Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)
1974-07-02 / 152. szám
Ti site le tad ás 1374. július 12-e, Pablo Neruda nek 70. évfordulója alkalmából a Béke-vi- lágtanács felhívással fordult a nemzeti békemozgalmakhoz és a világ közvéleményéhez, hogy ezt az alkalmat felhasználva, ismételten juttassák kifejezésre szolidaritásukat a chilei néppel, követeljék Luis Corva- lán és a többi chilei hazafi szabadon bocsátást. Kötelességünknek tekintjük, hogy megemlékezzünk a költőről, akinek művei jelentősen gazdagították a költészetet — hangzik a felhívás. Pablo Neruda 1973. szeptember 23-án hunyt el. Halála túl korán következett be, siettette az a nagy dráma, amelyet a fasiszta katonai puccs idézett elő hazájában. Utolsó napjai tragikusai^ zajlottak, írásra kényszerítették. Befejezte még könyveit és megírta emlékiratainak zárófejezetét. Ebben világosan kifejti, hogyan látta az Al- lende elnök halálához vezető nemzeti katasztrófát, amely élve temette el a demokráciát és amely — mint 40 évvel korábban Berlinben — könyvmáglyák lángra lobbantá- sához vezetett. Akkor emlékezünk meg a legméltóbban születésének 70. évfordulójáról, ha teszünk valamit népe, az emberi jogok és az emberi szellem védelmében. Felhívunk minden költőt, művészt, alkotót, munkást, fiatalt, a világ minden népét, adózzanak tisztelettel a nagy költő emlékének. A költészet és az élet, az irodalom és tragédia, az alkotás és a remény közötti kapcsolatokra vonatkozó elképzelései hagyatékának és tanainak részét képezik, amelyeket emlékezetünkbe kell vésnünk. Köszönetét mondunk azoknak, akik megőrzik a világ számára ezt a hagyatékot és Neruda nevét, szolidaritást vállalnak bátor népe ügyével, amely ma a fasiszta elnyomás ellen, a szabadságért küzd. Pablo Neruda emlékének születéséÚjitók a kongresszusi versenyben A VERSENY a többért, jobbért, a termékek gazdaságosabb előállításáért folyik. A cél világos, a jobb lét alapjainak megteremtése, a fejlődés gyorsítása közös érdek és egyéni érdek is. Ki mennyit tesz érte? Ez a kérdés is sokszor elgondolkodásra késztet. Pártunk XI. kongresszusa és hazánk fel- szabadulásának 30. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaverseny egyre terebélyesedik. A felajánlások a tenniakarás kifejezői, ugyanakkor állásfoglalást jelentenek pártunk politikája mellett. örvendetes jelenség az is, hogy a számszerű fejlődés mellett a versenymozgalomban a minőségi változásnak lehetünk szemtanúi. Gondolkodva, ésszerűbben, az alkotó készség kibontakoztatásával többet adni. Ez a jellemző oia a kongresszusi versenyre. Üjítások, ésszerűsítések egész sorára tettek felajánlást megyénk szocialista brigádjai. A nagybáto- nyi gépüzemben az újítási feladattervben szereplő problémák legalább felének megoldására született felajánlás. Itt több mint egymilliós megtakarításra számítanak az újítások segítségével az idén. Időarányosan valóra is válnak az ígéretek. Hasonló példát lehetne említeni a Salgótarjáni Kohászati üzemekből, a ZIM-ből, a salgótarjáni bányagépgyárból és megannyi üzemből. AZ ÜJÍTÖMOZGALOM mindinkább szerves részévé válik a szocialista versenymozgalomnak. Ma még nem mindenütt értékelik ezt így. Gyakran találkozni olyan véleménnyel, hogy az újító alkotásáért újítási díjat kap és ezzel minden rendben van. Ez igaz. Ha valaki többet termel, túlteljesíti a Néhány esztendővel ezelőtt alakult meg Diósjenőn, a VILLTESZ Ipari Szövetkezetnél a Tyereskova-brigád. Eredményes munkájuk jutalmaként ez év márciusában elnyerték a Szocialista címet, s azóta is a legkiválóbbak között tartják számon őket. A pártkongresz- szus tiszteletére újabb felajánlásokat vállaltak a brigádtagok; kommunista szombatokon munkabérüket a községi óvoda építésére fordítják, valamint garantálják a kezük alól kikerülő termékek jó minőségét. Képünkön: Bőgér Istvánné brigádvezető és Megyeri Erika kiváló dolgozó az Ikarus-buszokba kerülő elektromos berendezések, világítótestek összeszerelését végzik — kulcsár — A KISZ tömegbefolyása Salgótarjánban Hiányoznak a fiatalos formák A KISZ kb. 1974. április 17-én határozatot hozott a szövetség tevékenységének politikusabbá tételére, a KISZ-tagság aktivitásának fokozására, a szervezeti fegyelem erősítésére. Salgótarján KlSZ-fiataljai- nak többsége megértéssel fogadta a fokozott követelmények bevezetését. „Annyian legyünk, amennyien teljesítik, vagy teljesíteni akarják önként vállalt kötelezettségeiket” — fogalmazódik meg a határozatban és sok fiatal ezen a taglétszám, a szevezettség csökkentését, s nem egyszer tömegbefolyásunk gyengülését érti. Kevésbé látják azt, hogy a követelmények fokozásával, hogyan erősödhet tömegbefolyásunk. Vannak, akik ellentmondást látnak a határozat idézett célkitűzése, és az MSZMP Nógrád megyei Végrehajtó Bizottsága 1972. november 8-i határozata között, amely a KISZ szervezettségének fokozását határozta meg. A tömegbefolyás erősítése, a KISZ szervezettségének fokozása nemcsak a párttól kapott féladat, hanem az áprilisi határozat fontos célkitűzése is. Mit mutat az elmúlt két év tapasztalata? Salgótarjánban 12 százalékkal nőtt a taglétszám, döntően a fizikai dolgozók körében. Jogosan merül fel a kérdés, hogy ezzel arányban nőtt-e a KISZ- szervezetek munkájának színvonala? őszintén meg kell fogalmazni, hogy nem. Különösen azokon a területeken nem történt előrelépés, ahol a KISZ a legnagyobb tömegbefolyásra számíthatna. Az ifjúsági klubmozgalom döcög, a kezdeti nekirugaszkodásokon kívül nem tapasztalható más. A KlSZ-szerve- zetek szabadidős tevékenységeik szervezésében nem voltak kezdeményezőek, a fiatalos formák, módszerek, sajnos még nem jellemzik tevékenységüket. Mégis, mi az oka a számszerűségében eredményesnek mondható létszám- növekedésnek? KISZ-bziottságaink, alapszervezeteink következetes munkája eredményezte, hogy a korábban „eltűnt” KISZ- tagok jelentős részére „rábukkantak” és újra bevonták őket az alapszervezetek munkájába. A másik igazán döntő ok, hogy az ifjúságpolitikai határozat végrehajtása, a pártszervezetek, társadalmi szervek egyre tartalmasabb és eredményesebb ifjúságnevelő tevékenysége során a KISZ-szervezetek kedvezőbb körülmények között végezhették munkájukat, nőtt a KISZ tekintélye. A VIT-re való felkészülésben elért eredmények, az őszi KISZ-vezetőségválasztó taggyűlések — a városi párt- bizottság által is elismert — eredményes lebonyolítása, a tavaszi forradalmi ifjúsági napok rendezvényeinek soha nem tapasztalt politikai előkészítése, sokszínű, sokrétű, helyi és országos programjai megmutatták ifjúsági szervezeteink, KISZ-tagságunk igazi ereje, felkészültségét. Nemcsak városunkban, hanem országos szinten is elismeréssel szóltak ezekről a rendezvényekről. Folytathatnánk még az ODOT sikeres rendezvényeivel, a forró hangulatú chilei szolidaritási nagygyűléssel. De nem szabad véka alá rejteni az igazságot: a nagy rendezvényekkel pozitív állásfoglalásra késztettük városunk egész ifjúságát, de a helyi, alapszervezeti programjaink, akcióink még mindig bővelkednek a merev, tartalmatlan, egysíkú, sokszor unalmas formákban. KISZ-szervezeteink helyi programjaikban inkább választják a megszokott, sablonos formákat, mint a színes, változatos, újszerű, de kockázattal járó új elemek alkalmazását. Ebben közrejátszik a vezetők nagy részénél tapasztalható felkészületlenség, ötletszegénység, vagy éppen a szervezeteinkben meglevő aránytalan munka- megosztás. Sorolhatnánk 'a példákat, egy azonban tény 1 Szövetségünk tömegbefolyása növelésének igazi feltétele az lehet, hogy mennyire tudjuk elfogadtatni célkitűzéseinket, mennyire tudjuk azokat vonzó, színes formákban megvalósítani — mindezt, a fiatalok életkori sajátosságainak megfelelően, igényeik, érdeklődésük, figyelembevételével. Hogyan tudjuk programjainkban érdekeltté tenni az alapszervezet tagságát, mennyiben, tudjuk éreztetni a közösségért végzett munka sikerélményét. Az áprilisi határozat lényegéről van szó: képesek leszünk-e az egységes szemlélet kialakítására. Minden KISZ-fiatal, és KISZ-en kívüli legyen tisztában azzal, hogy döntenie kell: mit vállal a közösség munkájából, mit tesz a közösség asztalára, és mit tesz saját maga önképzése, fejlődése érdekében. Ez a közösségi munka, ez a „több” teszi a KISZ-tagot KISZ-taggá, különbözteti meg a KISZ-est, a KISZ-en kívülitől. S ez adja meg a szervezet igazi rangját, ez biztosítja tekintélyét a fiatalok körében, s a magasabb szintű közösségi munka jelenti majd tömegbefolyásunk további növekedésének igazi zálogát. Varga György a KISZ salgótarjáni bizottságának titkára-----------------------------7---------------------------------------------------------------------------------K ülönleges pari ser eh el kísérletesnek ki A felvágottnak egyelőre négy variációját dolgozzák ki; összetételüket különféle speciális étrendhez igazítva változtatják. Az egyik parízerfé- <lének a nátriumtartalmát csökkentik 2 százalékról 0,5 százalékra, s így, különösen a vese-, a szív- és érbetegségekben szenvedők számára lesz előnyös. A kísérletekben most kalciummal helyettesítik a nátriumsót, a kellemes íz megőrzésére. A másik változatnál a hagyományos párizsi 15—20 százalékos zsírtartalmát 10 százalékra csökkentik, a fogyókúrázók és a zsírban szegény táplálkozásra kényszerült betegek részére. Kidolgozzák a párizsi csökkentett kalóriatartalmú változatát is, amely nemcsak zsírban, de fehérjében is szegény lesz. Ezt főként a hízásra hajlamosaknak ajánlják, s tulajdonképpen az „amólett keksz” húsból készült változata lesz: Ennek ellentétjét, a dúsított, fehérjében gazdag parízert főként a sportolóknak, a betegségből lábbadozóknak ajánlják majd. NYÍLIK A HARS normát, betartja a minőségi előírásokat, az is nagyobb keresethez jut. Aki ésszerűsít, újít, az még többet tesz a mindennapi kötelezettségen felül a közös kasszába, tehát jogot szerez az újítási díjra. Mindezt érdem szerint a verseny értékelésénél is figyelembe kell venni és az erkölcsi elismerést is biztosítani. A szocialista brigádmozgalom az újítómozgalom jó melegágya. Nem véletlen, hogy például a Nógrádi Szénbányáknál az elmúlt időszakban az újítások jóval több mmt fele a szocialista brigádoknál született. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben ez az arány a 80 százalékot eléri. A termelési feladatok túlteljesítése mellett tehát egyre inkább előtérbe kerül az ésszerűbb, célravezetőbb, a korszerűbb, gazdaságosabb megoldások keresése, kutatása. Egy- egy újítás a legtöbb esetben olyan gazdasági eredménnyel jár, amilyent egyébként csak nagyon sok fáradságos munkával, fizikai erő kifejtésével lehetne elérni. A műszaki fejlesztésnek, korszerűsítésnek, automatizálásnak élenjáró harcosai az újítók. Olyan emberek, akik nyitott szemmel járnak az üzemben. Gondolkodnak, töprengenek a megoldások keresése érdekében. Ez olyan dolog, ami általában nem marad műszak végén, a gyárkapun belül, hanem az üres órákat is kitölti, foglalkoztatja az embert. Ezért is kell, és erdemes is, az újítómozgalmat, a immkaverseny szerves részeként kezelni. Kibontakozásához, az alkotáshoz biztosítani minden feltételt. A LEGTÖBB üzemben már felismerték ennek jelentőségét. Számos műszakiakból álló szocialista brigád vállalta például, hogy segíti a fizikai dolgozókat újításaik kidolgozásában. Általában a fiatal mérnökök, technikusok tanácsai is ezt teszik. Szép feladat ez. Fontos azonban az is, hogy az oltásokkal elért eredményt a lövőben versenyeredményként becsüljék mindenütt. B. J. ki egész éjjel a borsói ej- tő gép mellett dolgozik, annak reggel, amikor a Mátra mögül feldereng a hajnal, olyan nehézzé válik a szemhéja, mintha kilós súlyokat kellene tartania. A gép zúgásától dobol az ember feje. Elfáradni viszont nem szabad. Annyi a borsó, hogy kocsiszámra szállítják, mégsem fogy. A konzervgyár szinte falja, de nem tudja elfogyasztani. Pedig az erdőtarcsai határ megszőkült. Érik a gabona is. A szélnek most van mivel szórakoznia. Akár a víz, úgy hullámzik a kalász. Mire a búza teljesen megérik, borsónak már nem szabad kint lenni. Éjjel-nappal dolgoznak hát. Akkor éjszaka Tóth József kezelte a fejtőgépet. Éjfél után hallotta, hogy a dob nem a megszokott módon zúg. A ' jelzőlámpa fénytelen volt, nem riasztott. Az etetők közül valaki azt kiáltotta: „Gazos a szem, valami nincs rendben”.... Érzékeny, új gép a borsófejtő. Tóth anélkül, hogy megállította volna, kutatott a gépben. Semmi rendelleneset nem tapasztalt. Már fogytán volt a türelme, amikor felfedezte, hogy az egyik fúvórendszer ventillátora nem megy. Megkönnyebbült. Tudta mi a baj, de akkorra ki is merült. Várta a váltást. Reggel még visszament az alapszervezet szobájába, mert este sietett, nem volt biztos, elra- kott-e mindent a taggyűlés után. Azt tartottak, azután ment a génhez. Addig Csuka Miklós váltótársa helyettesítette. Az is idegesítette, hogy Csukának várnia kellett rá. Haza sem ment átöltözni, úgy ahogyan volt, sietett ki a majorba. Összejött minden arra az estére. Éjszaka pedig a gépnél folytatódott. Elmúlt az is. Amikor hazafelé tartott, már jót derült az egészen. A két kislánya már talpon volt, várták apjukat. Szép két gyerek. A nagyobbik, aki most búcsúzott a hetedikből, a ház asszonya tennivalóit látja el, mert édesanyjuk a kórházban van. A kisebbik az ügyintéző. Átveszi a leveleket, a postát és viszi az apjának. Egy községi párttitkárnak mindennapos látogatója a postás. Tóth József tehát így éli életét. Pezseg körülötte az élet. Ettől nem ideges, nem kapkod. Mindenkihez van szava, a segítségre szorulóra ideje. Félig hunyt szemhéja fáradtságának egyetlen tanúja. De ezt egy kiadós pihenéssel elintézi. Még fiatal, ősz szál csak vendégségben akad hajában. Akkor reggel amikor hazaért, a reggeli után jó érzéssel tért pihenőre. Arra ébredt, hogy a kisebbik lánya költögette. — Apa keresnek, kelj fel... nehezen tért magához. A kis Gazsó Viola lihegett a szoba közepén. Alig tudta kimondani, hogy Táborszki Pali bácsi l{üdte őt, mert a Már- kusz-kertben megint törik a hársfát és az öreg kiabálhatott, a kártevők oda sem figyeltek rá. A kislány, hogy felébressze Tóth Jóskát, elkiáltotta magát: — Már az ágakat szaggatják. ... Kiszállt az álom Tóth József szeméből. Hirtelen azon gondolkodott, a rendőrnek szóljon, vagy maga menjen oda rendet tenni. Ez utóbbi vett igénybe rövidebb időt, ezt választotta. Magára kapkodta a ruhát, motorra ült és indult. A Márkusz-kert ott van a falu közepén a patakon túl. Szép ősi park.-Az a szándékuk, hogy renbe teszik, a volt kastélyba pedig a kultúr- otthont helyezik el, és a különböző társadalmi szerveket. A házat már javítják is. A fák százévesnél is idősebbek. Az ősi hársak most borultak virágba, amit teának szednek róla. De nem virágonként ám, hanem leszakítva az ágat és arról szemelik a teánakvalót. Ezzel olyan lelketlenül tönkreteszik azokat a szép fákat, hogy megbocsáthatatlan bűn. Tóth nagyon dühös volt. Amikor a parkba ért, a bűnösök megszeppentek tőle. A haragtól megpirosodott az arca. — Azonnal távozzatok, mert különben baj lesz. Az még jobban felbőszítette, hogy a park pusztítói nem is tarcsaiak, hanem sziráki cigányok voltak. Feleseltek vele, hogy ők az államnak dolgoznak. Na, aztán Tóth Jóskát sem kell félteni, ha felbőszül. Elő a segédrendőri jelvényt, hozzá egy kemény tekintet és akkor a bűnösöknek, ha szégyen is a futás, de hasznos. Aki nem tudja, nem is sejtheti mennyi minden dolga van egy községben a párttitkárnak. A hársfák védelmében is hozzá fordultak. Tóth Józsefet pedig különösen megtisztelik Erdőtarcsán. Itt élte le életének nagyobbik részét. Ebből már lassan hét esztendőt az alapszervezet élén. Ügy kezdte, mint traktoros és most is úgy folytatja, mint gépkezelő, de mellette fáradhatatlanul dolgozik, mint pártember. Amikor faggatják, hogy miért csinálja, annyit mond a halk szavú egykori cselédgyerek. — Mert én ezt kötelességemnek érzem... Azt is kötelességének érezte, amikor első alkalommal vezetőségi tagként felszólalt és megkövetelte, hogy a törvényes rendnek megfelelően az emberek megkapják háztáji jussukat. Nem restellt vitába szállni a tsz vezetőjével sem. pedig válaszként mehetett a Darócziba szántani, ahol felét sem kereste, amit a többiek, mert olyan áldatlanul rossz föld volt. De nem engedett. A párttagok akkor már tudták, hogy titkárnak különbet Tóth Józsefnél akkor nem találnak. Azt mondják rá, olyan ember, aki nem tágít, ha valamit elhatároz. Ilyen akarattal tanulta meg a traktorvezetést, lett szerelője a szövetkezetnek, miközben a politikai iskolát is elvégezte. Ahogyan érlelődik a nyár, sokasodik a munka a gazdaságban. Talpon kell lenni Tóth Józsefnek is. De az emberek gondja sem fogy, hanem mindig újabbak szüleinek. Ha párttitkártól a gondok enyhítésére segítséget kérnek, azzal sem szabad adósnak maradni. Nemrégen is Juhász József és Fekete József, nyolcadikban végzett kislányuk középisko- kai kollégiumba jutásukhoz kértek segítséget. A lánykáknak a helyük biztosított Tóth József, a párttitkár nem maradt azzal sem adós. Ej rdőtarcsán, az új soron, " ahol egy szerény házacska apránként újhodik meg, napfénytől függönnyel védve, a szoba félhomályában pihen a fáradt ember. Kint a konyhán két kislánya szorgoskodik a tűzhelynél, hogy ha munkába indul az apa, az asztalon meleg étel legyen. Amikor útra kel, akkor a két kislány a kapuig kíséri. Olyan sok szeretet van tekintetükben. Az apjuk szíve átmelegszik tőle, és új erőre kap. Mert egy párttitkárnak erre mindig szüksége van. Az emberek számítanak rá... Bobál Gyula NÓGRÁD - 1974. JÚLIUS 2., kedd 3