Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)

1974-06-13 / 136. szám

Bujáki látogatás

Három óra a nap huszonnégy órájából. Nem nagy idő. De elegendő ahhoz, hogy valamiről — mondjuk egy község közművelődési életéről — megbízható 'képet alkossunk.

A nagyterembe lépve politikai vándorkiállítás ..fogad”: Falu a szocializmus útján. A tablókat férfiak nézegetik. Az egyik fiatalember, szemmel láthatóan a vezetőjük, a képeket. ábrákat, grafikonokat magyarázza. Később megtudom, ő a helybeli termelő- szövetkezet műszaki vezetője. Kotrocz Antal, aki a gépmű- helyi brigádot hozta most el a kiállításra. Az emberek elégedettek a látottakkal.

— Örömmel néztük, és vettük tudomásul szocialista hazánk eredményeit, a dolgozó nép. a parasztság életszínvonalának nagymérvű növekedését — fogalmazza meg véleményüket Kotrocz Antal.

A ház kapcsolatai

A művelődési ház — személy szerint Nagy Lajos igazgató, aki jelenleg egyedül látja el a közművelődési feladatokat — a helvi termelőegységekkel és az iskolával összehangolt ütemtervet készített, hogy a négy nap alatt rriindenki fennakadás nélkül tekinthesse meg a kiállítást.

Az intézmény jó társdalmi kapcsolatokkal büszkélkedhet. A tanács — erről győztek meg az elnökkel és a titkárral folytatott beszélgetéseink — a legmesszebbmenőkig támogatja a kulturális tevékenységet. megadja a szükséges anyagi támogatást. Ennek „titka” tulajdonképpen nem is titok, a vezetők értik a közművelődés fontosságát. ismerik az emberek mindennapi életében betöltött jelentős szerepét. Ennek szellemében — a művelődési ház igazgatójának felesége ma,ga is tanár — alakítottak ki hatékony együttműködést az iskolával, amely ielentő- sebb rendezvényeit a művelődési házban tartja, időnként a közönséget is biztosítja.

A termelőegységek közül a kultúrház a legtöbb segítséget a tsz-től kapja: évi tízezer forintot. Az erdészet a lehetőségei szerint szintén támogatja a közművelődést. A legújabb üzem, a Fővárosi Kézműipari Vállalat helvi telephelye viszont még nem tud

számottevő segítséget adni. Alig egy éve kezdték a termelést; most alakuló, formálódó vállalat. Most szervezik az üzemi KlSZ-alaoszer- vezetet is.

A ház gondjai

A gazdasági lehetőségek kihasználása közművelődési szempontból megfelelő. Hogy a kulturális élet. a közművelődési tevékenység mégsem olyan, amilyennek lennie kellene, az szubjektív — a közösség gondolkodásában ki- mondatlariul is élő — okokkal magyarázható. Ezek pedig — konzervatív erkölcsi felfogás. a hagyományok rosszul értelmezett, a mai társadalmi valóságtól független. elszakadt továbbélése — gátolják az erőteljesebb kibontakozást.

Az egyik tizennyolc év körüli varrodai fiatalasszony mesélte: — Régen alig vártuk. hogy legyen valami, mindjárt mentünk a kultúr- ba. Most már jobban érezzük magunkat otthon, a tévé mellett. Nem kívánkozunk sehová se el.

A változás miértjére kapott válasz nem nyugtatott meg. Máról 'holnapra nem alakulhat át az eljáró ember otthonülővé. Ennek valami mélyen élő, nehezen kitapintható okai lehetnek. Törtem a fejem. S íigy jutottam el aztán a már kimondotthoz: a régi hagyományok anakronisztikus továbbéléséhez. Vagy tévednék talán? Lehetséges, emberi dolog. De tévedésemet rögtön bebizonyíthatják a bujáki fiatalok, a menyasszonyok és vőlegények, az ifjú férjek és asszonyok. Bizonyításuknak csak örülnék.

— Pillanatnyilag nincs ifjúságpolitikai előadónk — mondja Nagy Lajos. — Nagyon. érezzük a hiányát. Ügy tervezzük, hogy egy most érettségiző fiatalt veszünk fel a helyére, aki egyúttal vezetné a ,jelenleg tiszteletdíjjal „üzemelő” könyvtárat is. Aztán a legrövidebb időn belül beiskoláznánk népművelés-könyvtár szakon, mert a feladatok jó elvégzésére szakemberre van szükségünk.

— A kiscsoportok foglalkoztatása szempontiából a legnagyobb problémát a szakemberek hiánya jelenti. Vannak nálunk a faluban ió hangú asszonyok, férfiak. de

nincs megfelelő vezetőnk. így kénytelenek voltunk megszüntetni a pávakört. A néptánccsoport. az úttörő és a felnőtt citerazenekar működik. Itt van például Jani bácsi — mutat beszélgetésünk fül- és szemtanújára Molnár jeho Jánosra —. az egyik legaktívabb citerásunk.

Erre az öreg is megszólal: — Jó fület kaptam a „terem- tőtől”. az igaz. Nekem, kérem. szívemen fekszik a zene. a citera.

A mondat nem a legszaba- tosabb, de félreérthetetlenül fejezi ki az idős parasztember érzelmét, viszonyát a zenéhez. a gyerekkori álmok késői megvalósulásának örömét.

— Nem is hagyom abba soha.

S aminek örülnek

Az örömök, szerencsére, csak ennek az újságcikknek a terjedelmében törpülnek el a gondolatok mellett. A valóságban a gondok fölé magasodnak. De így van ez rendjén: mert ezért érdemes dolgozni, ez ad továbbra is erőt.

— A legutóbbi színházi előadásra. A három szegény szabólegénvre nem fizettem rá. Telt ház volt. Tudia. miiven nagv dolog ez? Jövőre újabb hat előadásra kötök szerződést — lelkesedik a művelődési ház igazgatója.

— Aztán kaptunk pénzt, harmincezret a könwtár berendezéseire. felújításokra.

— A ház belülről, szerintem. jó néz ki. A környezetét kell rendbe tenni. Betonlefolyókat építtetünk, iárdá- sítjuk az előteret a színész- bei áró környékét. A tsz kőművesbrigádja végzi a munkát. de társadalmi munkát is igénybe veszünk. Már sokan szóltak, ha kezdünk, szívesen jönnek.

— Nagvon örülök ho»v a „gyerekek” megszokták a rendet. Kezdetben még gyakori volt a vita. a rendbontás. Ma már nyugodt szívvel oda merem adni a klubszoba kulcsát valamelvik fiúnak, ha éiszakáig tart a meccsközvetítés. Tudom, nem élnek vissza a bizalmammal.

Három óra a nap huszonnégy’ órájából. Nem nagy idő. Mégis mennyi mindent láttunk, megtudtunk.

Sulyok László

László Lajost

Uránbányászok

RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENT RIPORTKÖNYV BOL

49.

Apró, féldecis üvegek. Lehet néhány száz. Rumos-, oálin- kásüyegek magyar. albán, j ugoszláv, lengyel címkékkel. Kabátot vesz magára, aztán leemel a polcról egy pintes üveget. Teletölti a poharamat zöldes borraL Magának szódát spriccel. Közben dohog.

— Nincs még pincém, a bort otthon tartom a szute- rinban. Van pár hordóval. Pincét még ásnom kell, mert a bort itt kellene érlelni, itt kellene fejteni, dehát... Igyon, én csak szódával élek. Szívizomgyulladásom volt.

Megkóstolom a bort. Édeskés, nincs zamata. Szégyenkezve néz rám.

— Nem cukroztam, csak későn fejtettem le, megfordult. De majd sütök tojást, arra jobban csúszik.

Segítek hagymát tisztítani, mialatt ő szalonnát szeletel a lábosba. Csípi a szememet a hagyma. Kinyitja az ajtót, a szél behozza a betonpadlóra a fák* virágait. Meggyújtja a főzőt, a lángok szétterülnek,

a szalonna sercegni kezd. Tö- rülgetem a szememet. Nevet.

— Egészséges a könny, ha a hagyma indítja meg. Én máskor Js könnyeztem. — Fehér haját megsimítja. — És megőszültem negyvenéves koromban. Most egyébként negyvennyolc vagyok.

— S az a sok kis üveg? Dísz vagy emlék?

Nem szóL Veri a tojást a tál szeléhez, megkeveri, ráönti a zsírban kergetőző hagymadarabokra, a zsír mérgesen pöröl a belekerült vízzel, aztán megnyugszik. Néhány perc múlva a tálban, a tányérban gőzölög a tojás. Felszeleteli a veknit. Puha a bélé mint a szivacs, gyúródik a kés alatt. Eszünk. S már nem érzem, hogy a bor éretlen, megfordult Házigazdám

spricceli a szódát hosszú poharába, nagyokat kortyol, és a szemével biztat: egyek.

A szél megnyugszik. Kiülünk a faház előtti partra. A fű már előbújt a száraz csonkokból. A tavalyi sárga szálak között néhány pirostarka bogár mászik. Merre?

Házigazdám, a vegyészkandidátus merre tart? Szabad szombatokon a szőlejébe, a fiaházba néha gondol erre.

— A kémiának van jövője. A mi speciális kutatásainknak, hisszük, hogy szintén van. De hogy ilyen összetört embernek, mint én, milyen jövője van, azt nem tudom.

— Negyvennyolc éves. Az a kor, amikor az ember már képes a szintézisre. Kutatóknál a legtermékenyebb időszak.

Felugrik, elém áll, összeveri a bokáját.

— X. Y. elvtárs, jelentem, a mai érckihozatalunk megint nem érte el a tervezettet... 1 így kellett csinálnom hét éven keresztül, mint egy gonosz mesében. És nem volt egy nyugodt éjszakám.

— Üljön le — nyugtatom. — Elmúlt. Az, aki előtt boká- zott, elment, maga a bányánál van. Megbecsült ember, tudományos kutató.

— Igaza van, hajtja le a fejét. Ne haragudjék. Ügyis hallott már valamit az én dolgaimról, akkor engedje meg, hogy úgy mondjam el, ahogy megtörtént.

— Az üvegekkel kezdem. Abból a sok kis üvegből én ittam meg a tömény szeszt. Nem bírtam másképpen. A hatvanas évek legelején, de méginkáb’o az ötvenes évek végén, nálunk elég sok képzett ember megfeneklett. Mondhatnám, tönkrement.

— Két vegyészt vettek fel 1957 januárjában, az egyik én voltam. Senki sem ismerte a berendezéseket, amelyeket a gyárak szállítottak, viszont azt szerették volna, ha minél előbb termelünk. Érthető. De az nem, hogy miért nem kaptunk elegendő segítséget. Járt hozánk egy főosztályvezető a

4 NŰGRÁD — 1974. június 13., csütörtök j

Eszperantó találkozó Salgótarjánban

Abdo Kasim (Dél-Jemen), Salah Hamdalla és Moawia Nimir (Szudán), afrikai forradalmi dalt adnak elő.

A minap nemzetközi esz- dégek megismerkedtek Saigó- A béke és barátság jegyében perantista találkozó színhelye tarján és környéke nevezetes- megrendezett műsor eszpevolt Salgótarján. A városi ségeivel. Szombat este a Jó- rántó nyelven folyt, hangsúeszperantó klub által rende- zsef Attila Művelődési Ház lyozván az eszperantónak,

zett találkozón japán, szudá- klubtermében diavetítéssel és mint nemzetközi nyelvnek ni, kambodzsai, dél-jemeni, színvonalas nemzetközi mű- szükségességét a sok nyelvű

etiópiai, és bangladesi eszpe- sorral szórakoztatták a meg- ázsiai és afrikai országok né- rantisták vettek részt. A ven- jelent nagy számú közönséget, peinek érintkezésébe^.

Tarjáni zenészek a rádióban

A salgótarjáni városi kamarazenekar Róna Frigyes karmester vezetésével június

15-én a veszprémi országos kamarazenekari fesztiválon vendégszerepei. Az előadást a rádió harmadik műsorában este hét órakor közvetíti. A salgótarjáni zenészek Vivaldi A négy évszak ciklusának Tél című hegedűversenyét adják elő Perényi Eszter fiatal hegedűművésszel közös előadásban, majd Hidas Frigyes Preludium és allegro című művét mutatják be. Az előadás egyben ősbemutató is, minthogy a szerző ezt a művét éppen erre a fesztiválra, a salgótarjáni kamarazenekar számára írta.

minisztériumból, de az is csak

fenyegetőzni tudott, a szakmához nem értett. Az akkori igazgató szintén azt akarta, hogy azonnal termeljünk. Így ketten másztak ránk, ne haragudjon, hogy így fejezem ki magam. Az igazgató szinte félóránként telefonált, a főosztályvezető pedig éjszaka vert fel a lakásomon, hogy mi az, már megint baj van? Én megértem, kellett az urán, akkor különösen, de embereket ennyire zaklatni... Ügy se lett előbb dúsítás, semmivel se haladt jobban az érckinyerés. Sőt, a sok idegeskedés miatt késett a munka. Én el akartam menni, de nem engedtek. Meg éreztem is, hogy mi most olyat csinálunk, amit előttünk senki. Tudja, hogy van ez...

— Mikor már dolgozott a dúsító, inni kezdtem. Reggelenként vettem négy—öt féldecis üveget, s ahogy jártam ellenőrizni az üzemrészeket, felhajtottam egy-egy üveggel. Amint látja, a szívizomgyulladásig szép gyűjtemény jött össze. De a cigarettavégeket nem gyűjtöttem. Naponta két—három csomag Kossuthot szívtam el. A családom is kezdte már únni. Ruhám bűzlött a dohány és a szesz szagától, éjszaka és mámorosán mentem haza. Már a feleségem szemrehányó tekintete is idegesített.

— Egyszer váratlanul, este nyolckor értem haza. A feleségemnél idegen férfit találtam. Fél év múlva elhagyott. Akkor őszültem meg. S akkor kezdett emberibb körülmények között dolgozni az üzemünk. S akkor dőltem én ágynak. Egy évig voltam kórházban.

(Folytatjuk)

„Bővérű” toll Bárány Tamásé. Csaknem félszáz kötet bizonyítja írói szorgalmát. Egyik legismertebb kötete a Város esti fényben. Most ez elevenedik majd meg a jövő hónapban induló forgatáson. A tévéjáték főhőse az író, aki olvasóankétra utazik. Ám Fűzfőpatonyára érkezve egy- szercsak kitágul a tervezett beszélgetés: emberi sorsokat figyelhet meg, nemzedékek és egyének drámáit, komédiáit látja a vendég. S immár nem a tervezett írói szereplés a fontos, hanem a helység lakóinak szinte szociografikus megismerése. Katkó István dramaturg közreműködésével készült a forgatókönyv. Gaál Albert rendező irányítja a kamerákat.

Az egykori cirkuszi csillag, a bohóc felesége most villamost vezet. Ám az idős özvegyasszony valójában még ma is a cirkusz porondján él. Pontosabban — miközben a sárga járművel átkeringi a várost — egészen másféle produkcióról álmodozik: újra a cirkusz porondján látja önmagát. Neves ügynök érkezik hazánkba: társulatát

óhajtja kibővíteni. A bohóc felesége éjt nappá téve készül, hogy bemutassa a tervezett „világszámát”. Némi kis félreértés következtében aztán épp lánya leendő apósa, a szigorú, léhasággyűlölő professzor előtt produkálja magát... Sólyom László Sajnálatos című bohózatának témája ez — dióhéjban. A felvételek irányítója Nemere László rendező, a bohóc felesége: Dayka Margit.

Innen — onnan

A Belgrádi Televízióban Kéz a kézben címmel szórakoztató zenés műsor készül. A show rendezője nyilatkozott így: „Rövid, tréfás jelenetet forgattunk a közelmúltban. Arról szól, hogy az új21.54: A TV Galériája.

Végvári János festőművész kiállításának bemutatása. A 45 éve» művész tárlata június 15-től a Műcsarnok kamaratermében tekinthető meg, a televízió a tárlat anyaga bemutatása mellett a művészt, eddigi életét, alkotásait is ismerteti. A parasztszármazású festő a7. ötvenes évek elején végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, s azóta is rajztanárként működik. Többször vett részt ordonsült házaspár lopni kénytelen, hogy valamiképpen berendezhesse lakását. A tréfát egy tévénéző küldte be, s most felhasználtuk ötletét. Csak a nevét nem írta alá, ezért nem tudjuk, kinek küldjük a tiszteletdíjat”. S a cikkécske kommentárja a jugoszláviai Magyar Szó mellékletében, ahol mindezt olvastuk: „A fentiekből kiderül, hogy a tréfát valóban amatőr írta. Ha ugyanis valamelyik (profi) tévészerzőé lenne a jelenet, az már a pénztárnál várná a tiszteletdíjat”. S egy kis hazai, most már saját toliból: hasonló esetről sohasem hallottunk, úgy látszik nálunk nincsenek amatőrök.

Műhely

A Rádió kísérleti stúdiója nemrég „hangszínház”-at nyitott a budapesti Fiatal Művészek Klubjában. Mint arról a sajtó hírt adott már: Peter Handke Kaspar című sztereó hang játéka volt a láthatatlan és (mert a kísérleti stúdióban közreműködő összes művészt „szerződtető”) állandóan változó teátrum premierje. E helyen alkalom nyílik majd arra, hogy a sztereózás lehetőségeit próbáló műhely esetleg azokat a darabokat is bemutassa, amelyek épp különösségük, \ nehézségi fokuk, műhely jellegük miatt nem kerülnek sugárzásra. De a már bemutatott, vagy bemutatás előtt álló kísérleti produkciók is „jól járnak”: egyfajta „élővétellel” találkoznak. A hallgatóság ez egyszer visz- szaszólhat a máskor „süket” dobozna*. A vitázó, vagy egyetértő azonnal visszaküldhet! a feladónak, ami nem tetszett, és repetát: új és új kísérleteket kérhet a jelenlevő rendezőtől és munkatársa-' Hói, ha tetszett, amit hallott. Az első alkalommal legtöbben nemcsak a készülék nélküli műsorvételt üdvözölték örömmel, hanem az „adás” tartalmát is.

szágos tárlatokon, jelenleg egy, a Komárom megyei képzőművészek — grafikusok, szobrászok, festők — alakította: Jel nevű művészeti csoport tagja. A csoport valamennyi művésze aktfv tanár, s szándékaiknak, pedagógiai missziójuknak megfelelően, gyárakban, termelőszövetkezetek - ben rendeznek kiállításokat műveikből, s beszélgetnek nézőikkel — a parasztokkal, munkásokkal. A műsorban riportfilmet latba- tunls egy kiállításukról.'

Mai tévéajánlaiunk

/