Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)

1974-07-16 / 164. szám

Kulturális helyzetkép Nógrádszakálban Nógrádszakálban évekkel ezelőtt messzire lobogott a kulturális élet tüze; ma alig- filig, pislákol. A szép kultúr- ház. ahová 300 ember is be­fér, kong az ürességtől. Ha a mozi nem tartana benne elő­adásokat. talán még a pókhá­ló is beszőné. Van a faluban esy klubkönyvtár, amire erő­szakkal sem lehetne ráhúzni a klub jelzőt. Aztán az ifjú­sági klub is csak vegetál. Mindez miért? Mivel lehet magyarázni ezt a nagy sem­mittevést? — Míg a faluban határőrség volt. addig a katonákkal kö­zösen több művészeti csopor­tunk is működött — meséli Éolczer József iskolaigazgató, a kultúrház vezetője. — Va­lahogy a fiatalokban is job­ban élt az igény. A Déryné Színház előadásokat tartott nálunk. A szécsényi műkedve­lő csoDort nem egy alkalom­mal sikerrel szerepelt Nógrád­szakálban. Nemrégiben pedig a Megyei Művelődési Központ folklór-műsorán üres volt a terem, ezzel azt' hiszem min- oent megmondtam. Ahogy a nóerádszakáliakkal beszél­gettem, egyre inkább az az érzés fogalmazódott meg ben­nem. hogy a falu kulturális élete nem tudott alkalmazkod­ni a megváltozott körülmé­nyekhez. nem tudta felmérni a kor által diktált lépést. Ötödik alkalommal rendez­ték meg a rárósi kultúrális napokat. A hat község közül a szakáliak megint az utolsó nelven végeztek. De nem is az utolsó szón van a hangsúly, hanem azon, hogy a többi köz­ség tömegeket vonultatott fel, a szakáliak tizenhatan szere­peltek csupán; a többi község egész évben készült a bemu­tatóra. művészeti csoportjaik egész évben funkcionáltak, addig a szakáliak az utolsó pillanatban raktak össze va­lamit. — Mikor elkezdtünk készül­ni a kulturális napokra, senki sem kérdezte meg tőlem, hogy miben, hol lehet a segítségerilfe, ae a végén mindenki nagy mellel bírál és kritizál — mondia Zolczer József. Valahogy a faluban még mindig azt tartják, ha kul­turális tevékenységről van szó. hogy majd a tanító. Tőle váriák a megoldást! Igaz, hogy Zolczer József a kultúr­otthon igazgatója is, de ha magára hagyják, egyedül nem tudia megoldani a problémá­kat. Tizenhét éve dolgozik a faluban, egy éve van a nyug­díjig. Mindig az első sorban menetelt, a falu felemelkedé­sén fáradozott, most amikor az energiája elfogyott, az ereje megkopott, most lenne szükség a társadalmi aktivi­tásra, nagyobb támogatásra. „Miért nem csinálják a fiata­lok” — mondogatják egyesek. Sőt. még pontosítanak is: ..Miért nem csinálja a KISZ?” —„Hol van a KlSZ?”A KISZ politikai tömegszervezet. A kulturális rendezvényekre mozgósít, együttműködik kul­turális intézményekkel, de mindent egyedül nem csinál­hat. Nógrádszakálban nem árta­na még egy dolgot megvizs­gálni. A falu lakosainak 35 százaléka cigány. Oda kell fi­gyelni e számra, meg kell ke­resni a lehetőségét annak, hogy bekapcsolódjanak a falu kulturális vérkeringésébe. Ezek az emberek bizonyára szívesen dolgoznának, mint ahogy már volt is rá példa. Egy érettségizett emberrel be­szélgettem, ő mondta, hogy nem szívesen vitázna Gazsi Györgyné középkorú cigány­asszonnyal, aki rengeteget ol­vas, széles látókörrel rendel­kezik. Nem egyedüli a cigá­nyok között, aki tagja a könyvtárnak. Oláh Ilona szám­tantagozatos gimnáziumban érettségizett, tanárnő szeretne lenni. Ezeket az embereket senki sem hívta, egyedül, ön­ként jelentkeztek. Nagy ré­szükben ott él a gondolat, hogy szívesen szerveznének olyan közösséget, ahol tevé­kenykedhetnek, tanulhatnak, szórakozhatnak. Mi tehát a helvzet Nógrádszakálban? A diagnózis ismeretes. A tanács nagyobb felelősséggel kezplie ezt az ügyet! A kul­túrház vezetőjének munkájá­hoz társadalmi aktívahálózat adjon segítséget! Be kell von­ni a falu kulturális életébe a cigánylakosságot is. Legyen mindenki ügye a közművelő­dés. Szenográdi Ferenc Űj könyvek KOSSUTH KÖNYVKIADÓ. Vlagyimir Iljics Lenin: ösz- szes Művei 41. kötet. (1920. máj us—november.) Pálos Tamás: Mi az anti- kommumizmus? (Napjaink kérdései sorozat). Rácz Zoltán: Jezsuiták teg­nap és ma .. Szónokok, előadók kézi­könyve. (összeállította Deme László.) KÖZGAZDASÁGI ÉS JOGI KÖNYVKIADÓ. Viktor Iszraeljan: A Hitler- ellenes koalíció diplomáciája. (A Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok és Nagy-Britannia diplomáciai együttműködése a második világháború alatt. 1941—1945.) Hatályos jogszabályok gyűj­teménye (1945—1972). 2. kö­tet. Minisztertanácsi rendele­tek és minisztertanácsi hatá­rozatok. Világkonszemek. Váloga­tás. (összeállította és válogat­ta: Ádám György.) Kápolnai György—Prodán Miklós: A munkahely irányí­tása és ellátása. Lakárdy—Parányi—Sán­dor: Munkaszervezés a gyár­tásfejlesztésben. A Munka- szervezés sorozat kötetei). MŰSZAKI KÖNYVKIADÓ. Magyari Béla: Elektrotech­nika mindenkinek. Építők zsebkönyve 2. átdol­gozott és bővített kiadás. Kulcs a számítógéphez. (Szövegkönyv és Gyakorló­könyv.) Trendek, korszerű megol­dások az ipari robotok fejlő­désében. T. 74. (Technikai ér­dekességek a világ minden tájáról.) 30 ÉVES A NÉPI LENGYELORSZÁG A Lengyel Kultúra színes, művészeti, kulturális progra­mokkal emlékezik meg or­szágszerte a népi Lengyelor­szág fennállásának 30. év­fordulójáról, amelyet július 22-én ünnepelnek. A júliusi rendezvények a jubileumi év­forduló jegyében szerveződ­tek. A Csepel Művek Mun­kásotthonában július 23—26-a között lengyel napokat ren­deznek, s ennek keretében irodalmi és zenei estre, fotó- és könyvkiállításra, filmvetí­tésre kerül sor. Július 24-én tartják a Lengyel Kultúra, a Népművelési Intézet, a Nóg- rád megyei Tanács és a Ba­lassagyarmati városi Tanács által meghirdetett „Népek ba­rátsága” pályázat lengyel pá­lyaműveinek díjkiosztó ün­nepségét, a Lengyel Kultúra Nagymező utcai központjá­ban. Az alkalomból lengyel művészek közreműködésével hangversenyt rendeznek. A hónap folyamán az ország számos helységében rendez­nek lengyel napot, illetve ma­gyar—lengyel barátsági es­tet. 17. — Én! — szóltam oda. Kíváncsian fordultak fe­lém. De. én csodálkoztam magamon a legjobban. Ho­gyan jutott ez eszembe? Visszaút azonban . nem volt. Felálltam és hozzájuk lép­tem. — Bocsássanak meg! — mondtam. — De akaratlanul is hallottam, mit beszélnek. — Maga olajos? — kérdezte a mérnök. — Az! — mondtam. — A Flórián-brigádból. — Üljön le! — mondta a pesti. Fél óra múlva indultunk a fúrótoronyhoz. A saját fe­lelősségemre vállaltam a fel­adatot.. mert azbesztruha nem volt kéznél, de én azt mond­tam, nekem nem is kell. Vi­szont volt egy-két kikötésem. Elmondtam nekik, hányadán állok az apostolokkal. Nem mondtam el mindent, csak ami szükséges volt. Aztán toldtam is hozzá egy kicsit. Hogy hajnal óta én cserben­hagytam a brigádot, most hát helyre akarom hozni a hibát. Szóval, igyekeztem meghatni őket. Ezért aztán kikötöttem, hogy a brigádvezetőmnek egy szót se! Előre jeleztem, hogy Flórián úgyis tiltakozna a vállalkozásom ellen. És munkaruhát, azt kértem. Nem akartam Zsuzsával találkoz­ni a szállásunkon. De azért, amikor már be­öltözve a tröszt szerelőkocsi­jából kiléptem, azt lestem, nem, áll-e valahol Zsuzsa az emberek között? Flórit pillantottam meg helyette. Jól számítottam, azonnal a fő­mérnökhöz fordult. — Ne engedjék fel ezt az embert! — mondta. — Bár­mely ikőnk vállalja helyette. — A brigádjához tartozik? — kérdezte a mérnök. Flóri nem felelhetett mást, csak azt, hogy igen. Igaz, hoz­zátette, hogy: egyelőre. Ez­zel azonban már nem akadá­lyozhatta meg a vállalkozá­somat. Derekamhoz kötötték a vas­tag drótkötelet. Amíg lehetett, igyekeztek átvállalni a ci­pelését, velem jöttek a torony aljáig, s láncot alkotva tar­tották a súlyos kötelet. A szőlőtőkék közt a csizmák szárig merültek a leülepe­dett iszapba, járni elég volt benne, nemhogy még a kötelet is cipelni. Ám a ne­heze csak azután következett, amikor a torony aljában magamra maradtam. A to­ronyra már egyedül kellett felkapaszkodni. Higyje el, nem vagyok ba­bonás, se hívő, de nekem ak­kor ott ez a vállalkozás a Szent Antal perselyét jelen - tette. Magamat dobtam be­le, hogy ezzel megnyerjem magamnak a sorsot. Ha sike­rül, akkor minden megoldó­dik. Ugye, milyen gyerekes néha az ember? Nem a tűz elf oly fása sarkallt engem, elhiheti. NOGRAD - 1974. július 16., kedd Nógrád vendége volt: / (jink Fotórealitás. A tárgyak pon­tos másolásának fogalma nem véletlenül kapcsolódik a fény­képezéshez. Kellő ismeretek és felszerelés esetén a fény­kép pontosan visszaadja egy tárgy külső, látható tulajdon­ságait. Ez teszi lehetővé fel- használását a dokumentáció­ban. A fényképezés azonban bő évszázados múltja során művészetté fejlődött. mely nem elégszik meg külső tu­lajdonságok ábrázolásával, hanem a belső lényeget, a külsőtől elvonatkoztatott absztraktat is láttatni akar­ja. Gink Károly sorozata a Fából faragott királyfi, mely jelenleg a Megyei Művelődési Központ klubtermében tekint­hető meg. szép példája an­nak, hogyan lehet a fényké­pezés sajátos eszközeivel, technikai fogásaival gondola­tokat. sőt zenét kifejezni. A barnás alaptónusú kének né­ha elmosódó, „bemozduló” alakjai, szinte éreztetik Bar­tók zenéjét, disszonáns hang­zásait. A kiállítás megnyitó­ja alkalmából Salgótarjánban járt az alkotó és válaszolt néhány kérdésünkre. — Először a felszabadulás után voltam az Operában, ak­kor láttam Bartók három színpadi művét. Már akkor elhatároztam, hogy megpró­bálom feldolgozni, de szeren­csére akkor nem került rá sor. Azután sokáig érlelődött a gondolat. Elsőnek a Fából faragott királyfi képei ké­szültek el. Ügy érzem, sike­rült visszaadnom a lírai han­got és a mesehangulatot. Már készen van a Csodála­tos Mandarin képsorozata is. Ebben kegyetlenebb, draszti­kusabb, XX. századibb fogal­mazásra törekedtem. A fotó is olyan, mint mikor az em­ber mesél, vagy mint egy hangszer. Csak a géppel bán­ni kell tudni... Most a Kék­szakállú herceg vára foglal­koztat. Ügy érzem, ez életem legnagyobb feladata. Bartók zenéje az ő „erős vára”. Ah­hoz, hogy a tervem sikerül­jön. nemcsak a zenét kell magamévá tenni, kell hozzá valami belülről is. Remény­kedem benne, hogy sikerülni fog. A munka után érdeklő­dött a Gondolat kiadó, a ter­vek szerint a.jövő könyvnapra kötetben jelenik meg a há­rom rész. — A Bartók-műveken kí­vül mik a legközelebbi ter­vei? — Természetesen mást is csinálok, például egy Ma­gyarország bédekkert Fehér Klárával, de a szívemben a bartóki téma vajúdik, első­sorban ez foglalkoztat. — ön Salgótarjánról is ké­szített egy albumot. Ennek képei alapján úgy érzi a né­ző. hogy alkotójuknak kedves ez a város. — Nem kedves! Ezt a vi­déket. ahol a pusztából, a nyomorból, a semmiből ilyen városok nőnek ki. szeretni kell, csak szeretni lehet! Ahogy autóval átjöttem a vá­roson, alig ismertem rá. A tervek, álmok, amiket annak idején csak makett formájá­ban láttam, azóta valósággá váltak. Ügy érzem ennél szeb­bet egy városról nem lehet mondani. A sok változás azt az érzést kelti bennem, hogy Salgótarján kezdi túlnőni ma­gát, keresgéli, hová is nő­jön. — Pudovkin. a nagy szov­jet rendező a filmet a XX. század népművészetének ne­vezte.' Bár az amatőr filme­sek tábora nagy, ez a cím ma még elsősorban a fény­képezésnek dukál. Idősek és fiatalok egyre többen vesz­nek fényképezőgépet a' ke­zükbe, van-e valami útrava- lója a számukra? — Nem receptet mondok, idő- vagy fényrekesz-beállí- tást. A teendő: látva láttatni! Azért lássunk, hogy alkos­sunk. valamint azért, hogy gyarapítsuk az egyetemes magyar kultúrát. Gáspár Imre Diákokból álló pedagóguscsoport Kubában még mindig hiány van középiskolai tanárokból. 1974. és 1976. között a pedagó­gusszükséglet 18 ezer főre fog emelkedni. Ezért az égető probléma megoldásának egyik lehetséges útja az, hogy az oktatásba bevonják a tizedik osztályos diákokat Pinar del Rio tartományban ennek már komoly hagyományai vannak. A Manuel Azcunse Domenechről elnevezett, diá­kokból álló pedagóguscsoport nagy felelősséggel vesz részt az alsóbb osztályos tanulók oktatásában. Fele úton lenéztem a libale­gelőre, de a tömegben nem is találhattam volna meg Zsuzsát. Csak lenne ott! Csak látna! Egyedül ezzel tudnám eltüntetni arcomról az apos­tolok ütéseinek nyomát. Nem kellett volna feljebb kapaszkodnorp annál, mint ahol a merevítőkötél előző­leg is a toronyhoz volt erő­sítve. De én tovább másztam az egyre forróbb vasvázon. Lentről, a legelőről hallottam a kiabálást, hogy „Elég, nem kell tovább!”, de én nem hall­gattam rájuk. Minél fentebb erősítem a drótkötelet a vasvázhoz, annál biztosabban sikerül a torony ledöntése. És annak sikerülnie kell. Azt hittem, leszakad a de­rekam, olyan erővel húzta a most már levegőben lógó drótkötél súlya. Lassan, lé­pésről, lépésre jutottam fel­jebb. Kezemen kesztyű volt, de a forró vas azon is át­sütött. És most már az ar­comat is sütötte a forróság, amelynek , forrásához már igazán nem messze voltam. Le kellett hát állnom. A szél a fejem fölött csap­kodta a lángokat, a cső a közelemben zúgott, olyan hangot hallatva, mintha lök- hajtásos repülőgépek zuhan­nának el mellettem, egyik a másik után. (Folytatjuk) Zenés nyári esték A balassagyarmati Rózsa­völgyi Márk Állami Zeneis­kola és a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ gazdag nyári zenei programmal szó­rakoztatja a város zenekedve­lő közönségét. A sorozat júli­us 11-én kezdődött s augusz­tus közepéig tart. A Köztár­saság téren július 18-án és 25-én a Johann Sebastian Bach Kamaraegyüttes ad Balassagyarmaton hangversenyt, július 29-én, ugyanezen a helyszínen beat- koncertre kerül sor. A városi fúvószenekar a Madách szo­bor előtt augusztus 1-én és 15-én hangversenyezik. A kamaraegyüttes hangverse­nyét és a beatkoncertet au­gusztus 8-án, illetve 12-én, a Köztársaság téren megis­métlik. A sziraki klubkönyvlárban — böngészés közben. (kulcsár felvj

Next

/
Oldalképek
Tartalom