Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)

1974-07-02 / 152. szám

Ti site le tad ás 1374. július 12-e, Pablo Neruda nek 70. évfordulója alkalmából a Béke-vi- lágtanács felhívással fordult a nemzeti bé­kemozgalmakhoz és a világ közvéleményé­hez, hogy ezt az alkalmat felhasználva, is­mételten juttassák kifejezésre szolidaritásu­kat a chilei néppel, követeljék Luis Corva- lán és a többi chilei hazafi szabadon bocsátá­st. Kötelességünknek tekintjük, hogy megem­lékezzünk a költőről, akinek művei jelentő­sen gazdagították a költészetet — hangzik a felhívás. Pablo Neruda 1973. szeptember 23-án hunyt el. Halála túl korán következett be, siettette az a nagy dráma, amelyet a fasiszta katonai puccs idézett elő hazájában. Utolsó napjai tragikusai^ zajlottak, írásra kényszerítették. Befejezte még köny­veit és megírta emlékiratainak zárófejezetét. Ebben világosan kifejti, hogyan látta az Al- lende elnök halálához vezető nemzeti ka­tasztrófát, amely élve temette el a demokrá­ciát és amely — mint 40 évvel korábban Berlinben — könyvmáglyák lángra lobbantá- sához vezetett. Akkor emlékezünk meg a legméltóbban születésének 70. évfordulójáról, ha teszünk valamit népe, az emberi jogok és az emberi szellem védelmében. Felhívunk minden költőt, művészt, alkotót, munkást, fiatalt, a világ minden népét, adóz­zanak tisztelettel a nagy költő emlékének. A költészet és az élet, az irodalom és tragédia, az alkotás és a remény közötti kapcsolatokra vonatkozó elképzelései hagyatékának és ta­nainak részét képezik, amelyeket emlékeze­tünkbe kell vésnünk. Köszönetét mondunk azoknak, akik meg­őrzik a világ számára ezt a hagyatékot és Neruda nevét, szolidaritást vállalnak bátor népe ügyével, amely ma a fasiszta elnyomás ellen, a szabadságért küzd. Pablo Neruda emlékének születésé­Újitók a kongresszusi versenyben A VERSENY a többért, jobbért, a termékek gazdaságosabb előál­lításáért folyik. A cél világos, a jobb lét alapjainak megteremtése, a fejlődés gyorsítása közös érdek és egyéni érdek is. Ki mennyit tesz érte? Ez a kérdés is sokszor elgondolkodásra késztet. Pártunk XI. kongresszusa és hazánk fel- szabadulásának 30. évfordulója tiszteletére kibontakozott munka­verseny egyre terebélyesedik. A felajánlások a tenniakarás kifeje­zői, ugyanakkor állásfoglalást je­lentenek pártunk politikája mel­lett. örvendetes jelenség az is, hogy a számszerű fejlődés mellett a versenymozgalomban a minősé­gi változásnak lehetünk szemta­núi. Gondolkodva, ésszerűbben, az alkotó készség kibontakoztatá­sával többet adni. Ez a jellemző oia a kongresszusi versenyre. Üjítások, ésszerűsítések egész sorára tettek felajánlást megyénk szocialista brigádjai. A nagybáto- nyi gépüzemben az újítási fel­adattervben szereplő problémák legalább felének megoldására szü­letett felajánlás. Itt több mint egymilliós megtakarításra számí­tanak az újítások segítségével az idén. Időarányosan valóra is vál­nak az ígéretek. Hasonló példát lehetne említeni a Salgótarjáni Kohászati üzemekből, a ZIM-ből, a salgótarjáni bányagépgyárból és megannyi üzemből. AZ ÜJÍTÖMOZGALOM mindin­kább szerves részévé válik a szo­cialista versenymozgalomnak. Ma még nem mindenütt értékelik ezt így. Gyakran találkozni olyan vé­leménnyel, hogy az újító alkotá­sáért újítási díjat kap és ezzel minden rendben van. Ez igaz. Ha valaki többet termel, túlteljesíti a Néhány esztendővel ezelőtt alakult meg Diósjenőn, a VILLTESZ Ipari Szövetkezetnél a Tyereskova-brigád. Eredményes munkájuk jutalmaként ez év márciusában elnyerték a Szocialista címet, s az­óta is a legkiválóbbak között tartják számon őket. A pártkongresz- szus tiszteletére újabb felajánlásokat vállaltak a brigádtagok; kom­munista szombatokon munkabérüket a községi óvoda építésére fordítják, valamint garantálják a kezük alól kikerülő termékek jó minőségét. Képünkön: Bőgér Istvánné brigádvezető és Megyeri Eri­ka kiváló dolgozó az Ikarus-buszokba kerülő elektromos berendezé­sek, világítótestek összeszerelését végzik — kulcsár — A KISZ tömegbefolyása Salgótarjánban Hiányoznak a fiatalos formák A KISZ kb. 1974. április 17-én határozatot hozott a szövetség tevékenységének politikusabbá tételére, a KISZ-tagság aktivitásának fokozására, a szervezeti fe­gyelem erősítésére. Salgótarján KlSZ-fiataljai- nak többsége megértéssel fo­gadta a fokozott követelmé­nyek bevezetését. „Annyian legyünk, amennyien teljesítik, vagy teljesíteni akarják ön­ként vállalt kötelezettségei­ket” — fogalmazódik meg a határozatban és sok fiatal ezen a taglétszám, a szevezettség csökkentését, s nem egyszer tömegbefolyásunk gyengülé­sét érti. Kevésbé látják azt, hogy a követelmények fokozá­sával, hogyan erősödhet tö­megbefolyásunk. Vannak, akik ellentmondást látnak a ha­tározat idézett célkitűzése, és az MSZMP Nógrád megyei Végrehajtó Bizottsága 1972. november 8-i határozata kö­zött, amely a KISZ szervezett­ségének fokozását határozta meg. A tömegbefolyás erősíté­se, a KISZ szervezettségének fokozása nemcsak a párttól kapott féladat, hanem az áp­rilisi határozat fontos célki­tűzése is. Mit mutat az elmúlt két év tapasztalata? Salgótarján­ban 12 százalékkal nőtt a taglétszám, döntően a fizikai dolgozók körében. Jogosan merül fel a kérdés, hogy ez­zel arányban nőtt-e a KISZ- szervezetek munkájának színvonala? őszintén meg kell fogalmazni, hogy nem. Különösen azokon a terüle­teken nem történt előrelépés, ahol a KISZ a legnagyobb tömegbefolyásra számíthatna. Az ifjúsági klubmozgalom döcög, a kezdeti nekirugasz­kodásokon kívül nem tapasz­talható más. A KlSZ-szerve- zetek szabadidős tevékeny­ségeik szervezésében nem voltak kezdeményezőek, a fiatalos formák, módszerek, sajnos még nem jellemzik te­vékenységüket. Mégis, mi az oka a számszerűségében ered­ményesnek mondható létszám- növekedésnek? KISZ-bziottságaink, alap­szervezeteink következetes munkája eredményezte, hogy a korábban „eltűnt” KISZ- tagok jelentős részére „rá­bukkantak” és újra bevonták őket az alapszervezetek mun­kájába. A másik igazán dön­tő ok, hogy az ifjúságpoliti­kai határozat végrehajtása, a pártszervezetek, társadalmi szervek egyre tartalmasabb és eredményesebb ifjúságne­velő tevékenysége során a KISZ-szervezetek kedvezőbb körülmények között végez­hették munkájukat, nőtt a KISZ tekintélye. A VIT-re való felkészülés­ben elért eredmények, az őszi KISZ-vezetőségválasztó taggyűlések — a városi párt- bizottság által is elismert — eredményes lebonyolítása, a tavaszi forradalmi ifjúsági napok rendezvényeinek soha nem tapasztalt politikai elő­készítése, sokszínű, sokrétű, helyi és országos programjai megmutatták ifjúsági szer­vezeteink, KISZ-tagságunk igazi ereje, felkészültségét. Nemcsak városunkban, ha­nem országos szinten is el­ismeréssel szóltak ezekről a rendezvényekről. Folytathat­nánk még az ODOT sikeres rendezvényeivel, a forró han­gulatú chilei szolidaritási nagygyűléssel. De nem szabad véka alá rejteni az igazságot: a nagy rendezvényekkel po­zitív állásfoglalásra késztet­tük városunk egész ifjúságát, de a helyi, alapszervezeti programjaink, akcióink még mindig bővelkednek a merev, tartalmatlan, egysíkú, sok­szor unalmas formákban. KISZ-szervezeteink helyi programjaikban inkább vá­lasztják a megszokott, sablo­nos formákat, mint a színes, változatos, újszerű, de koc­kázattal járó új elemek alkal­mazását. Ebben közreját­szik a vezetők nagy részénél tapasztalható felkészületlen­ség, ötletszegénység, vagy éppen a szervezeteinkben meglevő aránytalan munka- megosztás. Sorolhatnánk 'a példákat, egy azonban tény 1 Szövetsé­günk tömegbefolyása nö­velésének igazi feltétele az lehet, hogy mennyire tudjuk elfogadtatni célkitűzéseinket, mennyire tudjuk azokat von­zó, színes formákban meg­valósítani — mindezt, a fia­talok életkori sajátosságai­nak megfelelően, igényeik, érdeklődésük, figyelembevé­telével. Hogyan tudjuk prog­ramjainkban érdekeltté ten­ni az alapszervezet tagságát, mennyiben, tudjuk éreztetni a közösségért végzett munka sikerélményét. Az áprilisi határozat lénye­géről van szó: képesek le­szünk-e az egységes szemlé­let kialakítására. Minden KISZ-fiatal, és KISZ-en kí­vüli legyen tisztában azzal, hogy döntenie kell: mit vál­lal a közösség munkájából, mit tesz a közösség asztalára, és mit tesz saját maga ön­képzése, fejlődése érdekében. Ez a közösségi munka, ez a „több” teszi a KISZ-tagot KISZ-taggá, különbözteti meg a KISZ-est, a KISZ-en kívülitől. S ez adja meg a szervezet igazi rangját, ez biztosítja tekintélyét a fiatalok körében, s a magasabb szintű közös­ségi munka jelenti majd tö­megbefolyásunk további nö­vekedésének igazi zálogát. Varga György a KISZ salgótarjáni bizottságának titkára-----------------------------7---------------------------------------------------------------------------------­K ülönleges pari ser eh el kísérletesnek ki A felvágottnak egyelőre négy variációját dolgozzák ki; összetételüket különféle spe­ciális étrendhez igazítva vál­toztatják. Az egyik parízerfé- <lének a nátriumtartalmát csökkentik 2 százalékról 0,5 százalékra, s így, különösen a vese-, a szív- és érbetegségek­ben szenvedők számára lesz előnyös. A kísérletekben most kalciummal helyettesítik a nátriumsót, a kellemes íz megőrzésére. A másik változatnál a ha­gyományos párizsi 15—20 szá­zalékos zsírtartalmát 10 szá­zalékra csökkentik, a fogyó­kúrázók és a zsírban szegény táplálkozásra kényszerült be­tegek részére. Kidolgozzák a párizsi csökkentett kalóriatar­talmú változatát is, amely nemcsak zsírban, de fehérjé­ben is szegény lesz. Ezt fő­ként a hízásra hajlamosaknak ajánlják, s tulajdonképpen az „amólett keksz” húsból ké­szült változata lesz: Ennek ellentétjét, a dúsított, fehérjében gazdag parízert főként a sportolóknak, a be­tegségből lábbadozóknak ajánlják majd. NYÍLIK A HARS normát, betartja a minőségi elő­írásokat, az is nagyobb keresethez jut. Aki ésszerűsít, újít, az még többet tesz a mindennapi kötele­zettségen felül a közös kasszába, tehát jogot szerez az újítási díjra. Mindezt érdem szerint a verseny értékelésénél is figyelembe kell venni és az erkölcsi elismerést is biztosítani. A szocialista brigádmozgalom az újítómozgalom jó melegágya. Nem véletlen, hogy például a Nógrádi Szénbányáknál az elmúlt időszakban az újítások jóval több mmt fele a szocialista brigádok­nál született. A Salgótarjáni Ko­hászati Üzemekben ez az arány a 80 százalékot eléri. A termelési feladatok túlteljesítése mellett te­hát egyre inkább előtérbe kerül az ésszerűbb, célravezetőbb, a korszerűbb, gazdaságosabb meg­oldások keresése, kutatása. Egy- egy újítás a legtöbb esetben olyan gazdasági eredménnyel jár, ami­lyent egyébként csak nagyon sok fáradságos munkával, fizikai erő kifejtésével lehetne elérni. A mű­szaki fejlesztésnek, korszerűsítés­nek, automatizálásnak élenjáró harcosai az újítók. Olyan embe­rek, akik nyitott szemmel járnak az üzemben. Gondolkodnak, töp­rengenek a megoldások keresése érdekében. Ez olyan dolog, ami általában nem marad műszak vé­gén, a gyárkapun belül, hanem az üres órákat is kitölti, foglalkoz­tatja az embert. Ezért is kell, és erdemes is, az újítómozgalmat, a immkaverseny szerves részeként kezelni. Kibontakozásához, az al­kotáshoz biztosítani minden felté­telt. A LEGTÖBB üzemben már fel­ismerték ennek jelentőségét. Szá­mos műszakiakból álló szocialista brigád vállalta például, hogy segí­ti a fizikai dolgozókat újításaik kidolgozásában. Általában a fia­tal mérnökök, technikusok taná­csai is ezt teszik. Szép feladat ez. Fontos azonban az is, hogy az oltásokkal elért eredményt a lö­vőben versenyeredményként be­csüljék mindenütt. B. J. ki egész éjjel a borsói ej- tő gép mellett dolgozik, annak reggel, amikor a Mát­ra mögül feldereng a hajnal, olyan nehézzé válik a szem­héja, mintha kilós súlyokat kellene tartania. A gép zúgá­sától dobol az ember feje. El­fáradni viszont nem szabad. Annyi a borsó, hogy kocsi­számra szállítják, mégsem fogy. A konzervgyár szinte falja, de nem tudja elfogyasz­tani. Pedig az erdőtarcsai ha­tár megszőkült. Érik a gabo­na is. A szélnek most van mivel szórakoznia. Akár a víz, úgy hullámzik a kalász. Mire a búza teljesen megérik, borsónak már nem szabad kint lenni. Éjjel-nappal dol­goznak hát. Akkor éjszaka Tóth József kezelte a fejtő­gépet. Éjfél után hallotta, hogy a dob nem a megszokott módon zúg. A ' jelzőlámpa fénytelen volt, nem riasztott. Az etetők közül valaki azt kiáltotta: „Gazos a szem, va­lami nincs rendben”.... Érzékeny, új gép a borsó­fejtő. Tóth anélkül, hogy meg­állította volna, kutatott a gép­ben. Semmi rendelleneset nem tapasztalt. Már fogytán volt a türelme, amikor felfe­dezte, hogy az egyik fúvó­rendszer ventillátora nem megy. Megkönnyebbült. Tud­ta mi a baj, de akkorra ki is merült. Várta a váltást. Reg­gel még visszament az alap­szervezet szobájába, mert este sietett, nem volt biztos, elra- kott-e mindent a taggyűlés után. Azt tartottak, azután ment a génhez. Addig Csuka Miklós váltótársa helyettesí­tette. Az is idegesítette, hogy Csukának várnia kellett rá. Haza sem ment átöltözni, úgy ahogyan volt, sietett ki a ma­jorba. Összejött minden arra az estére. Éjszaka pedig a gépnél folytatódott. Elmúlt az is. Amikor haza­felé tartott, már jót derült az egészen. A két kislánya már talpon volt, várták apjukat. Szép két gyerek. A nagyobbik, aki most búcsúzott a hetedik­ből, a ház asszonya tennivalóit látja el, mert édesanyjuk a kórházban van. A kisebbik az ügyintéző. Átveszi a leve­leket, a postát és viszi az ap­jának. Egy községi párttitkár­nak mindennapos látogatója a postás. Tóth József tehát így éli életét. Pezseg körülötte az élet. Ettől nem ideges, nem kapkod. Mindenkihez van sza­va, a segítségre szorulóra ide­je. Félig hunyt szemhéja fá­radtságának egyetlen tanúja. De ezt egy kiadós pihenéssel elintézi. Még fiatal, ősz szál csak vendégségben akad ha­jában. Akkor reggel amikor hazaért, a reggeli után jó érzéssel tért pihenőre. Arra ébredt, hogy a kisebbik lánya költögette. — Apa keresnek, kelj fel... nehezen tért magához. A kis Gazsó Viola lihegett a szo­ba közepén. Alig tudta ki­mondani, hogy Táborszki Pali bácsi l{üdte őt, mert a Már- kusz-kertben megint törik a hársfát és az öreg kiabálha­tott, a kártevők oda sem fi­gyeltek rá. A kislány, hogy felébressze Tóth Jóskát, elki­áltotta magát: — Már az ágakat szaggat­ják. ... Kiszállt az álom Tóth Jó­zsef szeméből. Hirtelen azon gondolkodott, a rendőrnek szóljon, vagy maga menjen oda rendet tenni. Ez utóbbi vett igénybe rövidebb időt, ezt választotta. Magára kap­kodta a ruhát, motorra ült és indult. A Márkusz-kert ott van a falu közepén a patakon túl. Szép ősi park.-Az a szán­dékuk, hogy renbe teszik, a volt kastélyba pedig a kultúr- otthont helyezik el, és a kü­lönböző társadalmi szerveket. A házat már javítják is. A fák százévesnél is idősebbek. Az ősi hársak most borultak virágba, amit teának szednek róla. De nem virágonként ám, hanem leszakítva az ágat és arról szemelik a teánakvalót. Ezzel olyan lelketlenül tönkre­teszik azokat a szép fákat, hogy megbocsáthatatlan bűn. Tóth nagyon dühös volt. Ami­kor a parkba ért, a bűnösök megszeppentek tőle. A harag­tól megpirosodott az arca. — Azonnal távozzatok, mert különben baj lesz. Az még jobban felbőszítet­te, hogy a park pusztítói nem is tarcsaiak, hanem sziráki cigányok voltak. Feleseltek vele, hogy ők az államnak dolgoznak. Na, aztán Tóth Jós­kát sem kell félteni, ha fel­bőszül. Elő a segédrendőri jel­vényt, hozzá egy kemény te­kintet és akkor a bűnösöknek, ha szégyen is a futás, de hasznos. Aki nem tudja, nem is sejt­heti mennyi minden dolga van egy községben a párttit­kárnak. A hársfák védelmé­ben is hozzá fordultak. Tóth Józsefet pedig különösen meg­tisztelik Erdőtarcsán. Itt élte le életének nagyobbik részét. Ebből már lassan hét eszten­dőt az alapszervezet élén. Ügy kezdte, mint traktoros és most is úgy folytatja, mint gépkezelő, de mellette fárad­hatatlanul dolgozik, mint párt­ember. Amikor faggatják, hogy miért csinálja, annyit mond a halk szavú egykori cselédgye­rek. — Mert én ezt kötelessé­gemnek érzem... Azt is kötelességének érez­te, amikor első alkalommal vezetőségi tagként felszólalt és megkövetelte, hogy a törvé­nyes rendnek megfelelően az emberek megkapják háztáji jussukat. Nem restellt vitába szállni a tsz vezetőjével sem. pedig válaszként mehetett a Darócziba szántani, ahol felét sem kereste, amit a többiek, mert olyan áldatlanul rossz föld volt. De nem engedett. A párttagok akkor már tudták, hogy titkárnak különbet Tóth Józsefnél akkor nem találnak. Azt mondják rá, olyan ember, aki nem tágít, ha valamit el­határoz. Ilyen akarattal tanul­ta meg a traktorvezetést, lett szerelője a szövetkezetnek, miközben a politikai iskolát is elvégezte. Ahogyan érlelődik a nyár, sokasodik a munka a gazda­ságban. Talpon kell lenni Tóth Józsefnek is. De az emberek gondja sem fogy, hanem min­dig újabbak szüleinek. Ha párttitkártól a gondok enyhí­tésére segítséget kérnek, azzal sem szabad adósnak maradni. Nemrégen is Juhász József és Fekete József, nyolcadikban végzett kislányuk középisko- kai kollégiumba jutásukhoz kértek segítséget. A lánykák­nak a helyük biztosított Tóth József, a párttitkár nem ma­radt azzal sem adós. Ej rdőtarcsán, az új soron, " ahol egy szerény házacska apránként újhodik meg, nap­fénytől függönnyel védve, a szoba félhomályában pihen a fáradt ember. Kint a konyhán két kislánya szorgoskodik a tűzhelynél, hogy ha munkába indul az apa, az asztalon me­leg étel legyen. Amikor útra kel, akkor a két kislány a ka­puig kíséri. Olyan sok szeretet van tekintetükben. Az apjuk szíve átmelegszik tőle, és új erőre kap. Mert egy párttit­kárnak erre mindig szüksége van. Az emberek számítanak rá... Bobál Gyula NÓGRÁD - 1974. JÚLIUS 2., kedd 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom