Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)

1974-08-04 / 181. szám

Épít Kezünk és a gyerek Végre nyár — szabadság Szelíd dombok után kitá­rul a völgy. Nagy kér esztur: jelzi a tábla és a portalanított út Luciáivá íelé kígyózik. Emeletes új házak sorakoznak egymás mellett, néhány éve még palotának hívtuk volna ezeket. Nem is mentünk to­vább, találomra benyitottunk oda, ahol gyerekruha száradt a kötélen. Gál László, a Kiszagyva Tsz traktorosa ki tudja merre jár gépéveL Fiatal felesége vigyáz a házra és a héthónapos Krisztinára. — Hová megyünk a nyáron, mivel töltjük a .szabadságot? Építkezünk és itt a gyerek. Ha kétszer ennyi szabadsá­gunk és pénzünk lenne, akkor se mehetnénk sehová. De nem baj. Építkezni csak egyszer kell az életben, nyaralni még mehetünk. A három szoba, konyha, kamra, garázs és egyéb mel lékhelyi ségek már elkészültek, de a fürdőszoba- berendezést most vásároltuk, az emeleti erkélykorlátot is feli kell szerelni. Ez a nyár és a férjem idei keresete a lakásra és a gyerekre megy el, no és egy kis szülői se­gítség is elkel De nem búsu­lunk, a gyerek egészséges és itt minden kényelmünk meg lesz. Az asszonyka mosolygott kattant a fényképezőgép. Gál László és családja itthon tölti a nyarat, mégis szép és emlé­kezetes lesz az. Mennyire vártunk, aztán mennyit szidtak. Aztán végre nyár lett, h&rmlncfokos meleg és napsütés. Remélem, nem kiabálom el. De a szabadságolások mindenképpen megkezdőd­tek. Akik tehetik, leteszik a szerszámot, a Zsélyi Béla: Együtt a család Kevés ember mondhatja el, hogy két felnőtt lányával és feleségével együtt nyaralhat, méghozzá" nyáron, főszezonban és fürdőhelyen. Ezek közé a boldog emberek közé tartozik Zsélyi Béla művezető, akivel Salgótarjánban, a síküveggyár új épülettömbje mellett talál­koztam. A Zagyva III-at építi, nehéz, bonyolult munka. Szá­mára most egy kis pihenés és erőgyűjtés következik. — A családban ki készülő­dik legjobban? — Ha a csomagolást és az otthon körüli gondoskodást kérdezi, akkor bizonyára a fe­leségem. Amikor arról beszél­tünk, hogy ezen a kiszámít­hatatlan nyáron milyen ruhá­kat vigyünk, akkor a két lá­nyom és felségem véleménye megoszlott. Nem is szóltam a vitába, nekem mindegy, csak már ott lennénk. Nem vá­gyom én semmire, csak nyu­galomra és pihenésre. Azt hi­szem, én várom leginkább a szabadságot. — Hogyan sikerült, hogy az egész család együtt nyaral­hat? *' — Huszonöt éve dolgozom a Nógrád megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál, régi törzs- gárdatag vagyok, bizonyára jutalomként kaptam a beuta­lót. Ezzel a vállalat rendelke­zik. Ugyanis saját üdülőnk van Berekfürdőn. A helyet bérli a vállalat és a meleg- vizű strand területén négy faházat építettünk. Vállalati pénzzel és társadalmi munká­ban is. így egyszerre nyolc család üdülhet Berekfürdőn. A nyugdíjas üvegfúvó: Kertjében pihen Csanádi Andrásra senki sem mondaná, hogy már nyugdíjas. Igaz, nem 60, ha­nem már 55 éves korában ei­erte a nyugdíjkorhatárt. Ugyanis 47 évig dolgozott az üvegszakmában. Életének, emlékeinek nagyobb része a salgótarjáni öblösüveggyár­hoz kötődik. Sok fiatalt ne­velt, neves üvegfúvóként in­nen ment nyugdíjba. — Életem nagyobb része a gyárban telt el. Az üvegfúvó a hutánál dolgozik, mindig nagy forróságban, gőz és gáz is akad, nem is kevés. Nyugdí­jaskoromra ezért vágytam a szabadba, egy kis kertre spóroltam ahol szórakozva dolgozliat az ember. — fflfcerült? — Igen. A Péci>!:ő hegy alatt, a Szilváson innen, for­rás közeliben van, a kisker­tem. Égy ikia ház is áll már rajta. Mostanában oda járunk pihenni, gyönyörködni. Nincs messze Salgótarján­tól, gyalog is fél óra alatt el­érhető. Együtt mentünk ki a kertbe. Rend és tisztaság mindenütt Sehol egy szál dudvá, vagy gaz. Gondosan ápolt gyalogút vezet a kapu­tól a házig; oldalt virágok: nyíló margaréta és vörös ró­zsák pompáznak. Odébb gyü­mölcsfák és zöldségeságyak. Az első pillanatra látszik, hogy itt olyan ember a gaz­da, aki szereti a szépet és a rendet. — Magam irtottam a bo­zótot, gyomot A kerítés, a gyümölcstelepítés és a kis ház a két kezem munkája. A veteményezésben, a virá­gok ápolásában a feleségem és olykor a lányom segít. Sok munka volt, de megérte, mert örömmel csináltuk. tollat és a gondot. Nyaralni, pihenni készül a munkás, a traktoros és bizonyára sokan irigylik a pedagógusokat, mert nekik több a szabadság mint másnak. De vajon, hogyan tölús nyári szabadságukat az emberek? Sólya Tános: Túrázunk, pihenünk — Tehát egy épületben saiádot tudnak elhelyezni. Ki lesz a lakótársa? — Cseh Béla, asztal. Nemcsak druszák vagyunk, d, jól ismerjük egymást, hiszen ő is 25 éve dolgozik a válla­latnál. Rendes ember, elnyer­te az Építőipar Kiváló Dolgo­zója címet. És akad ott más 'smerős is, mert mindkét üveggyárnak, az acélgyáriak­nak és a szövetkezeteknek is van Berekfürdőn üdülője. — A pihenésen kívül mire számít? • — Sokat alszom, fürdők és olvasok. És együtt lehetek a családdal. Talán utoljára nya­ralunk együtt. Éva lányom az idén bejut-e az orvosi egye­Sokan ismerik. Nemcsak a — Gyakran járnak ki? Igaz, kár is kérdezni, hiszen olyan szép itt minden. — Második éve nyugdíjas vagyok, ráérek, győzöm erő­vel. Egy kis kapálás, gyom- lálás, locsolás mindig akad. Aztán pihenünk, gyönyörkö­dünk, örül az ember, ha a szabadban, jó levegőn lehet Itt, a hegyen és útközben is találkozom ismerősökkel, be­szélgetünk. A fiamék is meg­látogatnak, családostul, Szé- caényfelíaluból elhoztuk az unokát, már egy hete itt nya­ral. Így városban Is lehet, meg itt üdülhet is. — A felesége ? — Még két évig dolgozik az öblösüveggyárban. Aztán ő is több időt tölthet kint a kert­ben. Akár az egész nyarat itt tölthetjük. A kis házban főz­ni lehet és két személynek éj­szakára is akad kényelmes hely. Olyan elégedettséget, any- nyl kedvet és szeretetet érez­tem Csanádi András szavá­ból, felesége olyan gondosan locsolta a virágokat, olyan boldogok az unokával, hogy biztos vagyok benne, sok em­lékkel, jól telik a nyár, nem vágynak Innen sehová. Kie­gyensúlyozott, boldog embe­rek. temre? Még nem tudom. De Salgótarjáni Kohászati Üze- Katit közgazdaságira felvették, vekben, ahol dolgozik, es nemcsak a SKSE természet- A vállalati üdülőben egy járó szakosztályának vezető- hetet együtt tölt a család, jeként. Nyugodt, hosszú lép- Szécsényfelfaluban már napok lekkel jár, jól megtermett óta erre készülnek és műszak alakja feltűnik Salgótarján végén erről esett szó az apa környékén, de a Mátrában és munkahelyén is. az ország távolabbi vidékén is. Szabad szombaton, vasár­nap mások még alszanak, la­kásuk ablakából bosszankod­va figyelik, hagy megint hű­vösebbre fordult az idő, vagy ismét borult az ég. A Sólya házaspárnak ez nem számít. — Amikor ráérünk, fogom a hátizsákomat és kérdezem a feleségemet, hogy menjünk ? A legtöbbször ő már útra kész. vagy éppen ő mondja; na, mehetünk. — Együtt túráznak? mm — Többnyire a feleségem­! mel Indulok az erdőbe, együtt laladunk a hegyi ösvényeken es a tisztásokon. Ha elfára­dunk, vagy éppen már dél fe­lé jár az idő, forrásoknál,, a környék legszebb helyein pi- i lenünk. — És az ismerősökkel, ba­rátokkal mikor találkoznak ? — Gyakran szervezünk tár­sastúrát. A mi szakosztá­lyunknak 300 tagja van, de azt mondhatom, legalább 200- an rendszeresen túrázunk. Együtt indulunk a Medvesre, a bámai nagy kőhöz, vagy csak véletlenül találkozunk. Közös szenvedélyünk, szóra­kozásunk és legkedvesebb szórakozásunk a természet. — A nyáron hosszabb túrát is terveznek? — Igen. Augusztus 3-án kétnapos Vasas-találkozón vettünk részt Egerben. Ez már hagyományossá vált ná­lunk. Augusztus 17—21-ig az ország másik végébe, Zala­egerszegre készülünk. Akad még köztünk is, aki nem is­meri a göcseji tájat, a dunán­túli lankákat, dombokat és Zalaegerszeget. Aki meg már járt erre, szívesen jön ismét, és biztosan újabb szépségeket talál, kedves emlékeket gyűjt Mindketten siettünk, gyor- egyre többen saját gépkocsin, majd. san elintéztük közös ügyün- De, vajon jól szétnéztünk — Mikor mennek nyaralni? két. Csak annyi időm maradt, Szentendrén, a Budai várban — Mi azt nem szoktunk, hogy udvariasságból érdek- és a fővárosi múzeumokban. Nem tétlenkedünk ittho i. Vizsgáztam, Prágából érkeztem Babcsány Agnes a nagybáto- községi vb tagja Is vagyok. nyi iskola VIII. osztályából Ha megkeresnek, ha jönnek, útjukra engedte a végzős di- szívesen eleget teszek megbi- ákjait, aztán maga is vizsgá- zatásomnak. zott a tanárképző főiskolán. — Mire fordítja hosszú nyári szabadságát a pedagó­gus, aki ráadásul független és a szülői házban lakik? — Tizenkét remek napot töltöttünk a gyerekekkel Haj­dúszoboszlón. Nagybátonyból Hajdúszoboszlóra csereüdülés­re vittünk 30 gyereket. Aztán Prágában töltöttem egy hetet. Hogy kerültem oda? A bá­tyám most Prága közelében dolgozik, sógornőmmel együtt meglátogattuk. Utaztunk, is­merkedtünk a csehszlovák fő­várossal. A történelmi neve­zetességekkel, az ódon Vencel térrel és az új Prágával is. — Augusztusban mi a program? — Hatnapos továbbképzés­re megyek Salgóbányára. Ta­nulunk, de szórakozásra is lesz ott alkalom. Addig még sokat szeretnék olvasni. No és tanácstag, egyben a nagy­Itthon is jó lődjem: — Voltál már nyaralni? — Most készülünk. — Hová utaztok? — Az idén tervezünk. Szegedet, a Tisza-menti város nem kérünk üdülőbe beutal« *, híres szabadtéri játékait so- Feleségemmel együtt a röv 1 kan csak hírből vagy tv- túrák hívei vagyunk. Túr; - képernyőről ismerik. Mi- zunk, pihenünk, ezzel telik i csoda veszteség! Ezt azok szabadság. A gyárban a szái- nyugati túrát tudják a legjobban akik ér- Utasnál dolgozom. Mermvi deklődéssel járják az országot kapkodással, bajjal jár s -. és ha ismételten visszatérnek ilyen nagy üzemben! Csak a i vidékre, mindig tudja, aki régen csinálja. A — Viszitek a gyereket is? •T __- egy-egy vidékre, mindig tudja, aki régen csinálja. A < 5h™ég kicsi ilyen újabb értékeket és szépségeket erdő csendje nyugalmat és fedeznek fel. igazi pihenést ad. nagy utazáshoz. Vajon hány magyar turista látta már a párizsi Eiffel-tor- nyot, az Alpokat, Róma cso­dálatos műemlékeit és kik fü- rödnek az idén tengerben? És ugyan hányán jártak már külföldön.' Sokan irigylik azokat, akik külföldön járnak. Kétségtelen, nem mindenkinek telik drága külföldi utazásra. De ismer­jük-e jól hazánkat? Mennyi balassagyarmati akad, aki többször járt ' Salgótarjánban, de nem ismeri az itteni mú­zeumokat, nem járt Salgó- vámál, vagy a salgótarjániak elutaztak Egerbe.de nem isme. rik a szomszéd megye híres vá­rát, a város történelmi múlt­ját, és nagyszerű műemlékeit Sokan utazunk vonattal és Emlékszünk am as Időre, amikor 20—25 évvel ezelőtt agitálni kellett a dolgozókat, hogy menjenek el a szakszervezeti üdülőbe? Ebben az évben 235 ezer dolgozó és gyerek vehet részt szervezett üdülésben. A szakszervezeti üdülőben szállásért és teljes ellátásért napi 18 forintot fizetünk. Megyénk dolgozóinak 6,3 százaléka, 4813- an kapnak az idén szakszervezeti beutalót. Igaz, nem jut minden­kinek, mert a férőhelyeknél nagyobb ütemben nőttek az igények. Szállodák épültek a Balatonnál és másutt is. Nyári főidényben itt napi 300—400 forint a szoba ára reggelivel!. Ide többnyire külföl­diek járnak. De amint a példák mutatják megyénk dolgozói közül egyre többen Jutnak el családostól vállalati üdülőbe, kempingeznek és kirándulnak itthon és külföldön, vagy saját kertjükben, kis nya­ralójukban töltik a nyarat. De az is boldog lehet, aki az idén kis­gyerek és az építkezés miatt itthon marad. írta: Dr. Fazekas László Fényképezte: Kulcsár József NÓGRÁD — 1974. augusztus 4., vasárnap 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom