Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)

1974-08-22 / 195. szám

MŰHELY Éppen tíz esztendeje, hogy három rádióriporter Lengyel- országba utazott. S hogy mindez (annyi hasonló ese­mény közül) miért érdemel említést? Mert a riportút résztvevői felfigyeltek északi szomszédaink egyik érdekes kísérletére. A varsói rádió es­ti híradójában sikerrel szere­pelt egy új szereplő: a mű­sorvezető. Hazánkban is szó­ba került már korábban az ilyen „adás-karmester”. A Rádióújságban 1967-ben meg­jelent cikk szerint szerepel­hetne a hírműsorokban olyan „élő összekötő. bemondó, aki egy sorba lép a riporte­rekkel: csevegés, szellemes megjegyzések, szórakoztató könnyedség jellemzi ezt a megoldást. A len gy élországi tapasztalatcsere után a Ma­gyar Rádió is elérkezettnek látta az időt, hogy az Esti Krónikában nálunk is meg­szólaljon ez az új rádiós sze­mélyiség. Az elmúlt tíz esz­tendőben már nemcsak a rá- dióban-televízióban találko­zunk vele gyakran naponta többször is, hanem a művelő­dési házakban, a legkülönbö­zőbb rendezvényeken is. Hogy mi van a forgató- könyvben? Bal és jobb oldal. Mindenki tudja. A rádióban a hangutasítás a bal, az elmon­dandó szöveg a jobb oldal. A tévéforgatókönyv egyik felén az ábrázolandó kép, a lát­vány, a másik oldalon az ugyancsak elmondásra vára­kozó szöveg áll. Legalábbis elméletben. Valójában a „kedves szerzők” (nemcsak a dilettánsok vagy először pró­bálkozók) olykor hajmeresztő kívánságaikat rögzítik a so­kat elbíró papírra. Az egyik neves író például a követke­zőkre utasította az álmélkodó rádiórendezőt: „Finom tollpi­hék lehelete száll át az alko- nyi levegőn. Sötétedésszag, esteledés-iz mindenfelé. Söté­tedik. de a bútorok mintha még kibontakoznának a teg­nap visszfényéből. Tegnapos szoba, úszik benne a semmi”. A tévérendező pedig ilyen szöveget olvasott (nem kevés­bé ismert szerző tollából): „Az ágy, mintha kiáltana. De nem fehéren. Zölden. Vagy inkább elkékülve. Mintha egy csontos, de vérmes ember nyakán kiduzziadnának az erek. Vasnyakán, vasból va­lók. De aztán mégis, elham­vadom a lepedő! A sejtelmes, hamvas asszonyisággal az em­lékezetében. . EGY ARC . Hars György költő, aki „ci­vilben” a televízió szerkesztő­je, épp a minap érkezett haza egyhónapos franciaországi útjáról. Erről és további munkájáról mondja: „Egy nyári nemzetközi egyetem ösztöndijas hallgatója voltam. Természetesen kézikamerát is vittem magammal, mint leg­utóbb Vietnamban is. Filmet készítettem egyetemista tár­saimról, a professzorokról! az egyetem életéről. Megdö*«fern- tem egyesek tájékozatlansá­gáról, másik - viszont megú*. pően sokat tudtak még a mi kicsiny hazánkról is. Hogy mire készülök? A Szóljatok játszók, regölők 1 Vetélkedés­ből ötrészes tévésorozatot for­gatunk. Készül a Kezdőkör újabb adása. Megyeri Mária másodéves bohóchallgató lesz az egyik vendég. A Nevező című műsor pedig most első ízben készült vidéken. Témá­ja : a termelőszövetkezetek kulturális élete. Nagy felfede­zettje: Kálmáncsa téeszelnö- ke, az idős Rózsa István, aki valóságos művelődési paradi­csomot ^piemtett maga köré”. A bolgár kultúra — számokban Különösen gyors fejlődés­nek indult a főiskolai okta­tás. Az országban, jelenleg ki­lenc egyetemi város van. 27 főiskolával. A diákok száma az 1973/74-es tanévben 103 500 volt, vagyis 10 000 lakosra 120 diák jut. Bulgáriában 111 akadémiai intézet és egyéb tudományos szerv, 55 kutatási, fejlesztési és tervezési központ, vala­mint 41 hatósági kísérleti ál­lomás működik. A tudomány területén dolgozók száma meghaladja az 55 000-et, ★ Bulgária kulturális emlé­kekben is gazdag. Körülbelül 1100 településhalmot és ha­lomsírt (összlétszámúk meg­haladja a 20 000-ret). 5000 ókori és középkori műemlé­ket, körülbelül 300 falfest­ményt, mozaikot és fafara­gást. 130 kolostort, 24 régé­szeti rezervátumot, 23 építé­szeti rezervátumot tartanak nyilván. Pásztóit, a járási művelődési központ bejáratánál díszíti a kapubejáratot ez az oszlopfő. S nem is rossz társaságban. A gépjárművezetők ugyanis gyakorta felpillantanak a közleke­dési jelzőtáblákra. így valószínű, észreveszik ezt az ízléses alkotást, talán csak arra kell vigyázni, nehogy csak az osz­lopfőt vegyék észre, mert akkor baj lesz a szabályok betar­tásával. — k,j — (Megyei filmbemutatók Tarka hét Jules Verne ragyogó kép­zelete kalandokban, izgal­makban bővelkedő regényei számtalanszor késztettek már feldolgozásra filmrendezőket. A műfaj őskorától napjainkig számtalan művét vitték filmre különböző nemzetiségű alkotók, ki jól, ki rosszul. A Verne-filmek sorába állt be a „Fogadó a Törött Pat­kóhoz" című színes, széles­vásznú szovjet film. Nem közismert regényt dolgoz fel, mégis megtalálható benne a kalandos, izgalmas film összes kelléke. Titokzatos kisváros, zsarolók és gyilkosok, ártatla­nul szenvedő gyanúsítottak. Egy szép szerelmes leány és jóságos, de veszélybe kerülő atyja, és mindenek felett a híres utazó, aki piros légha­jón érkezik és távozik, hogy megkeresse az Igazság Szige­tét, s ott boldog legyen. A nagyszerű látványt színes képeket, izgalmakat, jó szó­rakozást ígérő film férfi fő­szereplői Szergej Jurszkij, míg a női főszerepet a „Vá­runk fiú” és a „Monológ” című filmekből ismert nép­szerű szőke színésznő Marina Nyejoíova alakítja. Ugyancsak a héten egy amerikai film is bemutatásra kerül, melynek címe: „Közel­harc férfiak és nők között”. Mel Shavelson filmjének hő­se egy író és karikaturista, aki miközben lassan elveszti látását egyre jobban bele kerül egy szép elvált asszony hálójába, s a végén önként vonul abba a rabszolgaság­ba, mellyel regényei­ben, karikatúráin pályája kezdete óta rémíszgeti a fér­fi társadalmat. Mire rádöb­ben helyzetére már késő, s hiába próbál menekülni, hiá­ba arat egyedül sikert újra, szép partnerétől nincs me­nekvés. A héten kerül bemutatásra újra egy régebben játszott magyar film „Mit csinál Fel­séged 3-tól 5-ig”. A Mikszáth- regényből írt film főszereplői Darvas Ivan és Psota Irén. A lengyel filmek kedvelői Andrzej Wajda két filmjét, a „Menyegző”-t és a „Légy­fogó”^ tekinthetik meg. ez utóbbit az Art Kino műsorá­ban Salgótarjánban. * Könyvértékesítési verseny A SZÖVOSZ ÁFÉSZ keres­kedelmi főosztálya és a Könyvértékesitő Vállalat az 1974. évre munkaversenvt in­dított a könyvesboltot üze­meltető szövetkezetek számá­ra. A verseny feltételei töb­bek között: az előző évi könyvforgalom 10 százalék­kal való emelése: a bizomá­nyosi hálózat bővítése: a bolti és a bizományosi készletek választékának növelése: rész­vétel az országos könvvter- jesztési akciók lebonyolításá­ban és új terjesztési módsze­rek bevezetése. A verseny győzteseinek a SZÖVOSZ és a Könyvértéke­sítő Vállalat összesen 37 ezer forint értékű könyvjutalmat adományoz. Az elért helyezé­sek sorrendjétől függetlenül külön kerül elbírálásra és ju­talmazásra az olyan úi szö­vetkezeti, vagy megyei ter­jesztési módszer bevezetése, amelyet eddig még nem al­kalmaztak. Ezek jutalmazá­sára különdijként 7500 forin­tot ajánlottak fel a verseny meghirdetői. Az országos versenybe be­nevezett megvénik mind a négy — a balassagyarmati, a kisterenyei, a pásztói és a rétsági — szövetkezeti köny­vesboltja. Föld alatti kincsek útmutatója Paleotektonikus térképet állí- törésvonalakat mutattak ki — tottak össze Ukrajnában. A tér- ezek számos hasznos ásványi le- kép elkészítését a köztársaság lőhely kísérői. A térképen rög­területén folytatott hosszadalmas zített adatok többek\ között meg- geológiai kutatómunka előzte könnyítették az Azovi- és a Fe­rne*. A hét kilométer mélység* kete-tenger medre alatt található A , ,, olajmezok es a Kárpátok vide­terjedő vizsgálatok során a tudó- kén előforduló ritka és elszórtan teok új, gigantikus repedéseket és jelentkező fémek kimutatását. Mai lévéajánlalunk 20.55: Nyári Színházi Album. Az e havi összeállítás a nyári szabadtéri produkciók­ról nyújt áttekintést. Az előadás részletei felvil­lantásával ismerteti az adás a szegedi szabadtéri játékokon — a Nemzeti Színház előadá­sában — kétszázadszor szín- rekerült Czillei és a Hunya­diak című Vörösmarty-drá- mát, a szentendrei Teátrum­ban bemutatott Goldoni-dara- bot, a Kávéházat, amelyből mindenképpen kiemelkedő Garas Dezső és a vidéki Ma­jor Pál színészi teljesítménye, a Városmajori Színpad sike­res nyári vállalkozását: Ka- tajev: Bolond vasárnap című vígjátékát, valamint a Kör­színház újabb kísérletének számító Ezeregyéjszaka-bemu­tatót. Azúr-orszngban jártam (I.) ámít ma Cote d’Azur-nek magyarul Azur-partnak né­zünk, az valójában mintegy km hosszúságú tengerpart a 'keletebbre fekvő Menton- , nyugatra csaknem Mar- lle-ig. Hosszú ideig csak iszos nevén, Riviérának em- mígü887-ben Stephan Halászlé provance-i módra Liegard egy erről a vidékről Írott tanulmányában mai ne­vére nem keresztelte. Azóta a francia Riviéra — Cote d’Azur. Kiváltságos termé­szeti tája Európának; észak­ról az Alpok óvják, délről a tenger simogatja; az észak fe­lől- érkező száraz, perzselő szél, a Mistral is csak egy­két fuvallat erejéig jut el idáig, hogy az esetleg égen ta­nyázó, eltévedt felhőket elűz­ze. A természeti szépségeken túl, az üdülőket és nyaralókat elsősorban lágy, édes kiimája vonzza. Nizzától alig egy kar­nyújtásnyira van a tengerpar­ton Beaulieu, szó szerinti ma­gyarsággal — szép hely, ahol az utóbbi tíz évben például összesen háromszor tapasz­taltak fagyot és négy ízben ködöt. De végig a tengerpar­ton a leghidegebb januárban is, átlagosan 9—10 fok a hő­mérséklet. Nem csoda tehát, hogy az üdülés számára, el­sősorban a hideg, esős sziget- ország, Anglia tisztjei és elő­kelő urai fedezték fel még a NÓGRÁD - 1974. augusitus 22., csütörtök múlt század elején, a napóleo­ni háborúk után. Amikor pe­dig egy idős, angol generális Viktória királynőt' is rábe­szélte, hogy látogasson ide, nyomában özönlött az angol előkelőség. A róluk elnevezett nizzai sétányon, a Promenade des Anglais-n ma is állnak azok a luxus hotelek, amelye­ket ők építettek, és az utá­nuk jövők. Aki a tengerpartra érke­zik, először ezeket a szállodá­kat látja meg, a luxusvillá­kat. A gazdagságot. Egy há­romszobás villa egy most épí­tett nyaralótelepen, 15 percre Nizza főterétől, 200 000 frank­ba kerül. És ennél még jó­val drágább épületek Is emel­kednek a környező dombokon. Van, amelyiknek ára megha­ladja az egymillió új frankot is. (1 új frank kb. 6 forintot ér.) A szállodai szoba sem ne­vezhető olcsónak. A Syndi- cat d’Initiative irodájában — ez a hasznos intézmény szo­bával és minden felvilágosí­tással bármikor szolgál — a kisasszony méltányolva bá­torságomat, hogy főidényben előzetes helyfoglalás nélkül érkezem, azonnal keresni kezd egy hosszú listán. A papíron mintegy 300 szálloda neve és címe. — Az angol sétányon lenne egy kitűnő szobám — mondja végül —, a Hotel Royalban. — Ára? — Egy éjszakára 110 frank. Gyorsan átszámítom ma­gamban. Hivatalos árfolya­mon 660 forint egy éjszákára. A kisasszony látva a ráncokat homlokomon, rögtön hozzáte­szi: — De, uram. A legszebb helyen van. Kilátás a nyílt tengerre. Csodálatos panorá­ma. Gondolja el, a messzire nyúló kék víz látványa, a ten­ger felől érkező hűsítő lég­áramlat ... — Mégis — szakítottam fél­be —, a város belsejében eev csendesebb utcában talán jobb lenne. Máris kész az ajánlattal. — Hotel Astor. A főútról nyíld mellékutcában. Ára 58 frank eev éjszakára. Szóval három­száz forint. De lakni kell és olcsóbb lehetőség nem na­gyon van. Nizza repülőterétől a váró« középpontjába csaknem vé­gig a tengerparton' vezet az út. Egyik oldalon, mint hatal­mas terasz, az Angol sétánv korzója, lentebb közvetlenül a tenger. Este 9 óra. De a kor- zón minden szék foglalt. Mondhatnánk azt is: telt ház van. Az emberek ülnek és gyönyörködnek az esti csend­ben, és hallgatják a megcsen- desült tenger halk moraját. Másik oldalon pálmasor. A pálmák sorát mimóza, rodo­dendron és egyéb —, szá­momra ismeretlen —, virág­zó bokrok tagolják. És luxus­hotelek, kávéházak. Az egyik­ből orosz dallam, a Kalinka dallamai hallatszanak. Gitár- zenekar játssza. A szállodai formaságok el­intézése után egv kis. esti sé­tára indultam. Öváros, szűk utcácskák, öreg házak. Min­den sarkon templom, vagy kápolna. Aztán kocsmák, bá­rok, a sikátorokban. A Jé­zusról elnevezett, . mindössze 50 méter hosszú utcácskában — az óváros talán legkurtább utcája — ismerősnek tűnő fel­iratra bukkanok: Le Tzigane. Olvastam már valahol, hogy ez magyar pince. Gazdája is magyar, s konyhájában igazi magyar specialitások készül­nek — specialités hongroises. Csakhogy az ajtaját zárva ta­láltam. Ä nádból kirakott aj­tón hatalmas lakat. Először arra gondolok: sza­badságon a tulajdonos. De a szomszédos i bárban széles karmozdulat, világos beszéd. Nizza egyetlen magyar, pincé­je csődbe ment. Hja, kérem itt is, a napfény és ‘a kék szín zavartalan birodalmában, sem minden stabil. Ha már hazai ízeket nem kóstolhattam meg, a Le Tzi- gane-ban, arra kértem a bár tulajdonosát, hogy valami­lyen halkülönlegességet ajánl­jon nekem. Gondolkodás nél­kül teszi meg az ajánlatát: bouillabaisse. Igazi, provan­ce-i haleledel. Rögtön el is mondja, hogyan készül. Apró halak, olíva olaj, hagyma, pa­radicsom és jó sok fokhagy­ma- Majd nagyobb halak, rá- kpk, egv kis sáfrány. Levét átnyomják szitán és fokhagy­mával bedörzsölt pirított ke­nyérdarabokra öntik. Szóval halászlé provance-i módra — nyugtázom magamban. De ő még hozzáteszi: ha finomat akar enni, akkor ne itt kér­je, Nizzában, hanem menien el egv közeli kis halászfalu­ba. ott aztán igazán értik a módját. Valkó Mihály Következik: Virág és illat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom