Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)

1974-08-17 / 192. szám

Cilikor munkás a munkás? 2. Fizetés plusz tisztelet = sikerélmény Féléves mérleg Nógrádon Biztató feiek Szigorítják az ellenőrzéseket a Balatonnál Műhelytitok amíg kattan a villanykapcsoló bői Ezt vizsgálva már nem oly rózsás a kép: — Az alkatrészekből többet használtunk fel a tervezett­nél. Hiába a szerelők gon* dós munkája, a rendszeres karbantartás. A legtöbb al­katrész szabad áras, s előfor­dul, hogy ugyanazért a szer­kezetért az egyik nap 127, rá egy hétre pedig 270 forintot kérnek. Ezt nehéz előre ter­vezni. .. A termelőszövetkezet se­géd üzemágai évről évre jó bevételi forrást jelentenek. A kempingszékszereiés, minta­asztalos munka biztos , pénz. Fél év végéig több mint 7 mil­lió forintot hozott a gazda* Ságnak. — ötmillió forint nyerséget terveztünk. A költségek és növénytermesztés eredmé* nyeinek ismeretében a 6—6.5 millió forintos jövedelem reális célkitűzésinek látszik — jegyzi meg Kiss András. A NÓGRÁDI közös gazda* Ságban idáig nem voltak fize­tési pijomlémák. A dolgozók bérüket időben kapták meg. A gazdálkodás kiegyensúlyo* zottabbá vált. A termelőszö­vetkezet az esedékes 2,1 mil­lió forint hitelt, — mely még az 1970-ben történt szanálás következménye — hiánytala­nul és minden nehézség nél* kül visszafizette. A jelek arra mutatnak, hogy az idei év ismét sikeres lesz a nógrádi termelőszövet­kezeti tagok számára. . Sz. Gy. Az elmúlt hetek ellenőrzései több helyen gátat vetettek a szabálytalanságoknak. Bada­csonyban például a Pannon- kér Vállalat 646-os sz. üzleté­ben a másodosztályú ősziba­rackot elvegyítették a jobb minőségűvel, és kilónként 6,60 helyett 10 forintért árusítot­ták. Balatongyörökön a Vin- dornya-menti Tsz borozójá­ban tetten érték a csapost, amint vízzel vegyítette a ter­melői bort. Hévízen Berki Károly gyümölcs- és zöldség­üzletében hitelesítetlen mérle­get és súlyokat találtak. Vo­nyarcvashegyen, a Kemping- vendéglöbeft, a málnaszörp és a jaffa előírt mennyiségének csak a felét használták fel. A csopaki strandbüfében a vál­lalati belső ellenőrzés derítet­te fel, hogy bizonylatok mel­lékelése nélkül, idegen árut hoznak forgalomba felárral. Az ellenőrzések azt is mu­tatják, hogy a kirívó esetek mellett gyakoriak a szándék nélküli tévedések, amelyek jó­részben gyakorlatlanság miatt fordulnak elő. Az ilyen ese­tekben méltányosal'hak a fe­lelősségre vonások is. Soha nem hiányzott Nagyobb fizetés, anyagi jó­lét? Felelősség a munkáért? Lehetőség a szakképzettség növelésére? Erkölcsi elisme­rés, tisztelet? Jó kapcsolat a munkatársakkal, vezetőkkel? Lehetőség az előrelépéshez? Közülük milyek a legfonto­sabb, hogy jól érezze magát a munkás a gyárban, büszke legyen arra a kollektívára, amelynek maga is hasznos tagja? Létezik egyáltalán va­lamiféle sorrend? Vagy vala­mennyi tényező együttes ere­je adja az elégedettségét, a sikerélményt? „ENGEM IS TANfTOTTAK...” Ül velem szemben és gyű- rögeti zsíros, fekete svájqi- sapkáját. Mintha rágná a sza­vakat, mielőtt kibukkannak a száján. — Úgy gondolom, az embe­rek azért dolgoznák, mert ke­resni, haladni akarnak... Botos Jenő 14 esztendeje dolgozik 'Salgótarjánban, a kohászati üzemekben. Soha nem hiányzott. Fegyelmije nem volt. Még csak írásbeli figyelmeztetést sem kapott. Késni is csak ritkán kesett. Akkor, ha az autóbusszal tör­tént valami, a Karancsaljáról Turjánba vezető úton. — Maga is így van a pun­ka val ? — Akinek három gyereke van, annak dolgozni kell... Különösen akkor, ha ráadásul házat is épít. Kölcsön nélkül togtam bele. Fiatal tejjel, bo­lond ésszel... Már megvoltak az alapok, amikor megkaptuk a kölcsönt... Kamatmentes kölcsönt... Csak felépült a ház. — Két szép szoba, konyha, előszoba, kamra van benne... De megvan vele a nagy baj is. Gombasodik, pusztul a drága parketta. — Szólni kell az építőknek. — Igeretet már kaptam! Talán az idén meg is csinál­ják... Két kézzel kap a re­mény után. A Dankó-telepről jött el, sehogyan sem kíván­kozik oda vissza. — Itt a gyárban milyen a munka? Azzal nincs baj? Csend szakad ránk réhány percre. A fejében mer, szá­mol. — Mindenkinek megvan a Bajit gépe. pe gyakran meg­esik, nogy átteszik a mun­kást másik gépre. Ilyenkor idegesek az emberek... Nekem sem mindegy, hogy milyen drótot húzok... Mert ha csak száz százalékot csinálok, ak­kor 3201) forint a kereset. De ha megvan, mondjuk a 110, akkor már 421X) forintot vi­szek haza... — Ezért dolgozik szívesen a gyárban? önérzetesen tiltakozik: — Nem, nemcsak a pénz­ért.. Fiatalokat adnak mel­lém, mert elégedettek ve­lem Becsülnek. Most is van egy tanulóm. Cigány fiú, de nagyon szorgalmas... Nem a i csoportvezetőhöz, hozzám sza­lad, ha valami baj van. De­hogyis küldöm el. Engem is így tanítottak..^ Szendrődi Ja­ni bácsi vitt oda Fiikor Pis­tához. Három nap múlva már úgy termeltem, mint a mes­terem... Két éve, hogy elnyerték a szocialista címet Teljesítménye most is ve­tekszik a gyár elismerten leg­jobb dróthúzójával. „AMI ÖSSZETART: AZ AZ ELÉGEDETTSÉG" Lassan gombolyítja a törté­net fonalát Tekse László. Az ÉM. Nógrád megyei Építőipa­ri Vállalatnál a kubikosok szocialista brigádjának veze­tője. — Hét éve vagyunk együtt., A munkában, meg azon kí­vül, is. Amikor Sőreg Imre háza épült, ott voltunk mind a tízen.. Az egész brigád. Harangozó Gyulánál ugyan­csak. — Mi tartja így össze az embereket? — Az, hogy elégedettek va­gyunk. A munkánkkal, egy­mással,. Mi azelőtt is üzem­ben dolgoztunk. A Közleke- si és Építési Vállalatnál Az­után úgy adódott, hogy Pest­re kell járnunk. Onnan már nehéz lett volna minden nap hazajönni, A munkásszállást meg valahogy nem állítatjuk... Itt a vállalatnál megígérték, hogy minden nap elvfez az autóbusz Gyöngyöspatara... Ebédre vár a síküveggyár udvarán, ahol- éppen dolgozik. Hogy az idő sem sürgeti, hát tovább faggatom. — Mennyit keresnek? — Én háromezer forintot. — Máshol nem lenne több? — Lehetséges. Nehéz föld­munka amit végzünk.. Sok­szor gondol arra az ember, máshol talán jobban fizetné­nek. Aztán mégis maradunk, mert itt már ismernek., elis­mernek bennünket., — Szólnak, ha baj van a munkával? — No, igen. Azért szólnak. De mi is szólhatunk. És a ve­zetők odafigyelnek arra, amit mondunk. — Legutóbb mit tett szóvá? A beavatottak természetes­ségével mondja: — Betonoznánk, de csak két vagon anyagot kaptunk. Mi az nekünk, hogy ha igazából ne­kilátunk a munkának? „MIT EREZTEM? BÜSZKESÉGET.. Az emelkedés vágyáról, er­ről az emberekben élő termé­szetes igényről beszélgetünk Téglái Gyulával. Művezető a ZIM Salgótarjáni Gyáregysé­gében. — Mit érzett, mikor előre­lépett?’ — Nem akartam én vezető lenni. .. Lakatos voltam, és nem is akármilyen. Kétszer kaptam meg a Szakma Ki­váló Dolgozója címet. Nekem az jelentette az emelkedést, hogy tanultam.. Tanulhattam. A munka mellett végezte el a gépipari technikumot. Egy éve művezető a sajtoló­üzemben. Nyolcvan-kilencven ember munkáját irányítja, el­lenőrzi. — És most.. Most minek örül a legjobban? — Annak, hogy egymás után futnak a napok baleset nélkül, selejt nélkül! Gondo­lom, nem érti félre. A gyár­nak ez a műhely a kiinduló­pontja., Ha nincs elegendő sajtolt alkatrész, nincs továb­bi munka sem. — S ha a gyár termékeivel találkozik? — Mit mondjak. Büszkesé­get érzek.. Ehhez én is ad­tam valamit. — És maga mit kap a mun­káért? Mosolyog. — Nem annyit, mint lakatos koromban. Háromezerszáz fo­rint a fizetésem és az egy év alatt egyszer kaptam jutal­mat, ötszáz forintot. Míg la­katos voltam, nemcsak hogy a fizetésem több volt, jutalmat is kaptam legalább kétszer évente., — Hogyan lehet ezt így csinálni? — Ehhez a gyár szeretete kell.. Másképpen nem megy a dolog.. Az édesapja hozta a gyárba Hús? éve van a gyárban Az édesapja hozta ide épp úgy. mint a húgát és az öcs- csét. És itt dolgozik felesége is. Következik: . Legnehezebb: a ..miénk." Vincze Istvánná A NÓGRÁDI termelőszö­vetkezet elnöke, Kiss András, „mindentudó” füzetébe la­poz. Az oldalak tele számok­kal, rovatokkal. Összeadás, szorzás, osztás, kivonás ;— így születnek a mutatók, amelyek barométer-érzé­kenységűek, hónapról-hónap- ra jelzik: hogyan áll a ter­melőszövetkezet, miként si­kerül a tervtárgyaló köz­gyűlésen elfogadott célkitűzé­seket valóra váltani. A féléves mérleg elkészült. Mit mutat? — Árbevételünket időará­nyosan teljesítettük. A to­jásértékesítés, a melléküzem- ágak termelése, és a gabona magas hozama tette lehetővé — magyarázza a gazdaság el­nöke. A növénytermesztés első „félideje” a vártnál sokkal jobban sikerült. A 330 hektá­ron vetett búza átlagtermése 45.1 mázsa lett, a tervezett 24.2 mázsával szemben. Nem is emlékeznek, hogy valaha lett volna ilyen jó termés. A gabona bevétele kétmillióval több, mint amennyire számí­tottak. A kukorica azonban nem a legjobb előjelek között fejlődik. A szárazság kedve­zőtlenül hatott. Hiába ada­golták a műtrágyát, a csapa­dékhiány miatt hatékonysága mérsékelt. — Repcét 118 hektáron termesztünk. Igaz, az árbe­vétel elmaradt 240 ezer fo­rinttal, de ennek ellenére, nem mondunk le a növény­ről. Jó elővetemény a búzá­A Balatonnál a főidényben hozzávetőleg kétszázezerre be­csülhető a vendégsereg szá­ma. *Az üdülővidéken ezért az utóbbi hetekben fokozták az ellenőrzéseket. A sok százezer embert érintő ellátásról és az ellenőrzések tapasztalatairól Jánosi Gyula, a Veszprém megyei Tanács kereskedelmi osztályvezetője az MTI mun­katársának elmondotta, hogy a főszezoni tapasztalatok egészben véve kedvezőek, ja­vult a szervezettség, az északi parton például 1100 kereske­delmi és vendéglátó egység gondoskodik az ellátásról. Naponta kétszer visznek te­jet az árusítóhelyekre, de van mintegy harminc olyan egy­ség is, amely azonnali szállí­tást is kérhet. A húsipar na­ponta szállítja áruját a tó­parti árusítóhelyekre és étter­mekbe. Szembetűnően javult — a tavalyihoz képest — az üdítőital- és sörellátás is. Alapvető cikkekben tehát nincs hiány az üdülővidé­ken, tovább kísért azonban az a gond, hogy a dolgozók egy része szakképzetlen. Sok el­A legszebb pillanatok egyi­ke, amikor az újonnan épült családi házban először gyúj­tanak villanyt. A fény ottho­nossá teszi a talán még üres szobákat. Az áram megdol­goztatja a háztartási gépeket és megszólaltatja a televíziót. Fontosságát csak akkor érez­zük igazán, ha nincs. Mosonyi László, az ÉMÁSZ megyei üzemigazgatóságának tervcsoportvezetője. Talán ő az első, aki megtudja, hogy egyik, vagy másik községben villanyhálózatot bővítetlek — az érintetteknél, a lakóknál is olőbb tudja. — Hosszú munka a terve­zés és az előkészítés. „Lát­szatja” már csak akkor van, amikor kivonulnak a gépek, megkezdődik az oszlopok he­lyének kiásása, és megjelen­nek a szakemberek. Pedig a be'sö műhelymunka az alap. Az ÉMÁSZ többféle „pénz­forrásból” dolgozik. A közsé­gi tanács saját erejéből, a fejlesztési alap terhére is kér­het hálózatbővítést. A gyors községfejlesztés sok helyütt nak — mondja Kiss András. • A málnatermés valamivel elmaradt a várttól. Emiatt 420 ezer forinttal kevesebb a bevételi oldal. Már kész az elképzelés, hogyan csökken­tik ezt a kiesést. Málnavesz- szőket értékesítenek 350 ezer forintért — Az állattenyésztés fél­évi eredményei is biztatóak. A tojótyúkok száma 13 ezer darabbal növekedett. Eddig 5,7 millió forintot hozott a tojás. Pontosan annyit, amennyire számítottunk. Gondot okozott azonban, hogy a partnerek nem tudták a tyúkokat időben szállítani, s emiatt épületeink egy része kihasználatlanul állt. Másik problémánk, amely minden­napos: gyenge a tápellátás. Oda jutottunk, hogy egyik napról a másikra kétséges az állatok etetése. Már tárgyalá­sokat folytattunk a diósjenői és a tolmácsa gazdaságok ve­zetőivel, egy keverőüzem építéséről — sorolja a terme­lőszövetkezet elnöke. A SZARVASMARHA­ÁGAZAT féléves terve szin­tén a vártnak megfelelő. A nógrádi és a budapesti „ösz- szefogás” termelőszövetkeze­tek közötti megállapodás alapján Nógrádból a bika­borjakat szállítják a fővárosi gazdaságba, ahonnan viszont az üszőborjak érkeznek. Ez mindkét mezőgazdasági üzem­nek előnyös. A féléves eredmények má­sik oldalról is megközelíthe­tők, a költségek szemszögé* lenőri jegyzőkönyv a gyakor­latlanságra, a hozzá nem ér­tésre hívja fel a figyelmet. Tisztességtelen haszonszerzé­si törekvéseket főleg az idény- alkalmazottaknál lehet ta­pasztalni. Az Országos Kereskedelmi Felügyelőséggel együtt foly­tatott két nagy vizsgálatsoro­zat alkalmával 40 jegyzőköny­vet vettek fel. Ebből 30 eset­ben a bírságolás eszközéhez kellett folyamodni. Szigorúan jártak el a hamis számlázá­sok, árdrágítások, súlycson­kítások esetében. Megvizs­gálták a belkereskedelmi jog­szabályok érvényrejutását is. Kiderült például, hogy a me­nü — kínálatra 1 vonatkozó rendeletet, az előírt kedvez­ményeket sok helyen semmibe veszik, illetve nem alkalmaz­zák. Az/ ellenőrzések során felfigyeltek árra is, hogy a reggeli ellátás a hiányos fel- készültség miatt akadozik. A nagy idegenforgalmú Bala- tonfüreden például az ellenőr­zés idején csak a móló mel­letti „gomba” elnevezésű áru­sítóhelyen lehetett reggelit kapni. megköveteli, hogy az új há- ,zak bekapcsolását ilyen úton- módon intézzék. — Van rá példa, hogy a ta­nács vezetői nincsenek tisztá­ban a tervezés és kivitelezés megrendelésének módjával. A „normális” eljárás, ha a ter­vezési szerződést negyedéven túli határidőre kötjük. Ha en­nél korábban kérik, 50 szá­zalékos felárat fizet a meg­rendelő. Olyan sürgős munka, melyet egy hónapon belül kérnek, csak egyszer akadt: egy balassagyarmati építke­zésnél a KPM volt a beruhá­zó, és égetően sürgős munkát kért. Ilyenkor azonban már igen-igen tetemes a felár. Mosonyi László szekrényé­ben vagy száz elkészült terv sorakozik, s a dossziék mind egy-egy megkezdett, vagy nemrég elkészült szerelési, bő­vítési munka dokumentációi. Elkészült a terv. S azután? — A tulajdonképpeni hely­színi munka megkezdése előtt a szerelési osztályra kerül. Ha sürget a határidő, és nem lehet várni — zavar támad­hat az anyágrendelésnél, -szál­lításnál. Ha költségvetés is kész, vállalkozási szerződést kötünk, s ezután lehet anya­got rendelni — mondja a cso­portvezető. Ha a „lavina” megindul!, meg sem lehet állítani. Érte­sítik az előkészítő csoportot, indul az anyagszállítás. A helyszínen a szakemberek is­méi kijelölik az oszlopok he­lyéi — hiszen egyszer már, tervezéskor, papíron kijelöl­ték. s azután már a gépek kö­vetkeznek. S még egy érde­kesség: mindez meg sem kez­dődhet területfelhasználási en­gedély és az úgynevezett ve­zetékjog nélkül. Sok munka, együttműködés, hosszú idő — mindez azért a pillanatért, amikor kattan a villanykapcsoló, s fényt kap a szoba. <». j. NÓGRÁD - 1974. augusztus 17., szombat 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom