Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)

1974-06-19 / 141. szám

Aratás kölcsönös segítséggel Kongresszusi verseny Sokat ígérő tervek Varsányban Felkészültek az aratásra — Emelik az állatállományt Korszerű takarmányozás — gépesítés A szécsépyi járás legna­gyobb közös gazdasága a var­sányi, nógrádsipeki, rimóci egyesült Üj Kalász Termelő- szövetkezet. A közös gazda­ságban elsősorban a növény­termesztéssel és állattenyész­téssel foglalkoznak. A gazdaság felkészülve vár­ja az 1200 hektár gabona beta­karítását. Szmolnik Lajos, a szövetkezet párttitkára elmon­dotta, hogy előzetes számítást végeztek. A hat saját kom­bájnokkal húsz napig tartana az aratás. Ez túl hosszú idő. Ezért felkeresték azokat a gazdaságokat, amelyekben ké­sőbben kezdődik, illetve ha­marább befejeződik az aratás, hogy gépeket kérjenek köl­csön, majd a segítséget visz- szaadják. Hasonló jellegű tár­gyalásokat folytatnak egy al­földi termelőszövetkezettel. Vásároltak egy Kalman-féle szárítóberendezést, hogy a Gabonafelvásárló Vállalatnak száraz gabonát tudjanak át­adni. Ezzel tárolási problémá­jukat megoldották. Egyébként a berendezés valamennyi sze­mes takarmány szárítására al­kalmas. A szövetkezetben jelentős a szarvasmarha- és a juhállo­mány. Jelenleg 200 tehenük van. Ezek bikaborjait fogják be a húshozam emelésére. A háztáji gazdaságokból pedig évente száz bikaborjút vásá­rolnak fel nevelésre. Ily’ mó­don évente kétszáz hízott mar­hát tudnak eladni. Tervük, hogy a tehénállományt há­romszázra emelik. Ezáltal évente jelentősen emelkedik majd a leadásra kerülő hízó­állatok száma. A juhprogram keretén be­lül két év alatt háromszázzal emelkedett az anyaiuhállo- mány. A jelenlegi ötszázas ál­lományt ezerre szeretnék fel­fejleszteni. Az erősen lejtős területeken, ahol a gépek már nem tudnak dolgozni, legelő­ket telepítenek. Az eddigi szántóföldet fű- és pillangós keverékkel vetik be, lekaszál­ják, majd műtrágyával fölül­kezelik, s legelőként haszno­sítják. Természetesen, a növekvő állatállomány korszerű takar­mányozást is követel. A köz­ponti majorban egy takmány- keverő üzemük működik, ahol az oda szállított tápot egyéb takarmányféleséggel keverik. Jövőre a tápot is helyben sze­retnék előállítani. Ennek fel­tétele a pillangós terület nö­velése mellett a gépesítés fo­kozása. Mindkettőre megvan­nak a tervek, a hozzájuk szük­séges pénz is biztosítva van. A kötetlen állattartás mel­lett egyre inkább áttérnek a karbamid takarmányozásra, amely a hízómarháknál csök­kenti a hízásra szánt időt. A szövetkezet a megyei szervektől hárommillió forint fejlesztési alapot kapott. Ezt a pénzt gépesítésre fordítják. Megoldják a takarmány beta­karításának, feldolgozásának teljes gépesítését. A burgonya­művelést is szeretnék teljesen gépesíteni. A tervek között 180 vagonos korszerű burgo­nyatároló építése is szerepel. Sz. F. „Kézen fogva“ az új világban Az első találkozás MAGAM IS EMLÉKSZEM még, hogyan történt, amikor mint általános iskolásokat gyárlátogatásra vittek. Kivo­nult az egész osztály az üzembe, ahol gyorsított ütem­ben mutatták be a gépeket. A gépek, a termékek nevét többé-kevésbé megismertük, a gépek mellett dolgozó em­bert azonban nem. Ahhoz már túl szoros volt az idő, hogy magáról a szakmáról, annak szépségeiről bármit is megtudhattunk volna. Az üzemlátogatások gyakor­latában azóta sem történt túl sok változás. Ma is jobbára formálisak ezek a „kivonulá­sok”. „Jobbra ez van, balra az, túlnan a kijárat, igyekez­zünk” — akár ez is lehetne a mottójuk. Pedig a jól szervezett gyár- látogatás a pályaválasztás jó segítője, tanácsadója lehetne. Beleolthatná a gyerekbe a szakma iránti érdeklődést, amely később egész életébe elkísérné. Megkönnyítené munkahelyi beilleszkedését is, ha olyan munkahelyre kerül, amelyről már korábban sok hasznos ismeretet szerzett. A munkahelyi beilleszke­désnek azonban ez csak egyik támasza. Sok formája, lehető­sége van annak, hogy az üzembe, egy lényegében ide­gen helyre kerülő fiatalnak „megfogják a kezét”, segítsék a számára új világba való el­igazodásban. Ilyen például az instruktori hálózat kialakítása, amely egyelőre jobbára csak a ter­vekben szerepel, a gyakorlat­ban még alig-alig él. A sal­gótarjáni járás újonnan tele­pült ipari üzemeiben brigád­vizsgálatot folytatott a KISZ se. Ugyancsak nem nagy tet­tekről van itt szó, csupán egy őszinte hangú beszélgetésről, melynek során elmondják a régi dolgozónak, hogy fiatal munkatársat kap, segítse, ta­nítsa őt. Vajon kire nem hat, ha saját felelősségére, fontos­ságára apellálnak? A munkahelyi beilleszkedés­sel járó problémák közösségi megoldását jól szolgálja a szocialista brigádmozgalom. A fiatal munkás — brigádjában — egy viszonylag zártabb közösségbe kerül, amely meg­határozott célért, a vállalás teljesítéséért „hajt”. A közös feladat a munkatársi kapcso­latok legjobb erősítője. A mozgalom egyik gyenge pont­ja azonban éppen az, hogy a közös munka értékelésekor elsősorban a termelési ered­ményeket. a súlyban, forint­ban mérhetőket veszik figye­lembe. Fehér holló az a bri­gádvállalás, amely követel­ményként támaszt maga elé olyan feladatokat is, mint a közösségi kapcsolatok erősíté­se, a pályakezdőkkel való tö­rődés, foglalkozás. Igaz, ne­hezen mérhető felajánlás ez, közvetlen gazdasági eredmé­nye nincs. De nem akad egyetlen olyan üzem sem, amelynek közömbös lenne, hogy a munkát vállaló ifjú­munkás a jövendő törzsgárda értékes tagja lesz-e, vagy jö­vő-menő, helyét eredményte­lenül kereső vándormadár! S ha már a brigádmozga- ‘lomnál tartunk, nem szabad megfeledkezni a versenyfor­mákról sem, amelyek szintén a munkahelyi beilleszkedés fontos tényezői. Különösen az egyéni versenyformák. A sal­gótarjáni járás újonnan tele­pült ipari üzemeiben ezek szinte teljesen „kivesztek”, úgy tűnik, jelentőségüket az üzemi KISZ-vezetők alábecsü­lik. Pedig a munkásfiatalok egyéni képességei, adottságai kibontakoztatásának, tehetsé­gük bizonyításának legfőbh lehetőségei ezek. Érdemes a nagyobb energia befektetése, ha a Szakma Ifjú Mestere, a szak- és betanított munkások, vagy a fiatal műszakiak kivá­ló mozgalmainak megszervezé­séről van szó. NEM VÉLETLEN, hogy a KISZ salgótarjáni járási bi­zottsága fokozott figyelemmel fordul az új üzemekben dolgo­zó munkásfiatalok felé, s erre ösztönzi az üzemi KlSZ-veze- tőket is. Az utóbbi évek ipar- telepítése során a járásban 3100 új munkahely létesült, s az új munkahelyek gazdáinak több mint 56, százaléka fiatal, harminc éven aluli. Túlnyo­mó többségük munkáscsalád­ból származik. A járás általá­nos iskoláiban idén végzett csaknem 700 tanuló közül mindössze 55 azoknak a szá­ma. akik nem tanulnak to­vább. Nem érvényes tehát már a régi mondás: cipész maradj a kaptafánál. Java­részt tanult, felkészült fiata­lok kerülnek az üzembe. Ér­tékes emberek, s mindannyi­unk kötelessége — elsősorban persze az üzem gazdasági és KISZ-vezetőié —, hogy „fel­vértezzük” ezeket a fiatalokat a munkásosztályhoz való tar­tozás érzésével. S ebben fő­ként a folyamatjelleg érvé­nyesítése a lényeg, hiszen az egyes szakaszok „fényképezé­se” csupán részeredményeket hozhat. SZ. M. IS éhünk is as érdekün... versenyzés szervesen hozzá­tartozik életünkhöz. Innen kapjuk a kenyeret, érdekünk, hogy minden jól menjen. A brigádban csak egy párttag van. De mint tapasztalta, mi pártonkívüliek is készülünk a XI. pártkongresszus köszönté­sére. Ugyanis nekünk is ugyanaz az érdekünk, mint a párttagoknak, ugyanolyan dol­gozók vagyunk, mint ők. Azt tartjuk, hogy a legjobb igen­lés a jobb mellett, a minden­napi tett. Ettől gyarapodik az ország, meg mi is így jutunk egyről-kettöpe az életben. — Ebben az évben volt ele­gendő anyag — mondja Bacz- ka Istvánná. A két épület külön-külön is jelképezi a termelés korszerű­ségét, technológiáját. Az ala­csony, hosszú, régebbi épület­ben a hagyományos módon, kézzel állítják elő a különbö­ző alkatrészeket. A közvetle­nül szomszédságában találha­tó új épületben, automata gé­pekből hullanak ki a konden­zátorok, a balassagyarmati porcelángyár üzemcsarnoká­ban. Három brigádvezetővel be­szélgetve arra voltam kíván­csi, hol tartanak a XI. párt- kongresszus tiszteletére tett felajánlás valóra váltásában, milyen gondolatokkal kötőd­nek vállalásaikhoz. — Az első negyedévi érté­kelésnél elsők lettünk a bri­gádok versenyében — mondja Baczka Istvánná, a Tyeresko- va kollektíva vezetője. — Az­óta sem csökkent munkaked­vünk, szorgalmunk. Normán­kat tíz százalékkal szárnyal­juk túl. Megtehetjük, mert ebben az évben volt elegendő anyag, nem kellett műszak közben gyakran más munkára átállni. Ez meg is látszik a brigád keresetén. Havonta át­lag 2000—2300 forint között váltakozik. ígéretünknek meg­felelően a brigád minden tag­ja, saját reszortján kívül még megtanult két másik munka- folyamatot. Ez' azért előnyös, mert kevesebb idő telik el, amikor az egyik munkáról át- állunk a másikra. — Két kommunista műsza­kot vállaltunk, egyiken már túl vagyunk — kezdi a beszél­getést Havaj Jánosné, a nyolc tagot számláló Madách Imre brigád vezetője. — Igyek­szünk, mert a szükségesnél kevesebb a létszám. Miért versenyzőnk ? — ismétli a kér­dést, aztán így folytatja: — A vának sincsenek alapanr>g- gondjaik. így hát valóra vált­hatják elképzeléseiket. A nem­rég megrendezett kommunista szombaton a brigád mindé.í tagja részt vett. Eddig még nem beszélget­tünk arról, hogy mit is je­lent számunkra majd a XI. pártkongresszus. Annyit azon­ban a korábbi beszélgetések tapasztalatai alapján elmond­hatok, hogy az asszonyok sze­rint jó ez a mostani politika, még akkor is. ha elvétve akadnak kisebb hibák. Ha to­vábbra is ilyen lesz, akkor biztos előre megyünk. A kü­lönböző munkaakcióknál és egyéb tekintetben sem válasv- szuk szét, hogy ki kezdemé­nyezett, ki a párttag és ki a oártonkívüli. Ugyanis az or­szág nekik is ugyanúgy épül, mint nekünk. A közös eszme,. a közös cél. a jobbra vágyás köt össze bennünket. Azt is kérdezhetné, hogy mi kommu­nisták mennyivel adunk töb­bet, mivel a XI. pártkongresz- szus elsősorban minket érint közelről. Erre csak azt mondhatom: azt. ami a pél­damutatással jár együtt. Ez nagyon fontos do­log! Mert munkatársaink jog­— Mi pártonkívüliek is ké­szülünk a kongresszusra — állítja Havaj Jánosné. — Mi változott meg az el­múlt pártkongresszus óta? Sok minden! Például a fizetésünk 1200 forintról átlagban 2000— 2500 forintra emelkedett. Bő­vült a gyár, automata beren­dezéseket kaptunk, szemben pedig — mutat balra — már az új gyár körvonalai mutat­koznak. Ez az elszívó-beren­dezés — néz a mennyezetre — nemrég készült el. Ebből is látszik, hogy az elmúlt idő­szakban gyarapodtunk. Ezért érdemes támogatni az ilyen po­litikát. Ügy látom, azt tapasz­talom, hogy több lett a lehe­tőség az elmúlt években a jó­ra és a szépre. Csak így ha­ladjunk tovább. — A brigád tagjai a telep­hely minden részében megta­lálhatók — magyarázza Oman Lászlóné, a József Attila bri­gád vezetője, amikor afelől érdeklődünk, Ihogy merre van­nak társai. Később arról vál­togatjuk a szót, hogy névadó­jukhoz méltóan tevékenyked- nek-e? Az igenlő válasz után tényekkel bizonyít. Áprilisban jól zárták a hónapot, a máju­si program pedig még jobban sikerült. Ez alól azok a kivé­telek, akik nem tudnak két műszakot vállalni. A kollektí­— A példamutatás nagyon fontos dolog — vélekedik Oman Lászlóné. gal megfigyelik, hogy mit mondunk, de azt is, hogyan cselekszünk. ★ A kongresszusi verseny so­rán még kevesen gondoltak arra, hogy elkészítsék az el­múlt négy év számvetését. Ha ezt majd elvégzik, elsősorban saját életükön keresztül mérik le, honnan, hová jutottak, mit fejlődtek. Mert mindenki sok tekintetben saját életén tudja legjobban megítélni, bemutat­ni a párt politikájának ered­ményességét. V. K. járási bizottsága, hogy a mun­kába lépésről, munkahelyi be­illeszkedésről szerezzen ta­pasztalatokat. Kiderült, hogy az üzemben működő KISZ- szervezet csak nagyon késve, hónapok elteltével szerez tu­domást az újonnan odakerült fiatalról. Az instruktori háló­zat hiányának döntő bizonyí­téka ez. Pedig csupán azon múlik, hogy egy régebben ott dolgozó KISZ-es fiatalt meg kell bízni: keresse fel az új dolgozót, kérdezze meg gond­jairól, segítsen az ismerkedés­ben, eligazításban, sőt. bízza meg mozgalmi feladattal is. Mérhetetlenül sokat számít az első találkozáskor, ha érzi a fiatal, hogy észrevették érke­zését, számítanak munkájára, törődnek vele! EGY IFJÚSÁGI parlamen­ten hangzott el, hogy milyen sokat jelent a munkásfiatal­nak az a közösség, amelybe az új munkahelyen kerül. Mi­lyen romboló hatású az idő­sebbek részéről odavetett egy- egy hányaveti, meggondolat­lan megjegyzés: minek haj­tasz, azt akarod, hogy emel­jék a normát?! S ebbő! már adódik az egyál­talán nem lebecsülendő feladat: az idősebb „szakik” felkészíté­A világ termelésének egyharmada A IíGST-tagorsságok együttműködése A KGST titkársága Moszk­vában kiadta „A KGST-tag- országok gazdasági együttmű­ködése” című gyűjteményt, amely a KGST állandó képvi­selőinek a szocialista orszá­gok gazdasági együttműködé­séről szóló cikkeit tartalmaz­za. A cikkekből kitűnik, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa az elmúlt negyed évszázad alatt hatalmas nem­zetközi gazdasági szervezetté vált. A KGST-tagországok nemzeti jövedelme tavaly az 1950. évi nemzeti jövedel­mük 5,7-szeresét érte el, ipari termelésük pedig 8,4-szeresé- re emelkedett. Jellemző, hogy a fejlett tőkésországokban a nemzeti jövedelem és az ipa­ri termelés az 1951—1973-ig terjedő időszakban csupán 2,7-szeresére, illetve 3,1-szere- sére nőtt. Jelenleg a KGST-tagorszá­gok a világ ipari termelésé­nek egyharmadát állítják elő. A testvéri országok között most megy végbe a gazda­sági fejlettségi szint fokoza­tos közelítése és kiegyenlíté­se. A sokoldalú együttműkö­désnek és az elvtársi segítség- nyújtásnak köszönhető, hogy számos múltbeli agrárország­ból a KGST keretében mo­dern iparral és nagy haté­konyságú gazdaságszerkezet­tel rendelkező fejlett ipari­agrár állam lett. A KGST eredményeiben döntő szerepet játszanak a kommunista és munkáspár­tok, valamint a tagállamok kormányai. A szocialista gaz­dasági integráció általuk ki­dolgozott és 1971-ben elfoga­dott komplex programja mi­nőségileg új szakaszt nyitott a tagországok gazdasági kap­csolatainak fejlődése előtt. A komplex programnak meg­felelően a közeljövőben szé­les körű és sokoldalú együtt­működés bontakozik ki / a gazdasági, a tudományos és kulturális élet fejlesztésében és a dolgozók életszínvonalá­nak emelésében. Ebben az irányban első lépés volt az Interatomenergo, az Inter- atominsztrument és az Inter- teksztilmas elnevezésű nem­zetközi gazdasági egyesülések létrehozása. A KGST titkársága által kiadott új könyv meggyőző példákkal támasztja alá a KGST nemzetközi tekintélyé­nek növekedését. A KGST és Finnország 1973. májusában kötött megállapodást arról, hogy együttműködik a kü­lönböző gazdasági és műsza­ki-tudományos területeken. A KGST-vel való együttműkö­dés iránt érdeklődést tanúsí­tanak: Mexikó, Irak, a Je­meni Népi C ’mokratikus Köztársaság és más országok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom