Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)
1974-07-12 / 161. szám
NERUDA EMLÉKEZETE Nem egészen háromnegyed esztendővel Pablo Neruda halála után Buenos Aairesből keltezett jelentés adta hírül, hogy a Nobel-díjas chilei költő emlékiratai megjelentek Argentínában. A 470 oldalas kötet Bevallom, éltem címmel számol be Neruda egész életéről, gyermekkorától az 1973. szeptember 11-i chilei ellenforradalmi puccsig. Ki volt Pablo Neruda? Hetvenedik születésnapja alkalmából kövessük röviden nyomon századunk eme kiemelkedő költőjének és közéleti személyiségének életútját. Peratban született, 1904. július 12-én, igazi neve Nef- tali Ricardo Reyes Basealto. Gyermekkorában írta első verseit, akkor vette fel a Pablo Neruda írói nevet, az általa csodált és nagyrabe- csült cseh író, Jan Neruda nevét választva. Apja vasúti munkás volt, anyja tanítónő, őmaga tanítóképzőt végzett Santiagóban a pedagógiai főiskola tanára lett, majd diplomáciai pályára lépett. A francia nyelv és irodalom tanári ''diplomájával rendelkezve, már korán, 1923-ban (19 éves korában) megjelent első verses kötete. Mint diplomata. Sziámbán, Burmában, Kínában, Japánban, Indiában, majd Spanyolországban Szolgált. Elég korán — 1936-ban — szenátusi képviselő, mégpedig kommunista programmal. 1949-ben betiltják a Chilei Kommunista Pártot. Neruda is. mint sok más kitűnő hazafi. emigrálni kényszerül, 1962-ben térhet ismét haza. Míg korábban diplomataként járta be a fél világot, ezekben az években ismert í'-óként utazik. A szocialista országokban is gyakran megfordult, természetesen járt Magyarországon is. Járt? Ennél is több fűzi hazánkhoz: egyik kitűnő, egy másik nagy, Vácoíí — a szomszédból ugyancsak nemrég elhunyt dél-amerikai íróval, Miguel Asturias-szal közösen írt könyve: a szó minden értelmében „ízes” kötet, a magyar konyháról ad szellemes, szórakoztató, ínycsiklandozó leírást. Az Amerika (1948), az Ébredj favágó (1951), A szőlők és a szél (1954). az Elemi ódák (1961), a Száz szerelmes szonett (1962), a Válogatott versek (1969) — hogy csak a magyarul is, többnyire Somlyó György értő-érző fordításában megjelent műveit soroljuk — nagy latin-amerikai költője 1953-ban elnyerte a nemzetközi Lenin-béke- díjat, 1965-ben pedig az iró- dalmi Nobel-díjjal tüntették ki. Ez a két kitüntetés rendkívül pontosan és plasztikusan fejezte ki Neruda életének lényegét: költő volt íz- zig-vérig, az irodalom egyik nagy alkotója és nagy szerelmese. És közéleti férfi, kommunista, békeharcos volt utolsó csepp véréig, költészetében és minden más megnyilvánulásában: méltóbb tulajdonosa nem is lehetett volna az effajta közéleti magatartást jutalmazó nemzetközi Lenin-békedíjnak. Louis Aragon Chile csalogányának nevezte. Teljes ének című müvéről így lelkesedett Ilja Ehrenburg: „Hatalmas elbeszélő költemény ez, költői enciklopédia, modern biblia, a kontinensek története és földrajza...” És végre eljött az idő, hogy költészetét, emberségét, köz- életiségét hazájában is ugyanúgy becsülték, mint külföldön. Salvador Allende Népi Egység kormánya az ő kormánya volt, próféta lehetett végre saját hazájában, szép megbízatást is kapott, Chile párizsi nagykövete lett. Csak mind jobban elhatalmasodó betegsége miatt kellett e megbízatásáról idő előtt lemondania. Hazatért Santiagóba. Még megérte a Pinochet- puccsot, majd a fasiszta junta hatalomátvételét követően, 12 nap múlva meghalt. Halála után fasiszta parancsra feldúlták lakását a katonák, és sok értékes dokumentumot megsemmisítettek, sírját feltörték, hamvait tömegsírba szórták. E perc-emberkék dühödt dóridóját, mondani se kell talán, szelleme, költészete, emberségének példája, nagyszerű lényének emléke túléli. Barabás Tamás Mai tévéajánlatunk i^vwwwvvwwwwv 30.00: HÉTVÉGÉ. Tévéjáték Jurij Trifonov írásai alapján. A tévéjáték két novella feldolgozása. Az első epizódban egy moszkvai színésznő és két takarítónő tölt el egy vasárnapot egy fővároskömyéki dácsában, a másikban pedig egy ifjú házaspár élete bontakozik ki a néző szeme előtt. A főszerepeket Ruttkai Éva, Törő- csik Mari és Temessy Hédi, illetőleg PatkÓ6 Irma, Páger Antal, Holl István, Ronyecz Mária és Bodnár Erika alakítja Képzőművészeti galéria Pásztón Az újjávarázsolt helytörténeti múzeumban képzőművészeti galériát alakít ki a Nóg- rád megyei Múzeumok Igazgatósága Pásztón. Már eddig is változatos kiállítások gazdagították a városiasodó nagyközség kulturális életét: először a pásztói képzőművészek mutatkoztak be; utána id. Szabó István Kos- suth-díjas szobrászművész alkotásait csodálhatták meg a helybeliek, és az idelátogató turisták; később a megye legjelentősebb festői ismerhették meg kamarakiállítás keretében. Ezen a nyáron Kass János grafikus Madách Tragédiájához készített illusztrációi láthatók a tárlaton. A galéria hivatalos „avatására” szeptember 5-én kerül sor, amikor az ismeretterjesztő és kereskedelmi napok nyitányaként a pásztói születésű Csohány Kálmán grafikusművész munkáit mutatják be. A művész ezeket a grafikáit a nagyközségnek adományozza, hogy ezzel is elősegítse egy állandó képzőművészeti galéria létrehozását Vác patinás város, híd Budapest és Nógrád között. A MÁV és a Volán pályaudvarain a palóc nyelvjárás, a zsargon élj az irodalmi nyelv egyvelegével találkozhat 1 az utazó, de utcáin és piacterén is ugyanez fogadja az embert Megismerkedhetünk Nógrád és Pest megyei népviseletekkel, nyugat-börzsönyi, szendehelyi németekkel, délnógrádi szlovákokkal. A város kilencszázadik születésnapjára készül. Több száz éve püspöki székhely. Mária Terézia látogatására építette Migazzi püspök a diadalívet és a barokk városházát. A város főtere egyedüli barokk korból származó épületkomplexuma hazánknak. Már ‘ a múlt században hires iskolavárossá tették egymás után alakuló középiskolái, gimnáziumai, amelyek Nyugat- és Dél-Nógrádra is erős szívó hatást gyakoroltak. Vác 1945 után kezdett az új Magyarországnak is jelentős városa lenni, amikor a nagyarányú ipartelepítés a Nógrád megyéből Budapest felé áramló munkaerő-kapacitást befogadta, hogy a met-, ropolist megvédje a tovább’ duzzadástól. A FORTE bővítése, az Egyesült Izzó komplexuma, a gumigyár, a hajógyár bővítése, a fésűs- fonó, a kötöttárugyár, a hatalmas vágóhíd, a híradás- technika, a könnyűipari öntöde mór elég egy iparváros születéséhez, amit a 60-as években a DCM mammut- üzeme csak megkoronázott, a kisebb üzemekről és az azóta idetelepített létesítményekről nem is szólva. Hiába háromszorozódott meg a város lakossága, a ^munkaerő nagyabb részét a bejárók adják. Vác Nyugat-Nógrád kapuja. Ide fut a Balassagyarmat— Drégelypalánk vasútvonal, a 2-es számú főút. Az ingázók jó része palóc. Járnak ide Nőtincstől Hontig, Érsekvad- kerttől Drégelypalákig. férfiak, nők, fiatalok, öregek egyaránt. Dél-Nógrád embereinek jó része is ide jön naponta kenyerét keresni. Minden ilyen nekirugaszkodás és kifutás tartalmaz pozitív és negatív tendenciákat. Járjunk utána, hogyan és mennyiben érinti ez. az ide járó nógrádiakat! Mravik Istvánná a szomszédból, Szendehelyről jár a DCM-be dolgozni. Ránézve 16 éves kislánynak ítéli az ember, természetes, hogy nem indiszkréció, ha kora felől érdeklődöm. — Hány éves? Váratlanul határozott, kemény, csattanós választ kapok: — Sok! — majd hozzáteszi — már a 22. évemet taposom, de mindenki kevesebbnek néz. Safüta Láasiós PGXQLTŰ (Kisregény) 14. Ahogy a házak közé értünk, megint újabb kocsival találkoztunk. A falunak abból a feléből jött. ahol a fúrótorony állt. Mi történik itt? Zsuzsával sietőbbre fogtuk a lépteinket. A negyedik kocsit aztán már leállítottam. — Hová, jóember? A bakról a javakorabell paraszt előbb alaposan szemügyre vett, majd mint, aki biztos a dolgában, de azért csak meg akar bizonyosodni, azt kérdi: — Maga olajos? — Az! — mondom. — Miért? — Az istenfáját maguknak! — azt mondja. — Maguk aztán. jól megcsinálták! — Azzal a lovak közé csapott és tovább hajtott. Kénytelen voltam a boltajtóban ácsorgó elárusító asz- szooyokat megkérdezni: — Honnan jönnek ezek? Mondják, hogy a falu széléről. Ez már a tizedik szekér volt. Ha így megy, délutánra a szélső utcák kiürülnek. Elterjed a híre hogy tűzhányó .van születőben a fúrótorony körül, meg fog nyílni a föld, talán még a falu alatt is, talán mindenestől elnyeli a falut. A hiszékenyebbje hát szekérre, kocsira rakodik és menekül, iti hová tud. Volt, aki a szövetkezet lovait fogta be, mások egyetlen göthös kis tehenüket. Mennek a szomszédos falvakba, rokonokhoz. Ismerősökhöz. Vagy csak a falu másik végébe. De el a fúrótorony közéléből. Akkor ott csúnya világ lehet, gondoltam. — Ne menjünk együtt visz- sza! — fogta meg a karomat Zsuzsa. De én leintettem. Ebben a kavargásban aztán igazán senki gém figyel ránk. EnNÓGRÁD — 1974, július 12,, péntek gém egyébként akkor már Zsuzsán kívül végképp nem érdekelt más. A kavargás csakugyan nem mindennapi volt. A faluszélen ember ember hátán, az országúton, a libalegelőn gépkocsik, traktorok. És megintcsak ember ember hátán. Több, mint száz szakember tartózkodott már ott. S mindezek fölött narancssárgán, néha vörösbe hajlón ott lobogott az a hatalmas fáklyaláng. Tűzoltófecskendők* kel mesterséges ködöt lövelltek a kút fölé, azzal próbálták eloltani a tüzet. A torony ködbe merült, de bizony, a fáklyalángot még csak el sem homályosította. Inkább az ho- mályosította el a napot. A csatornával már elkészülhettek, mert Tóth néni udvaráról visszavonult a víz. Csak a piszkát hagyta ott. Deszka- palló volt fektetve az udvar sarkába. Az öregasszony éppen kifelé lépdelt rajta. Megállt előttünk. — Édes fiam! De jó, hogy jösztök! Már törtem a fejemet, hogy hol hagyjam a kulcsot. A palánkon kívül ott állt az ökrös szekér. Megfogtam az öregasszony vállát. — Tóth néni! Hát maga is? Mögötte megszólalt a fia: — Nem bírtunk már vele. Fél itt maradni éjszakára. Hiába magyarázzuk, hogy nincs mitől tartania. * Gyenge védekezés volt ez is, hiszen attól még nem kellett volna szekrényt, ágyat, ágyneműt szekérre rakni... A szobában Zsuzsa csak leroskadt egy székre. Megfogtam az állát. és hozzáhajoltam. — Ide figyelj, Zsuzsa! — mondtam neki. — Ki sem csomagolsz, érted?! Inkább még tegyél az aktatáskámba egy kis hideg élelmet. Kinn tartom a kamrában. Addig én átöltözöm. És aztán megyünk innen. — Én nem mehetek — mondta Zsuzsa. őszintén meglepődtem. — Hogy-hogy nem jöhetsz? — Nekem most Flórira van szükségem — mondta ugyanazzal a fáradt szomorásággal. — És én? — egyenesedtem fel. — Nem kellett volna találkoznunk — mondta változatlan arccal. — Én eztán már nem lehetek boldog. — Mintha spanyolcsizma lett volna rajta, úgy vallott. — Én szeretlek téged, de nem hagyhatom itt Flórit. Akkor már ordítottam. — Miért nem hagyhatod itt? Csendesen válaszolt. — Nekem gyerekem lesz, G.yugyó! Elsötétült előttem a világ. — 1989-ben kerültem ide. A gépműhelyben vagyok betanított munkás. Ezemégy- száz forintot kapok havonta. Biaonv nagyon kevés. Két évig szülési szabadságon voltam. Mióta ide kerülte;«, még nem emeltek a fizetésemen, Már a takarítónőknek is nyolc forint órabérük van. Az enyém csak hét forint. Azelőtt a fésűsfonóban voltam. Ezerötszáz—ezerhatszéz forintra is kijöttem, de a három műszak nehéz volt. — Itt nincs három műszak? — Nekem nincs. Állandó délelőttös vagyok. — Milyen a közlekedés? — Tűrhető. Fél ötkor kelek. negyed hatra érünk ide. hatig várni kell. akkor kezdünk. Addig átöltözünk, meg- ísszuk a kávénkat, beszélgetünk. — Van, aki „hasonló cipőben”, illetve kocsival jár? — Többen is. Például Fusek Antalné falubélim, vagy Szabó Ilona és Striekir Mária Nőtincsről. — Mikor mennek vissza? — Negyed háromkor indulunk. — Ilyen korán? Akkor mosdásra, átöltözésre sincs idő? — Mehetnénk a 14.50-es- sel is, de munka után mindenki siet. — És otthon. A szórakozás? — Szendehelyen egy kocsma van, A mozi csak hét végén játszik, Vácra járunk moziba. de ez nem mindennapos. Esetleg kirándulni megyünk a DCM-mel, de ez is nagyon ritka eset. — A család? — A férjem is itt dolgozott! Csak 2600 forintot keresett, elment. Most Szendehelven van a tsz-ben, amelyik nemrég egyesült Nőtinccsel és Felsőpeténnyel. — Ott menyi a fizetése? — Havi fixes ott is. Négyezernyolcszáz—ötezerkétszéz forint a jövedelme 260 óra után. Lakatosmunkát végez. Ami pedig engem illet, hogy itt maradok-e. sok mindentől függ. Elsősorban attól, hogy emelik-e az órabéremet, aztán a közlekedés is lehetne jobb. Szamkó László (Folytatjuk) Ifjúsági találkozó Salgótarjánban Három esztendeje, hogy gyümölcsöző együttműködés, alakult ki a Szolnok városi és a Salgótarján városi KISZ-bi- zottság között. Az elmúlt esztendőben salgótarjáni KISZ-esek látogattak el Szolnokra, idén pedig a salgótarjániak fogadják szolnoki vendégeiket. A 40 szolnoki KISZ-vezető ma reggel érkezik a megye- székhelyre, hogy háramnapos ifjúsági találkozón ismerkedjen a salgótarjáni KlSZ-veze- tőkkel, munkamódszereikkel. A vendégeket délelőtt a József Attila Megyei Művelődési Központban fogadják a város párt-, tanácsi és KISZ-vezetői. Tájékoztatást kapnak a szolnokiak Salgótarján múltjáról, jelenéről, a fejlődés útjáról, majd megtekintik a Salgótarján című filmet. Ezután négy szekcióban, a város négy ifjúsági klubjában találkoznak a szolnoki és a salgótarjáni KISZ-vezetők. A beszélgetés célja: tapasztalat- csere, módszerek átadása, átvétele. Vendégeket és vendéglátókat egyaránt érdeklő témákról, az Ifjúsági klubmozgalomról, a társadalmi vezető- , képzésről, a KISZ központi bizottság április 17-i határozatáról, a KISZ és úttörő testvérkapcsolatokról esik szó a szekciótanácskozáson. Délután a vendégek megtekintik! a megyeszékhely legnagyobb ipari üzemeit, a Bányamúzeumot. a Munkásmozgalmi Múzeumot, majd a Tóstramd vendéglőben ismerkedési esttel zárul a nap. Holnap egész napos Mátra- túrára indulnak az Ifjúsági találkozó résztvevők A vasárnap a kikapcsolódás jegyében telik, csónakázás, gyalogtúrák, sportvetélkedők között választhatnak a fiatalok. Hétvége Jurij Trifonov szovjet író elbeszéléskötete a közelmúltban jelent meg Hosszú búcsúzás címmel az Európa Könyvkiadónál. Trifonov az új szovjet írónemzedék kiemelkedő tagja, akinek két novelláját — az Amire várunk. ..és az Amire emlékezünk... címűeket — a kitűnő filmrendező, Sándor Pál dolgozott át Hétvége címmel televízióra. Mindkét novella az egyfelvonásosok zárt drámaiságával szólal meg a képernyőn, s az élet apró látszólag jelentéktelen eseményeiből villantja fel az élet nagy drámáit. A főszerepekben Patkós Irmát, Páger Antalt (képünkön), Ruttkai Évát és Törőcsik Marit láthatjuk. (1. műsor — 20.00 óra) Népfront a nőpolitiháért Csütörtökön délután a Hazafias Népfront salgótarjáni városi bizottsága tanácskozásra hívta össze a körzet nőfelelőseit, a nőbizottságok, illetve a nőklubok vezetőit a városi pártbizottság épületébe. A megbeszélésen résztvevő mintegy harminc asszony baráti tapasztalatcsere formájában vitatta meg a lakóterületi népfrontbizottságok nőpolitikái tevékenységét. A vitavezető Soós Károlyné, a városi nőbizottság titkára volt, aki az eddigi módszerekről, az eredményekről, illetve azokról a tennivalókról adott tájékoztatót, amelyek a népfront előtt állnak. Javaslatot tett az őszszel induló nőklubok éves programjának kialakítására. Szó esett a társadalmi munkáról, amelyen a területi népfrontbizottságok asszonyai az eddiginél hathatósabban vesznek részt. Főként az óvodák szépítésében, játszóterek, parkok csinosításában segítenek. I
