Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)

1974-08-29 / 201. szám

Gyár a hegyek alján I Kőbe vésett tragédiák A Biotikában korona. mintegy nyolcszáz nő dolgozik. A munkások átlagos tizeiese 2200—2300 Besztercebányától nem messze, festőién szép környe­zetben dolgozik a Biotika gyár. Közép-Európa egyik legkorszerűbb gyógyszer- és magas fehérje tartalmú állati tápszereket gyártó üzeme. Alig, hogy véget érnek az épületek, a szelíd lankák nyomban hegyre .futnak, és amerre az emberi szem el­lát, mindenütt sötétzöld fe­nyőerdő. A korszerűség „őre” A gyár építése 1952-ben kezdődött, és három teljes évig tartott. A folyamatos ter­melés 1956-ban kezdődött el — Kezdetben penicillint gyártottunk... A fehérje és a fehérjekészítmények gyár­tására csak később rendez­kedtünk be. Michal Bucsko, a gyár fő­technológusa készségesen ka­lauzol az üzemben. Érthető, hiszen a gyár története egy kicsit az ő története is. Itt kezdett annák idején a peni- cillinüzemben. — Együtt „nőttefn” a gyár­ral. Nevet, ahogy mondja. Az­tán az is kiderül, sokat ta­nult, sok tapasztalatot gyűj­tött össze, amíg 1964-ben a gyár főtechnológusa lett. — Mi a féladata? — Arra ügyelek, hogy a leg­korszerűbb technológiai eljá­rásokkal dolgozzunk — vála­szol rövid hallgatás után. A Biotika ma már félmil- liárd korona értéket termel évente. Termékei jelentősen csökkentették a fehérjedús, ál­lati eredetű takarmányok be­hozatalát. S jó piaca a gyár készítményeinek Európa, az amerikai földrész néhány or­szága is. Márta asszony háza A munkások, szám szerint ezerkilencszázan, Beszterce­bányáról és a környező köz­ségekből járnák a Biotikába. Több mint negyven százalé­kuk leány, asszony. Egészsé­gükre egyformán „vigyáznak” a gyár vezetői, az üzem orvo­sai. — Mióta dolgozik a gyár­ban? — A múlt év márciusában jöttem ... — S azelőtt? — Otthon voltam ... A gye­rekek kicsik voltak, nem me­hettem tőlük sehová. Márta Szedlicsekova, a peni­cillinüzem betanított munkás­nője. Mindössze egy hónapig tanulta a „szakmát”, a bo­nyolult gépek kezelését. Mun­katársai, meg a mestere segí­tették, és az asszony egy hó­nap után sikeres vizsgát tett. A jövő ősszel esti iskolába ké­szül. — Szívesen dolgozik itt? — Igen. — Miért? — A pénz is sokat jelent, de nem mindent. .. Ilyen fi­zetést tálán máshol is kap­hatnék.;. Érdekel, amit csi­nálok. A penicillingyártás előké­szítése, ahol Márta Szedlicse­kova dolgozik, nem tartozik a fizikailag nehéz, megerőltető munkák közé. De a könnyűek közé sem. Az üzem folyama­tosan termel, három műszak­ban dolgoznak, szombaton is vasárnap is. Nyáron több mint harmincöt fok meleg van a gépek körül. Fizetése 2300 ko­rona. Férje az erdészetnél gép­kocsivezető, s valamivel töb­bet hoz havonta. — Mire költik a pénzt? — Most még" a házra... Már benne lakunk, de még mindig sok munka van ve­le ... Hiadel, a falu, ahol Márta Szedlicsekova él, 15 kilomé­terre van a gyártól. Itt épí­tettek emeletes házat. — Hat szoba, két fürdőszo­ba, két konyha van benne... — Ki lakja ezt a nagy la­kást? A gyerekek, ha megnő­nek? — Talán ... De az is lehet, hogy ők már a városba kí­vánkoznak majd. Kicsi lesz nekik a falu ... Egymillióval több A gyárnak sok olyan mun­kása van, akik harminc évvel ezelőtt részt vettek a felkelés­ben. A 30. évfordulót pedig munkával, több és jobb mun­kával ünnepük. — Mit vállalt a penicillin­üzem? Michal Bucsko, a főtechno­lógus a beavatottak hozzáér­tésével sorolja: — Egymilliós vállalást tett a felkelés évfordulójának tisz­teletére ... A versengésben a szocialista brigádok járnak az élen. Közülük huszonnégy teljesítette valamennyi célki­tűzését és elnyerte a szocialis­ta címet... A huszonnégy élenjáró bri­gádban pedig ott vannak Már­ta Szedlicsekováék is. — Mit szeretnénk elérni? — Hogy sikerüljön a ter­vünk ... Takarékoskodni az­zal a drága anyaggal, amivel dolgozunk — feleli nyugodtan a fiatalasszony. A brigádnak harminckilenc tagja van. Sok kicsi, sokra megy! Kapcsolat, Budapesttel Michal Bucsko egészen Besz­tercebányáig kísér. Közben beszél: — Jó kapcsolatunk alakult ki Budapesttel, a Chinoin gyárral... — Munkakapcsolata — Elsősorban az ... Szíve­sen hasznosítjuk egymás jó tapasztalatait... De az utób­bi években az üzem sok dol­gozója pihen Budapesten, a Balatonnál... Mi pedig ma­gyar munkások pihenéséről gondoskodunk... Búcsúzunk, a főtechnológus ideje kevés. A napokban Bul­gáriába utazik, tudományos konferenciára. S előtte még' megbizonyosodik, mint ahogy minden nap teszi: a Biotiká- ban rendben mennek-e a dol­gok? . V. G. Kadistie, apró falucska volt' "» .az Alacsony-Tátrábain, jó búvóhelye a partizánoknak i Volt, 1945. március 18-ának j éjszakájáig. A borzMmak éj­szakájáig. Akkor megrohan- | ták és felgyújtották a neme- j itek. Most két ház van a fa- w íuban. Harminchaitból kettő. r'; Ez maradt a tűzvész után. |'ii Meg a kopáran meredező fa- ^ lak. A házak közül az egyik múzeum. Az emlékek és a kegyelet múzeuma. Az erdő alján, tenyérnyi tisztáson kőszobor. Hatalmas férfialak. Körülötte fájda­lomtól és rémülettől torzult arcú emberek, csonttá aszott karok, lábak rengetege. Kő­be vésett tragédia! Sok emlékmű van Közép- Szlovákiában. . . A tanítónő a közeli falu iskolájában tanít. Naponta jön autóbusszal és mutatja ia látogatóknak a két kisszo- bányi múzeumot. — Mindig jönnek..: Fia­talok, idősebbek, Férfiak nők... — Honnan ismeri ennyire Kalistie történeitét? Talán itt élt? — Nem — ráziza meg a fe­jét. — Soha nem éltem itt,.. De nálunk mindenki ismeri, mi történt itt akkor márci­usban. .. A faluban alig valamivel (több, mint kétszáz ember élit. Iszonyúan nehezen élt. A fér­fiakat Bőd Brezovába űzte a szegénység. Az asszonyaik vajat, sajtot készítettek, s vitték utánuk az elemózsiát. Akkor éppen nem voltak .úton, finom csipkéket veritek. Jártak vele Budapestre, Becsbe. Amikor Vincent Tisliar fa- munkás megalakította a pár­tot a faluban, a harmincnégy tag közül nyolc asszony volt. iAz asszonyok sokat segítet­tek a partizánoknak, amikor .a férfiaknak már veszedel­mes v<jlt az erdőt járni. Élelmet, gyógyszert, híreket vittek mellékutakon, ösvé­nyeken. Járunk, nézelődünk. Egy­szer csak a fák közül asszony bukkan elő, feketében. Két Vállát kosár húzza. — Honnan ? — Az erdőből... — Mi járatban? — Szedret szedtem. .. Ti­zenöt koronát is megadnak literéért, Besztercebányán... S eltűnik, olyan észrevét­lenül, mint ahogyan előbuk­kant a sűrűből. A nemeckal mártírok emlék­műve 1945. januárjának bor­zalmait idézi. A hegyek közé későn érke­zik a tavasz. Hideg volt. der­mesztőén hideg, akkor márci­usban is. A németek várat­lanul kerítették be a falut. A partizánoknak, á falubeli férfiaknak sikerült átvere­kedniük magukat. Nekivágtak, az erdőnek. Fegyverropogás jelezte útjukat. Aztán elcsen­desedett, hallgatott az erdő. . . A bosszú rettenetes volt. Az asszonyok, a gyerekek, az öregek, a faluban maradi) sebesültek a rémülettől meg­kövültén nézték, hogyan csapnak magasba a lángok. Keservesen ropogtak, jajong- tak a tetők. A faházak gyor­san '‘égtek. A tanítónő fejét ingatja. iy beszél: — Nem volt kímélet... A alu szélén öreg emberpár eküdt, betegen... Rájuk zár­ók az ajtót. Fölöttük hama­rosan lángokban állt a te­tő. .. Másnap három kilométer- lyire Kalistietől. , Balázsé­ban nyomasztó, súlyos volt -,z éjszaka. A tűz kísértetie- 2n világította meg az erdö- zéli fákat, az embereket. — S mi van most Balázsé­ban ? — Balázsét újraépítettük! Jozef Gruy, a Srner szer­resztőhelyettese, szívélyes ’.ázi gazdánk állja a fagga- ásf. Korábban az ifjúsági követségben dolgozott. — Nem volt könnyű... — Segítettek nekünk. .. .zinte a világ minden tájá­éi jöttek a fiatalok. Ludvilt Szvoboda elvtárs vállalta a oluépítés védnökségét... Kalistie nem épül újjá. Megmarad emlékeztetőnek. — Mi történt a falu lako- -i.aival ? , — Besztercebányán. van egy új városrész. Üj-Kalistie a neve. Kedvezményes köl­csönt, segítséget kaptak a alusiak. .. Ott építettek új lázakat. Lassan ereszkedünk, le a zűk hegyi utakon. Apró falvak tűnnek fel, s marad­nak mögöttünk. így jutunk el Nemeckáig. A falu szélén, a mészégetőben, ezer embert gyilkoltak meg a részegen ühöngő fasiszták. Zsidókat, • partizánokat, partizánokkal szimpatizáló falusiakat. Besz­tercebányáról, meg a kör­nyékbeli falvakból szedték össze az áldozatokat. Benn a faluban nem tudták, mi történik a mészégetőben 1945. januárjában. Csak azt látták: új meg új erővel lobog fel a tűz. Csak később derült ki, hogy ember-rőzse táplálta » lángokat... Most a mészégető múzeum. Mellette az erdő szélén, a sö­tétzöld fenyők alatt, kőláng csap a magasba. Előtte a fáj­dalomtól térdre roskadó. ne­héz szívű, sötét nőalak. Övón féltőn tárja szét kőkarjait Az ember szinte hallani vé­li a megkínzott kőajkak kétségbeesett segélyt kérő Bikolyát. Vincze Iaívánné Légi egyezmény Lisszabonban megkezdődtek a tárgyalások a szovjet és a portugál kormány képviselői között a két ország főváros közötti közvetlen légíjárat- létesítésének lehetőségeiről. Az előzetes elképzelések sze­rint mind az AEROFLOT, mind a TAP portugál légitár­saság rendszeres járatokat in­dít a Moszkva—Lisszabon út­vonalon. A két ország között Légiforgalmi egyezményt köt­nek, de a járatokat esetleg már az egyezmény megkötése előtt megindítanák. Hunnincéves a Szlovák JSemzeti Felkelés (4.) Szovjet segítség* A Szlovák Nemzeti Felke­lést igen nagy erőkkel segí­tette a Szovjetunió. Néhány adat erről: a felkelők ellátá­sára — légi úton — kétezer puskát, 900 géppisztolyt, 200 golyószórót, 150 harekocsi- elhárító puskát, nagy mennyi­ségű lőszert és más hadi­anyagot szállított. Csupán be­csült adat, hogy az Ukrajná­ból irányított partizánmozga­lom és a Szlovák Nemzeti Felkelés számára néhány hó­nap alatt több mint 300 tonna különböző lőfegyvert, lőszert és hadianyagot irányított a közép-szlovákiai hegyek kö­zé a frontparancsnokság. Ugyancsak légi úton érke­zett Besztercebánya mellé a. Tri Dubi nevet viselő tábori repülőtérre, a II. csehszlovák ejtőernyős dandár. Létszáma 2 ezer jól képzett és jól fel­szerelt harcosból állt. Ezt a dandárt a Szlovák Nemzeti Felkelés katonai tanácsa min­dig a legnehezebb és a veszé­lyeztetett szakaszokon vetette be. Az ejtőernyősök helytál­lásáról a frontparancsnokság két alkalommal is napi.pa- rancsban emlékezett meg. Ugyancsak a Szovjetunióból küldték a felkelés megsegíté­sére a csehszlovák vadászre­pülő ezredet 21 repülőgéppel és a kiszolgálására szükséges legénységgel. A repülőalaku­lat támogatta a felkelők harci cselekményeit, védelmezte a légteret a szabad terület felett. Kijev mellett létesítette a frontparancsnokság azt a nemzetközi kiképző tábort, ahol a partizánokat képezték ki és dobták át a front elé; hogy a németek felvonulási területén akadályozzák, nehe­zítsék a hitleristák csapat- mozdulatait. Innen kerültek ki azok a nagyszerű szovjet partizánparancsnokok is, akik közvetlenül támogatták a Szlovák Nemzeti Felkelést. Ilyen volt Kozlov , és Vol- janszkij. Mind a ketten jobb partizán zászlóaljat irányítot­tak egyszerre és eredménye­sen. A hadműveletek nagyságát a számadatok is ékesen bizo­nyítják. Mind a két oldalon, összesen 40 hadosztály, mint­egy 300 ezer harcos vett részt a harcokban. Bevetettek 500 tankot, 4 ezei ágyú biztosítot­ta a gyalogság hadmozdula­tait, se szeri, se száma a kü­lönböző haditechnikának. Azt is figyelembe kell venni, hogy kedvezőtlen időjárási és te­repviszonyok között harcoltak a szovjet katonák és 85 ezer hősi halottja volt. a Vörös Hadseregnek. A Szlovák Nemzeti Felke­lésnek addig soha nem ta­pasztalt internacionalista jel­lege volt. Erőteljesen kibon­takozott a nemzetközi szoli­daritás. Az 1944 kora őszén felkelő Szlovákia alkalmat adott más országok állampol­gárainak, hogy fegyveresen is harcoljanak a fasizmus el­len, a szlovák nép oldalán. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a felkelés jelentős né­met erőket vont el a .lengyel és a magyar frontokról, a Balkánról, akkor elmondhat­juk, hogy ez a megmozdulás túlnőtt Szlovákia határain. Meggyorsulhatott Magyaror­szág, Lengyelország felszaba­dítása, enyhült a jugoszláv partizánokra nehezülő né;net '< nyomás. Szovjet emberek, cseh ha­zafiak, franciák, bolgárok, lengyelek, jugoszlávok, ro­mánok, magyarok, németek és mások különböző körülmé­nyek között és utakon kerül­tek Szlovákiába. Megszöktek a fasiszta koncentrációs tá­borokból, ejtőernyősként ereszkedtek alá. A francia an­tifasiszták többsége egy ma­gyarországi internáló tábor­ból érkezett Szlovákiába. A katonákat Lannurien. Laron- ciér és Poupet tisztek vezet­ték. Kezdetben, amíg nem találtak kapcsolatot a Szlo­vák Nemzeti Felkelés törzs­karával, szlovák hazafiak rej­tegették őket.. Majd aktívan bekapcsolódtak a harcokba. Francia munkások is részt vettek a felkelésben. akiit Dubnica nad Váhomból szök­tek meg. Közvetlenül a Szlo­vák Nemzeti Felkelés kikiál­tása előtt Velicskó partizán brigádjában- már 138 francia antifasiszta küzdött a féme­tek ellen. Az osztag parancs­noka Lannurien hadnagy lett, akinek kinevezését, majd pe­dig századosi előléptetését 1944 szeptemberében maga de Gaulle tábornok írta alá. A sokszínű partizánmozga­lomból még egy érdekességet emelnénk ki. Martinov par­tizánegységében harcolt a 80 tagú Ernst Thälmann parti­zánosztag. V. Müller, egy fia­tal német kommunista volt a • parancsnok és a prievidzai járásban tevékenykedtek. Ér­dekes, hogy ezen a vidéken jelentős a német ajkú lakos­ság. Ezeket a helyi nemzeti szocialisták íelfegyverezíék, hogy harcoljanak a felkelő szlovák nép ellen. Egyes tele­püléseken azonban a fegyve­reket nem a felkelők ellen fordították, hanem átadták a partizánoknak, vagy maguk is beléptek V. Müller parti­zánosztagába. Ebben az időben igen sok bolgár fiatal tanult Pozsony­ban. ök és a Szlovákiában le­települt bolgár kertészek al­kották azt a nyitrai nartizán- osztagot, melyet Sztojan Szto- ianov (ma a Bolgár Néphad­sereg nyugalmazott ezrede­se) irányított. A bolgárok a Garam folyónál vívott har­cokban tűntették ki magukat, és sokan az életüket áldozták a csehszlovák nép szabadsá­gáért. (Folytatjuk) — — a. — NÓGRÁD - 1974. augusztus 29., csütörtök 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom