Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)

1974-08-04 / 181. szám

Ä SÜTŐTEREMBE Fehér köpenyben állunk a sütőteremben. A kemencék előtt emberek fehérben. Elvi­selhetetlen a hőség. A pékek­nek nem! A szakajtókkal teli kocsit Serfőző István irányít­ja, aztán nekilátnak Nagy Lászlóval és „etetik” a ke­mencét. — Hány fok lehet? — Lehet, úgy negyvenöt körül. — Nehéz kibimi. — Megszoktuk, bírjuk. — Hány éve pék? — öt éve dolgozom itt — Hogy lett pék? — Egyszerűen. A szomszé­dom is pék volt Vígh Sándor. Ha találkoztunk, beszélt ne­kem a szakmáról. Megszeret­tem, úgy jöttem ide 16 éves koromban. — Hány fok van a kemen­cében? — Az alsóban 280—300, a felsőben 260 fok. — Hány perc alatt sül meg a kenyér? — A kétkilós 55—60. a há­romkilós 70—75 perc alatt — mondja Nagy László, és a la­pát után nyúL Négy méter hosszúak a lapátok. Neki, a vetőnek és a kisütőnek. Serfőző Istvánnak is nagyon kell fi­gyelnie. Távolabb, a másik kemencénél Pifkó Béla várja, hogy megkezdődjön a kenye­rek kemencébe adása. Sül a kenyér! A pásztói ke­nyérgyárban Katona István a ..beugró” üzemvezető, aki he­lyettesit és Bozó János, g sü­tőipari vállalat termelési osz­tályvezetője a kalauzunk. Katona István mondja: — A gyár négy éve épült. Két műszakban 24 pék dolgozik. Az árukészítőkkel, a tészta­feldolgozókkal, a kiadókkal, a gépkocsivezetőkkel és a por­tásokkal együtt 52-en vagyunk az üzemben. A két műszak alatt 80—87 mázsa kenyér, 30—36 ezer darab sütemény és naponta 5—6 mázsa száraz- tészta hagyja el üzemünket. Huszonnyolc körzetet látunk el. Hiába lépünk távolabb a ketnencéktől, s távolodunk — a hőség változatlan. Nem is említjük Széles Miklósnak, aki sütemény dagasztó. és 21 éve jegyezte el magát a szakmával. Forog a gép, ke­veri a tésztát. Széles int, hogy ráér egy percre, lehet kérdez­ni. Kérdés — válasz' vagy kétszer ismétlődik, aztán be­lejön. — Én 1953 szeptemberé­ben lettem pék. Egy évig vol­tam tanuló, aztán segéd let­tem. Pásztói vagyok. A régi kenyérgyár a Rabló nevű kocsma mellett volt. Az első mesterem, aki mellett dolgoz­tam, Bacsa . István. ö most maszek pék Ságújfalun. Bus István volt a vető. Sokat ta­nultam tőlük. Kérem, a pék­szakmához elsősorban lelkiis­meret kell. Én a második helyre teszem az adagolást, mert igen nehéz, precíz mun­kát igényel. Ha az áru nem üti meg a megfelelő súlyt, akkor baj van. Hétre járok dolgozni, amikor nappalos va­gyok. Ritka, hogy nyolc órát dolgozunk. Vagy hatot, vagy tízet, mikor mennyit kell. Ez azért van, mert nem a pék hajtja a tésztát, hanem a tészta hajtja a péket! Bizter san ismeri, ez egy pékmondás. Szocialista brigádban dolgo­zunk, a brigádvezető én va­gyok, a brigád Lenin nevét viseli. Elmondanám a másik öt munkatársam: Széles Mik- lósné (ő a feleségem), Barati Béla és a felesége Barati Bé- láné, és van két fiatal pékünk — semmi panaszom nem le­het rájuk, mert szorgalmasak — Odler Melinda és Mol­csány Benedek. Jó pár évvel ezelőtt mi képviseltük a me­gyét egy országos szellemi ve­télkedőn, ahol ötödik helyen végeztünk. Jutalmat is kap­tunk, és az oklevelet megnéz­heti az iroda falán. Most fi­nom süteményt készítek. Há­rom-négy zsák lisztből több­ezer kifli, zsemle lesz. Egyéb­ként tizenkét féle süteményt csinál a nappali műszak, az éjszakai kilencfélét. A kezdő pékeknek 9—10 forintos az órabére. Az idősebbeknek, mint nekem is például 15.60 óránként. A brigádban nincs olyan ember, akinek 12 fo­rinton alul lenne az órabére, kivéve az asszonyokat. El ne felejtsem: a Lenin brigád zöldkoszorús brigád! Ha a kenyérrel kapcsolatban akar érdeklődni, kérdezze a kenye- resdagasztót. Juhász Istvánt,' Együtt kezdtük a szakmát. Kérdezzük. Juhász István­nal a fal mellé húzódunk. — Hol dolgozott a huszon­négy év alatt? — Végigdolgoztam én Szi- rák, Kálló, Nagybátony üze­meit. Régi üzemek voltak, lámpáskemence volt sok helyen, petróleumlámpával. — Megállítják-e a péket; ha rossz a kenyér? — Meg. Mondani kell, hogy miért rossz. — És mit mond a pék? — Ha csírás a búza, raga- sos a liszt, arról nem a pék .ehet. Ellenben hibás a pék, ha nincs meg a sütésidő, vagy a kelésidő. — Mindig pék volt? — Nem. Egyszer elmentem hat hónapra a betonútépí­tőkhöz. Régen volt. Akkor még kevés volt a pénz. De ott se kerestem többet, így hát visszajöttem, mert a ván- dórélet nekem nem smakkol. Én is brigádban vagyok. Itt az üzemben három brigád van. — összetartanak-e a pé­kek? — össze. Ha együtt me­gyünk el, beülünk egy sörre műszak után. Jólesik. Van ugyan szódavíz, dehát... A múltkor is Hatvanban vol­tunk tapasztalatcserén, köz­ben kirándultunk a Mátrába, — mondja Juhász és odaleo a nagy asztalhoz, amely több méter hosszú, tele van tész­tával. Két asszony , késekkel szabdalja a tésztát, s a négy­zetdarabokra lekvárt rak. Menekülünk a levegőre. Tűz a nap, csillan a kenyér héja, ahogy a Roburba rak­ják. — Mióta hordják? — Reggel öttől. — Hány helyre viszik? — Három vonalunk van. Pásztó, Tar, Szőllős. Kisbá- gyon, Sámsonháza, Márkhá- za. Kiviszünk ma vagy húsz mázsát. A hétvégeken erősebb a műszak. Most csak besegí­tek a rakodásnál, a kihordás­nál A „tésztában vagyok” másképpen — mondja Tóth József né és odakiált az udvar falánál ülő fiatalembernek: mehetünk, Józsi 1 Bozó Jánostól kérdezőskö­dünk és lejegyezzük amit mond: — A Nógrád megyei Sütő­ipari Vállalatnak 17 üzem­egysége van. Ezekből naponta ezer mázsa kenyeret, 160 ezer süteményt, 500 darab tortát és 100 kilogramm . teasüte­ményt szállítanak gépkocsija­ink. Pásztón nincst gondunk az utánpótlással mert jó é- hány fiatal van. A már említettek mellett Varga Aranka és Vigh Magdolna nemrégiben szabadult. Hogy sok a maszek pék? A mi két- kilós kenyerünk 7.20. a rá- kóczi-telepi Barják-féle ke­nyér 10—12.80 forint. Állítha­tom, hogy kevés helyen süt­nek olyan jó minőségű kenye­ret, mint Salgótarjánban. Távozunk. Elkísér a friss kenyér illata. A sütőteremben pedig a kemencék előtt a rekkenő hőségben tovább dol­goznak a pékek... Székács László Köszöntjük a nemzetiségi napot Vm/Wfsrof Politikánk sításának egyik megvaló- Je­lentős állomása a népszerűve vált, s az immár nyolcadszor megrendezésre kerülő nógrádi nemzetiségi nap. A megyében augusztus első napjaiban lezajló nemzetiségi rendezvények kulturá­lis jellegük mellett fontos politikai szere­pet töltenek be. Jó alkalmat nyújtanak a számvetésre, nemzetiségi politikánk gya­korlati megvalósításának értékelésére. Megyénk nemzetiségi lakossága az al­kotmány szellemében él és dolgozik. Az alkotmányban biztosított jogok és köte­lességek megvalósulását Kádár János elv­társ, az MSZMP X. kongresszusán találó- 'an fogalmazta meg: „A Hazafias Népfront­mozgalomban részt vesznek hazánk né­met, délszláv, román és szlovák nemzeti­ségű dolgozói, társadalmunk egyenjogú tagjaiként, a magyar néppel együtt építik a közös szocialista hazát.” Tapasztalatok igazolják a megállapítás helyességét. Nemzetiségi politikánk kiáll­ja a próbát,' a marxizmus—leninizmus gyakorlati megvalósítását célozza. A nemzetiségek és a magyar lakosság helyzetét megyénkben azok a politikai, gazdasági és kulturális folyamatok hatá­rozzák meg, amelyek az utóbbi években végbementek. A nemzetiségi lakosság életkörülmé­nyei, jövedelmük növekedése következté­ben tovább javultak, ezzel együtt emelke­dett lakáskultúrájuk, műveltségi színvo­naluk. Mindez következménye pártunk helyes politikájának, a magyar nép és a nemzetiségek egyre erősödő kapcsolatának. A tavaly lezajlott nemzetiségi kongresz- szusokon kivétel nélkül megállapították, hogy a nemzetiségi lakosokat mindenütt munkájuk és magatartásuk alapján egyen­lő állampolgárként értékelik. Mindez ked­vezően befolyásolja a nemzetiségek fejlő­dését, törvényes jogaik gyakorlását. A nemzetiségiek képviselete az országgyű­lésben, a megyei és a helyi tanácsokban, a különböző választott testületekben, ahol a döntéseket hozzák, biztosított. Vezető poszton is ott találjuk őket. A megye 24 nemzetiségi községében 15 párttitkár, 14 tanácselnök, 20 népfrontelnök nemzetisé­gi­A megyében az utóbbi években a nem­zetiségi jellegű települések fejlődése meg­gyorsult. A nemzetiségi községek kommu­nális, kulturális és egészségügyi ellátása javult. A rétsági járási művelődési köz­pont, a felsőpetényi és lucfalvai óvoda, az alsópetényi orvosi rendelő és lakás, a nő- tincsi törpe vízmű, mind tükrözi a dinami­kus fejlődést, amely a nemzetiségi köz­ségben végbemegy. Megyénkben a nemzetiségi politika ér­vényesülésének, a nemzetiségi jogok gya­korlati megvalósulásának egyik fontos te­rülete az anyanyelv ápolása. A nemzetisé­gi lakosság anyanyelvének ápolását okta­tási rendszerünk biztosítja Több község­ben — Lucfalván, Nézsán, Berkenyén — nemzetiségi óvodai csoportok működnek. Az 1972/73-as oktatási évben a rétsági já­rásban, amely köztudottan a legnagyobb nemzetiségi járásunk, 41 tanulócsoportban, több mint 900 diák tanulta a szlovák és a német anyanyelvet az általános iskolában. Nemzetiségi nyelven a továbbtanulásuk részben a megyében, részben a megyén kí­vül biztosított. Ezzel a lehetőséggel kevés­bé élnek a megyében élő nemzetiségiek. Az elmúlt években a nemzetiségi közsé­gekben lev« párt- és tanácsi szervek erő­feszítéseket tettek a lakosság közművelő­dési igényeinek kellő színvonalon való ki­elégítésére. Több községben, például Nóg- rádon a kultúrházat teljesen felújították, más községekben klubkönyvtárat nyitot­tak. A nemzetiségi könyvtárak könyvállo­mánya központi juttatásokból, és a helyi vásárlásokkal együtt több mint 1000 kö­tettel gyarapodott az elmúlt két év alatt. A nemzetiségi községekben gazdag kul­turális tevékenység folyik. A már hagyo­mányosan megrendezésre kerülő nemzeti­ségi napok hatására több községben fel­lendült a népi, nemzetiségi kultúrát ápoló művészeti csoportok tevékenysége. Így a nógrádi, nézsad, legéndi menyecskekórus, a bánki népi együttesek, melyek közül né­hány országos hírnévre tett szert. Ma ismét szemtanúi lehetünk mindazok­nak az értékes és gazdag hagyományok­nak, melyet a nemzetiségi községek művé­szeti csoportjai, együttesei képviselnek. A megyében élő nemzetiségi lakosság nagyra értékeli elért eredményeinket, és tudatában van annak, hogy mindez pár­tunk és kormányunk helyes politikájának következménye, amely az mtemeaoMLÜz- rrvus szellemében a marxizmus.—leninél- mus talaján biztosítja a hazánkban élő nemzetiségék teljes egyenjogúságát és együttműködését. Meggyőződésem, hogy a ma megrendezés­re kerülő nyolcadik nógrádi nemzetiségi nap tovább erősíti a magyar nép és a nemzetiségiek baráti együttműködését, a nemzetiségi kultúra további fejlesztését. Maratnék István HWF megyei titkár Nógrádi fiatalok külföldön A Szovjetunióba, Kijevbe utazik augusztus 21-én a BRG 32 fiatalja. A KISZ-esek hat napot töltenek a Szovjetunió­ban. Az írószer Ktsz 30 fős csoportja az NDK-ba készül augusztus 24-én. Az útvonal: Amsfeld—Lipcse—Drezda. Ugyancsak augusztusban Nóg­rád különböző részeiből 35 fiatal tölt nyolc napot a Ju­goszláv tengerparton, Dubrov­nikban. Egy másik csoport 39 fővel Romániába indul au­gusztus 18-án, erdélyi körútra. Megyénk fiataljainak egy má­sik 35 fős csoportja az NDK- beli Weimarba és Erfurtba utazik. A külföldi utakat az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda Nógrád megyei kirendeltsége készítette elő. Mogyoioszibaft X nagyoromd Egyetértés Tzz 4 kombájnnal 4*5 hektár gabona aratását. tegnap be­fejezte. A 10 napos kedvező időjárás és jó szervezettség egyéni rekordteljesítméayt is eredményezett. Például Mra- vik István napi 593 mázsa. Majer Lajos 789, Losonci Jó­zsef 555 mázsát teljesített A hektáronkénti átlagtermés meghaladja a 46 mázsát Feladatunk a párttagság politikai képzése Beszélgetés Juhász Sándorral, a pásztói járási pártbizottság első titkárával Az utóbbi napokban egyre több szó esik a pásztói járás­ban a párttagság politikai képzéséről, különös tekintet­tel a párt tisztségviselőire. Ér­tekezleteken, testületi ülése­ken vitatkoznak erről a ve­zetők, tisztségviselők. A viták­nak, határozatoknak egy a Cél­juk: a tömegpropaganda­munka javítása, a párttagság politikai képzése. Erről be­szélgetett munkatársunk Ju­hász Sándorral, a pásztói já­rási pártbizottság első titká­rával. __ Mi tette szükségessé, h ogy az utóbbi időben egyre több szó esik a párttagság po­litikai képzéséről? — Az elmúlt év őszén vizs­gáltuk a párttagság eszmei­politikai nevelésének tovább­fejlesztéséről szóló határoza­tunk végrehajtását Akkor a politikai képzés terén több gondot ismertünk fel. Ilyen például, hogy sokszor indoko- 'atlanul magas a pártonkívü- liek képzése a pártoktatás ke­retében, ugyanakkor alacsony a párttisztségviselök aránya. Nem kielégítő a nők bevoná­sa a politikai képzésbe. Az alapszervezeteknél elmarad az irányító munka tervszerűsé­ge. Ezek a megállapítások ön­magukért beszélnek, s az 1973/74-es pártoktatási évben már ezek figyelembevételével határoztuk meg feladatainkat. Ügy fogalmaznék, hogy ma azért esik több szó a párttag­ság politikai képzéséről, hogy az előbb elmondottak ne is­métlődjenek meg. — Hogyan értékeli ezek után az elmúlt pártoktatási évet? — Röviden válaszolnék er­re a kérdésre. Bár nem sike­rült még elérnünk, hogy az alapszervezetek minden párt­tagra kiterjedő politikai to­vábbképző tervet készítettek volna, ezért következett be, hogy az elmúlt oktatási év­ben is még mindig magas, öt­venszázalékos volt a párton- kívüliek aránya. Pedig járá­sunkban a párttagok huszon­három százaléka politikai ok­tatásban még nem részesült. E téren tehát előbbre kell lépnünk. A fejlődés azért en­nek ellenére jelentkezett. Az összes tömegpropagandában tízszázalékos volt a párttagok létszámgyarapodása. — Mi tehát a teendő? — Még a tapasztalatokról szólnék, s ebből a teendők is láthatók. Vizsgáltuk például az ipari és mezőgazdasági jelle­gű alapszervezetek tagjainak politikai képzését. Ez azért is fontos, hiszen a járás párt­tagságának kétharmadát, ezen belül a fizikai munkások zö­mét ezekben az alapszerveze­tekben találjuk. Meg kellett állapítani, hogy az összpárt- tagsághoz viszonyítva csupán 14 százalékuk rendelkezik po­litikai iskolai végzettséggel. E téren tehát van mit ten­nünk. Vagy a káderképzés. Az elmúlt évben a beiskolázásnál azt tapasztaltuk néhány alap­szervezetnél, hogy a káder­képzést teljesen járási fel­adatnak tekintették. Nem érez­ték, hogy saját munkájuk ér­dekében több kezdeményezés­re, nagyobb tervszerűségre van szükség, akár bentlaká­sos, akár az esti egyetemi, vagy a középiskolai beiskolá­záshoz. Gond jelentkezett — az eredmények ellenére — a nők politikai továbbképzésé­ben is. Alapszervezeteink nem vették figyelembe a tömeg- propaganda-tanfolyamok nyúj­totta lehetőségeket. pedig női párttagjainknak pontosan a fele nem vett részt politi­kai oktatáson. A teendő ebből is látszik. Külön figyelemmel összegeztük a párttisztségvise­lők politikai képzését A csúcs- és alapszervezeti ve­zetőségi tagok, a nagyközsé­gi és a járási pártbizottság összlétszáma meghaladja a há­romszázat. Közülük a múlt évben több mint száz fő nem képezte magát. Adott a fel­adat — Elmondhatjuk, hogy gaz­dag tapasztalat áÚ a járási pártbizottság rendelkezésére. Ezek alapján hogyan készül­tek az elkövetkező oktatási évre? — Az alapszervezetek már személyre szólóan meghatá­rozták a párttagok és a ha­táskörükbe tartozó káderek politikai beiskoláztatását. Ezt a taggyűlések megerősítet­ték, csakúgy, mint a propa­gandisták személyét Itt emlí­teném meg, hogy a járás te­rületén eddig több mint szá­zan végezték el az esti egye­temet, a propagandisták túl­nyomó többsége közülük ke­rül ki. A legfontosabbnak a párt­tagok tudatos irányítását tar­tottuk a politikai ismeretek gyarapítására. Hatására cél­szerűbbek lettek a beiskolázá­sok az esti egyetemre, a sza­kosítóra, a speciális tanfolya­mokra és a tömegpropaganda- tanfolyamokra. A párttisztség­viselflk képzésére nyele körle­tet .jelöltünk meg. Art is megszabtuk, hogy hol, me­lyik körzetben, milyen té­mákat tárgyaljanak. Pásztón például a pártirányítás, a gaz­daságpolitikai, a társadalmi élet és kulturális kérdések tanfolyamait javasoltuk, a többi hét körzetben e tan­folyamok egyikét írtuk elő. Felmérésünk alapján az új oktatási évben a tömegpropa- ganda-tanfolyamokon a párt­tagok aránya eléri a 75 szá­zalékot. A káderképzésben és a tömegpropaganda-tanfolya- mokon a párttagok aránya együttesen 51 százalék. És, ha már a számoknál tartunk, akkor azt is megemlítem, hogy a káderképzésben a párttagok aránya nyolcvan- három százalék. Az esti kö­zépiskolában 47 párttagunk vesz részt. Azt is elértük, hogy a következő oktatási év­ben valamennyi párttitkárunk részt vesz valamilyen oktatá­si formán. A párt tisztség- viselőinek pedig nyolcvan szá­zaléka gyarapítja tudását. Befejezésül: úgy ítéljük meg, hogy a korábbi évek ta­pasztalatait az idén jól hasz­nosítjuk, s eleget teszünk fel­adatunknak a párttagság po­litikai képzése terén is — fe­jezte be a beszélgetést Ju­hász Sándor, a pásztói járási pártbizottság első titkára. Somogyvári László NÓGRÁD - 1974. augusztus 4., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom