Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)
1974-08-11 / 187. szám
Hog rád megye története l iái I, Portré Közművelődési alap Á kultúra munkásai sokszor elmondták az elmúlt években: soicat kapunk az államtól, a helyi vezető szervektől, de ez a sok elsősorban a köz- művelődés elvi, erkölcsi támogatásában mutatkozott meg, pénzből, anyagiakból jutott a legkevesebb. Legtöbbjük nem is panaszként mondja ezt, hiszen a közművelődés munkásai is tudják, hogy az elmúlt esztendőkben sok mindenre kellett a tanácsok pánté. Hány helyen szerepel például a tanácsok tervében új kulturális intézmény, könyvtár, színpad építése, a fedezet i$ megvolt hozzá, aztán váratlanul más sürgős feladatok kerültek előtérbe, s a pénz is ■oda ment. Orvosi rendelő, szolgáltatóház, bölcsőde, óvoda ezernyi más fontos dolog Spült az eredetileg közművelődési célokra szánt összegből. Mindenki megértette ezt, csak a kultúra munkásai sóhajtottak bánatosan: megint egy évvel később valósul meg a mi tervünk. Közismert tények, gondok voltak ezek hosszú ideje, s az ellentmondások feloldására most első lépésként egy igen fontos határozat született: a Minisztertanács elfogadta a közművelődési alap létesítésére tett javaslatot. Három illetékes szerv — a Kulturális Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és az Országos Tervhivatal — gazdája a közművelődésre szánt alapnak. Ez is jelzi, hogy az anyagi forrásokat a legfelsőbb szintű tervezés bevonásával, a szaktárca illetékesei használják fel. A korábbi éveknél több pénz, szervezettebb elosztás — ez a lényege a közművelődési aiapnak. Az eddigi gyakorlat szerint, — amely ezután sem változik — a közművelődési intézmények létesítését elsősorban állami költségvetésből, vállalati és szövetkezeti alapokból, társadalmi szervezetek hozzájárulásából támogatták. Mindehhez jön új forrásként a közművelődési aiap, amely kiegészítő támogatás a művelődéspolitikai céiok — elsősorban a közművelődési párthatáfozatban foglaltak — gyakorlati megvalósításához. Miről is van szó tulajdonképpen? A párthatározatból adódóan a közművelődési aiap lehetőséget teremt a munkáslakta kerületek, települések kulturális intézményekkel való ellátására, a már meglevő intézmények jobb felszerelése, a bennük folyó munka színvonalának javítására. A közművelődési alap anyagi biztosítékot jelent egyebek között oktatási célokat szolgáló sportlétesítmények kialakítására, a köz- művelődési gyakorlat megújítását szolgáló módszerek és eszközök hatékonyabb elterjesztésére. Magyarán: az alap anyagi biztosíték arra, hogy a legfontosabb létesítmények időre elkészüljenek, a közművelődésre szánt pénzt csakis erre fordítsák, sőt lehetőséget nyújt arra is, hogy a távlati tervek, elképzelések mielőbb megvalósuljanak. A közművelődési alap fel- használása fokozott felelőséget jelent a tanácsok, a társadalmi szervezetek, az intézmények számára is. Az említett szervek javaslatai kerülnek a Közművlődési Tanács elé, amely mérlegelve a kérdéseket és a lehetőségeket, dönt a javaslatok megvalósulásáról, sorrendjéről. Nő a helyi szervek felelőssége is természetesen, hiszen a közművelődési alap több pénzt, de nem korlátlan anyagi forrást jelent. Nyilvánvaló, hogy sokan jelentkeznek kérdésekkel, javaslatokkal, de remélhetőleg csakis átgondolt, megfontolt tervekkel. A helyieknek kell elsősorban szelektálniuk, nekik kell „helyére tenni” az igényeket. Csakis alaposan indokolt kérés teljesíthető, s a helyieknek már ott, az első fokon is tudniuk kell nemet mondani, ha egy-egy kérés teljesíthetetlen, megvalósíthatatlan, ha nem segíti az egyetemes és helyi köz- művelődés ügyét. A Közművelődési Tanács bírálja felül a kérelmeket és dönti el, hogy a kiegészítő jellegű, meghatározott összegű, legfeljebb két évre szóló és a megvalósítás időpontját illetően egy alkalommal meghosszabbítható hozzájárulás mire fordítható. Nyilvánvaló, hogy a Közművelődési Tanács csakis az indokolt és a közösség számára hasznot jelentő kérések, új kezdeményezések esetében dönt kedvezően. Ez egész közművelődésügyünk érdeke. A közművelődési alap lehetőségeivel való gazdálkodás már a legközelebbi jövőben megkezdődhet, hiszen a határozat, amely a felhasználás módját szabályozza hamarosan napvilágot lát, s megjelenésének napján érvénybe is lép. A közművelődési párthatározat nagy lendítő erő volt már eddig is a kultúra munkásai körében. Megvalósítása érdekében sok jó elképzelés született és valósult meg. Mindehhez jön most e nagy segítséget jelentő anyagi erő a közművelődési alap. Mindenki, aki a párthatározat szellemében eredményesen, újabb utakat, lehetőségeket keres — részesülhet belőle. Megvalósulhatnak a régóta dédelgetett álmok, ezernyi ötlettel gazdagodhat a közművelés ügye — van rá anyagi fedezet. E. Gy. A 7 <>! Ili Ilii hetekben keAZ Cím UH, rült az ol_ vasók kezébe Jakab Sándornak Nógrád megye történetét — a felszabadulástól a szocializmus alapjának lerakásáig — bemutató könyve. A tudományos megalapozottságú ismeretanyagban gazdag és emellett olvasmányos munka annak a helytörténeti kutatómunkának a befejező részét is jelenti, amely fel- szabadulásunk 25. évfordulója alkalmából — az eddigi eredményekre alapozva — érte el csúcspontját. A már megjelent kötetekkel együtt alkalmas arra, hogy ifjúságunkat nevelje és felnőtt nemzedékünk tudatát formaija, de arra is, hogy ismereteit magas színvonalon gazdagítsa a valóságos történeti események, folyamatok, lényegi összefüggések bemutatásával. Jakab Sándor munkáját — amelyet a helytörténeti kutatók, pályatársak bátorító, de egyszersmind kritikai észrevételei is segítették — országos mércével mérve is kiemelkedő munkának tekinthetjük. A kötet legfőbb erénye annak a határozott alkotói módszernek az érvényesítése. melynek során az országos összefüggésekbe beágyazott megyetörténet olyan szintézisre jut, mely országos tanulságok levonására is akalmat nyújt. Erre tág lehetőséget biztosított a párt vezető szerepének érvényesítéséért folyó harc, a párt és tömegkapcsolat, a politika és gazdaság kölcsönhatásának kifejtése a népi demokratikus korszakban, a szocializmus építésének megkezdésekor. majd az ellenforradalmat követő szocialista konszolidáció korában, de a szocializmus alapjának lerakása időszakában is. A könyv nagy érdeme a politika primátusának bizonyítása egy számunkra rendkívül fontos történelmi szituációban. Választ ad arra, hogy a helyes politika mindenkor követőre talál, ha az ügyek eldöntése előtt kikérik a dolgozók véleményét, választ kapnak az őket érintő kérdésekre, aminek következtében az igaz ügy szolgálatába állhatnak. Ebben a vonatkozásban az újjáépítésben, választási harcokban elért sikerek, 1956 után pedig az országosnál is gyorsabb talp- raállás adott megfelelő adatokat a szerző számára. Az üzemi bizottságok és népi szervek munkájának taglalásakor ízelítőt kaphatunk a dolgozó nép öntevékenységéről, áldozatvállalásáról. A pártos elkötelezettség alapos tényszerűséggel, a történelmi folyamatok szigorú nyomon kísérésével, a különböző periódusokban előforduló legjellegzetesebb vonások bátor és kérlelhetetlen feltárá(1944-1962) sával párosul. Az ötvenes évek elején előforduló, a törvénysértésekkel, a szektás dogmatikus hibákkal, az adminisztratív eszközök alkalmazásával, a begyűjtés kapcsán felmerült túlkapásokkal, az erőszakolt munkalelaján- lásokkal, a formális megoldásokkal való szembenézés és azok nyílt, őszinte vizsgálata, a jelenségeknek konkret történelmi helyzettel való szembesítése a szerző részéről e történelmi korszakot átélők számára is az újrafelfedezés élményét nyújtja. Hasonló bátorság és szókimondás tapasztalható a re- vizionizmus előretörésével az 1956-os ellenforradalom előkészítésével, majd annak lefolyásával kapcsolatban is. Á kötetben sorsfordulók — 1944—45; 1947—48; 1956—57; 1961—62; — ábrázolása sok irányú és történelmi tényekkel gazdagon alátámasztott. Fenti események, tények, összefüggések nem hivalkodnak, nem is kuriózumok, s éppen ezért sohasem önmagukért szerepelnek a műben, hanem mindenkor a történelmi folyamat szoros következményeként, a kronológiai hitelességért. Ezért mellőzi a szerző az annyira csábító eseményszerűséget, megtörtént esetek aprólékos megírását és talán ezért is találkozunk kevesebb névvel, helységmegnevezéssel, adattal. A szerző jól alkalmazza a komplexitás elvét is. A magyar marxista történetírásban elfogadott periodizáción belül a különböző korszakokban lejátszódó politikai, gazdasági, ideológiai, és kulturális folyamatok bemutatására törekszik olyan mértékben, hogy mindig az adott időszak legfontosabb kérdései rajzolódjanak ki. Ugyanakkor biztosítja a fenti folyamatok egymásra épülését is, hiszen azok fejlődésének nyomon kísérése is szükséges. Talán a fő folyamatok teljes mélységű bemutatása miatt nem került sor az előző kötetekben nagyobb terjedelmet kapó közigazgatási vonatkozások, egészségügyi, szociális kérdések, valamint a sport történetének kifej lésére. Nyilvánvaló viszont, hogy a tárgyalt korszak közelsége miatt nem vállalkozhatott a szerző az eredményekben, fordulatokban is gazdag 18 évben számottevő szerepet betöltő politikusok, közéleti vezetők, értelmiségiek, munkások és parasztok életének és tevékenységének bővebb ismertetésére. Ugyanakkor a mellékletben szereplő gazdag fotó- és dokumentumanyag — amely szinte önálló kiadványként is szerepelhetne — úgy érzem, bizonyos vonatkozásban felül is múlja várakozásunkat. Összegezve: a Nógrád megye történetének 1944—1962 közötti időszakát bemutató kötet jól szolgálja politikai célkitűzéseinket, az elmúlt 18 év harcainak bemutatása pedig hozzájárul ifjúságunk és felnőtt lakosságunk szocialista neveléséhez, gazdag tárgyi anyagával hasznos ismereteket nyújt a propaganda- és az iskolai munkához. A neveléssel foglalkozók kézikönyvként is használhatják, a megyébe látogatók pedig fontos ismerethez juthatnak a könyv elolvasása kapcsán. Az MSZMP megyei Bizottságának kezdeményezése és a megyei tanács áldozatvállalása igen jó célt szolgált. A szerkesztő riyességét dicséri, hogy a kötet végén helyezi el — Dr. Schneider Miklós Összeállításában — az I., II., III. és IV. kötetre vonatkozó Névmutatót. Helynév- és Tárgymutatót. és a Községi adattárat. A könyvet a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat készítette, és tegyük hozzá, színvonalas, hozzáértő munkával. Dr. Molnár Pál |7ehér falusi házak ragyognak a« erdős dombok között. Lent a nagy folyó, a Duha-kanyar. A zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeumban a képeken vízparti jelenetek, a művész családtagjai, átkelések a Dunán, házak az országút mellett, a veranda lámpafénynél, intereur sublóttal, istállói jelenet. A zebegényi „coleur locale” Szőnyi István művészetében teljesedik ki önmagában is egységes egésszé, önálló jelentéssé. A század első felétől Zebegény e képeken keresztül vonul be a magyar- művészettörténetbe, embereivel, állataival, tájdarabjaival, egészen monumántális nyugalmával. Még halottaival is. A Zebegényi temetés 1928-ban készült, szikrázó hó- lepellel. És ugyancsak ebnen az évben született a Zebegényi este meleg emberi, eleven csoportja a nagy fák, a fehér falú ház mellett, a kerítés lécei tövében. Ez' a temetés, ez az este sem választható el már zebegényi emlékeinktől, a faluról őrzött képünktől, a Dunáról való gondolkodásunktól, a kis hazához való vonzalmunktól. Mert hiszen akár ezer képet őrizhetünk a Dunáról. A dalt már kisgyermekkorban tudjuk: Hej Dunáról fúj a szél... Ez a zebegényi Duna lehet az egyik az ezer közül. És ez Szőnyi vásznain is „folyik”. Aki ezt az olajban megfogalmazott fest- mény-Dunát nem ismeri, mindenképpen kevesebbet lát a valódiból is, mint ahogyan a folyam dalait is jól ismeri, s a köveket, épületeket — akár töredéVASÁRISAP1 JEGYZET Nyáridő keikben is — őrizni kell magunkban, ha szólunk a Dunáról. Mint ahogyan — hogy egy másik példát említsünk — Egry József képei nélkül sem lenne már ugyanaz a Balaton, mint velük együtt. Támaszkodik az erős fatörzsnek a kép, a Zebegényi este parasztembere, fejében nyűit kalap. Lábainál asszonya ül, ölében pici gyermek. Állat is van mögöttük. Fejük fölött pedig hallani véli az ember, amint múlhatatlanul susog a lomb. Száll le az este. Ez már nincs — vagy még nincs — a képen: nemsokára majd fündöklik egy csillag. Aztán eljövünk Szönyiék zebegényi tornácáról. Visegrádon a Silvanus meleg teraszáról a kékes párában fürdő hegyek, a víz tágítja a dimenziókat, s bár nyüzsög a terasz, az embert, miközben kavar gatja ebéd utáni párolgó kávéját, megérinti a végtelen csendje. A feloldódást magunkban keressük elsősorban. Ezen a tájon született meg — nem messze van innen Szentendre — egy humanista, antifasiszta indíttatású művészet, az Európai Iskola is. Mert itt sem volt mindig honos a béke. Hogy csak a legújabbkor történelmét említsük, pusztított itt is a fasizmus. És nemcsak a német, a magyar is. A negyvenes évek közepétől szorításában és ellene Született meg most már a neve is ennek az alapvetően mélységesen drámai vonásokat is hordozó Iránynak: Európai Iskola. Az iskola, amely átélte a fasizmust, felemelte a szavát ellene, mintha előre tudta volna, hogy alapítóinak jó részét szétszórja, elpusztítja. Vajda Lajos életműve bomlott ki e tájon. Most itt alkot Korniss Dezső, Bálint Endre Vagy gondolunk Anna Margit bábjaira. Nem soroljuk tovább, csak megjegyezzük: nem felejt el semmit ez a művészet, legkevésbé felejti a félelmet. A humánum jegyében termi napról napra bensőséges szintéziseit, az élet, a tántoríthatatlan emberség jegyében. I úlius elején Szántó Piroska lciál- " lítása nyílt meg Szentendrén, középpontjában a Szerelmesek-Sorozat- tal. Vas István, a költő férj versben ünnepli ezeket a műveket: „Ilyen buják csak azok tudnak lenni, akik már nincsenek. ..” Talán az egész sorozat alap- gondolata, két ember elválaszthatatlan- sága. Az élet és a halál elválaszthatatlansága is. Hej Dunáról fúj a szél... Tóth Elemér A Brezinán... Űj lakótelep bontakozik ki Zagy vapálf alván, Salgótarján egyik ipari körzetében, ahol a síküveggyár és a Bá'iya- gépgyártó Vállalat gyára biztosit munkalehetőséget a környékbelieknek. Az egykori Brezina-dombon em?ln1es, korszerű otthonok épülnek. Kulcsár József felv. j i'lQGRÁD - 1974. augusztus 11,, vasárnap 7
