Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)

1974-08-07 / 183. szám

i Négyen a brigádból: Menus Ferencné, Földi Zsuzsa, Sági lm réné és Kükkel Erzsébet Az elmúlt héten kommunista műszakot szerveztünk, máskor is jövök — mondta Vanó Sándor- né. «•tik* Kivágják a rezet A Salgótarjáni Kohászati Üzemek egyik legeredménye­sebben dolgozó szocialista bri­gádjai közé tartozik a Me­nus Ferencné vezette Alkot­mány brigád. A főleg leá­nyokból, asszonyokból szerve­ződött kollektíva jelentős kongresszusi felajánlásokat tett. A brigád eredeti idei terve 4183 tonna huzal készí­tése volt. Először 4400 tonná­ra, majd 4430 tonnára növel­ték a tervet. A többletgyártás során másfél millió forint ér­téket állítanak elő. Ezenkívül minőségi munkát, anyagta­karékosságot, újítások beve­zetését, munkavédelmi felada­tok megoldását vállalják. Töb­ben beiratkoznak daruvezetői tanfolyamra, mások az álta­lános iskolát, középiskolát végzik. Földi Zsuzsa daruke­zelői tanfolyamra és középis­kolába jár. Különösen jelen­tős a társadalmi munkafel­ajánlásuk: a korábbi 180 óra helyett 380 órát végez a bri­gád. Menus Ferencné brigádvezető. Földi Zsuzsa és Terplán Géza minőségellenőrzést végez. Környezetvédelem Ve magyarázat legyen Törvényformáló közvélemény Befejeződött az az országos társadalmi vita, amelyet a születőben levő környezetvé­delmi törvény tervezetéről rendeztek az elmúlt hetekben. Környezetünk védelméről szóló legmagasabb szintű jog­szabály — mint kerettörvény — megalkotásának a gondo­lata a Hazafias Népfront múlt évben megrendezett országos környezetvédelmi tanácskozá­sán vetődött fel. Jogalkotó szakemberek elkészítették a törvénytervezetet, s ezt bocsá­totta most a közvélemény elé a Hazafias Népfront Országos Tanácsa — egyetértésben az Igazságügyi Minisztériummal, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium­mal, bevonta a szervezésbe a tanácsokat és a tömegszerve­zeteket. Antalfia Jenő, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa közjogi és gazdaságpolitikai osztályának vezetője a vitaso­rozat most összesített tapasz­talatairól tájékoztatta Tóth Ferencet, az MTI tudósítóját: — Mindenütt nagy érdek­lődést váltott ki — a valószí­nűleg még az idén az ország- gyűlés elé kerülő — törvény- tervezet előzetes véleményezé­se — mondta. — A budapesti vitasorozat nyolc rendezvényt foglalt magában, tíz napig tartott. Vidéki vitákon Szege­den, Tatabányán, Dunaújvá­rosban, Békés, Borsod, Győr- Sopron és Somogy megyében került közvélemény elé az el­ső szövegezésű törvényjavas­lat. Az országban összesen 34 helyen tartottunk vitát, s e fórumokon csaknem 1500 ember vett részt, a készülő törvényről a részvevőknek több mint 50 százaléka mond­ta el véleményét. Külön meg­vitatta a tervezetet a HNF Országos Elnöksége mellett működő környezetvédelmi munkaközösség is. — Ami a vita. országos ta­pasztalatait illeti, elsősorban azt kell elmondanunk; az ál­lampolgárok örömmel üdvö­zölték egyfelől a törvény idő­szerűségét, másfelől a szoci­alista demokrácia szélesítésé­nek ezt a formáját, amely al­kalmas arra, hogy — mint nemrégiben a családjogi tör­vény módosítása kapcsán is történt — a lakosság minden rétegéből felszínre hozza és egyeztesse a véleményeket. Kitűnt például, hogy a terve­zettel kapcsolatban igényli a közvélemény, hogy a fogal­mazás módja határozottabb legyen. Kifogásolták, hogy a tervezet — legalábbis az első olvasásban — nem mindenütt zárja el „kiskapuk” igénybe­vételének lehetőségét arnán<lori változások A MAGYARNÄNDORI kö­zös gazdaság a Kedvezőtlen adottságú termelőszövetkeze­tek közé tartozik. Alacsony a föld átlagos aranykorona érté­ke, sok a lejtős terület, amely nem hasznosítható szántóként. A gazdálkodás nagy körülte­kintést, kellően megalapozott döntéseket igényel, hiszen egy-egy sikertelen esztendő hosszú távon érezteti hatását. A tsz-vezetők a megyei pártbizottság április elsejei ülése nyomán intézkedési ter­vet készítettek, melyet a tag­gyűlés a közeljövőben tárgyal. Ebben rögzítik mindazokat a tennivalókat, amelyek megva­lósítása után megszilárdul a gazdálkodás. A magyarnán- doriak azonban már koráb­ban felmérték: miből mennyit termesszenek, milyen állatok tartása a jövedelmező? — Az elmúlt években a nö­vénytermesztés szerkezetét egyszerűsítettük. Kalászosok, cukorrépa, kukorica, bogyó­sok és takarmányíélék felel­nek meg adottságainknak. A növényfélék további csökken­tését nem látjuk indokoltnak, mert előfordulhat, hogy a ku­korica hozamai elmaradnak a tervezettől, s ezt mással kell ellensúlyozni — mondja Papp László, a termelőszövetkezet elnöke. A gazdaság nem került sza­nálásra, ami arra mutat, hogy sikerült a bevételi terveket teljesíteni. Az idén is jól áll­nak, bár a hetek óta tartó szárazság aggasztja a vezető­ket és a tagságot. Eddig mind­össze 154 milliméter csapadék esett — Öntözésre sajnos, nincs lehetőségünk — jegyzi még a gazdaság elnöke. A 230 HEKTÁRON telepí­tett gyep az állattenyésztést szolgálja. A magyarnándoriak következetesen hajtják végre a szarvasmarhaprogramból adódó feladataikat. Év végére a tehénlétszám eléri a 300 da­rabot. A tömegtakarmány jó alapot biztosít a további fej­lesztéshez. — Egyelőre a tejtermelés és a hizlalás párhuzamosan tör­ténik. Nemcsak az adottságok, a gazdasági szabályozók is kényszerítenek. A kedvezőbb a hústermelés lenne számunk­ra. Jók a legelők, a szükséges épületek rendelkezésünkre áll­nak. A szarvasmarha mellett a juhászat és a csirkenevelés biztosít rendszeres jövedelmet a termelőszövetkezetnek. Az állományok nern nagy létszá­múak, felvetődött a társulás gondolata: — Sajnos, a környékbeli gazdaságok javaslatainkat nem fogadják nagy lelkese­déssel, mintha félnének a tár­sulásokkal együttjáró problé­máktól. A juhászaiban. szarvasmarha-tenyésztésben nagyszerű lehetőségek kínál­koznak az együttműködésre — magyarázza Papp László. A gazdálkodásnak más mér­céi is vannak. A magyarnán- dori termelőszövetkezet mű­szaki-technikai színvonala je­lenleg kielégítő. A tsz-vezetők mégis elégedetlenek. — Kevés a nagyteljesítmé­nyű gépünk. A változatos tí­pusok sok gonddal járnak. Az igazsághoz tartozik, hogy a gépek kihasználásához több száz hektáros táblák kialakí­tása szükséges, amit a mosta­ni üzemi méretek nem tesz­nek lehetővé. Egy-egy gépvá­sárlás szinte felemészti fej­lesztési alapunk zömét... A magyarmándori nehézsé­gek nem örökéletűek. A gaz­daság fiatal szakemberei'kez­deményezéseikkel, ötleteikkel igyekeznek enyhíteni a gondo­kon. Ez évben már az önálló elszámolási ágazati rendszer keretében gazdálkodnak. — Milyenek a tapasztala­tok ? — Az új üzemszervezési rendszer bevált. Az ágazatve­zetők rövid idő alatt alkal­mazkodtak a megváltozott kö­rülményekhez. — A tagok hogyan fogad­ták? — Az önálló elszámolás a szövetkezeti demokratiza; js szélesítését is eredményezi. A dolgozók közvetlenül szer es­nek tudomást az előttük álló feladatokról, jobban érzik munkájuk felelősségét, s gyak­rabban mondanak véleményt. Mindehhez az anyagi ösztön­zést is megteremtettük. A TERMELŐSZÖVETKE­ZETBEN felmérték azokat a lehetőségeket, amelyek ki­használása helyzetüket erősí­ti. Következő lépésként meg­rendelték a gazdaság hosszú- távú fejlesztési tervének el­készítését. Mag'yarnándorban a változások időszakát élik. Azt szeretnék, hogy a „ked­vezőtlen adottságú” csak jel­zőként forduljon elő a beszél­getésekben, s ne magyaráza­tul szolgáljon. Sz. Gy. Idegenforgalmi csúcs Soha ennyi turista nem járt még az országban, mint az idén: a Központi Statiszti­kai Hivatal első félévi össze­sített idegenforgalmi adatai szerint 2 521 000 külföldi for­dult meg január 1-e és júni­us 30. között hazánkban, csaknem kétszer annyi, mint egy évvel korábban. Igaz, tavaly az év első hónapjai­ban állat-egészségügyi okok miatt a hatóságok korlátoz­ták az utazást, de az idegen- forgalom évek óta megszakí­tás nélkül rohamosan növek­szik. Rekordszámban utaztak külföldre a magyar turisták is, hat hónap alatt összesen 1 390 000-en keltek útra a szomszédos, vagy távolabbi országokba, kétszer többen, mint 1973 első felében. Legtöbben Csehszlovákiá­ból érkeztek, összesen 899 ezren; Jugoszláviából 472 000, Lengyelországból 208 000, Ausztriából pedig 150 000 vendégünk volt. Ugrásszerű­en növekedett a szovjet tu­risták száma, közülük 104 ezren ismerkedhettek hazánk tájaival. A magyar turisták közül Jugoszláviába — fő­ként az Adria partjára — utaztak legtöbben: 397 ezren, Csehszlovákiát pedig 338 ez­ren választották úticélul. Az adatokból az is kitűnik, hogy továbbra is Budapest és Balaton a fő idegenforgal­mi vonzerő, de ezek mellett lassan újabb tájakat is meg­kedvelnek a külföldiek. A Duna-kanyarba, a Mátrába és a Bükkbe kétszer többen kirándultak, mint az elmúlt év első felében, s mind több külföldi keresi fel a Velen­cei-tavat is. A statisztikából az is ki­derül. hogy a vasútról mind­inkább a közútra tolódik el az idegenforgalom, fél év alatt 431 ezer autó érkezett ha­zánkba a határátkelőhelye­ken, míg az 1973-as év azo­nos időszakában 217 ezer. Nemcsak külföldiek, hanem a magyarok is mind többen kerekednek autóval útra; fél év alatt 109 ezer gépkocsival iártak külföldön — a tavalyi év első hat hónapjában alig fele ennyivel. Sági Imréné munka közben. Szívesen foglalkoznak a huzalkészités iránt érdeklődő fiatalok­ká*, (Kulctár József képösszeállitása) Gyáralapító törzsgárdatag Csak felelősséggel leltei Mindössze harmincéves, de gyáralapító törzsgárdatagnak vallhatja magát Nagy Tibor, a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában. Eddig megtett élet­útja egy kicsit jellemző is ar­ra, hogy szakmai szeretettel, igyekezettel és akarattal vég­sősoron mindenki előtt bizto­sított a fejlődés, előrehaladás útja. — Itt Tarjánban jelentkez­tem bánya-elektrolakatosnak, de az iskolát Selypen végez­tem. Ezt a szakmát 1969-ben ugyanis ott tanították. Két évet azután Mizserfán, a bá­nyánál dolgoztam a szakmám­ban, míg be nem vonultam. Utána az írószer Szövetkezet­nél már műszakvezető vol­tam. Közben levelezőn elvé­geztem a technikumot. Mikor szerveződött ez a gyár, átjöt­tem — mondja. — Ott is megbecsülték, mégis miért változtatott munkahe­lyet? — Nem az anyagiakért, hi­szen abban különösebb vál­tozás nem volt. Több fantá­ziát, izgalmasabb feladatot láttam ebben az új gyárban, és a szakmai fejlődésnek na­gyobb lehetőségét. — Nem csalódott azóta? — Nem! A gyakorlóidőt — három hónapot — Budafokon töltöttem. Itthon meg először húszán voltunk. A műszer­automatika részleg volt a miénk. Lakatos-, vagy amikor kellett, villamps munkát vé­geztem. Ahogy a gyár fejlő­dött, megalakult a TMK — akkor még oda kerültem cso­portvezető-helyettesnek. A meo 1972-ben jött létre ná­lunk. Ketten voltunk az osz­tályvezetőmmel. Ma már ti­zenöten vagyunk, de igen szerteágazó a munkánk. — Kedveli ezt a munka­kört? — Igen, pedig nagyon sok­rétű, akár a gyártmányszer­kezet. Szigorú követelmények vannak és a műszaki ellen­őrökre nagy felelősség há­rul. Hatósági felügyelet alá tartozó berendezéseket gyár­tunk. Ha itt a meós aláírja a papírt, azzal igen nagy fele­lősséget vállal magára. — Nem volt még reklamá­ció? — Még eddig nem volt baj, de nem is lehet. Ezt arra ala­pozom. hogy a gyártásközi el­lenőrzésre nagy gondot fordí­tunk. Ez viszont a műszaki ellenőrtől megköveteli, hogy a terveket, a szabványokat, az anyagok műbizonylatait, és a gyártó technológiát előre átta­nulmányozza. Változó és sok­féle termák van, tehát a meó- zás nem válhat rutinná. Mind­ez számunkra egy bizonyos önképzési kényszert is jelent. Ügy gondolom, kész meós ide nem kerülhet, legalábbis olyan, aki esetleg iskolában megtanulja ezt. Itt a gyakor­latban válhat azzá, sok-sok tanulás, tapasztalás útján. Eb­ben a munkában ez a szép­ség. Van jól felszerelt labora­tóriumunk. Nálunk röntgen-, és ultrahangos anyagvizsgálat is folyik. Fiatal gyár, gyors a fejlő­dés, sok új munkás kerül ide. Bizonyára van ezzel kapcso­latban elég gond. — Kétségtelen így van, és érthető is, hogy ma még ná­lunk a fluktuáció nagyobb, mint másutt. Az üzemi jó lég­kört nekünk kell kialakítani, akik itt dolgozunk. Sok hely­ről jöttek, illetve jönnek ide munkások, sok-sok tapaszta­lattal. Sok a fiatal is. Itt bátran mondanak véleményt az emberek, és sok jó tapasz­talatot is. Ezeket hasznosít­hatja a vezetőség. A munkás­gárda összekovácsolódása is végsősoron egy hosszabb fo­lyamat. Ennek a jelei már kézzelfoghatóak. Egyre több például a szocialista brigádok­ban dolgozó. Az is igaz, hogy sok minden van, ami másutt már természetes dolognak tűnik, nálunk pedig még csak igény, vagy vágy. A feltéte­lek megteremtéséért még na­gyon sokat kell tenni. Ha a gyárunk profilja egy kicsit „tisztább” lenne, nem kellene ennyiféle terméket gyártani, kevesebből nagyobb szériák készülnének. A gazdaságos­ságban is gyorsabban halad­nánk előre, akkor sok min­denhez előbb megteremtődné­nek a feltételek. — Ügy hallottam, társadal­mi funkciója is van. — Több éven keresztül KISZ-titkár voltam. Az idén megválasztottak az irodai pártalapszervezet titkárának. Azóta még inkább találkozik az ember a problémákkal és a fejlődést is összevetheti a tennivalókkal, amiből bőven van egy ilyen üzemben. Leg­többször a papírmunkát is otthon végzem, mert annyi más feladatom van, hogy nem marad rá idő. — Mondták, a sportot is szervezi? — A nagyvállalati sport­napokra készülünk. Én va­gyok a felelős a szervezésért, de többen is részt vesznek a munkában. Szeretem a spor­tot. Azelőtt az SBTC-ifiben futballoztam, most meg itt. házi alapon. Sportlétesítmé­nyünk nincs még, de már megkezdtük a munkát. Még az idén kialakítjuk a kézilab­dapályát, azután majd lépés­ről lépésre a többi elképzelé­sünk is megvalósul. Minden csak idő kérdése — fejezte be Nagy Tibor. Bodó János NÓGRÁD — 1974. augusztus 7., szerda 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom