Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)
1974-08-02 / 179. szám
I Veieléa — irdekaliség II. Tapasztalatok egy mezőgazdasági termelőszövetkezetből Félidő a húsiparban Javuló kapcsolatok a kereskedelemmel A tsz szervezetében a vezetők hierarchiája nem jelentkezik élesen. Az elnök és elnökhelyettes mellett az üzemági vezetők, a főkönyvelő és a párttitkár személyéből álló vezetői kollektíva (vezetői értekezlet) alkotja a tényleges vezetést. A felső vezetők közvetlenül nem avatkoznak bele a konkrét termelési ügyekbe. Az elnök alapvetően az integráló szerepét tölti be. A tsz fejlődését és fejlesztését, belső problémáit és feszültségeit egyezteti és képviseli a társadalmi, gazdasági, politikai környezettel. Nem csupán a vezetői kollektívára támaszkodik — mint ahogyan ezt általában mondani szoktuk —, hanem önállóságot és bizalmat adva dolgozni hagyja munkatársait, biztosítja, segíti és védi őket. Nem dolgozik a többi vezető helyett, felelősségüket is meghagyja, és ez a legfontosabb. Az elnökhelyettesek hatáskörébe több részleg — egy- egy szakágazat (pl. műszaki fejlesztés, kereskedelem) — tartozik. Szerepük amorf (nem körülhatárolt), részben felettesek, de inkább konzultánsai, szócsövei és közvetítői az egységeiknek. Az üzemági vezetők teljes autonómiát élveznek saját területükön, szabadon kezdeményeznek, kockázatot vállalnak, megvalósítják elképzeléseiket, ötleteiket. Persze az eredmény ódiumát is vállalják éppen az önelszámoló rendszer közvetítésével. Minden döntésük üzemáguk eredményében, saját jövedelmükben realizálódik. Megvan tehát a közvetlen, gyors „visszacsatolás”. E kollegiális, „részvételen alapuló” vezetésnek alapja az, hogy ha a hatalom és a felelősség széles körben oszlik meg és elég mélyre hatol az adott szervezeten belül — jelen esetben a tsz-en belül —, akkor a középszintű vezetők úgy érzik, hogy konkrét, mérhető hatásuk van a vállalkozás sikereiben. A felső vezetés inkább összehangoló, mint utasításokat osztogató, vagy akár termelési, értékesítési politikát kidolgozó szerepet játszik. így a tsz fontosabb döntései közül egyre több (pl., hogy az adott üzemági profilon belül milyen terméket, milyen arányban, milyen piac számára, milyen technológiai és munkaszervezéssel állítsanak elő) a középszintű vezetők véleményét tükrözi. S ez annál inkább jó, mert ezek az emberek a legtájékozottabbak a részleteket illetően. A tsz vezetési modellje tulajdonképpen jól megfelel az adott sajátosságnak, ezt a tízéves gyakorlat igazolja. Olyan modell ez, amely a merev hierarchia helyett utat enged olyan struktúrának, amely megtartja a gazdasági és pénzügyi ellenőrzést, de más területeken lehetővé teszi a lazább, kollegiáli- sabb — a végzett munka szerinti ösztönzést kifejezésre juttató — szervezést. A rendszert — meglátásom szerint — a következő pontokon lenne célszerű tovább erősíteni. Először is a közgazdasági és a pénzügyi elemzés és az ellenőrzés terén. Szükségesnek látszanak funkcionális szervezetek a központi igazgatásban, a főkönyvelő (illetve általános gazdasági elnökhelyettes) mellett, legalább 2-3 fős közgazdász és 2-3 fős pénzügyi és jogi revíziós csoporttal, illetve Felelősséggel készülnek a munkásőri feladatok ellátására Reggel hét óra sem volt. Egymás után érkeztek a megyei objektum előadótermébe. Helyet foglaltak az asztalok mellett, és csendben vártak. Kis idő múlva megjelent Gyürki Ferenc előképzős parancsnok, aki bemutatkozott, majd ismertette a jelenlevőkkel az elkövetkező hónapok kiképzési programját. Az előképzős munkásőrök között vagyunk. Megszoktuk már, hogy minden év nyarán „üj” arcok öltik magukra az acélszürke ruhát. A megye- székhely legkülönbözőbb üzemeiből, intézményeiből jöttek tanulni, ismerkedni a fegyverforgatással, hogy az év végén az ünnepi egységgyűlés előtt esküt tehessenek. A párt- alapszervezetek küldöttei ők, akik a napi fáradtságos munka után vállalják a testület tagságával járó áldozatkész, felelősségteljes megbízatást. A teremben ülők a Kun Béla városi munkásőregységet erősítik az eskütétel után. A foglalkozás egyik szünetében megeredtek a nyelvek, feloldódott a feszélyezettség. — Szorongó szívvel jöttem az első foglalkozásra — töri meg a csendet Földi Ágnes, a vendéglátó hidegkonyhájának dolgozója. — Sokat hallottam már a munkásőrök bátor helytállásáról, szeretném közelebbről is megismerni a testület tevékenységét. Párttag vagyok, ezért úgy érzem, kötelességem több, vállalom a megpróbáltatásokat. Aki kéri felvételét a munkásőrség soraiba, annak számolnia kell a nehéz szolgálattal, a fárasztó harcászati gyakorlatokkal rekkenő hőségben. zuhogó esőben, és dermesztő hidegben egyaránt. — Ha más kibírta és kibírja, akkor mi sem ijedünk meg a nehézségektől — vág közbe Bacsó Zsuzsanna, az öblös- üveggyár kettes kádkemence dolgozója. Az igaz, hogy egy kicsit szorít a derékszíj, de megszokjuk. Egyelőre az a lényeg, hogy minél előbb megismerjük a testülettel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. Igaza van az üveggyári lánynak. Majd belejönnek, és akkor nem lesz furcsa az egyenruha, nem lesz nehéz a fegyverzet. Persze, addig nagyon sokat kell gyakorolniuk, amíg magabiztosan tudják kezelni a rendszeresített fegyvereket. És az alaki sem mindegy, miként csinálják. Az ismeretek bővítéséről azonban gondoskodnak a szakképzett parancsnokok. Itt ül az előképzősök között Ádám Róbert üzemvezető, a kohászati üzemekből, Agócs Alfréd gépkocsivezető, ugyancsak a gyár dolgozója. Az utóbbi előképzős Erdőkürtről jár be minden foglalkozásra, szabad szombatokon és vasárnap. Ugyanis minden foglalkozásra ilyen napokon kerül sor! Agócs Alfrédnak bőven akad társadalmi funkciója, megbízatása, ezt a pluszt azonban még vállalja. Bekapcsolódik a beszélgetésbe Szlovacsek Rezsőné is, aki családos anya és ugyancsak az öblösüveggyár kettes kádjánál szorgoskodik. Éjjeli műszakból jött, egyenesen az első foglalkozásra. — Rokonaimtól, ismerőseimtől egyaránt sok jót hallottam a munkásőrökről. Ebbe az életbe szeretnék én is belekóstolni. Tudom, nagy fába vágtam a fejszét, mégsem riadok vissza. Az üzemvezetőnk, Batta Jenő bácsi is munkásőr. ö bátorított olyannyira, hogy Bazsó Zsuzsával együtt vállaltuk ezt a nem kis többletet. Jó érzéssel hallottuk az előképzősök egy csoportjának szavait, véleményét. Persze, rajtuk kívül a megye más egységeiben is megkezdték az előképzős munkásőrök felkészítését. Komoly munka következik. amelyet csak felelősséggel végezhetnek. Annál is inkább, mert az ellenforradalom leverésében élenjáró munkásörök soraiba kerülnec néhány hónap múlva. Abba a nagy családba, amely bátor kiállásával már eddig is rászolgált a párt és a nép bizalmára. Demény László az önelszámoló egységekben legalább 1-1 üzemgazdásszal és kalkulátorral. Másodszor hatékonynak tűnne áttekinthetőbb, egységesebb, gépi úton feldolgozható, de az önelszámolás előnyeit megtartó — tehát nem admi- nisztratíve egyszerűen központosított — információs, ügyviteli és bizonylati rendszer fokozatos kialakítása a jelenlegi alapján, a jelenlegire épülve. Valamiféle olyan kettős rendszerre gondolok, amely megőrzi, biztosítja az üzemágak közvetlen érdekeltségét, egyben lehetővé teszi a központi elszámolásokat, ellenőrzést és gazdasági elemzést. Harmadszor kívánatos lenne a központi igazgatáshoz (gazdasági elnökhelyetteshez) tartozó funkcionális szervezésű, de tevékenységében az üzemágakhoz decentralizált piackutató, prognosztikai csoport létrehozása 2-3 fővel. Ez a csoport mind központi fejlesztési, tervezési, mind az üzemági értékesítési feladatokat távlatilag segíthetné. Végül pedig elsőrendűen fontos a belső tájékoztatás, „kommunikáció” erősítése. Bár a vezetők állandóan kapcsolatban vannak egymással, és a vezetői tanácskozások Is eléggé rendszeresek, mégis szükségesnek tűnik az erősítés. Nem hivatalos, merev formákra, értekezletekre, körlevelekre gondolok. Elég általános volt az a vélemény a középszintű vezetőkkel folytatott interjúk során, hogy nem ismerik eléggé egymást, az egyes részlegek tevékenységét, problémáját, eredményeit. Az önelszámoló rendszer és a telephelyi elkülönülés kissé el is szigeteli őket. Mindenki a saját ügyével és problémájával foglalkozik — ami szerintem helyes —, de bizonyos információkat igényelnek. Ennek rendszerét konkrét célvizsgálat alapján lehetne kidolgozni. A tsz szervezete szilárd, az önelszámoló rendszerben az üzemágak önállóak, hatékonyságra törekszenek, van köztük együttműködés, de érdekeltérés is. Ez néha konfliktusokat is produkál. Előfordul, hogy a termelőág nem szívesen adja át a termékét a feldolgozónak hanem inkább kifelé forgal- mazza, mert az előnyösebb számára. Súrlódások a szállítási kapacitással is előfordulnak. Az üzemágak érdekellentéteit azonban a tsz még mindig feloldotta, mert azoknak szükségük van a tsz szervezetére és kollektívájára. . Szabó Béla A húsüzlet előtt sor áll Nem mintha kevés lenne a hús- és /töltelékáru. Vagy mégis kévés? A vásárló —, s ezen már nehezen lehet segíteni — Legtöbbször elégedetlen, pedig az első fél évben, néhány eset kivételével, kevesebb volt az oka panaszra, mint tavaly ilyenkor. A Pest—Nógrád megyei Ál- latíofgalmi és Húsipari Vállalat balassagyarmati üzeméből naponta indulnak túrára a tehergépkocsik, hogy idejében töltsék fel az üzletek hűtőszekrényeit hús- és töltelékáruval. (Már ahol van megfelelő hűtőszekrény, mert a hűtőkapacitás hiánya sok esetben akadályozza a szükséges készlet tárolását.) A balassagyarmati üzem a megye ellátásából jelentős részt vállal magára. A szálak Oláh Józsefnél, az áruforgalmi osztály vezetőjénél futnak össze. — Bár a számok a tavalyi fél évhez viszonyítva visszaesést jeleznek, az ellátás mégis javult, kiegyensúlyozottabbá vált. Az áru időben és bővebb választékban került az üzletekbe. Csupán húsos szalonnából és kolbászból nem tudtuk teljes mértékben kielégíteni az igényeket — mondja az első fél évről, melynek mérlege elkészült. — Mit fogyasztottak a megye lakói? — Hatvan-hetvenféle termékből válogathattak. Az üzem újdonságokkal is jelentkezett. Tisza kolbász, Zala felvágott került többek között a pultokra, s onnan a vásárlók asztalára. Az üzemet 2865 mázsa marha- és 11077 mázsa sertéshús hagyta el, melyet tőkehúsként értékesítettek. Szalonnafélékből 2214, kenősáruból 47.7, belsőrészből 626 mázsát bocsátottak a fogyasztók rendelkezésére. A számok önmagukban keveset mondanak. A balassagyarmati üzem kapacitásának másfél-kétszeresét termeli. Rendszeresek a nyújtott műszakok. A cél a jelenlegi termelés szinten tartása. Évente 7-8 százalékkal többet állíta- naK elő. — Muszáj az igényeket kielégíteni, mert ha kicsi a választék, kevés az áru minket szidnak a vásárlók. A kereskedelemmel az első fél évben javult a kapcsolatunk. A megrendeléseket időben és összesítve küldik hozzánk. Gondunk, hogy a szállításokat m r *■% *' v-"W* 4 „i*#1 kV-; |P*Éifa Készül a fözőkolbász — kulcsár felv. — a hét első felére kérik a hűtési gondok miaft. Ilyenkor minden kocsink úton van. Sajnos, még nyitott teherautón is szállítunk. Egyetlen agregátoros hűtökocsival rendelkezünk — magyarázza Oláh József. — Korábban előfordult, hogy az üzletvezetők a szükségesnél nagyobb tételt rendeltek, arra számítva, hogy úgy is csak a felét kapják. — Most mái nincs ilyen. A Nógrád megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat köz» pontja idejében megszűri az efféle próbjálkozásokat. — Milyen az olcsó áruk aránya? — Tovább nőtt az első félévben. A fogyasztók főleg a 28-as és 38-as kolbászt keresik. Ebből minden mennyiség elkelne. Termelésünk az alapanyag miatt korlátozott. így nem növelhetjük végtelenségig ezeknek az áruknak az arányát. A csemegekolbásznak és a debreceninek is piacot kell találnunk. Az ideális aratási idő kedve/ a gabonafélék be.; k.. húsának. A megye szinte minden gazdaságában vágják a búzát. Fényképfelvételünk a Magyarnándori Állami Gazdaságban készült — kulcsár felv. — — Milyenek a kilátások a második fél évben? — Az éves tervünket teljesítjük. Továbbra is tar! u keretgazdálkodás. Emellett kereten kívüli készítmények is az üzletekbe kerülnek. A harmadik negyedévben füstölt szalonnából lesz nagyobb az igény Tárolókapacitásunk miatt nem tudjuk a szükséges mennyiséget készletezni. Kedvező lenne számunkra és a vásárlóknak is. ha a kereskedelem. azokban az egységekben. ahol lehetőség van rá, beszerezné a kenyér- és csemegeszalonnát. s tárolnák. Ezáltal többet tudnánk előállítani. mivel másfél vagon tárolóterünk felszabadulna. — Milyen fejlesztést kainak a termelés fokozásához? — Sajnos, a központtól nincs rá keretüsk gy a magunk erejéből keli megoldanunk problémáinkat. Ennek eílenére bizonyos, hog.\ mámáik fél évben kevesebb panasz lesz a hús- és töltelékáruból történő ellátásra. A balassagyarmati üzemben nyújtott műszakban végzik a munkál Ennek eredményét jó lenne ibbször érezni az üzletekben. Sz. öj.
