Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)
1974-07-30 / 176. szám
Brigád a vállalásaiért Rajtuk nem múlik A József Attila traktoros szocialista brigád tagjai még pontosan emlékeznek a május 11-i délutánra. Zsiga Sándor, a brigádvezető hívta ösz- sze őket. Nem tudták mire vélni a dolgot. Mi az. amit sürgősen meg kell beszélni? — Ismeritek mindannyian — mutatta kezében a Nép- szabadságban megjelent felhívást a kongresszusi munkaversenyhez való csatlakozásra. Azok bólogattak. — Azért az összejövetel, hogy eldöntsük a brigádunk csatlakozik-e a mozgalomhoz? Ha igen, mit vállalunk — mondta a brigádvezető, azonnal a lényegre térve, mert a traktorosoknak kevés az idejük a tanácskozásra. Azóta lassan negyedév telt él. A dejtóri termelőszövetkezet szocialista brigádia a három hónapot nem töltötte tétlenül. — A párt XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére való munkaversenyhez csatlakoztunk. Vita csak abban volt, hogy mit tudunk vállalni. a már év elején tett kötelliilíli1 .lift' termel őszövetkezet mintalegelőjén töltötték. A felújításból vették ki részüket Akkor, amikor pihenhettek volna. Akik jelentkeztek, mind megjelentek a munkahelyen. Szállították a földet, terep- rendezést végeztek. — Szintén társadalmi munkával készültünk a legutóbbi gépszemlére — jegyzi meg Fábián Ferenc. Társaival együtt a betakarítási munkában vesz részt. A földúton — melyet a József Attila brigád tagjai vaFáhián Ferenc: Húsz óra társadalmi munkát ajánlottunk fel lezettségeink mellett — emlékezik az összejövetelre Fábián Ferenc, aki 1966-tól dolgozik a gazdaságban. — Személyenként húsz óra társadalmi munkát ajánlottunk fel. A brigád tagjai a vállalást komolyan vették. — Májusban szabad szombatjukat a Mészáros László: A sok cseppből lesznek a literek sárnaponként egyengettek a szállítás megkönnyítése végett —. Mészáros László közeleg gépével. — Hároméves a gép — mondja. — Sokat számít, hogy a vezetője gondoskodik- e a rendszeres karbantartásról. Csak így tudunk üzemanyagot megtakarítani. Ez is a kongresszusi vállalásaink között szerepel. Az első félév eredményét nem ismerjük, de biztos vagyok abban, hogy a tavalyihoz viszonyítva jelentős a megtakarítás. Megszüntettük a túlfolyásokat, üresjáratban kikapcsoljuk a motort. A sok cseppből lesznek a megtakarított literek — magyarázza. Azok közé tartozik a brigádban. akik a pártnak is tagjai. Hárman vannak a tizenhétből. — Felajánlásaink teljesítésében nem lehet különbséget tenni a párttagok és a pár- tonkivüliek között. Közösen Zsiga Sándor: Legfontosabb, hogy a termelést segítsük vállaltuk, a végrehajtás is csak közös munka lehet. A József Attila szocialista brigád tagjai precízen határozták meg vállalásukat. Évente összesen két és fél ezer munkaórát kell teljesíteniük. Elhatározták, ha szükséges 875 órát túlóraként teljesítenek. Aratás idején két alkalommal a vasárnapot is a határban töltötték. Ez természetes számukra. — Csaknem egy évtizede dolgozunk egymás mellett — mondja a brigádvezető. — Ez idő alatt megszoktuk, hogy amit vállaltunk teljesítjük. A legfontosabb célkitűzésünk, hogy a termelést segítsük, de emellett vállaltuk, hogy a - KRESZ-tanfolyamon, mezőgazdasági gépszerelő- tanfolyamokon is részt veszünk. A szakmai és politikai továbbképzésre azonban csak a téli hónapokban jut idő. A dejtári termelőszövetkezet a XI. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának tiszteletére az eredeti terv öt százalékkal való túlteljesítését vállalta. Emellett a költségeket két százalékkal szeretnék csökkenteni. A kettő együtt több mint 800 ezer forint többletbevételt eredményez a gazdaságnak. Ahhoz, hogy a kötelezettségek valóra váljanak, a tagok és vezetők összefogására van szükség. A József Attila szocialista brigádon a jelek szerint ez nem múlik. Sz. Gy. Önteuékenv előirt napirendekkel PANASZKODNAK néha a pártalapszervezetek vezetői: túl sok a kötelezően előírt napirend, s a felülről megszabott témák nagy száma nehezíti, hogy a taggyűléseken, vezetőségi üléseken a helyileg lényeges kérdésekkel foglalkozzanak. Ha előveszik a listát, úgy tűnik, igazat is lehet adni nekik, hiszen egy-egy fél évben több téma megvitatását is előírják az alapszervezeteknek a különböző irányító pártszervek. Időnként és helyenként valóban található igazság az észrevételben: talán nem mindegyik téma előírása lett volna feltétlenül szükséges, olykor a járás vagy a város némi túl- buzgalomból is „dobott rá még egy lapáttal”. Ám ez a dolognak csupán az egyik oldala. A másik — amiről ritkán esik szó, ami sok helyen bizony nem eléggé tűnik szembe —, hogy a központi előírások teljesítése és a helyileg lényeges kérdések megtárgyalása nem összeegyeztethetetlen. Ellenkezőleg, a kettő nemcsak hogy összefér, hanem az előírt napirendek zöme kifejezetten jó lehetőséget nyújt, kedvező alkalmat ad a helyileg feszítő gondok számba vételére és a megoldás közös keresésére. Természetesen lehetnek olyan elírt témák, amelyek nem, vagy alig adnak módot a helyi ügyekkel való foglalkozásra; például a felsőbb pártszervek egyes üléseiről, határozatairól szóló tájékoztatók. Ezek száma azonban viszonylag nem sok. És valójában ezek is a pártdemokrácia érvényesítését jelentik. Hiszen a párttagsággal szembeni kötelezettségüknek tesznek eleget a felsőbb pártszervek, amikor információt adnak, beszámolnak saját munkájukról, döntéseikről. Az ilyen tájékoztatók azt fejezik ki, hogy a párt „gazdája” végső soron maga a párttagság, amelynek joga és feladata időközönként tájékozódni az ő küldöttei által választott pártszervek tevékenységéről. Ha azonban az ilyen napirendeket leszámítjuk, a többi Kötelező téma mind lehetőséget ad a helyi problémák megvitatására. Sőt, nemcsak lehetőséget ad, de egyenesen Igényli. Hiszen az előírás mindig így szól: tárgyalják meg ennek vagy annak a határozatnak a megvalósítási módjait, illetve a végrehajtás menetét és tapasztalatait a maguk területén. S a hangsúly essék most a mondat utolsó szavaira. Nem országos, megyei, járási vagy városi tapasztalatok és tennivalók számba vételét igénylik ilyenkor az alapszervezetek taggyűlésétől, vezetőségétől. Azt kell elemeznie, meghatároznia, hogy a saját működési területén milyen a helyzet és melyek a teendők. A felülről jövő előírás tehát csak a témakört szabja meg kötelezően, a napirenddel kapcsolatos felsőbb határozat a további munka irányának csupán az alapjait jelöli meg — ezektől eltekintve az ilyen is éppen annyira „helyi téma”, mint amit az alapszervezet saját kezdeményezéséből tűz napirendre. VEGYÜK PÉLDÁUL az ifjúság politikai-világnézeti nevelésének mostanában kötelezően napirendre kerülő témáját. Olyan kérdés ez, amely minden pártszervezet munkáját közvetlenül érinti, hiszen valamennyiük működési területén, hatókörében dolgoznak, tanulnak, élnek fiatalok. A felsőbb határozat útmutatást ad ahhoz, hogyan segíthetik a pártszervezetek hatékonyabban a fiatalok gondolkodás- módjának formálódását. De azt, hogy abban az üzemben, szövetkezetben, iskolában milyen a helyzet, milyen eredmények és gondok vannak, hogy ezek alapján az általános elgondolásokat miként lehet valóra váltani, melyek kerülnek ezek közül ott helyileg előtérbe, mire kell most leginkább koncentrálni, figyelni, törekedni — ezt a párt- szervezetnek magának kell mérlegelnie, megállapítania, eldöntenie. Elemezve a működési területén levő fiatalok gondolkodásmódját, a ráhatás eszközeit, a kommunisták gyakorlati feladatait. Vagyis alapjába véve éppen úgy keil megközelítenie a témát, mintha saját elhatározásból került volna a taggyűlés napirendjére. Szép számmal vannak olyan pártszervezetek is. amelyek például ennek az ügynek a megvitatásánál nem vártak központi előírásra. A „központi” és „helyi” témák közötti ellentmondásnak az az egyik fő oka, hogy a megközelítés módja sokszor eltér a fentiekben vázoltaktól. Ahelyett, hogy konkrétan megvizsgálnák, elemeznék saját helyzetüket, s aztán megnéznék, hogy a gondok megoldása milyen módokat ajánl a felsőbb szintű párthatározat — a kényelmesebb utat választják. Előveszik a szóban forgó határozatot, megtoldják, kibővítik néhány helyi konkrétummal,. példával, s ezt viszik a taggyűlés vagy a vezetőség elé. Ám néhány helyi számadat, intézkedés vagy eset felsorolása még nem változtatja meg a központi vagy megyei állásfoglalást a párttagság adott kollektívájának tényleges helyi cselekvési programjává. Ez csupán,,,adaptálás”, ami sokkal inkább arra jó, hogy „kipipálhassák” az előírt téma megtárgválását. semmint, hogy valóságos tettek erjesztőjévé váljék. ÍGY ÉRTHETŐ, hogy a fe- lülről előírt napirend lényege nem kerülhet be igazán az alapszervezeti munka vérkeringésébe. Ahol viszont úgy fogják fel a kötelezően előírt napirendet, mint ösztönzést és alkalmat tényleges helyi problémák elemzésére és megoldására, ott az elevenebbé teszi a pártéletet, hatékonyabbá a pártmunkát. S ott kevésbé töprengenek olyan dolgokon is, hogy mi a fontosabb feladat egy alapszervezet számára: az elemzés-e avagy pedig a határozatok végrehajtása, mert a kettőt egységes egészként kezelik. Ha nem elemzik a helyi körülményeket, aligha lehet jó a végrehajtás. Há viszont nem fordítanak elég erőt az utóbbira, akkor az elemzés volt hiábavaló, hiszen a pártalapszervezetek nem tudományos intézmények, hanem a politikai gyakorlat alapegységei. Gyenes László Verseny a gépüzemben A Nógrádi Szénbányák nagybátonyi gépüzemének KISZ-csúcsvezetősége mellett működő Fiatal Mérnökök, Közgazdászok Tanácsa az idén is megrendezi a Szakma Ifjú Mestere versenyt. Az eseményre a tervek szerint a 25. bányásznap tiszteletére, szeptember elején kerül sor. A vállalati vetélkedőre a gépüzem, Kányás és Tiribes aknaüzemek fiatal szakmunkásai — összesen 64-en — jelentkeztek. A verseny lakatos, forgácsoló, villanyszerelő és műszerész szakmában kerül megrendezésre, s a legjobbak elnyerik a Szakma Ifjú Mestere címet, az ezzel járó jelvényt és oklevelet, valamint a kollektív szerződésben biztosított pénzjutalmat kapják. A vetélkedő kérdéseinek összeállításában és a fiatalok szakmai felkészítésében a gépüzem Fiatal Mérnökök, Közgazdászok Tanácsának tagjai vesznek részt. A HATVANAS évek végén megyénk politikai célkitűzései között fontos helyet foglalt el az ipari struktúra változtatása. Üj, dinamikusan fejlődő, a munkaerő foglalkoztatását biztosító iparágak letelepítése szükségszerű volt. Így született az elhatározás a Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregységének létesítésére. A beruházás 1969-ben megkezdődött. A következő évben megkezdték a volt zagyvapálfalvi művelődési házban a munkások betanítását. A beruházás első üteme 110 millió forintba került, ebből 30 milliós támogatást a megyei tanács biztosított a vállalatnak. Az alapszerződés, a gyár teljes felfejlődésével 750 —800 dolgozó foglalkoztatásáról és évi 140 milliós termelési értékről szólt. Vajon beváltotta-e ezt az új gyár? Pálfalvai László igazgatónak tettük fel a kérdést. — A beruházás 110 milliós első üteme megvalósult. A 25—30 milliós második ütemnek is be kellett volna lépnie a termelésbe az első negyedév végére. A kivitelezők késtek és csak ebben a negyedévben kerülhet sor a befejezésre. Több vállalat ludas ebben. A kikészítő-, festő-, és galvanizáló üzemrészről és a járulékos beruházásról, kazánháziéi, derítőről, raktáGyorsítják a fejlődés ütemét a BRG-ben rákról van szó. Gyakorlatilag tehát a teljes kapacitás csak a jövő évben áll rendelkezésünkre — válaszolta az igazgató. A termelés fejlődésének üteme vajon megfelel-e a korábbi elképzeléseknek? — Erről talán érdemes néhány számot említeni. Az 1972-es évben 90 millió, tavaly viszont már 180 millió forint termelési értéket gyártottunk. — Egy évvel ezelőtt az egyik országos lapban a következő címmel jelent meg cikk a gyáregységről: „Gyár tolókocsiban”!? — Valóban így volt és bosszantott bennünket. A munkásokat is. Kétségtelen egy új, fiatal gyárnál a fejlődés több gonddal, bajjal jár, mint egy régi gyárnál. Ügy érzem, sikerül ezeken a gondokon úrrá lenni, és a termeléseredményeink eléggé megcáfolták az állítást. — Az idén eredetileg már 260 milliós termelési tervet kaptunk. A kongresszus és felszabadulásunk tiszteletére itt is munkaverseny folyik. Ez azt jelenti, hogy 20 millióval túlteljesítjük az eredeti tervet, vagyis 280 millióval számolunk. Hogy menynyire reális ez a cél, azt bizonyítja, hogy az első fél év végéig 140 millió forint értékű terméket már elszállítottunk a gyáregységből és maradt megfelelő befejezetlen állományunk a második fél évre is. Mindezt 640 fős Létszámmal valósítottuk meg. Fiatal gyár, az átlagéletkor alig haladja meg a 27 évet. Milyen a létszám összetétele. Mit tesznek a szakmai fejlődésért? — Mi úgy számolunk, hogy már mintegy 300 dolgozónk a törzsgárdához tartozik, vagyis 3-4 éve itt van. Közöttük alig van mozgás. Inkább az új munkavállalók cserélődnek. Az elmúlt fél évben 138 belépő volt és csak 40 kilépő. Ez megfelelő arány. Ami az iskolai végzettséget illeti; 27 dolgozónknak felsőfokú, 149- nek viszont középfokú végzettsége van. Az utóbbiak közül 104 fizikai munkás. Ez az arány szerintem jó, azonban nem feledtetheti, hogy 72 dolgozónak nincs meg az általános iskolai végzettsége. Az ő számukra itt szeretnénk, gyáron belül megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy a 7—8. osztályt elvégezzék. Ezt kedvezményekkel is elősegítjük. , Dolgozóink közül 190 szakmunkás és 332 a betanított munkás. Ez azt jelenti, hogy már valamilyen tanfolyamot végeztek. Számukra folyamatossá tesszük a szakmai továbbképzés lehetőségét. Kellő szakmai gyakorlat után lehetőség lesz esetleg szakmaszerzésre is — mondja. Bizonyára a termelés szerkezeti fejlődése is megköveteli a szakmai színvonal állandó fejlesztését. — Erre példával válaszolhatok. Annak idején alkatrészek gyártásával kezdtük, majd állomáskezelők, táprészek szerelésével folytattuk. Tavaly óta az adó- és vevőegységek készregyártásával foglalkozunk. Az idén év eleiétől már különböző hírhálózatok komplettírozásával, rendszertechnikai vizsgálatokkal, sőt az eladással is a gyáregység foglalkozik. Ä termelés 70 százaléka a KGST-n belül exportra kerül. A ma még kooperációban készülő alkatrészek és tartozékok gyártásának felvételeit az idén itt a gyáregységben kell megteremtenünk. Jövőre már az URH-gyártás teljes egészében nálunk történik. Mindezt azért említem, hogy érzékelhető legyen, mennyire fontos nálunk a szakmai színvonal emelése. Már ismert a vállalati URH-prog- ram a jövő évre. A 416 milliós értékből 350—360 milliót nekünk kell megvalósítani — mondja Pálfalvai László. — VAN TEHÁT mit tenni a jövőért. Az üzem- és munkaszervezésben, ahogy elmondták, sokat segít a központ szervezési csoportja. Az intézkedési terv megvalósul. Már 19 munkabrigádjuk van. Több a szocialista brigád cím elnyerését tűzte célul. A követelmények nagyok. A verseny sikeresen folyik és az első fél évi eredmények alapján lehetővé vált 120 ezer forint jutalom szétosztása az élenjáró között. Az eredmények láttán mégis jogos az itt kialakult vélemény, hogy az egész kollektívának fel kell készülni még nagyobb feladatokra. A fejlődés ezt követeli. Bodó János — Nem kell messziről hoznom s vizet! Reggel ív vontatóval a cu* Korrépaföld szélére húzzák a laj- tot. Abból kell engedni a kannákba. Nem számolom, hogy hányszor kell fordulnom egy nap. Szomjasak a nénik és a lányok — mesélte Reviczki Erzsébet vízhordó Szurdokpüspökiben. Az általános iskola nyolcadik osztályába készül, s a vakációját tölti hasznosan. Naponta 50 forintot keres. Kell a pénz! Iskolába megy szeptemberben, kell könyvre, füzetre és ruhát is szeretne magának! — kj —» NÓGRAD - 1974, július 30.. kedd
