Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)

1974-06-14 / 137. szám

r Nekik valóban A salgótarjáni városi gyer­mekkönyvtár olvasótermében megtartott vetélkedővel véget ért a Nógrád megyei Üttörő Elnökség és a Balassi Bálint Megyei Könyvtár által meg­hirdetett olvasónapló-pályázat. Az immár ötödik alkalommal meghirdetett pályázat jól szolgálta az úttörőmozgalom célkitűzéseit, az olvasóvá ne­velést és az igazi hazaszere­tetre való nevelést egyaránt. Az idei pályázat, szem előtt tartva a „Nem térkép e táj” akcióprogram célkitű­zéseit: megyénk jobb megis­merésére serkentette úttörő­inket Megismerkedtek palóc népünk eredetével, a palóc építkezés, népviselet népszo­kások, népmondák világával, a megye történelmi múltjá­val, irodalmi emlékeivel, az ipar fejlődésével és munkás- mozgalmi hagyományainkkal. Próbára tette a tanulókat tipográfiai ismeretek terén is, hisz a megye térképén jelöl- niök kellett: hol lakott Benczúr Gyula, Bérczy Ká­roly, Darvas Ferenc, Kom­játhy Jenő, Madách Imre, Mikszáth Kálmán, Mocsáry Antal, Nagy Iván, öz Pál, Pulszky Ferenc, Ráday Pál, Szontágh Pál, Veres Pálné. A felsorolt írók mellett az újabbkori magyar irodalom Nógrád megyében tevékeny­kedő tagjairól is ismertetést kellett ímiok. Ugyancsak nehéz feladat volt egy riport készítése idős emberekkel, akik a dicsőséges Tanácsköztársaság, vagy egy- egv emlékezetesebb sztrájkról vallottak az ifjú riporterek­nek. t " 111 nem í Az olvasónapló-pályázatra, melynek kérdéseit Mráz Jó- zsefné, a megyei könyvtár munkatársa állította össze. 609 munka érkezett. A legtöbb naplót a salgó­tarjáni Gagarin iskola küldte be, szám szerint 67-et de di­cséretes munkát végeztek a zagyvarónai, zagyvapálfalvi, romhányi, nógrádkövesdi, ete- si. érsekvadkerti, diósjenői, mátraszelei, nógrádi pajtások is. összesen 46 iskola tanulói vettek részt a nemes verseny­ben. , A megyei döntőre 35 paj­tás kapott meghívót. A leg­jobbak vetélkedőjén először idegenvezetői feladatokat kel­lett megoldani, majd saját te­lepülésüket bemutatni, hely- történeti, illetve népmondai anyag segítségével. Jó volt hallgatni a talpraesett, igen választékos kiselőadásokat, amelyekből kicsendült a szü­lőföld iránti szeretet. Palóc dalok éneklése és megyénkről szóló irodalmi szövegek felis­merése volt a következő két állomás, amelyet egy néhány mondatos palóc szöveg köve­tett, amelynek meghallgatása után le kellett írni: miben is különbözik a palóc nyelv­járás a köznyelvi kiejtéstől. A színvonalas vetélkedő­ben első helyet szerzett Erki Mária mátraverebélyi pajtás, az elérhető 190 pontból meg­szerzett 179 pontjával. Máso­dik: Zsiadal Ágnes karancs- keszi, harmadik: Petre István mátraverebélyi pajtás. A to­vábbi sorrend: Barna Terézia zagyvapálfalvi, Karcsics Magdolna balassagyarmati, Bakos Hedvig dorogházi, Mo­hai Katalin balassagyarmati. érkép e táj Maglódi Magdolna drégelypa- lánki, Kovács Mária kistere- nyei, Nagy Enikő zagyvaró­nai, Lengyel Ildikó zagyva­pálfalvi, Gyócsi Katalin diós­jenői, Krechnyák Ágnes sal­gótarjáni pajtás. Az első nyolc helyezett jutalma kul­turális szaktábor, a további helyezettek értékes tárgy- és könyvjutalmat kaptak. Dicséret és köszönet illeti a megyei úttörőelnökséget es a megyei könyvtárt a pályá­zat rendszeres meghirdetésé­ért és példás megrendezésé­ért, a résztvevő iskolák peda­gógusait az úttörők felkészí­téséért, segítéséért. Egy olyan mozgalom katonái, amelyhez hasonló kezdemé­nyezés, legjobb tudomásunk szerint nincs több az ország­ban. Éppen ezért gondoskod­ni kellene a jobb kiemelés­ről. Nem szerencsés az olva­sónapló-pályázat elnevezés, mert ilyen cím Matt fut egy másik akció, amelyet évek óta a Móra Ferenc Kiadó hirdet meg. Ki kellene hang­súlyozni, hogy itt egyedi kez­deményezésről van szó. Jó al­kalom lesz erre a következő esztendő eseményekben gaz­dag újabb pályázata, amely­ben hazánk felszabadítása és az azóta megtett útról kell a pályázóknak anyagot gyűjte- niök. A szűkebb haza ezek­ben az években is az élen járt, gazdag hagyományaink, követendő példáink vannak. Valljanak róla úttörőink úgy, hogy a szűkebb haza szerete- te táguljon hazánk és a szo­cialista tábor szeretetét tük­röző igazi hazafisággá. Csukly László Könyvek — népművelőknek MŰVELŐDÉS ÉS KÖZÖSSÉG A kötet annak a széles kö­rű szociológiai vizsgálatnak az eredménye, melyet 54 tele­pülésnek (kisközségektől a nagy vidéki városokig) és Budapest 5 kerületének értel­miségi dolgozói között végzett a Népművelési Intézet. Inter­júk, esettanulmányok és a helyi dokumentáció alapján vizsgálja a kötet a közmű- v lődés anyagi, társadalmi, közösségi hátterét, ezen belül a művelődési otthonok mai funkcióját Ismerteti a lakos­ság érdeklődésének főbb sa­játosságait elemzi az értelmi­ség viszonyát a közművelő­déshez. A kötetet egyaránt haszonnal forgathatják a népművelők, a pedagógusok, a legkülönbözőbb kulturális ágazatok szakemberei és a művelődés-szociológia iránt érdeklődők. _______, L AJOS ÁRPÁD: ESTE A FONÓBAN ’ A muzeológus és néprajz- kutató szerző több évtizedes gyűjtőmunkájának eredmé­nyeit összegezi a könyv. Az író figyelme kiterjed a bor­sodi fonóházak tevékenységé­nek minden mozzanatára; az ősi termelési módra és mun­kaeszközökre éppen úgy, mint a társas együttléttel kapcso­latos népszokásokra, hagyo­mányokra. A kötet gazdag példatára tájegységek szerint tartalmazza a népi játékok, népdalok, hiedelmek, mondó­kéit minden fellelhető varián­sát. Tudományos jelentőségét növeli a gondos elemző tanul­mány, olvasmányos stílusa pe­dig a laikus érdeklődők szá­mára is élményt ígér. Mindkét könyv a Népmű­velési Propaganda Intézet gondozásában jelent meg. Mai tévéajánlatunk 20.00: Foma Gorgyejev. A világhírű szovjet rendező, Mark Donszkoj 1959-ben ké­szítette ezt a filmjét, amely­nek története két nemzedék közötti konfliktusról szól; a harácsoló apák és gyermeke­ik, akik már nem bírják el­viselni az álszenteskedést. A főszereplő, Foma Gorgyejev — a második kereskedőnem­zedék tagja, apja halála után szembe kerül saját társadal­mi rétegével. Szabados néze­teivel magányosan marad, s amikor megpróbálja a gya­korlatban is alkalmazni azo­kat — őrültnek nézik és a bolondok házába zárják. A főszerep alakítója Jepifancev, magyar hangja Konrád An­tal. Lá»%ló Lajos: Uránbányászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNAL AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENT RIPORTKON YV BOL Aztán vettem ezt a kis gyümölcsöst, hozzátarto­zik pár tőke szőlő. A házat az egyik barátom segítette összeverni. Megtanultam főz­ni. Azóta a hét végét, ha­csak nincs zimankós idő, itt töltöm. Leginkább a pacsirtá­kat szeretem. Kár, hogy hi­deg van, ilyenkor elbújnak. Az idén már hallgattam pa- csírtafüttyöt. — Kellemes a pacsirta­fütty a bányagépek robaja után... — Én a bányagépek roba­ját nem hallom. Mindössze kétszer voltam lent. Igen, hi­ába néz rám, nem járok a bányába. Nekem ott semmi dolgom. A két leszállás közül az egyik még 1944-ben tör­tént. — Tudniillik az apám is bányász volt. Aknász. A há­ború alatt kezdtem az egye­temet. Negyvennégy őszén tagja lettem Pesten az egye­temi zászlóaljnak. A főváros „védelmére” szántak bennün­ket, de a németek és a nyi­lasok ellen dolgoztunk. Tá­madásokat intéztünk a lakta­nyáik, a lőszerraktáraik ellen, aztán bevonultunk, és jelen­tettük, hogy sikeresen „har­coltunk” a bolsevisták ellen. Négy hét után rájöttek, hogy kik vagyunk, össze akartak terelni bennünket. Mindenki igyekezett megszökni. Leg­többünknek sikerült. Én a tatai bányákba mentem, ott több ismerőse volt az apám­nak. Beöltöztem bányásznak. A német parancsnok még örült is, hogy eggyel több a munkás, és hogy olyan ki­NÓGRÁD - 1974. június 14„ péntek próbált ember kerül a bányá­ba, aki majd ellensúlyozza a kommunista agitációt. Be­hívattak az irodába, és meg­bíztak: jelentsem, ha ellensé­ges tevékenységet vagy beszé­det tapasztalok. Természete­sen, vállaltam. Csakhogy az első leszállás alkalmával is­merőssel találkoztam. Az egyik nyilas egyetemi tanár­segéd, szintén bányásznak öltözve, meglátott a felolva­sóteremben. Nem tudom, fel­ismert-e, de én annyira meg­ijedtem, hogy a legközelebbi műszakra már nem jelent­keztem. Visszamentem Pest­re, bujkáltam, cigarettát áru­sítottam, végül az egyik pro­fesszorom vett magához, aki a műszaki egyetem neves ta­nára volt, de a németeket gyűlölte. Ott ismerkedtem meg a lányával. — ö lett a feleségem. A mozgalomba is ő vont be en­gem. Közvetlenül a felszaba­dulás után Szolnokon párttit­kár voltam. Később börtön­be hurcoltak, mert egy új­ságíró megvádolt azzal, hogy Endre László különítményé­ben szolgáltam. Nem is tar­tottak tárgyalást. Kiderült, hogy „tévedett” a riporter, aki egyébként szintén a fe­leségem kezére aspirált. Én akkor befejeztem a mozgalmi munkát, de továbbra is párt­tag maradtam. Pécsre kerül­tem az egyik mezőgazdasági üzembe vegyésznek. Itt öreg, tehetségtelen karrierista veze­tő volt, aki minden alkalmat megragadott, hogy szabotói­Játék a járdán, vagy talán a holnap művésze? (Ottmár Károly felvétele) Művészet az iskolában A gyomai Kiss Lajos Gimnázium és Szakközépiskola e címmel rendez rendszeresen kiállításokat fiatat képzőművészek műveiből. A gimnázium vezetőinek és tanárai­nak tő célja ezzel az, bogy a szé­pet, a művészetet szerető és értő, magas esztétikai igénnyel rendel­kező fiatalokat neveljenek az isko­lában. Ezeket a törekvéseket több más intézmény és szerv mellett tá­mogatja a Magyar Képzőművészek Szövetsége Dél-magyarországi Te­rületi Szervezetének szegedi cso­portja is. A gyomai iskoLagaJéria újabb, június 16-án nyílé és július 1-lg nyitva tartó tárlatának Nógrád megyei vonatkozása lesz: Szujó Zoltán fiatal salgótarjáni grafikus 40 grafikából és tanulmányrmjzból álló kollekcióját mutatja be. Andik Imre — Nagyoroszi, Bakos Éva — Romhány, Bencsok Jolán — Szátok, Berecz Mária — Tol­mács, Bubori Erzsébet — Rétság, Bugyi Mária — Érsékvadkert, Dá­vid Ilona — Tolmács, Dőra Erzsé­bet — Nógrád, Dósa Zsuzsanna — Tolmács, Fekete Magdolna — Rét­ság, Hugyecz Mária — Nógrád, Ju­hász Erzsébet — Borsosberény, Kiss Anna — Nőtincs, Klsztner Éva, Koplányl Rozália — Rom­nek kiáltson ki. Egyszer meg- penészedett száz mázsa ku­koricánk, ezt a nyakamba varrta. A bírósági eljárást az ötvenhatos ellenforradalom szakította félbe, akkor en­gem a munkástanács mint sztálinistát leváltott a ve­gyészmérnöki beosztásbóL Nézze...! Felhők szállnak fölöttünk, a nap villan, majd eltűnik, pár másodperc múlva megint kivilágosodik. Az egyik ala­csonyan szálló felhő furcsa, szirénázó hangon zúg el fö­löttünk. A vegyész berohan a faházba, majd kiszalad. Ke­zében szalmafonatos kas. Fut­tában még odakiált, hogy várjak, aztán eltűnik a szom­szédos szőlő fái között. Körülnézek. Szállnak a felhők, némelyik egészen ala­csonyan, némelyik zúgva- döngve-szirénázva. Lábam előtt fehér és rózsaszín szir­mok hevernek, gyűrötten, porosán. A szőlősorok feke­tén, látszólag élettelenül hú­zódnak a dombon, de a le­metszett vessző csonkján már kocsonyás nedv jelzi az életre készülődést, a gyöke­rekben, a száraz tőkékben rejtőző erőt. Lent, a beton­úton gépkocsik, motorok ber­regnek, a kanyarban felbőg a hangjuk, de mire elhatol a domboldalra, már megszelí­dül, és éppen olyan enyhe dongásnak tűnik mint az imént a felhők sivító. sziré­názó hangja. A vegyész is közeledik. A szalmaíonaLus kast csúcsával Vizsgáztak a dolgozók iskolájában Nagybátonyban a Bányász Művelődési Ház és a Bartók Béla Általános Iskola szerve­zésében. több tanulócsoport­ban indítottak általános isko­lai tanfolyamot a dolgozók számára. A harisnyagyárból közel 30-an iratkoztak be és tettek a napokban sikeres vizsgát, a nyolcadik osztály anyagából. A gyáregység ve­zetősége támogatta a dolgo­zók tanulását, a vizsgákra való felkészüléshez szabadsá­got biztosított. A sikeres vizs­ga után pedig minden dolgo­zó pénzjutalomban részesül. hány, Kovád József, Kővári Evs — Rétsag, Laczó József — Teres­ke, Majnilc Mária —Nőtincs, Ma­ring Mária — Rétság, Máxczi Tibor — Felsőpetény, Rolik Erika — Rétság, SaJiga Etel­ka — Romhány, Srám Pé­ter — Nógrád, Szölszki Klára — ösagárd, Szőke Agnes — Tolmács, Sztebel Jolán — Romhány, Tóth Agnes — Borsosberény, Tuskó Má­ria — Dlósjenő, Varga Magdolna — Nőtincs, Végh Teréz — Diósje- nő, Vtocze Gyula — Teresike. lefelé fordítva, szalvétával letakarva hozza. Keze, arca méhekkel tele. Nem szól, int, mindjárt. Aztán elmegy a ház mögé, a nagy mandulafa mellé. Addig rágyújtok. Fé­lek a méhektől. s tudom, hogy kerülik a dohányfüstöt. — Ha nem bántja őket. nem szúrnak — nevet rajtam a vegyész, amikor ismét a fü- vön ülünk. — Nem szeretik a hangos beszédet, az izzadó embert, egyébként bármit csinálhat velük. Ha a király­nőt sikerül beseperni a kap­tárba, nyert ügyem van. És most sikerült. — Méhészkedik? — Próbálok. Apámnak va­lamikor hatvan—hetven csa­ládja volt. Amikor feljött a bányából, előbb ment a mé- heihez. mint hozzánk. Pedig minket is szeretett. Négyen voltunk testvérek, a bátyái­mat elvitték katonának a há­ború alatt, egy se jött visz- sza. Az apám a felszabadulás után még fél évig várta őket. aztán meghalt. Anyám Pesten fekszik, ő az esküvőnk után egy héttel halt meg. Gerinc­velő-károsodásban. A szőlőhegyről jól látszik az ércdúsító szürke épület­halmaza, bár fák koronája védi, mégis kivehető a nagy­csarnok, a kísérleti kutató­üzem vörös téglás ablaksora, és nem messze az üzemi épü­letektől, megcsillan a nap valamin. (Folytatjuk) RTV-mozaik KAMERÁK ELŐTT „Straub F. Bruno akadé­mikus” — ez a cime a Sze­gedi Biológiai Kutatóközpont főigazgatójáról, a cambridge-i Nemzetközi Atomenergiai Bi­zottság egyik kiválóságáról készülő tévéfilmnek. Kardos István szerkesztő-rendező se­gít megismerni a négy tudo­mányos intézetből álló szege­di kutatóközpont munkáját; azokat a sajátos tudomány­szervezési, kutatásirányítási, tervezési munkákat, melyek ugyancsak a biokémikus -pro­fesszor feladatköréhez tartoz­nak. A készülő interjú .port­réfilm jelentőségét fokozza, hogy a Szegedi Biológiai Ku­tatóközpont tevékenysége szorosan összefügg a hazai növénytermesztés és állatte­nyésztés intenzív fejlődésével. KÉPERNYŐ ÉS KÖNYV A televízió olvasásra buz­dító hatásáról már sokat ol- vastunk-hallottunk, rádióban- tévében. Álljon itt néhány 1973-as adat annak illusztrá­lására, hogy milyen példány­számokra biztatja kiadóinkat egy-egy mű képemyőválto- zata. Homérosz Odüsszeiája 30 ezer példányban; Mikszáth Kálmán A fekete város című könyve (két kiadásban) 140 ezer példányban jelent meg. Jókai Mór És mégis mozog a föld-jéből kerekeri 100 ezer darab kelt el. S egy rádiós példa: Rapcsányi László A Biblia világa című rádiósoro­zatának „könyv-reprodukció­ját” 50 ezeren vásárolták meg az 1973-as esztendőben. To­vábbi adatokat közölhetnénk például a Fejes Endre írásá­ból készített „Cserepes Mar­git” kelendőségéről. SZEMLE Egyetlen héten több ma­gyar vonatkozású eseményre is felhívja a figyelmet az NDK műsorújsága: Béres Ilona és Solti Bertalan képét közli abból az alkalomból, hogy a Szent János fejevétele c. filmet játssza a tévé; most fut a Rózsa Sándor-sorozat (Oszter Sándor és Muszte Anna képe is megjelent). SZÍNES Neves Riporter az egyik városban találkozik a hason­másával — Uram, — szólítja meg a „másolat” — én úgy hasonlítok önre, mint egyik tojás a másikra. Nincs szük­sége valakire, aki a nehezebb helyzetekben átsegítené? Ér­tek a cselgáncshoz,-vívok, lo­vagolok, minden tekintetben helyettesíthetem... Neves Ri- oorter válasza: — Kedves Kolléga, roppant megtisztelő, hogy úgy véli, hasonlítok önre, de én fordítva gondo­lom mindezt: én vagyok az Ön hasonmása! Igaz, nem tu­dok cselgáncsozni. vívni, lo­vagolni. de hát egy tojásnak ugyebár mindenhez nem kell értenie. Segítökészságét persze nagyon szépen megköszönöm, és viszonzom is, — szóljon és kényes helyzetekben majd ön helyett beszélek! Nádor Tamás A Rétsági Gimnázium 1974-ben érettségiző diákjai OntályfOnSk: Földi Sándor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom