Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)
1974-06-09 / 133. szám
Az áldott esőről beszél Baranyi Ferenc költőt ott- nek értelmét bonyolult ma- maga ismertette azokat kisebb közösségekben, félkészt tette a falu lakosságát a találhonában megtalálni, majd- gyarázatokkal lehet megfej nem reménytelen vállalkozás, teni. És, még valamiért fon Meghitt barátai számára is tosnak tartom utazásaimat, kozóra. Biztató lenne, ha a rejtély, melyek azok az órák, Négy fal között, mégoly ne- kultúra egy-egy lelkes megamikor mégis felveszi a te- ,mes és szép gondolatok is szállottjának munkáját, ha lefont... Perlekedő, megrendö" élettelen szavakká dermed- nem is eképpen, de mindéin, számotvettető írásai adják nek. Közéletű töltésű költé- nütt, a helyi vezetők, társacsak hírül, mely részében jár szethez — és erre bőséges dalmi pozíciójuk tekintélyéaz országnak: dohányfüsttől példákkal szolgál irodalom- vei, lehetőségeivel támogat- h/ürke fényű vonatkupé éjjeli történetünk — közéleti ma- nák. utasa épp a társa, vagy egy gatartás szükségeltetik. Ebleereszkedő modorú úrvezető, ben hiszek, aki az út szélén álldogáló — Milyen hiányosságokat pott. Évről évre közvélemény férfiről hogyan is hihetne, tapasztal az író-olvasó talál- kutatás alapján döntik el, hogy költő, aki „használni s kozákon? hogy kinek ítéljék oda e dinem ragyogni akar”, s jám- — Fájdalom, hogy ezeknek jat. Akik döntenek: munkások bor köszönő szavai mellé dü- a találkozásoknak nincs köz- parasztok, népművelők, szak- hödt riportot is „mellékel” a ponti, felelős gazdájuk. Miért szervezeti aktivisták, pöffeszkedőkről, az autó biz- esetlegesek? Miért függenek Nehezen mondja ki — tonságában emberi fölényüket attól, van-e a faluban egy olyan jó lenne, ha elhinném, is ostobán hívőkről... lelkes, irodalmat kedvelő ta- olvasom tekintetén, — milyen Azon a délelőttön, úgy lát- nár, könyvtáros, kultúrigazszik, a sors különösen ked- gató? Az a tapasztalatom, veit. Ki tudja hányadszor hogy mindenütt, ahol eredmé- meghatja? már csak megszokásból is, nyes kulturális tevékenység — Félve tárcsáztam a számot, és, bár folyik, megtalálható az a binem hiszek a csodákban, zonyos egyetlen ember, aki mégis úgy éreztem, csoda fáradhatatlanul szervez, levetörtént — otthon volt. A be- let ír, gyerekeket, felnőtteket szélgetést, kora délután, egy toboroz az estekre. Már őBaranyi Ferenc a közelmúltban SZOT-dídjait kaRákóczi úti folytatjuk. — Sokat utazik. Miért? Nevet. megtiszteltetőnek érzi. Mi az, ami a legjobban mondom ki, új tartalommal kellene telíteni a szót: hősiesség. Persze, mást jelentett ez a kifejezés a tizenkilencedik században, mint amit ma értek alatta, eszpresszóban érettük is, az ő biztatásuk, Aztán az önzetlenség is megszellemi támogatásuk érdekében is fontosnak tartom, dik ezekben a hogy elmenjek, és bárki, más közösségszeretet, hat. Mennyi minden sűrűsö- szavakban: cselekvés, Szépen hívnak és én is, akit hívnak. Mert ezeknek egyszerűség... nem tudok nemet mondani, az olykor nehezen megszerve- Azután komolyan folytatja: zett estéknek az emléke adja, — A költőnek, ha megjele- talán csak évekkel később, színpadi játék szövegét írom, nik egy kötete, ha közli ver- egy ember kezébe a könyvet, zenéjét Szokolay Sándor szer- seit a Kortárs. az Űj Írás — idéz fel egy okos mondatot, zi. És, első gyűjteményes kö- öröm. De ez csak az ő egy- amely segíti kifejezni örömét, tetem válogatásán dolgozom, személyes öröme. Sikerült-e vagy átsegíti egy nehéz órán. „Esőveréssel” lesz a kötet cí- örömöt szereznie másoknak — Véleménye szerint kik me. Jaj, ugye tudja, mit je- is? Akiknek a véleménye tehetnek legtöbbet a vidé- lent egy költőnek ez első vá- fontosabb minden szépszavú ken élők kulturális fejlődésé dicséretnél, akiknek igenlése ért? a folyamatosságot jelenti! — Példát mondanék. Forró gatni. — Min dolgozik most? — Mátyás bolondja címen lógatott kötet? Az öregedés biztos jele. Van miből váloSzükségem van a személyes nevű kisközségbe hívtak írótalálkozások élményére. Más- olvasó találkozóra. Mint meg- képpen hogyan ügyelhetnék tudtam, az előző napokban a amely ha leteríti is olykor a arra, hogy érthetően írjak? tanácstitkár kivette a könyv- búzatáblát, élteti. Hamis az a költészet, mely- tárból a versesköteteket, ő Jó ezen kacagni. Fiatal és erős. Az áldott esőről beszél, László Ilona Art Buchwald: A tv áldása Egy napon New Yorkban az tennával volna baj? Egyál- gyerek odasűgta az anyjának. Az — Ki ez a pohos alak? — Hallgass, Henrik] apád. Bar kins úr kissé kínos helyzetben folytatta: — Emlékszem, még a „Háromszor megölve, s mégsem elektromosipari dolgozók talán van-e áram? sztrájkja miatt elsötétültek a — ön kicsoda? — kérdezte tv-képernyők. Milliók ver- meglepődve Barkins úr. ték dühükben az asztalt oda- — Ugyan. Hát Edit va- haza, Barkins úr viszont a gyök, a feleséged, saját haját tépte a hallban — Ahá, — nyugodott meg levő tv-készüléke előtt, mert Barkins — akkor ezek a a középsúlyú bokszmeccset gyerekek az enyémek! Na- megelégedve” című fllmsoro- volt kénytelen nélkülözni, hát, hogy megnőttek. Nem- zat idején volt egy kislányom, Átrohant a hálószobájába, rég alig 2—3 kilós kis fa- aki tudott gitározni. Most hogy ottani készülékét is be- sírthúsoknak láttam őket gitározhatna a tv-műsor hekapcsolja, de felesége rá- — Pedig 13 és 15 évesek! lyett. szólt: — mondta a feleség. — Az Suzy volt! — felel- Nem akar működni az - Nagyszerű! Üdvözöllek J® ■ *«le®é*e; ~ A„M£r *tf i tteni készüléked, egyszerre benneteket, gyerekek! itt. Talán a hallban — Helló! — mosi még működik. Vagy az an- vissza azok. Aztán az egyik férjhez ment. Az esküvőre sötét lett. Talán a hallban —Helló! — mosolyogtak ^ iSnen 4n az pffvik mindlg> akkor is éppen tv-t néztél. — Mi a csoda! — lepődött meg Barkins úr. — Remélem, ezek után, hogy egy jó ideig eltart ez az áramhiány és nem lesz tv-adás. Ördögien érdekes, becsületemre, megismerkedni az embernek közelebbről is a családjával!... Fordította: Dénes Géza Alig éltek együtt három és kacag rajta a lakkozott esztendeig s már két éve oda bútor és úgy érezte, hogy volt. És most meghalt. Öh! most körül van fogva ellen- Egyszerre csak felugrott, s séggel, ez a nyomorult, úri fölemelte a két kezét magas- cifraság: ez az ellenség, és ez ra: meghalt!... Meghalt!... vette meg az ő szívét... Belelőttek egy golyót a szí- És megfeszült nyakkal me- vébe, hogy meghaljon! redt a ragyogó bútorra, és Meghalt a jó ember. Az a a háta mögött érezte, távol csöndes, dolgos ember. Nem elvágva tőle, a mezőt, a pata- is ivott, tnem is káromkodott, kot, a Tisza-parti füzest és a egy rossz szava sem volt. csicsergő madarakat, és előt- Meg tudta csinálni a csengőt, te volt a hideg, kemény gyil- és felszerelte a villanyt az kos, idegen, kegyetlen bútor egész házban, úgy, hogy és ő fogta a fejszét a kályha minden lakásban, minden mellől, és belevágta a szek- helyiségben égett a lámpa... vénybe, hogy a tükör össze- Hogy csodálta akkor a tudó- csörömpölt és belevágta újra, mányát, s most elesett. hogy az ajtó beszakadt és Végigesett a földön, mikor belevágta az ágyba, amelyen a golyó belement a ’ testibe, sohasem aludt és belevágta beleütött az oldalába és egye- az asztalba, amelyiken soha- nesen a jó szíve közepibe, és sem evett. nem csinált többet csengőt, Akkor betörték rá kívülről se motort nem igazít, pedig az ajtót, és ijedten, s bámul- ahhoz is értett. va nézték, hogy a házmesÉs ő itt van egyedül a szó- térné megőrült. És ő kezdett bábán. Egyedül. Egyesegyma- rikácsolni: ga itt egy idegen szoba köze- — összetöröm, mind össze- pén. töröm! Üssétek agyon, hogy Idegen, idegen már. És a fene egye meg. aki kitalál- Iszonyodva nézte a fényes, ta a büdös, úri nyavalyát, tükrös szekrényt, a fényes, . . ragyogó áevat. p s újra és útra vagta a És akkor elkezdett visítani, £ fejszével és azembe- elébb csak kicsit, aztán na- . rek nem értettek, csak gvon, s úgy látta, hogy ez iszonyadva nézték a f-jsze ölte meg az urát. ez a fényes csapasokat. bútor. Hogy azért kellett Es nem látták a veko y meghalni a jó kis emberének, kis asszonyt, és nem lattá hogy ilyen fényes bútor le- annak sorsát, az elkínzott gyen a világon és villany- üres sorsat, nem latiak a csengő és cifrarácsos vaska- vegtelenség erőinek lobogását, pu amely börtönt csinál a csak a fejszét látták, amely házból. vágta, és vágta, es vágta az És úgy érezte, hogy lidérc- űri életet, karok nyúlnak ki a falakból (Világszabadság, 1919. ápr. 1.) KULTÚRTÖRTÉNETI EMLÉKEINK: Szobortöredék az Anjou-kori leletekből TAMAS ISTVÁN: ESTE a fák külüiíös alakzatba bújnak S a házak Bzőke boglyái közt kócos szerelmet fésül a szél És elindul a fiú után a lány meghódítani a fényes csókok csillagrendszerét Aforizmák A jót gyakorolni kell, ha jó emberek kívánunk lenni. Ritka a született jó ember. Démokritosz A lángészt arról lehet felismerni, hogy meg van győződve róla: azt, amit már régen kimondták, még mindig nem mondták el elégszer. Eugéne Delacroix Ha az emberi beszédet villamos energiává lehetne átalakítani, akkor egyetlen női klub elláthatná New Yorkot árammal, Aldous Huxley A pingvin: pincér borravaló nélküL Slawomir Wröblewski Áthelyezés — Üdvözlöm, Aggej Poli- nak, az „értékesítés"-nek is karpovics! volt külön osztálya de az „és”_ Ó> pinykin... nek még nem. Most csináltak — Mélvséaes tiszteletem “ kettöbő1 e9yet. metyseges tiszteletem.. „ _ Dehát ez felháborító! Az nök’^Ar tZílernl°m’ én beleegyezésem nélkül? az uj főnok mar ténykedik. Amikor fc fl ő_ — Mi o fenét grasszálsz te nök?í munkidőben a folyósónt Csak volt. — Hát csak úgy... — Hogyhogy voltam? — Igen? És mi újság ná- — Csak úgy. Már nem főiünk? Minden rendben? n°k. — Természetesen, Aggej Po- ~ sem értek- Ré~ likarpovics. — Szín józan, önt át irányi — Mii szorongatsz a honod futták. ztott? — Hová irányítottak? — O, ez egy iratcsomó... — A kazánosztályhoz! Iratkapocs kellene hozzá. — a hová ? ... — Furcsa, hogy egy mérnök — Tessék megnyugodni, térném kapocsért caplat. Szólj a mészetesen főnöknek. A kine- titkámőnek és elintézi. vezést aját szememmel láttam. — Hát éppen elintézhetné, . ~ És ki hozta ezt 0 hülVe csakhogy pillanatnyilag nincs Határozatot? titkárnő. ~ ReVkin. _ . , — Nahát! Azonnal felkereBeteg lett »emí Majd én megkérdezem — Makkegészséges. Csupán tőle, hogy... áthelyezték. —Ne fáradjon, öt szintén — Hová helyezték.? áthelyezték. A tröszthöz! ~ **JrtékeSÍtéSÍ ÉS PanaSZ~ - vagy úgy... És miirodához! — Elment az eszed? Na, gyere be gyorsan az irodámba és mindent tisztázunk. — önnek már nincs irodája, Aggej Polikarpovics. — Nincs? Hát hová tűnt volna? — Átadták kérem. Átadták féle papír ez nálad? — Ez egy határozat. — Miféle határozat? — Határozat az én kinevezésemről. — Hát te mi vagy? — A hivatal új főnöke. az értékesítési és panasziroda- ^eVkln helyett. nak. — Hogyhogy átadták? — Hát csak úgy egyszerűen és kész. Eddig a „reklamáció”A. Szuroncev Fordította: Krecsmáryné, Baraté Rozália ..'...i : ! r ||í f"' í; 1 Kiss Attila: MÜZSA \
