Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)

1974-06-26 / 147. szám

Balassagyarmaton találkoznak Országos rejtvényfejtő versenyre várják Balassa­gyarmaton az elmesDort hí­veit, de még előbb, június 26-án fogadják a kertbaráto­kat. ugyancsak az ország minden részéből. A kertbarátkörök vezető­it nem annyira szórakozni, mint inkább tanulni és ta­nulmányozni hívták meg a rendező szervek: a Hazafias Népfront kertbarátok orszá­gos társadalmi szövetsége és a balassagyarmati kertbarát­kör. ' A házikert- a kiskertmoz­galom Balassagyarmaton is sok követőre talált már ed­dig is a kertészkedni szere­tő emberek körében. Az alig egv esztendeje alakult kertbarátkörnek az Itt fo­lyó tevékenységnek, az el­ső kiállításuknak is híre van már. talán ezért is esett Ba- lassagvarmatra a választás a kertbarátkörök vezetői ré­szére rendezendő konferen­ciával. Természetesen az is idevonta a szakemberek fi­gyelmét. hogy a táitenmelés szempontjából országos vi­szonylatban is jelentős az Ipoly-mentl bogyós gyümöl­csnek termesztése. És. hogy ne csak nagyüzemekben le­gyen az. hanem a kiskerté- szek is hasznát láthassák ennek a termelési ágnak (eper. málna, ribizli.) erről hallanak majd értékes kedv­csináló előadásokat. A vita­indító előadásként. Bogvós- gyümölcsűek a házikertben címmel dr. Papp János, a kertészeti egyetem adjunktu­sa foglalkozik a közérdekű témával. A bogyós gyümölcsű- ek termesztésének helyzeté­vel Nógrád megyében pedig Forgó Imre, a megyei ta­nács mezőgazdasági osztály­vezetője ad számot a meghí­vottaknak. Az előadásokat korreferátumok követik Ezekben hangot kapnak az értékesítés és növényvédelem problémái is. A szakszerűen kialakított és jól megválasztott bogyós gyümölcsöket is termelő há­zikertekben tervezett látoga­tásokat bizonyára szívesen fogadják majd az ország különböző tájairól érkező vendégek. A házigazdák a balassagyarmati kertbarátok telkesen készülnek fogadá­sukra. a rendező szervekkel együtt. Tapasztalatokban és gondolatokban gazdag ta­lálkozónak ígérkezik a hu­szonhatodikak kertbarátkö­rök vezetőinek részére ren­dezett konferencia. Elekes Éva Hat óra helyett már háromkor Munkásbecsiilettel és felelősséggel A PÁRT XI. kongresszusára való készülődés fokozott fele­lősséget ébresztett a dolgozók­ban. S ha ezt a kibontakozó felelősséget a Salgótarjáni Kohászati Üzemek vasöntödé­jében szorgalmaskodó Révai István tiz főből álló bronzko- i-/orú.s szocialista brigádjának tükrében szemléljük akkor, hozzátehetjük, hogy a pártta­gokban és pártonkívüliekben egyaránt érzékelhető ez a fo­kozott felelősség. Bronzkoszorúsnak mondják magukat, pedig eredményeik az ezüstkoszorú viselésére is feljogosítanák őket. Csakhát az egyetlen feltételnek, a bal­esetmentes munka igényének, sajnos, nem tudtak megfelel­ni. A lázas munka ütemében elterelődött a figyelem, és megtörtént a baj. A figyelem, a balesetmentes munkára való törekvés most a XI. pártkong­resszusra való készülődés so­rán különös hangsúlyt kapott. • Különös hangsúlyt, pedig a feladat, amire vállalkoztak, talán az egész brigád életé­ben is példátlan és egyedül­álló. Áz ózdiak a Ganz-MÁVAG- hoz és Csepelhez is fordultak azzal az igényükkel, hogy három garnitúra rácsöntvény­re lenne szükségük. A kemen­cék átépítése során ki kell cserélniök a léghevítő alapo­kat, s ez a három garnitúra a levegő-előmelegítő rekuperá- torhoz kell. Egy garnitúra 22 darab, egyenként 15 mázsás, különleges szerkezetű rácsönt­vényből áll. S amikor meg­kérdezték a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemek öntőszakem­bereitől, hogy hajlandók-e el­vállalni az ózdiak részére ezt « nagyon sürgős feladatot, akkor Révai István brigádve- zetőre esett a tekintet. Révai István, meg a brigád tagjaira nézett kérdően. De aztán gyor­san megszületett az elhatáro­zás: elkészítjük ezt a nagyon sürgős munkát a párt XI. kongresszusának tiszteletére. Á brigádvezető is, meg Pál István brigádvezető-helyettes is ✓x/vvrv*o/vx\/\^V/\^n-0/VVV'\/W\x\A»'V^VV'VV'VVVVA/»A/'«'\/VVVA/VV\^\/\x\/\x\/\XVrt>a/VAA<A/V'V'X\/^^ meggyőzően beszél arról, hogy a párt politikáját nem­csak elfogadni kell, de kon­krétan tenni is kell érte. A brigád tagjai tudják, hogy az ózdiaknak ig van szocialista kötelezettségvállalásuk a XI. kongresszus tiszteletére. De a három garnitúra rácsöntvény nélkül a nagyolvasztó sem tudna üzemelni, ez pedig az egész népgazdaságot kedvezőt­lenül érintené. A rácsöntvény­nek elkészitési határidejét az ózdiak úgy kommentálták, hogy az lenne a legjobb, ha már kész is lenne. Egy gar­nitúrára azonnal szükségük van de három garnitúra vég- határidejét október 31-re vár­ják a salgótarjáni szakembe­rektől. RÉVAI ISTVÁN brigádja fontolóra vette az igényeket is a lehetőségeket is, aztán kimondta a szót: augusztus 30-ra a három garnitúrát,, mind a 66 darab rácsöntvényt az ózdiak rendelkezésére bo­csátja. E vállalásba, persze, már mindent belekalkuláltak: a brigádvezető 32 éves szak­mai tapasztalatát, a brigád kommunista tagjainak példa- mutatását, Fábri Pál, Párosi Nándor és Papp Gyula pár­ton kívüli dolgozók lelkesedé­sét, Vincze Istvánnak, a bri­gád legfiatalabb tagjának szorgalmát és persze Csernák Viktor üzemvezető teljes tá­mogatását. A brigádvezető elmondja, hogy egy-egy rácsöntvényhez 40Ü darab magra is szükség van és azokat milliméter pon­tossággal kell beágyazni a for­makészítés során. Az öntési napokon a brigád tagjai nem hatkor, hanem három órakor foglalják el helyüket, hogy az öntés időpontjára mindennel pontosan elkészüljenek. De ahhoz, hogy az ózdi igényeket maradék nélkül ki tudják elé­gíteni, a brigád egy újítást is kidolgozott. A rácsöntvényt nem egyszerű 6ima szürkevas­ból készítik, hanem magas szilárdságú anyagból gömb­grafitos megoldással. Hagyo­mányos módszerrel a brigád tagjait nagy hő érte volna a hőkezelésnél és ez balesetve­széllyel járna. Ennek a kikü­szöbölésére egy külön átöntő berendezést szerkesztettek, ami befolyásolja az anyag hő­kezelésének folyamatát, de egyben a balesetveszélyt is csökkenti. A gömbgrafitos megoldás, a rácsöntvények tartósságát megduplázza. Ennek az anya­gi előnyeit már nem a Révai szocialista brigád élvezi, ha­nem az ózdiak. Mégis őszinte igyekezettel és felelősséggel végzik ezt a feladatot, mert jó munkájukkal fontos nép- gazdasági érdekeket szolgál­nak. Pál István szerint, a párt életszínvonal- és szociálpoliti­káját, amelyet maguk is jó­tékonyan éreznek. A nagyfokú felelősségérzetet Parcz Ferencné szavai Is meg­felelően érzékeltetik, aki a hajnali háromórai kezdésnél azzal érkezett be, hogy egész éjszaka nem tudott aludni. Az a gondolat bántotta, hogy az egv-egy rácsöntvényhez elké­szített, mintegy 400 darab mag mennyire felel meg a milli­méter pontosságú igényeknek. A magok megfeleltek, az első rácsöntvény-gamitúrát leöntöttek, hogy az ózdiak rendelkezésére bocsássák. A brigád tagjai fellélegeztek, mert az első tűzkeresztség után biztosítottnak látják, hogy ezzel a kiegyensúlyozott és szorgalmas munkával ele­get tesznek vállalt kötelezett­ségüknek, s így a nagyon sür­gős. munka az igényeknek megfelelően sikerrel fejeződ­het be. A RÉVAI szocialista brigád szavát adta, hogy segítséget nyújt az ózdi dolgozóknak. Az üzemvezetőség teljes támoga­tását élvezi, amely a brigád- tagok felelősségével és őszin­te . törekvéseivel párosulva hétköznapi tettek győzelmével készül megtisztelni a pártélet nagy eseményét, a XI. kong­resszust. Orosz Béla Ketten a „kirendeltek közül Rákospalota—Újpest vasút­állomás vágányai között és a raktárak körül az utóbbi idő­ben gyakran hangzanak el nógrádi tájszólással ejtett va­súti vezényszavak. Mint meg­tudtuk öt balassagyarmati va­sutas dolgozik ideiglenesen, szaknyelven szólva — kirende­lésben. Az egyik este, a fordakez­dés idején Kékesi János és Varga III. János készülődött éppen az éjszakai szolgálatra. Eredetileg mindketten vonat- vezetők, de itt többnyire ko­csirendezői feladatot látnak el. — Hogy kerültek ide? — kérdezem először Kékesi Já­nostól. — A MÁV-nál is, mint ma­napság annyi más vállalatnál egyik-másik foglalkozási kör­ben munkaerőhiánnyal küz­denek. Ez nem egyenletesen oszlik meg az állomások és csomópontok között. Pesten kevés a kocsirendező, a sarus és a vonatvezető. Ezért a MÁV vezetői ideiglenesen munkaerő-átcsoportosítással oldják meg a szállítási felada­tokat. — Szívesen jöttek a fővá­rosba dolgozni? — Nem! — feleli kertelés nélkül Kékesi János. — ötven­éves elmúltam, s ebben a kor­ban már inkább otthon a családi körben tölti el szabad idejét az ember. Nem mintha itt bármiben is hiányt szen­vednénk: van jó szálláshe­lyünk a Nyugati pályaudva­ron, a fizetésünk is legalább ezer forinttal több mintha oda­haza dolgoznánk. A pesti fő­nökeinkkel is elégedettek va­gyunk; közvetlenek, segítőké­szek. Amikor ide jöttünk szin­te kézen fogva vezettek be a munkába. Mert bármennyire is öreg vasutasok vagyunk, minden helyet mi sem isme­rünk. Márpedig a vasútforgal- mi munka csak alapos helyis­merettel végezhető pontosan és biztonságosan. — Ezek szerint nem rossz itt, de a családi kört mégsem pótolja az itteni élet. Akkor miért vállalkozott erre a szol­gálatra? — Tudom, hogy ellentmon­dás van a nyilatkozat és a gyakorlat között — mondja magabiztosan Kékesi János, majd nyomban hozzá fűzi a magyarázatot: — Minket idő­sebb vasutasokat az jellemez, hogy nem elégszünk meg sző­kébb környezetünk eredmé­nyeivel. Más szóval: az Igazi vasutas akkor is örül, ha szol­gálati helyétől több száz kilo­méterre is jó véleményt hall a MÁV munkájáról. Ennek viszont a fordítottja is igaz. — Így történik meg, ami­kor odahaza a szolgálati he­lyünkön szóba kerül, hogy se gíteni kell Pestet, mert az ot­taniak nem győzik a munkát, ha nem is szívesen, de elvál­laljuk a távoli szolgálatot. Bármennyire is fogadkozom, az az igazság, hogy 1957 óta kisebb-nagyobb megszakítás­Évekkel ezelőtt egy síró fi­atalasszonyt vigasztaltunk eredménytelenül a szerkesz­tőségben. Segítségért jött hoz­zánk és nehéz pusztán jó szó­val megnyugtatni valakit se­gítség helyett, akinek mélysé­gesen igaza van. Segíteni azonban nem tudtunk rajta. Az előzmény a szokásos. A férj iszik, majd az utolsó tal­ponálló zárórája után haza- dűlöngél és sorba veri a há­rom gyerekét meg a felesé­gét. A család rendszerint a szomszédokhoz menekül reg­gelig és másnap kezdődik elölről minden. Az utolsó nagy randalírozás- nál a szomszédok kihívták a rendőrséget és másnap a gyámhatóság állami gondozás­ba vette a három kicsit. Ez­után jött hozzánk segítségké­rjen a szerencsétlen asszony, — Adják vissza a gyerekei­met,! A részeges apjukat vi­gyék el! — De erre nem volt mód, hiszen a férj csak időn­ként veri a gyerekeit, csak rettegésben, tartia a család­ját. csak elissza a keresetét. Eavébként jó ember. 1975. január elsőiétől az ilyen esetekben már nem a gyermekeket viszik el a csat Mindenki érdeke ládi környezetből, hanem az alkoholista szülőt. Ekkor lép ugyanis hatályba az Elnöki Tanács legújabb törvényerejű rendelete. Ennek alapján bármely állami, gazdasági, szövetkezet, vagy társadalmi szerv, de a közvetlen kör­nyezet (tehát a család, a szomszédok stb.) is kérhetik a megrögzött alkoholista munkaterápiás gyógykezelését. Kényszergyógykezelésről van szó, az önkéntesen vállalt el­vonókúrára eddig is volt le­hetőség. Az újabban elrendel­hető munkaterápiás gyógy­kezelés hat hónaptól két évig tarthat és eredménytelenség, vagy újabb alkoholizálás ese­tén megismételhető. A gyógykezelést munkaterá­piával kell összekötni és kü­lön erre a célra létesítendő intézetben kell folytatni. Ilyen intézet még nem létezik ná­lunk. Az egészségügyi és igaz­ságügyi kormányzat feladata ennek felállítása és megszer­vezése. Sokan kérdezhetik, hogyan kerül ide az igazságügyi kor­mányzat, hiszen az alkoholiz­mus köztudomásúlag beteg­ség. Nos. a törvényerejű ren­delet szerint nagyon is sok köze van. Mint szó volt róla bármely állami, gazdasági, szövetkezeti, társadalmi szerv, vagy a környezet bejelentésé­re indul meg az eljárás. Or­vosi javaslat alapján azután az ügyész indítványára a bí­róság határoz a munkaterá­piás kényszergyógykezelés el­rendeléséről. Ez az eljárás ugyanis a törvényes garanci­ája annak, hogy ne történhes­sék semmiféle visszaélés. Hogy például senki se „pro- tezsálhassa” be régi harago­sát a kényszergyógykezelésre. A bírósági eljárás garantálja tehát, hogy valóban a szó orvosi értelemben vett alko­holisták kerüljenek az új in­tézetbe. A kényszergvógvkeze- lés bizonyos szabadságkorláto­zással is iár. de az intézet pem börtön és bár gyógyke­zelés céljából hozzák létre, nem azonosítható egy szabá­lyos kórházzal. Itt a megfe­lelő egészségügyi ellátás mel­lett dolgozni is kell — ami a gyógyítás egyik része — de azért a munkáért munkabért fizetnek, amelyből csak az el­látás költségeit vonják el. Ide tartozik még az is, hogy az intézetben töltött idő nem szakítja meg a munkaviszony folyamatosságát! Néhány szót arról is, hogy kit nem lehet ilyen intézetbe beutalni. Először is a 18. évét még be nem töltött fiatalko­rút, aki még nem valószínű, hogy megrögzött alkoholista és ha alkoholizál is, más gyógymódot kell igénybe ven­ni. Nem lehet beutalni to­vábbá azokat a betegeket, akiket másként kell gyógyí­tani. Ez a törvényerejű rendelet a családok, a lakóhely nyu­galma, az üzemek normális légköre, valamint a közrend és közbiztonság érdekében született. De magáért az al­koholistákért is, hiszen nekik érdekük elsősorban az, hogy meagvógyulianak és óira em­berhez méltó életet éljenek. bz. A. sál kirendeltként dolgozom, többnyire a főváros vasútállo­másain. Varga III. János ebben az értelemben ellentéte munka­társának. ö már szívesebben vállalja a kirendelési szolgá­latot. Az elmúlt évek során nemcsak Budapesten, hanem vidéken is dolgozott. Többek között részt vett a Nagykáta —Szolnok közötti vasútvonal villamosításánál, ahol vonat­vezetőként tevékenykedett. — Miért szeret a fővárosban dolgozni ? — kíváncsiskodom a mosolygós arcú vasutastól. — Azon kívül, hogy itt van szükség a munkámra, talán vágyódom a kikapcsolódásnak erre a módjára. De a többlet- kereset sem jön rosszul. Van két nagy lányom és egy kilenc­éves fiam. Szeretnék nekik minden tőlem telhetőt megad­ni. Nagy örömöt találok ab­ban, ha hosszabb idő után találkozom a fiammal, s át­adom neki az ajándékot. — Jelenleg milyen feladato­kat látnak el Rákospalota— Üjpesten? — Munkánk nagy részét a kocsirendezői teendők teszik ki. Az állomásra érkező ele- gyeket (szerelvényeket) irá­nyítjuk a megfelelő helyekre. Ezen kívül elősegítjük az ipar­vágányok kiszolgálását, ahol én, mint vonatvezető felelős vagyok a forgalom rendjéért, vagyis amíg tolatunk, én biz­tosítom a szabad pályát a ko­csiknak. Miután a két balassagyar­mati vasutastól el kellett bú­csúzni, Mészáros Lajos állo­másfőnökkel beszélgettünk a kirendelt dolgozókról. Kékesi János és Varga III. János két különböző típusú ember, vajon a munkában is különböznek egymástól? — Nem tudnám eldönteni, hogy melyikőjük szorgalma­sabb, megbízhatóbb. Csak azt mondhatom, hogy mind a kel­tén kiválóan látják el a reá­juk bízott feladatokat. De ugyanez a véleményem Havaj II. Jánosról, Nagy II. István­ról és Bognár Istvánról, akik szintén Balassagyarmatról jöt­tek hozzánk dolgozni. Mind­annyian nagy segítséget adnak állomásuknak, mondja Mészá­ros Lajos, majd a következők­kel folytatja: — Telefonon megkeresem a balassagyarmati állomásfönö- köt, hogy hívjon meg a leg­közelebbi termelési tanácsko­zásukra. Ott akarom szemé­lyesen megköszönni a kiren­deltek munkáját, ami szerin­tem már több mint segítség... S. S. Az ügyek nem mennek szabadságra A modern társadalomban rengeteg elintézésre váró ügy van. A szükséges, hasznos és jó ügyekből is. A nyilvántar­tás, a bizonylatok, az iratok és az ügykezelés — kifejezet­ten hasznos, ha nem önmagáért létezik, hanem a rendet, fegyelmet, a tisztánlátást és a memóriát szolgálja. Az ilyen ügyekből rengeteg van a gazdaságban, az állam életében és az állampolgár életében egyaránt. Az ügyeket pedig el kell intézni — nyáron is... A nyári ügyintézést viszont nehezíti, hogy bár az ügyek­ből nincs, vagy alig van kevesebb — mint télen — az ügy­intézők száma megfogyatkozik. A bíróságok, közhivatalok, tanácsok ügykezelési kapacitása ilyenkor alighanem 30—40 százalékkal csökken. Hasonlóan meggyengült a vállalatok, gyárak adminisztrációjának feldolgozási képessége is. És a nagyobb társadalmi, gazdasági veszteség ebből származik. Könnyű belátni ennek az okát, hiszen — egyrészt — meg kell követelni a bizonylati rendet, ügykezelési fegyelmei, hogy a korszerű, nagy gyárakban, a kereskedelmi vállala­toknál az ügymenet — engedélyek, utasítások, megrendelé­sek, igénylések, diszpozíciók, oda-és visszaigazolások, kimu­tatások sora — ne fékezze, hanem segítse és kordában tart­sa, áttekinthetővé, ellenőrizhetővé tegye a gazdálkodással kapcsolatos szerteágazó munkát. Másrészt, ha ebben az ügymenetben „rövidzárlatok” keletkeznek, az azonnal kárt okozhat a munkában, és a vállalatok közti kapcsolatokban és így tovább... Mit tehetünk tehát, ha csak az ügyintézők mennek sza- szabdságra, de az ügyek maradnak? Menjen valamennyi vállalat egyszerre pihenni? Hangzott már el ilyen javaslat is, indoklásként említve, hogy ha szerény mértékben is, de találni erre példát a nagyvilágban... Ad abszurdum: men­jen el egyszerre az egész ország... Nálunk ennek nincs hagyománya. Kár lenne erőltetni. Aztán kivihetetlen azért is, mert korcsoportonként és szak­mánként is más és más a szabadság mértéke, és ez nem célszerűtlen. Legvégül pedig nyaralási szolgáltatásokkal sem bírnánk, ha egyszerre nyaralna mindenki. Se út, se strand, se üdülő, se étterem nem lenne ehhez. Maradjunk tehát a realitásoknál. Nem mehetünk egy­szerre szabadságra sem a gépek, sem az íróasztalok mellől, sem az ügyeinkkel együtt. Helyettesítenünk kell egymást felváltva 2—3 hétig, hogy az ügyeket jól és pontosan elin­tézhessük nyáron is — erre kell hosszú távra berendez­kednünk. Ez pedig egyetlen módon változtatható könnyebb feladattá: ha az adminisztrációt mindenütt magas fokon gépesítjük, és az eddiginél jobban megszervezzük: vagyis a felesleges ügyintézést — aktát, engedélyt, kimutatást, em­lékeztetőt — megszüntetjük. A közhivatalokban és a tanácsoknál sincs ennél jobb megoldás. Itt, a létszámhelyzetük miatt, talán jogosnak tű­nik, ha türelmet kérnek az ügyféltől — egy időre. A köz­ügyekben és magánügyekben segítsük tehát az ügyintézést azzal, hogy a nyári hónapokban valamivel türelmesebb ügyfelek leszünk, mint egyébkor. Esetleg nem is halasztha­tatlan minden ügyünk, és ősszel sem késünk el vele. A tü­relemért cserébe pedig elvárhatjuk, hogy az aktatologatás­nak, a felesleges bürokráciának még a gyanúját is igye­keznek mindenütt elkerülni. Gerencér Ferenc r NÓGRÁD - 1974, június 26., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom