Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)
1974-06-02 / 127. szám
A sziszegő harag, a maró gyűlölet és a nagy összecsapások időszaka, már elmúlt. Lecsendesedve, gyógyultan, összebékülve beszélgettek a válásukról. Éjfél felé, amikor tulajdonképpen már mindent megbeszéltek, Géza váratlanul föltette a kérdést: — Nem kellene még egy utolsó próbát tennünk? — Ne kezdjük elölről — tiltakozott fáradtan Ha. Majd elvett \a férje elöl egy cigarettát éi rágyújtott. — Holnap elköltözöm. sebeztük egymást, csupa vér az életünk, és mégis hiányozni fog. Ila erősebb volt és kegyetlenebb. Robbant benne a még kilövetlen lőszer, ahogyan kilökte maga alól a széket, és fölállt. — Menjünk aludni. Néhány óráig szinte fölbámultam rád, de a végére nagyon áimosító lettél. fia minden rendben lesz, magamhoz veszlek. Itt Klári néniéknél, nincs hely, egyelőre így kell lennünk. Két hét múlva: — Géza, azért hívtalak föl, mert Gézuka mondta. hogy szülői értekezlet lesz holnap. Légy szíves elmenni, mert én nem érek rá. — Szülői értekezlet? Holnap? — És, ha tíz évvel előbb mutattam volna gyengeséget? — Te nem tudtad? Nem — Akkor tíz évvel előbb szoktad megnézni az ellenór- hagytalak volna Itt. Így min- zőjét? Gyimesi Ferenc; Géza megnézte az 'Aráját. — Éppen fél órám van még. — Randevúd van? — Igen. Ila egy kis szünetet tartott. — Fiatalabb, mint én? — öt évvel. — Géza Is kihagyott egy kis időt, azután megkérdezte: — Szerinted, hány éves koráig lehet boldog az ember? — Míg él. Csak minden tíz év után másképpen. KISS DÉNES: Darab föld 1 Tüdőmben gyárfüst szólőbilingje Vár tisztások csillámló csöndje Szivem dombjára kifekszem folyóim kanyar-mosolyához Vigyázok nehogy leheletemtől fuldokoljanak *;virágok 2 A fákhoz járnék én Járnék hozzájuk iskolába szelíd madárkatedrák alá Darab föld vagyok hegyek és dombok kőlyke ki hogyha moccan az egészet hordaná A fiókban még volt majoránna Géza is rágyújtott, fölállt, és járkálni kezdett a szobában. — Gézukának mikor akarod megmondani? — Kérlek, majd mond meg neki te, ha már nem leszek itt. Csak jelenet lenne belőle. Egyébként sem éri váratlanul. Vasárnap majd eljövök érte, és elviszem valahová. — Hiányozni fogsz neki. — Még mindig jobb. mint ha örökké a mi háborúskodásunkat nézné. Mi bombázzuk egymást, ő meg mint egy szédült kis parlamenter, hol hozzád szalad az egyik szobába, hol hozzám a másikba. Szétmállott kettőnk között. — Ila undorral elnyomta a megkezdett cigarettát, és az ujjai közt maradt véggel turkálni kezdett a hamutartóban. — Tizenkét csikk egy este. Géza visszaült a helyére és ő is megszámolta az övét: — Ez tizenkilenc. — Kész marhaság. Géza még tovább szívta a cigarettáját, mély, fáradt stukkókkal gyötörte magát, ■ a sok füsttől kissé már rekedten beszélt. — Harmincegy csikk. Tizenhárom évnek ez a vége! — Idővel talán megbocsátjuk magunknak, hogy ennyi ideig együttéltünk. — Csak az a borzasztó, hogy közben úgyszólván semmi sincs. Nincsenek emlékeink. Talán még az első három év... Utána tíz évig csak marakodtunk, sértegettük egymást. — Elnyomta a huszadik cigarettavéget, s egészen hátradőlt a fotelban. — Tíz évi hadviselés. Annyi, mint a két világháború együtt. — Néhány másodpercre elhallgatott és az asz- szony arcát nézte. — Mondd, nem furcsa ez: ezerszer megdig találtam benned valami vonzót, és izgatót. Pokoli volt ez a kör, de volt benne valami, ami tetszett. A robbanások. Ahogyan ingereltéL Mindig attól tartottam, hogy egyszer elposványosodik a házasságunk és ellepi a békanyál. Azt hiszem, a végére sem úntam meg, csak belefáradtam. De lehet, hogy csak másik stílust keresek. Irtózatos, az, amikor az ember végigtapogatja az életéi és érzi, hogy tele van kővel, mint egy rossz vese. Géza nem szólt. Ilát nézte, aki elfordult tőle és ment a rekamiéhoz. A férfi tekintete a búcsúzás volt. Az asszony mozdulatai, ahogyan a kinya- lábolt ágyneművel elindult a másik szoba felé, az elválás. Másnap már csak telefonon keresztül hallották egymás hangját: — Ne felejtsd el beadni Gézukának az orvosságot, és este ne engedd sokáig televíziózni. — Milyen a helyed? — Szorongunk. De egyelőre nem csinálhatok mást Néhány nappal később: — Te vagy az, Gézuka? Ne haragudj, hogy tegnap nem mentem el érted, de dolgom akadt Majd jövő vasárnap. Egyedül vagy otthon? —_Igen. — Apu? — Nem tudom. — Későn szokott hazamenni? — Nem tudom. Már alszom. V — Mit szoktál vacsorázni? — Lemegyek valamiért. Apu hagy pénzt az asztalon. — És reggel? — Veszek magamnak kiflit Miért mentél el? — Tudod, kisfiam, hogy már nem bírtuk együtt. Majd — Mostanában nem néztem. De különben sem tudok elmenni, nekem is értekezletem lesz. De egy pillanat, várj csak. — Rövid szünet után: — Itt vagy? Szóval, nem tudok elmenni. — Gézukával beszéltél? — Nem. — Van nálad valaki? — Igen. — Nő? — Igen. — Gézuka otthon van? — Igen. — Kérlek, légy tapintatos. Két ' hónappal később: — Ila, kérlek, Gézuka nagyon köhög. Te ilyenkor valamilyen teát szoktál főzni. — Egy lábasban olvassz föl barnára néhány kanál cukrot, azután önts rá vizet és tegyél bele majoránnát Forrald egy darabig, azután jó melegen kortyolgassa eL A fiókban még volt majoránna. Másnap: Cseng Gézáéknál a telefon, de senki sem veszi föl a kagylót A következő napon: — Szervusz, Gézuka. Tegnap hívtalak. Hol voltál? — Lementem a srácokhoz a térre. — Ilyen köhögéssel? Főzött apu teát? — Csak megmondta, hogyan csináljam, de nem volt itthon cukor. — Vettél? — Apu elfelejtett pénzt hagyni. — Akkor mit ettél? — Kiflire még volt nálam. Aznap estefelé: Géza még két kávét, és egy konyakot rendelt. Rágyújtottak. Ila összekattan- totta a retiküljét. — Ezek szerint mindent megtárgyaltunk. Most már beszélgethetünk, míg hozzák a kávét. » Másnap kora délelőtt: — Azért telefonálok ilyen korán, kisfiam, hogy tudtál- e menni iskolába, vagy otthon vagy és fekszel. — Fekszem. — Tanulsz legalább? — Nincs kedvem hozzá. — Hogyan állsz a feleletekkel? — Hétfőn kettőből beszedtem. — Borzasztó..! — Igaz. hogy férjhez mész? — Egyszer majd igen. Még szeretnék boldog lenni. Apu mondta? — Igen. fis ő is megnősül, ha elváltatok. — Mondta? — Mondta, fis van la egy nője. — Hogyan beszélsz, kisfiam? — Miért? Ila egy picit mintha később szólalt volna meg: — Legalább majd ő is boldog lesz. — Jó nektek. Csend a másik készüléknél: — Miért nem beszélsz, anyu? — Az orromat fújtam. — Sírsz? — Nem, csak úgy látszik, benáthásodtam. — Az előbb még semmi bajod sem volt. — Ilyen hirtelen jött. De egyszerre milyen rondán, hallod? Majd inkább később újra hívlak. — Ne tedd még le. Beszélj még. — Mit mondjak? — Amit akarsz. — Ilyen ronda hanggal? Majd később, ha jól kitrombitáltam az orromat. Most csak azt mondd meg, még, hogy megtaláltátok-e tegnap a majoránnát. Családlátogatás Amikor a fiatal férfi hazaérkezett és a kulcsot a zárba illesztette, egy idős férfi állt meg az ajtó előtt. — Hozzánk? — kérdezte a fiatal férfi. — Igen. Remélem, nem jöttem rosszkor? — Tessék bejönni. Miről van szó? — Családlátogatás. Segíteni szeretnék. — ön nekünk? — hűlede- zett a fiatalember. — Hogy érti ezt? — Kérem, bizonyára hallottak már arról, hogy a fiatalabb korosztály tagjai, tanácsi kezdeményezésre, meglátogatják az öregeket, meghallgatják panaszukat, igyekeznek segíteni rajtuk; kitakarítanak, megmelegítik az ételt, és így tovább. Bementek a lakásba. A fiatalember bemutatta a feleségét. Az öregúr lelkesen tovább magyarázott: — Arra viszont senki sem gondolt, hogy olykor a fiataloknak is segítségre van szükségük. Szükségük van valakire, aki tanácsokat tud adni az új élet startjánál. ön a tanácstól jött? — kérdezte a férj. — Nem kérem, nem hivatalosan jöttem. Önzetlenül szeretnék segíteni a fiatal hazasokon. — De miért?... — Hogy miért csinálom? örömet szerez nekem, ha segíthetek. — Hány éves ön? — Nyolcvankettő. — És nem fárasztó az ilyen látogatás? Az a sok lépcső! — Még elég jó kondícióban vagyok. Tehát miben segíthetek kérem? — Igazán nem tudjuk, hogy miben. — Sok hasznos dolgot, tapasztaltam életemben, tálán átadhatok belőlük néhányat maguknak, fiatal barátaim. — Nagyon kedves, de mi harmonikus házasságban élünk, rendes állásunk van, nem hinném, hogy most szükségünk lenne az ön segítségére. Az öreg elkomorodott. — Mindenhol ugyanezt hallom. Senki se kér tanácsot tőlem. Udvariasan elküldenek. Van, aki viccel velem. Tegnap például egy fiatalember megkért, hogy mondjam meg neki a lottó nyerőszámait. Pedig úgy szeretnék segíteni! A házaspár összenézett, az asszony vállat vont, a férfi szemében felvillant a megértés fénye. Az öreghez fordult: — Kérem, nekem van egy problémám. Az igazgatómmal kapcsolatos. — Jó helyre fordult. Voltam én főnök is, alkalmazott is. Mi a probléma? — Rideg ember az igazgatóm. Az ötleteimet, javaslataimat el sem merem mondani neki. Mintha egy fal lenne körülötte. A családlátogató elmosolyodott : — Ismerem ezt a típust. Tud valamilyen szenvedélyéről? — Horgászás. — No, akkor horgásszon maga is. Tudja meg, hogy hová jár, menjen oda és véletlenül találkozzanak. Régi bevált módszer. Meglátja, leomlik körülötte a fal. Ha az igazgató gyomorbajos lenne, akkor azt kellene mondania, hogy ugyanaz a baj kínozza. — Értem. Köszönöm a tanácsot. — Szívesen — válaszolta jókedvűen az öreg. Amikor elment, az asszony megkérdezte: — Mi a csodát találtál ki? Az igazgatód nem rideg és mindig meghallgat benneteket. — Persze, persze, de nem vetted észre, hogy az öregnek mennyire fáj, hogy nem hasznosíthatja magát? Kitalálta ezt a családlátogatást, hogy egy kicsit tevékeny legyen. Az 6 korában ez a legjobb orvosság. Megsajnáltam. Az asszony kinézett a folyosóra. — Most csenget be a Kelemenékhez. .. A férj nyomban felemelte a telefonkagylót és tárcsázott: — Kelemen? Szervusz! Ugye, ott ül nálad az a szimpatikus bácsi? Az istenért. nehogy elküdjétek. Kérjetek tőle tanácsot. Mindegy, hogy mit... Minél komplikáltabb. annál jobb. Palásti László MAJOR JÁNOS: Majd számon kérheted Bársonyos barka bólogat. Hínár, békalencse, inoszat gyöngyöket izzad, csalitok mélyén fácánok békés fészkeire látok, fű- s virágillat áramlik sebesen. ■ Lágy fuvallat dombról dombra, mint akinek semmi dolga, szelíden suhan. Fényes halászháló lebben, és a lassúdan úszó uszályokra gondol a vén Duna. Egyszer majd számon kérheted országos csavargásaim zarándokútjait, a kényszerű toporgások holtidejét te hirtelenszőke-hajú, akit úgy szeretek, mint növények a fényt, meleget, ahogy összekuszált életünk kívánja az igazságot, te egyetlen-egy a három és fél milliárd közül. Űj könyvek A Kossuth Könyvkiadónál megjelent a Marx és Engels Magyarországról című kötet, amely a marxizmus—lenin- izmus klasszikusainak magyar vonatkozású cikkeit, leveleit, illetve írásait, ilyen vonatkozású szemelvényeit tartalmazza. Több száz illusztrációval látott napvilágot Aradi Nóra A szocialista képzőművészet jelképei című reprezentatív albuma, amelyet a kiadó Corvinánál közösen jelentetett meg. Marcel Cachin, a francia kommunista mozgalom kiváló harcosa második világháború alatti, Párizsba szöktetésének izgalmakban bővelkedő történetét mondja el. A megszállás egy éjszakára című könyvében Jean Laffitte. A szocialista gazdaság fejlődése Magyarországon (Berend T. Iván grafikonokkal, statisztikai táblázatokkal kísért monográfiája) hazánk 1945— 1968 közötti gazdasági helyzetének alakulását elemzi. Az 1976-ban kétszáz esztendős USA társadalmát, politikai rendszerét, gazdaságát, nemzetközi szerepét vázolja könyvében Simái Mihály Az Egyesült Államok a 200. évforduló előtt címmel. A Nincs megállás című visszaemlékezés az illegális kommunista mozgalom sok történelmi eseményét, érdekes epizódját eleveníti fel a magyar munkásmozgalom régi harcosa, Kiss károly tollából. Az Akadémiai kiadónál megjelent Ernst Jenő szerkesztésében a Biofizika; ez az alapvető élet jelenségeket a természettudományok talaján állva analizálja, s írja le tudományos pontossággal. A kötet huszonhárom szerző — a terület legjobb szakemberei —. közreműködésével készült. Változatlan lenyomatban ismét megjelent az Űj Magyar Lexikon hetedik, kiegészítő kötete; maga a lexikon eddig mintegy 200 ezer példányban került az olvasókhoz. Két érdekes képzőművészeti kiadvány is megjelent. Az egyik a fertődi Eszterhá- zy-kastélyról készült fotóalbum, amely Rácz Endre képeit tartalmazza, Marót JáNÖGRÁD - 1974. nos bevezetőjével. A másik kötet Fitz Jenő, Gorsium— Herculia, Tác című kiadvány, amely a Műemlékeink sorozatban látott napvilágot; az első kiadvány gazdája a Corvina, az utóbbié a Pannónia. A Gondolat Könyvkiadó jelentette meg Bárczi Géza, a magyar tudomány nagv örege gondolatébresztő kis könyvét, Nyelvművelésünk címmel. A „száguldó riporter” Egon Erwin Kisch riportjaiból ad jól sikerült válogatást egy új kötet, Szenzáció! Szenzáció! címmel. Két hanglemez mellékletet is tartalmaz a most harmadik kiadásban az üzletekbe kerülő kötet, Fisch Sándor: A beszéd művészete című könyve. A Magvető Könyvkiadó új könyve Jász Dezső: Hugenották című sok érdekes képpel illusztrált tanulmánya. Az Európa Kiadó népszerű Modern Könyvtárának legfrissebb kötete Le Clézio: A háború című regénye. A magyar— csehszlovák közös kiadásban jelent meg — a budapesti Európa és a pozsonyi Madách kiadó közös gondozásában — Bozena Nemcova híres regénye, a Nagyanyó. A Napjaink költészete sorozatban látott napvilágot Edith Sitwell: Káin árnyéka című verseskötete, Szemlér Ferenc fordításában és utószavával. A Zeneműkiadó ismét megjelentette Kodály Zoltán: Utam a zenéhez című kötetét, amely a nagy zeneszer:: ő Lutz Besch-sel folytatott öt beszélgetését tartalmazza. A nagy muzsikusok életének krónikáját ismertető Napról napra... sorozat ötödik kötete Richard Wagner életének krónikája. Eösze László tollából. Az egyetemi felvételi vizsgákra készülődőknek ad jó segítséget a Tankönyvkiadó most megjelent kiadványa, Nagy Mária—Perendy Mária—Fazekas György: Biológiai korrepetitor egyterűi felvételi vizsgákra készülőknek címmel. A két kötet növénytan, az állat- és embertan, valamint az általános biológia ismeretanyagán kívül az ellenőrző teszteket is tartalmazza. 2., vasárnap 9