Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)
1974-08-03 / 180. szám
\ E%réhet érő kövek Kölelez az adott szó AZ UDVARON kevés az árJövőre lesz tizedik esztendeje, hogy megalakult a Zrínyi Ilona Szocialista Brigád Balassagyarmaton, a Budapesti Finomkötöttárugyár gyáregységében. Kongresszusi jelajánlásaik jelentősek. Tóth Magdolna vezeti a brigádot, aki szakmunkástanulóként került a kollektívába. Szorgalmával, tanulásával elérte, hogy 22 esztendősen már irányította munkatársait. A 24 éves brigádvezető továbbra is tanul, a gimnázium második osztályába megy, s a tprvei között szerepel, hogy érettségi után a ruhaipari technikumot is elvégzi. Felajánlásaik között szerepel, hogy a termelékenységet 130 százalékra emelik, a kezük alól kikerülő termékek minőségére vigyáznak, részt vesznek politikai képzésben. Jelentős társadalmi munkát is vállaltak. Képünkön: A brigádvezető, Tóth Magdolna Antal Istvánná brigádtaggal az elkészült blúz minőségét vizsgálja, a háttérben Kis Jenöné. Nemzetiségi községek 4 hagyományok jegyében nyék. A harminc fok elől 'nem csoda, ha a műhelybe húzódanak a szerelők. Húszán vannak, de az aratás dandárjában alig négyen-öten tartózkodnak a munkapadok mellett. A többiek? Már a mát- ramindszenti termelőszövetke- tetben segédkeznek, mert Szurkodpüspökiben befejeződött az aratás. Tóth Gábor, a műhelyben dolgozó Béke Szocialista Brigád vezetője a lőrinci erőműből érkezik. Desztillált vízre volt sürgősen szükség. — Nincs idő a megállásra — mondja érzékeltetve, hogy a betakarítás idején a traktorosok mellett főszerephez jutnak a szerelők. A napi munkájuk mellett komoly kötelezettségeknek kell eleget tenniük. A termelőszövetkezet tizenhárom szocialista brigádja tett felajánlásokat a XI. pártkongresz- szus és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére. A vállalások óta eltelt néhány hónapot nem töltötték tétlenül. — Amit a pártnak ígéi-tünk, teljesítjük — jegyzi meg a brigádvezető. Éves vállalásuk mellett felajánlották, hogy a költségeket 40 ezer forinttal szeretnék csökkenteni. Vállalták, hogy a járműveket felkészítik a műszaki vizsgákra, segítik a növénytermesztést és állattenyésztést. — Jól haladunk a felajánlások . teljesítésével. Az emberek érzik, hogy az adott szó kötelez. A hulladékvasat ösz- szegyűjtöttük, műszaki vizsgákon nem volt kifogás. A javítás ugyan időnként döcögött, de összeültünk és megbeszéltük, hogy lehetne kiküszöbölni. Azóta nincs gond — magyarázza a brigádvezető. A műhely dolgozói a többi ágazatot is segítik. A növénytermesztést a gépek, technológiai berendezések rendszeres karbantartásával. Az állattenyésztők munkáját megköny- nyítették. Kaposvári László és Tömpe László ötletes tej- átemelő berendezést készített. Megragadnak minden olyan lehetőséget, amellyel pénzt takaríthatnak meg. A drága perselyeket maguk állítják elő műanyagból./ A hibás alkatrészeket kijavítják. Mentik a menthetőt, csak a legszükségesebb esetben dobják el. A gépcsoport szocialista brigádja sem akar lemaradni a versenyben. T dőről időre fellángol a vi- ta arról, milyen tulajdonságokkal szükséges rendelkeznie a jó pártmunkásnak. A témáról vitázók általában nem csupán a függetlehített pártmunkásokra gondolnak ilyenkor, hanem mindazokra, akik választott testületek tagjaiként, magasabb szintű párt- szerv vagy az -alapszervezet tisztségviselőjeként, aktivistá - jaként munkálkodnak a párt politikájának megvalósításán. Széles körű az egyetértés abban, hogy ma egyetlen pártmunkás sem végezhet eredményes munkát megfelelő hozzáértés, képzettség nélkül. A jelenlegi idők pártmunkásának ez az egyik legjelentősebb, legszembetűnőbb jellemvonása. Arról azonban már megoszlanak a vélemények, hogy milyen jellegű hozzáértés szükséges, mit kell elvárni ebben a tekintetben a párt felelős aktivistáitól. Körülbelül nyolc-tíz éve erőteljesebben hangsúlyozzuk a szakmai ismeretek szükségességét. Ez teljesen érthető és jogos, hiszen a szocialista építés konkrét céljait elsősorban a mindennapi munkában, az egyes munkahelyeken kell megvalósítani. Márpedig ehhez megfelelő szakismeret szükséges, mert e nélkül tevékenységük kimerülne az általános politikai célok hangoztatásában. Hozzáértés híján a pártmunkások nem segíthet— Felajánlottuk, hogy a betakarítás során a szemveszteség nem haladja meg a három százalékot. Személyenként húsz óra társadalmi munkát vállaltunk a kerékpár- és autómegőrző építésénél — sorolja Menus Mihály brigádvezető, aki részt vett a legutóbbi szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán is. A vállalások közül néhány már mérhető. A szemveszteség nem érte el az egy százalékot sem! A gépkert területén nagy a rend. A társadalmi munka végzésére csak a jelt várják. A megőrző tervei készek. A kongresszus tiszteletére tett felajánlásnak van egy érdekes pontja, amit szintén teljesítettek. A traktorosok munka közben, a határban összeszedik azokat a köveket, amelyeket a gép kifordít. Korábban súlyos ezreket költöttek azoknak a gépeknek a javítására, amelyek a kövektől mentek tönkre. Az idén még csak egy rendrevágó volt az „áldozat”. A kövek, amelyek ezreket érnek, a barázdákon túlra kerültek. — Reálisak a célkitűzéseink. Teljesítjük is — mondja nyomatékkai Menus Mihály. A növénytermesztésben dolgozó asszonyok sem maradnak el a férfiak mögött. A Zrínyi Ilona Szocialista Brigád Odler Ferencné vezetésével a kertészetben tevékenykedik. A paprika- és káposztapalánták nevelése —, amelyen a kertészet éves eredménye múlik — sikeres volt. Felajánlották a zöldségfélék termelésének háromszázalékos növekedését. A mák egyeléséből a rendes évi vállalásukon túl is részt vállaltak. A társadalmi munkából sem maradtak ki. Az általános iskola takarítását végezték. — LELKESEK a dolgozók — mondja Holecz Béla a pártszervezet titkára, aki figyelemmel kíséri a kongresz- szusi munkaversenyt. — A szocialista brigádok soha nem Vállaltak még ennyit magukra. Megalapozottan döntöttek a felajánlásokról, s mindent elkövetnek teljesítéséért. A vezetőség anyagilag ösztönzi őket. A legjobban dolgozók között 300 ezer forintot osztunk szét. A szurdokpüspöki termelő- szövetkezetben az aratási láz elcsendesedett. A meleg viszont tovább tart, s a brigádok verseny kedve is! nék és nem ellenőrizhetnék érdemben a vállalatoknál, szövetkezetekben, hivatalokban, kulturális intézményekben folyó munkát. Megfelelő tekintélyt, elismerést sem tud- nának kivívni maguknak, hiszen ma az emberek csak azt a munkatársukat becsülik meg igazán, aki jó értője és ismerője saját munkaterületének, szakterületének. De bármennyire is igaz mindez, mégsem vezethet az „oklevéllel bizonyítható” szakismeretek szerepének abszolutizálásához. Márpedig az utóbbi években — mi tagadás — lehetett találkozni olykor ilyesmivel. Előfordult, hogy egy-egy párttestület színvonalát azon mérték, hogy diplomás szakembert választottak meg soraiba. Ez vezetett oda, hogy néhol a párttestület tanácskozását alig lehetett megkülönböztetni egy műszaki konferenciától, vagy a hivatali vezetés megbeszélésétől. Pedig a feladat távolról sem azonos. Egy-egy pártszervezet vagy pártszerv elsősorban politikai munkát végez, a politikai összefüggések oldaláról közelíti meg a felmerülő kérdéseket. Emberekkel foglalkozni, s nem a termelési folyamatok, vagy a hivatali ügyintézés irányításával. S ha Eredmény ALIG VAN Tejkampány és panaszok A hűtőpult előtt két asz- Kzony válogat. Egyikük a sajtok között keresgél, a másik a tasakos tejet vizsgálja. Olyat szeretne kihúzni leg- alulról, ami nem folyik és hideg. Hiába van kora délelőtt, és hiába tartják a tejet állandóan a hűtőben, sokszor előfordul, hogy mire hazaviszik, már „ütődött”. De vajon mitől? A Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztályán ismerik az okát. — A tejet hajnalban, néha kettőkor, vagy három órakor kezdik kiszállítani. Nyitásig ott áll, a bolt előtt. Hiába volt hűtőben korábban, és hiába teszik a hűtőpultba nyitáskor — ebben a melegben elég az ízváltozáshoz azon idő, amíg a tej kinn van a bolt előtt. A panaszokkal egyetértünk, a boltokban ki is cserélik a reklamált árut. Ez a tej az egészségre nem ártalmas, de íze már nem friss. Nyilván nem mindegy, hogy literenként öt forintért jó ízű, vagy „ütődött” tejet iszik a vásárló. Persze, hogy nem mindegy: milyet és mennyit! A tej é9 tejtermékek népszerűsítése a boltok egyik fontos feladata. A másfél hónappal ezelőtt rendezett tejkampány azt a célt szolgálta, hogy a vevők minél több tejjel, tejtermékkel készíthető ételt ismerjenek meg. A népszerűsítésben a kereskedelmi vállalatok a legkülönbözőbb módokon igyekeztek közreműködni — ám forgalomnövekedés alig- alig mutatkozik. — Az első fél évben mindössze 15 ezer literrel több tejet adtunk el, mint tavaly, hasonló időszakban — mondják a kiskereskedelmi vállalatnál. — Ez olyan kevés a millió literekhez viszonyítva, hogy értékben csak 0,3 százalék. A tejtermék — leginkább a sajt — keresettebb. Az értéknövekedés közel 10 százalék. Ebben nagy szerepe volt a sajtvásárnak, hiszen lényegesen olcsóbban adtunk sokféle sajtot. A kampány, a kóstolók és bemutatók tehát nem hozták meg a kívánt eredményt! Igaz, szeptember 5-től 15-ig ismét rendeznek hasonló akciókat. Talán nagyobb sikerrel, mint júniusban. A panaszok viszont — akármennyire is az időjárás az okozója — semmiképpen nem használnak a tej népszerűségének. (o. j.) ez így igaz, akkor ennek a pártmunkásoktól igényelt hozzáértés elbírálásában is ki kell fejeződnie. Sorrendet állítani alighanem mesterkélt dolog lenne, de annyi bizonyos, hogy a pártmunkásoktól ma is mindenekelőtt a politikai hozzáértést, tudást, érzéket kell elvárnunk és megkívánnunk. A politikai hozzáértésnek alapja, feltétele a pártpolitika elvi alapjának, a marxista— leninista elmélet alapjainak, lényegének megismerése. A párt mindig gondot fordított aktivistáinak ilyen irányú képzésére. A jelenlegi időszakban pedig még erőteljesebben erre törekszik. Különféle tanfolyamok, politikai iskolák szolgálják e célt. De legalább ennyire fontos, hogy a pártmunkásokban meglegyen az igény a folyamatos önképzésre, ismereteik gyarapítására. Ha a dolgot így közelítjük meg, könnyebben tudunk választ adni arra a nemegyszer felmerülő problémára is, hogy képes-e ma a pártmunkás a gazdasági, szövetkezeti, intézményi vezető „partnere” lenni. Hadd mondjuk meg minő- járt, hogy i maga a kifejezés nem valami szerencsés — több okból nem az, s nem utolsósorban éppen azért, mért Nógrád megye egyik legérdekesebb része Nőtincs, Szendehely, Felsőpetény és Ös- agárd. Nemcsak azért mert a négy község közösen gazdálkodik, hanem azért is, mert magyarok, szlovákok és németek együtt keresik a boldogulás útját. ELŐSZÖR TÁRGYALTÁK Több mint négyezer ember él a községekben. Ezért a közös tanács nemrégiben azt vitatta meg, miként érvényesül a gyakorlatban a nemzetiségi politika. Ötven tanácstagot választottak annak idején, ebből huszonhét a szlovák, tíz német nemzetiségű, tizenhárom pedig magyar. Ha mindezeket százalékban akarjuk kifejezni, akkor hetvennégy százalék, a nemzetiségi tanácstag. .. Ma már nincs különbség, ki magyar, szlovák, vagy a viszony egyoldalú felfogását sugalmazza. Ha ugyanis az egyenrangú „partnerség” feltételének valaki azt tekinti, hogy a pártmunkás értsen annyit a technológiai problémákhoz, mint a főmérnök, vagy a gazdálkodás részkérdéseihez annyit, mint a főkönyvelő — akkor nemcsak irreális igényekkel lép fel, hanem rosszul értelmezi a pártszervek, a pártmunkások feladatának lényegét. Nem az ilyen dolgok megtárgyalásában kell „partnernek” lenniük, hanem a gazdálkodás, a műszaki fejlesztés politikai összefüggéseinek és hatásainak elemzésében, az emberi tényezők meglátásában és feltárásában. Ehhez pedig — csak ismételni tudjuk — szükség van bizonyos szakismeretekre is, de mindenekelőtt a politikaielméleti tudás hozzáértő hasznosításara. Mindezek mellett van még egy képesség, amely nélkülözhetetlen a pártmunkás számára — az emberekkel való kapcsolatteremtés, bánni tudás képessége. Ez utóbbin nem valamiféle rossz értelmű „manipulálás” értendő, hanem olyan viszony kialakítása, amelyben 'természetes, hogy gondjaikkal, kétségeikkel, problémáikkal az egyénémet. Ki hogyan dolgozik, úgy boldogul. Azt sem tartják számon, hány „vegyes” házasság köttetik a tanácspn. Legfeljebb azt nézik egymáshoz való-e a fiú, vagy a lány. Azzal senki sem törődik, hogy magyar, német, vagy szlovák nemzetiségű-e. Akármelyik községet vesz- szük, mindegyik nagyot haladt előre. Még felsorolni is sok, mi mindent építettek, bővítettek, javítottak. JÁRDA, ÖVÖD A, VILLANY A székhelyközség Nőtincs, a Lókos-patak mentén, Régi történetét a tanács titkára, Vidovszfky András tartja számon, sok-sok adattal bizonyítva. Az újkori története még érdekesebb. A felszabadulás után vezették be a villanyt. Építettek járdát, új óvodát, orvosi rendelőt, gyermektan ácsadót. Tüzelőolaj-tároló, és tizenkét nek a pártmunkáshoz fordulnak, aki képes nekik tanácsot és segítséget adni. Képes eloszlatni kételyeiket, meggyőzni és megnyerni őket a közös ügy szolgálatára. A pártmunkás, a politikai vezető számára nélkülözhetetlen jellemvonás ez. Kialakítása és folyamatos fejlesztése bizonyos — társadalomtudományos, szociológiai, pszichológiai, pedagógiai, a beszédkultúrával összefüggő — ismeretek elsajátítását is igényli. S itt bizonyos jellembeli tulajdonságoktól sem lehet eltekinteni. Tanulhat valaki akármennyi pszichológiát — ha gőgös, nagyképű, beképzelt, mások gondjai iránt közönyös, ha önnön érdekeit hajlamos mindenek elé helyezni, nem lesz képes jó emberi kapcsolatok kialakítására. Sok minden módosul a fejlődés során — de az a követelmény, hogy a pártmunkás legyen embet- séges, önzetlen, áldozatkész, segítőkész, ma is éppúgy érvényes, mint bármikor. IT zen a ponton a hozzáér- tés már egészen szorosan kapcsolódik a magatartáshoz. Hiszen végeredményben azt tekinthetjük jó pártmunkásnak, aki a tanult elveket saját életvitelében is következekilométer hosszú vízvezeték teszi kényelmesebbé a lakók életét. Szendehely a megye csücskében, Vác közelében található. Naponta sóik idegen rendszámú gépkocsi átfut a főutcáján, Budapest, vagy a Duna-kanyar felé. Egy öttantermes általános iskolát építettek. Most készül az általános rendezési terv, és remélhetőleg hamarosan elkészül az új posta. Szendehelyen kétnyelvűek a feliratok, a középületekre németül is kiírták, milyen hivatal található benne. Felsőpetény sem marad le. Építettek járdát, utat, új alsó tagozatos iskolát és óvodát. A felső tagozotosok Nőtincsre járnak iskolába. Felsőpetényben ápolják a szlovák nemzetiségi hagyományokat. Sok asszony hordja a régi népviseletet még ma is. A hagyományok megörökítésére pedig az általános iskolában kis, helyi múzeumot rendeztek be. Ösagárdon zömében szlovákok élnek, akik büszkék nyelvűikre, kultúrájukra, színes ruhájukra, ősagárdról az óvodások — külön érdekessége ez a megyének is — menetrendszerű autóbusszal mennek át naponta a nőtin- csi óvodába. Az apróságokra már számit a gépkocsivezető, akik rendkívül élvezik a kis utazást. A mostani iskolaévtől korábban a keszeg! iskolában tanuló felső tagozatosok is Nőtincsre kerülnek. Ugyanis ebben az iskolában a szlovák anyanyelvű oktatást is biztosítja a tanács. Aki, akar ismerkedhet apái és anyái nyelvivel. SOK TAPS Népviseletbe öltözött együttes képviseli minden esztendőiben a nemzetiségi napon a lakókat. Sok tapsot arattak már, amikor a színes szép ruhákban énekeltek, táncoltak. ■ A könyvtárban nemzetiségi könyveket és szlovák, illetve német nyelvű lapokat olvashatnak az érdeklődők. A nyelvet naponta gyakorolják. Nem ritka, hogy egy németül feltett kérdésre szlovákul válaszolnak, egy harmadik valaki pedig magyarul szól közbe. .. Gyenes László — cs. e. NÓGRÁD — 1974. augusztus 3., szombat Sz. Gy. A PÁRTMUNKÁS HOZZÁÉRTÉSE
