Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)

1974-06-29 / 150. szám

Úttörő váltótábor Nagyszerű programokkal kezdte meg munkáját a nagy­részt társadalmi munkával épült ifjúsági úttörő váltótá­bor. A tábor nagyon szép he­lyen, a tóstrand környékén kapott helyet, és jó nyaralási lehetőséget biztosít, elsősorban az alföldi városok úttörőinek. Egyszerre hatvan gyereket tud fogadni, megismertetve őket a környék nevezetessé­geivel és Salgótarján múltjá­val, jelenével. Az úttörő vál­tótábornak olyan haszna is van, hogy «z ide látogató paj­tások „cserepartnereiként” a salgótarjáni úttörők mehetnek más városokba táborozni. Gondos munkát végeztek Az elmúlt hetekben jól dolgozott az a tanácsi ideigle­nes bizottság, amelyik előké­szítette az új házirendterve­zetet. A bizottság tagjai Len­gyel József vezetésével gon­dos előkészületek után fogtak hozzá a házirend kidolgozásá­hoz, amely lényegében szabá­lyozza Salgótarján lakóinak társadalmi együttélését. A tervezetet több alkalommal megvitatták a választópolgá­rokkal, az elhangzott javasla­tokat, kiegészítéseket, jó ész­revételeket pedig elfogadták és beledolgozták a tervekbe. Az új házirendet most fogad­ta el Salgótarján város Ta­nácsa. A Gorkij-telep rendezése A városi tanács megrendelésére elkészült a Gorkij-telep részletes rendezési terve. A terveket a VÁTI mérkökei készítették, hely­színi tanulmányok alapján. A zagyvapálfalvi modern lakótelep részletes rendezési terve szorosan kapcsolódik a megyeszékhely fej­lesztési Elképzeléseihez és hosz- szabb távra határozza meg a la­kótelep építését. Mintegy kétezer lakással számolnak ezen a terü­leten, a földszintes lakásoktól kezdve, egészen a tízszintes há­zakig minden megtalálható a ter­vekben. Emellett a njüszaki osz­tály megrendelte a kohászati üze­mek környékének részletes rende­zési tervét is. légsik a meder burkolását A Tarján-patak medrének burkolására ez évben 3,2 mil­lió forintot fordít a városi ta­nács, megyei támogatásból. A mélyépítési üzem jó ütemben halad a patak bur­kolásával, jelenleg a Tarján vendéglővel szemközti szaka­szon dolgoznak. A vízrendezési költségekből az idén elvégzik a zagyvapál- i'alvi Szánas-paiak medrének rendezését és burkolását is. A patakra új híd kerül, mely­nek kivitelezési költsége 800 ezer forint, összesen csaknem kétmillió forintot fordítanak e munkákra. Június 72 — 24 II. salgótarjáni népzenei találkozó A Magyar Rádió — a Sal­gótarjáni városi Tanáccsal közösen — első ízben két év­vel ezelőtt rendezett Sal­gótarjánban nemzetközi nép­zenei fesztivált. A nóg­rádi megyeszékhely az idén, második alkalommal volt e jelentős országos és nemzetközi népzenei esemény házigazdája. Egy-egy ilyen rendezvény a barátságon, egy­más zenéjének megismerésén túl, mindig jó lehetőséget te­remt a baráti eszmecserékre, a hasznos tapasztalatok áta­dására, ahogyan történt ez al­kalommal is. A mostani népzenei feszti­vált és találkozót azonban az azonosságoknál jobban jel­lemzik az eltérések. A leg­jelentősebb eltérés tartalmi vonatkozású: eddig ugyanis a falusi néphagyomány eredeti előadása állt a középpontban, most viszont teljesen azonos hangsúllyal felzárkózott mel­lé a munkásfolklór. Ez a vál­tozás — köztudott, hogy me­gyénk, ezen belül Salgótarján ipara és forradalmi munkás- mozgalmi hagyományai által vált országszerte ismertté — annál is örvendetesebb volt számunkra, mert módot nyúj­tott gazdag munkásdal-ha- gyományaink bemutatására és széles körű népszerűsítésére. A megye munkásfolklórjá­nak művészeti kincseit első­sorban a fennállásának 50. év­fordulóját a közelmúltban ün­nepelt, kitűnő énekesi gárdá­val rendelkező salgótarjáni Bányász férfikar és a ka- rancskeszi vegyeskar szólal­tatta meg. Rajtuk kívül me­gyénket képviselte még a szurdokpüspöki népdalkor, az ecsegi és a hallókői asszony­kórus, mint a falusi népha­gyományt eredménnyel ápoló együttesek. A népzenei fesz­tivál és találkozó programjá­ban énekes és hangszeres szó­listák is szerepeltek. Nógrád- ból Boros Jánosné és Sulyok kopár Lászlóné népi énekesek és Kukucska Ernő dudás. Az idei résztvevők száma népesebb volt a két évvel ez­előttinél. Közel 500-an — az ország legkülönbözőbb részei­ről és külföldről — érkeztek a háromnapos eseményre. Hat európai ország küldte el nép­művészetének, népzenéjének reprezentánsai. A szomszédos Ausztriából és a Szovjetunió­ból három-három, az NSZK- ból kettő, Belgiumból négy, Bulgáriából négytagú együt­tes — szólistával — mutatko­zott be a nemzetközi fesztivá­lon. Jugoszlávia szólistát kül­dött Salgótarjánba. A népzenei fesztivál és ta­lálkozó kellemes „meglepeté­seként” fogadtuk a szereplő együttesek vidám, színpompás felvonulását a belvárosban. A nemzetközi jelentőségű zenei rendezvénysorozat első napján a külföldi együttesek és szólisták mutatták be mű­sorukat, valamint Magyaror­szágról Kuncz László, a Sebő és a Muzsikás együttes. A tu­lajdonképpeni népzenei talál­kozóra, amely a Magyar fol­klór 1974 címet viselte, júni­us 23-án került sor. Ekkor a meghívott magyar népi éne­kesek, hangszeresek, népdal­körök és népihangszeres együttesek adtak szép, színes csokorra valót repertoárjuk­ból. Az utolsó napon, június 24-én — dicséretes kezdemé­nyezés — a magyar népzene fiatal, hivatásos művelői lép­tek színpadra, hogy a feszti­vál szereplői és vendégei előtt bizonyítsák művészi képessé­geiket, tehetségüket. A rádió mindhárom napon egyenes adásban közvetítette az előa­dásokat, s a magnószalagra rögzített műsorokat pedig ké­sőbbi időpontokban sugároz­za. Véleményünk összegzése­képpen megállapíthatjuk, hogy a Salgótarjáni városi Tanács és a József Attila Megyei Művelődési Központ az utóbbi időben örvendete­sen többet vállal magára, és egyre gyakrabban ad otthont országos, sőt — mint jelen esetben is — nemzetközi je­lentőségű kulturális rendez­vénynek. Ebben az évben elég csak, ha a hagyományos ta­vaszi tárlatra, a munkásfia­talok versmondó versenyére és a munkáskórusok minősítő versenyének eseményeire gondolunk. Mindezek — úgy véljük — komoly mértékben járulnak hozzá Salgótarján igazi kulturális centrummá válásához, fejlődéséhez. — ok — A gyermekekért Társadalmi összefogással épült a Kemerovo-telep játszótere. Szülök és nagyszülők fogtak ásót, kapát, gereblyét, mások talicskával homokot hoztak és fákat,v virágot ültettek — s mindezt csak a gyermekek öröméért, köszönetéért. Játszóterek A városi tanács évről évre ezreket költ a meglevő ját­szóterek felújítására, új ját­szóterek kialakítására. A ta­nács anyagi támogatása mel­lett a munkákból jelentős részt vállalnak magukra a város lakói is. Az idén például az Arany János úti gyerekek kapnak új játszóhelyet. A lakók összefo­gásának eredményeként a Csizmadia úton is játszótér épül. Hármas számú üzleíház A közelmúltban megtörtént a salgótarjáni hármas számú üzletház munkaterületének átadása. Egy bizottság járta végig az építkezés helyszínét, amelyben képviseltette magát a városi tanács, a Beruházási Vállalat és a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat, amely a munkálatok kivitele­zője. Miután a területet hi­vatalosan átadták, ezzel az építkezés lényegében megkez­dődött. A kerítések fölhúzása után kezdik az alapozást. Az egyik legrégebbi sport­egyesület Salgótarjánban a SÜMSE. 1930-ban alakult az egykori palackgyár dolgozói­nak kezdeményezésére, még SPAC néven. A zöld-fehér színük is innen ered: zöld és fehér palackokat gyártottak. Annak idején az alapító ta­gok között volt Csábi Imre is, aki azóta sem tudott el­szakadni a sporttól. Ma a lab­darúgó-szakosztály vezetője: — A felszabadulásig a leg­mostohább körülmények kö­zött edzettek, versenyeztek a sportolók. Csak a labdarúgás­nak sikerült híveket toboroz­ni. s néhányan atlétizáltak. A „fiúk” kopott, hiányos szere­lésben játszottak, lovas kocsin, gyalog jártak a környező te­lepülésekre, attól függően: mikor, hol kellett mérkőzni — emlékezik vissza Csábi Imre. 1933-ban egyesültek az SBTC-vel. Az üveggyári lab­darúgók közül többen — Drá­vái, Görbicz, Kéthegyi, Goda — bekerültek az SBTC első csapatába. A felszabadulást követően újjáalakult a SÜMSE. Csábi Imréék Mátranovákról, Új­pestről hoztak szerelést. Az újpesti Zsengellér Gyulával, aki sokáig játszott Salgótar­jánban, megegyezlek: 11 négyzetméter síküvegért két komplett felszerelést kapnak. Sportért az öblösiiveggyá Öregbíteni Az üveggyár termelése év­ről évre emelkedett, s ezzel lehetővé vált, hogy biztosít­sák a szükséges anyagi támo­gatást. Egymás után alakul­tak a Szakosztályok. A férfi és női röplabdázók NB I-ben, illetve NB Il-ben játszottak. A tekézők is a második vo­nalba kerültek. — Ma is e négy szakosztá­lyunkban folyik munka. A labdarúgócsapat sajnos, az idén visszakerül a megyei el­ső osztályba. Az NB Ill-ban a nyolcadik helyet szerezték meg, pedig tavaly a harmadik helyen végeztek. A férfi röp- labdázók és a tekézők jól tartják magukat az NB II- ben. A tekézők a tavaszi sze­zon vérével az előkelő máso­dik helyen állnak. Atlétáink főleg a megyei versenyeken jeleskednek — sorolja Pauchli Rudolf, a sportegyesület elnö­ke. A SÜMSE-ben jelenleg másfél száz aktív sportolót tartanak nyilván. A pártoló tagok száma 1200. Szinte majdnem minden második gyári munkás pártoló tagnak számit. — Nemcsak a versenysport, rban a hírnevet a tömegsport is az érdeklődés középpontjában szerepel. Nép­szerűek a házi sakk- és asz­talitenisz-versenyek, a gyár kispályás labdarúgótornáján minden gyárrészleg elindítja csapatát. Az atlétika is ked­velt a dolgozók körében. Mindezt bizonyítja, hogy a városi munkahelyi spartakiá- dokon rendszeresén az elsők között végzünk. Amit hiányo­lunk : kevés a női sportoló — magyarázza az elnök. Tavaly 600 munkás vett részt a tömegsportmozgalom­ban. Az üzemrészekben tö­megsportfelelősök tevékeny­kednek, s mindez az ő igye­kezetüket bizonyítja. A SÜMSE sportlétesítmé­nyekben ugyan nem bővelke­dik. de a legszükségesebb dol­gok rendelkezésükre állnak. A pályát most korszerűsítik. Hatsávos, 400 méteres atléti­kai pályát is kialakítanak. Bővítették az öltözőket. Eddig csaknem félmillió forintot költöttek rá. A dolgozók, sportolók és főleg a szocia­lista brigádok tagjai 7600 óra társadalmi munkával járultak hozzá eddig a feltételek javí­tásához. A gyár vezetői is megadnak minden támogatást. Az egyesület évente negyed- millió forinttal gazdálkodik. Amit tudnak, maguk oldanak meg. A tekéző Kovács Aladár például elektromos eredmény- jelző táblát készített. Pauchli Rudolf az egyesület terveiről így vall: — Egyik célunk, hogy a meglevő szakosztályaink után­pótlásáról gondoskodjunk. Ennek érdekében jó kapcsola­tot építettünk ki néhány ál­talános és a gépipari szakkö­zépiskolával. Anyagi lehetősé­geink módot adnak új szak­osztályok létrehozására. Fő­ként a nők sportolását szeret­nénk elősegíteni, például ké­zilabda-szakosztály alakításá­val. Törekvésünk, hogy széle­sítsük a tömegsportot is. A salgótarjáni üveggyár munkás sportegyesület az el­múlt negyven esztendő alatt jelentős szerepet játszott a megye és a város sportéleté­ben. A SÜMSE sportolói most is ott vannak a élvonalban, az Üvegipari Müvek verse­nyein kitűnő helyezéseket ér­nek el évről évre, jól szere­pelnek az országos bajnoksá­gokon. Minderről a vitrinek­ben serlegek, plakettek, ér­mek tanúskodnak. A lehetőségek adottak, hogy a SÜMSE sportolói to­vább öregbítsék az egyesület hírnevét. Sz. Gy. Tanácsi rendelet a köztisztaságról A városi tanács legutóbbi ülésén tanácsrendeletet hozott a köztisztaságról. A rendelet, a többi között kimondja: „A város köztisztaságának fenntartása, a közegészségügyi követelmények betartása érdekében a rendeletben foglalta­kat az állami szervek, szövetkezetek, társadalmi szervezetek, valamint magánszemélyek kötelesek betartani és azok be­tartását elősegíteni. 1. §. Az ingatlan tisztán tartásá­ról a tulajdonos, birtokos, ke­zelő, az ingatlanon levő helyi­segek tisztán tartásáról, annak használója köteles gondoskod­ni. Közterületek tisztán tartása: 2. §. (1) . A tanács közterületi tisztán tartási kötelezettsége: a) A város belterületére eső országos és tanácsi közutak burkolásaira és padkáira; b) közforgalmú járdákra, lépcsőkre; e) folyókákrá, vízelvezető árokra; d) hidakra, átereszekre; e) terekre, sétányokra, köz­célú zöldterületekre, par­kokra ; f) nyílt piacokra és vásár­terekre terjed ki. 3. §. (2) . Az (1) bekezdésben em­lített területek tisztán tartását a tanács a Városgazdálkodási Üzem útján látja el. (1) . A gyalogos alul-, felül­járók tisztán tartása, ha azo­kon túlnyomórészt a vasút, autóbusz-állomás, vagy egyéb létesítmény utazó üzleti, átme­nő forgalma bonyolódik le, az érintett létesítmény üzembe tartóját terheli. (2) . A közforgalmú közleke­dés céljára szolgáló járművek végállomásait, pályaudvarait, várakozóhelyiségeit és járda­szigeteit a járművek üzemben tartói kötelesek állandóan tisz­tán és síkosság mentesen tar­tani. 4. §. (1) . A közönség számára nyitva álló helyiségek, — így különösen a szórakozóhelyek, vendéglátóipari egységek, üz­lethelyiségek és más elárusító- helyek — előtti járdaszakaszt a nyitva tartás ideje alatt az üzemeltető köteles tisztán tar­tani. (2) . Az utcai árusok a ré­szükre kijelölt helyen kötele­sek hulladékgyűjtő tartályt el­helyezni, az árusításból kelet­kező hulladékot összegyűjteni és annak elszállításáról gon­doskodni. (3) . A piaci árusok a tevé­kenység során keletkezett hul- iadék elszállításáról gondos­kodni kötelesek. 5. §. (1) . Az ingatlan előtti járda, lépcső, a mellettük levő folyó­ka, csatornanyílás, lefolyó tisz­tán tartása a tulajdonost (ke­zelőt) terheli. Az így keletke­zett szemetet a Városgazdálko­dási Üzem szállítja el. (2) . Az (1) bekezdésben em­lített helyeken keletkezett, s szemetet közterületre söpörni, illetve lerakni tilos. (3) . Szennyvizet az utcára ki­önteni tilos. 6. §. A tisztán tartás: a) A keletkező szemét, hor­dalék, hulladék összegyűjtését, eltakarítását, elszállítását; b) portalanítást, locsolást, sártól való megtisztítást, vízel­vezető árkok gyomtalanítását, nyári időszakban kaszálását; c) a hótól, jégtől való meg­tisztítást, és a síkosság elleni védelmet jelenti. 7. §. (1) . Minden olyan ingatla­non, ahol tömeg fordul meg, a tulajdonosnak (bérlőnek, ke­zelőnek, használónak) kellő számú papír- és hulladékgyűj­tő tartály elhelyezéséről, idő­beni kiürítéséről, karbantartá­sáról és fertőtlenítéséről kell gondoskodni. (2) Közterületen szemetet és hulladékot csak az erre a cél­ra rendszeresített tartályokba szabad bedobni. 8. §. (1) . Sportolás céljára szolgá­ló területeken, kiránduló- és táborozóhelyeken szemetet, hulladékot (papírt, üveget, gyümölcshéjat stb.), szennyező, vagy egészségre ártalmas anya­got kiönteni, elszórni, vagy eldobni tilos. (2) . Fásított és parkosított, valamint kertészeti rendezés alá vont területeken átjárás, növényzet ^taposása, a terü­let beszennyezése tilos. (3) . A (2) bekezdésben em­lített helyekre és a játszóte­rekre kutyát bevinni nem sza­bad. 9. §. A közterületeken okozott szennyeződés (sár, por, olaj- stb.) megszüntetéséről a szeny- nyeződés okozója köteles gon­doskodni.” A tanácsrendelet ezután a szemétszállításról rendelke­zik, majd kimondja, hogy a rágcsálók (patkányok, egerek stb.) rendszeres irtásáról az ingatlan tulajdonosa (kezelő­je) köteles gondoskodni. A 21. §. a szabálysértéssel foglalko­zik. (1) . „Szabálysértést követ’ el és 1000 forintig terjedő pénz­bírsággal sújtható az, aki: a) A közterületet szándéko­san beszennyezi, illetve az ál­tala előidézett szennyeződést, v?gy szemetet nem takarítja el: b) az utcára, vagy közterü­letre kihelyezett szeméttároló­kat megrongálja, kiborítja vagy egyéb módon akadályoz­za a szemét tárolását, illetve összegyűjtését. c) a háztartási szemetet köz­területre, illetve közterületi szeméttárolók mellé önti, vagy oda nem tartozó egyéb szeme­tet, anyagot a szeméttárolóba helyez. (2) . Szabálysértés miatt az eljárás lefolytatása a városi tanács vb igazgatási osztálya hatáskörébe tartozik.” Tanácsrendeletet fogadtak el a lakóépületek, ingatlanok házirendjéről is, melyben a többi között ez áll: „A házirend a lakók nyugal­mát és pihenését, valamint a lakóépületek rendeltetésszerű használatát és állagának vé­delmét kívánja biztosítani. E célból meghatározza a lakók egymással szemben tanúsítan­dó magatartását és azokat az alapvető szabályokat, amelyek a társas együttéléshez nélkü­lözhetetlenek: előírja a lakó­épületek, ingatlanok rendelte­tésszerű használatát és álla­gának védelmét. A lakóknak, a lakóbizottság­nak, illetőleg a kezelőnek kö­telessége a házirendet meg­tartani és betartása felett őr­ködni.” A lakóépületek, ingatlanok házirendjéről szóló tanácsren­delet ismertetésére a követ­kező számunkban visszaté­rünk. Útépítések A városi tanács az idén is jelentős összeget fordít az utak felújítására, korszerűsítésére. A Lakberendezési Áruház mögötti Petőfi utat az Egri Közútépítő Vállalat aszfaltoz­za. A műszaki osztály eddig salakterítéssel próbált javíta­ni az út állapotán, a nagy igénybevétel miatt azonban ez a megoldás nem felelt meg. A Petőfi útra a tanács 6U0 ezer forintot költ. Ugyancsak az EKÉV építi a Kossuth Lajos utcát is. A kockakő helyett aszfaltburko­lat kerül az útra. A munka több mint 1 millió forintba kerül. A zagyvarónai Sallai útra másfél millió forintot fordí­tanak. Az 500 méter hosszú út mellett egyik oldalon jár­dát építenek, és megoldják a csapadékvíz elvezetését is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom