Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)
1974-07-04 / 154. szám
Érettségizett munkás Általános műveltség, szakértelem ' „Hagyományos ipari üzemeink műszaki megújulása, a közelmúltban épült új gyárak tervezett termelésének elérése és továbbfejlődése, a mezőgazdaságban új termelési előírások meghonosítása magasabb szakértelmet, s ennek alapjaként magasabb általános műveltséget követel.” A NÖGRÁD vasárnapi számának első oldalán, a megyei pártbizottság június 27-i üléséről szóló tudósításban olvashattuk az idézetet. Vajon hogyan érzik, mit mondanak arról a követelményről a munkások, hogy a társadalom és az emberi élet gyökeres átalakításában döntő szerepe van a kultúrának? Miért tanul a munkás, nagyobb tudását, általános műveltségének fokozását hasznosítják-e az üzem vezetői? Megbecsülik-e azt, aki iparkodik, tanul? Mi a véleménye mindezekről a munkásnak, és az üzemvezetőnek? Erre kerestem a választ a Finomkerámiaipari Művek rom- hányi gyárában. A régi cserépkályhagyár helyén korszerű, új üzemcsarnok. Az R—1-es csempeüzemben külföldről hozott gépekkel falburkoló csempéket gyártanak. Itt dolgozik Maszlik László. — Mi a szakmája, beosztása? — Atomizerkezelő. Maszlik László sejti, hogy a kívülállónak nem sokat mond az atomizerkezelő szó. Szívesen magyarázza, hogy mitr is csinál. Az anyagelőkészítőből szivattyúval az ikerkádba nyomatják át a masszát, generátorral felfűtik, meleg levegő befúvásával préselhető port gyártanak a falburkoló csempékhez. Közben ügyel a műszerekre, hogy az előírt nedvesség, szemcsenagyság és több minőségi előírás meglegyen, irányítja, kezeli, ellenőrzi a gépeket és műszereket. — Mindezt hol tanulta? — Már a régi cserépkályha- gyárban is itt dolgoztam. Segédmunkásként, az előkészítőben betanított munkásként. Rövid ideig voltam a Dunakeszi Házgyárban és a Híradástechnikai Gyár romhány i telepén. De amikor elkezdődött az új gyár építése, éreztem, tudtam, hogy vissza kell jönnöm, itt a helyem. Egy évig az előkészítőben dolgoztam. Figyeltem az új beruházásról szóló tájékoztatókat es érdeklődtem az új termékekről, gépekről. Aztán a gyár vezetősége Hódmezővásárhelyre küldött tanfolyamra. Dolgoztunk és tanultunk. Pontosabban, munka közben lestük el a szakmát. Jó, hogy velünk volt Róka Mihály mérnök, az üzemvezetőnk., Az ő irányításával - naponként megbeszéltük a tapasztalatokat, sok mindenre felhívta a figyelmünket. Itthon az indulásnál is segített. így lettem atomizerkezelő, ez a beosztásom már két éve. — Nehezen ment a tanulás? — Biztosan sokat segített az, hogy előzőleg a rétsági gimnáziumban levelezőn elvégeztem a négy osztályt, leérettségiztem. Az se volt könnyű! A gyárban munkásként helytállni, munka után tanulni és 72 éves özvegy édesanyámnak segíteni. — Mi ösztönözte, hogy tanuljon? — Nőtlen vagyok, a szabad időmmel én rendelkezem. Ha ma kezdhetném a tanulást, legfeljebb annyit változtatnék, hogy ha lehetne, gimnázium helyett szakközépiskolát választanék. De az biztos, hogy nem más beosztásért, nem az íróasztalért, hanem a tudásért, a műveltség megszerzéséért tanulnék. Aki tanult, általános műveltségét növelte, az könnyebben eligazodik a műszaki leírásokban, nagyobb lehetősége nyílik szakmai ismereteinek bővítésére. Róka Mihály üzemvezető: — az érettségi döntő érv volt, hogy Maszlik Lászlót tanfolyamra küldjük. Most is újabb gépeket szerelnek és próbálnak az olasz szakemberek, a romhányi gyárban egyre több olyan dolgozóra van szükség, aki el tudja sajátítani az új technikát, akire milliós gépek, berendezések kezelését bízhatjuk. — Mi a szándéka, mik a tervei? Maszlik László: — Erre a kérdésre nehezen tudnék válaszolni. De az biztos, hogy ebben a gyárban, ebben az üzemben jól érzem magam. Elégedett vagyok a keresettel. A régi munkahelyemen 1850 forint körül kerestem, két éve az átlagom 2700—2800 forint. Szép ez a munka, csak a gépekre és a minőségre kell ügyelni. Beosztásom ma még nincs is szakmához kötve, de milyen berendezések és milyen állami rendelkezések következnek ezután? A feladatok egyre nagyobbak, ehhez pedig magasabb műveltség, és alaposabb szakmai tudás szükséges. — Hogyan érzi, megbecsülik az érettségizett munkást? — Igen! A megbecsülést érzem abban, hogy havi keresetem az utóbbi három évben ezer forinttal emelkedett. De a megbecsülés jele az is, hogy Kollár József igazgató, Róka Mihály üzemvezető kezet fog velem, amikor találkozunk. Érdeklődnek, ha valami probléma akad, megkérdezik a véleményemet. — És a közvetlen vezetői, munkatársai? — Szűcs Imre a brigádvezetőnk. Az automatika szocialista brigád tagja vagyok, megalakulása óta. Milyen legyén a műszakbeosztás, mit tegyünk, hogy a tervet és vállalásainkat jobban teljesítsük? Ezt együtt beszéljük meg a brigádvezetővel, Mudroncsik Sándorné bizalmival és a brigád tagjaival. Varga István partivezető, Szűcs Imre brigádvezető technikumban tanult. Előfordult, hogy mindketten készültek vagy vizsgáztak. Ilyenkor kétszeresen vigyáztunk, hogy ne történjen baj. A tanulásnak a termelés ne kárát, hanem csak hasznát lássa. Maszlik László közben már a gépek zúgására figyelt, vette a szerszámokat és a létrát, felmászott a magasba, hogy valamit megigazítson. Kelemen Tibornétól és Kollár Rafaeltől tudtam meg, hogy az érettségizett munkás egy hónappal ezelőtt Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesült, és augusztusban szakszervezeti beutalóval Hévizre megy gyógyüdülésre. A régi romhányi gyár szinte egyik évről a másikra újjászületett. Mennyi munkával, milyen sok vesződéssel jár ez! Mégis, vagy éppen azért, Kollár József, a gyár igazgatója arról szólt a megyei pártbizottság ülésén, hogy a munkahelyi vezetőknek milyen feladatokat kell vállalni a közművelődésben, mert az egyre nagyobb feladatokat csak művelt munkásokkal lehet megoldani. A romhányi gyár vezetői nemcsak szervezik, irányítják a kulturálódási, a szakmai képzést, hanem maguk is példát mutatnak. Kollár József és Róka Mihály is rendszeresen képezi magát, nemrég fejezték be Budapesten a vezetőképzőt. Dr. Fazekas László Dolgoznak a t tív fűtés karbantart ásán Az Ingatlankezelő Vállalat szakemberei Salgótarjánban már javában dolgoznak a távfűtés karbantartásán. A vállalat éves tervének megfelelően folyamatosan kicserélik az elhasználódott távfűtéshálózat egy részét. A legnagyobb feladatok közé tartozik a gerincvezeték cseréjének folytatása. Száz méter szakaszon új gerincvezetéket fektetnek le. A Kismarty úttól egészen a Lovász József úti általános iskoláig. Ezzel egy- idöben kicserélik a Gagarin iskola bekötő vezetékét. A Napsugár lakótelepen az elmúlt télen sok gondot okozott a fűtés. Ezért a meghibásodott elosztóhálózaton is dolgoznak a szerelők. Az említett három munka összértéke több mint félmillió forint. Az Ingatlankezelő a Közmű- és Mélyépítő Vállalatot bízta meg a kivitelezéssel. Tervszerűen és folyamatosan végzik a fűtőberendezések felújítását a már elkészített címjegyzék alapján. így a Pécskő utcai 5-ös számú ház negyvenhárom lakásában leszerelik az eddigi villanybov- lert, és meleg vízzel oldják meg a fűtést. Mindez kétszázötvenezer forintot igények Mivel a fűtési idény később fejeződött be a nyár elején, a munkálatok csúsznak. Mire kezdődik az új fűtés, minden rendben lesz. Elvégezték az Arany János utca 27-es épületében a lemezradiátorok öntöttvas-cseréjét. Az említett radiátorok ugyanis rendkívül gyakran lyukadtak, sok gondot okozva ezzel az Ingatlankezelő Vállalatnak. Sor kerül a Báthori utca 1—3—5-ös épületeiben a melegvízellátó vezetékek cseréjére negyvenöt lakásban. A munkákat a jövő hónap elején kezdik, mert közben anyagproblémák is akadtak — nem volt horganyzott acélcső. Még érdemes megemlíteni, hogy központi fűtésszabályozó berendezést építenek be. Folya\ matosan gondoskodnak még ugyancsak a Báthori úton a 2, 4, 7-es jelű épületek hőkicserélő berendezésének karbantartásáról. Tervek szerint a szerelők elvégzik a Pécskő utcai toronyépületekben 2-től a 10-es számig a melegvízellátó berendezésének átépítését. Mindezekre a munkákra másfél milliót költenek. Emellett azokban a lakásokban, ahol valamilyen baj van a csövekkel, vagy a radiátorokkal, megoldják a berendezések javítását, mintegy két és fél millió forint értékben. Az Ingatlankezelő Vállalat tervszerűen készül a téli fűtésre, így ebben az évben a városi hőátalakító állomásnál egy nagy teljesítményű hőki- cserélőt szerelnek be. Ezzel a hőkicseréliö teljesítménye más- félszeresére növekszik. Az idén nyáron megépítik a több éve húzódó úgynevezett pótvízellátó berendezést, vagyis az elfolyó víz visszavezetését a távfűtő rendszerbe. Mindehhez vízlágyító és vízminőség-vizsgáló műszereket is kapcsolnak. Ez hétszázötvenezer forintba kerül. Még a fűtési idény megkezdése előtt átépítik a forróvízhálózat nyomástartó berendezését, amely a víz hőfokát százötven fokon tartja és megfelelő fűtési biztonságot nyújt. A munkálatok nagy részét a július I6-tól 28-ig tartó üzemszünet idején végzik el, amikor Salgótarjánban a melegvíz-szolgáltatás megszűnik. Az Ingatlaúkezelő Vállalat szakemberei a tervezettnél előbb szeretnék befejezni a tervszerű karbantartás idejét, hogy mielőbb meleg vízhez jussanak a lakásokban. Addig is bármi hiba adódik, a 25-40-es telefonszámon hívható az ügyelet. Gajdár János műszaki osztályvezető-helyettes még azt is elmondotta, úgy végzik el a munkákat, hogy a télen minél kevesebb panasz legyen a távfűtésre. Emberi vonatkozásban is Munkahelyi családtámogatás A szocialista brigádok is segítenek A jó gazda legféltettebb gonddal a bőven termő fát vigyázza. Társadalmunk is ezt teszi, amikor egyre inkábbb szélesíti a sokgyermekes családok támogatását. A munkahelyi közösségek ma már a családok támogatására szánt összegeket nem alamizsnaként szavazzák meg, hanem a legtermészetesebb segítőkész- séggel állnak az arra valóban érdemes szülők, nagycsaládosok mellé. Hazánk hárommillió családjának csaknem tíz százalékában nevelnek háromnál több gyermeket s az egy főre jutó havi jövedelmük a családi pótlékkal együtt se haladja meg az ezer forintot. Általános vállalati tapasztalat, hogy munkahelyükhöz — az üzemekhez, vagy a termelőszövetkezetekhez a nagycsaládosok a leghűségesebbek, ők alkotják a törzsgárdatag- ság jelentős részét is, ők azok, akik nem változtatják nyákra-főre a munkahelyüket. E munkahelyi hűség és ragaszkodás forrása a többgyermekes szülőknél, a családjukért érzett felelősség, hiszen a munkahely-változtatás óhatatlanul hátrányos helyzetet teremt. nemcsak a nyereségrészesedés, de az előrejutás, a szakmai gyakorlat, s így a jobb kereseti lehetőség szempontjából is. Az országszerte kialakulóban levő családpártolás kormányunk népesedéspolitikájának része és vetülete is. A központi gondoskodást egyre több helyi kezdeményezés egészíti ki. A Nyíregyházi T vizervgyárban, minden külön kérés nélküli, évente 'riO—-1000 forint közötti ösz■eget juttatnak a nagycsaládosoknak. Mind általánosabb az „irka-pénznek” nevezett augusztusi beiskolázási támogatás is. A Győri Keksz- és Ostyagyárban ingyen üdültetek a sokgyermekes munkáscsaládok gyermekeit, s még arra is gondosan ügyelnek, hogy a testvérek egy turnusba kerüljenek. A Pécsi Hőerőmű pedagóguskíséretet biztosít, saját mikrobuszaval viszi a vállalat Balaton-parti, üdülőjébe az Erőmű dolgozóinak gyermekeit. A Jászberényi Hűtőgépgyárában még a népes, 6—8—10 tagú családok együttes pihenését is lehetővé teszi a vállalati üdülőben. Ha szükséges rábeszélik a szülőket az üdülő igénybe vételére, s ha a család anyagi helyzete úgy kívánja, fizetési kedvezményt is adnak számukra. A Szarvasi Állami Gazdaság külön számon tartja 180 nagycsaládos dolgozóját, s tavaly például a karácsonyi ünnepek előtt összesen 70 ezer forintot juttattak számukra. Ugyanezt tette a Pécsi Postaigazgatóság, ahol 184 postás szülő között 203 ezer forintot osztottak szét. Napjainkban a munkahelyi családtámogatás legaktívabb kezdeményezői a szocialista brigádok. Szinte mindenütt megértő segítséget nyújtanak a gyermekeket nevelő szülőknek, kedveznek műszakbeosztásuknál, és sok értékes' társadalmi munkával segítik a gyermekintézmények, a bölcsődék, óvodák építését. A vállalatok egész sorát lehetne még megemlíteni, ahol nemcsak anyagiakban, hanem emberi vonatkozásban is megbecsülik a nagycsaládosokat. K. £. » _ i Nincs a poharakra előrajzolva a minta. A tervezőművész papíron készíti el, hogy milyen díszítés kerüljön a kehely» re , Idősebbek és mellettük tanuló fiatalok ülnek a csiszológépek mellett a salgótarjáni' öblösüveggyárban. Máshol festékesecsetet szorítanak ujjaik közé. Aprólékos munkájuk eredménye, hogy oly sok szép üvegtárgy kerül a vásárlókhoz. Munkájukat napról napra művészi igénnyel végzik. E munkások közül mutatunk be alábbiakban néhányat. (Kulcsár József képriportja) Feszülő figyelemmel a csiszo- Galambos Sándor a legaprőlé» lókoronghoz érintik az ólom- kosabb mintákat is biztos kézkrisfályt zel festi az üvegre Oravecz Katalin maga is eleső elátkozik^ mire képes az ember A Szabadság szocialista brigád a Vállalat Kiváló Brigádja. Brigádtag Kristóf Vilmos is Lavaj Ferencné egy ügyes géphez teszi a poharakat, « az máris ráfesti a mintákat 1
