióznak, újságot olvasnak, majd a tíz­órai után ki-ki kedve szerint teszi, amit akar. Ha van a tévében adás azt nézik, de a nénik többsége régi szenvedé­lyének, a kézimunkázásnak hódol MAGAM IS láttam — egy ha­marosan megrendezésre kerülő kiállításna már a sublót, mé­lyében gyűjtögetik — ezeket a gondosan varrt hímzéseket, horgolt térítőkét, álomszép subákat. És milyen megkapó volt nézni: a remegő, mun­kától eres, nyolcvanéves ke­zekben milyen biztonsággal jár a tű és alakul ki egy-egy matyó, vagy kalocsai minta. — Ebéd után egy kis csen­des pihenőt tartanaik, aztán újból kézimunkáznak, beszél­getnek, sétálgatnak, olvasnak uzsonnáig, s már el is telt egy nap. Egyhangú napok lehetnek, gondolhatná bárki, ám az ott­hon eseménynaplójában ren­dezvények sokaságát örökítet­ték meg. Teadélutánok — a beragasztott fényképekről táncoló, énekelő, vidám öre­gek mosolyognak ránk —, a közös tarjáni színháznézés emlékei — „Sokan most 70— 80 éves korúkban voltak elő­ször színházban. Ha látta vol­na, hogyan csillogott a sze­mük”. — Anyáknapi, nőnapi megemlékezések fotói — „A Bolyai Gimnázium Vöröske­reszt szervezetének gyerekei jönnek el mindig, és egyetlen ünnepet sem hagynak ki mű­sor és ajándék nélkül”. —, képek a kézimunka-kiállítás- ' ról — „Amit varrunk, eladjuk és a pénzből kirándulni me­gyünk”. —, és végül egy be­jegyzés, amelynek írója dr. Fehér Zoltán, az Egészség- ügyi Minisztérium főosztály- vezetője: „Sok öregek napkö­zi otthonában jártam, de ez a legjobbak közé tartozik”. Tartozhat is, hiszen rajta a segíteni kész emberek szeme. A MEZŐGÉP Vállalat, a FÜ- TŐBER brigádjai, a tarjáni Bolyai Gimnázium tanulói, a kisterenyei vasutasok mind- mind nyújtják segítő kezüket.' De mindent ők sem tudnak megoldani. — Telefon kellene nagyon — mondja a vezetőnő —, az udvarba egy fásszín és olajtároló a tüzelőnek, fel­tétlen tatarozni kellene kívül­ről az épületet, régiek a búto­rok is... Az öregek kérését a 80 éves, özv. Enigler Károlyné tolmácsolta: — Idejövet és hazafelé is át kell menni a 21-es főútvonalon. Nagyon zsúfolt, sok az autó és félünk. Ha egy zebrát fel lehetne festeni, vagy táblákat kiten­ni. .. Felfigyel rá valaki? Mert oda kell figyelni azokra az emberekre, akik ér­telmet találtak kései, napja­iknak, s így vallanak napközi otthonukról: Nagyváradi Sán- domé: Ez a mi második ott­honunk. Tóth Erzsébet: Ügy örülünk mindannyian, hogy az öregek­kel ennyit törődnek. özv. Koós Sándomé: Az Is­ten .áldja meg, aki ezt az ott­hont kitalálta. ESTENKÉNT egymásután lépnek ki a kapun, s tekinte­tük kis időre megáll az épület előtt magasodó fenyőn, ame­lyen magasba kúszik, örökké zöldéi a borostyán... I _ Karácsony György ílarmíncére» a Szlovák Nemzeti Felkelés (1,) így kezdődőit... Nagyon érdekes, ahogyan a magyar erőszakszervek felfi­gyeltek 1944 augusztusában szenvezik. ta csapatok kísérletére a már több ezres létszámban tevé­kenykedő partizánok és a szlovák hadsereg hazafias ér­zésű egységei fegyverrel vála­szoltak. Szembeszálltak a be­tolakodókkal. Így azután jóformán még el a lakosság az oroszokkal, így fogva dr. Gustav Husáknak, sem kezdődött a Szlovák Nem- a partizánokkal is rokon- Csehszlovákia Kommunista zeti Felkelés tényleges és ha­a szlovákiai megmozdulások­ra, a kibontakozó partizán­Ez volt az egyik és talán a Lacó Novomeskynek, a legjellemzőbb visszhangja a szerű szlovák költőnek. Pártja mai első titkárának és tékony fegyveres előkészíté­nép- se, meg kellett hirdetni az össznépi felkelést, a kitűzött harcokra, a nemzeti felkelés Szlovák Nemzeti Felkelés elő- Majd 1944 elején hozzáfo- célok megvalósítása érdeké előkészítésére. A csendőrség készítésének. gott a párt céljainak propa­ben. központi nyomozó parancs- S mi történt ez alatt tőlünk gálásához és a megvalósítás- Ezzel magyarázható, hogy nokságának egyik jelentéséből északra? hoz követőket toborzott. Tá­később a kezdeti sikerek idézünk. „1944. augusztus 8-án a met Sicherheits-Polizei szék­A szlovák nép elégedetlen- mogatta a partizánmozgal- után — megtorpanásra, sőt. né- sege kezdetben sztrájkokban maf és erőteljes erőfeszítése- időszakos visszavonulásra és tüntetésekben nyilvánult két tett annak érdekében, kényszerült a nemzeti fel­házában magyar—szlovák és meg. A katonák ímmel-ámmal hogy az akkori szlovák had- kel£f- ....... .. német biztonsági szervek meg- mentek a keleti frontra, hogy sereget megvédje a fegyveres Végül az előkészítéssel kap­beszélést tartottak Magyar Hitler céljaiért harcoljanak, felkelés számára. A Szlovák csolatban idézünk dr. Gustav A gazdasági intézkedéseket Nemzeti Tanács a már élőké- Husáknak, a „Tanúbizonyság szabotálták az országban, Egy- szüleiben lévő felkelés pa- a Szlovák Nemzeti Felkelés­részről Tölgyessy Győző ezre rancsnok Gerecz alezredes és re tobb helyen illegális ellen- rancsnokának. Ján Golian al- r51 című, tíz évvel ezelőtt Gasch ’százados német állási csoportok kezdték meg ezredest szemelte ki. aki ab- megjelent könyvéből. Ezt ir­részről az eperjesV’és amis- tevékenységüket. Ez abból ban az időben a szárazföldi Ja: »Szlovákia Kommunista kolci Sicherheitsdiensttől egy- állt- h°gy közvetítették aha- egységeket irányította Bans- pártla ebben az időszakban egy főrohamvezető és szlovák zafiak külföldre szoktetését. ka Bystrica térségében. Go- nagyon megnőtt és megerősö- részről egy “zredes és egy Hírszerző tevékenységet foly- iian megígérte, hogy ponto- dött- a Pártnak sikerült szer­csendőr alezredes — az eper- tattak- Segítették, mentették San tartja magát a Szlovák vezetei körül megszerveznie jesi csendőrkerület vezetője az üldözötteket és a letartóz- Nemzeti Tanács irányelvei- elsősorban a szociáldemokra- — egy százados és egy rend- tatottakat. hez. Megteremti a feltétele- tákat> azoknak nem voltak A szlovákiai kommunisták két a katonai fegyveres felke- sa3at szervezeteik és az anti- illegalitásban, rendszeresen léshez úgy, hogy összehangol- fasiszta harcot a Szlovák Kom- és szervezetten dolgoztak, ja a harci cselekményeket az munista Párttal együttmű­őrtiszt vettek részt. Általá­nos megállapítás szerint a szlo­vák ezredes a túloldali ko­moly helyzetet igyekezett le- Megjelent a pártsajtó, rop- egyre határozottabban elő- ködve és a párt szerveinek- . : __i'i'i_________I.U'U _ ___ __.1 ' TT"_ L- TT_J______. .1 vovolóco qIqH -frtlvrf oH-ólr Tfő. i ratok tájékoztatták a lakos- nyomuló Vörös Hadsereg ak- vezetésé alatt folytatták. Kö őr alezredes, aki német szár- ságot, amelyre személyes cióival. A szovjet katonák zösen jártak el a kommunis­érintkezés útján is nagy ha- ekkor már a kelet-szlovákiai tákkal, a nemzeti bizottságok- tással voltak. Majd 1943 vé- Kárpátok előterében üldöz- ban> a Partizánmozgalom épí- gén létrejött az illegális Szlo- ték a menekülő fasiszta egy- tése során. így már az illega- vák Nemzeti Tanács, az ossz- ségeket. litásban kialakult a szlovákiai szlovákiai ellenállás csúcs- Még mielőtt hozzáfoghat- '«unkásosztály tényleges egy- szerve és a Karácsonyi egyez- fák volna a katonai cselek­ményben kitűzte az ellenállás vés előkészítéséhez, annak programját, ; összehangolásához, a hitleri ... .. . ... ... Egy évvel a Szlovák Nem- csapatok — Magyarországhoz Jatszot] a felkelés elokeszule- zeti Felkelés kikiáltása előtt hasonlóan — megtámadták tel soran Ezek a jelentések is késve Karol Smitke irányításával Szlovákiát és megkísérelték érkeznek be. Kiépített bizalmi megalakult a Szlovák Kom- teljes megszállását. A hitleris­hálózattal nem rendelkez- munista Párt V. illegális köz­nek, de ezt — szerinte — ponti bizottsága, melyben irá­hiába is kísérelnék meg, mert nyitó szerepe volt kezdettől értékelni, de a szlovák csend­mazású, a megbeszélést kö­vető vacsorán őszintén vázol­ta a szlovákiai helyzetképet, amely szerint Szlovákiában a partizánelhárítás egyálta­lán nincs megszervezve.,. A csendőrőrsöket, csak arra tud­ja használni, hogy a partizán- híreket és -cselekményekét vidékről Eperjesre jelentik. sége, a Szlovák Kommunista Párt politikai vezetése alatt. Ez a tényező nagy szerettet (Folytatjuk) e — * | NÖGRAD - 1974. augusztus 25., vasárnap 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom