Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)
1974-06-27 / 148. szám
£.ettő helyett egy vizsga Érettségi és fölvételi Középiskolát végző, továbbtanulni szándékozó fiatalok számára az évnek legnehezebb szakasza ez a mostani néhány nap. Érettségi vizsgán kell számot admok eddigi tanulmányaikról, majd készülhetnek az újabb nagy erőpróbába, a felvételi vizsga „csatározásaira”. Hogy az egymás után következő vizsgák számát, a fiatalok erejének igénybevételét csökkentsék, néhány éve olyan rendszert vezettek be, mely szerint az írásbeli érettségi vizsga bizonyos tárgyakból egyben felvételi dolgozatnak is számít, s ha jól sikerül, már csak szó- beliznie kell a jelentkezőnek, nek A kísérlet bevált, ezért az ideit megelőző tanévben tovább fejlesztették. Néhány tanintézetben a szóbeli érettségi szaktárgyakból tett vizsgákat a felsőoktatási intézmény felvételi vizsgafeleletként minősítette, így gyakorlatilag egyszerre esnek túl a tanulók a két vizsgán, s zavartalanul örülhetnek a szünetnek. Az idén, Nógrád megyében először Salgótarjánban. a Stromfeld Aurél Gépészeti és Gépgyártástechnológiai Szak- középiskolában próbálták ki az új vizsgarendszert. A 135 végzős hallgató közül 34-en jelentkeztek különféle műszaki főiskolákra, ők egyszerre estek túl a két vizsgán. Az érettségi vizsgabizottság két társelnöke közül az egyik szakmai tanfelügyelő, a másik pedig főiskolai tanszékvezető tanár, aki rögtön a fevételi / • '*■ 1 - ■ ■ 1 vizsgákon rendszeresített pontozási rendszer szerint is értékeli a feleleteket. Ezek az értékelések az adott tanintézetek csúcsbizottságaihoz kerülnek, melyek döntenek a jelentkezők felvételének ügyében. — Az új rendszer a tanulók szempontjából messzemenően előnyös — mondja Kőszegi Jenő, az iskola igazgatója. — Nemcsak az egyszeres vizsga- időszak, egyszeres vizsgadrukk miatt, hanem azért is, mert nem kell az ország különböző városaiban székelő főiskolákat felkeresniük, helybe jön a felvételi, így egymás között, „hazai pályán” túlesnek mindenen. Jó lenne a formát kiterjeszteni az egyetemi jelentkezésre is, megfelelő változtatásokkal. Az egyik társelnök dr. Lát- rányi Jenő, a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola tanszékvezető tanára így ösz- szegzi tapasztalatait: — Első alkalommal veszek részt ilyen jellegű összevont vizsgán. Az eddigi három nap eredményeként elmondhatom, hogy jónak tartom ezt a rendszert. Amellett, hogy a diákoknak lélektanilag megköny- nyíti a helyzetet, tulajdonképpen észre sem veszik, hogy túlesnek a felvételin, s ugyanakkor nekünk is jobb lehetőségünk nyílik megismerni a jelentkezőket, teljesebb képet kapunk róluk, mint a hagyományos rendszerben. A tanulókkal általában elégedett vagyok, felkészültségük megfelel annak, amit várunk tőlük, legalábbis ami az eddig vizsgázottakat illeti. Bátran jönnek vizsgázni, jól felkészültek. — Mint tanár, célszerűnek tartom ezt a formát — fűzi hozzá az előzőekhez Szabó Ferenc, országos szakfelügyelő. — Természetesen még eléggé kezdeti stádiumban van, de ha kialakul, „beérik” jó megoldássá válhat. Nagy Géza és Rotyis Péter nemrég jöttek ki a vizsgáról. A véleményük eltérő. — Sokkal nehezebb, mint egy „sima” érettségi — mondja Péter.— Különösen a matematikai írásbeli volt nehéz. .. Azután az izgalom.. . — Szerintem így a jobb — veti ellen Nagy Géza. — Túl vagyunk rajta. Akinek az érettségije nem sikerül, úgysem felvételizhet, csak a „pót” utón. Én különben csak addig izgultam, amíg nem húztam a tételt... Valamivel arrébb egy fiatalember reggelizik, kissé megkésve. Ruhája mutatja, ő is ma volt „soros”. Nagyot húz a félliteres kakaószacskóból. — Előtte úgysem ment volna le semmi a torkomon. Most már nyugodt vagyok. Ügy hiszem, jól sikerült a feleletem — szúrja két falat közé Kékesi László. A harmincnégy érdekelt az értesítést várja, az érettségifelvételi vizsgán résztvevő pedagógusok tapasztalataikat értékelik. Remélhetőleg az új rendszer minél előbb elterjed és általánossá válik, megkönnyítve ezzel a diákok „nehéz időszakát”. — *• — Mai tévéajánlatunk •1.25: „A költő felel”. 30 év magyar költészetének tárlata. IX. rész: A nép nevében. Az eddigi adásokhoz hasonlóan, ezúttal is egy klasz- szikus költő verse vezeti be a műsor egyes tételeit — ezúttal három ilyen tételből áll az adás — mintegy téma- meghatározóként, kérdésként. s erre válaszolnak a mai költők, a mai kornak megfelelően. A három tételt Petőfi Sándor három verse nyitja — A nemzetgyűléshez. A XIX. század költőihez, és a Kazinczy Gáborhoz ciműek —. s a „válaszolók”: Nagy László. Illyés Gyula. Simon István. Garai Gábor. Benjámin László. Váci Mihály, és Kormos István. Az elhangzó versek, a mai költők közéleti érdeklődését, szenvedélyeit tükrözik — szándékaikban, hitükben, elkötelezettségükben méltó utódoknak bizonyultak. Az elhangzó verseket Sin- kovits Imre. Pap Éva. Koncz Gábor. Harsány! Gábor, Kozák András, Latinovits Zoltán. Berek Kati. Drahota Andrea. Nagy Attila. Avar István, Kohut Magda és Vajda László előadásában hallhatjuk. Könyv - népművelőknek A Népművelési Propaganda Iroda és a Könyvtártudományi és Módszertani Központ kiadásában negyedévenként jelenik meg az irodalom népszerűsítésének, a művészi szemléltetés egyszerű eszközökkel is megvalósítható formájának kiváló segédanyaga az Eseménynaptár. Egy-egy szám 6—8 évforduló és aktuális téma anyagát, dokumentumait dolgozza fel. Az életrajzok, történetleírások és bibliográfia mellett közvetlenül felhasználható kiállítási anyagot is tartalmaz. Művelődési házak igazgatói és munkatársai, ünnepségek szervezői nagy hasznossággal forgathatják az Esem Íny naptár negyedéves füzeteit. 1. i- Olvastam, amit rólam írt — mondta — messze járt maga az igazságtól. Nem nézett rám, mereven maga elé bámult. Arcán hegedő sebek éktelenkedtek, de markáns vonásai igy is őrizték a megnyerő férfi emlékét. Bepólyált bal karja a nyakába kötött kendőben nyugodott. Nadrágot, cipőt még nem húzhatott, kék csíkos köntösben, papucsban ült mellettem, ölében a bottal. — Magával nem beszélhettem. Azt írtam meg, amit a társai elmondtak. — Mit tudhatnak rólunk mások?! Minden különösebb hangsúly nélkül mondta ezt. Mégis úgy értelmeztem a szavait, mint valami öreges bölcselkedést. Huszonhat, huszonhét éves lehetet^. De hosszú időn át feküdt mozdulatlanul a kórházi ágyon. — Ügy történt, ahogy az újságba került? — Ügy történt! — Hát akkor?... Miért mondja, hogy messze jártam az Igazságtól? — Mert az bele se került az újságba. Ezúttal mintha rám nézett volna. Nem fordult felém, csak a feje mozdult kissé. Még mindig azt hittem, hogy tetszeleg magának a bölcsesség pózában, s türelmesen bántam vele, mint egy megrögzött öreggel. Különben sem volt még gyógyult állapotban. A testét másodfokú égési sebek borították.- De hányadfokú égést szenvedhetett a lelke? — Nézze! — kezdtem rábe- szélőleg. — Amit maga véghezvitt, arra csak igen kevesen vállalkoznak. Ahhoz bátorság kell, a veszély vállalása, és ugyanakkor felelősség- érzet. Frázisnak hangzik, tudom, de az ilyesmit hőslett4 NÓGRÁD - 1974. június 27,, csütörtök nek szokás nevezni. Vagy legalábbis hősies helytállásnak. — Ezt ők mondták? —o A társai?... Nem! Vagyishogy lényegében ezt mondták. Én csak megfogalmaztam. Rosszul fogalmaztam volna? Hallgatott. A pad, amelyen ültünk, a park egy félreeső sarkában állt. Senki nem sétált el idáig, tisztes távolból leskelődtek felénk a betegek és a látogatók. - A park pompázott a vénasszonyok nyarában, a bágyadt napsütésben. Csak az a nagy kórházi csend hatott nyomasztóan. — Hozzátartozója nincs? — kérdeztem. — Van! — mondta. — De én ilyenkor jobb szeretem, ha békén hagynak. Amikor leiszom magamat és hánynom kell, akkor is elbújok, mint a kölkedző macska. — A társai meglátogatták már? — Meg! Elküldtem őket a fenébe. Éngem ne bámuljon itt senki. Maga sem nagyon gyönyörködhet bennem. — Nem azért jöttem — mondtam. Beszélgetésünk megint elakadt. Kezdtem magamat kényelmetlenül éreni, nem bántam volna, ha az ápolók távozásra szólítják fel a látogatókat. Másrészről határozottan éreztem, hogy maradnom kell. valamit meg kell még tudnom erről az emberről, ami nélkül most már igen bizonytalan lennék felóA Magyar Rádió Salgótarjánban megrendezett népzenei fesztiválján az egyik legnagyobb sikert — s termek mindjárt hozzá megérdemelten — a Belgiumból érkezett Hét Kliekske, ami magyarul „A csoport”-ot jelent, együttes aratta. A négytagú csoport — Herman Dewit és felesége, Wilfrid Moonan és Ozwald Tahcz — korábban Brabant megye falvait járta, utcákon és vendéglőkben énekeltek. Könnyed, fesztelen előadásmódjuk valószínűleg ezzel magyarázható. Sikerrel ápolják a régi flamand dalhagyományokat, de elmélyülten tanulmányozzák az ezzel kapcsolatos tudományos irodalmat és más művészeteket is. A képünk jobb oldalán látható dudát például a világhírű németalföldi mester, Brueghel egyik festménye alapján rekonstruálták. . Fodor Tamás felvétele Az iskolák fejlesztése Nagybátonyban A könnyűzene amatőr művelőinek íóruma A megszűnt amatőr köny- nyűzenei fesztivál után most újra szereplési lehetőséget biztosítanak a műfaj művelőinek. szerelmeseinek. Július 1-én a salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ szabadtéri színpadán versenyeznek a megye beatzenekaraí, folk- és popzenei előadói. A zenekarok közül a salgótarjáni Kohász Művelődési Központ Explorer 46, a salgótarjáni öblösüveggyár Kossuth Lajos Művelődési Házának Hat-man, a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ Ra II. és a Centrum, a pásztói, és a rétsági művelődési központ Roy, illetve Alfa. és a kisterenyei művelődési ház TOP együttese lép pódiumra. A szólisták között szerepel Mátraházi Ferenc Kisterenyéről, Gregor Zoltán RétságróL, Koltányi Károly. Rubik Ferenc. Merczel Erzsébet. Széles Mihály Balassagyarmatról és Fodor Ferenc Salgótarjánból. A megyei verseny kategóriánkénti első helyezettjei képviselik megyénket július 20—21-én Orosházán a területi versenyen. le. S mintha ő sem hagyott volna szívesen ebben a bizonytalanságban, egyszercsak megszólalt: — Akarja tudni az igazat? Ha van egy kis ideje, elmondhatom — közben nagy nehézkesen felém fordult. — Akarja? Most láttam rajta, hogy neki nagyobb szüksége van erre, mint nekem. — Akarom! — mondtam. — De nemsokára lejár a látogatási idő. — Addigra végzek — mondta türelmetlenül. Mégis, hallgatott még egy darabig. Aztán lassan elkezdte. ★ Második hete voltunk éjszakások, a nappalokon a két másik brigád osztozkodott. Éjfélkor álltunk munkába, s reggel nyolckor váltottak le bennünket. Azon a szombatra virradó éjszakán hajnalig szemerkélt ránk az eső, akkor elállt, s a váltás idejére felhőtlen lett az ég. Levetettük a csuklyás, vízhatlan köpenyeket. De a bosszúságunkat nem tudtuk levetkezni. Szidtuk Flóriánt, hogy miért kellett neki második hétre is vállalnia az éjszakai műszakot. A többiek mindig jó időben dolgozhattak. Augusztus vége volt, s ha esett, csak éjszaka esett. Szóval, nem voltunk valami virágos kedvünkben. (Folytatjuk) i Az oktatási intézmények fejlesztésére a korábbi években is nagy gondot fordítottak Nagvbátonvban. A nagyközségi tanács t a napokban vizsgálja az oktatási intézmények gondnokságának munkáját s elemzi, hogy a rendelkezésre bocsátott költségvetést gazdaságosan használták-e fel, az anyagi eszközökkel sikerült-e — és mennyiben — az oktatásnevelés színvonalának fejlesztése. A jövőben a tanács még többet kíván tenni és a vizsgálat eredményétől függően, azokat az intézményeket segíti jobban, amelyeknél az intézményi felszereltség szintje alacsonyabb. A tanács törekvése, hogy az iskolák, óvodáik dologi ellátása mellett, a helyi közoktatás-politika megoldásához minden feltételt biztosítson. A Minisztertanács tárgyalta Jusson is, maradjon is! Aligha váratlan esemény a kormány legutóbbi határozata, amelynek alapján további dolgozó rétegek heti munkaidejét csökkentik. Jó ideje már, hogy megkezdődött ez a folyamat, és ma már milliók élvezik előnyeit, annál is inkább, mert a családtagok szempontjából sem közömbös, mennyi időt töltenek munkában — és nem csupán munkahelyükön! — a família kereső tagjai. Ám, akikről ezúttal szó van, — az alsó- és középfokú intézményekben oktató pedagógusok jelentékeny része, az egészségügyi dolgozók, az állami mezőgazdasági, erdő- és vadgazdálkodási, közlekedési, fürdőüzemi, továbbá az oktatási és kulturális szolgáltató intézményeknél, vállalatoknál foglalkoztatottak — azok számára igen nagy jelentőségű ez a döntés. Hadd tegyük nyomban hozzá, hogy egy-két éven belül fokozatosan és a hivatás, a szakma sajátosságai szerint megvalósuló határozat ez, amely az érintett pedagógusok eseteben például a heti kötelező óraszám csökkentését jelenti. Fokozatosan, mert a megvalósítás alapelve ezúttal is az, hogy a rövidebb munkaidő nem ronthatja a termelés, illetve a tevékenység jelenlegi hatékonyságát, színvonalát Ez utóbbi legalább annyira társadalmi érdek — gondoljunk csak az oktatásra, kórházi ellátásra, közlekedésre —, mint a több szabad idő mind szélesebb körű biztosítása. Könnyű megérteni az óvatosságot, hiszen miközben egy- egy dolgozó réteg, csoport szeme előtt elsősorban saját munkakörülményeinek javítása lebeg, a többiek joggal várják el, hogy amire igényt tartanak, nem romlik, nem csökken, ellenkezőleg, folyamatosan javul, tökéletesedik, különösen, ha elsőrendű szolgáltatásról van szó. További nehézséget okoz, hogy a munkaidő-csökkentés folyamata mindinkább olyan területekre is kiterjed, ahol nem lehet a termelékenység növelésével kiegyenlíteni, ha rövidebb Ideig dolgozunk. A létszám növelésére pedig, számos ismert ok miatt, szintén csak korlátozott mértékben van mód. Gondoljunk például az egészségügyre, a körzeti és szakrendelésekre, a kórházi, vagy a klinikai betegápolásra. Ma is hiány van ápolónőkben, és a rendelkezés megvalósítása további sok-sok ezer nővér kiképzését és munkába állását feltételezi. A két feladat nyilvánvalóan csak együtt, egymással ösz- szefüggésben valósitható meg. Nem vitás, hogy a munkaidő- csökkentéiről hozott kormányhatározat, a várható jobb munkakörülmények növelik majd e pálya vonzóerejét és más Intézkedésekkel egyetemben elősegítik, hogy a betegágyak nélkülözhetetlen őrangyalai, hivatásuk magaslatára emelkedjenek. De van még valami, amit szintén nem hagyhatunk figyelmen kívül. Mostanában igen sok szó esik a munka, a munkahely szervezettségéről. Kellő határozatokban nincs hiány, és általában a módszeres segítséghez, szakértő támogatáshoz is hozzájut minden vállalat, intézmény, amely ezt igényli. Mégis úgy tűnik, mindez kevés. Szinte változatlanul érvényes a megállapítás vállalati, üzemi, intézményi szervezettségünk kiáltó elmaradottságáról, már csak azért is, mert még ha tapasztalható is e téren szerény előrehaladás, a világ ennél gyorsabban halad. Lehetséges, hogy a követelményekben keresendő a hiba? Bizonyára azokban is. Akkor pedig azok a körülmények, amelyek a munkaidő-csökkentés előírt, illetőleg meghirdetett menetrendjéből bekövetkeznek,. kényszerítik majd, akiket illet, hogy szervezeti téren alkalmazkodjanak az új helyzethez. Balogh János
