Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)
1974-06-01 / 126. szám
Hazánkat képviseli li Firenzében Az Olasz Pionír Szervezet, az ellenállási mozgalom kibontakozásának 30. évfordulója alkalmából, május 31 és június 3 között nemzetközi antifasiszta tüntetést szervez Firenzében. A rangos ifjúsági demonstráción hazánkat négy nógrádi úttörő képviseli. A Magyar Úttörök Országos Elnökségének megbízása alapján, a Vörösselyem Zászlóval kitüntetett nagybátonyi József Attila úttörőcsapatot érte az a megtiszteltetés, hogy a delegáció négy tagját kijelölhette. A csapat vezetőségének, az úttörőtanácsnak nehéz dolga volt a küldöttek kijelölésénél. A csapatban több mint 700 úttörő és kisdobos tevékenykedik, s köztük igen sok a megyei és országos vonatkozásban is kiemelkedő mozgalmi, közéleti és- tanulmányi munkát végző pajtás. Titkos szavazat alapján döntöttek, s Klimó Hedvig, Dobos Tünde, Gyenes Marianna és Madar Gyula kapta azt a bizalmat, hogy a Firenzében megrendezett antifasiszta ifjúsági gyűlésen hazánkat képviselje. A magyar úttörő küldöttség tegnap Nádházi Lajos vezetésével, a Ferihegyirepülőtérről elutazott. A nemzetközi találkozó négy napján a bátonyi pajtásoknak — hazánk képviseletében — rendkívül gazdag programjuk van. Ma délelőtt országos felvonuláson vesznek részt, majd köszöntik az olasz ellenállási mozgalom veteránjait, és ' tisztelegnek a hős partizánok előtt, akik a német fasiszták elleni harcban áldozták életüket. Vasárnap Firenze nevezetességeit tekintik meg — az előzetes program alapján, —, s ellátogatnak többek között Galilei házába, ahol Milton is meglátogatta az 1640-es években. Külön öröm — mondta Hantos Sándorné nevelési igazgatóhelyettes és Horváth Mihály csapatvezető —, hogy Firenzében, a reneszánsz kor Athénjában rendezik meg a jelentős nemzetközi pionír találkozót. Így a bátonyi pajtások megismerkednek azzal az olasz várossal, amely még a középkor szellemével szemben — furcsa paradoxon a művészetek városáról szólva — mindig józan, mértéktartó, világos és racionális volt. Ezt igazolja az is, hogy ebben a városban élt és dolgozott Ga- lieli, de háromszáz évvel később, a német megszállás idején, az ellenállási mozgalom jelentős központja volt. A magyar úttörődelegációt június 2-án fogadja Prátó polgármestere, s közösen emlékeznek az ellenállási mozgalomról, az atifasiszta világmozga- lomról. Nagy megtiszteltetés megyénknek is, hogy a delegáció tagjai beszámolhatnak a magyar pártizánmozgalom vezéreiről, és névtelen hőseiről az olasz pioníroknak. Szerencsés találkozás ez a nemzetközi rendezvény, mert a nógrádi partizánharcokat eleveníthetik fel a Bandúr Árpád raj tagjai az olasz pioníroknak. A program keretén belül a bátonyi pajtások Firenzében június 3-án a chilei útörőkkel találkoznak, akik szüleikkel együtt menekültek el a junta terrorja elől. Az úttörődelegáció hétfőn, június 3-án érkezik haza repülőgéppel Olaszországból. Tizennyolc brigád Salgótarjánban az Ingatlankezelő Vállalatnál ez évben 18 brigád versenyez a szocialista cím elnyeréséért. Tavaly 13 kollektíva közül 9 bizonyult érdemesnek a szocialista brigád cím viselésére. Az Ingatlankezelő Vállalat dolgozói úgy döntöttek, hogy a lakásokban a javításokat például egyéves garanciával végzik. A jól elvégzett munkákra is garanciaiegyet töltenek ki, az esetleges reklamációkat pedig munkaidőn kívül elvégzik a lakások bérlőinél. A kezdeményezés mindenképpen jónak mondható, és elsősorban a lakók érdekeit szolgálja. Gyorsul a szénbányászat műszaki fejlesztése A szénbányászat műszaki fejlesztésének időszerű kérdéseiről tartott előadást az OMBKE szervezésében a közelmúltban dr. Tamási István okleveles bányamérnök, a műszaki tudományok doktora, az Egyesült Magyar Szénbányák elnöke Salgótarjánban. A nógrádi bányászműszakiak közül több mint százan vettek részt az előadáson. A szénbányászat műszaki fejlesztésének tendenciájáról többek között elmondta az előadó, hogy az 1964—65-ös évben érték el a csúcstermelést. ezt követően megváltozott az arány. Az utóbbi időben egyre inkább előtérbe került a külfejtéses széntermelés. VI- sonta nagyarányú felfejlesztésével ma már az ország szén- termelésének 27 százalékát külfejtésből nyerik. Igen nagymérvű volt a termelés koncentrációja. A ’60-as évek elején még az országban 150 akna termelt, ugyanakkor ma már csak 80 és az elkövetkezendő években számuk tovább csökken. Jellemző ez a nagyfokú koncentráció Nógrádra Is. ahol jelenleg még 4, de 1980-ban már csak 3 akna termelésével számolnak. Ugyanakkor az egy aknára jutó termelés nagymértékben növekedett. Az üzemi munkahelyi koncentráció fejlődése talán még ennél is fontosabb. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1960- ban még 1900 kilométer hosz- szú nyitott vágattal rendelkezett a magyar szénbányászat, ma már csak 1100 kilométerrel. A vágatcsökkentésre további lehetőségek vannak, és ez különösen vonatkozik a nógrádi szénbányászatra, ahol a fajlagos vágathossz jóval meghaladja az országos átlagot. Köztudott az is. hogy a nyitott vágatok fenntartása nagyon, sokba kerül. A műszaki fejlesztés eredményeként a koncentráció hatására a fejtések aránya megváltozott. Ez lehetővé tette a feltárások, vágathajtások összpontosítását. A régi kamrafejtések helyett egyre inkább a frontfejtéses művelés került előtérbe. Ma az országos széntermelés mintegy 85 százaléka kerül felszínre a nagy termelékenységet biztosító frontfejtésekből. Ez a törekvés különösen lemérhető a nógrádi szénmedencében, ahc 1960-ban még csak a termelés 12 százalékát termelték frontról, tavaly már az országos átlagot is meghaladva, a szén 92 százaléka került külszínre a nagy teljesítményű frontfejtésekből. A frontok gépesítésében nagy lehetőségek rejlenek. A fejtési gépek hiánya különösen feltűnő a Nógrádi Szénbányáknál. Vannak vállalatok, mint Oroszlány és Várpalota, ahol a termelés 75 százalékát gépekkel jövesztik. A Nógrádi Szénbányáknál a tavalyi év volt az ugrás éve a gépi jövesztésben. Köztudott, hogy a gépesítés lassú fejlesztése érintette szénmedencénket. Gépi rakodásban már jobb az arány. A szén kétharmad részét rakják gépek a magyar bányászatban, és ez Nógrádra is jellemző — mondotta többek között dr. Tamási István. A jövő útja a komplex gépesítésben keresendő. Több bányaüzemnél már ezt az utat járják, de Nógrádban még nincs teljesen gépesített frontfejtés. Az igaz, hogy 1968— 69-ben kísérleteztek ezzel, de akkor kevés sikerrel. Fontos dolog, mert a műszaki fejlesztésnek, a gépesítésnek, a balesetek csökkentésében, a biztonság fokozásában, a jobb munkakörülmények megteremtésében is meg kell mutatkoznia. Az utóbbi időben egyre inkább a teljes gépesítés kerül előtérbe, mert ezzel lehet a legnagyobb hatékonyságot elérni. Az EMSZ-nél és az új. szerveződő szénbányászati trösztnél is. a legfontosabb kérdés a géppótlások biztosítása. A fejlesztés elmaradása mellett ugyanis az elmúlt években még a gépek pótlása sem volt megfelelő. A szénbányászatban jelenleg üzemelő gépek mintegy 25 százaléka ma már teljesen amortizálódott. Nagyon sokba kerül ezeknek a gépeknek a karbantartása, és egyáltalán nem korszerűek. Évről évre többet fordítanak bányagépekre. Ezt egyébként nógrádi példával is igazolta dr. Tamási István. 1972- ben például a Nógrádi Szénbányáknál a gépek beszerzésére csak 7 millió forint jutott. Tavaly már ennek kétszerese ! Az idén viszont, több mint 30 millió forintot fordítanak gépi beszerzésekre. Fontos kérdés természetesen gépesítésnél a tipizálás. így köny- nyebb a pótalkatrész-ellátás. Országosan elsősorban a szocialista országokból kívánják beszerezni a bányagépeket. Főleg a korszerű lengyel gépekre számítanak. Ez az irányzat a Nógrádi Szénbányáknál is. Ezen kívül önjáró berendezéseket saját, és NDK kooperációban kívánnak gyártani. Biztosításnál a hidraulikus tárnok alkalmazása kerül előtérbe. A nógrádi kísérletek jól beváltak, és nagyobb ütemben kívánják beszerezni ezeket a könnyen kezelhető biztosítóeszközöket. A frontfejtések korszerűsítése megkívánja az előkészítés gyorsítását. Ma a magyar bányászatban csak a vágatok 10 százalékát hajtják gépekkel. Ez az arány már nem felel meg a korszerűség követelményeinek. Nem véletlen, hogy Nógrádban is a gyorsvágathajtásra, az élővá- jások gépesítésére törekednek. A továbbiakban az előadó foglalkozott a szállítási rendszerek korszerűsítésével, a személy- és anyagszállítás gépesítésével. Mint mondotta, ma még átlagosan 45 perc esik el a munkaidőből a ki- és beszállás miatt. Nógrádban ez egy óra. Ezért is fontos, hogy személyszállító gumiszalagokat, mozdonyszállítást és ahol szükséges lanov- kás személyszállítást valósítanak meg. Az anyagszállítás korszerűsítésére pedig a függősínes megoldás látszik elfogadhatónak. Rengeteg tennivaló van a magyar szénbányászatban — ahogy azt dr. Tamási István az előadásában elmondotta. Fel kell számolni a viszonylagos elmaradást, hiszen energiahordozókban lejárt a bőség kora. A szénbányászat alapkérdése a szénfogyasztó bázis megteremtése, korszerűsítése. A nógrádi szénbányászat helyzete stabilizálódott. Hosszú időre évi I millió tonna körüli termeléssel számolnak. Országosan méginkább a külfejtések felé tolódik el az arány. Egyik legnagyobb beruházás a Bükkábrány környéki lignitmező feltárása, ahol évi 15 millió, de szükség szerint 22 millió tonna lignit is kiter- melhetővé válik. B. J. Mai kommentárunk Segédü&emágak A megye termelőszövetkezeteinek kétharmada közgazdaságilag kedvezőtlen adottságok között gazdálkodik. A termelési önköltségek magasabbak az országos átlagnál, a gépek élettartama kisebb, egy-egy kevésbé sikerült év mély nyomot hagy a tsz-ben, a fejlődést könnyen visszavetheti. Ilyen körülmények mellett nagy szükség van a kiegészítő ipari tevékenységre, a mellék- és segédüzemágakra. A segédüzemek gazdasági súlya —, mint ahogy az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek helyzetének tárgyalása során megállapította — jelentős. A profiltisztítás és a gazdaságtalan termelés visszaszorítása mellett is növekedett az utóbbi években. Az összes árbevételnek csaknem egyharmadát adja. Az élelmiszer- és fagazdaságon kívüli tevékenység lényegesen nagyobb ütemben fejlődik, mint a mezőgazdasági alaptevékenységhez kapcsolódó segédüzemágak. Ahol a természeti adottságok lehetővé teszik (Ka- rancslapujtő, Somoskőújfalu, Szécsény) kő-, homok-, és kavicsbányászattal foglalkoznak. Másutt, mint például Kétbodonyban, Lu- dányhalásziban fehérnemű-, „papucs”-kis- üzemeket alakítottak ki. Pásztón, Diósjenőn a műanyag alapanyagú cikkek előállításából jutnak bevételhez. Pár évvel ezelőtt arról beszéltek, hogy a termelőszövetkezetek már lassan mindennel foglalkoznak, csak éppen a legíontosabbal, a mezőgazdasági terméssel nem. Az igazsághoz tartozik, hogy néhány helyen kellő megalapozottság nélkül, alapos közgazdasági elemzés hiányában alakítottak ki különböző melléküzemágakat (Nagylócon például bizsuüzemet), amelyekkel „befürödtek.” Kétségtelen, a melléküzemágban képződő nyereség biztosítja gazdaságaink egy részének pénzügyi biztonságát és a mezőgazdaság fejlesztésének forrásául szolgál. Biztos pénzt jelent a szövetkezetnek, mert nincs kitéve az időjárás viszontagságainak. A lehetőségeket mezőgazdasági üzemeink azonban még nem használják ki megfelelően. A kiegészítő tevékenységet az új támogatási rendszer hatékony kihasználásával kell szélesíteni. Egyik ilyen fő szempont: növelni szerepét a helyi munkaerő-foglalkoztatásban, mert az egyre növekvő gépesítés a tagság jelentős részét „kiszorítja” a termelésből, a melléküzemágakban viszont jó kereseti lehetőséghez jutnak. Magyarnándorban például a konzervgyárral kooperáltak, s létrehozták a zárószalaggyártó üzemet, ahol az asszonyokat csak, a mezőgazdasági „holtidőszakban” foglalkoztatják. Ezzel állandó munkát biztosítanak számukra, s a gazdaság is jó jövedelemhez jutott. Az ideális melléküzemági tevékenységnek azonban az alaptevékenységhez, az élelmiszer- és fagazdasághoz kell kapcsolódnia. A feldolgozó tevékenység hasznos példája a dré- gelypalánki szörpüzem, vagy a dejtári tartósító, ahol az alapanyag zömét a termelőszövetkezet biztosítja. Könnyebb a szervezés, jövedelmezőbb a zöldség- és gyümölcstermesztés. E folyamat meggyorsítását szolgálják azok a kezdeményezések, amelyek során új feldolgozó üzemek építéséről határoztak. A termelőszövetkezetek közös összefogása alapján épül Salgótarján mellett egy új húsfeldolgozó üzem. Tolmácson, Kálión lucernafeldolgozót hoztak létre. Emellett továbbra is szükség van az ipari üzemekkel, és egyéb szövetkezetekkel való kooperálásra, bérmunka végzésére, bedolgozásra. A segédüzemágak szerepe azért is fontos, mert az itt képződött nyereséget az alaptevékenység műszaki-technikai feltételeinek javítására fordíthatják, amit az alaptevékenység jövedelméből csak nehézségek árán tudnának „kispórolni’_ Sz. Gy, LucernaMúsrííüs A tolmácsi termelőszövetkezet állal tenyésztési ágazn+z- nak sokat jelent, hogy milyen a taka; má-iy minősig- ,.\ )u. cérna első kaszálásához idejében hozzá'attak. A takarmánybiztosítást segíti a termelőszövetkezet új lucernaszárító es -feldolgozó üzeme is. Lomén Pál és Birszki József naponta 30—40 hektáron végzik a lucerna rendsodrózását Az E—280-as önjáró silczógép ..pilótája", Győri József szol gálja ki az üzemet Naponta 40—45 mázsa Ineerri <1iszt''t állítanak elő a szárító- és feldolgozóüzemben. Képünkön: Szikora István, a minőséget ellenőrzi Fodor Tamás képriportja NÓGRÁD — 1974. június 1., szombat 3 )
